Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-01 / 178. szám

1956 augusztus í, szerda NÉPLAP ,5 Rizstermelés a fehérgyarmati járásban w „Növeljük a takarmánymennyiséget...í6 — ígérik a Nyírbogdányi Állami Gazdaságban Pár évvel ezelőtt még nem nagyon gondoltunk ar­ra, hogy a fehérgyarmati járásban, az ország észak­keleti csücskében rizster­melés fog folyni. Az a fel­fogás alakult ki, hogy e részen már nem érik be a rizs. A kérsemjéni Űttörő TSZ valóban űttörő elnöke, Biró Lajos azonban 1955- ben kísérletképpen 3 hold területen termelt rizst. Az eredmény 45 mázsa lett, ami 15 mázsás át­lagnak felel meg. Szép eredmény volt ez. Jó­val magasabb a tavalyi országos átlagnál. A semjé- ni eredményekre többen felfigyeltek és ez évben már Szatmárcsekén is mint­egy 90 holdnyi terüle­ten termelnek rizst. Persze ez évben 14 hold van már a semjéni Űttö- rőnél is. A szatmárcsekei rizster- /helés egy érdekes problé­mát vetett fel. Ugyanis a kérsemjéni tsz-nél a Sza­mosból történik az árasz- tása a rizstelepnek, míg a egekéinél a Túrból. Mi a nábrádi tsz-nél már ez év­ben is akartunk termelni rizst, de a Szamosból a vi­zet hosszú úton tudtuk vol­na eljuttatni, ami költséges. Viszont mi abban a hiede­lemben voltunk, hogy a Túr vize nem alkalmas a rizs- termelésre, mert vize lúgos. Mi. az igazság? ,’f'.összehasonlítva a Sza­mos és Túr menti földeket, mit tapasztalunk? A Szamos folyása mentén gazdag termő­talajokat találunk (Tu- nyogmatolcs, Szamossá- lyi, Kérsemjén stb.) míg a Túr mentén gyenge termőképes ta­lajok vannak (Vámos- . oroszi, Kölese, Csaholc stb.) A Szamos a szabályozás előtti kiöntéseivel maga kö­rül hordalékos lösztalajt alakított ki. Azt mondotta a számosmenti gazda, hogy a kiöntés után még bővebb termés vc^t. Ezzel szemben a Túr mentén nincs hordalék és a Túr menti gazda a Túr vízére azt mondja, hogy ennek a vize éget, so- ványítja a talajt. A látszat ezt is mutatja, bár van el­lentmondás a Túr menti gazda azon megállapításá­ban, bogy míg a Túr vize a szabályozás előtt kijárt, addig volt jó fű, bő legelő, mióta nem önt ki, azóta gyenge a legelő a Túr men­tén. Ügy a Túr, mint a sza­mosmenti gazdáknak a megállapítása a gyakorlati tapasztalat alapján szület­tek meg. Nézzük ezekután mit mond a tudomány a Túr vízéről és a túrmenti földekről. Megállapítást nyert az, hogy a Túr vize nem „éget‘‘ és nem lúgos, erről saját magam is meggyő­ződtem egy laboratóriumi vizsgálat során, ellenben úgy a víz, mint a túrmenti földek mészben igen szegé­nyek, majdnem semmi me- szet nem tartalmaznak. Tehát a túrmenti rizs­termelésnél nélkülözhe­tetlen a meszezés. A meszezés jó hatással van e talajokra, példa rá a nábrádi Békeharcosnál vég­zett mésziszapos 'talajjaví­tás. A harmadik táblán 1955. év nyarán 12 kh. bú­zatarlón meszezés lett vé­gezve a talajjavító vállalat által. Dacára, hogy e táblán ez évben már harmadszor­ra van vetve kalászos, mé­gis kiemelkedően jó búza van benne, annak ellenére, hogy tavaly már megmu­tatkozott a kalászos gabo­na utáni vetésének hát­ránya. Befejeződött az új vasút­vonal építkezése, amely Lvov és Uzsgorod városo­kat köti össze. A vonalon megindult a rendszeres 1957-ben már Nábrád, Panyola, Fehérgyarmat tsz-ei is termelnek rizst. Az elsőnél a Turbói, az utóbbinál a Szamosból tör­ténik az árasztás. A semjé­ni Űttörő is további 20 kh- val növeli a rizs vetéste­rületét, azonban szó van arról is, hogy egyéni szakcsoportok alakulnak Kérsemjén és Panyola községekben. Az említett tsz-ek és köz­ségek (kivéve Szatmárcse- két) a fehérgyarmati gép­állomáshoz tartoznak. Szatmárcseke környékén azonban szintén terjeszke­dés lesz a rizstermelésbrn. Jelenleg úgy a semjéni, mint a szatmárcsekei rizsvetések fejlődése kielé­gítő, sőt a semjéni rizs mai állapotát a tavalyival összehasonlítva jobb képet mutat, ami arra enged következtetni, hogy az idén még 15 mázsa átlagtermé­sen is felül lehet a termés­hozam. A semjéni Úttörőnél már a rizsföldi halte­nyésztés is folyik. 60 kg. halivadék lett a 14 kh. rizstelepbe be­helyezve (ponty). Az elmondottakból kitű­nik, hogy érdemes rizst termelni a fehérgyarmati járásban, de csak akkor, ha a rizs helyes agrotech­nikáját betartjuk (vetésfor­gó, meszezés, stb.) és ügyelni kell még arra, hogy egy-egy tsz-ben ne men­jen túlzásba a termelése, csak annyi területen foly­jon a termelés, mely a tsz . többi üzemágainak terme­lését nem rontja. Fábián Bertalan mezőgazdász. személy- és teherforgalom. Ez a második vasútvo­nal, amely átszeli a Kár­pátokat. Egy liter tej 3 forint 90 fillér. Nem, nem a tejcsar­nokban, hanem a Nyírbog- dányi Állami Gazdaságban került ilyen sokba a tej önköltsége. Vagyis 90 fil­lérrel drágább volt a tej előállítása, mint a fogyasz­tói ára. Guliev Sándort, a gazdaság igazgatóját kértük meg, hogy mondja el, ő miben látja okát. — A tehén takarmány út­ján adja a tejet. Ha jó és elég takarmányt tudunk Zeng a dal, amint feltű­nik Mohács hajóállomása. A hajón kb. ezer középis­kolás DISZ fiatal, köztük Szabolcs-Szatmár megye középiskolás diákjai, kipi­rult arccal, telve tettvágy- gyal, hogy résztvegyenek az árvízsújtotta vidék új­jáépítésében. Június 25-én már a Mo­hács-szigeti „Dózsa önkén­tes Építőtábor“-ban talál­juk fiainkat Sárváron. 140 középiskolás van itt a nyíregyházi tanítóképző 32 diákjával együtt. Égnek a munkavágytól, alig helyez­kednek el, már önkéntes munkában látjuk őket se­rénykedni. Brigádszerve­zés,, munkaelosztás, felsze­relés — mindenki katona­ruhát kap — és megindul az építés. A szétszórt tanyákból most egységes község ala­kul. A levert cövekrend- szer mutatja az utcák, leendő házsorok helyét. Néhány nap és már kiásott alapok, mésszel tele me­szesgödrök, felhalmozott építőanyagok várják a szakmunkások seregét. adni a jószágoknak, akkor bőven tejelnek. Persze az önköltségi ár kialakulásá­nál az a lényeg, hogy mennyibe kerül a takar­mány. Mert ha vásároljuk, akkor drágább, s nem is olyan minőségű, mintha mi termeljük. Tavaly kénytele­nek voltunk sok takar­mányt venni állatainknak és így történt, hogy az el­ső negyedévben ilyen ma­gas önköltsége volt nálunk a tejnek — válaszolta az ----------------------------------------­Nem késnek. 8—10 ház építése indul meg egyszer­re. Van segédmunkaerő, itt vannak az ifjú építők, kiket nem kell biztatni, akik 500 km távolságról jöttek a DISZ hívószavá­ra, a bajbajutottak segítsé­gére. 4—5 nap és áll az id. Csóka János háza, kőmű­ves munkája befejezve és az ácsok szorgalmaskod­nak körülötte. De ugyan­így emelkedik a Simráké, Mamusicsé, Filákovicsé, Vidáé és még sok másé, akik el sem tudták képzel­ni, hogy ilyen erőre képes az összefogás, ahol a dol­gozók szive egyszerre dob­ban, egy célért küzd. Július 6-a, zárótábortűz. Elérkezett a válás napja, a munkakiértékelés nap­ja. 80 000 Ft-ra tehető a fiúk munkájának értéke, ha csak a teljesített mun­ka értékét mérjük le. „Azt gondoltam, e romokat lát­va, hogy hét évig sem fo­gok talpra állni. De eljöt­tetek ti, fiaim, és meg­valósítottátok azt, amire legmerészebb álmainkban sem mertünk gondolni. állami gazdaság igazgatója. — Tettek már valamit, hogy leszorítsák a tej ön­költségi árát? — volt a másik kérdésünk. Erre a következő választ kap­tuk: — Ez évben ki­használjuk a lehetősége­ket. Rétiszénából nem tu­dunk többet biztosítani, mert nincs hozzá terüle­tünk, így a másik, de nem rosszabb megoldást csinál­juk: másod- és tarlóvetés­sel növeljük takarmánybá­zisunkat. Állnak házaink, bizodalom költözött szívünkbe“ — így mondotta egy dolgozó paraszt. Ismét felzúg a hajókürt, hazaindul ezer fiatal a jól­végzett munka örömmá­morában. Különös önbi­zalom tölti el a nyíregy­házi tanítóképző „Maka­renko“ brigádjának tag­jait, kiket Samu István vezetett, mert ők, mint a tábor legjobb brigádja, a dicsérő oklevelet is meg­kapták. Vígan száll a dal: „Jöttünk, láttunk, győz­tünk.“ TAMÁSI GYULA 2000 férfiöltöny KÖZÜL VÁLASZTHAT a Nyíregyházi Kiskereskedeími Vállalat 15. sz. férfi konfekció szaküzletében KOSSUTH TÉR 13. MÜBÖRKABÁT ismét kapható 460 forintért. Vasútvonal a Kárpátokon keresztül Megjöttek a nyíregyházi diákok... — Igaza van tanító úr, nagyon igaza van. A gyermekek neveléséért a szülő pontosan olyan felelős, mint a nevelője. Szám tahin példa azt bizonyítja ... A középkorú vendéget a szikár, kopa­szodó tanító félbeszakította. — A gyermekek helyes nevelését az édesanyai közreműködés nélkül a legki­válóbb nevelő sem tudja tökéletesen el­látni.' Éles, mélyenfekvő szemeit a fodrász fürgén csattogó ollójára függesztette. S elmöndott egyet, s mást több, mint há­rom évtizedes tapasztalatokból született gondolataiból. Hogy be kellene vezetni az iskolába a kommunista erkölcstan okta­tását, ami a többihez hasonlóan minősít­ve belekerülne az értesítőbe. — Ha hazudtál? Nem kaphatsz ötöst ebből a tárgyból. Ha elcsented szomszé­dod ceruzáját? Úgyszintén nem lehetsz jeles... S a gyermekek idővel az er­kölcsi normáknak egy olyan magaslati pontjára eljutnának, hogy a sajtó.és az er­kölcsrendészet egyre kevesebbet írhatna, beszélhetne a gyermekbűnözésekről, a lo­pásokról, csavargásokról... Elhallgatott. Nem szólt senki, talán azért nem, mert a gondolatok belopakod­tak az emberek bensőjébe, szívükig. Csak az ollók csattogtak nagy igyekezettel a fodrászok kezében, hogy az ablaknál ülő fiatalemberre is hamar sor kerüljön. Az imént ugyanis azt súgta szomszéd isme­rősének, hogy találkozója van a kislány­nyal a Sóstón. Az öreg nyíregyházi tanító egy képes­újságot vett a kezébe, s böngészgette. Voltak abban érdekes témájú, történel­mi tárgyú cikkek, az egyikben még egy monda keletkezéséről, történetéről is szó volt. Az ajtóban pufók arcú, 11 év körüli le­gényke jelent meg. Zavartan állt, kissé szégyenlősen körülhordta tekintetét. — Ülj csak mellém, fiacskám — szólt kedves basszusán a tanító. A fiú leült. — No nesze, olvasgass, míg sorra ke­rülsz. A kis magyar kissé félszegen nézte a feléje nyújtott képes lapot, meg az örege­dő embert. Nem vette el. — Te nem szoktál olvasni? — s erő­szakkal a kezébe nyomta. A fattyú rándított egyet á vállán, fel­állt, a székre dobta az újságot és ráült. A vendégek kissé furcsának tartották a gyerek viselkedését. Egyikük — mási­kuk még a fejét is megcsóválta. A csen­det a tanító hangja zavarta meg. — Fiacskám!. Nem tudod ki törte el Lehel kürtjét? ... ravaszan nézett rá csil­logó szemüvege mögül. A fiú gondolko­dott, s zavarában elpirult. — Arról sem tudsz, ki törte be Bizánc kapuját? A megsértődött diák nem bírta a ráme- redő kérdő tekintetek perzselését. Halán­tékán hevesen lüktetett egy ér, kerek arca majd kicsattant. — Ügy látszik, a bácsi mindenképpen rám akarja fogni egy rossz gyerek csiny- tevését... Én nem ismerem egyiket sem. — felállt és gyerekes sértődöttséggel el­ment. Bántotta a dolog, de a vendégeket még- jobban bántotta valami. Mégpedig a je­lenlegi általános iskolai oktatás hiányos volta. S ezt az eléggé egyoldalúságot nem tanult, okleveles férfiak, tudósok, peda­gógusok látják, érzik, hanem az egyszerű emberek. A molnár, a bányából a falujá­ba igyekvő munkás, az áruház alkalma­zottja, stb. Valamennyien szülök. Itt van egy 11 éves gyermek. Ügyes fiúcskának látszik, jóllehet, többet tud, mint húsz évvel ezelőtt egy legényember. Bizonyosan ismeri a százalékszámítást, a kénhidrogén vegyjelét is le tudná írni. Az is valószínű, hogy hallott a darwini el­méletről, a naprendszerről. Arról viszont jóllehet, keveset tud, hogy a magyar irodalomtörténetben fenn­maradt egy Lehel nevű vezér, aki hős volt. Arról is keveset tudott, hogy Bizánc nem egyszemély, aki Nyíregyházán lakik egy vaskapus házban, hanem egy törté­nelmi város, melynek kapuját a rettegett erejű mondái hős, Botond törte be. Bizony, az általános iskolai oktatásnak nem válik ez nagy dicséretére! Mi, jónéhány évvel ezelőtt jártunk ele­mi iskolába. Az tény, hogy akkor apoli- tikusan neveltek bennünket — de ebben nagy politika volt! —. Azóta nagy időt megéltünk már. Egy pusztító háborút, egy ország újjászületését, egy új történe­lem kialakulását, szakadatlan fejlődését. S mégis, emlékszünk a képre, melyen Búvár Kund megfúrta az ellenség hajóját, még ma is magunk előtt látjuk Dugoni­csot, amint magával rántja a feneketlen mélységbe a kopját kezében tartó törö­köt. Jóllehet, ezeket,a személyeket a nép nyelve, a mondák és legendák alakított- ták ilyen megbecsült hősökké! Lehet, hogy a „csacsogó jokulátorok“ képzelete szülte Botondot és a többit. De miért ne volnának számunkra kedvesek akkoris?! Más népek bőségében vannak a naiv eposzoknak. Olyan termékeny mondavi­láguk van, hogy történetük kialakulását megismerhetjük belőle. S ezek az eposzok hosszú évszázadokon át nem veszítették el értéküket. Ellenkezőleg: a világiro­dalom gyöngyszemeivé lettek. Ki ne is­merné az ókori görög eposzokat, és e nép kimeríthetetlenül gazdag mondavilágát? Vagy a Kalevalát, és a többit? És hogy megbecsüljük ezeket a népeket, mert megőrizték nagy-nagy kincsüket! őrizzük hát meg mi is romantikus szép­ségű mondáinkat. Ne vessük meg a mi népünket, mert László királyról, Mátyás­ról modákat szült. Ha Vörösmarthy, Arany János érdemesnek tartott egy-egy mon­dát arra, hogy klasszikus remekműveket írjon nyomukban, miért ne bontakoztat­hatnák ki ezek a mi gyerekeink képzele­tének szárnyait, hogy egy kissé nagyobb érdeklődéssel elkalandozzanak a legendák, mondák tetején táplálkozva a magyarság régi múltjába ... A szovjet gyermekek megszeretik tör­ténelmi nagyjaikat, az Igor hercegeket a filmekről, könyvekből. Szerettessük meg is ha regényeket, filmeket nem is adhatunk rendelkezésükre — a mi Má­tyásainkat, Hunyadit, Rákóczit a mondák segítségével. Ez legalább van olyan fon­tos, mint egy 10—11 éves gyermek Ady szimbolizmusának, Móricz, vagy Mikszáth elbeszéléseinek feltűnően részletes elem­zése. Időzzenek hát többet a fiatalok a haladó irodalom és történelem „ókorá­ban“. Nagy szolgálatot jelent majd ez! Megszeretik a magyarságot, megtanulják megbecsülni ezt a hazát, amely annyi bajt, vért, és vihart látott már. S hisszük, ez nagymértékben elősegíti nevelésünk egyik legfontosabb céljának megvalósítá­sát: a gyermekek lelkében az inter­nacionalizmus szellemének kifejlődését, Miska János

Next

/
Thumbnails
Contents