Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-06 / 234. szám

19S8. elttóbeF 8, ssombal NÉPLAP ÉLETÜK ÉS HALÁLÜK ÖRÖK EMLÉKEZTETŐ LECÍ1 E* Bsjk Lássló A magyar nép, a párt és a kormány ma adja meg a végtisztességet Rajk László elvtársnak, a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő vezetőjének, a magyar füg­getlenség és szabadság nagy harcosának. Rajk László hősi életére és tragikus ha­lálára emlékezik ezen a na­pon az egész dolgozó, küzdő magyar nép. Rajk László elvtárs 1909 március 8-án született Szé­kelyudvarhelyen. Apjának, az egyszerű székely csizma­diamesternek rajta kívül 12 gyermeke volt. A fiatal Rajk László sok nélkülözés kö­zepette, nagyrészt saját ere­jére utálva, alkalmi munká­kat vállalva végezte isko­láit. 1927-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészeti karára, tagja lett a legtehetségesebb tanár jelölteket magábafo- gadó Eötvös kollégiumnak. A kiváló diákot lángoló ígazságérzete, keserves élet- tapasztalata és családjának nyomorúságos helyzete egyaránt a kommunista mozgalom felé vitte. 1930 végén került kapcsolatba a mozgalommal, s 1931-ben rmr tagja lett a kommunis­ta pártnak. Mint ifjú kom­munista, meggyőződéssel, vállalva minden üldöztetést harcolt a magyar népért, a párt soraiban. Előbb Újpesten, majd Zuglóban dolgozott, később a kommunista ifjú munkás szövetség agitációs és pro­paganda osztályának veze­tője: 1933 februárjában már másodszor tartóztatta le Horthyék rendőrsége, de akárhogy kínozták, nem tud­ták megtörni. A 23 éves fiatalember, akinek tanárai nagy jövőt, fényes tudományos pályafu­tást jósoltak, akinek szeme előtt megcsillogtatták az egyéni boldogulás útját — akkor már végérvényesen a harc, a dolgozó nép boldo­gulásáért vívott harc útját választotta. Vasbetonszerelő lett, betanított munkásként dolgozott építkezéseken. A szakszervezeti mozgalomban küzdött tovább a párt cél­jainak megvalósításáért. Rö­videsen nagy tekintélyre tett szert a munkások köré­ben. Megválasztották az építőmunkás szakszervezet szervező bizottsága tagjává, s hamarosan vezetője lett a szakszervezet kommunista frakciójának. Közvetlen szervezője, vezetője volt az 1935-ös nagy építőmunkás sztrájknak. A harc idején a sztrájkbizottság tagja és a bizalmi testület elnöke volt. Rajk elvtárs egyike volt azoknak az igaz kommunis­táknak, akikben a hazafiság és a nemzetköziség tüze mindig egy lángként lobo­gott. Életét, biztonságát, sze­mélyes boldogulását bármi­kor kockára tette azért, hogy a magyar munkás job­ban, szabadabban élhessen, de ugyanolyan bátorsággal vetette magát a harcba, amikor a fasizmus a spanyol munkásokra tört. A spanyol szabadságharc kitörése után kérésére és a párt jóváha­gyásával Spanyolországba ment. A még kiképzés alatt álló magyar egység politikai biztosa lett. Az ő politikai vezetésével készültek harc­ra az Európa legkülönbö­zőbb részeiből összegyűlt magyar kommunisták. A zászlóalj először Estra-Ma- durában került bevetésre, majd Aragonban küzdött, később pedig résztvett a spanyol szabadságharc leg­véresebb, legnagyobb ütkö­zetében, a csaknem 3 hó­napig tartó ebrói csatában. Rajk elvtárs akkor a zászlóalj párttitkára volt — 1938 szeptemberében súlyo­san megsebesült. Katalaniá- ban feküdt kórházban, majd 1939 februárjában, a kata- lániai arcvonal összeomlása után, még gyógyulatlanul, a nemzetközi brigáddal együtt elhagyta Spanyolországot. Franciaországban azonnal letartóztatták és koncentrá­ciós táborba zárták. Szabadulása után alig né­hány nan telt el, s máris megtalálta a kapcsolatot az illegális párt vezetőségével, s a KV titkára lett. Csu­pán december 7-ig volt sza­badlábon. de ez a néhány hét is erőt nem kimélő. ne­héz küzdelemben telt el. Fegyvert igyekezett szerez­ni a munkásoknak, hogy megakadályozhassák a nyi­lasok hatalomra juttatását, a szégyenletes október 15-ét. Szervezte a nemzeti ellen­állást, a függetlenségi har­cot. Ebben az időben kötött együttműködési megállapo­dást a kommunista párt az ugyancsak illegalitásba kényszerített szociáldemok­rata párttal. Rajk elvtárs Bajcsv Zsilinszky Endrével és Kiss Jánossal együtt részt vett az ellenállási moz­galom irányításában. De­cember 7-én elfogatása pil­lanatában is egy kiáltvány megszövegezésén dolgozott, amelyben elemezte az or­szág politikai helyzetét, ki­mutatta a fegyveres harc el­kerülhetetlenségét. Ezzel a kézirattal együtt hurcolták el a főkapitányságra. Hiába vallatták, tagadott mindent. Sopronkőhidára szállították, itt tartották meg a tárgya­lást s a hűtlenségi vádat bi­zonyítékok hiányában elej­tették ellene, ügyét a polgá­ri törvényszék elé utalták, tiltott hazatérés, hatóság el­leni erőszak alkalmazása és kormányzósértés vádjával. Tárgyalásra már nem került sor, a többi fogollyal együtt gyalogmenetben Né­metországba hurcolták Rajk elvtársat, ahonnan bajor és osztrák parasztok segítségé­vel 1945 május 13-án érke­zett haza. Bekövetkezett az, amiért Rajk elvtárs fiatalságát, vé­rét, szabadságát áldozta: felszabadult a haza, meg­nyílt az út a nép felszaba-' dítása előtt. S annyi kín, annyi szenvedés, megpró­báltatás után Rajk László ismét az első sorokban küz­dött tovább a nép igazáért, a munkásság hatalmáért. Először a Magyar Kommu­nista Párt nagybudapesti titkára lett, majd 1946 feb­ruárjában kinevezték bel­ügyminiszterré. Emlékeze­tünkben élnek azok az idők. Szervezte az új, a nép ér­dekeit szolgáló közigazga­tást, a demokratikus népi rendőrséget, amely sikerrel védelmezte az ország rend­jét, védelmezte az új forin­tot. Az első sorokban küz­dött abban a harcban, amelyben a fiatal demokrá­cia úrrá lett a spekuláció felett, elfojtotta az ellen­forradalmi bandák kísérle­teit. Mint belügyminiszternek, nagy szerepe volt a közigaz­gatás demokratizálásában. Az államapparátust megtisz­tította a népellenes elemek­től, s tömegesen képeztette ki, állíttatta a munkásokat és parasztokat a közigazga­tási funkciókba. Sokat tett azért, hogy rend legyen az önkormányzatok gazdálko­dásában, s a rendelkezések­re álló anyagi eszközökből minél nagyobb részt fordít­sanak a dolgozók javát szol­gáló intézmények létesíté­sére. Egyszerűség és szerénység» a nép és a párt hűséges Gyász felen tés Megrendültén értesítjük a mélységes béna* tankban velünk együtt érzőket, hogy 1949-ben 40. életévében mártírhalált halt Hajk Léseié exhumált földi maradványait a Kerepesi úti teme­tőben helyezzük örök nyugalomra. Soha el nem múló örök szeretettel kísérjük utolsó útjára A GYÁSZOLÓ CSALÄD, ‘ üzv. Pálffy Györgyné szül. Sármány Katáim és gyermeke, Pálffy Katalin tudatja, hogy a tör­vényt gyalázó önkény áldozataként 1949 október 24-én mártírhalált szenvedett, férje, illetve édes­apja’ . Pálffy Gyirgy altábornagy, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a honvé­delmi miniszter első helyettese, a magyar néphad­sereg főfelügyelője, országgyűlési képviselő, a Sza­badság-rend ezüst fokozatának, a Magyar Nép­köztársasági érdemrend II. fokozatának; a jugo­szláv zászlórend III. fokozatának, a Polónia Res- tituta középkeresztjének; a Komán Népköztársa­ság, a Bolgár Népköztársaság érdemrendjének cs más kitüntetéseknek tulajdonosa földi maradvá­nyait 1956 október 6-án 15 órakor helyezik örök nyugalomra, Budapesten a Kerepesi úti temető­ben. Élete, halála örök emlékeztető legyen. PÄLFFY GYÖRGYNÉ és PÁLFFY KATALIN. H * Tudatjuk, hogy 1949 október 15-én ártatlanul kivégzett dr. Szőityf Tibor, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő, a magyar szabadság ér­demrend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztár­sasági érdemrend II. fokozatának és más kitüntetéseknek tulajdonosa földi maradványait 1956 október 6-án 15 órakor helyezik örök nyu­galomra Budapesten a Kerepesi úti temetőben. SZÖNYI TIBORNÉ felesége, SZÖNYI PÉTER fia, SZABADOS OLGA és SZÖNYI ISTVÁN testvérei. Édesanyja, kisleánya és felesége soha cl nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették Szólal Rndxás, a Magyar Dolgozók Pártja káderosztályának he­lyettes vezetőjét, a magyar szabadság érdemrend, a Magyar Népköztársaság érdemrend, tiszti érdem­rend nagykeresztje és más kitüntetések tulajdono­sa, akit a népellenes törvénysértések során fosz­tották meg harcos, fiatal életétől, folyó hó 6-án, délután 3 órakor kísérjük utolsó útjára a Kerepesi úti temetőben. özv. SZALAI LÁSZLÖNÉ édesanyaja, ANNA kisleánya, ZORA felesége. szolgálata — ez jellemezte minden lépését, minden szavát, minden tettét. Az 1945-ös választásokon képviselővé választották. A parlamentben is kérlelhetet­lenül küzdött a néphatalom­ért, á dolgozó emberek sor­sának javításáért. 