Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-07 / 235. szám

NÉPLAP 1056 október 7, vasárnap Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait {Folytatás az I. oldalról.) rosabbra zárjuk sorainkat, tovább szilárdítjuk a párt elvi egységét Marx—Engels —Lenin eszméivel. Népünk szivébe zárja em­léketeket, drága elvtársak! Az ércnél is maradandóbb emlékművet állítunk, mert megvalósítjuk mindazt, amiért harcoltatok, amiről álmodtatok, a szocialista Magyarországot! Ezután Rajk László spa­nyolországi bajtársai nevé­ben Münnich Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság bel­grádi rendkívüli és megha­talmazott nagykövete be- szilt. Dr. Münnich Ferenc beszéde Tisztelt gyászoló közön­ség! Partizán és spanyolorszá­gi magyar harcos bajtársak! Tisztelt elvtársak! A magyar partizánok és a spanyolországi magyar har­cosok nevében búcsúzom barátunktól, harcos társunk­tól és elvtársunktól, Rajk I ászlótól. Megrendülve ál­lt nk ennek a kemény, a szo­cializmus győzelmét hitte] hivő elvtársunknak kopor­sója mellett. Sokan vele küzdöttük végig a munkás- mozgalom és a szabadság- harcok történetének egyik dicsőséges szakaszát, a spa­nyol nép forradalmi hábo­rúját. A szabadságszerető de­mokratikus népi erők e gi­gászi harcában mutatkozott meg teljes egészében Rajk László minden nagyszeiű egyéni sajátossága: a kom­munista elvi szilárdsága, a szabadságharcos bátorsága, ia politikus tájékozódó képes­sége, a rohanó események forgatagában, s a bajtárs, a 'bátor hűsége és őszintesége. Ezt a példamutató maga­tartást becsültük benne a ;francia reakció koncentrá­ciós táboraiban is, ahol az éhezés, nyomor és megalá­zás mellett állandó provoká­cióknak voltunk kitéve. Amikor a szovjet hadse­reg által felszabadított or­szágunkban kibontakozhat­tak népünk demokratikus erői, örömmel és bizalom­mal láttuk Rajk László elv­társunkat, az épülő új or­szág, a párt és az állam ve­zetőinek sorában. Ma temetünk és nem íté­lünk, méltóan akarjuk meg- . dni a végtisztességet a párt halottjának, mozgalmunk mártírjának. Nem akarjuk ezt a napot megzavarni jo­gos felháborodásunk és el­keseredésünk kinyilvánítá­sával. Azok, akiknek nevében fájdalommal búcsúztatom Rajk Lászlót, harcolni akarnak azért, hogy pár­tunkban a legmélyebben érvényesüljön a lenini de­mokrácia, országunkban megingathatatlanul erős le­gyen a szocialista demokrá­cia, a szocialista humaniz­mus és a törvényesség, mindaz, amire korszakalkotó tevékenységében a Szovjet­unió Kommunsta Pártjának XX. kongresszusa rámuta­tott. Ez az ünnepélyes temetés és tiszteletnyilvánítás Rajk László elvtársunk emléke iránt nagy politikai jelen­tőségű cselekedete pártunk­nak. Bizonyítéka annak, hogy betört hozzánk és ter­jed a XX. kongresszus él­tető levegője, bíztató jele annak, hogy most már nyíl­tan és véglegesen levontuk a * következtetéseket Rajk László elvtársunk tragikus halálából, ezzel hozzájárul tunk egy nagy történelmi hiba jóvátételéhez is, me­lyet a baráti Jugoszlávia el len követtünk el, az alávaló hamisításokra felépített Rajk-per felhasználásával. Mély fájdalommal búcsú zunk pártunk halottjától, Rajk László elvtárstól. Emlékét szeretettel őriz­zük és az örökké fog élni dolgozó népünk szívében. A magyar néphadsereg harcosainak búcsúját Janza Károly altábornagy, honvé­delmi miniszterhelyettes tol­mácsolta. Janza Károly altábornagy beszéde Tisztelt elvtársak! ■ Ezekben az órákban pár­tunk és az ország élő lelki­ismerete mélységes gyásszal búcsúzik Rajk, Pálffy, Sző- nyi és Szalai elvtársaktól e„y tragikus eseményekben bővelkedő időszak ártatlan áldozataitól. Az áldozatok egyike, Pál­ffy György altábornagy elv­társ, néphadseregünk kato­nája volt, és tőle, nekünk, a néphadsereg katonáinak, külön is el kell búcsúznunk. Katona sírjánál állni, aki az életét harcba vesztette el, mindig fájdalmas, de meny­nyivel fájdalmasabb olyan katonától venni