Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-06 / 234. szám

NÉPLAP 1B5G. október 6, szombat Piri volt síé a városi poéaiéios és iskolás Mpiap-levelezök találkozóján A szerkesztőség örömmel veszi a pedagógus és iskolás levelezők leveleit. Az elmúlt oktatási évben különösen megmutatkozott segíteni akarásuk, amiről az ifjú­sági mellékletek is tanúskodtak. A nyári szünidőben volt egy kis visszaesés az ifjú­ságot érintő újságcikkek közlésében, pedagógus és iskoláslevelezőink kevesebbet ír­tak. Ezért is hívta össze a szerkesztőség baráti beszélgetésre a városi pedagógus és iskolás Níplap-levelezőket. írjon a Néplap rendszeresen a pedagógusokról és iskolásokról Céütörtökesíi beszélgetések Pártoló sorok egy helyes kezdemény esésről Sok szó esett a találkozón an ól, hogy az iskolások kedvelik a Néplapot. „Egy­más kezéből kaptuk ki a csütörtöki Néplapot, amiben az ifjúsági melléklet volt“ — mondotta Berettyán Júlia tanítónőképzős levelezőnk. „A képzős fiúk között nagy érdeklődést kelt minden olyan cikk, mely iskolákról, vagy diákokat érdeklő dol­gokról szól.‘‘ — mondta László Béla. Csomós Má­ria IV. sz. általános iskolai levelezőnk is mondta, hogy 'az elemisták, s különösen a pajtások rendszeresen meg­vették a csütörtöki Népla­pot. Jogos kívánságuk, hogy foglalkozzon többet a Néplap pedagógusok és is­kolások életével, problémái­val. Kövér Endre elvtárs, a VII. sz. iskola igazgatója, lapunk levelezője javaslatot tett, hogy az ifjúsági mel­léklet helyett közöljön a Néplap rendszeres tudósítá­sokat, híreket és cikkeket a pedagógusokat, iskolásokat érdeklő dolgokról. Létesít­sen a Néplap az újságján ,Ifjúsági sarok“ rovatot. Mások is egyetértenek ez­zel a javasla tai. Ezt azért mert a levelezők által be­küldött eseménycikkek ide­jében kerülnek közlésre, nem úgy, mint az ifjúsági melléklet idején, amikor a szerkesztőség összegyűjtötte a leveleket, s nem egyszer előfordult, hogy néhány ese­ményről szóló levél idejét múlta. A beszélgetésen részt vett levelezők kérték, hogy részt vehessenek az „Ifjú­sági sarok“ szerkesztő bi­zottságában. Kérték, hogy a szerkesztőség biztosítson egy helyiséget a levelezők részére, ahova rendszere­sen bejárhatnak ismerked­ni és írni. A lap munkájá­ban többet akarnak segíteni. Szeretnék, ha a helyiséggel hozzájárulna a szerkesztőség ahhoz, hogy a levelezők job­ban otthon érezzék magukat a Néplapnál. Isíiolai problémák és kérelmek A beszélgetés alkalmával problémák és javaslatok vol­tak előtérben. László Béla levelezőnk elmondotta, hogy o képzősök körében vita­tott téma a tanulmányi 'évek számának emelése. LTöbb diáknak az a vélemé­nye, hogy a jelenlegi tanul­mányi évek alatt, tartalma­sabb tankönyvekből tanul­va, még jobb tanítással el lehetne érni olyan eredmé­nyeket, mint amilyet a ta­nulmányi évek emelésével várnak. Ezt azonban „nem merték“ megírni a lapnak. A jövőben ilyen kényes ügyekben, melyekben az is­kolások közösen érintve vannak, — közös cikket fog írni az osztály. Csomós Mária pajtás el­mondotta, hogy máris szinte betegek az izgalomtól, az évvégi kisérettségi közele­dése miatt. Azt várják, hogy az oktatás vezetői ne a kís- érettségin, hanem, más