Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-04 / 181. szám

1556. augusztus 4, szombat NÉPLAP 61 esztendeje halt meg Engels Frigyes Llatvanegy évvel ezelőtt, 1895 augusztus 5-én halt meg Londonban Engels Frigyes, a nagy szocialista tudós, Marx Károly hű ba­rátja és harcostársa. Még utolsó óráiban is Marx Ká­roly nagy művén, a Tő­kén dolgozott betegágyán, amelynek' 2. és 3. kötete Marx halála után Engels- tól jelent meg. Engels Frigyes 1820 no­vember 28-án született Bar- menben. 1843-ban belépett atyja manchesteri üzletébe, itt azonban csak 1845-ig maradt. 1845-től 1848-ig Marx-szal Brüsszelben és Párizsban dolgozott együtt. 1847-ben írták meg a Kom. jmunista Kiáltványt. 1849- ben mint tüzérségi pa­rancsnok résztvett a délné­metországi felkelésben, ;majd visszatért atyja üzle­tébe. Engels gyakran nyúj­tott önzetlen segítséget a 'nagy anyagi gondokkal küzködő Marx Károlynak. 1869-ben visszavonult az üzlettől, ettől kezdve Lon­donban élt és teljesen a tu. 'dományos szocializmusnak szentelte magát. p’ngels, aki 22 nyelvet értett és a tudomá­nyos szocializmust ugyan­olyan szilárdan alapozta meg természettudományi szempontból, mint Marx Károly gazdasági szempont­ból, s emellett még zseniá­lis katonai stratéga és jó üzletember is volt, rendkí­vül szerény volt. Ezt mu­tatja Franz Mehringbez in­tézett levele is, amelyben a „Lessing-1 egend ára” vonat­kozó véleményét fejtegette. Engels ebben a levélben a többi között ezt irta: „Kifogásolni valóm csak az, hogy több érdemet tu­lajdonit nekem, mint amennyi megillet, még ak­kor is, ha mrndant e„yóé­vetek, amire az idők folya­mán esetleg önállóan jöt­tem volna ra, amit azonban Marx a maga élesebb éj gyorsabb szemével és széle- sebbkörű áttekintésévei sokkal hamarabb felfede­zett. Ha valaki abban a szerencsében részesült, hogy negyven évig o,yan ember­rel dolgozott együtt, mint Marx, akkor azt, amíg a másik él, rendszerint nem ismerik el annyira, ameny- nyit talán megérdemel; amikor aztán megnai a nagy, könnyen túlbecsülik a csekélyebb jelentőségűt s úgy látom, most éppen ez történik velem; a történe­lem végül mindent rendbe­hoz majd, addigra pedig szerencsésen elpatkoltunk s nem tudunk már semmi­ről.” ITngels Frigyes addig míg Marx Károly élt, mindig meghúzódott a na­gyobb árnyékában. Nagy harcostársa halála után bátran védelmezte a közös művüket: a tudományos szocializmust a kispolgári opportunizmus és revizio- nizmus támadásai ellen. Engels nagyobb önálló művei: A munkásosztály helyzete Angliában, A ter­mészet dialektikája, Anti- dühring. A család, a magántulajdon és az állam eredete. A lakáskérdéshez, A munka szerepe a majom emberréválásában, a Szocia­lizmus fejlődése az utópiá­tól a tudományig. Már az előző napokban is erősen foglalkoztaita a lá­togatás a tsz. tagságát es vezetőségét, de az izgalom a látogatás napján érte el tetőfokát. Hogyne, hisz’ úgy érzi mindenki, hogy ennek a napnak az eseményéi igen fontosak lesznek a tsz. és a vendégek életében is. Bihari István, az elnök különösen vigyáz minden apróságra, ami máskor le sem kötötte a figyelmét. A mai napon pedig legfonto­sabb a vendégek méltó fo­gadása. Tekintélyes vendé­gek jönnek: egyénileg gaz­dálkodó kis- és középpa­rasztok. Jönnek Petriből, Pécsről, Létárói, meg a he­lyiek közül, Bogátról is. — Lesznek vagy hatvanan. — Ugyan mi érdekelheti őket jobban? Az eddigi eredmé­nyek? A vezetés? Az állat­tenyésztés vagy a növény- termelés? A tagok otthoni élete vagy a közösben való megértés? Ahogy az elnök végigte­kint a hosszú éveken s megállapodik a jelennél, ön­érzetes, jogos büszkeseggel állapítja meg, hogy nem lesz itt szégyelni való. Azok közül akik idejönnek ma, sokan ott kezdték az életet, ahol ő és sok tsz. tag. A többiek meg —; a középpa­rasztok — szintén, a