Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-21 / 170. szám
NF PL AP 1956, jtißius 21, szombat «%■ 4Z „ELET“ Hozzászólás a Bessenyei vitához A minap a nyírteleki Vörös Csillag TSZ központja felé bandukoltam a csépiéi megtekintésére. Deleidre járt már a nap, rekke- nö hőség uralkodott a tájon. A határban körös-körül csend volt és mozdulatlanság. A dolgos kezű emberek, eltikkadt állatok mind a hűvösre húzódtak. F.gy-egy pillanatra megálltam gyönyörködni a nagy táblákon elhúzódó és a napfényben sziporkázó gabona-keresztekben, amelyek, mint aranyló halmok tűntek ki a felszántott tarló sötét hátteréből. Néha úgy tetszett, mintha egy barna borostás arc meredne rám fürkészőn egy-egy kereszt mögül, vagy a dohány sorai közül, ahol elhaladtam, olykor nagy botot szorongató csontos fekete kéz is előtetszett a dohány levelei közül. Azon kaptam magamat, hogy egyébre se tudok gondolni, mint orvtámadásra. Szapo- rázni kezdtem a lépteimet, s közbe-közbe hátratekintve tapasztaltam, hogy a félelmetes alak egyre közelebb ér hozzám. A hőség amúgy is megizzasziott, de a fenyegető fütyköstől még külön is forróság hatott át. Nem hiszem, hogy 100 méternél hosszabb volt az út, amelyet a másik fasor mögött előtűnt nagy gabonaaszta- gokig meg kellett tennem, de nekem kilométereknek tűnt. A cukorrépatábla mellett futó bogárfogó árokba bele is botlottam vagy kétszer., miután folyvást hátra és oldalvást forgattam a fejemet. De aztán elmaradt a rémítő kép s a fasorhoz értem. A cséplőgép állt, a csép- lőmunkacsapat tagjai elnyúlva heverésztek a fák hűvösében. Kifújtam, magamat és közelebb léptem az emberekhez. Az alvókat nem akartam háborgatni. Távolabb 8—10 ember üldögélt és beszélgettek. Hozzájuk telepedtem. Ismerősöket is láttam köztük. Vékony János, Mokánszky János, Dankó István párttitkár, Farkas Miklós, Kovács Ferenc, Suskó János, Bajusz Andre,s gépvezető és mások üldögéltek együtt A Népiap vasárnapi cikkében utaltunk arra, hogy hány lakást lehetne felszabadítani, ha az azokban lévő irodákat részben a városon kívül, vagy pedig az irodaházba helyeznék. Javaslat történt arra is, hogy a Dohányelosztó Vállalat, — amely jelenleg 3 lakásnak megfelelő épületet foglal el — költözzön el a Honvéd utcáról. Az elosztó helyettes vezetője a Néplap cikkét egy levél kíséretében elküldte felettes szervéhez, a Dohányértékesíiő Vállalathoz Budapestre. Az elosztó dolgozói egyetértenek a javaslattal és megértik, hogy a városnak szüksége van a felszabaduló lakásokra. Arra kérik felettes szervüket, hogy mielőbb intézkedjen az átadásról és biztosítsanak megfelelő helyiséget számukra. Most már csak a gondnokság, illetve a vezérigazgató válasza szükséges ahcsendes beszélgetésben. Egy fiatalos tekintetű, rokonszenves tsz-tag lépett hozzám: — Bencs László isi-elnök ... Meglepődtem, hiszen alig egy hónapja jártam ott. Akkor egy öreg bácsi volt az elnök. Megmagyarázta aztán, hogy nemrég jött hazc az elnök- kcpzö iskolából s éppen a legnagyobb munka idején tette meg a tagság elnöknek. De azért nem ijedt meg. Higgadt és megfontolt ember. Bajusz László gépkezelő az idő után érdeklődött. —- öí perc múlva fél kettő. — Hej, akkor megyek begyújtani, mert a nagy kazal még egészben van... Ez jeladás volt a kis csoportnak. Többen felkecme- regiek fektükből, vagy ültükből és egyik inni, másik cigarettázni ment a kijelölt helyre.. Igaz, nem mindegyik alkalmazkodott az előíráshoz. Farkas Miklós például tüzet kért és alig 10 méternyire a kazaltól rágyújtott. Bencs elvtárs rögtön rá is szólt: — Menj távolabb azzal a tűzzel, te ...! Ekkor tűnt fel előttem ismét az a félelmetes arc, amelyik idejövet úgy meg- izzasztott. Magas, lomhamozgású ember, hatalmas bunkósbottal jött elő a fasorból. Nagy botjával némán mutatott Farkas Miklósnak a táblával megjelölt dohányzó hely felé. A borostás arcú ember hozzán lépett: — Ladik Ferenc. Azért, hogy ilyen bottal járok. ne féljen fülem, no! Most az „életet“ őrizem ... Ügy látszik a Vörös Csillagban jó kezekre bízzák a keresztek s az asztagok őrzését. Amimikor megtudta, hogy újságíró vagyok, félrevont az árnyékba, távolabb a gép zajgásától. — Megírhatja, hogy mink csak előre megyünk. Amit tegnap este megbeszéltünk a párttagokkal a rendkívüli taggyűlésen — mert én is vezetőségi tag vagyok, gazdasági felelős — azt ma délben elmondták a párttagok a pártonkívülieknek hoz, hogy minél előbb lakáshoz jusson 3 család. A BM Főosztály is válaszolt javaslatunkra. Ebben az esetben hibát is követett el a cikk írója, mivel téves imíormációra alapozta javaslatát. A BM járási osztálya már régen beköltözött a Sóstói útról — tehát ott nem is foglalhat el lakásnak alkalmas helyet. A Sóstói úton az anyagi szervek, a tűzrendészet és gépkocsirészleg van — amelyek számára nem is lehet jelenleg más helyet biztosítani. A Főosztály épülete különben maximálisan ki van használva. — Mégis mindezen túlmenően mindent megtesznek az illetékesek, hogy a lovasőrsöt — Soltész M. utca — elköltöztessék és ezáltal felszabadítják a lakásnak alkalmas helyiségeket. Ugyancsak vonatkozik ez a Luther utcai belterületi tisztiőrsre. Megkeresik a lehetőségét annak, hegy megfelelő helyiséget keressenek a pihenő számára. is. De még előbb is. Már este a gyűlés után Mokánszky János munkacsapatvezető itt várt rám a szalma töviben és a vöt az első szava: Na, mit végeztetek? Hát mondom oszt neki sorra, U csak hallgatta. A végin csak annyit mondott, hogy „na, hallod, jól van ez így!“ Én csak annak örülök legjobban; hogy a téeszrül úgy beszélt Gerő elvtárs; töretlenül visszük a vonalat, vagy valahogy így mondta. Mert kérem, a szegény nincstelen népnek ilyen élete sohasem vöt. Mi termett nekünk most is. Az árpát mán kivertük, 14 mázsa lett holdankint. A búzát csak most kezdjük csépelni, abbul is meglesz a 12— 13 mázsa. A kapások is jó közepesek. A dohány tán elmaradt egy kicsit, mert itt nem vót eső ... Bozsik elvtárs és az elnök hozzánk jöttek. Bencs elvtárs a noteszében mukásoknak. Már elmentek az Irodaházba, megnézték a rendelkezésükre bocsájtan- dó új irodákat. A vállalatnál már megtették az előkészületeket is az elköltözésre. Természetesen addig nem mehetnek, árúig új helyiségeik ki nem ürülnek. Másik akadálya költözésüknek, hogy most — az aratás ahhoz, hogy a javaslatok megvalósuljanak. Nem elegendő a határozatok . meghozatala, a javaslatok megtétele, szükséges a vállalatok vezetőinek ügybuzgalma is. Meg kell hallgatni azokat a vállalatokat is. akik kifogásokkal élnek. Segíteni kell-’a Kordélyos Vállalatnak. hogy megfelelő helyiséget kapjon. Hiszen addig a terményforgalmi sem költözhet — így lakás sem ürülhet ki — amíg megfelelő helyiségeket nem tartósítunk és az aggályaikat el nem oszlatjuk. Sürgetni kell a minisztériumokat, a Közületeket Elhelyező Bizottságot a döntések meghozatalában — csak is így várható gyors és hathatós | lógatta Bozsik elvtársnak. j hogy egyetlen baj van i csak: a földek nagy szélszórtsága. A 61 belépő föld- j je a szélrózsa minden irá- I nyában nadrágszíjparcel- lákban fekszik. Hogy kerülnek ezek össze? Mert ha ez nem történik meg hamar, bizony baj lesz az átlagterméssel ... Bozsik elvtárs azt felelte, hogy a földek összehozása elsősorban a tsz tagságán múlik. Ha megfelelő lesz a számszerű fejlesztés, akkor a törvény biztosítja a tagosítást. Ladik elvtárs nagyot ütött botjával a földre: — Abba pedig nem lesz hiba! Ladik elvtárs nemcsak az „életet“-et őrzi jól, hanem a Vörös Csillag fejlődését is szívügyének tekinti, mert jól tudja, hogy minél nagyobb lesz a közös gazdaság és minél többen lépnek a közös útra, amiál jobban járnak enyenkint is a közösség tagjai. Z. A. megkezdésével, a begyűjtés megindultával — munkájuk megnőtt. De a vállalat vezetői azt ígérik, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy munkájukat zavartalanul folytathassák és az . Irodaházban lévő vállalatok elköltözésével ők is elfoglalják új helyüket. intézkedés. Az a bizottság, amelyik eddig is foglalkozott a lakások felszabadításával — továbbra is tartsa kezét és figyelmét ezen az ügyön. Segítsen ott, ahol szükséges — csakis így várható eredmény. Fel kell még arra is hívni a figyelmet, hogy a párt- szervezeteknek js vannak feladataik. Seg’tsanek megmagyarázni azt, hogy milyen jelentősége van a lakások felszabadításának. — Olyanok jutnak lakáshoz az irodák felszabadításával, akik nem megfelelő körülmények között laknak. Ennek megoldása pedig városunk minden becsületes dolgozójának ügye. Széles hullámokat vet az utóbbi hetekben egy vita, amely arról szól, hogy ki- i nek a hamvai feküsznek va- I lójában Bessenyei nyíregyházi sírjában. A vitához a következőket tartom szükségesnek hozzáfűzni: A Szabolcs megyei Bessenyei Kör kezdeményezésére általános kívánalom lett a megyében, hogy a Tiszaber- celen született Bessenyei György földi maradványai Nyíregyházán az Északi-temetőben a haranglábnál építendő mauzóleumban helyeztessenek el. Az exhumálás iránti kérelemre az engedélyt a belügyminiszter megadta. Hattagú bizottság ment Bakonszegre az exhumálás foganatosítására és Bessenyei György hamvainak elhozására. Bihar megye részéről szintén hattagú bizottság végezte az exhumálást és adta át Bessenyei hamvait. Az előbbi bizottságban én is benne voltam Nyíregyháza képviseletében. Szükségszerűen megemlítem azt is, hogy a Bihar megyei bizottságban benne volt dr. Nadányi Zoltán megyei főlevéltáros, költő is, aki személyesen jelen volt mindvégig a hivatalos aktusnál. Az exhumálás 1940. május 2. napján, délelőtt 9 órakor kezdődött. A bizottságok dr. Miskolczy József és felesége: Nadányi Karolina bakonsze- gi lakosok kúriájában gyűltek össze. Ugyanis a Nadányi család rokonságban volt a Bessenyei családdal és ők örökölték Bessenyei György földjét és házát. A hivatalos ténykedés a két bizottság együttes és állandó személyes jelenlétével indult és fejeződött be. Jelen volt állandóan a Bihar megyei tiszti főorvos is. Minden mozzanatról jegyzőkönyvi tüzetes leírás, és fényképfelvételek készültek, amelyeknek egy példánya ma is birtokomban van. Hivatalos megállapítást nyert, hogy a „bihari remetének“, mintahogyan őt ott a nép nevezte, 40 hold földje, azon két szobás háza és gyümölcsös kertje volt. Kívánsága szerint a végébe, egyik kedvelt aimafája alá temették el 64 éves korában, 1811-ben. Az is hivatalos megállapítást nyert, hogv ebbe a kerítéssel mindenkor körülzárt gyümölcsösbe más halott eltemetve Bessenyei Györgyön kívül sohasem volt. A községi temető Bakonszeg ellenkező oldalán, messzebb van. Oda temetkeznek a község lakosai. Ez a helvzetkörülmény egymagában is minden kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy az általunk exhumált maradványok teljes biztonsággal Bessenyei György hamvai. Két és fél méter mélységben tsláltuk meg csontjait. A testőri fö- veg és ruha csak foszlányokban volt meg, a fakoporsó elenyészett. Ezüst gombokat is találtunk a sírban. A megmaradt csontokból megállapítást nyert, hoey az elhalt magas, erős termetű volt, mint amilyennek őt abban az időben ismerték. Idős embere1'' is eljöttek az exhumáláskor, akik egybehangzóan bizonyították, hogy ők jelen voltak akkor is, amikor a Bessenyei György holttestét első ízben exhumálták. (Ez akkor volt, amikor az első sírt a Berettyó elöntéssel fenyegette, s Bessenyeit áthozták a kert magasabban fekvő részére.) Határozottan tudom és emlékszem, hogy dr. Nadányi Zoltán mindvégig, állandóan jelen volt az exhumálásnál, és azt is látta, hogy az említett csontokat és tárgyakat a sírásó kezéből átvéve én helyeztem be az általunk e célra vitt keporsó- ba. A hivatalos aktus befejezése után dr. Miskolczy József és neje: Nadányi Karolina bakonszegi lakosok látták vendégül ebédre mindkét bizottság tagjait, és dr. Nadányi Zoltán ott is jelen volt velünk együtt, velem szemben ült az asztalnál. Ebéd közben Nadányi Zoltán maga mondta, hogy nekik nagyon fáj Bessenyei György hamvainak az elvitele. de hát bele kell nyu- godniok a történtekbe. Az exhumálási jegyzőkönyv 12 eredeti példányban készült, amelyeket a két bizottság minden tagja, s így dr. Nadányi Zoltán is aláírt. Az egyidejűleg felvett fényképeken is rajta, van mindenütt dr. Nadányi Zoltán. Az eredeti jegyzőkönyvek és a fényképek remélhetően feltalálhatok a Belügyminisztériumban, a Nemzeti Múzeumban, a Magyar Tudományos Akadémián, és a megyei levéltárakban. 1940. május 4 napján,, szombaton itt Nyíregyházán egész napos Bessenyei emlékünnep volt, este pedig díszelőadás, amelyen Budapestről is megjelentek, írók, költők, és művészek. Ügy gondolom az előadottak mindenkit meeeyőznek,. hogy itt Nyíregyházán. Bessenyei hamvai feküsz-' nek. Szabolcs megye és Nyíregyháza város kegyelettel adózott Bessenyei György nemes emlékének, amikor 1903 évben szobrot emelt a derék férfiúnak. Jelen voltam ennek a szobornak a leleplezésén. Dr. Leffler Sámuel Kossuth Lajos íÓ~ ’áziumi igazgató mondta az emlékbeszédet méltó szárnyalással. A szobrot Kallós Ede művész mintázta. Az arcot; a termetet a Bessenyei Györgyről készült kénről vette, a testőrkapitány' egyenruhát pedig a Nemzen Múzeumban lévő eredet1.öltözetről mintázta. Ez az igazság. Azt pedig bárki megállapíthatja, hogy ez a szobor olyan szépen sikerült, hogy országos viszonylatban is — minden tekintetben — gyönyörű művészi alkotás. Dr. Aradványi Endre, NYÍREGYHÁZI KISKER. VÁLLALAT RUHÁZATI BOLTJAI bő választékkal és kiváló minőségű áruval várják a vásárló közönséget. 84. sz. gyermek konfekció boltunk Zrínyi Ilona u. (i. Bébi, lányka, bakfis karton, piké és vászon ruhák 34 Ft-tól 130 Fl-ig. Cakfis ballonkabál zöld és drapp színben 275 Ft-íól 315. Ft-ig. 27. sz. női konfekció boltunkban karton kismama ruhák 180 Ft-ért, zefír ruhák 135 forintért. Sirand-pongyalák 170 Ft-ért minden igényt kielégítő kivitelben kaphatók. T O L L A T minden minőségben és mennyiségben, valamint új liba és kacsa TOLLAT A LEGKEDVEZŐBB ÁRAKON FELVÁSÁROL a Nyíregyháza és Vidéke Körzeti Föidművcsszüvél- kezet, Búza-tér 9. A iennényíorgalmi vállaiai is készen áll az átkolíözieíésre A vállalat vezetői min-1 dekében, hogy mielőbb át- dent elkövetnek annak ér- • adhassák helyiségeiket laintézkedések történtek a lakásban lévő irodák átadására Gyors és hathatós intézkedésre van szükség Az első gabona — a hazáé A képen: Gépkocsi-oszlopok gabonával megrakva a kalcsevoi begyűjtőhelyre mennek. (Foto A. Zenyin)
