Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-09 / 236. szám
NÉPLAP 1956 október 9, kedd Lehet, hogy nem találó, de egyáltalán nem fellen- gős azt állítani, hogy esetenként elsekélyesedett, követelményeiben túlméretezett alsófokú iskolai oktatásunk útvesztői között, felüdítő oázisként bukkanunk egy-egy olyan tényre, ténykedésre, amely hozzájárul az ismeretek elsajátításának megkönnyítéséhez. A történelem legnagyobb pedagógusai mindig nagy elismeréssel szóltak a szemléltető oktatásról. A vizuális ismeretelsajátítás az emberek nagy többségének módszere s ha ez a betűk mellett konkrét tárgyi szemlélettel párosul, akkor az általános fogalmak rögzítése soklMl mélyebb és tartalmasabb. Különösen fontos, hogy a fogalmak elmélyítése a fiatal, sok mindenre fogélcony ifjúság körében találjon termékeny talajra. ★ A fenti gondolatok a levetek« általános iskola tantermeiben való séta közben jutottak értelmes, kézzelfogható kifejezésre. Kövest Béla, az iskola igazgatója mutatta meg tanteremből tanterembe menve féltett kincseit: állattani gyüjteOázis menyét. Nem hiánytalan ez a sorozat, de a középiskolai szemléltető anyagokkal is méltán felveheti a versenyt, s párját ritkítja a megyében. Az állatvilág élő és kihalt képviselői nagy csoportjainak példányai váltakoznak preparátumokon és képeken a fejlődés sorrendjében. A képek észrevétlenül betöUik az űrt az egyes állattörzsek tartósított képviselői között. Rikító belük, hang- tos féliratok nem hívják fel a figyelmet a fejlődésre, az anyagelvűségre s mégis élnek, szuggesztiven vésődnek az agyba a természet fejlődésének kitörölhetetlen láncszemei. A férgek, puhatestűek, s rovarok egy-egy gondosan kiválogatott utazásra kényszerítik a fiatal szellemeket vissza, nem c mesék, hanem a valóság birodalmába. Egy szénrétegben tálát kagylókövület letűnt világokról mond igaz mesét a fogékony gyermekeknek. Nem kell más, csak segítsék a mese megértéséhez. A halak, kétéltűek, csúszómászók „ yű jteménye indjobban a Nyírség jellegzetes állatvilágát sorakoztatja fel. Megtalálható a tarajos gőte, az elevenszülő gyík. A csúszómászók csoportjában van az ártatlan siklók között az avatatlan előtt jeletéktelen kigyócskának látszó, de nagyon veszedelmes homoki vipera, amit a tanulók gyanútlanul, de annál sze- , encsésebben ejtettek el egyik kirándulásuk alkalmával. A gerincesek világa fejlettebb képviselőinek táborát alkotja a 47 kitömött, vagy más módszerrel preparált madártársaság; a Nyírség még élő, vagy már kipusztult szárnyasai: a pintytől a daruig. „Leveleki kerek cs daruállótavak clövidága". Ez a cím az egyik falbn- épített üvegszekrény fölött. Hol vannak már ezek u tavak a régi sértetlen valóságukban? De a gyűjtemény elénk varázsolja. Nem, nem elénk, hanem az érthető és elérhető tudományt két marokkal megragadó fiatal 10—11 éve: gyerek elé. Szerényen húzódik meg az egyik osztály sarkában egy üvegezett szekrény egy befejezetlen csoporto- zattal. Egy keresztmetszet, a felszín és a talaj világa. A flóra és faunán belüli es gymásközötti dialektikus összefüggést ábrázolja ez a rögzített kép. Érthetően, a természet betűivel. Méltassuk talán ismétlésekkel Kövest Béla igazgató sokszor anyagi áldozatokat kivánó, az ügyszeretet jegyében folytatott biológiai munkásságát, s elemezzük ismét e munkának az oktatás területén való jelentőségét? Ügy hiszem fölösleges. De felvetődik: miért ne tudnánk ilyen segédeszközökkel oktatni az általános iskolákban földrajzot, vegytant, fizikát s akár történelmet is? Hogy ez msy- valósuljon, ahhoz az oktatók nagyobb ügybuzgaima s minden esetben oklaiasi szerveink hathatós anyagi és erkölcsi támogatása szükséges. Az édlafkórAázbetn A nyíregyházi Kalinin Utcán egy ember tehenet vezet. Szép, értékes állatnak látszik a tehén, csak... Igen, bágyadtan lépeget. A tőgye hagy, akár egy szakajtó kosár és veszedelmesen piros, mint óriási duzzadt kelés. Valami baja van a jószágnak, bátyám? — kérdem a tehén kötelét fogó kalapos embert. — Van ennek elég. — A magáé? — Nem. A kertészeti technikumé. — Hova vezeti? — Az állatkórházba. Gyó- gyíttatni. ★ Csipke utca A vaskapus Lejárat előtt stráfazeKér all. A rúd meglett nincs lo, ki vaja fogva mellőle. Eilenden megnézem a szekértáblát: „í'óid- imivesszövetkezet, Buj.:’ itt a vaskapun belül van tehát az allatKÓrhaz. Elől a kerítés mellett betonoszlopokba ágyazott vascső húzódik- Énhez meg tehei, kötni az állatokat. Beljebb alacsony tetejű, ísiállószerú épület. Mogö.te egy másik ilyen. Balkéz felől keveré- kes takarmánykazal. — Kívülről nem nagyon látszik, hogy itt valami kórházféle lenne — mondom dr. Amstetter Imre vezető állatorvosnak. Mert vele hamar lehet ismerkedni. Szívélyes, barátságos. — Mégis csak el kell fogadni, hogy az van itt — feleli fekete bajuszát simogatva, és nyitja az iroda ajtaját, hogy oda menjünk be. — Már az is jó, hogy idáig jutottunk — folytatja. — Egyébként ami a külsőséget iileti: az emeletes épületek — legalábbis egyelőre — nem hiányoznak innen. Nem gondunk. — Régóta működik ez a kórház? — 1950-ben létesült. — Előbb mint ambulencia volt. — Mi az, hogy ambulencia? Na igen, ez a kérdés megmosolyogtatja egy kicsit dr. Amstettert. Men egészen mas a praxis és megint nagyon más a csak egyszerű érdeklődés. — Az ambulencia? — ismétli. — Az kérem azt jelenti, hogy kezdetben, 1950-től, — mert ekkor alakult az is — 1953-ig kicsi volt ez a hely. Inkább csak rendelés folyt. A súlyosan beteg ál tatokat nem tarthattuk itt. Legfeljebb négy darabot. — Tehát szükségessé vált a nagyobbítás. — (Jgy van. A dolog önmagát szorgalmazta. Mind több beteg állatot hoztak be. Istállókat kellett bérelnünk. így viszont nagyon körülményessé vált a szakszerű kezelés, ötvenháromban kezdődött meg a nagyobbítás. Majd a következő évben már, mint kórházban kezdődhetett meg a nagyobb, alaposabb munka. 24 férőhely lett, operációs terem, laboratórium felszereléssel. — Milyen állatok gyógyítására van berendezkedve a kórház? — Mondhatnám: sebészeti jellegű inkább és a nagyobb, értékesebb hasznos állatok (tehén, ió, sertés, juh) gyógyítását tartjuk elsődleges fontosságúnak. De mondhatom úgy is: igen nagy a változatosság. Hoznak ide ugyanis kecskét, kutyát, macskát, házinyulat, baromfit. Süt papagájt és kanári madarat is. — Maradhat itt benn kezelésre mindenfajta állat? —Nem, kérem. Elsősorban súlyosan beteg, vagy veszélyesen sérült tenenek, lovak és ezek növendékei. — Hány állat részesült itt gyógykezelésben például ebben az évben? — Ezideig kérem ... — lapoz bele egy naplóba — máig, azaz október negyedikéig pontosan 1292 darab. Aztán olyan eseteket mond el mind járt többet is egymásután, mint a legutóbbi. Hogy Varga Ferenc nagykállói egyéni gazda néhány nappal ezelőtt elkeseredésében a vágóhíd felé vezette a lovát. Mert nem bízott már benne, hogy életrevaló lenne az valaha. Az elkeseredett gazdával találkozott. az ugyancsak kallói Szilágyi Miklós, akinek éppen a lova van itt benn a kórházban. Szóval oda ment ki e találkozás sorja,, hogy próbálja meg Varga Ferenc is ide hozni be az immár vágóhídra szánt lovát. — Szinte az utolsó remény lobbant fel benne: persze, hogy behozta. S mi lett a lovával? Megnézhetjük, ★ Láttam már egy jóné- hány istállót, kicsit is, nagyot is, de olyanra nem tudok emlékezni, amelyik olyan tiszta lenne, mmt ez És ebben vannak a kórházi ápolásra Lenntartott áiiatok. Mindjárt az ajtó mellett egy magyartana bika. De milyen hatalmas, erős, tele izommal, hússal! — Ez is beteg lenne? — kérdem. — Csak volt. Igen súlyosan. Emésztési zavarokkal hozták Tiszanagyfaluooi. Fai hete, hogy benn van s ma talán már jönnek is er te. A Nyíregyházi Erdőigaz- gatósag igen értékes, 0 hónapos kanca csikójának bai szemén szaruhártya-fekély keletkezeti. Súlyos betegség A kinti kezelés nein járt eredménnyel. De dr. Arr.sieiter eiősen hiszi, hogy a gazdaság teljesen kigycgy Ujtan kapja vissza jó fajta csikóját. Ha be- cseppc-A-éiekkel nem sikerűi eloszlatni a szaruhártya- feké.yt, ekkor operálásra kerül sor. És amiben dr. Amstetter Imre bízik, abba i a gazdának is hinn: kell. — És ez a ló itt? t— Cgye nem r agyon lehet meg. smerni kérem, hogy ez lenne az, a vágóméra szánt? — Hát bizony nem! — felelem csendeden s a váltam rántom, mert igen furcsa az, amit látni kell. Habár nem is túlságosan kövér, de hús van erei a lovon és eszik. De úgy, hogy tele van mind a két pofája! S míg én a meg- döglesztéstől megmenekített lovat csodálom, dr. Amslet- ter mosolyog s a ló hátát veregeti. — Mi volt a baja? — A betegség alapoka valószínűleg a hibás etetés volt. A tök, meg a nyerskukorica. — Tehát ez is megmenekült a vagohídtól — és most ennek örömére engem kap el a nevetése. De jól esik ez s magamban éi- jent kiáltok mindarra amit itt hallok, látok. — Körülbelül holnapután el is hagyhatja a kórházat — mondja dr. Amstetter még mindig veregetve, simogatva a ló hátát. Erősen érezni kell, hogy ez a fehérköpenyes ember szereti és a legnagyobb odaadással műveli hivatását. S a több ezernyi meggyógyított jószág gazdái közölt ott van most már a nagykállói Varga Feienc is. ★ A következő év januárjától még egy állatorvos lesz a kórházhoz helyezve. Akkor aztán két műszakos rendelés lesz. S a bővítésre ismét sor kerül. Ez már be van állítva a jövő évi költségvetésbe. Külön ircda és laboratóriumi helyiség feg épülni. Ez utóbbi közelebb kerül majd az operác ós teremhez. Műtét közbei nem kell majd oda-vissza 160 métert gyalogolni szükséges műszerekért. Kiegészítő laboratóriumi vizsgálatot lehet vége-ni majd. Számít dr. Amitetter Im:e arra. hogy nemsokára röntgengépet, is kapnak. A beteg állatok gyógyít á a még könnyebb, még tökéletesebb lesz tehát. És ez nagyon kell, mert minden hasznos háziállat valóságos érték nemcssk a gazdája, hanem az ország szí mára is. Megélte, hogy elkísértem ide a kaiapos ember által vezetett tehenet. Legalább ludcm. és örömmel hiszem hogv épp úgy visszanyeri az itt egészségét, mirt a bújj földművesszövetkezet stráfkocsis lova is. Mert dr. Amstetter most már ezeknek a kezeléséhez fogott, mivel megpihentek a járás után. Asztalos Bálint. A száműzött Bessenyei V Hozzászólás egy íoiyóiral címéhez és címlapjához j\| indenkí örömmel vette tudomásul megyénkben 1,1 egy régen nélkülözött folyóirat megindulását. A lényeg az, hogy folyóirat lesz, de nem mellékes a folyóirat címe sem. Ennek olyannak kell lennie, hogy az írókat tömörítse és az olvasókat érdekelje, mozgósítsa, lelkesítse. Mivel azon a szerkesztőségi ülésen nem vettem részt, amelyen annak idején a folyóirat címével foglalkoztak, s nézetem szerint ez a kérdés nem egészen kiérlelt formában került az illetékes tényezők elé, szinte minden vita nélkül,.—- ami bizonyos mértékig érthető, mert a legfontosabb magának a folyóiratnak a megindítása volt — szeretnék néhány szót szólni ehhez a problémához. A folyóirat címlapjára önként kínálkozik Bessenyei G/ö gy alakja, élete, munkássága. Ö megyénkben a ha’adó mozgalmak első jelentős írója, a felvilágosodás egyik kezdeményezője s országos viszonylatban is fontos terjesztője, aki munkáival előkészíti a társadalmi fejlődést, a jövő alakulását. A nemzeti nyelv megújulását hirdető terveivel a polgári forradalommal összefüggő követelések egyik előfutára. Az Akadémia kezdeményezője. Sokoldalúan bírálja kora társadalmát. Szabolcsi szellemi életünk egyik központi alakja, akinek neve országosan is összeforrt megyénkkel, s elsősorban haladó kulturális törekvéseinkkel. A legújabb dokumentumok ezenkívül rámutatnak arra, hogy élete későbbi korszakában üldözött vad lesz, saját hazájának valóságos száműzöttje, akit a reakciós hatalom mindinkább kiszorít a magyar szellemi életből, helyről he’yre menekül az őt a hatalom eszközeivel és durva rágalmakkal üldözők elől és az utolsó darab földet is ki akarják húzni alóla az agrárkapitalista földfelhalmozás már jelentkező hiénái. Mint a kor közismert haladó íróját a politikai reakció szinte a sírig kíséri guzsbakötő intézkedéseivel. Holmija egyik központi munkája, szinte lexikona a felvilágosodás eszmevilágának. 'T' ermészetesen Bessenyei nemcsak érdekes és-*■ értékes, vonzó irodalmi egyéniség, hanem művével együtt jelkép is. Jelképe a haladásnak, a nép szeretetének, az áldozatkészségnek, a hivatásszeretetnek. Ezért nemcsak önmagát jelenti, hanem jelenti mindazokat is — mert minden jelkép önmagánál többet jelent, — akik a megye nagy írói és hazafiai voltak. Ezért mi meg akarjuk szüntetni Bessenyei száműzetését és jogaiba akarjuk iktatni, nagyobb mértékben, mint az eddig történt. Utóvégre nem az a célunk, hegy klasszikus íróinkat bebalzsamozzuk és múmiaként kezeljük őket, hanem az, hogy hagyatékukat szocialista kultúránk számára feldolgozva értékesítsük. önként kínálkozik ebből az a kívánság, hogy Bessenyeinek a folyóirat címlapján is helyet adjunk, sőt esetleg a folyóiratot is vele kapcsolatban (Holm.) nevezzük el. Ezzel szemben azt az ellenvetést teszik, hogy dolgozó tömegeink nem fogják a folyóirat címét — Holmi — megérteni. Tehát azok a dolgozó tömegek, amelyek megépítették Tiszalököi, a Dohányfermentálót, létrehozták a termelőszövetkezeteket és szocializmust építő társadalmunk nagy alkotásait, a párt vezetésével, — képtelenek lennének arra, hogy egy folyóirat címét meg tudják különböztetni egy halom ócskavastól, amit ez a szó ma — állítólag — jelent? (Ami, persze túlzás, mert a holminak jelentése egyszerűen: sokféle, s ez a tartalom sokféleségére utal Bessenyeinél is.) Nem hiszem, hogy dolgozó tömegeinknek, tömegeink tudásszomjának és értelmi képességeinek igazi szocialista szemléletén és értékelésén alapulna ez a lebecsülő felfogás. Nézetem szerint tehát helyesebb egy olyan folyóiratcím és címlap, amely nemcsak megyénknek az iskolákban ismert földrajzi nevét tartalmazza, hanem ezenfelül egy, életét a haladás ügyének szentelő szabolcsi író példáját is szétsugározza. Akit k.„r& magányba száműzött és elnémított, szólaltassa meg 3 mi szocializmust építő folyóiratunk, elégtételt szolgáltatva — címében ék tartalmában is — a reakciós politikai elnyomás áldozatának. A Holminak pedig adjuk vissza régi lényegét és becsületét. Mert a holmi kifejezés, mint könyveim és mint szó hozzátanozik kulturális örökségünkhöz, amelynek elsikkadásával mi is szegényedünk. Ezzel ismét satnyulnának a szabolcsi színek a közös magyar kultúra életében. Ki kellene adni Bessenyei Holmiját újra, legalább szemelvényekben, mert kevés példányban van meg, hadd ismerje meg szabolcsi közönségünk régi haladó íróját. Megyénk íróit pedig buzdítsa Bessenyei példája arra, hogy tükrözzék koruk és megyéjük életét, foglaljanak állást a kor égető kérdéseiben, hogy minél gyorsabban hozzuk létre a helyes irányú szocialista fejlődést. Mert e fejlődés elősegítése, gyorsítása, folyóiratunk főfeladata is. L"' z természetesen nem azt jelenti, hogy nem le- hét e javaslatnál jobb megoldás. A minőségileg legjobb megoldásnak kell győznie. Az alapclne- vezés: Szabolcs-Szatmári Szemle helyes, ezzel mindig egyetértettem, de a főcímet illetőleg a kellő széleskörű vita alapján — ha nem most, akkor a jövőben — valószínűleg ki fog alakulni a legjobb döntés. Dr. Merényi Oszkár. •Jh
