Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-08 / 159. szám
NÉPLAP 1356. Jöttéé t, mszrzAP ^tßdnímn * JHűühjz&t * DLntUm. LTESZ ISTVÁN: i. (1.) A Doboló-domb pázsitját valósággal felpörkölte a nyár heve és a poros fűszálak kókaCtav, ernyedten szunyókáltak a halom homokos oldalán. Egyetlen szél fióka sem szaladt végig a városon. Az utcák csendesén voltak. Egyébként sem volt zajos és hangos Szatmárnémeti. Semmi ok nem volt arra, hogy a jlgárok vidáman ricsajoz- :anak 1715 júliusában. Házaikban ültek és műhelyeikben dolgoztak. Oly ritkaság volt, ha valaki végigment az utcán, hogy méglibbentek utána a függönyök, amelyek kíváncsiskodó asszo- 'po>kc.t takartak. A falvakig sem jártak be hosszú éje a parasztok. Pénzük tna volt, vásárolni nem adtak — minek jöjjenek áj? Örültek, ha nem lát- -k Lőwenburg kapitány Ibiéit. Szatmárnémeti hallgatott. megszokott, szabályos r)Oén végigcsörömpölt az 'háken a német járőr — '.ajicsak ennyi volt az ísz forgalom. És még pa- okat lehetett látni sűrűbben. Szerzeteseket. Gyors léptekkel siettek, eltűntek a házak kapujaín, mások tarisznyában, vagy éppen lóháton kifelé igyekeztek a városból, megint mások befelé jöttek. A Doboló-domb- bal szemközt, a Doboló utcai jezsuita ház kapuja is sűrű rajokban bocsátotta ki a Jézus-Társaság feketecsu- hás atyáit. A helyőrség szállása és ez a ház volt a két legforgalmasabb épület az egész városban. Hedry superior, a ház fogadótermének ablakánál állott. A beáramló forróság átmelegítette a bolthajtásos rideg szoba levegőjét, de még így is kellemes hűvös maradt. Az atya keresztbe- femt karokkal állott és nézett. Nem a dombra, nem az utcára, messze ezeken túl — tekintete a végtelenbe révedezett. Várakozott. Látogatásra jelentette be magát Károlyi gróf és Lő- wenburg kapitány. Szikár, agárarcú ember volt a superior, a csuha valósággal lebegett rajta. Hosszú nyakán a sovány arc, tonzurás tej mintha egy kicsit előrebillent volna. Érmen ezért, ha beszélt, alulról nézett föl az illetőre, vizsgálódó, kutató szemekkel. Első hatalmasságnak számított a városban, a környéken. Az ő szavára figyelmezett Károlyi Sándor, aki oly könnyen lett az „istentelen Rákóczi-párt“ főemberéből a császár grófja és altábornagya. Maga Lőwenburg Pridrik gróf, a császári hadak szatmári főkapitánya is a jezsuita főnökhöz járt taná.csokért. Mert az atyák az udvar fület, szemei és szájai voltak. Alig tették le sűrű könnv- hnllatásokkal a kurucok Károlyi szégyenteljes alkuja után zászlaikat a majtényi mezőn, a fejedelem által clüzetett császári hollók újra megjelentek Szntmáron. Bevonultak Doboló utcai i:rszárnyújukba és a Jézus Társaság megkezdte működését. Pontosan úgy történt minden, mint a kolostor alapításakor, 1536 októberében. mikor 11. Ferdinand Pázmány Pét*r tanácsára narancsot adott Rége ns- btingből Melith várfőkapitánynak: a német őrséggel Jlfrb&gÁ LcLtig,{%k vesse ki a várból a református lelkészeket és vigyen be helyettük jezsuitákat. A Jézus-atyák most is a császári zsoldosokkal jöttek be Szatmárra. Az udvar így gondolkodott: a legrebbeli- sebb vidéken a legfanatikusabb, legravaszabb és lege.rőszakosabb szerzetesekre van szükség.. Nyílott az ajtó és Hedry legkedvesebb novicivsa, Lőcsei lépett be nesztelen, puha léptekkel. Halkan jelentette: — Megjöttek. A főnök intett a kispap- nak, hogy rendezze el az ülőhelyeket. A vendégeknek szánt két karosszék az ablakhoz került, úgy, hogy a benneülők