Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-15 / 216. szám

N P P L A P 1958 szeptember 15, szőni bat „Nagy feladatunk a nemzeti öntudat fejlesztése.. Csütörtök esti beszélgetés a nyíregyházi értelmiségi klubban Csütörtökön este értelmiségi dolgozók tgyúltek össze a nyíregyházi Bessenyei Értelmiségi Klubban esti beszélgetésre. Nem szervezett értekezlet, hivatalos gyű­lés volt, hanem baráti találkozó, fekete melletti baráti beszélgetés, amely köz­kívánatra ezentúl minden csütörtök este megismétlődik — remélhetőleg bővülő körrel. Ezen a találkozón résztvett Pállfi Ernő elvtárs is, a Hazafias Népfront Or­szágos Irodája Községfejlasztési Osztá­lyának vezetője. Miről is folyt a beszélg'tés? Sok-sok probléma vetődött fel. Csollany Dezső, a Jósa Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy a növekvő érdeklődés és a. megye nagy és gazdag történelmi múltja most már szánté követeli a múzeum fejleszté­sét — mások a megyei könyvtár hasonló problémájáról szólották. A legnagyobb vita a nemzeti öntudatról folyt — hogyan állunk ezzel ma s ha hibák vannak, kik és milyen körülmények a felelősek. A vita nem fejeződött be, folytatásra vár, de már eddig is kikristályosodtak bizo­-----------­rtyos tennivalók: nagy a feladatunk a nemzeti öntudat fejlesztésében. Jobban meg kell ismertetnünk országunkat, me­gyénket az ifjúsággal. Többen javasol­ták, hogy az oktatási oí.iály lássa el megyei tájak, létesítmények fényképei­vel az iskolákat. Segíteni és nevelni kell a fiatal történelem tanárokat, akik sok hibás nézettel két ültek ki az egyetemek­ről. Szóba került az is: miért van szük­ség ara, hogy egyes nyíregyházi tanyá­kon a szülők ellenkezése ellenére köte­lezővé tettek a szlovák nyelvtanítást, holott a szülők inkább világnyelvet sze­retnének. Igen figyelemre méltók voltak azt'k a megállapítások, amelyek — mint Gacso elvtársé — arra hívták fel a figyelmet, hogy a. hibákkal mindenkinek számot kell vetnie — saját hibáival is. Többen arról beszéltek: itt van a cselekvés ideje. Nem elég a hibákról beszélni — dolgozni kell friss erővel a friss légkörben. A. vitázók azzal váltak el: egy hét múlva találkozunk. Egy óv után a Nyírbogáti Béke Termelő» szövetkezetben meghaladja a 60 forintot az egy munkaegységre jutó részesedés A nyírbogáti István ta­nyán 1955 július 29-én 5 család, 7 tag 50 kát. hold földterülettel egy előkészítő bizottságot alakított, amely később Béke névvel indult meg a nagyüzemi gazdál­kodás útján. Az eltelt egy év alatt mind számszerűit, mind anyagilag fejlődött, erősö­dött a szövetkezet. Ma már 39 család, 60 tag, 330 kát hold területen eredménye­sen harcol a többterme­lésért, a magasabb jövede­lem eléréséért Ez évben kiosztottak 25.503 forint készpénz elő­leget. Szalonna, kolbász, természetbeni juttatásainak készpénzre átszámított ér­téke 12.135 forint, a kiosz­tott 400 mázsa tűzifa érté­ke 14.000 forint. Egy-egy munkaegységre osztottak 8.58 kg. kenyérgabonát, amelyből 87.96 mázsa búza, 24.828 forint, rozs 332.44 mázsa, 89.434 forint érték­ben került a tagok kamrá­jába. Ezenkívül kiosztottak még 27.88 mázsa árpát, ami 8.921 forint pénz jövedelmet jelent. így az eddigi jutta­tások értéke 174.820 forint Ezt az augusztus 31-ig tel­jesített 6380 munkaegység­gel e'osztva láthatjuk, hogy ez a termelőszövetkezet mind a pénzbeni, mind ter­mészetbeni részesedés elő­legként egy-egy munkaegy­ségre 27.40 forintot bizto­sított. Ha mindezekhez számít­juk még a zárszámadásig bentmaradó 1.25 kg. kenyér- gabonát, valamint a kapás- növények jövedelmét, ak­kor az egy munkaegység értéke év végén 60 forintot is meghaladja. A fő- és má­sodvetésű kukoricájuk, a burgonyájuk, répájuk, do­hányuk nemcsak az István- tanyai egyénileg gazdálko­dó parasztokét múlja felül, de a község egyénileg gaz­dálkodóinak sincs ilyen szép kapás növénye, mint ennek az alig egy éves termelő­szövetkezetnek. A jó ter­méseredmények magyará­zata pedig az, hogy a ku­koricát a gazolással együtt ötször is megkapálták, ugyancsak ötször lett ka­pálva a 10 hold dohány, amelynél több, mint 8 má­zsa termésátlag lesz, en­nek jövedelme több, mint 100 ezer forintra fog rúgni. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ez a szövetke­zet még szanaszét lévő kis- parcellákon harcolt a több­termelésért s igen szép eredményt tud felmutatni így is, akkor látni kell, hogy a következő évben, amikor már összefüggő te­rületen folytat társasgaz­dálkodást, mennyivel in­kább emelkedni kell az egyes tagok jövedelmének. Most építik a 20 férőhe­lyes szarvasmarha istállót, tervezik a kalapácsos da­ráló és egy stabil motor vásárlását, amely a saját termelvényeik darálása mel­lett vámdarálással is fog­lalkozik majd. A tanya lakói közül már csak kilenc csa­lád dolgozik egyénileg. Ennek a kilenc csa­ládnak is ott a helye ebben a fiatal, de jó termelőszö­vetkezetben, ezeket is vár­ják, rájuk is számítanak a már új utakon járó egy­kori cselédek. Kovám Endre. Könyvesere Verni vív esi Az utóbbi időben jelen­tősén kibővültek a ienin- gradi Szaltikov—Scsedrin Könyvtár külföldi kapcsola­tai. A könyvtár több dániai szervezettel áll összekötte­tésben, dán lapokat, 29 fo­lyóiratot és küiónböző könyveket kap. A leningradi könyvtár cserébe szovjet tudomá nyos kiadványokat, társa­dalmi-politikai folyóirato­kat, orosz klasszikusok és szovjet írók müveit és dán írók oroszra fordított mű • veit juttatja el Dániába, Ujtipasu repülőgép Csehszlovákiában a kö­zelmúltban elkészítették a L—60 típusú, több felada­tot betöltő repülőgépet. Ez a gép nemcsak személy­szállításra alkalmas, hanem igen értékes szolgálatokat tehet a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az egészségügy számára is. Az újtípusú gépet különleges, 220 lóerős motorral látták el, a gép maximális sebes­sége óránként 195 kilomé­ter. Igen nagy előnye, hogy viszonylag kis pályán tud tel-, illetve leszállni. 1950. szeptember 15, szombat löoibő Mozik műsora: Béke mo­zi: Bagdadi tolvaj. Dózsa: Visszaélés. Gorkij: Bagdadi tolvaj. Kertmozi: Tavasz a jégen. ★ Nyíregyházán 10718-an nézték meg az Othello cí­mű színes szovjet filmet. ★ Paganini-est lesz a Bes­senyei klubban 19-én este 8 órakor a TTIT szervezésé­ben, Pauk György neves Halai hegedűművész fellép­tével.-k A Nagyecsedi Gépállomás eddig több mint 300 köb­méter nedvdús takarmányt silózott a környező termelő- szövetkezetekben. A nyír- kátai Lenin TSZ-ben 100 köbméter jó minőségű siló az eddigi eredmény.-k A tiszalöki járás termelő- szövetkezetei 55 százalékát végezték el a tervezett ve­tőszántásnak. A Képzőművészeti Alap orvosolta panaszomat A Néplap augusztus 25-i száma közölte panaszomat. A cikkben bíráltam a Kép­zőművészeti Alapot, mert azt tapasztaltam, hogy ha­nyagul intézik a vidéki művészek ügyes-bajos dol­gait. Ügy éreztem, hogy a Képzőművészet1 Alapnál nem becsülik meg eléggé a vidéki művészt. A cikk megjelenése után táviratilag felhívtak a Kép­zőművészeti Alaphoz. A munkaelosztó bizottság ve­zetőjének asztalán ott lát­tam a Néplap cikkét, örül­tem annak, hogy a cikk az illetékesek kezébe jutott. Nagyon barátságosan be­szélgettek velem. Megma­gyarázták, hogy a Képző- művészeti Alapnál személyi változások történtek és a nyári szabadságolásnak is köze volt ahhoz, hogy az ügyek intézését elhanyagol­ták. Panaszomat orvosol­ták, megkaptam a megbí­zást többek között az Er­dei-kitérőnél felállításra kerülő dombormű elkészíté­sére is. Mielőtt eltávoztam a Képzőművészeti Alap he­lyiségéből, Szilárd elvtárs, az alap vezetője megkér­dezte, hogy meg vagyok-e elégedve az intézkedéssel. Jól esett tapasztalni, hogy a vezető elvtárs kíváncsi volt panaszom orvoslására és a véleményemre. A tapasztaltak alapján bízni lehet abban, hogy ezután jó lesz a kapcsolat a Képzőművészeti Alap és a vidéki művészek között. Berki Nándor szobrászművész. Cjijeskó Jttiliálij éijij uapjn Nem tart életmentő kést a kezében, találmányáról vagy valamilyen különös hÓ6Í tettéről sem igen hal­lott még senki. Egyszerű, szürke, hétköznapi ember ö, olyan, amilyennel úton- útfélen találkozhatunk. Az északi tanyakörzet adóügyi megbízottjával, e vidék népszerű Miska bá­csijával indulok ma reggel, nyomon követni őt egy napi munkájában. Amíg kerékpárunk vígan gurul a tiszalöki út beton­ján, Miska bácsi csendes szavakkal a múltról és a jövőről beszél. Magános, egyedülálló ember, harminc éve városi alkalmazott. A felszabadulás előtti időkre emlékezni sem szeret, ami nem is csoda, hiszen kevés ember látott még annyi bánatot, könnyet, remény­telenségbe fulladt életet, mint éppen ő, a húszas- harmincas évek végrehaj­tója. Minekünk régieknek a felszabadulás után egy kicsit nehezen ment az „át­állás” — mondja elmereng­ve. A rideg, lélektelen ügy­kezeléshez szokva, nem ér­tettük meg mindjárt, vilá­gosan, mit is kívánnak most tőlünk. Néhány évvel ezelőtt történt — mosolyodik el, — hogy egy éjtszakán keresz­tül töprengtem azon, mi is volna helyes eljárás az egyik notórius adó nem fi­zetővel szemben. Meggyőz­ni, rávezetni — forogtak agyamban az értekezleten hallott szavak. De hogyan? — tettem fel ezerszer is magamnak a kérdést. Reg­gelre aztán úgy gondoltam, megvan a megoldás. Alig vártam, hogy az adós há­zánál legyek. Ott az éj­szaka kifundált terv sze­rint, a köszönésen kívül többet egy szót sem szól- tsm, hanem elővettem a zsebemből egy zsinórt és körül mértem vele az ud­vart. Ezzel ismét megemel­tem kalapom a megrökö­nyödött, fülüket vak er gr, tó háziak felé és továbbálltam. Mondanom sem kell, hegy a kétségek között hagyott adós egy félóra múlva li­hegve hozta a tartozását. Ekkor aztán rajtam volt a meglepetés sora, mert fe­letteseimtől az „új mód­szerért” a várt dicséret he­lyett dergálást kaptam. Régi történet ez, most már én is . . . Na, de itt is vagyunk az első háznál. Kovács bokor 24. szám alatt, özv. Huray Jánosnét keressük. Éppen nincs itthon, Csehszlová­kiában élő fiánál nyaral. Ez nekünk nem okoz ne­hézséget, mert az igazi gaz­da, Hurayné 25 éves, nőtlen fia András, aki szívesen fogad bennünket. A látoga­tás hivatalos része hamar véget is ér. András ígéretet tesz, hogy három napon belül rendezni fogja tarto­zását. Az idei kukorica ter- mésra terelődik át a szó, én pedig közben körülnézek a lakásban. Megcsodálom a 3000 fo­rintos konyhagarnitúrát, a szép szobát. Könyvet kere­sek, azonban a Kincses­kalendáriumon kívül mást sajnos, nem találok. — Kis­üstivel kínálnak, én elfo­gadom, Miska bácsi azon­ban nem. Szolgálatban nem iszom, — büszkélkedik. Csak egy nagyot nyel, amikor a részemre kimért szíverö- sítő eltűnik poharamból. M. A.-nál a Mohos bo­korban már komolyabb ba­jok vannak. Az ősszel két leányt adtak férjhez, két nagy lakodalmat tartottak. Egyen-egycn százon felül volt a meghívottak száma. Most viszont közel ötezer forint a tartozás. Jobb lett volna rám hallgatni — em­lékeztetett Miska bácsi — és egyszerre megtartani a két lakodalmat. Ügy bi­zony, de most már késő a bánat. A Gerhát bokori Czesz- nák András a kivetett adó összegét sokalja. Miért nem fellebbezte meg, amíg lehetősége volt rá? Minek fellebbezett volna, hiszen tudja ő, hogy eny- nyi a törvényes, ennyi jár, dehát hivatalos ember előtt panaszkodni dukál. Ahány ház, annyi fajta ember. — Miska bácsi otthonosan mozog mindenütt. Megle­pően ismeri mindenkinek búját-baját, anyagi körül­ményeit. Egyik helyen ki­kérik tanácsát, másik he­lyen — ahol szükségét lát­ja — kérés nélkül is ma­gyaráz. Délután négy óráig kereken 10 tanyában for­dultunk meg és úgy lát­tam, hogy Miska bácsi megtalálta már a keresett „új módszert”, Hazafelé menet a hátun­kat perzselő nap eszébe jut­tatja az idei elrontott sza­badságát. Hosszú töprengés után elhatározta ugyanis, hogy életében először, üdülni megy. Izgatottan várta a nagy napot, azon­ban öröm helyett csalódás érte, mert az igényléssel elkésett, és így itthon kel­lett maradnia. Jövőre majd nagyobb szerencséje lesz, —• próbálom vigasztalni. Egy útszéli háznál még megáll, öt forintért virágot vesz, fiatalon meghalt leánya sírjára viszi. Miska bácsi egyszerű, szürke, hétköznapi ember, olyan, amilyennel úton-út- félen találkozhatunk, de ha épülő gyárainkra, váro­sainkra és szebb, boldo­gabb életünkre gondol, mégis úgy érzi, hogy mind­ez az ő munkájának ered­ménye is. Ács Andor. A Pedagógus Szakszerve­zet megyei kultúrotthona német, angol, francia nyel­vű tanfolyamokat indít ok­tóber l-ével kezdődően. —1 Jelentkezni lehet szeptem­ber 30-ig minden délután 4—8 óráig a Kultúrotthon helyiségében: Zrínyi Ilona utca 13. Ugyanott lehet jelent­kezni szabó-varró tanfo­lyamra. A tanfolyam 6 hó­napos. ★ Százezer csomag idei cse- megepaprikát indított út­nak a Szegedi Paprika fel­dolgozó Vállalat szerdán, az ország kisker. vállalatai­hoz. A nyírbátori járás terü­letére ez évben az alábbi részletezésben adtak ki építési engedélyt. Közületi építkezések 10 darab, köz- ségfejlesztési aiapból épí­tendő építmények száma 8 darab. Magánútépítkczéshez 324 engedélyt adtak ki. —< Községfejlesztési alapból, társadalmi munka segítsé­gével 3 kultúrház, 2 autó­busz megálló, egy apaállat- istálló és egy tűzoltó szer-, tár építése van folyamat-i ban. •k Váüárcsnaményban augusz­tus végéig a József Attila jelvényszerző olvasómozga­lomba 92 fiatal nevezett bej A gimnázium 30 tanulójá­nak beszámoltatását szep­tember végére tervezik. Majd ünnepség keretébe» osztják ki a bronz és ezüst! jelvényeket. Máris nagy az érdeklődés a jelvények iránt. Kelten egy ült 260 évesek Negyvenezer mókust ej­tett el életében Konsztan- tyin Gerniogenovics Jeno- hov, a Jakut ASZSZK „Hruscsov“ kolhozának 98 éves vadásza. A kommunista Konsztan- tyin Germogenovics tajgai nyomkereső gazdag tapasz­talatait átadja az ifjúság­nak. A kolhoz csaknem va­lamennyi vadásza (körülbe­lül 100-an vannak) az ő nagyszerű iskoláját járta ki. Százhárom éves Jenohov földije, Ivan Danyilovics Alekszandrov, ugyanazon kolhoz ismert rénszarvaste­nyésztője, aki régebben a kolhoz elnöke volt. A rén­szarvastenyésztésben párját ritkítja, ismeri mestersége minden csinját-binját. K. G. Jehonov és l. D. Alekszandrov sokat tett kol­hoza felvirágoztatásáért. A kolhoz vezetősége nemrég elküldte őket az összszövet- ségi Mezőgazdasági Kiállí­tásra. ... Vidáman, megfiatalod­va járja a két öreg a kiállí­tást., mindent megnéznek a tajgai emberek éles szemé­vel és szívből örülnek az eredményeknek. 200 munkaegységet telje­sített tavaly a 98 éves Jeno­hov, s ezért csak készpénz­ben 6.800 rubelt kapott. Kö­rülbelül feleennyit keresett Ivan Danyilovics Alek­szandrov. A kolhoz legöre­gebb tagjai erejükhöz mér­ten az idén is kiveszik ré­szüket a munkából: halász­nak, őrzik a rénszarvascsor­dát, tanácsokat adnak gaz­dasági ügyekben. A kolho­zokban mindenki nagy tisz­telettel veszi őket körül. I _____

Next

/
Thumbnails
Contents