1946-ban a politikai bizottság tagjává, később a titkárság tagjává, majd főtitkárhelyettessé vá­lasztották. 1943-ban a kül- ügyminisztériumi tárcát bíz­ták rá. 1949-ben következett be a meggyőződéses, hű kommu­nista szörnyű tragédiája: Rajk László elvtársat, a munkásmozgalom, a magyar nép e nagyszerű harcosát, koholt vádak alapján kivé­gezték. Halála súlyos vesz­teség, tragédiája ezerszeres fájdalom a párt, a nép szá­mára. Drága és feledhetet­len Rajk László elvtárs em­léke. A magyar nép örökké emlékezni fog nagyszerű fiára, akinek harcos élete példakép lesz a magyar kommunisták, a magyar if­júság előtt, Pálffy György Messziről érkezett a kom­munista mozgalomhoz Pál­ffy György elvtárs. Ludovi- kás tisztből lett a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. 1909-ben Temesvárott szü­letett. Családja biztosítani tudta számára a nyugodt, gondtalan életet, a tanulás lehetőségét. Érettségije után 1927-ben maga dönthetett, milyen pályát választ. Kato­na lesz. Tehetsége biztos karriert jelent itt számára. S bár hivatását, amelyet a Ludovikán tánült, nagyon szerette, a Horthy-rendszer katonaiskolájának szelleme még sem ejti rabul. A Lu- dovika akadémia negyed­éves növendéke a falukuta­tók munkáját figyeli, az ő műveiket olvassa. Bár már ekkor szocialistának vallja magát, az út az igazság tel­jes felismeréséig még igen hcsszú, a katonai pálya még tartogat buktatókat. Pálffy elvtárs, s néhány hasonló gondolkodású társának szo­cialista világnézete a kör­nyezettel folytatott állandó harcokon keresztül edződik meg. Végülis döntenie kell, egy évvel századosi kineve­zése előtt lemond rangjá­ról. A biztos katonai karrt ért bizonytalan jövőre cse­réli. Erkölcsi, emberi tulaj donságai, népe és hazája iránti szeretete, tisztánlátá­sa el tudta szakítani azokat a szálakat, amelyekkel a Hcrthy-rendszer politikájá­hoz akarták kötni. Budapesten az Egyesült Izzóban lesz kisfizetésű tisztviselő. Tudására, szor­galmára és hallatlan ér­deklődésére itt is felfi­gyelnek. 1942-ben már cég­vezető. Ekkor kerül közvet­len kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. A gyakorlati pártminka te­rére lép. A magyar kom­munista mozgalom történe­tének egyik legnehezebb, legválságosabb, legveszélye­sebb ideje ez. Statárium van, az illegális munka egyet je­lentett az élet kockáztatá­sával — s ekkor kezdett el dolgozni Pálffy elvtárs a kommunista párt céljaiért. A párt utasítására a füg­getlen kisgazdapárt ekkor alakított értelmiségi tago­zat bizottságainak munká­ját igyekszik felhasználni Kállai politikája elleni harc­ra. 1944 március 19-e, az or­szág német megszállása után, amikor minden de­mokratikus szervezetet be­tiltanak, az illegális béke­pártban dolgozott tovább. 1944 júliusában lesz a párt tagja. Katonai vonalon dol­gozik, a párt katonai bizott­ságának vezetője. Pálffy György elvtárs fel- szabadulás utáni élete, te­vékenysége rövid. Neve azonban elválaszthatatlanul összenőtt a magyar néphad­sereg szervezésével, amely­nek 1945 márciusában lett tagja. A katonai politikai osztály vezetésével bízzák meg. 1946-ban ő lett az ak­kor alakult határőrség pa­rancsnoka is. Megválasztják a párt katonai bizottságába. Fáradhatatlanul dolgozik. Járja az egységeket, előadá­sokat, pártnapokat tart. Hirdeti a Magyar Kommu­nista Párt politikáját. 1948 tavaszán a honvédség fő­felügyelője, majd rövidesen honvédelmi miniszterhelyet­tese. 1948 június 13-án a Magyar Dolgozók Pártjá­nak egyesülési kongresszu­sa a párt Központi Vezető­ségének tagjává választja. Ezután már csak egy évet dolgozik. 1949 júliusában le­tartóztatják és néhány hó­nappal később halálra íté­lik, kivégzik. Az 1954 szeptemberében tartott perújítási tárgyalá­som Páiffy György elvtársat felmentették a koholt vá­dak alól. De nem elég a bí­rósági felmentés — a ma­gyar munkásmozgalom ne­mes alakjai közé helyezzük őt, szívében és emlékezeté­ben megőrzi nevét a nép. Dr.Ssosiyz Tibor Szőnyi Tibor elvtárs egész életét a munkásosz­tály, a dolgozó nép felsza­badításának szentelte. 1903 december 31-én született. Mint fiatal gimnazista érte meg Komáromban a Ta­nácsköztársaság dicsőséges napjait. A 16 éves diák egész érdeklődését lekötöt­ték a forradalmi események, gyűlésekre járt, agitált, szív- vel-lélekkel magáévá tette a proletariátus ügyét Ezekre az időkre gyakran emléke­zett vissza és sokszor beszélt arról, hogy ifjúkori élmé­nyei szabták meg életútját. A középiskola elvégzésé után a bécsi egyetem orvosi karán végezte tanulmányait.1 Diplomáját minden anyagi! támogatás nélkül, önerejét bői szerezte meg. Már egye-1 térni évei alatt kapcsolatot' teremtett a munkásmozga-i lommal és a bécsi magyar emigránsokkal. Szorosabb kapcsolatot azonban csak az! egyetem elvégzése után, a húszas évek végén már itt­hon, Magyarországon talált a párttal, s 1930-ban lett tagja a kommunista párt nak. Itthoni munkáját azon-! ban hamarosan meg kellett) szakítania: miután több, ve-! le kapcsolatban álló elvtár-’ sat letartóztattak, Szőnyij elvlárs a párt utasítására! külföldre költözött. Több országban dolgozott lankadatlan energiával, a! munkásosztály felszabadj-; fásáért. Csak csodálatos ki­tartásával, szilárd akarat-! erejével magyarázható, hogy nem egyszer igen nehéz! helyzetben, rendkívül inten J zív mozgalmi munkája, ille-i galitás és letartóztatások! közepette is mindig módot talált arra, hogy tovább kéJ pezze magát és mint orvos] is lépést tartson szakterülete] fejlődésével. Külföldön igen! sokoldalú mozgalmi munkát! végzett. Különösen szeret­ték, és nagyrabecsülték Szőnyi elvtársat az osztrák kommunistáit. Ausztria hit-j leri megszállása idején! Bécsben tartózkodott és az; utolsó repülőgéppel mene­kült Prágába. Közvetlenül a háború ki­törése előtt Svájcba ment, ahol csakhamar egyik leg­tekintélyesebb alakja lett ai baloldali emigrációnak- Igen jelentős politikai munkát végzett a különböző nemze­tiségi emigránsok között de! legjobban ekkor is a hazai! események kötötték le a fi"-' gyeimét. Szőnyi elvtárs példaképe volt a széles látókörű, mű-1 veit kommunistának. Min-! den érdekelte: művészet,! irodalom, közgazdaságtan,' technika. Szakmájának ki­váló ismerője volt. A kép-1 zett idegorvos, leküzdve azt1 a komoly hátrányt, amelyet' külföldi mivolta jelentett, csakhamar megbecsült tagja lett a zürichi orvostársada­lomnak. Orvosa, tudomá­nyos munkatársa lett az egyetem ideggyógyászati klinikájának! Nagyra érté­kelte Szőnyi el »társ munká­ját, szakértelmét Minkowsky professzor, a klinika világ­híres igazgatója. Szőnyi elv- társ már hazatért Magyar- országra és a Központi Ve­zetőség szervezési osztályán dolgozott, amikor Svájcban kiadták azt a nagyobb neu­rológiai tudományos mun­kát, amelynek 6 is társszér-l zője volt. Svájci tartózkodását a há­ború alatt úgy fogta fel, mint a hazatérés előkészítő korszakát. A kinn élő ma­gyar elvtársakat igyekezett minél jobban előkészíteni az itthoni munkára. A svájci magyar kommunisták a há­ború utolsó évében az ő ve­zetésével megteremtették a lehetőségét egy illegális ma­gyar népfront-lap kiadásá­nak. Szőnyi elvtárs állás­pontja az volt, hogy mi­helyt lehetőség kínálkozik, haza kell jönni, részt kel! venni az ország felszabadí­tásáért folyó küzdelemben. A hazatérésre azonban csak az ország felszabadulása után nyílott lehetőség. Sző­nyi elvtárs itthon teljes erővel belevetette magát az új Magyarország felépíté­séért folyó küzdelembe, (Folytatás a 4, oldalon.) m

Next

/
Thumbnails
Contents