Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-23 / 196. szám

19oß aujusztus 23, csütörtök NÉPLAP fiz alma-sztárok birodalmában... A nyírmadai alma ismét ott les* a budapesti kiállításon A szabolcsi ember számá­ra úgyszólván mindennapi és megszokott dolog a szép ízes-színes gyümölcs. Hi­szen Szabolcs-Szatmár az alma hazába. De ekkora te­rület — 581 hold fiatal gyü­mölcsös és ráadásul 121 hold szőlő — egyetlen gaz­daságban . bizony ritkaság- számba megy. A 4.000 holdas Nyírmadai Gyü­mölcstermelő Állami Gaz­daság hatalmas méretű gyümölcsöséről van szó, ahol az országos mezőgaz­dasági kiállítástól kezdve a külföldi piacokig évek óta nagy érdeklődést keltő ki­váló almafajtákat termelik. A nagyigényű fogyasztók úgy ismerik már a nyír­madai Jonathánt, Batult, Parker-pepint és a többi almafajtát, mint a szorgal­mas mozilátogatók kedvenc filmsztárjaikat. Bizony egy kis birodalom ez! A nyírmadai állami gyü­mölcsös vezetése, munkái­nak irányítása elsőrendű szaktudást és gyakorlatot követel. Az összesen ezer­nél több holdat számláló 10 nagy kert 25—30 kilo­méteres körzetben északon Kisvárdáig, Nyírlövőig és Nagyvarsányig terjed. — A könyebb igazgatás és munkaszervezés érdekében a 10 kertet 4 üzemegység­be sorolták. Az üzemegy­ségek élén Tisza Sándor, Bende János, Kozák János és Estók Béla áll. A köz­pontból Cséke László fő­kertész és helyettese, Ro­mán Mihály beosztott ker­tész fogja össze a vezetést. Az üzemegységekben a brigádok, azon belül a munkacsapatok hajtják vég­re a gyakorlati feladatokat. E jó szervezés adta lehető­ségeket példás rend, szilárd munkafegyelem jellemzi, amelynek célja: gazdaságo­san szép és jó gyümölcsöt termelni. El kell ismerni, hogy ez a célkitűzés — leg­alábbis a gyümölcsterme­lési üzemágban — mindin­kább megvalósul Nyírma- dán. Több, mint 10 milliót jövedelmezett a gyümölcsös Augusztus 14-én a nyír­madai központ irodájában beszélgettünk Román elv­társsal. Akkor tudtam meg mindezt, sőt egyebet is. — Például azt, hogy tavaly 420 vagon almát szüretel­tek, s a gazdaság 15 mil­liós összjövedelméből a gyümölcsös több, mint 10 milliót adott. — Ez persze rendkívüli eset — mondta Román elv­társ. — Az idén 189 vagon a tervünk. Becslésünk sze­rint azonban még a múlt­kori nagy jégverés után is 220 vagon termésre van ki­látás. A jégverés főleg mi­nőségi kárt okozott . . Román Mihály a múlt évben végezte el a kerté­szeti főiskolát. Még fiatal, kezdő ember. De ha ezt nem ő maga mondja, el se hinné az ember. Férfias külsejével, megfontolt, szakszerű és gyakorlatias magyarázataival rácáfol er­re. Ügy beszél, mint aki tüzetesen ismeri a rcppant nagy gazdaság apró kérdé­seit, régi problémáit is. Ki­derül, hogy valóban régi ismerője a gazdaságnak, mert egyetemista korában itt töltötte el gyakorlati idejét, diploma-dolgozatát is a gazdaságban készítette el. így aztán érthető, hogy mentes a „zöldfülű" titu­lustól, amit az iskolából ki­került könyvszagú, a gya­korlati helyzettel nem is­merős fiatalembereknek szoktak adni az idősebb kollégák. Nem, Román Mi­hály nem ilyen tájékozat­lan a helyi ügyekben! Az a magyarázat is, amit a Jo- nathán szakaszos termésé­vel kapcsolatban adott, bi­zonyíték erre: Megszűnt a Jonathán szakaszos termése — A régi gyümölcster­mesztő, de még sokan ma is az tartják, hogy bő ter­méskor a Jonathán „meg­húzza” a fát, s a következő évben csak mutatóba, ha terem. Nálunk ez már meg­szűnőben van. 1950 óta ki­egyenlítettebb a termésho­zam évenkinti alakulása. Nincs kihjgyásos év. A ta­valyi rekordtermés után az idén is jó közepes termést várunk. 