mi nyelvünkön beszélnek, ők is a két izmos karjukkal har­coltak, míg megszerezték azt a pár holdat. Ök így, én pedig a Bogáthy birtokon 24 éven keresztül dolgoz­tam. Én ott hagytam az if­júságomat s csak negyven­ötben jussolhattam. Nekem is a szívemhez nőtt az a pár hold föld. smi után (Folytatás a 4. oldalról.) kább a kovászos ugorka fogyott s az étel maradt. Krumplis tészta volt, ezt pedig szereti. Beszélgettek ebédután, erről is, arról is, a városról, meg az ottani élet­ről. Az öregek kérdései mögött mindig valami más lappangott, ő sejtette ezt, de válaszolni olyan nehéz volna most azok­ra az elbújtatott kérdésekre. Tpélhárom tájt álltak munkába. Éva í már összerakta az edényt, ment is volna, hiszen olyan jó lenne kettesbe 'maradni most Janival. De a fiú maradt. Amikor az öreg kivágta az első rendet, hirtelen lerántotta ingét és életében elő­ször elkérte Bertha bácsitól a kaszát. Minden vér az arcába folyt, megragadta a kasza nyelét és a kaccsót, egyet-ket­tőt suhintott a rend végén, s amint látta ez imént az após jelölttől, lassú mozdu­lattal, nagy erővel belecsapott a búzába. A kasza elhagyott néhány szálat. De ő nem vette észre. Vagy tán nem merte észrevenni, csak tovább lépett és húzta a kaszát. Nem mert felnézni, a derekába éles fájdalom nyilait, a két karja megfe­szült, mint az acél és fájt, kegyetlenül fájt. A rend közepén állt csak meg. Az öreg, aki eddig nézte, mellé lépett. S kezébe adta a fenőkövet. Ettől félt leg­jobban. A kaszanyél szorítástól kiállt markában mint könnyűpelyhei úgy érezte a követ. Hogyan parancsoljon most a mozdulatainak, hogy bele ne szaladjon e kezébe a kasza éle? Megpróbálta, de csak nagyon lassan ment, ekkor az öreg mosolyogva előlépett és szépen, zengösen megfente, megpengette a kaszát. El is vette volna, de a legény nem adta, újra nekilendült a rendnek. De most már nem szorította annyira a kaszanyelet, és a de­reka is engedni kezdett. A mozgás köny- nyebbé vált. Amikorra a rend végére ért, már nem hagyott el a kasza. A belső izgalom kicsit felengedett. Nyugodtabban lépkedett végig a rend mellett kaszával a vállán. A második rendnél Éva mögéje állt. 1 ó szedte a markot. Most értette. Vagy inkább most érezte meg, hogy miért nem igyekezett a fiú hazafelé. S vala­hogy olyan könnyűnek érezte magát a derékfájással, az asszottszúrta. karjával együtt, mint kislány korában, ha a rét alatti patak vizében lopva megfürdött és kiröppent a vízből, mint egy kis vízi- madár. Bertha bácsi kötni kezdett. Úgy tett, mintha a segítség a világ legtermésze­tesebb módján csöppent volna közéjük. Csak lopva pillantott fel egy-egy kévétől a kaszát húzó fiatal legényre. Már csak azért nem veszi el tőle, hogy hadd tör­jön az úri dereka. Mert a városi ember az ő szemében még akkor is úr, ha ugyanolyan dolgozó ember fia, mint ö. Aztán estefelé, amikor kereszteltek, s látta, hogy a legény már ezt is elleste, akkor átengedte szépen az utolsó keresz­tek rakását a fiúnak. Igaz, hogy mindent utána igazított. U azaindultak. Egy kicsit nehezen, fáradtan lépkedett János közöttük. Az öreg szúrós tréfái a derékfájásról mo­solyt csaltak ugyan arcára, dehát mégis csak úgy érezte, mintha nem neki szól­nának ezek a tréfák. Lassan mentek. A kis erdőnél Éva gombát talált, vagy tán csak azért mondta, hogy lemaradja­nak? Nem tudni, mert egv-két gomba- fiút valóban le is szakított. A legény ott maradt vele, ez így illik. S az öregeknek pedig úgy illik, hogy hátra se nézzenek, menjenek tovább. Ok így is tettek. A legény lehajolt a lányhoz, az egy pilla­natra megremegett. Aztán hirtelen elen­gedte a kosarat, s átkarolta a fiú nya­kát. S már meg is csókolta, az még fel sem ocsúdott. Amikor tudatához ért a szive s szája melegsége, egy picit még meg is szédült. Aztán egy nagyot szere­tett volna kiálltam, de úgy látszik a lány ezt jól látta, mert kis kezével beta­pasztotta a fiú száját. Ekkor már álltak, a legény hirtelen mozdulattal felkapta a lányt, s megforgatta kétszer-háromszor maga körül, és csókolta, csókolta, csókol­ta. A kis erdő csendje visszhangozta ka­cagásukat, amint megindultak, hogy utolérjék a két öreget. — A tanár úr még aratni is tud? — kérdezte bohókásan a lány. A legény kérdéssel felelt. — És maga hol tanulta a maroksze­dést? Jóízűen nevettek. 11, Sz. J. hosszú ideig sóvárogtam. — Nekem is meg kellett győz. ni a szívemet, amikor ezt az utat választottam. Nem volt az bizony könnyű do­log. Jó is lesz az — fordít egyet a gondolatmenetén — ha Szepesi elvtárs tartja meg a tájékoztatót. Ezek a gondolatok foglal­koztatták Bihari Istvánt. S amikor megérkeztek a ven­dégek, sietett a fogadásuk­ra. A kultúrteremben gyűl­tek össze az emberek. Min­denki előtt a nagy kérdő­jel.: mit látunk? Mit hal­lunk? Mi az igazság? Nem is szépítgetett a Rá­kóczi vezetősége semmit. — Szepesi elvtárs elmondotta az életük folyását 1948-tól kezdve végig. Megtudták a vendégek, hogy 1953-ban már 213 család több mini 2000 holdon gazdálkodott együtt. Akadtak hibák is s ezeket betetőzte a Nagy Imre-féle program, a roha­mos kilépés. Most 1956-ban már megkétszereződött az akkor megmaradt tagok száma. — Az idén? — emeli fel hangját az elnökhelyettes. — Az idén kedves elvtár­sak már erősek, sokkal erősebbek vagyunk mint két évvel ezelőtt. Négyszer osz­tottunk előleget s ez mint­egy 100.000 forintot tett ki. Rendbejött az állattenyész­tés, a növénytermelésre sem lehet panasz. Különben er­ről — saját maguk is meg­győződnek. Meg is volt a bizonyos­ság. Szétnéztek a gazda. Ságban. S ahogy az elnök észrevette, nem igen bánták meg, hogy idejöttek. Meg­néztek mindent tüzetesen a gazda bíráló alaposságával. Nem igen beszéltek sokat. !Néha ejtettek egy-egy szót, amikor mindenképpen kikí­vánkozott. No ezek alaposan begy­re szednek mindent” — gondolták a tsz-beliek. Úgy látszik a végén akarnak ki­rukkolni. Ügy is volt valóban. Alig­hogy vége lett a közös ebédnek, megkezdődött a beszélgetés. Nem kellett ,öket kétszer sem biztatni. '^Nincsenek benne a közös- jen, egyénileg gazdálkod­jak, de mégis a nagyparcel­lás gazdák szemével látják meg mi a jó, mi a rossz, hogy lehetne még jobban csinálni. Gyűlnek a javas­latok. S ahogy mondjak a villamosítást, a vetésim- gót, a gyümölcstermelés nasznát, az elnök önkénte­lenül arra gondol, hogy ha ezekkel az emberekkel va­lamikor együtt dolgozhatna Rákócziban, akkor a ne­gyeket is e,mozgatnák. — Amikor Nagy Sándor e.öre ^meggondolt szavakkal be­szélni kezd, Bihari István­nak átforrósodik a szive. „Mégis, mégis megmutatko- ik az eredmény. Nagysán­dor mondja ki az ítéletet. Hitet tesz az eddigi fára­dozásunk mellett” — ujjong fel valami az elnökben. — Küzd a gondolatokkal, ame- .yek örömében csaponga­nak, s csak úgy hall né- nány összefüggő szót Nagy Jándor beszédéből. . . . pásztor ember vol­tam .. . 7 hold föld . . . megéltem én is mint a töb- oiek. Ma meggyőződtem róla, hogy nem csalódok, ha közétek állok. Elnök t-lv- -árs! Mcst azonnal aláírom a belépési nyilatkozatot. Mint az áramütés. Ennyit talán, ilyen gyorsan még­sem remélt. De így van. El­hangzott. — Hogyne. Szí­vesen ad belépési űrlapot. Persze, hogy ad. A vendégek már régen elbúcsúztak, de Bihari Ist­ván még mindig a töníénte- ken gondolkodott. Igen meg volt elégedve ezzel a nap­pal. Nagy Sándor ... ő igen , i de ott van László Ferenc bácsi a 9 holdjá-1 val . . . Igaz, ő is azt mondta: „egy hét múlva közietek leszek . . . csak előbb meg kell beszélni a családdal.” Ferenc bácsi pe-< dig ura lesz szavának. Fügedi Imre. Hunyadi emlékkiállítás nyílik A Jósa András-múzeum- ban augusztus 5-én délelőtt 11 órakor Hunyadi János halálának 500. évfordulója alkalmából Hunyadi emlék- kiállítás nyílik. Megnyitó beszédet tart Kovács István a megyei Hazafias Népfront titkára. Ezzel egyidejűleg nyílik meg szintén a múzeumban' „Megyénk termelőszövetke­zeti mozgalma” címmel ki­állítás. Megnyitó beszédet mond Vinczc József, a Me-i zögazdasági Igazgatóság ve­zetője. Harmadszor is élüzem a ruházatigyár A napokban kettős öröm ái te üzemünk dolgozóit. — Hosszabb ideje kértük, hogy üzemünket telepítsék át megfelelő helyiségbe — ez már megtörtént. Barátsá­gos, világos termekben dol­gozunk. Külön öröm ez azért is számunkra, mert az áthelyezés majdnem egy­be esik a Központi Veze­tőség határozatával. Ezzel az intézkedéssel is a párt, az állam gondoskodását érezzük valamennyien. Ter­mészetesen ez a gondosko­dás fokozza a munkakedvet és mindnyájan azon va­gyunk, hogy tervünket mi­nél jobban túlteljesítsük. Másik ölöm sem kisebb. A második negyedévben végzett munkánk jutalmául — mostmár harmadszor — elnyertük az élüzem címet. Tervünket 100 százalékon felül teljesítettük és leg­jobbaknak bizonyultunk a termelékenység és az ön­költség terén is. Most a harmadik negyed­év sikerén dolgozunk. A Központi Vezetőség határo­zata nyomán fokozódott a, versenykedv — mindernd tett felajánlást. Négy sza­lag dolgozói versenyeznek egymással és most legjobb­nak a MÖHOSZ-szalag dol­gozói bizonyultak. Kiváló eredményt ért el Farka^ István gépész, aki 178 szá­zalékos teljesítményével aa üzem legeredményesebb dolgozója volt ebben aa időszakban. A Hurai házas­pár — a férj 165, a feleség pedig 143 százalékos telje­sítménnyel — szintén hoz­zájárult ahhoz, hogy a sza­lag legyen első a verseny­ben. A Béke szalag átlaga 153.6 százalék, alig 6 száza­lékkal maradtak az elsők mögött. Az MSZT és a DISZ szalagon dolgozók is jóval 100 százalék fölötti teljesítették tervüket. Buskó Gyula' ruházati gyár,' Nesze semmi, fogd meg fél Ez a legtalálóbb kifejezője annak, amit a minap Tisz­taberken csináltak a zaj- íaiakkal. Az történt ugyan­is. hogy Tisztaberken va­sárnapra — július 29-re — villámtornát hirdettek. Fut- balmérkőzést hirdettek há, rom község labdarúgócsa. pata — Tisztaberek, Csen­géi- és Zajta — között. A győző jutalma — hirdették — egy íutbaliabda lesz. Nagy volt a buzgalom, mindhárom csapat tudása legjavát adta a mérkőzésen, Megkezdődött a torna. A játékosok még látták is a szép, sárga, új- labdát. Ez még nagyobb ambíciót adott a játékosoknak. A kö­zönség közölt is nagy volt az izgalom. Vajon ki lesz a győztes? Biztatták kedvenc csapatukat, természetesen legjobban a berkieket — hiszen otthon játszottak, ők a kedvencek. Nagy volt az izgalom. At csengerieket legyőzték a: berkiek — már-már úgy: érezték, hogy otthon marad: az ajándék. Viszont a zaj-*: taiak legyőzték a tisztabei--' ki csapatot, majd gyöz-| lek Csenger ellen is. Tehat vitathatatlanul őket illette meg a íutbaliabda. Nem is; volt ezen vita, csak — ami­kor át kellett volna adni. a1 labdát — nem találták. így jártak hát a zajtaiak, a villámtornán. Egyáltalán! nem dicsérendő a tisztaber-j kiek eljárása. Különösen! akkor, ha azt is hozzátesz-' szűk, hogy amikor Zajtán| játszottak, ott minden to­vábbi nélkül megkapták a győztesnek felajánlott 25 .ILI tér sört, — illetve annak pénzértékét. Ügy gondolják a tiszta­berkiek, hogy ez „ügyessé­güket” dfcséri? Korántsem. Figyelem 1 Figyelem í Bérből és fizetésből élő dolgozók részére hat hónapi részletfizetésre asztaltíizhsiy kapható A Nyíregyházi Állami Áruházban, a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat 49. sz. vasbolijában, vidéken a NÉPBOLT nyírbátori 55-ös, mátészalkii 83-as, és a kisvárdai 39-es vasboltokban. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents