Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-12 / 188. szám

N E P L • P

1958 augusztus 13, vasám&s

......- ui'wjiwmmI I ll |i . . , I II ——

S&iics Jenő!

HUNYAD

in.

Mer az uralkodó felfogás, a hivatalos nemzet vastag kérge alatt születőben van ebben a korban egy másfajta nemzet-érzés. Még igen ösztönös, elmosódott, de érzelmileg igazabb. Csak kevés vonatkozását ismerjük ebből az időből, amikor a nép az írásbeliségben némaságra van kárhoztatva —, de ezek annál döntőbbek. Az egyik a nyelvkérdés. A nyelvi tudat mindig a legelső, már igazan erős jelzése a nemzeti tudat Kezdeteinek. Az anyanyelv a legáltalánosabban közös, átfogja az összes rétegeket, sőt a nyelv — maga a nép. Ilyen értelemben szerepel a „nyelv-nemzet” fogalom a tseh huszitizmusban is ez idő tájt, mely közismerten népi-nemzeti tartalommal született meg. És ilyen értelemben bontakozik, ismosodik a nép körében nálunk is az 1430—40-es évektől. Különösen a Délvidéken, a Szerénységben, Erdélyben, ahol egyfelől erős társadalmi feszültségek izzítják az elegedetlenséget — s idővel nagy parasztfelkelést lob- bantanak fel —, másfelől az állandóan napirenden levő török beütések a nemzetre eszmélést mindennél sürgetőbben követelik. Itt terjed széliében a radikális huszitizmus, itt fordítja le két magyar pap a bibliát először magyar nyelvre, itt énekelnek tiltott, rejtett gyülekezetekben magyar nyelvű, forradalmi tartalmú világias énekeket, huszita típusú kantilénákat az istentiszteleteken. De vándoredeákok, szegénypapok máshol is járják az országot, énekeikben a török veszedelemben fogant, egyre sűrűsödő népi-nemzeti tartalom bontakozik.

A század derekán születik meg a régi magyarnyelvű költészetünk egyik gyöngyszeme, a Szent László ének, mélyen nemzeti tartalommal, félreérthetetlen utalásokkal Hunyadira és a török elleni harcokra. S népi forrásokból merítettek azok az énekesek, akik később — Galeotti értesítése szerint — Mátyás udvarában „hazai nyelven . . , többnyire a török elleni harcokról” daloltak. S lehet-e véletlennek, mindettől függetlennek tekinteni azt a másik lényeges mozzanatot, hogy 1442 márciusában, amikor Hunyadi Gyulafehérvár közelében körülhordoztatja a véres kardot, néhány nap alatt parasztok és városlakók tömegei gyűlnek zászlai alá? Éppen Erdélyben, éppen azon a környéken, ahová mintegy három éve a püspökök páni félelemmel hívtak inkvizitort, hogy a tömeges „eretnek gonoszságot”, huszita tanokat kiirtsa. S ugyanez — nagyobb arányokban — megismétlődik 1456-ban. Mély hallgatás az „ország” tagjai körében, de mintha zsilipet húztak volna fel, áramlott a köznép Nándorfehérvár falaihoz, úgyhogy Szilágyi Mihály, a várkapitány ámulva kiáltott fel: „sohasem hittem volna, hogy ennyi ember legyen Magyarországon, tódulva jönnek, mint a hóvihar.”

A nép körében forrong, erjed valami Hunyadi korában. Aeneas Sylvius éles szemmel látja, hogy valami messiás- várás-féle terjed a köznép köreiben. — Társadalmi elégedetlenség ez, amely 1437-ben Erdélyben, 1439-ben Budán robban ki; de egyben a népi-nemzeti tudat kezdeti erjedése, mely Hunyadi harcainak támogatásában, majd a nemzeti királyság követelésében jön felszínre.

Nagy történeti alakokra éppen az jellemző, hogy bennük lüktetnek a kor még rejtett, alig kimondott problémái, titkos hajszálereken szívódnak fel agyrostjaikba, a nép ébredező vágyai, akár megformálódik ez bennük tudatosan, szavakban, akár nem. Hunyadi igen magasan állt a nép fölött, a távolság közte és a nép között éppoly áthidalhatatlannak látszik, mint bármely feudális nagyúr és a jobbágy közt. A kapcsolat mégis létrejött, s ezt nem pusztán a szükség kényszerítette ki Erdélyben, vagy Nándorfehérvárnál. Hunyadi szemléletében 8 kor belső — s nem kis mértékben az alsó régiókban lezajló — átalakulásai, valamint a török veszélynek mindenkinél mélyebb, felelősségteljesebb egyéni átér- zése a „haza”, „nemzet” fogalmainak mélyreható átalakulását eredményezték. Nem mindig világosan, nem mindig tisztán formálódik ez meg szavakban. Hivatalos irataiban, okleveleiben gyakran az elterjedt, főúri vagy rendi- nemesi értelmezés, szokványos kancellá* Megjelent az Űj Hang 1956 augusztusi számában.

1 JÁNOS*

riai fordulatok kapnak helyet. De gyakran már egészen újszerű, a kor stílusától élesen elütő hang csendül meg leveleiben. „Inkább meghalok fegyverrel a kezemben, minthogy népem szenvedéseit tovább lássam” — olvassuk. Máshol: „inkább kész vagyok síromat a csatamezőn keresni, mint tanúja lenni továbbra is nemzetem szenvedéseinek.” Nép — nemzet! Más nemzetről van itt szó, mint a kor közkeletű felfogásában. Amikor a haza veszteségeiről szól, felégetett falvakat emleget, a „gondjaira bízott köznépért” aggódik. Túlzás lenne arra gondolni, hogy minden részletében tisztázott, teljes tudatossággal végiggondolt azonosításról van szó nép és nemzet fogalma közt. Ezt cáfolják ellentétes adatok. De megjelenik egy, a középkori viszonyok közt eléggé idegen, nagyon messzemutató gondolat. S hogy időnként milyen merészen, világosan jelenik meg, egy 1450-ben kelt levelét idézzük, ahol „minden nem és néposztályról” szól, s meg is magyarázza: „egyszóval mindazok, akiknek közös hazájuk és érdekük van!” Ugyanez a fogalmazás rokona, barátja, gondolatainak osztályosa. Vitéz János leveleiben is több ízben előfordul: „akiknek egy a hazájuk és közös az ügyük ...” A „közös haza” testéről biztos kézzel választotta le a nemzet „belső ellenségeit”. Amikor 1440 nyarán Bátta- szék mellett megütközött a lázadó nagyúri sereggel, a krónikás szerint azzal buzdította katonáit: ne aggassza őket, hogy a szembenállók öltözete is olyan, mint az övék; mégsem magyarok, hanem ellenségek, mert a haza árulói!

„Nem lehet figyelmen kívül hagyni ebből a szempontból Hunyadi kapcsolatát a humanizmussal. A renaissance mindenütt, ahol megjelent, a középkor keresztény-közösség világképe helyett a nemzeti tudat elemeit bontogatta. A „patria” szeretetet, a nemzeti nyelv feszegette Itáliában a városállamok kereteit. Petrarca volt „az első olasz.” Nálunk az országot létében fenyegető török veszély s a „keresztény közösségből” való lassú, de annál konkrétabb okok szülte kiábrándulás — az európai segítség ismételt elmaradása — még inkább sietteti a reálisabb, igazibb közösség fogalmának tisztázódását. Hunyadi ugyan nem szakít teljesen a keresztény szolidaritás illúzióival, de egyre inkább üres diplomáciai formulává válik leveleiben az „egész kereszténység pusztulására” való apellálás, komolyan nem hisz már benne. Annál szorosabban fűződik a huHunyadi Dános Szabolcsban

1449-ben történt. Kallói Lökös Miklós fiainak: Jánosnak és Lőrincnek birtokáról Szamosszegröl néhány polgár és néhány job- jágy valami tanúkihallgatási ügyben átmentek Vil- kára. Amikor visszatérőben voltak, olcsvai és olcsava- apáti polgárok és jobbágyok mintegy nyolcvanati — állítólag földedsuraik és nemeseik: Károly Bertalan, özv. Károlyi Demeterné és Lászlóné, valamint Nadaby János parancsára — rájuk támadtak és a szamossze- giek közül Vngi István jobbágyot minden ok nélkül elfogták, megölték, sőt még ezzel sem elégedtek meg, a holttestet lefejezték és karóba is húzták.

Nem sokkal az eset után Kallón vonult keresztül as ország kormányzója, Hunyadi János. Űróla már akkor is tudták, hogy a

jobbágyokat is emberszámba veszi, hiszen vitéz seregében még köznemes is alig került, zömmel jobbágyokból került ki. Káliói Lökös János és Lőrinc felhasználták ezt az alkalmat s a jobbágyuk miatt panaszt emeltek a Károlyiak ellen.

A kormányzó nem ígért, nem halogatott, hanem ott mindjárt Kálidban tollai fogatott íródeákjával. Megírta az esetet Szatmár megye alispánjának és szolga- bíráinak és felhívta őket, hogy ezen levél vétel után sürgősen hívjanak össze törvényszéket és ott az ő megbízott emberei: Vau

György, Rápolthy László, Vay Gergely, Vay János és Rohody Antal közül egynek és a leleszi káptalan megbízott emberének jelenlétében hallgassák ki a szomszédokat. A kíhallgaCzucor Gergely:

Hunyadíász

(Bevezetés)

Zengem az ös Hunyadot s viadalmát, élete utolján Nándorfehérvár falait mikoron mennybéli segéddel Védte vízen s földön Mohamet rohanásai ellen.

Sok gonosz érte fejét akkor s száznémű keservek Szagatták kebelét láttán a szörnyű veszélynek.

S nagyratörő futtának utát noha fogta irigység És a visszavonás háborgó lelke megosztó A főbbek sziveit, hogy nékie lenni segédül Balgatagul vonakodának csúfjára nevüknek;

Még sem csüggedt ő bízván Istenbe1. Hiába szedte világ minden részéből népeit öszve A várak s birodalmaknak döntője, toronnyí Mennykövező szereit szegzelte hiába magyarnak.

A diadal meglőn, s a döntő fergeteg elszállt Drága szülőföldünk, s az egész napenyészet egéről. Ah de az ősi dicső tettet hogyan érje fel ésszel Százak után az utó maradék? vagy fogja-e kellőn A rohanó seregek bajait zengeni kobozza?

Pannoni őrnemtő, ki szelíd ajakidra veszed fel S gyönge legyintettel fogadod szárnyaidnak alája Hunnia gyermekeit, hogy kebled tiszta füzénél Szép anyaföldjükhöz vonzó szeretetre hevítsed,

Légy te vezérsugaram, légy kísérője dalomnak!

tásról készült jelentést hozzá a gyűlés napjától számított 8 napon belül terjesszék fel egyben n kö- vetkező 1450-ik év vízkeresztjéhez egy hétre a nevezett vádlott főnemeseket és a tanúkat az ö színe elé idézzék meg.

A megye meghirdette a közgyűlést. — Csengerben történtek meg a kihallgatások. Tizenhárom környékbeli földbirtokost hallgattak ki. Ott látjuk a Gu- lácsiakat, Jármyakat, Tu- nyoghyakat. Tizenkettő egyformán vak: tudják,

hogy mi történt, de azi; hogy a gyilkosság a Károlyiak vagy Vadabyak parancsára történt volna, arról nem tudnak semmit. Egyetlen tanú volt csak:: Zsarolyáni Nagy Péter,,okíj határozottan állította, hogy] a gyilkosság a Károlyiak! és Nadaby János párán-! csára történt. A kihallga-' táson a leleszi konvént részéről idősb János fráter, u kormányzó bizalmas ember rei közül pedig Vay György vett részt.

A jelentést megteszik én- kormányzóhoz azzal, hogy az érdekelteket: vádlottakat, panaszosokat ~és tanár kát az elrendelt időpontra Vizkereszt nyolcadára — ahogy abban az időben mondták (nyolcaclnapra, melybe azonban a vizkereszt napja is bcszámü) —j a kormányzó színe elé megidézték.

j Kár, hogy nem ismerjük;

j az ügy befejezését. Az eredményt tartalmazó oklevél nincs meg a Károlyiak oklevelei között, ahonnan ai előbbit kivettük.

Ebből az oklevélből rmyr tudjuk, hogy Hunyadi János megyénkben is járt1 Megtudjuk, hogy itt is voltak hívei. Megtudjuk, hogy a Rákóczi híres generálisának Vay Adómnak ősei is ezek közé tartoznak.

KISS ERNŐ.

Emlékünnepség Nyíregyházán

nizmushoz. Két évig élt Itáliában, Milánóban, itthon leghűségesebb híve és barátja, pártja ideológusa Vitéz János, környezetében lengyel humanisták forognak, Sanocki Gergely — fiainak nevelője —, Lassocki Miklós. Ő maga nem tudott latinul, legalább is jól nem, néhány latin írót felolvasásokból ismert — mégis jellemében számos renaissance vonás van, a negatív tulajdonságok nélkül. Teljes ember, de nem a renaissance-ban gyakori mozgékony, fölényes, gyakran üres intellektusa, kétszínűsége jellemzi, hanem súlyosabb, nemesebb egyszerűség, őszinteség. A humanizmus gondolatköre megtenni számára és Vitéz számára — akinek leveleiben egyszersmind mindig Hunyadi gondolatait is fel kell ismerni — a nagy, összetett célhoz szükséges érvelést. A „humanitás” az ő szótárukban azt jelenti: áldozatot hozni, tettekkel

küzdeni a „patria”-ért.

Hazaszeretete nem volt korlátolt, nem járt együtt más népek iránti elfogultsággal, de míg a kor uralkodó felfogása, a feudális viszonyoknak megfelelően passzív, közömbös volt ebben a vonatkozásban, Hunyadi itt is továbblépett. Harcait „kora gyermekéveitől fogva” szomszéd népek fiaival folytatta; havasalföldi származása, a románokkal való állandó érintkezés Dél-Erdélyben, apródévei a szerb fejedelem udvarában eleve predesztinálták arra, hogy ne pusztán semleges, közönyös legyen a szomszéd népek iránt. Á korai élmények a negyvenes években politikájának gerincévé váltak: széleskörű délkeleteurópai összefogás a közös ellenség ellen! Tárgyal, szövetséget köt a szerb, bosnyák. román fejedelmekkel, „hosszú hadjáratán” a balkáni népek katonái mindennünen csatlakoznak seregéhez, Bulgáriából, Macedóniából is, majd az albán Kasztrióta Györggyel, a legendás Szkander béggel épít ki szövetséget, miközben nagyszámú cseh, lengyel zsoldos

A nyíregyházi szabadtéri színpad szépen feldíszítve várta, az ünnepségre megjelent közönséget. Néhány perccel nyolc óra után, a Himnusz hangjaival vette kezdetét az ünnepély. Az elnökségben a párt megyei vezetői, a társadalmi és állami szervek megyei vezetői foglaltak helyet. Megnyitó beszédet dr. Molnár Jenő, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, a népfront megyei bizottságának elnöke mondott.

Beszédében hangsúlyozta az évforduló jelentőségét. Sokszorosan aláhúzta Hunyadi János nagyságát, s azt, hogy a nép volt az a kifogyhatatlan bázis, mely táplálta e nagy fiát. „Nándorfehérvárnál is a nép fiai fogtak fegyvert... abban a reményben harcoltak,

hogy a hódítók ellen megmarkolt fegyver majd saját sorsukon is változtat.“ — mondotta többek között Molnár Jenő elvtárs.

Az ünnepi beszédet Una- tenszki Pál alezredes tartotta. Beszédében ismertette azt a kort, melyben Hunyadi élt, ecsetelte azt a' hatalmas veszedelmet, melyet a török jelentett nemcsak hazánknak, hanem Európának is. „A török veszély fenyegette az egész európai államok fejlődését, sőt puszta fennmaradását is. A szultán politikája kíméletlen, beolvasztó, a népek önálló állammá fejlődését akadályozó politika volt“ — mondotta többek között. Majd a központosított állam gondolata és Hunyadi ezért folytatott harca képezte beszédének egy részét. Beszédében hangsúlyozta Hunyadi nép- szeretetét. Elképzelhetetlen lett volna a győzelem a nép segítsége nélkül. Részletezte néhány hadjáratát, így többek közt a hosszú hadjáratát is. Majd beszéde utolsó részében a középkor egyik legnagyobb győzelmével, a nándorfehérvári győzelemmel foglalkozott.

Ünnepi beszédét így fejezte be: „Hunyadi harcainak tanulságait ismerjük. Ezért hirdeti pártunk, Magyar Dolgozók Pártja, de az egész világ kommunista pártjai a népek, á munkásosztályok összefogását az előttünk álló nagy cél és feladatok végrehajtása érdekében.“

Az ünnepi beszédet igen szép tűzijáték, majd kultúrműsor követte.

harcol oldalán. Az egymásrautaltság világos felismerése, a délkelet-európai összefogás realizálása olyan gondolat és tett volt, amely minden idők számára eleven ösztönzést nyújt, örök — történelmünk során oly sokszor eljátszott — lehetőségre mutat rá.

Ez a másfajta, az uralkodótól eltérő haza-, nemzetfogalom, melybe Hunyadi sokszor szavakban, de még inkább tettekben beleölelte a népet, e több összetevőből született mély hazafisóg tetteinek forrása. Meglepő világossággal lobban fel és utat mutat következő századok egyre tisztuló nemzeti érzésének. Ez élesítette meg Hunyadi szemét, hogy az alakuló, formálódó rendiség viszonyai közt, a még megbontatlan feudalizmus mélyén, sok tekintetben alaktalan vagy egymásnak ellentmondó fogalmak közt

kiigazodjon: a külső ellenség nyomása alatt hol vannak a születő nemzet igazi erői, hol rejlenek a haza ellenségei.

A haza érdekeinek elejtése vagy félreismerése a történelemben azóta is gyakori volt, mióta a nemzet helyes értelmezésének többé már nem álltak útjában társadalmi akadályok, a reformkor óla. A nemzetért való mély felelősség, az attól idegen érdekekkel, szándékokkal való leszámolás — ez Hunyadi öröksége. Végső soron — az adott Körülmények közt lehetséges módon —- mindig a nép érdekei, vágyai vezették kardját, irányították lépteit. Ezért rókp- na, elődje a magyar történelem későbbi századai nagy alakjainak. Ezért za^ta szívébe ötszáz éven át a nép.

(Vége.)