72—74 kiló termő- faegységenkint — ilyen nagy területen — eléggé bi­Jól és alaposan kell permetezni! zonyítja, hogy megszűnt a szakaszos termés. Hogy mi módon? Nagyon egyszerű az egész: a trágya a szabolcsi metszési móddal együtt al­kalmazva, elősegíti a ter­mőrügyek fejlődését. No, meg aztán a faápolást, a védekezést mindig a helyi körülmények figyelembe­vételével rendszeresen kell elvégezni. De javaslom, menjünk ki ide a közeli Cserepesbe, ott többet le­het erről tapasztalni . . . I Amíg ideértünk, Román elvtárs szüntelen magyará­zott: — Látja elvtárs, milyen tiszta a fák alja? Ez a kis zöld árnyalat csak most jelent meg ma reggelre az éjszakai eső után. A mi kertjeinkben egy szál gyom sem nőhet meg, hiszen el­szívnák a nedvességet a fáktól. A kártevőknek is tanyája a gyom. Legfeljebb pár centiméterre nőhetnek csak, mert akkor megy a tárcsa, vagy a fogas és ki­forgatja a még gyenge nö­vénykéket. Utána olyan si­ma és puha a föld, mint a szőnyeg, s csak úgy issza a csapadékot! Aztán a fák levelein szürkéllő bevonatra hívta fel a figyelmet kísérőm. — Jól és alaposan per­metezni, meg aztán sűrűn. Mi már nyolcszor perme­teztünk. Mindig a legmeg­felelőbb szerek kombiná­cióját alkalmaztuk. Valami­kor sablonosán permetez­tek, azért nem xo’.t mag mindig a kellő Íratása. Mi állandóan figyeljük a kár­tevőket s attól függően, hogy melyik kertben mi­kor, milyen kártevő lép f-1 — aszerint készítünk az adott esetben megfelelő ke­veréket. Például június ele­jén az ötödik permetezés­kor általában lisziharmat, fuzikládium, egyéb gombák és szívó kártevők, molyok ellen készítettük el a ke­veréket, Nagyvarsányban azonban az erős trágyázás ellenére gyenge volt a fák lombozata. Az itt alkalma­zott keverékba tehát cinket is kellett tenni, másutt er­re nem volt szükség. A cink stimuláló hatása kö­vetkeztében a lombozat megerősödött . . . Feltűnő volt, hogy sen­ki sem mozgott a kert-; ben rajtunk kívül, amit szóvá is tettem. — Ez az időszak, hogy úgy mond­jam, holtszezon nálunk, — jegyezte meg Román Mi­hály. Munka alig akad. A gyomirtást, a permetezést gépek végzik, de erre most itt nincs szükség. Ami do­log adódik: a hullott alma felszedését, a túlterhelt ágak feltámasztását, a hul­lámpapírok átvizsgálását és hasonlókat néhány ember egykettőre elvégzi. Megakadt a szemem a lombok közt már zsendülő almákon. Egyenletes nagy­ságúak, általában 2 és ne­gyed coll átmérőjűé!?. Ro­mán elvtárs az ujjaival mért meg néhányat s meg­jegyezte, hogy az időjárás­hoz és a tenyészidőhöz mérten kellő fejlettségűek. A Jonathán fajtajellege formában és színben már jól észrevehető rajtuk. A napsugár fényében moso­lyog enyhén pironkodó or­cájuk, mint a lányé ház- tűznézés tóján, akinek azt mondja az anyja: „Hadd nőjön még a lelkem, hadd színesedjék, hadd ízesed- jék...” Nőjön még a nyírmadai Jonathán is. ízesed "ék, szí­nesedjék, legyen finom a zamata. De azért a szep­temberi budapesti kiállítá­son már így is megjelen­het, nem fog szégyent val­lania (Za) A kiállítás hírei Gyermekmegőrző helyet állít fel a Hazafias Nép­front Notanácsa a főbejá­rat közelében. A látogatok kisgyermekeiket védőnő!? és óvónők felügyelete alatt hagyhatják addig, amíg megtekintik-a kiállítást. ★ A Magyar Divatcsarnok Állami Áruház a kiállítás vásári részében árusítja majd először az új, javított Dongó kismotort, amelyet a mezőgazdaságban is fel lehet majd használni kuko­rica darálására és őrlésre. ★ Az Országos Kultúrcikk Vállalat számtalan ízléses ajándéktárgyat árusít majd a kiállításon felállított, kü­lön ajándékpavilonjában. Az emléktárgyak között leg­több a magyaros motívu- mú, népi-iparművészeti munka. Több emlék- és ajándéktárgyat a kiállítás alkalmából hoznak forga­lomba. ★ Az Élelmiszeripari Mi­nisztériumot a kiállításon a következő iparágak képvi­selik mintaboltjaikkal: tej, hús, édes, szesz, sör, bor- és növényolajipar. Ezek az iparágak a kiállítás alkal­mával számos új cikket is forgalomba hoznak. Az idén is lesz kiállítási ciga­retta. ★ A mezőgazdasági könyv­pavilonban kiváló szakem­berek, tudósok, népszerű me­zőgazdasági szakkönyvek írói díjmentesen adnak szak­tanácsokat a kiállítás láto­gatóinak. A növényter­mesztők, állatlenyésztők, szőlő-' és gyümölcsterme­lők, méhészek kérdéseikkel, problémáikkal forduljanak bizalommal a szaktanács- adókhoz, akik délelőtt 10- től délután 4-ig fogadják majd az érdeklődőket. A könyvpavilonban 10 száza­lékkal olcsóbban vásárol­hatnak mezőgazdasági szak­könyveket a kiállítás láto­gatói. Mit láthatunk majd az országos mezőgazdasági kiállításon ? Az esztendöről-eszlendőre Budapesten megren­dezett mezőgazdasági kiállítást bel- és kü'földi láto­gatóink egyaránt „kis-MP.gyarország”-nak nevezik. Joggal, mert mindaz, amellyel a magyar nép állan­dóan előrehaladni kíván, ott látható a kiállításon. Alig néhány nap múlva nyílik meg a kiállítás, amely túl az elmúlt esztendő eredményeinek szem­léltetésén, bemutatja növénytermesztésünk, állatte­nyésztésünk hagyományos sajátosságait, s emellett számos érdekes, kedves szórakozási lehetőséget nyújt. A 36 hektárnyi gyönyörű parkban hét nagy és számos kisebb pavilonban mutatják be a magyar föld termékeit. A művészien kiképzett pavilonok közül többet most építettek, így pl: az erdészet és vadgazdálkodás kettős pavilonját, a külkereskede­lem reprezentatív pavilonját, a mezőgazdasági épí­tészet kiállítási részét s egy egészen modern pavi­lont, ahol a magyar mezőgazdaságot szolgáló újítá­sokat mutatják be. Ebben az; esztendőben külön mutatják be az istállókban az exportra szánt lovakat, szarvasmar­hákat. A magyar külkereskedelmi vá'lalatok gondo­san felkészültek áruikkal arra, hogy a külföldről érkező tebbezer vendégünk megfelelőképpen válo­gathasson a magyar mezőgazdasági termékek, gé­pek között. A kiállítás elsősorban a magyar parasztsághoz szól. Hogyan termelhetünk többet és jobbat? Ho­gyan művelhetjük meg egyszerűbben fö’dünket, hogyan használhatjuk ki legjobban gépeinket, ho­gyan nevelhetjük legjobban állatainkat — ezekre kapnak fele'etet a kiállításon megyénk mezőgazda­sági dolgozói. Sokat tanulhatnak a kiállításon — mint minden évben — és b’zcnyosak vagyunk ab­ban, hogy ezek a tapasztalatok meg is hozzák maki gyümölcsüket. A dohányfermentáló az új idényben A párt Központi Vezető­sége és a Minisztertanács határozata után mindjob­ban előtérbe került a meny- nyiségi eredmények mellett a minőség javítása. Ha visszatekintünk az elmúlt év azonos idősza­kára, most feltétlenül ered­ményeket kell elkönyvel­nünk. Biztosítani tudjuk a naprakészséget a zölddo­hány feldolgozásánál s ma már egyáltalán nem for­dulhat elő az, ami az el­múlt években, hogy a do­hányanyag befülled, meg­rohad, s ezáltal veszít mi­nőségéből. A siker titka a techno­lógiai előírások pontos megtartása és az, hogy a gépi fermentáló konstruk­ciós változáson ment ke­resztül. Most 15—20 száza­lékos teljesítményemelke­dés mellett sokkal nagyobb, eredményesebb minőségi kihozatalt várhatunk, mint az előző években. Erre min­den lehetőségünk megvan. Molnár József vállalati igazgató, Grasselli Miklós műszaki vezető, Kőtelki Sándor technikus, Almási Sándor lakatos, ifj. Péchy Géza osztályvezető, Szakai Mihály üzemvezető újításai ezt lehetővé teszik. Az első napon, amikor a gépi fermentáló új kons­trukcióval kezdte a mun­kát, nemcsak az újítók, ha­nem a gépi üzem dolgozói is türelmetlenül várták a gépből kijövő első dohány­leveleket. Nagy pillanat volt ez az üzem életében. Látni, hogy örülnek a dol­gozók az újjászületett gép első munkájának. Hogy a műszaki felké­szültséget a vállatunknal sikerült biztosítani, nagy része van ebben a karban­tartó dolgozóknak is. Bre­zina István csoportvezető­vel az élen. akik lelkes munkájukkal megteremtet­ték az előfeltételeket a za» vartalan üzemeltetéshez. A szép eredmények mel­lett még vannak hiányossá-' gok is. Például a nagykál-' lói X-es szárító nem volt műszakilag kellő időben előkészítve, az üzemfenn­tartási osztály ^hibájából; Ez a párnapi kiesés igen nagy gondot okozott a vál­lalat vezetőinek, de jó szer­vezéssel ezt is megoldottuk; A műszaki felkészültség jó pontjához tartozik az a tény is, hogy körzeti fel­ügyelőink az idén sokkal többet foglalkoztak és fog­lalkoznak a termelőkkel,1 magasabb színvonalú az oktatás és ezzel párhuza­mosan jobb a beváltott anyag minősége. A vállalat igazgatója él a Központi Vezetőség azon határozatával, hogy a dol­gozókat anyagilag érdekelt­té kell tenni a termelésbe’1.’ Ez gyakorlatban azt jelenti vállalatunknál, hogy ha va­lamelyik körzeti felügyelő versenyvállalásának eleget1 tesz, pár napon belül nem­csak dicséretben, hanem pénzbeli elismerésben is ré­szesül. Ezzel azt értük élj hogy dolgozóink ténylege­sen magukénak érzik a vál­lalatot, s minden problé­mát és nehézséget, ^ml menet közben felmerül, mi­előbb igyekeznek megol­dani. A műszaki felkészültség­hez tartozik a baleselelhá- rítás Is. Vállalatunknál egyetlen egy dolgozó sem állhat munkába, míg a kö­telező balesetelhárítási ok­tatásban nem részesül. A balesetelháritással kapcso­latos újításokat soron kívül vezetjük be. Minden remény megvan i.'ra, hogy az ilyen felké­szültség mellett eredmé­nyeink sem maradnak el. Ribóczi Páli1 A román borok A Román Népköztársa­ságban minden évben ok­tóber első napjában kerül sor a szüret hagyományos ünnepére. Vidám zene- és nótaszó veri jel a napsü­tötte hegyoldalakat és dom­bokat, musttal és muraival öntözik a birkapaprikást és a darált húsból sütött „mi- titelt“. Ez a hagyomány éppen olyan régi ezeken a vidé­keken, mint maga a szőlé­szet. Több mint kétezer évvel ezelőtt már Hérodo­tosz csodálattal emlékezeti meg a dobrudzsai szőlőkről és borokról és a Tomis vá­rosába száműzött Ovidius egyetlen vigaszát a Pontu Euxinus partján termő fi­nom borok jelentették. A román borok már év­századok óta nagy keres­letnek örvendenek külföl­dön is. A régi krónikák ar­ról tanúskodnak, hogy ha­talmas amforákban dunai hajókon szállították a vi­dék borait Hellasz váro­saiba, majd később „Pó­lyák ország“-ból jöttek a kereskedők a román feje­delemségekbe, hogy bort vásároljanak a német her­cegi udvarok részére, de az cdobesti, nicoresti, cotnari és dragasani borokat szíve­sen vásárolták a velencei hajósok és a doni kozákok is. A felszabadulás óta na­gyot fejlődött a Román Népköztársaság szőlészete és borászata. Hatalmas bor­forgalmi vállalatok, való­ságos üzemek létesülték, amelyekben a korszerű fel- szerelés 24 óra alatt 2—5 vagonos bortermelést biz­tosit. A Román Népköztár­saság borainak legnagyobb fogyasztói a Csehszlovák Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió, Svájc, Izrael, Ausztria sib. A lehiresebbek a cotnari borok — a Grasa, a Feteas- ca, a Busuioaca és a Brir,- cusa, amelyeket egész Európában „Moldva gyön­gyei“ néven ismernek. Ezek a borok 13—18 foko­sak. A Küküllömenti bo-, rok különösen az északi ál-, lantokban keresettek. Ki­váló szőlő és bor terem Erdélyben, Arad hegyalján, Putna és Dragasani vidé­kén, a Dealul Maré lejtőiiii A román borok minősé­gét nemcsak a magas szesz- tartalom, hanem a gazdag iz- és színskála is biztosít­ja. Kezdve a Küküllő-men- ti borok világossárga színé­től, az odobesti borok bo- rostyánszínétöl, egészen a segarceai és a murfatlari borok aranyos csillogásáig, az urikányi rubinlostól, a Gracana és a Babeasca bí­borvörös és feketevörös szí­jéig és a világoszöld, pá­ratlan cotnariig — minden ízlést kielégít a gazdag vá­laszték. A szőlészet és a borászat évről-évre tovább fejlődik a Román Népköztársaság­ban, egyre nagyobb bevéte­leket biztosítva a termelők­nek es a népgazdaságnak. n

Next

/
Thumbnails
Contents