örökre bú­csút, kinek értékes, nagyra- hivatott, népe szabadságé, nak szentelt életét a tör­vénytelenség rabolta el. Pálffy György a régi had­sereg tisztje volt, a fasizmus szörnyűségei azonban már 1939-ben szembefordították az akkori rendszerrel, kato­nai rendfokozatáról lemon­dott és kilépett a hadsereg­ből. Ekkor már a baloldali mozgalomnak aktív részt­vevője és 1942-ben megta­lálta a kapcsolatot a párttal. A párt 1944-ben a Magyar Nemzeti Ellenállási Mozga­lom katonai vonalának ve­zetésével bízta meg. Pálffy elvtárs a II. világháború alatt, a Pesten működő par­tizáncsoportok egyik felső vezetője, iráryítója volt. E munkában számtalanszor tett tanúságot személyes bá­torságról. A felszabadulas után elő­ször a katonai politikai osz­tály vezetője lett, majd a határőrség megszervezésé­vel is megbízták, annak fő- parancsnoka volt. Ezután 1948-ban a hadsereg meg­szervezése lett a főfeladat, mint a honvédség főfelügyeJ lőjének, majd a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki. Kiképző munkája során számos kiváló katonát, tisz­tet nevelt a pártnak, a ha­zának. Pálffy altábornagy elvtárs a rábízott hadsereggel úgy foglalkozott, hogy ő maga is mind szélesebben látó veze­tővé vált. De abban az időszakban, amely a nemzetközi mun­kásmozgalomnak és hazánk­nak is oly súlyos károkat okozott, azok akiket pártunk azóta súlyosan megbélyeg­zett, annyi becsületes, jó elvtársunk mellett, koholt vádak alapján Pálffy altá­bornagy elvtársat is kivé­geztették. Mélyen megvetjük azo­kat, kinek önkénye e bűnöket elkövette, de ugyanakkor előre néz­zünk és azon igyekez­zünk dolgozni, hogy jó- vátegyük, amennyire csak lehet az elkövetett törvénytelenségeket és megelőzzük ismétlődé­süket. Ennek érdekében kato­náinkat és tisztjeinket az emberi jogok bizto­sítása, a törvény és sza­badság szellemében fog­juk nevelni. Népünk és hadseregünk, pártunk vezetésével e szent elhatározást, semmi kétség, valóra váltja és így adó­zunk legméltóbban mártír­jaink emlékének. Dolgozó népünkkel szorosan eggyé- forrva őrizzük hazánk sza­badságát és népünk alkotó békéjét. Az utolsó tisztelgés lobogóit néphadseregünk mély gyásszal hajtja meg a magyar nép nagy mártírjai előtt. Rajk László közvetlen munkatársai nevében Szász Béla író mondott gyászbe­szédet. Szász Béla író beszéde Vértanúk ravatalánál ál­lunk őrséget, hogy emlékü­ket megtarsuk az eljövendő idők számára. Rajk László vádlott társaként búcsúzom a tisztaszívű, hű bajtárstól, a mindhalálig rendíthetetlen harcostól, aki már kora if­júságában, egyetemi éveink­ben az emberi együttélés magasabb, nemesebb for­máit kereste és minden rez­dülésével, egész életével, hitével csak az elnyomottak, csak a magyar nép ügyét szolgálta. Koholt vádak, bitó vetette hét évre jeltelen sírba Rajk Lászlót, de halála ma a magyar nép és a világ előtt (Folytatása a 3. ollcilon) lói halad a silózás a tiszalöki járás termelőszövetkezeteiben A tiszalöki járás termelő­szövetkezetei az előző évi tapasztalatokból meggyő­ződtek arról, hogy a jó mi­nőségben elkészített siló pó­tolhatatlan a takarmány­szükséglet biztosítása cél­jából. Meggyőződésük alap­ján már az elmúlt évben el­határozták, hogy 1956-ban még tovább fokozzák a nagytömegű takarmányok besilózását (csalamidé, siló­kukorica stb.) Az eddigi eredmények mellett a siió- zás teljes ütemben tovább folyik. Megkezdődnek ugyan. (tsz. neve) Tiszadobi Táncsics Tiszavasvári Kossuth Tiszavasvári Űj Élet Tiszavasvári Munka Minden termelőszövetke­zetünk ezidőszerint azon igyekszik, hogy a megérke­zett nyersrépaszeletet. tö- rekkel és tépett tengeriszár- ral besilózza. A tengeriszár most még igen jó minőségű és kellő szorgalommal való­is a nyersrépaszelét-szállí­tások, s ahogy megérkeznek a tsz-be, azonnal besilózzák azt megfelelő száraz anyag­gal (főleg törekkel) keverve; A járás termelőszövetke­zeteinek tavaszi és nyári si- l zási terve 2948 