Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-09 / 211. szám
1956 szeptember 9, vasárnap NÉPLAP Eszperantó nyelvtanfolyam nyílik EGY SÉTÁLÓ SZEM ÉT EL Kit ne érdekelne városunk fejlesztése? Séta közben minduntalan új dolog ötlik szemünk elé, Noha gyakran csak kis dolgok ezek, jólesnek a városi embernek. Észrevesszük, hogy a Bocskay, Derkovics, Árok, Moszkva, Tűzoltó utca járdái épülnek szegéllyel készülnek. Javítják a Széchenyi úti aszfaltjárdát, ugyanúgy a Bercsényi utcáét is. Több helyen, ahol még eddig nem volt, szemétládát helyeztek el. A Martinovics téren majdnem készen van a gyermekjátszó. A Széchenyi utca végén, a repülőhídnál Gyugos József tanácstag közbenjárására járda épült, hogy a dohánygyár dolgozói ne a sáron keresztül közlekedjenek munkahelyükre. Új kút épült a Csillag Utca és a Szilfa utca sarkán a tavasszal. Sajnos a kút előtt a lefolyó vízcsatorna egy járdaszélességben nyitva van és szabad, ott fürdetik a kacsákat, disznókat a közeli lakók. Akik a Petőfi kertben sétálnak, talán felvetik azt a gondolatot, hogy nem lenne-e jobb Petőfi szobrát az eldugott helyről az állomás elé áthelyezni? RIBÖCZI PÁL Kár a Titáért — Milyen alakú a föld? — szegezi a kérdést váratlanul Willi mellének a tanító. — Gömbölyű — feleli rá a gyerek. — És honnan tudod, hogy gömbölyű? — Hát nem bánom, legyen négyszögletes — legyint lemondóan Willi. — Semmi értelme, hogy vitatkozzunk rajta. Dr. Zámenhoff Lajos lengyel orvos alapította meg az eszperantó nyelvet 1889- ben. Ma már körülbelül 20 millió ember beszéli. Nagy kiterjedésű birodalma, mintegy 200 újságja, folyóirata van. Az Uneszkó 1954-ben megtartott ülésszakának keretében elismerte az eszperantót nemzetközi segédnyelvnek. Az ország különböző helyein a művelődési házak támogatásával egymásután alakulnak az eszperantó szakkörök, a Egy régi-régi skót hadvezérről a következő szóbeszéd járja: Egyszer is szabad ég alatt töltötte az éjszakát a hadvezér a fiával együtt. Észrevette az öreg, hogy az ifjú harcos jókora hónépművelési miniszter 8791- -52/56. júlus 11. számú rendeleté alapján. A mozgalom elterjedését ir.dokclja, hogy az egész világon ma már gyakran jönnek össze különböző nemzetiségű és nyelvű emberek, azik az eszperantó nyelv segítségével tolmács nélkül közvetlenül érintkezhetnének egymással. A közeljövőben Nyíregyházán a József Attila művelődési házban eszperantista tanfolyam indul hol bárki könyen elsajátíthatja ezt a nemzetközi segédnyelvet. Soltész Gyula, csomót gömböcölt egybe és odatette a feje alá vánkos helyett. Fölkelt a szigorú atya, odament fiához, kirúgta fe;e alól a hógömböcöt és így szólt: — Mondj ellent, fiam, a kényelemnek: elpuhutsz! A puhány Épül a színház Ez a kép a téli hónapok- már más arccal mutatja be ban készült. Reméljük, hogy a nyíregyházi színházat..: a következő téli felvétel feli, akik a fák alá húzódta figyelték a parkot elözönlő parasztasszonyokat és gyermekeiket. — Verjétek ki ezt a csűr- hét, hé! Barmok! Nem halljátok?! Am a cselédek nem igen mozdultak uruk kiáltozására, csak úgy tessék-lássék huzakodtak, kapkodtak kardjuk után, vagy suhán- got kezdtek tördelni. Ekkor előlépett Babócs Andrásné az asszonyok sorából. Néhány lépést tett előre, majd megállt, pontosan gróf Károlyi Sándorral szemben, az erkély alatt. Felnézett a grófra és most 6 kiáltotta el magát. —- Megállj, Károlyi! Hangja felsivitott és a gróf torkára forrasztotta a szót. Károlyi elnémúlt a meglepetéstől és hátrált egy lépést, amikor rápillantott Annára, aki ott állt előtte csapzott, megtépett ősz hajával, csontos, esőben, hidegben edzett szíjas arcával, összeszorított szájával, lobogó tekintetével. Mintha eleven tűz lángolt volna az asszony szemében. Hedry, a jezsuita főnök kíváncsian lépett Károlyi mellé és szúrós szemeivel Babócsnét vizsgálgatta. Anna megismételte: 7— Állj meg Károlyi! Számadásunk van veled! Babócsné hátrafordult az asszonyok felé. Nem sietett, nem kapkodott, nyugodtan, méltóságteljesen tette — azzal a nyugodtsággal. mint aki mindennel leszámolt már és csak egyetlen ügyre fej#.’ fel az életét. Kós Ilonára mutatott és kezével előintette a többiek közül. A fejére tette tenyerét és bátorítóan szólott úgy, hogy mindenki meghallja. Az erkély urai is. — Mondd el lányom, mit tettek a családoddal! A Kós lány megzavaró- dott az első pillanatban és nem felelt. Anna megfogta a kezét és úgy bátorította. — Na mond, mintha igaz bíróságon volnál. A lány felemelte a fejel és most már szembenézett Károlyi Sándorral, a mellette álló jezsuita atyával, az öreg Hedryvel, a superior oldalán lépő fiatalabo pappal, Lőcseivel, a mögöttük álló, dermedten hallgató urakkal, — Nekem már nincs családom! Egyetlen bátyám volt. Károlyi Sándor börtönében pusztult el. A gyermekét a jezsuiták rabolták el. A fiú anyjának a szíve megszakadt a bánattól! Ennyit mondott csak és hátralépett a többiekhez. Babócsné sorra szólította az asszonyokat. Valóságos tetemre hívás volt ez. Egymás után léptek elő a szenvedéstől megkínzottak és bátran, hangos szóval vágták az áruló Károlyi arcába bűneit. Károlyi tehetetlen dühében hallgatott. Majd elemésztette a méreg. Az első vádlószavak után a fák közül eltűntek cselédei, néhány katonája, mintha az asszonyok cinkostársaiul szegődtek volna. Egyetlen saját emberét sem látta a környéken, ő maga pedig nem mert elmozdulni a helyéről. Félt, hogy esetleg még jobban feldühíti a gyűlöletre gerjedt, egyre va- dabbul vádoló parasztasz- szonyokat és a mindenre elszánt csapat berohan a kastélyba is. Hallgatott hát es indulatában a dolmánya zsinorzatát tépdeste. (Folytatjuk.) Sárika kuty De jó is hűvös, falusi szobában feküdni. A kovász és bazsalikom illatú párnák közt úgy érzi az ember, mintha puha hantok alatt feküdne. Elsimulnak benne az indulatok, jóleső gyengeség ömlik végig tagjain, s ha gondolkozik, mintha nem is ö maga gondolkozna, hanem a csendes sötétségből selyemfonálként om- lanának rá a gondolatok. Sárika is fekszik, két tenyere a feje alatt (lánynak csak sötétben szabad így feküdni), haja vállain, mellén. Mosolygósán elhúzza a száját. Képzeletben a szomszédban van, Piroskával beszélget. — Tudod, kit láttam tegnap? — hallja Piroska hangját. — Jóskát? — Nyavalyát. Szűcs Miklós menyasz- szonyát... Olyan helyes vót. Van neki itt egy... itt oldalt egy aranyfoga ... Illik neki. Fene egye meg, ha elromlana én is csináltatnék egyet, ide... De várj csak. Már fel is áll és szalad a kis tükörért. A kredenc fiókból elővesz egy aranypapírt. Aranykoronát tesz jobbról a szemfogára. — Nem virít? — Jó a te... nevess csak.de szépen kiláccik... — Ide títetném ..; — Mutatsd! Megpróbálja ő is. A kis arany a fehér fogkoszorúban csillan. — Mint Giziké, a tanítónő, olyan vagy ... hihihi... Oh, ha apám látná, majd adna nekünk arany fogat... Neki egy sincs, nekünk meg arany kék. . Fekszik Sárika s azt hiszi, hogy a visz- szacsengő szavakat más is hallotta. Belehallgat a sötétbe. Az anyja még nem alszik. Megmozdul, nem fér benne az aranyfog gondolata. Szeretné elmondani, megosztani, de hogy? — Idesanyám!? — Na? — Hallót mán ilyet, fáj a fogam. -. — Csak nem bolondultál meg? — Oszt ippen a szemfog. Erre már az anyja is megijed. Megfordul az ágyon. — Ej te jány, apádra ütöttél.. -. Csak nem leszel idő előtt fogatlan? Oszt jukas? —. Nem níztem. — Kőjj fel oszt gyúzsd meg azt a lámpát, hegy ním meg — ezt már haragosan mondja, mert bosszantja a dolog. Sárika megijed, hiszen nincs az ő fogának baja. — Csak nem kél fel idesanyám... — szíveskedik. — Henyje te jány, te... Hát te is olyan szájú leszel, mint Oláh Bori? Itt vinülsz meg a nyakamon... Azt mán meg kell csináltatni... Amán akkor a nyakláncodba kerül, mer csak vitt anyagbul csinálnak arany fogat... Hijnye, te ... hát lovat akart a te apád venni... a Betyár már öreg, ráhúzza a szekeret a Sanyi... Mán ebbül se lesz megint se?nmi... Mer mindent rágsz, tűvel piszkálod a fogad .. . az isten verje meg a kípedet... Majd ad neked apád csak tuggya meg. Sárika nevetne már, érzi, hogy az anyja inkább meg van ijedve, mint mérges. De azért adja a sértődöttet. — De meg van mán ijedve idesanyám, de mikor Pistának biciklit vett, nem ve-, szekedett. Maga nem bánná ha csorba vagyok is, ha itt vénülök is meg, csak dógozzak ... Zámbó Annának lehet.., Az anyja morog még, de belenyugodt. Kell az aranyfog, kell. Mikor hallja, hogy Sárika sír (?) már békítőleg szól. — Csak oszt élig legyen hozzá a nyakláncod. Ezzel alszanak el. Reggel szépen felöltözve mennek a vonathoz, s mikor a szomszédasszony azt kérdezi „ián csak nincs valami baj?“ az' anyja így felel: — A fogorvoshoz viszem, huzatok neki egy arany koronát, ne legyen olyan nagy falusi. A szomszédasszony Soltúig néz utánuk és arra gondol, ebből a lányból tényleg vasutasné lesz. (-Ó. G-.) HUMOR Seherezád 40 rablója Egy McTawish nevezetű urasági cseléd, vasárnap lévén, Londonba utazott azzal a szándékkal, hogy este színházba megy. Ügy határozott végül, hogy „Ali baba és a negyven rabló” című némajátékot tekinti meg, s a színház pénztáránál érdeklődött a jegyek áráról. — Földszinti zsöllyék vannak 10 shillingért, aztán az erkélyen az első sorban 7 és 8 shillingért,'a hátsó sorokba pedig 4 shillingért — sorolta a pénztáros. Az ember szeme kimi- redt a csodálkozástól: — Ugyan, ne mondja, ennyi rengeteg pénzt kérnek egy jegyért? — Ennyit, persze! — Akkor én csak azt mondom, tartsa meg magának az összes zsöllyéket, erkélyüléseket, meg azt az egész rablóbandát is. Elég nékem, ha egyet láttam közülük, nem vagyok kíváncsi a másik harnrne- kilencre. ~Ar Túllicitálta Az egyszeri amerikai polgár Skóciában utazgatván, szóbaelegyedett egy idős paraszttal: — Azt hiszem — kezdte a jenki — maga még nem is hallott bácsikám, a híres csodaszerről, amit nálunk Amerikában a farmerek használnak az állatok gyógyításánál. Annyira hatásos ez a szer, hogy például, ha egy tehénnek levágja a farkát és bekeni vele a csonkot, egy hét alatt új farka nő neki. — Nincs ebben én szerintem semmi különös — válaszolt a paraszt, kiser- cintvén egyet a pipaszár mellett. — Látná csak maga azt a kenőcsöt, amit a mi falunkban készítenek! Olyan csodakenőcs az, tudja, hogy ha levágja az ember a tehén farkát, osz- tán bedörzsöli a kenőccsel, hát akár hiszi, akár nem. egy egész új tehén lesz a lenyesett farokból. Szalad az idő Egy bizonyos McKnabb nevezetű ember, London-; ban járván, betért ebédelni az egyik belvárosi vendég-; lobé. A pincérnő felvette a rendelést, a mi emberünk; pedig csak” várta, egyre várta az étket, hallgatta a gyomra dühös korgásáp Végre, amikor már égé-! szén kifogyott a türelem-! bői, megjelent a pincér-1 lány tálcával a kezében. McKnabb ránéz a lány-] ra, majd így szól hozzá nagy csodálkozással: — Maga lenne az, ked-i vesem, akinél valamikor ení ezt az ebédet megrendel-’ tem? . — Igen, Sir. ‘ — Nahát, ez va'óban csodálatos! Bátran állíthatom, hegy ezen idő alatt' úgyszólván semmit nem öregedett. FESTŐK ‘ Festők mázolnak egy szabályos, kockaalakéi helyiséget. Két fallal már elkészültek, s megállapították, hogy minden fal befestésé- hez egy vödör festékre van szükség. Tegyük fel, hogy ekkor valami történt, aminek következtében a ház, a szoba, a festők és ecsetek, a vödör, egyszóval minden a kétszeresére nőtt. A festők ezt természetesen azonnal nem vették észre, egy idd múltán azonban kétségtelen jelét tapasztalták a növekedésnek. Ugyan miből? FELELET: ’öasofnzs non aa^ajsaj ugpoa )a; a/wa aput uvfnza zomvf txöa vpy -áj, TW sojozsoiodu xoipiü -uvdOn muinywun sopoa v ‘tjyu axasaiazsüßau jaapjpa?) -aaou aiasasazsiaq yauiaj -a^mzssoy ajajn-jaj ;n/ y as
