Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-01 / 178. szám
1356 augusztus 1, szerda néplap <9 X . M unkában a z Ö i®» & á g* g* j ülés (Folytatás 3. oldalról.) Erre azért is nyomatékkai kell felhívnunk a Miniszter- tanács figyelmét, mert — az Országos Tervhivatal előzetes számításai szerint — a második ötéves terv országos irányszámainak felosztásánál is háttérbe akarják szorítani, tapasztalataink szerint, az északi iparvidéket, elsősorban Borsod megyét — mondotta. Ezután így folytatta: Nem kérünk mi lehetetlent a Minisztertanácstól, nem kérjük egyszerre minden orvoslását, csak az elmúlt években elkövetett hibák lehetőségeinkhez mért kijavítását. Megyei tapasztalataink alapján — folytatta — a Minisztertanácsnak a jövőben kevesebb, rövidebb és megfontoltabb határozatokat kell hoznia. Javasoljuk, hogy a Minisztertanács ellenőrizze alaposan a minisztériumok és az országos szervek munkáját, mert ezek is sok határozatot és rendeletet küldözgetnek még ma is. A jövőben ne engedje meg a Minisztertanács, hogy egyes minisztériumok és országos szervek egyes rendeletéi ellentétben álljanak a Minisztertanács és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozataival vagy megsértsék a helyi tanácsok hatáskörét. A Minisztertanács ne felejtkezzék meg a jövőben sem az állampolgári kötelességek teljesítésének ellenőrzéséről, az állami fegyelem szakadatlan erősítéséről. Ezt azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni, mert itt-ott hallani olyan hangokat. hogy a szocialista demokratizmus kibontakoztatásának korszakában nincs már szükség minderre, magyarán szólva nincs szükség adófizetésre és begyűjtésre, munkafegyelemre, állami fegyelemre és így tovább. Nem felejthetjük el egy pillanatra sem. hogy szilárd, szocialista áfla- mi fegyelem nélkül nem lehet szó szocialista demokráciáról sem. Bízom népi kormányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kormányunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Minisztertanács beszámolójában tapasztalható határozottságból és őszinte önbírálatból is. A Minisztertanács beszámolóját helyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt elfogadom i és az Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt. Az anyagellátás megjavítását országos üggyé kell tenni Az elmúlt időszakra jellemző — mondotta —, hogy az 1953-ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia továbbfejlesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglevő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijavítására, hangsúlyozva, hogy •a dolgozó néptömegek aktivitása alkotó bírálata és segítőkészsége a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka, majd a Központi Vezetőség 1956. július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. A határozat — mondotta — világos és biztos útat mutat, választ ad egy sor régen vitatott problémára, megjelöli a szocialista építő munkában előttünk álló feladatokat. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyetért azzal, hogy vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira irányítjuk. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolója alapján ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte, az anyag és energiagazdálkodás megjavításának fontosságát. Az energiaellátás megjavításával kapcsolatban hangsúlyozta: a legmesz- szebbmenő takarékosság és az energiahordozók termelésének további növelése szükséges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tartalék készletek álljanak rendelkezésre. Az anyagellátásról szólva hangoztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé tartozik, melyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás megjavítására. Az anyagellátás megjavítását országos üggyé kell tenni. A pártszervezeteknek, szak- szervezeteknek és az állami szervezeteknek össze kell fogni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedések megtételével kell elősegíteniük az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni e cél elérésére a szocialista munkaversenyt is. A feladat nem könnyű, de biztos vagyok abban, ha a pórt, a kormány, a szakszervezetek és a gazdasági szervek a dolgozókra támaszkodva hozzáfognak e feladat megoldásához, az első eredmények rövidesen meglesznek — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legnagyobb szervező erőt a IT. ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A mi terveink állami tervek, kötelező erejű törvényt jelentenek. Ugyanakkor a tervezésnek a töme°ek alkotó kezdeményezésére kell támaszkodni, amelv failődé. sünk meggyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdaKiss Imre országgyűlési képviseli a Veszprém megyei tanácsok munkájával, Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szólalt fel. — A Minisztertanács elnöke, Hegedűs András elvtárs beszámolóját illetően két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokratizmus kérdése, a másik — ahogyan Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézet- eltérések ügye • — kezdte beszédét, majd így folytatta: Döntő fontosságúnak tarttom, s mint a cselekvés vezérfonalát, csak helyeselni tudom azt az elvet, ahogy ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, intern és egyéb rendeletek tömkelegé, hanem a főirányelvek alapos, meggondolt kidolgozása és az elmélyült, a korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel, mint következmény, az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége, illetőleg maguk a tanácsok is a fontosabb kérdésekben nem a végrehajtó bizottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. Az első kérdés, amely ezzel kapcsolatban az emberben felvetődik: vajon tanácsaink jelenlegi apparátusa, maguk a funkcionáriusok alkalmasak-e arra, hogy a vezetésnek ezt az újszerű, a jelenleginél sokkal több önállóságot, körültekintést, felelősséget és kimondom, bölcsességet igénylő munkáját ellássák? Mint nézelődő, országot járó ember, azt mondhatom erre: általában igen. Legutóbb jó három héten át egyetlen falu mindennapjaiba próbáltam betekinteni, s a tanácselnök gondjait, bajait is igyekeztem magamévá tenni. Olyan érzésem támadt, hogy egy jól felkészült, kitűnő izomzatú atlétával van dolgom, aki futni, rohanni, száguldani szeretne, de hasztalan, csak lábát emelgeti, hol az egyikre, hói a másikra áll, mint a gólyamadár, mert térdig lepi a papír, és ha megfeszül sem képes előrehaladni. Helyeslem, hogy Hegedűs elvtárs itt, az ország színe előtt megvédte arra érdemes funkcionáriusainkat, de még jobban helyeslem azt az elvet, amely képességeikhez méltó munkát, a jelenleginél sokkal nagyobb önállóságot biztosít nekik és