köbméter. Ezzel szemben 4785 köbmé­ter silót készítettek. Vagyis ezen időszaki tervüket 162 százalékra teljesítették. Kü­lönösen jó eredményt értek el a tavaszi és nyári silózási tervük teljesítésében az alábbi tsz-ek: (tervezett m3) (telj. */0); 250 300 270 270 250 120 600 100 ra válik tsz-eink azon szá­mítása, hogy október 20-ig minden arra alkalmas mennyiséget besílózzanak. Mohácsi Ignác, a tiszalöki Járási Tanács főállattenyésztője. Ä tiszalöki l-@s gép problémája — Elmondta Fehér János kirendcltscgvexető — Szeptember 22-én 13 óra 3 perckor kapcsolták az országbs hálózatra elsőízben a tiszalöki 1-es számú gépet. Ekkor kisebb megszakításokkal 36 óráig műkö­dött és hárem megawatt energiát adott. A működ­tetés során ismerték meg a gép tervezői és szerkesz­tői a turbina műszaki hibáit, melyek kijavításához legalább négy hét kell, hogy a gép megkezdhesse a harminc napos próbaüzemeltetést. A turbina olaj­vezérlésű automata szabályzója még nem tökéletes, ezen kell javításokat eszközölni. Egyelőre azonban a nagyobb méretű javításokhoz nem kezdhetnek hozzá, mert az ország nehéz szén­helyzete miatt áramot kell szolgáltatnia a gépnek. Ez a kényszerhelyzet megint késlelteti a próbaüze­meltetést, ami azonban annyiban hasznos, hogy az esetleges rejtett hibák előbukkannak és még a pró­baüzemeltetés előtt ki lehet javítani. így most csak a szervodugattyún, és hengeren eszközölnek apróbb módosítást és a gép továbbra is működni fog. A ge­nerátornál és a vele összefüggő villamos berendezé­seknél a mérések és próbák alkalmával nem mutat­koztak hibák. A vízzel nincs probléma, bár a Tisza jelenlegi vízhozama két gépegység működtetésére már nem volna elegendő. A turbina víznyelő képessége teljes terhelésnél 100 köbméter/sec. Ez a vízmennyiség a száraz esztendő ellenére is megvan. Tehát amint végeznek a lökethatároló ütközők beszerelésével újra megindul a turbina. A nagyüzemi gazdálkodás szükségességéről A párt politikája a mező- gazdaság szocialista átszer­vezését illetően is a gazda­sági törvényekre épül. Te­hát a nagyüzemi mezőgaz­daság megvalósítása társa­dalmi rendünkből szükség­szerűen következik. A párt figyelembe veszi azt, hogy a szocialista termelési viszo­nyok nem máról holnapra valósulnak meg a mezőgaz­daságban. A kisparaszti gazdaságok nem egyesülnek egycsapásra szocialista tár­sas nagyüzemekké. Ezzel körülményeink között szá­molni kell. Aki ezt figyel­men kívül hagyja, az nem ismeri az életet. Az ipar átszervezése miu­tán a munkásosztály megra­gadta a hatalmat, viszonylag könnyen és gyorsan végbe­ment. Ott a termelési viszo­nyokat aránylag rövid idő alatt összhangba lehetett hozni a termelőerőkkel. Más a helyzet a mezőgazdaság­ban. Aki nem akar szembe helyezkedni a dolgozó pa­rasztsággal — már pedig a munkásosztálynak ez nem érdeke — elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a munkásosztály szövetségese a dolgozó parasztság saját tapasztalata meggyőződése alapján felismerje, hogy a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése az ő egyéni érdeke is. Szilárd, tartós, megbonthatatlan szövetség csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás győ­zelmével biztosítható a munkásosztály és a dolgozó parasztság között. Ezt kell magyaráznunk és bebizonyítanunk a dolgozó parasztság előtt. Ehhez el­sősorban a jól vövedelmező termelőszövetkezetek meg­valósításán keresztül vezet el az út. Tehát ar­ra van szükség, hogy a mi termelőszövetkezeteink mint szocialista nagyüzemek bizonyítsák be fölényüket, mert ez a biztosítéka an­nak. hogy az egyénileg dol­gozó oarasziok mint szük­ségességet is elismerjék a nagyüzemi pazdá’kr^ást. Ezt azonban nem szabad ne­künk a spontar!4*sra. a vé­letlenre bízni. / ”-ndó, szí­vós felvilágosító munkát kell végezni, a türelmesség, emberiesség, a marxizmus- leninizmus elveinek az alap­ján. Világos, hogy a mi átme­neti rendszerünk sem tá­maszkodhat hosszú ideig két különböző alapra. Arra van tehát szükség, hogy a szo­cialista nagyipar mellett megteremtsük a szocialista mezőgazdaságot is. Fejlődé­sünk mai szakaszában is bi­zonyos mértékig hátrahúzó hatással van mezőgazdasá­gunk és egész társadalmi rendszerünk fejlődésére, előrehaladására a sole elap­rózott kisparcellás gazdál­kodás. Nem tudjuk már ma sem megfelelően kihasznál­ni azokat a társadalmi ter­melőerőket amelyek rendel­kezésünkre állnak. Hiba volna azonban ai-ra a következtetésre jutni ezek után, hogy ilyen körülmé­nyek között a mezőgazdaság terrr.éshozoma nem emel­hető. Ez koránt sincs így. Mindent meg keli tennünk, hogy a termelőszövetkezetek állami gazdaságok termés­hozama mellett a kisparasz­ti gazdaságok is a maxi­mumát adják a jövedel­müknek. Azt azonban lát­nunk kell, hogy míg a ter­méshozamok növelésének szinte korlátlan lehetőségei vannak a szocialista nagy­üzemekben, addig a nad­rágszíj parcella ennek szűk korlátokat szab. A felszabadulás előtti nagybirtokok, s az ameri­kai farmok ma azért tud­nak többet termelni, mert hatalmas földterületen gaz­dálkodnak, ahol mód és le­hetőség van a korszerű tech­nika alkalmazására. A kispa­raszti gazdaságok nem ver­senyképesek ezekkel. Meny­nyivel többet tudunk majd mi is termelni akkor, ha uralkodóvá válik a szocia­lista nagyüzem, hiszen ezek­ben a dolgozó parasztok sa- ’át maguk földjén, a maguk és a szocialista társadalom iavára és hasznára gazdál­kodnak. Méltó példái ennek a szovjet kolhozok, ahol a szovjet parasztság megtalál­ta igazi boldogulását. Modernabb mezőgazdasá­gi gének (traktorok, arató­cséplők, kombájnok, stb.) növelik a mezőgazdasági munka termelékenységét, csökkentik a termelési költ­ségeket. Vajon ezeket a gé­peket használhatják-e gaz­daságosan a kisgazdaságok? Nem! Hiszen nem kifizető. Csak a termelőszövetkeze­tekben, az állami gazdasá­gokban, a nagyüzemekben érdemes alkalmazásuk, ahol az embereket mentesíti a nehéz munka alól, s nagy jövedelemnek a forrását képezik. Korunk a gépek ko­ra. Ma már egyre több olyan munkafolyamat van a me­zőgazdaságban, amelyet géppel végeznek. Nyilvánvaló az is, hogy az ipar és a mezőgazdaság közötti külömbséget csak a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének útján oldhat­juk meg teljes mértékben. Ha ezt győzelemre visszük, csak akkor fog megszűnni a város és a falu közötti ellentét. Míg a kapitalista országokban éppen annak következtében, hogy a tőke beáramlik a mezőgazdaság­ba — mélyül az ellentét az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu között, ad­dig a mai társadalmi rend­szerünkben a kisparcellás gazdálkodásnak nagyüzemi gazdálkodásé szervezésével csökken ez az ellentét. A falu fokozatosan a város színvonalára emelkedik. S a külömbségek fokozatos megszüntetésében rendkívül nagy szerepük van a szo­cialista nagyüzemeknek, melyek az alapját képezik az. ellentétek megszünteté­sének. A kapitalista társadalom­ban éppen a fejlődés követ­kezményeképpen egyre job­ban háttérbe szorul a mező- gazdaság az iparral szem­ben, addig nálunk a mező­gazdaság és az ipar között mindinkább csökken a kü- lömbség. Ez megmutatkozik abban is, hogy a korszerű, nagyobb jövedelmet biztosí­tó, magasabb termelékeny­ségű belterjes gazdálkodás­ra térünk át, melyben nél­külözhetetlen szerep hárul egyre emelkedő gépesíté­sünkre. Tehát az ipar rész­aránya növekszik a mező- gazdaságban, annak gazdál­kodásában. Minél nagyobb a gazdaság, annál több gépi munkára van szükség. S a nagy gazdaságokban na­gyobb lehetőség van a gép kapacitására a kihasználá­A nagyüzemi gazdaságok teszi klehetővé az új agró- és zootechnikai eljárások al­kalmazását, melyek mint tu­dományos eszközök nagy­mértékben emelik az üzem termelésének növekedését, a termelékenységet, s csök­kentik az önköltséget is. Csak a szocialista nagy­sóra. 3 _______________

Next

/
Thumbnails
Contents