mó­don szerezzenek bizonyságot az iskolások általános tu­dásáról. Czirják Magdolna nagycserkeszi pedagógus le­velezőnk azt bizonygatta, hogy szükség van a kisérett- ségire, mert az iskolások r.em utolsó sorban emiatt tanulnak lelkiismeretesen. E kérdésben a vélemények megoszlottak. A levelezők kérik a Néplap olvasóit, hogy a lapon keresztül szól­janak hozzá ehhez a kér­déshez. Karasz Gyula Kossuth- glmnáziumi levelező, s még mások is szóltak az új isko­lai rendtartás miatt. Költ­ségesnek tartják azt a ren­delkezést, hogy minden diák vegye meg a drága, kötelező egyensapkát. Nagyobb sza­badságot várnak a kimenő' adásnál és a mozilátogatá soknál. Szóltak a klubdél­utánok megszüntetése miatt. Véleményük szerint az éven­te kétszer engedélyezett diákbál nem nyújt nekik Igazi szórakozást, mert oda boldog-boldogtalan mehet a bevétel miatt. Kérik, hogy engedélyezzék a zártkörű klubdélutánok megrendezé­sét. A pajtáslevelezők pa­naszkodtak, hogy az úttörő­házban rendezett klubdél­utánokon és bálokon sok felnőtt és gyakran illetlenül viselkedő oda nem való egyén vesz részt, akik aka­dályozzák szórakozásukat. Az iskolás levelezők tár­saik nevében kérik, hogy a moziüzemi vállalat állítsa vissza a déli 2 órai kezdetű mozielőadást és adjon az iskolásoknak mozibérletet. Még több iskolásokat érdek­lő filmeket szeretnének lát­ni. A serdülők kérik, hogy a Néplap is foglalkozzon a fiatalok életre való nevelé­sével. Mi újság a városi iskolákban A beszélgetésen résztvett levelezek levél helyett isko­lájuk életéből híreket mond­tak el. Békeffy Zsuzsánna V. sz. általános iskolás levelezőnk hírül adja, hogy az iskola úttörői a Néphadsereg Nap­ján ünnepséget rendeztek. Egy honvédtiszt elvtárs tar­tott nekik beszédet, s utána a csapatgárda tagjainak át­adta a rangjelzéseket. Elké­szítették egész esztendei munkatervüket, melyben többek között földrajzi és műveltségkutató rajgyűlés, „Hogyan tanulunk“ címmel előadás, télapó ünnepségre készülés, zenetörténeti ün­nepség, népdal, szavaló és felolvasóverseny, kirándulá­sok stb. szerepelnek. Nem­rég Sárospatakon és Sze­rencsen voltak kirándulá­son. Vida Gizella I. sz. iskolai levelezőnk örömmel közli, hogy rendbehozták és feldí­szítették az iskolától kapott úttörőszobát. A napokban avatták fel. Nagyon jól ér­zik magukat a barátságos otthonban. Jól sikerült a teadélután. Molnár Tibor tanítókép­zős levelezőnk hírül adja, hogy lelkes készülődés előz­te meg iskolájukban az ok­tóber 6-i ünnepséget. A mű­sorban ünnepi beszéd, „Az aradi tizenhárom“ című kó­rusmű, gyászinduló, két vers is szerepel. Berettyán Júlia tanítónő­képzős levelező az iskola DISZ-szervezetének jó mun­kájáról, s arról adott hírt, hogy az iskolában „Ady művelődési otthont“ létesí­tettek. Zenegépes rádiójuk van, most egy irodalmi est­re készülnek. Czirják Magdolna nagy­cserkeszi pedagógus levele­zőnk tudatja a Néplap ol­vasóival, hogy befejezés­hez közeledik a nagycserke­szi kultúrház építése, melyet november 7-én fognak avat ni. Űj boltot és italboltot is kaptak a nagycserkesziek. A levelezők közül többen is ígéretet tettek érdekes levelek, tudósítások írására. C-irják Magdolna egy csa­ládi látogatásról fog