Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-03 / 154. szám
1956. július 3, kedd NÉPLAP A* §ZKP Központi Bizottságainak határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről i. Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép, a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és a gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. pártkongresz- szus, amely új szakasz a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyen- szántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkásosztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akció előtt. A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósítása során a kommunista párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet emberek még szorosabban a kommunista párt köré tömörültek, magasfokú alkotó aktivitást fejtenek ki a XX. pártkongresszus álltai—kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban. A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy életerejűek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszusnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását. Míg a szovjet emberek körében, a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szem- melláthatóan nyugtalanítja a béke megszilárdításáért folyó harcnak az a nagyszerű programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, «hogyan ez a program te-. vőlegesen és következetesen megvalósul. Miért összpontosítják tü- züket a kommunizus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk központi bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresz- szuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az utat a béke, a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének újabb sikerei előtt. A XX. pártkongresszus határozatai, a szovjet kormány bel- és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesült Államok és más államok imperialista köreiben. A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés biztosítására irányuló bátor és következetes külpolitikáját — függetlenül ez államok társadalmi rendszerétől — támogatják az összes országok igen széles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságba dönti a „hidegháború” politikáját, a katonai tömbök ösz- szegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusszal összefüggő negatív jelenségek, hogy ezeket a tényeket felhasználhassák a szocializmus elleni harcra. Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kuitusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait. A kapitalizmus idéológu- sai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogósokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé. Az utóbbi időben a bur- zsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós köpő k erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy „zavarossá tegyék a vizet”, elködösítsék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó: azt is el akarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években oáratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit és sikeresen oldja meg az új feladatokat a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében. A burzsoázia ideológusai rágalomhadjáratuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus—leninizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista és munkáspártok intemacionális egységének aláaknázására, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására, a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, a marxizmus—leninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket. A testvéri kommunista és munkáspártok idejében átláttak a szocializmus ellenségeinek ezen a manőverén is és méltó módon visszaverik. Ugyanakkor azonban helytelen lenne szemet húnyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a személyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő egyes tételeket. A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus—leninizmus elveiből indul ki. Pártunk immár több mint 3 éve folytat következetes harcot J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresz- szusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra, hogy a központi bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegek szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéseihez vezetett. A kongresszus megbízta a központi bizottságot, hogy következetesen hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus-lení- nizmustól idegen személyi kultusz teljes leküzdését, következményeinek kiküszöbölését a pártmunka, az állami és az ideológiai munka minden területén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását. A párt a személyi kultusz elleni harcban a marxizmus—leninizmusnak a néptömegek, a párt és az egyes személyek történelmi szerepéről. a politikai vezetőnek — bármily nagyok legyenek is az érdemei — személyi kultusza megengedhetetlenségéről szóló ismert tételeit tartja szem előtt. Marx, a tudományos kommunizmus megalapítója, hangsúlyozva ellenszenvét „mindenféle személyi kultusszal szemben” kijelentette, hogy ő és Engels azzal a feltétellel lépett a kommunisták társaságába, „hogy a szervezeti szabályzatból kivetik mindazt, ami előmozdítja a tekintélyek előtti megalázkodó hajbókolást”. (K. Marx és F. Engels művei XXVI. kötet 487—188. oldal oroszul.) V. I. Lenin kommunista pártunk létrehozásakor kérlelhetetlen harcot folytatott a „hős” és a „tömeg” antimarxista felfogása ellen, határozottan elítélte az egyedülálló hős szembeállítását a néptömegekkel”. Az alkotók tízmillióinak esze — mondotta V. I. Lenin — valami összehasonlíthatatlanul magasabb- rendűt hoz létre, mint a legnagyszerűbb és legzseniálisabb előrelátás” (művei XXV. kötet, 431. oldal oroszul). Amikor az SZKP Központi Bizottsága felvetette J. V. Sztálin személyi kultusza elleni harc kérdését, abból indult ki, hogy a személyi kuitusz ellentétben áll a szocialista rend természetével és fékké vált a szovjet demokrácia fejlődésének és a szovjet társadalom kommunizmus felé tartó előrehaladásának útján. A XX. pártkongresszus a központi bizottság kezdeményezésére szükségesnek tartotta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következ- kezményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó időszakában fordultak elő, szükségesnek tartotta, hegy felhívja az egész pártot: közös erőfeszítésekkel számoljon le mindazzal, amit a személyi kultusz eredményezett. A Központi Bizottság egyúttal számolt azzal, hogy az elkövetett hibák nyílt beismerése bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és kíméletlen önbírálat a személyi kultusz kérdésében újabb ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Bizonyossággal állítható, hogy a kapitalista országok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna ír eg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, igyekeztek volna agyonhallgatni, takargatni a nép előtt az ilyen kellemetlen tényeket. De a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a marxizmus- leninizmus forradalmi elvein nevelkedett, kimrndta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az. A párt kizárólag saját kezdeményezésére, elvi meggondolásoktól vezettetve telte meg ezt a lépést. Abbó’ indult ki, hogy ha a Sztálin- kultusz elleni fellépés elő is idéz egyes át.meneü nehézségeket, távlatában azonban a munkás:.sztá!v alapvető érdekei és végső céljai szempontjától óriási pozitív eredménnyel jár. Ezzel biztos garanciákat teremt arra,' hogy pártunkban és . az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az allamvezeíés a jövőben kollektív módon, marxista-leninista politika folytatása alapján, a széleskörű, párton belüli demokrácia feltételei között, a dolgozó milliók cselekvő, teremtő részvételével, a szovjet demokrácia sokoldalú fejlődésével folyjék. A párt azzal, hogy erélyesen szembeszállt a személyi kultusszal és következményeivel, nyiltan megbírálta a belőlük született hibákat, újból bebizonyította a mar- xizmus-leninizmus halhatatlan elveihez való hűségét, odaadását a nép érdekei iránt, gondoskodását arról, hogy a legjobb feltételek jöjjenek létre a párt- és a szovjet demokrácia fejlődéséhez az országunkban folyó sikeres kommunista építés érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a pártszervezetekben és a dolgozók gyűlésein a személyi kultusz és következményei kérdésének megvitatása a párttagok és pár- tonkívüliek magasfokú aktivitása jegyében zajlott le. és hogy a párt és a nép teljes helyesléssel és támogatással fogadta az SZKP Központi . Bizottságának irányvonalát. A szocialista törvényesség megszegését és a J. V. Sztálin személyi kultuszával összefüggő egyéb hibákat megmutató és a párt által közzétett tények természetesen keserű érzéseket és mély sajnálatot keltenek. De a szovjet emberek megértik, hogy a személyi kultuszt el kellett ítélni a kommunizmus építése érdekében, aminek ők aktív részt vevői. A szovjet nép látja, hogy a párt az utóbbi években állhatatosan hajtja végre a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölésére irányuló gyakorlati intézkedéseket a pártépítés, az államépítés, a gazdasági és kulturális építés minden területén. E munka eredményeképpen a párt, amelynek belső erőit ma már semmi sem veri béklyóba, még közelebb került a néphez és jelenleg páratlan alkotó aktivitás állapotában van. II. Hogyan történhetett, hogy a szovjet szocialista rendszer viszonyai között megszületett és elterjedt Sztálin személyi kultusza ösz- szes negatív követkéz Ti ír- nyeivel együtt? E kérdés megvizsgálásakor figyelembe kell venni mindazokat az objektív, konkrét történelmi feltételeket, amelyek között a szocializmus építése a Szovjetunióban folyt, mind pedig néhány, Sztálin személyes tulajdonságaival összefüggő szubjektív, tényezőt. Az októberi szocialista forradalom úgy került be a történelembe, mint a kapitalista társadalomnak a munkásosztály vezetésével végrehajtott forradalmi átalakításának klasszikus példája. Más országok kommunista pártjai az összes ha'adó és derr.okrat kus erők a bolsevik párt hős harcának, a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a példáján tanulják még a jelenlegi társadalmi fejlődés által felvetett alapvétő társadalmi kérdések megadásának tapasztalatait Országunk dolgozni a szocialista társadalom építésének majdnem négy évtizede alatt óriási tapasztalatokat gyűjtöttek^ amelyeket tanulmányoznak és alkotó szellemben, saiás konkrét feltételeikhez alkalmazva sajátítanak el a többi szocialista országok dol- gozói. Ez volt a történelemben az első kísérlet szocialista társadalom felépítésére és ez kutatások folyamán, sok olyan igazság gyakorlati el- lenőrzésének folyamán alakult ki, amelyet a szocialis- ták azelőtt csak általánoá vonásokban, az elméletben ismertek. Több mint nej gyedszázadon át a szovjet ország volt az egyetlen ország, amely építette az emberiség számára a szocializmushoz vezető utat. Hasonló volt egy kapitalista gyűrűben lévő ostromlott erődhöz. A szovjet ország nyugati és keleti ellenségei a 14 állam 1918—1920-as összeomlott intervenciói ii után folytatták a Szovjetunió elleni újabb ,.kereszteshadjáratok“ előkészíté-j sét. Az ellenség nagyszámban küldött a Szovjeunió- ba kémeket és kártevőket,' megpróbálta minden eszközzel aláaknázni a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni újabb imperialista agresszió veszélya különösen megnőtt a fasizmus 1933-as németországi hatalomrajuttatása után. A fasizmus céljaként a kommunizmus megsemmisítését, a Szovjetuniónak, a dolgozók első államának megsemmisítését hirdette,! Mindenki emlékezik az úgynevezett „antikomintern paktum“, a „Berlin—Róma —Tokió-tengely“ létrejöttére, amelyeket az egésá nemzetközi reakció erői aktívan támogattak. A szovjet ország az új háború megérlelődött veszélyének légkörében, amikor a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a fasizmus megfékezésére és a kollektív biztonság megszervezésére több ízben is javasolt intézkedéseit, kénytelen volt minden erejét megfeszíteni a védelem erősítésére, az ellenséges kapitalista környezet merényletei elleni harci a. A pártnak az egész népet az állandó éberség és mozgósítási készenlét szellemében kellett nevelni, tekintettel a külső ellenségekre. A nemzetközi reakció mesterkedései annál veszélyesebbek voltak, mivel az országon belül hosszú időn át elkeseredett oszíályharc. folyt, ekkor dőlt el a „ki kit?" kérdés. Lenin halála után a pártban aktivizálódtak az ellenséges áramlatok — a trockisták, a jobboldali opportunisták, a bur- zsca nacionalisták, akik elvetették azt a lenini elméletet, amely szerint lehetséges a szocializmus győzelme egy országban. Ez az álláspont a kapitalizmus visszaállításához vezetett volna a Szovetjunióban. A párt kíméletlen harcot folytatott a leninizmus ezen ellenségei ellen. (A határozat további részét holnapi számunkbani közöljük.)
