Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-07 / 235. szám

1956 október f, Tssámap NÉPLAP Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait (Folytatás 2, oldalról.) figyelmeztető jelképpé ma­gasodik. Mert amikor százezerek vo­nulnak el a koporsók előtt, nemcsak az ál­dozatoknak adják meg a végső tisztességet, de szenvedélyes vágyuk, megmásíthatatlan elha­tározásuk, hogy egy korszakot temessenek el, örökre eltemessék a törvénytelenséget, az önkényt és a szégyen­letes esztendők erkölcsi halottal t, örökre ve­szélytelenné tegyék az ököljog és a személyi kultusz magyar tanítvá­nyait. Hisszük, hogy okulva a múltból, máris új útra lé­pünk s ezt az utat soha töb­bé nem sötétítheti el ártat­lan áldozatok árnyéka. Ezt fogadjuk Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Ti­bor, Szalai András, s ebben a bizodalomban búcsúzom én is tőletek. Nem felej­tünk! A párt mártírjai barátai­nak végső üdvözletét Orbán László, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tudományos és köznevelési osztályának helyettes veze­tője mondotta el. Nem gyengébb: erősebb lett ezzel pártunk, mert az igaz­ság feltárásával a párt le­mosta egyben saját becsü­letén ejtett foltot is. E temetésen fogadjuk meg elvtársak, hogy soha többé nem engedjük visszatérni múltunk e szégyenletes ese­ményeit, hogy erőinket nem kímélve a gyökerét is ki­tépjük az elkövetett hibák­nak és bűnöknek. Búcsúzunk tőletek Szőnyi Tibor és Szalai András ba­rátunk, elvtársunk. Hadd mondjuk meg búcsúzóul, hogy gyermekeitek, Szőnyi Péter és Szalai Anna — <■ kikkel szemben annyit vét­keztünk — nem maradnak többé árvák. A kommunis­ták nagy családja magához öleli őket, apjuk helyett a pár lesz édesapjuk. Megfo­gadjuk: úgy neveljük őket, hogy méltóak legyenek hoz­zátok, pártunk dicső mártír­jaihoz. Pártunk, népünk szégyenoszlophoz szegezi a bűnösöket és szívébe zárja c. vértanúk örök emlékét. A gyászbeszédek után is­mét megperdültek a fekete drapériával bevont dobok, s a gyászinduló hangjai mel­lett a mártírok koporsóját leemelték a ravatalról. Ka­tonai tiszteletadás közben, géppisztolyos harcosok kí­séretében vitték Rajk László, Pálffy György, iÍr. Szőnyi Tibor és Szalai And­rás fekete koporsóját a sír­helyekre. A koporsók mö­gött ott haladtak a mártírok családtagjai, a párt és az állam vezetői. A csapatzász­lót meghajtották s a disz- zászlóalj három össztüze közben engedték le a kopor­sókat a sírba, majd felcsen­dültek az Internacionale h;ngjai. A mártírok sírján ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Elsőitek családtag­jai koszorúzták meg a sírt. Majd elhelyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Mi­nisztertanács, a Hazafias Orbán László beszéde A gyász napjáról Elvtársak! A barátok és a régi har­costársak nevében búcsú­zom pártunk hű fiaitól, már­tírjaitól Szőnyi Tibor és Szalai András elvtárstól. A bánat és a Keserű lelki- ismeretfurdalás hozott ide bennünket, hogy elmondjuk ország-világ előtt most már amit az elmúlt időben ma­gunkban annyiszor elmond­tunk: megkövetjük emlé­keteket, bocsánatot kérünk tőletek drága elvtársak, ba­rátaink, hogy elhittük a gaz rágalmakat, amelyek be- bnocskolták közös harcaink és barátságunk emlékét. Búcsúzni jöttek az OIB tagjai, a volt újpesti és va­sas ifik, az ifjúsági mozga­lomnak annyi sok régi har­cosa Szalai Andrástól, a nagyszerű kommunista ve­zetőtől, melegszívű feled­hetetlen baráttól, elv­társtól. Szalai Ardr„ás élete már kora ifjúságától kezdve összeforrt a m mkáspsztály felszabadításáért, a nemzeti felemelkedésért folytatott harc ügyével. Alig 15 éves és már bekapcsolódik a kommunista ifjúsági mozga­lom munkájába. Alig 16 éves és már megismerkedk a fasiszta bírósággal. Ahová vetette a sors, ott dolgozott, harcolt népe, hazája, pártja ügyéért. Ságvári Endre egyik legjobb barátja és harcostársa. A függetlenségi mozgalom kiváló szervezője. Ezért 1942-ben letartóztat­ják és két és fél évi fog­házbüntetésre ítélik. A fel- szabadulás után — a kínzá­sok nyomán szerzett súlyos sérüléses betegsége ellenére ; — különböző feladatkörök­ben a pártközponti oktatási, majd káderosztályán dolgo­zik kiválóan az új haza fel­építésén. Szalai András feledhe­tetlen emléke emlékez­tessen arra, hogy kom- musita harcosnak lenni annyit jelent, mint hű­séggel szolgálni népünk, hazánk pártunk ügyét és annyit is jelent, mint igaz. tisztalelkű ember­nek lenni, emberséggel, becsülettel élni és dol­gozni. Emlékeztessen arra, hogy nincs gyűlöletesebb kom­munista számára, mint az embertelenség az igazságta­lanság és a hazugság vétke. Búcsúzom a b-.rátok és a harcostársak nevében Sző­nyi Tibortól, a kiváló kom­munista pártfunkcionárius- tól. Elvtársak! Nem volt köny- nyű pártunknak szembenéz­ni az igazsággal és nyíltan feltárni Szőnyi, Szalai és a többi elvtórssal szemben el­követett tragikus hibákat és bűnöket. De büszkék vagyunk rá, hogy pártunknak igazi kommunista párthoz méltó módon volt ereje végetvetni a huzavoná­nak, félretolni az aka­dályokat az igazsághoz vezető úton és kommu­nista mártírjaink nevét és becsületét megtisztí­totta a rágalom és a ha­zugság mocskától. Tegnap helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Kerepesi úti temetőben az elmúlt évek politikai perei­ben ártatlanul elítélt és ki­végzett elvtársak hamvait. Minden becsületes dolgozó­ból mély szomorúságot vált ki az a tudat, hogy az oly hosszú ideig eltűrt személyi kultusz és az ebből fakadó bizalmatlanság ilyen súlyos következményekkel járt. A magyar munkásmozgalom mártírjai — akiket minden tisztelet megillet — a legna­gyobb megpróbáltatások ide­jén sem tagadták a nép, a kommunizmus ügyét. Szi­lárdan hitték, hogy az igaz­ság előbb vagy utóbb nap­világra kerül. Bátor kiállá­suk, elvhűségük példaképe lehet a párt minden tagjá­nak. A XX. pártkongresszus megmutatta számunkra a szocializmus építésének he. lyes módját, kiküszöbölte annak lehetőségét, hogy a múlt hibái megismétlődje­nek. Dolgozó népünk mg már nem dogmákat szajkózó passzív tömeg, hanem orszá­gunk irányításának aktív résztvevője. ÍEz a jövőre nézve a legfőbb biztosíték. Szomorú dátum a szocia­lizmust építő Magyarország és pártunk történetében a temetés napja, de ugyan­akkor a bizakodás, a meg­nyugvás, az elégtétel napja is. A keserű igazság feltá­rása, a hibák kijavítása szükséges, de nem megyünk sokra, ha csak a múlt hi­báin rágódunk. A legmél­tóbban úgy adózhatunk már­tírjaink emlékének, ha győ­zelemre visszük azt az ügyet, amelynek ők is harcosai voltak, Megoldjuk az előt­tünk álló nagy feladatokat, végrehajtjuk ötéves tervün­ket. Keményen visszaverünk minden támadást, amely sza­badságunkat veszélyezteti. Mégakadályozunk minden ki_-rietet, amely önkényes- kedéssel vagy demagógiával a tömegek alkotó kezdemé­nyezését lábbal akarja ti­porni, vagy visszaszorítani. A Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága, aDISZ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének párttörténeti intézete,' és a Magyar Történelmi Tár­sulat szombaton este ke- gyeletes ünepséget rende­zett a Batthyány örök­mécsesnél, 1849 október 6-a, valamint az 1941 ok­tóber 6-i tüntetés emléké­re. Az emlékműnél Varga János, a történettudomá­nyok kandidátusa és Hol­lós Ervin, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének tit­kára mondott beszédet. Ez­után koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatá­A gyász napján merítsünk erőt eljövendő harcainkhoz a hősök, mártírok példáján. És lenne egy személyes ja­vaslatom: Nevezzünk el ut­cát, intézményt Rajk László elvtársról, a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjáról. Engedjék meg, nekem, aki a XX. kongresz- szus szellemének eredmé­nyeképpen kaptam vissza szabadságomat, hegy ezzel a kis írással és javaslattal he­lyezzem el koszorúmat a párt nagy halottainak sír­ján. ÁCS ANDOR. ra. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének koszorúját Vas Zol­tán, a Központi Vezetőség tagja, a Hazafias Népfront koszorúját Porzsolt József, a DISZ Központi Vezető­ség koszorúját Perjési László és Pécsi János he­lyezte el, a Párttörténeti intézet részéről Réti Lász­ló, az intézet igazgatója, a DISZ budapesti bizottsága nevében Huszár Tibor és Gönyei Antal, a Magyar Történelmi társulat kép­viseletében Varga János helyezte el a megemléke­zés virágait. Ünnepség a Batthyány örökmécsesnél All üzemekben lehet beszélni a bővített szocialista újrater­melésről, mely a legfonto­sabb alapját képezi a lakos­ság élelemmel, hússal, zsír­ral való ellátásának. A kis­üzemi termeléssel az ipar számára sem tudjuk megfe­lelően biztosítani a nyers­anyagot. Erre is csak a nagyüzem képes a tervszerű termelés alapján. A kapitalista társadalmi rend azért győzedelmeske­dett a hűbériség felelt mert a termelékenységnek maga­sabb fokát érte el. A mi tár­sadalmi rendünkre is áll ez a törvény; Ennek a megvalósítása, a magasabb termelékenység elérése csak a mezőgazdasá­gi szocialista nagyüzemek kiépítésén keresztül vihető győzelemre. Ezért törvény- szerű az, hogy egységes alapra helyezzük a népgaz­daságot. Ilyen körülmények között érhető el a termelé­kenységnek olyan magas fo­ka, mely alapját képezi a lakosság növekvő szükségle­te kielégítésének. A kispar- cellán jelenlegi viszonyaink között a termelékenység fokozása hosszú időn ke­resztül nem lehetséges, de nem is biztosítható. Ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság mindaddig el­marad az ipar fejlődése mögött míg kisüzemi ter­melés folyik — esetünkben kettős a termelési alap a mezőgazdaságban — ezzel azt is megmondhatjuk, hogy a napról-napra növekvő igé­nyek kielégítésének határ van szabva. Sőt! Az ipar fejlődését is akadályozza ez a kettősség, mert a mező- gazdaság, mint nyersanyag- bázis, az ipar számára nem tudja megfelelő tervszerű­séggel, növekvő mértékben a szükséges nyersanyagokat biztosítani, hisz nagyrészük önellátó. Tehát egész társadalmi feilődésünk, az előrehaladás követeli, hogy a mezőgaz­daságban is győzelemre vi­gyük a nagyüzemi gazdál­kodást, mert csak ez lehet az egyetlen biztos bázisa a mindenirányú szükségletek kielégítésének. A nagyüzemi mezőgazda­ság szükségességének kérdé­se, rendkívül fontos poli­tikai kérdés. Amilyen mér­tékben halad előre a mező- gazdaságban a nagyüzem győzelme, olyan mértékben szilárdul — helyeződik új, magasabbrendű alapokra — a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetége. Nem arról van szó. hogy az átmeneti időszak viszonyai % — -----------------­között mi lagadjuk a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság összefogásának, szövetségének lehetőségét, szükségességét. Hisz a népi demokratikus rendszer az egyedüli olyan gazdasági forma, amely — éppen azért, mert szocialista társa­dalmi rend megvalósítását írta zászlajára — képes a munkásosztály mellé állíta­ni, szövetségesként meg­nyerni a dolgozó parasztsá­got az átmeneti időszakban. Megvalósítható ez azért, mert a marxizmus-leniniz- mus elvei által vezérelt for­radalmi párt nem csak ki tudja fejezni, de egyedül képviselni képes a dolgozó parasztság érdekeit. A szo­cialista nagyüzem győzelme a mezőgazdaságban a szi­lárd és megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség szempontjából is. mint szük­ségszerűség vetődik fel, az új alapokra való helyezése szempontiából. Igv képezi ez a kérdés a proletariátus diktatúráiénak fontos . lé­nyeges részét. A munkás paraszt szövetség akkor lesz igazán szilárd és megbont­hatatlan — mely a népha­talom alapja — ha eevséges gazdasági alapra épül. A kapitalizmus kiélezi az ellentétet a nagyüzem és a kisüzem között. A rm rend­szerünk éppen ar marxi-le­nini tanításokra támaszkód-, va alakítja át a kis üzemet szocialista nagyüzemmé, s így megszünteti a kettő, kö­zötti harc alapját. „A kisárutermelő, akinek nincs lehetősége tökélete­sebb eszközöket alkalmazni kényszerűségből mindjob­ban elmarad a föld megmű­velésében, ósdi, primitív eszközeivel, több munkával és a munkanap meghosz- szabbításával csak kevesen tudják elérni a nagyüzemi termelés színvonalát.