írni. Kövér Endre igazgató két hozzátartozó pedagógust lá­togat meg otthonában, s majd erről fog írni. László Béla az iskola DlSZ-szerve- zetének életéről ír majd Bizonyára közlésre érdemes lesz levelük. A szerkesztő bizottság fog­lalkozik a pedagógus és is­koláslevelezők javaslataival, s az elmondottakat hasznosí­tani fogja a munkában. O. A. Bélyegsorsjáték A Magyar Filatélia Vál­lalat a bélyeggyűjtők kéré­sére december 8-án ismét rendez bélyegsorsjátékot. Erre hat osztályban har­mincezer sorsjegyet bocsá­tottak ki. A tíz forintos sors­jegyek árusítását már meg­kezdték a Magyar Filatélia Válllalat központjában, va. lamint a fővárosi és a vi­déki fiókokban. X ki csütörtök esónként ** betéved a nyíregyhá­zi Bessenyei Értelmiségi Klubba, élénken vitatkozó, beszélgető embereket ta­lál ott: tudósokat, pedagó­gusokat orvosokat, művé­szeket, irodalmárokat. — Nyoma sincs a hivatalos értekezletek formájának, feketekávés csészék mel­lett kötetlen beszélgetés folyik. Néhány héttel ez­előtt, az értelmiségi hatá­rozat megjelenése után született meg az első ta­lálkozó, mint a múzeum barátainak köre s ma már jóval túllépte ezt a kere­tet. A beszélgetés tartal­mában is. Miről folyik a szó? Először a nyíregyházi Jósa András Múzeum ügye került napirendre. Múzeoló. gusok és mások elpana­szolták e fontos kulturális intézmény mostani lehe­tetlen állapotát. Sok szó elhangzott s ma már ez az ügy a megoldás útján ha­lad. És egyre több szó esik általános kulturális prob­lémákról, értelmiségi kér­désekről. r L'rdekes képet ad az eheti beszélgetés, amely szintén váltakozó mederben folyt. Szőnyegre került: nem volna-e idő­szerű és fontos mátészal­kai központtal egy szatmá­ri tájmúzeumot berendez­ni? Sok-sok néprajzi mű­vészeti, irodalmi, törté­nelmi hagyománya, értéke van a szatmári résznek és nagy kár, hogy ezek rend­szeres, tervszerű begyűjté­sére még nem gondoltait eddig. Mint a hozzászólók elmondták: maga a máté­szalkai községi pártbizott­ság is nagyon szeretné, ha egy ilyen múzeum létre­jönne. A pártbizottság sze­retettel és lelkesedéssel foglalkozik ezzel a tervvel: szakemberre lenne szüksé­gük a munka megindítása, hoz. A beszélgetés során szót emeltek a megyei műemlé­kek védelmében is. Sok a tennivaló ezen a téren: el­pusztul az a Kölcsey-kúria, amelyben a nagy költő a Himnuszt írta, szinte nyo­ma veszett a rozsályi vár­nak, omladozik a híres Barkóczy-kastély, a kóta- ji kúria, amelyről Jókai írt és így tovább. A be­szélgetés résztvevői közül néhányan azonnal vállal­ták, hogy összeírják me­gyénk műemlékeit, azok jelenlegi állapotát és azi átadják az illetékeseknek intézkedés végett. Mások arról beszéltek, hogy rendezni kellene a nyíregyházi utcaneveket és „rehabilitálni“ kell azo­kat az utcákat, amelyeket Bethlen Gáborról, Vay Ádámrói, Hatzel Márton­ról neveztek el, vagy más városi hagyományt örökí­tettek meg. Ugyanakkor méltó teret, utcát kell el­nevezni Móricz Zsigmond- ról, Kábái Jánosról, Ben­czúr Gyuláról. Többen szóltak az új- ságról, a megyei Néplap­ról is és javasolták, hogy mélyebben és rendszere­sebben foglalkozzék értel­miségi, kulturális prob­lémákkal. Egyesek azt ja­vasolták, hogy jobban