amely végső soron funkcionáriusainkat szimpla rendeletvégrehajtókból a maguk kisebb-nagyobb közösségének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. Ezután így folytatta: köztudomású, hogy milyen széles és milyen egyetértő visszhangot váltott ki pártunknak és kormányunKnak az a kezdeményezése, hogy falvaink nyilvános gyűlésen, minden körülményt pontosan mérlegelve, vegyék le a kuláklistáról az ártatlanul megbélyegzett középparasztokat, s amikor erről beszélünk, sokszor és joggal hivatkozunk a nép megsértett igazságérzetére. De kérdem, nem félmegoldásnak tartja-e a nép igazságérzete azt az esetet, amikor a középparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról s erkölcsi, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen, intézkedés történik, viszont az a funkcionárius, aki köztudomásúan személyes bosszú, vélt érdem- hajhászás, vagy egyéb okok miatt tört a vesztükre, továbbra is a helyén marad, nem vonják felelősségre. Urbán Ernő egy példát említett és hozzáfűzte, nem azért hoztam fel ezt a példát, hogy valami generális intézkedést sürgessek . itt. Azt azonban szeretném megérni, hogy ilyen esetekben a járási és megyei tanács igenis, statuáljon példát. És még esv d rigót, a szocialista dem-kratizmu-sa' kapcsolatban. Bár a beszámoló is hsng=úlvczta. heg” nehéz, bonvolult ügyről bizonyos érte’emben az esész államy-no-’^t mimka- sti’usána.k átá^tfís^ról i« van szó. javaz-i-óm, hogy a sáitóbon. rádTó'"an, de a mi saipt munkáikban, a ’'épviFe’.ői munkában is kapjon hangot a bizalom és a türelem többszöri, okosan megindokolt kérése. Meg kell magyaráznunk, hogy az olyan, önmagukban helyes intézkedések, mint az egyszerűsítés, vagy a bürokrácia elleni küzdelem általában, csak olyanok, mint a helyi, a tüneti kezelés. Nem véletlen, úgy gondolom, — és Hegedűs elvtárs is arra hivatkozott, — hogy eddigi kísérleteink az egyszerűsítésre, nem egyszer újabb hivatalokat szültek. Azt hiszem, hogy erőfeszítéseink akkor vezetnek igazán sikerre, akkor élvezzük igazán a szocialista demokratizmus áldásait, ha egyszerűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosulnak, mely szerint min.l jobban kiveszi részét az egész nép az államhatalom teendőinek gyakorlásában, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra. Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetve ne- zeteltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezeknek a félreértéseknek, illetve nézeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség nem fér,, Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísér-1 let, az a bátorság, a kellő' következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolásai miatt csak félmegoldást' hozhat, — mondotta többf között, majd így folytatta:! Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központ; Vezetőségének júliusi pla- numa, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is, Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is ingják bizonyítani. A Minisztertanács elnöke, Hegedűs elvtárs beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, s azt elfogadom, s a magam képességeihez mérten teljes erővel támogatom. (Taps.) Ezután az elnök bejelentette: A beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt. Hegedűs András elvtárs válássá Tisztelt Országgyűlés, Képviselő elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeseitek a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban, ismertetett. Én azért a zárszóban nem kívánok kitérni minden képviselő elvíárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kapcsolatban bírálatként felvetettek. — Achátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs város fejlesztését, Földvári elv- társ Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes terü'etek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ez természetes is. — Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a kohó- és gépipari minisztérium, mint a vegyipari minisztérium, vagy a mező- gazdasági minisztérium valamelyike. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Achátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni, — s a Minisztertanács már hozott is ilyen határozatot, — hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy váfos végrehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a Minisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó bizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit együttesen tudjuk vizsgálni, persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá keli tennem: mindazt a sok kérdést .amit Achátz elvtárs és Földvái'i elvtárs itt elmondott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezeknek megoldásához idő kell. A kérdések egyrésze olyan — azt azonnal hozzálehs- tem, — amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdés* nek tartom például Pécs vízellátásának további javíu tását. Feltétlenül nagyon komolyan kell foglalkozni ezzel, s meg kell oldani — Ennyit a területi tervezéssel kapcsolatban. Földvári elvtárs nagyon határozottan vetette fel a beruházások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe népgazdaságunknak, ahol a legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfontosabb beruházásokra. Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem ebben sok az (Folytatás a i, oldalon.) sági feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet s a gazdasági vezetés demokratizálását s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb megszervezése, s a dolgozók egyre növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielégítése megköveteli a már eddig megtett gazdasági intézkedéseken túl a még meglevő túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbölését. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszínrehozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználása. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni véleményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helyesek — és többnyire helyesek — intézkedni kell megvalósításukra. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai, a Minisztertanács elhangzott beszámolója nagyszerű távlatokat nyitnak dolgozó népünk előtt. Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határozatok végrehajtására mozgósítsunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban annyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy szocialista hazánk építésében előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. A Hegedűs András elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadta. Fokozottabban vegye ki részét a nép az államhatalom teendőinek gyakorlásából