“ — tanítja Lenin. Ez napjainkban is így van. Az igaz, hogy egyre több az olyan, egyépileg dolgozó paraszt, aki igényli a műtrágyát, a gépet, az olyan eszközöket, amelyek használatával termeléke­nyebb munkát tudnak vé­gezni. Ez azonban nem minden. A mezőgazdasági termelés színvonala emelé­sének számtalan olyan esz­köze, módja van, amelyet éppen azért nem tűd alkal­mazni. mert, kisüzemi gaz­dálkodást folytat. Néhány hold földjén látástól vaku- lásig dolgozik, s ennek el­lenére, sem emelkedik ug>_ az életszínvanala mint kel­lene. Szokás az, hogy az élet- színvonal emelését csupán a nagyobb darab kenyérrel mérjük, ha összehasonlítást végzünk az egyénileg dolgo­zó paraszt és a termelőszö­vetkezeti paraszt között. A másik oldalról elfeledke­zünk. Az, életszínvonal eme­léséhez tartozik a paraszt esetében a kulturált gazdál­kodás is, mely nagyobb szakértelmet, olvasottságot, művelődést követel meg. A nagyüzemi gazdálkodás er­re is módot és lehetőséget biztosít. A szocialista nagy­üzem ad tág lehetőséget a parasztság számára, alkotó vágya, gazdálkodási művé­szete megvalósításához is. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése és. a mező­gazdaság terméshozamának növelése jelenleg két egy­mástól elválaszthatatlan feladatként áll előttünk, E kettős, egységes feladat azonban nem csupán a falu, hanem az egész társadalom ügye. A népgazdaság egysé­ges alapokra való' helyezé­séről, az életszínvonal eme­léséről van szó. A kettős feladat végrehajtásához rendelkezünk azokkal a fel­vitelekkel. amelyek ezek .h Népfront Országos Tanácsa, a Magyar önkéntes Honvé­delmi Szövetség partizán ta­gozata, a hozzátartozók■ és a barátok koszorúit. Ezt■ kö- vetőleg a diszzászlóalj dísz­menetben vonult el Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai And­rás sírja előtt, amelyeket rövidesen teljesen elborítot­tak a pártszervezetek, az üzemek, a hivatalok, az in­tézmények, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, a művészeti szövetségek, a tömegszervezetek koszorúi, az egyszerű dolgozók ■> is csokrai, virágszálai. A párt', mártírjait végső nyugalomra1, helyezték. Az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai megbeszélést folytattak az MDP Központi Vezetőségének küldöttségévé! Moszkva, (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­ságában A. I. Mikojan és M. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnök-; ségének tagjai október 6-ánj megbeszélést folytattak Gero] Ernővel, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének első titkárával, Kú-i dár Jánossal és Hidas Ist­vánnal, a Magyar Dolgozók: Pártja Központi Vezetősége: Politikai Bizottságának tag- j 'ival és Szántó Zoltánnal,: a Magyar Dolgozók Pártja' Központi Vezetőségének tag­jával. A megbeszélés a két test­vérpárt között fennálló őszinte barátság és teljes kölcsönös megértés szelle­mében folyt le. Vasárnap délelőtt 11 óra­kor Székely Bertalan-kiál- lítás nyílik a Jósa András- múzeumban. A kiállítást dr. Molnár Jenő megyei vb. el-' nökhelyettes nyitja meg. A vezetést a Szépművészeti Múzeum tudományos mun­katársa, aki a kiállítást is rendezte, Körner Éva mu­zeológus adja. A kiállítás 3; hónapi időtartamra szól. • — Csalány Dezső. megvalósításához szüksége­sek. Nagyon megfontoltan, a marxi-lenini tanításokra tá­maszkodva sajátos viszo­nyainkat figyelembe véve kell előrehaladni, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezését győzelemre vi­gyük. Ez nem csak abbán áll, hogy szigorúan betart­suk a lenin önkéntesség és fokozatosság elvét, mert ez a dolognak csak az egyik oldala. A másik igen fontos ten­nivaló az, hogy minden tá­mogatást megadjunk a ter­melőszövetkezeteknek, hogy valóban virágzó szocialista nagyüzemekké nőjjenek fel. Mintahogy a mezőgazdaság­ban az átszervezést és a ter­méshozamok növelését ille­tően kettős egységes elvá­laszthatatlan feladat áll előttünk, ugyanígy az ön­kéntesség és a fokozatosság- elvét, valamint a termelő- szövetkezetek igazi szocia­lista nagyüzemekké való fejlesztését is egységes, egy-: mástól elválaszthatatlan feladatnak kell tekintenünk. S ebben még nagyon sok a tennivalónk. FARKAS KÁLMÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents