Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-05 / 182. szám

N E P L ' F 19S5 augucstta 5, vasárnap — Micsoda potyagól! — szisszennek fel a szurko­lók s köztük én is. — Ezt még én is kivédtem vol­na! — így mások. Nos, hát én megpróbál­tam kivédeni. Futbalkapus voltam egy mérkőzésen. Nem KK meccs volt, még csak megyebajnoki sem, a Sörhabkeverő Vállalat buborék osztályának so­vány dolgozói játszottak a Pálinkaáztató RT víz­ügyi csoportjának szeplős dolgozóival. A szeplősök engem kértek fel kapus­nak annak ellenére, hogy nem viselek szépiákét még divatból sem. Bizo­nyára ezért bíztak meg bennem. Beöltöztem. Kap­tam vattás nadrágot, láb­szárvédőt, bokafáslit, térd­védőt. kesztyűt, simléderes sapkát, könyökvédőt. Iga­zán, csak a napszemüveg hiányzott. Beálltam a ka­puba és könnyedén neki­támaszkodtam az egyik kapufélfának. Körbetekin­tettem: mit szól mindéhez a mintegy 13 főnyi szur­kolótábor? Bizonyára fé­lelmetes, de egyben meg­nyerő jelenség lehetett! Amint az elismerő pil­lantásokat kasszíroztam, észrevettem, hogy a néző­kön látható idegesség je­lei kezdenek mutatkozni: ordítoztak, a karjukat do­bálták az ég felé, mások az öklüket rázták felém, majd a hajukat tépték. Én mosolyogtam és megnyug­tató pillantásokat küldtem feléjük: csak nyugalom, nincs ok idtgességre. Ám ők továbbra is ordítoztak és néhány háziállat ne­vét kezdték népiesen em­legetni. Mindez nem ho­zott ki a sodromból, min­den erőmmel azon vol­tam, hogy megnyugtas­sam nézőimet. S akkor ar­ra riadtam fel, hogy vala­mi elzúg a fülem mellett és zörögve puffan a hátam mögött: — Gól! — ordította eb­ben a pillanatban az el­lentábor és én akkor vet­tem észre: elkönnyelműs- ködtem a játékot. No, de majd most! Töb­bet rá sem hederítettem a szurkolókra. Félelem nél­kül néztem szembe a lab­dával. A labda veszélye­sen gurult a kapum elé. Csípőre tettem a kezem és beálltam a kapu közepébe. Ez a legbiztosabb hely, villant át az agyamon, innen a kapu mindegyik részét jól láthatom. S amikor éppen a kapu bal felső sarkának magassá­gát méregettem, a jobb­sarokba bezúdult az újabb gól! Sebaj! Most már van­nak tapasztalataim. A legbiztosabb tehát vala­melyik sarokba állni és mint egy pók, lesni az ál­dozatot, illetve a labdát és villámgyorsan rávetni magamat! Sajnos ez sem bizonyult hatásosnak. A kapunak ugyanis két sar­ka volt s nem állhattam egyszerre mind a keltőbe. Ez a felemás helyzet jó­vátehetetlen rést hagyott az ellenfél szemfüles csa­tárai számára. A huszon­ötödik gólnál kezdtem le­törni és mélabú vett raj­tam erőt. Rájöttem, hogy dogmatikusan fogtam fel a dolgot. Nemsokára véget ért a mérkőzés. Levonultunk. A szeplősök alaposan kikap­tak. A 13 főnyi közönség őrjöngött, fütyült és meg akart lincselni. Eszembe jutott, hogy én is így szoktam csinálni az Építők meccsen. Pedig Bakos nem is szokott hu­szonöt gólt bevenni egy mérkőzésen.. S. I. Növény, amely saját magát látja el meleggel Eddig ismeretlen nö­vényre bukkantak a szov­jet biológusok a szovjet­kínai határvidéken. Az érdekes növény a legala­csonyabb hőmérsékleten sem hullatja el leveleit, mert elnyeli az infravörös sugarakat és azokat hővé alakítva biztosítja saját maga és környezete meg­felelő hőmérsékletét. VESZÉLYES GÉPEZET SZUDÄ3MI LEVÉL lelőttem fekszik a levél, most érkezett messzi Afrikából, Szudánból. Fel­adója Kishor Popatlal 23, éves diák, a Port Sudan-is egyetem orvostanhallgatója. „A magyar bélyegeket nemcsak szépségük és mű­vészi kivitelük miatt sze­rettem meg — írja szem­üveges szudáni barátom — hanem azért is, mert a ma­gyar bélyegekről megismer­tem az 1000 éves magyar történelmet, a magyar nép nagy fiait és a magyar nép magas kultúráját. Először talán néhány szót az egyiptomi bélyeg törté­netéről. Az első egyiptomi bélyeg 1866-ban jelent meg és díszes népi motívumokat ábrázolt. Az 1800-as évek­ben megjelent egyiptomi bé­lyegek a gizehi piramiso­kat és a gizehi szfinkszet, a Memnon kolosszusokat, a kamaki templomot, Cleo­patra híres szobrát és egyéb egyiptomi műemlékeket áb­rázolnak. Az 1900-as évek elején ki­adott bélyegek túlnyomó- részt az egyiptomi uralko­dókat ábrázolják: Fouad ki­rályt, Farouk herceget, majd az 1937-es sor Farouk herceget már mint királyt, az 1938-as kiadású bélyegsor pedig Farouk ki­rályt és ifjú feleségét áb­rázolja. A modem egyiptomi bé­lyegeken megismerkedhe­tünk Egyiptom történelmé­nek számos nevezetes egyé­niségével, így Ismail pasá­val, Ibrahim pasával. Mint külön érdekességet ki kell emelnem az arab államok konferenciája alkalmával 1946-ban kibocsátott soroza­tot, amelynek 7 bélyege a hét arab állam uralkodóját ábrázolja. így jutott kifeje­zésre a bélyegeken is az arab népek összefogásának eszméje. Hogy Szudán bályegtörté- netét nyomon tudjuk követ­ni, tudnunk kell, hogy ez év januárjában elnyert függetlenségünket a szabad­ságunk kivívásáért folyta­tott harc hosszú korszaka előzte meg, u. i. hazánk Nagybritannia és Egyiptom függvénye volt. Az első szu­dáni bélyegek 1897-ben je­lentek meg, éspedig Egyip­tom bélyegeit nyomták fe­lül „Sudan” felülnyomás­sal. 1898-ban már önálló ábrájú bélyegeink jelentek meg, a bélyeggyűjtők köré­ben annyira közkedvelt te­vés szudáni katona ábrájá­val. 1935-ben Gordon pasa, Szudán nemzeti hőse halá­lának 50. évfordulója al­kalmából emléksorozat je­lent meg a pasa arcképével, a kharttoumi Gordon kol­légium látképével és a pa­sa életéből vett történelmi jelenetekkel. Mai modern bélyegeink a Nilus hídját, Port Sudani, Karthoumot és más szudáni városokat és tájképeket ábrázolnak. Hiszem és remélem, hogy bélyegeinkkel sikerült meg­nyernem sok magyar bé­lyeggyűjtő tetszését és ba­ráti együttérzését önállósá­gát végre elnyert népünk országot építő harcához.” Gazdag gyémántmezőket találtak a Szovjetuniéban A Szovjetunió távolkeleti területeinek tervszerű földtani feltárása nemrégiben újabb, igen nagy je­lentőségű sikert eredményezett. A Jakut Autonom Köztársaságban, Északkelet-Szibériában gyémántte­lepeket fedeztek fel, amelyek gazdagsága a dél­afrikai gyémántmezőkével vetekszik. A felfedezés fontosságát Bulganyin miniszterelnök is hangsú­lyozta, kijelentve, hogy az utóbbi évek egyik ieg- nagyobbszerű eredménye a Jakut Köztársaságban fekvő gyémántmezők felfedezése. A gyémánttartalmú rétegeket 1954-ben találták meg. Mivel már az első leletek is igen biztatóak voltak, a telepet gondosan felkutatták. A vizs­gálatok során kitűnt, hogy egy nagy kiterjedésű főmező és több szétszórt kisebb mező tartalmaz gyémántokat. A kutatásokat D. I. Scserbakov geoló­gus vezette és neki köszönhető, hogy a feltárások után aránylag rövid idővel az iparszerű termelés is megindulhatott. A Jakut gyémántbányák igen értékes, ékszer­nek feldolgozható köveket is tartalmaznak. Egye­lőre azonban elsősorban az ipari felhasználásra al­kalmas gyémántok termelését szorgalmazzák. A fémfeldolgozó iparok ugyanis az egyre keményebb szerszámok élezésére, köszörülésére stb. növekvő mennyiségben használnak megfelelően csiszolt gyé­mántokat. Antropov, a Szovjetunió geológiai és ás­ványkutató minisztériumának vezetője többek kö­zött kijelentette, hogy az új gyémántbányák a gép­gyártóipar számos ágában radikálisan megnövelik majd a munka termelékenységét. A szakértők véleménye szerint az új bányák jelentőségét szinte fel sem lehet becsülni. Ha a Szovjetunió az új kövekkel megjelenik a világ­piacon, döntő szerepe lesz a gyémántárak alaku­lására. Bűnügyi nitnrallz« Salvatore Gúla, as Olaszországban rendkívül kelendő bűnügyi regé­nyek szerzője börtönbe került. A Der Stem cí­mű nyugatnémet folyó­irat közli az őrizetbe vett „író” érdekes beismeré­seit. 1953 nyarán — mondja Gúla — egy olyan könyvön dolgoz­tam, amelynek hősnőjét meg kellett ölni. Elhatároz­tam, hogy méreggel kül­döm a másvilágra. Azon­ban az volt a baj, hogy még soha nem láttam, hogyan haldoklik a ;neg- mérgezett ember. Gúla hamar megoldotta a problémát. Mégpedig úgy, hogy megmérgezte saját feleségét. Karosszé­kében ülve figyelmesen szemlélte felesége kínha­lálát, majd néhány hó­nap múlva színesen le­írta a megmérgezett ago- nizálását. Könyve nagy sikert aratott, s ez arra buzdí­totta, hogy új téma után nézzen. Nem tudjuk, miről szól Salvatore Guia újabb könyve, csak any- nyit tudunk, „hogy a véletlenek összejátszá­sa következtében” a ki- váiló szerző a rács mögött csücsül. Családjával együtt megjelent a választási lajstromozáson, ahol az egyik tisztviselő felis­merte. A második fele­ségére vonatkozó kérdé­sekre olyan zavaros vá­laszokat adott, hogy a tisztviselő feljelentette a rendőrségen. Nemsokára kiderült a titok és fény derült a mérgezéses rém­történet rejtélyeire is... Hiába, a művészet ál­dozatokat követei! . . .! Dráma két képben „Teljes részletességgel meg­ismerünk két színmüvet..." (í'ügedi Imre leveléből.) — A színpad él tovább — hallatszik a rendező hang­ja, a színpadon lévők egy kis bűntudattal állnak visz- sza helyükre. A Tavaszi Mámort próbálják a hajdú- szoboszlói színjátszőrende- zői tanfolyam hallgatói. A próbát Turóczi György, a debreceni Csokonai Színház rendezője, a tanfolyam ve­zetője „vezényli”. Különös mesterség ez — gondolko­dik el a kívülálló is, am n: néhány perc tájékozódás után a próba menetét fi­gyeli. — Különös mesterség és most már egészen másként nézem — ismétli Kövessy Béla bácsi, a leveleki igaz­gató, a tanfolyam egyik résztvevője. — Összetett munka, nagyon sokban ha­sonlít a miénkre. Mi is hat­ni akarunk és hatunk az is­kolás gyerekekre. Néha a lakosságra is. De ilyen tu­datosan kidolgozni cselek ;- deteinket, nem nagyon szoktuk. A színházat külső­ségeknek láttam eddig. Ügy gondoltam, hogy moz­dulatokkal, hangsúlyban, játékban, szóval, külső va­lamikben fejezi ki a szí­nész, azt amivel ránk hatni akar. Most látom c=sk, hogy mindez másként van. Ha színjátszó nem érez, ha lélekben fel nem készül, akkor sem a mozdulat, sem a szó nem lesz élő, s nem hisszük el, mint ahogy sok­szor — talán legtöbbször — KÜLÖNÖS adásánál nem hisszük ei,i hogy Nagy Pistából, Ar- gyelán Jóska lett, hogy Kiss Katiból Hajdú Klára lett, aki önálló életet él a színpadon. Érdekes ezen elgondol­kodni. A tanfolyam hallga­tói csaknem valamennyien eljutottak erre a magaslat­ra. A színházról az eltöl­tött két hét alatt egészen más lett a véleményük, mint eddig volt. Békés András, Orosz Zoltán, Ko­vács Lívia, Lucái Bé'a, Gombos Miklós és a töb­biek valamennyien, ha csak néhány szóval, de ezt is ki­fejezik. De nemcsak ezért van ez a tanfolyam, nem­csak azért, hogy néhány jobb, színházhoz értőbb em­ber kerüljön vissza me­gyénkbe. Hanem azért is, hogy végre pezsgés indul­jon, méghozzá tudatos pezsgés ezen a fronton is. Az adósság, mellyel nép­művelési szerveink már oly régen tartoztak, ezzel a tanfolyammal, ha nem is törlesztődik le teljesen, de megindul ezen az úton Persze, most nem azt mondjuk, hogy ugrásszerű- változást remélünk, hanem.- azt, hogy e 20 ember se­gítségével komoly változás lehet ezen a fronton is, haj (Folytatás az 5. oldalon.) 4 _____

Next

/
Thumbnails
Contents