m^g kellene erősíteni a párt és állami szerveket értelmisé­gi kulturális szakkáderek­kel ... persze, mindezek in- vasiatok, észrevéte­lek voltak, amelyek baráti beszélgetés közben hang­zottak ti. Vajon van-e ér­telmük az ilyen vitáknak? Feltétlenül. Már csak azért is, mert elősegítik, hogy az értelmiségiek egyre in­kább felelős gaz aáknak tartsák magukat és a bí­ráló szavak mellett erőtel­jes segítséget adjanak a problémák megoldásához. Be még értékesebbek len. nének a már hagyományos csütörtök esti találkozá­sok, ha azokon nagyobb számban vennének rés/.t párt és állami, tömegszei- vezeti vezetők, funciona- riusok. Egyrészt azért, hogy a személyes találkozások- révén növekedjék és erő­södjék a bizalom, más­részt azért, hogy az el­hangzott szó ne pusztába kiáltott hang legyen, ha­nem .minden javaslat, bí„ ráló szó el is jusson az il­letékesekhez — úgy, ahogy ott elhangzottak, ne má­sod-, vagy harmadkézből,' esetleg elferdítve. A közös találkozók kétségkívül gyu_ mölcsözőbbek, színvonala­sabbak lennének. Az értelmiségi párthatá­rozat után egyre tevéke­nyebb megyénk értelmisé­ge is. Ennek egyik bizonyí­téka a csütörtök esti. be­szélgetések. fl levőben kizárólag az IBUSZ rendez külföldi fársasufazásokaf Idegenforgalmunk az el­múlt hónapokban gyors ütemben növekedett. A ba­ráti és a nyugati országok­ból egyaránt sokezer láto­gató kereste fel hazánkat, s a magyar turisták ezrei utaz­tak a Szovjetunióba, Cseh­szlovákiába és a többi bará­ti országba. Az idén meg­indult az idegenforgalom a nyugati országok felé is. Az utóbbi időben igen sok üzem, intézmény, hivatal szervezett társasutazást. Gyakran felmerült azonban a panasz, hogy ezeket az utazásokat rosszul szervez­ték meg, s a részvevők ellá­tása nem volt megfelelő. A jövőben ezért kizárólag ás IBUSZ rendez ilyen társas- utazásokat. “Vi! Az új megnövekedett fel­adatok megoldására az IBUSZ megkezdte az előkés szülétekét. A társasutazások* keretének növelésével a kö­zönség kívánságának leg--, jobban megfelelő új útirá-í nyakat, úttípusokat vesznek1 programba. Arra töreksze­nek, hogy a részvevők ké­nyelmesen utazzanak, .jó! szállodai elhelyezést és ellá­tást kapjanak. Az IBUSZ ezenkívül feladatának te­kinti a társasutazások pl-1 csóbbá tételét is. Folytatás a 3. oldalról) Munkatársai elsősorban ki­váló szervezőképességéért becsülték. Szőnyi elvtársnak nagy szerepe volt az álla­mosítások előkészítésében, s egyk.-i munkatársai ma is ndgy lelkesedéssel beszél­nek arról, milyen zökkenő- mentesen készítették elő hosszú heteken keresztül ezt az akciót, amelyről a végre­hajtás pillanatáig semmi sem jutott illítékteienek tu­dón- ására. Szőnyi elvtárs, mint a szervezési osztály helyettes vezetője, majd mint az or­szágos kádero-ztály vezető je dolgozott, országgyűlési képviselő lett, beválasztották Központi Vezetőségbe annak szervező bizottságába. M-gtestesítő je volt az ide­jét nem kímélő, fáradságot nem ismerő, önfeláldozó kommunista funkcionárius nak. A magyar munkásmoz­galom, a Magyar Kommu­nista Párt és a magyar ér­telmiség kiváló harcosát gyászolja benne a magyar nép. Pártunk, népünk ma lemossa róla a gyalázatot, emléke tisztán fog ragyogni