arcára teljes fény essék. A superioré kicsit távolabb, a homályban maradt. Így szerette ezt Hedry. Aztán a novicius bevezette a két főkatonát. Üdvözlést, mormoltak, a superior helyet mutatott. Nem kerülgették a szót, nem keresték a formát, maguk között voltak. Károlyi alig. hogy leereszkedett a székbe, dühösen tört ki. Látnivaló volt, hogy eddig is nehezen türtőztette magát. Belevörösödött és ha nincs tekintettel a helyre, kiabált volna. — Alighanem a limbusba1 jutok szent atyám, mert ma reggeltől kezdve szakadatlanul csak károm- kodok. — Nyugodjék meg gróf — hallott, a jezsuita hangja az árnyékból.— Heveskedéssel még soha nem mentünk semmire. Ez affajta rebbe- lis szokás, le kell dobni, mint a ruhát. Károlyi megrándult a széken, de csak nyelt egy nagyot. Hedrynek nevetés szőtte át a hangját. — Ne sértődjék meg gfóf. Mi tudjuk, hogy Károlyi Sándor Jámbor agnus Dei2 és a császár hűséges alattvalója. Valóban, nem is kételkedett sohasem a pap Károlyi átállásának őszinteségében. Annakidején az udvarban, mint Szatmár szakértőjét, az ő véleményét is kikérték Károlyit illetően és ő így válaszolt. — Mért lenne más, mint Eszterházy, Csáky vagy Zichy? — és leplezetlen gúnnyal tette hozzá: — Ügy tudom a Károlyi birtok a Rákócziéval határos. Kerek egész lenne . .. Igaza volt. Nemsokára ő maga is olvashatta — mihez nem jutnak hozzá a jezsuiták? — Károlyi titkos levelét, amelyet a császárhoz intézett és benne az árulás árát körvonalazta szemérmetlenül: „Térden állva legalázatosabban kö- nyörgök tehát Felséged előtt, hogy a már resolvált 50 ezer forint kompenzációba először a szatmári majorsági kúriát az ugyanezen városban és területen levő fiskalitáseal és annak minden tartozékaival együtt kegyesen adományozni mél- tóztassák. Másodszor. Harmadszor.. Szóval dehogy kételkedett Hedry Károlyiban! Dehogy tételezte fel róla, hogy egy szemernyi rebbelis gondolat, vagy szokás szorul még benne. Azért csipkelődött csupán, mert jezsuita módón gondolkodott: sohasem árt bűneikre emlékeztetni az embereket. Hadd dühödjenek még jobban múltjuk ellen és tegyenek még alázatosabbak az udvar előtt. Károlyi a kapitányra mutatott, aki eddig hallgatott. — Lőwenburg majd megpiszkálja szent atyám türelmét is. A német gróf kabátja széle tölcséres felhajtójából levelet vett. elő és átnyújtotta a papnak. — Egyik kémünk jelentése arról, hogy bujtoqatók járják a falvakat és lazítják a népet. Hedry átvette a levelet, olvasni kezdte, de az arca semmit nem mutatótA hangja lett hidegebb. — Ez minden kapitány? — Belzebub! Hát nem elég atyám? — Azt hittem, ügyesebbek a császár katonáij Ez a levél csupán annyit árul el, hogy az ön kémei, kedves Lőwenburg gróf. meglehetősen tunyák és buták. Csupa semmitmondó mondatok. Bujdosó kurucok járják a falvakat. -.. Mintha nem tudnánk már régen! Megemelte a szék széles, faragott támláján nyugvó csengőjét és az inclango- rium csilingelő hangjára Lőcsei novicius sietett be. — Valamit meg a tarnak hallgatni az urak. Dalolj nekünk. Amit a múlt héten tanultál. Halkan, ahogy szokták. A noviciusnák esik egy szempillantásra volt szüksége. hogy megértse főnöke gúnyolódó szavából, hogy mit akar. Nem lepődött meg, közévre állt és énekelni kezdett: „Tenger rajtunk a fegyver Mert a német közöttünk hever és igen ver, Mutogatja magát, mint egy erős gavallér Nemzetünknek kínzó pallér .. .“ A superior némán figyelte a két gróf meglépett arcát. aztán félbeszakította a noviciust és kiküldte. — Fráter Lőcsei| a pórok között tanulta. Ilyet énekelnek. Felcsattant a hangja. — De kik tanítják őket erre?! Egyetlen egy nevet mondjon kapitányi’ Lőwenburg kifakadt. Egy új kulf-úrcsoporl- szerepléséről A Klsvárda és vidéke földművesszövetkezet dolgozói nemrég új kultúr- csoportot alakítottak. Nemrégen volt az első bemutatkozásuk a kisvardai kultúr, házban. A Mézéskaláes című háromfelvonásos daljá— Még nem sikerült egyetlen bujtogatót sem elfogni. Hiába perzseltünk fel községeket, nem adnak ki senkit a parasztok. Károlyi felugrott a székről. — Egyetlen bujtogatót keresnek? Nincs olyan, én állítom. Bitang kutya az egész csürhe! A. pócsiak megtagadták az aratási robotot, azt üzentek, hogy ők nem Károlyi ■jobbágyai, hanem Rákóczié .. i A jezsuita erre az utolsó mondatra felállt és sebesen kezdett fel és alá járv.i. Közben saját magával beszélt félig kimondott mondatokban, szavakban. — Fócs? .. Máriapócs.-.i Hm.;; 1. Kárhazott fslkak Hair? a katoüítus vaüág íanítsaa száriét. 2. istán bikámra. (Folytatása szerdán következik.) Nadányi Gertrud: Kinek van igaza. ? BORI ZSOLTs Qé- mibtftm Ügy szeretnek veled- maradni, odes, Amíg lehet, Vallad ölelve viaskodni vé3ig Az életet. Nem olyan irdatlan hosszú i<iS ez, Ahogy hiszed, Jaj, de hamar elillan az a másfélKet évtized! Virág pihéjeként fut el, mit ordas Szél szétkapott, De ugye, mi megőriznénk belőle Par szép napot ? S mint kik sokáig hánykolódtak együtt A tengeren. Több lennél te mint asszonyom, te lennél Az emberem. Jó emberem, aki nélkül a költő Sem, élhetett, Vállát ölelve viaskodta végig Az életet. — ---------------— ..................................-.—Pl I.I mini U- 1 Katona Béla kérdéseire válaszolva, először is meg keli mondanom, hogy Bessenyei sírját nem szeretnem még tovább bolygatni. Édesapám éietere visszaemlékezve, szinte önkéntelenül meséltem ei azt a családi legendát, melynek igaz voltáról eddig még soha el nem gondolkoztam, egyszerűen elhittem, ahogyan mindent elhittem, amit nekem édesapám mondott. Most azonban elgondolkoztam rajta, vajon Nyíregyháza vagy a iNadányiak oldalán van-e az igazság, hol nyugszik hát valójában Bessenyei György? Azt hiszem, az én feladatom most az, hogy elmondjam mindazt, amit én hallottam erről a számomra (bocsásson meg nekem Nyíregyháza) humoros családi legendáról. Elsősorban azt szeretném tisztázni, hogy apám 1926- ban nem szakadt el egeszen Bakonszegtől. Ott veit nagyapjának öreg kúriája, mely részben az ő tulajdona volt, ott volt az ősi kert, meg a családi temelő, a mi életünkben tehát bakonsze- gi epizód elképzelhető még azután is, hogy elköltöztünk Bakonszegről. Katona Béla cikkéb’51 értesültem róla, hogy mikor szállították el Bessenyei hamvait, (vagy vélt hamvait) a mi öreg kertünkből. 1926' előtti időkből különben sem lehetnek nekem adatszerű emlékeim, mivel 1921-ben születtem. Bessenyei exhu. málásának pontos idejéről fogalmam sem volt, mivel én ebben az időben Pesten voltam intézetben és egyik szünidőben értesültem erről az epizódról, mely akkor már kerek történetként hangzott apám szájából, ilyenformán: A nyíregyháziak elperel- íék tőlünk Bessenyei György hamvait. János bácsi nagyon elkeseredett ezen, de megvigasztalta másnap Balázs Imre: — Ne tessék búsulni, nem Bessenyeit vitték ám el Nyíregyházára. Van itt ész a koponyába, tudtam én, hogy a kert vegibe még az én gyermekkoromban eltemetek a kondást, aki olyan magas ember volt míg eit, uogy időbe telt mig végignézett rajta az ember, gondoltam: csontváz, csonti'az. Ki tudja azt most mar megkülönböztetni. Odavezettem uat az urakat a Kondás sírjához, vigyeK csajt a nyíregyháziam az ő hamvait, ünnepeljek kedvükre, úgyse gondolta volna szegény, nogy ekkora ur lesz beioie. igy hallottam apamtoi ezt a történetet es mikor tovább meséltem, meg veh- íam győződve, annak igaz voltáról, Baiazs Imre varmegyei hajdú volt, igen okos ember, akiről íei lehetett teteiezni ennyi turpisságot, ha a vármegye, vagy nagybátyám éioe.m úgy kívánta. Most azonban magam sem tudom már, vajon igaz történet-e ez a kis anekdota, vagy csupán családi legenda es félek, hogy az én mesélőkedvem akkor is elvett valamit Nyíregyházától, ha anekdotámnak nem az igazság az alapja, mert hányszor előfordult már, hogy az emberek szívesebben hittek el egy groteszk történetei, mint a régészek igazságát. Az a körülmény, hogy apam jelen volt az exhumálásnál, nem bizonyít semmit, mivel ő annyira irtózott a halál munkájának mindenféle megnyilvánulásától, hogy bizonyosra veszem, hogy míg az Exhumá- lási Bizottság Bessenyei hamvaival volt elfoglalva, azalatt ő elcsatangolt az elvadult kertben és vagy A cseresznyefa alatt” című versén változtatott egy szó- tagot, vagy ..A fák megnőttek” című versét fejezhette itt be. Aztán visszament szépen és mélázó arccal odaírta a nevét az ívre. amit eléje tettek. A hivatalos közegeket, újságírókat nem tisztelte ő túlságosan. Még ha tudott volna is a csínyről, akkor is elképzelhető, hogy drágább volt neki szeretett költőjének végakarata, mint két vármegye Exhumalási Bizottsága. Mi az igazság Bessenyei hamvai, körül, azt én íroefci mar nem tudom, i Maga Bessenyei is bizonyára nehezen tudna marj dönteni, ha megkérdeznek tőle, hol kivan hát ezután, pihenni, Bakonszsgen, vagy; Nyíregyházán? Egyik oldalon ott van &• magányos öreg kert es síremléknek Nadányi Zoltán;. A testőr című verse. A múlt. század Bessenyei Györgyé-« nek bizonyára ez a nyugvó-« hely kedvesebb. Ha azonban öt ma meg-, kérdezhetnénk, ahhoz elóbo fel kellene támadnia. Iáimat kellene, hogy mig 6 Ba-i konszegen elfeledett ember volt, egyvalaki gondolt csaka rá és az sem él már, ugyan-, akkor egy virágzó va-, ros büszkesége ő Nyíregyházán. Szobrot állítottak neki és később siremie-1 két. Ha ezeket látná Bes-' senyei György, én azt hik szem, ezt mondaná, ha- megkérdeznék: — Nyugodjék a kondás békével Bakonszegen, en,1 megyek Nyíregyházára,, mert ott engem jobban szeretnek. Minden költő elsősorban szeretőire vágyódik. Art gondolom, mindegy, kiről mintázták Bessenyei nyíregyházi szobrát, az a szobor Bessenyei Györgyöt ábrázolja, mert aki azt a szobrot valaha látta, az azután mindig olyannak képzeli majd a költőt, amilyen a szobor és van-e hatalmasabb erő az ember képzeleténél? Mellékes az is, hogy hol nyugszik hát valójában Bessenyei György, ha Nyíregyháza népe magáénak érzi öt, akkor az a néhány csont, ami belőle megmaradt, nyugodhat akár Bakonszegen is, az 5 végakarata szerint. Bessenyei mégis Nyíregyházáé. Annál is inkább, mert igazi költő örökké él műveiben, legendákban. anekdotákban. — Bocsásson hát meg nekem Nyíregyháza és Nyíregyházán Katona Béla, amiért megbolygattam Bessenyei sírjának kérdését. .éket mulatták b:. Jól sze- -epeltek. A darab zenéi részét Vass János vezénylésével az ímsz. 26 t^gú szimfonikus zenekara látta el, Br, Varga Gyula levelező.