történelmünk legszebb lap­jain, Sscla! Ändras Ha megélte volna, jövőre lenne 40 esztendős Szaldi András elvtárs, Pécsett szü­letett 1917-ben. Mindössze 15 esztendős gimnazista volt. amikor bekapcsolódott a kommunista Ifjú Munkás Szövetség munkájába. A tűzkeresztségen 1933-ban ment keresztül. Pécs abban az időben a munkásmozga­lom egyik harcos fellegvára volt. Mikor 16 éves korá­ban, 1933-ban Szalai elv­társat letartóztatták, meg­próbálták őt spiclinek, áru­lónak beszervezni. A fiatal, nagyon értelmes, tehetséges diákról csupa jót hallottak barátaitól, tanáraitól egy­aránt. A továbbtanulás ígér­getésétől, az embertelen ve­résig mindent elkövettek hogy „megnyerjék“ maguk­nak, a kommunisták, a nép ellen. De Szalai Andrást sem kínzásokkal, sem szép szavakkal nem tudták áru­lásra bírni, A sikertelen kísérletek után Szalai elvtársat rendőri felügyelet alá helyezték, s kitiltották az iskolából. Dolgozott Budapesten Vörös Segélyben, az OIB- ben, szervezte az ifiket, ter­jesztette a kommunista saj­tót. Semmi munkát nem ta­lált soknak, közvetlensége és derűje, amellyel az em­berekhez közeledett, meg­könnyítette számára a köz­tük végzett munkát. Ezek. ben az években alakult ki nagy, igaz barátsága Ság- vári Endre elvtárssal, aki ta­nácsadója, elvtársa, vitatár­sa veit élete végéig. Tőle búcsúzott, amikor egy időre Jugoszláviába ment, s tőle kért ismét pártmunkát, mi­kor 1951 júniusában vissza­jött Budapestre. Szalai elvtársat újból az OIB-be osztották be munká­ra. A rendőrség figyelme hamarosan ismét ráterelő­dött. 1942 májusában letar­tóztatták. Rózsa Ferenc elv­társsal egy időben volt a hirhedt kínzókamrában, az Andréssy-laktanyában. Hő­siesen viselkedett, a szó leg­nemesebb értelmében. A leg- válogatottabb kínzásokkal sem tudták szóra bírni, nem tudtak tőle egyetlen áruló szót kicsikarni, hiába ver­ték újból és újból ájulttá. Az erős, egészséges fiatal­emberből roncs, egész éle­tére beteg embert csináltak, de a nép ügyéhez, a párt eszméjéhez mindvégig hű maradt. Az ütésektől sérü­lései epilepsziát kapott, 42 kiló volt, amikor egy napon eszméletlen állapotban letet­ték édesanyja lakása elé —» hogy otthon haljon meg:! Nem volt öntudatánál, dej egyre azt kiabálta: „Nem1 mondok semmit, nem mon­dok semmit!“ S így is tett. A felszabadulás után egy ideig a IV. kerületi (Bel­városi) pártbizottságban dolgozott, majd 1945 nyarán I ártiskolára került. A leg­jobbak közé tartozott akkor is, amikor később a Köz­ponti Vezetőség káderosztá­lyára került, ennek helyet­tes vezetője lett. Nem volt ember, aki ne szerette vol­na hallatlanul puritán, vég­telenül szorgalmas, minden­ki gondjával, bajával törő­dő embert. Aki ismerte, el­mondhatja róla: szinte égett a munkától. Soha semmit nem talált elégnek, amit a népért tett. Amikor minden emberi törvényt kijátszva, perbefogták, néphez való ragaszkodását, jóságát, „szo­kását“, — hogy úgy akart élni, ahogy az emberek több­sége — félrevezető hazug­ságnak bélyegezték. Pedig csak úgy élt, ahogyan igaz embernek kell élnie. Emlé­két úgy őrizzük meg sjí. vünkben, hogy megfogad­juk: élete és halála nagy ta­nulságát levonjuk egy egész életre. Jt ____

Next

/
Thumbnails
Contents