Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1956-07-06 / 157. szám

tQilaíi pT&tűáriai egy* tuljehk ! SZABOLCS* SZATMÁRI ji^r^ Jt ma! ssámboss Olcsóbban és jobban dolgozhatunk (2. »Ida» 1# éves a tissadobi gyermekotthon (2. öldal) Ázsia. erői (3. oldal) Ifjú bélyeggyűjtők (4. oldal) Tegnap délután tártát+a meg a Hazafias Népfront városi bizottsága egyesítő ülését Nyíregyházán A Hazafias Népfront nyíregyházi városi bizottsá­ga tegnap délután tartotta meg egyesítő ülését a Bes­senyei klubban. Az ülés el­nökségében helyet foglaltak Dr. Salamon István, a népfront városi bizottságá­nak elnöke, Takács László, a városi pártbizottság tagja, Máté Ferenc, a városi ta­nács elnöke, Kovács István, a megyei népfront bizott­ság titkára, Szentesi Erzsé­bet, a megyei népfront bi­zottság tagja és Novak Er­zsébet, a városi tanács tag­ja. Az elnökség beszámoló­ját Dr. Salamon István ter­jesztette elő. A beszámolót vita kö­vette, melynek során többek között felszólalt Horváth József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kül­dötte, Az ülés tiltakozó távira­tokat küldött mind a póz­nám. mind a Petőfi-köri el­lenséges megnyilvánulások­kal kapcsolatban, 0§lf§séink megbélyegzik a poznani provokátorokat Ismét három táviratot kaptunk, mind a három a poznani imperialista provo­kációt bélyegzi meg. „Ez az eset arra figyelmeztet ben­nünket, hogy fokozzuk éber­ségünket” — írják a Fe­hérgyarmati Községi Ta­nács vb. dolgozói. Még jobb munkára köte­lez az a tudat, hogy impe­rialisták áskálódnak a szo­cializmus országai ellen. — Ez a gondolat vezérelte táviratuk megírásában a baktalórántházi Üt törő Ter­melőszövetkezet és a Nyír­madai Állami Gazdaság dolgozóit. A tsz-tagok és a gazdaság dolgozói egyaránt ígéretet tesznek: a leggon­dosabb munkával, minél kisebb szemveszteséggel végzik el a gabonabetakarí­tást. Eltemették Jenei György elvtársat Külföldi vendégen is érkeznek megyénkbe a vasárnapi szövetkezeti napra Tegnapelőtt kísérték utol­só útjára a város dolgozói­nak, munkásosztályának és pártszervezeteinek halottját, Jenei György elvtársat, aki 1917 óta fáradságot nem is­merve harcolt és szenve­dett a párt, a nép ügyéért. Munkástársai, a városi munkásdalárda, az üzemek, a hivatalok és különböző szervezetek képviselői bú­csúztak Jenei György rava­talánál az igazi forradal­mártól, a kipróbált katoná­tól és harcostól. Az Északi­temető ravatalozójától vit­ték koporsója után legfél­tettebb kincsét, azt, ami a legdrágább volt évtizedeken át végzett munkásmozgalmi tevékenysége és egész élete során számára, ami a párt­hoz való tartozását jelen­tette: a párttagsági könyvét. A munkás gyászindulóval búcsúztatták Nyíregyháza nagy halottját, s koporsójá­nál Takács László elvtárs, a városi pártbizottság nevé­ben mondott gyászbeszédet. — Kegyelettel őrizzük meg Jenei György nehéz harcos életének emlékét, ski a Nagy Októberi Forra­dalom idején fogott fegy­vert az imperialisták ellen, akit ettől az időtől kezdve egészen a felszabadulásig üldöztek, ö nem riadt visz- sza a szenvedéstől, a harc­tól s egész életében azért dolgozott, hogy győzelme­sen vívja meg csatáját a munkásosztály és a párt. A munkásságáért nagyrabe- csüli őt a Párt és dolgozó népünk. Mi örökké meg­őrizzük Jenei elvtársat em­lékezetünkben. A mi szá­munkra nem halt meg, ha­nem mindig közöttünk ma­rad drága Jenei György harcostársunk. — Köszönöm pártunk ne­vében azt a harcot, amelyet az életed során folytattál mindnyájunkért. Búcsúznak és elköszönnek tőled régi harcostársaid, akikkel oly hosszú időn át dolgoztál. — Ígérjük Neked, hogy pár­tunk mindenben segítségére lesz családodnak gondjai­ban, bajaiban. Az volt a kí­vánságod, hogy mi, dolgo­zók temessünk el Téged. E kívánságodnak most eleget tettünk. Búcsúzunk Tőled drága Jenei György, meg­őrzőnk szivünkben szeretet­tel és kegyelettel. Jenei György elvtársat a város díszsírhelyén helyez­ték örök nyugalomra. Sírjá­nál Murczkó Károly elv­társ, a megyei pártbizottság képviselője, régi munkás­társa, Sztaskó András elv- társ,' a Manda bokori Sza­badság Termelőszövetkezet elnöke mondott búcsúztató beszédet. Ezután a munkás­dalárda az Intemacionálé hangjaival búcsúzott Jenei elvtárstól. A földművesszövetkezetek és kisipari termelőszövetke­zetek dolgozói már hetek óta készülődnek a vasárnap megtartandó szövetkezeti napra. Jobban végzik mun­kájukat, szorgalmasan ké­szülnek az ének és tánccso­portok, valamint a zeneka­rok is, hogy minél szebb, élvezetesebb és emlékeze­tesebb legyen az ünnepség. Már szombaton megkez­dődik az ünnepségek soro­zata. Délután a román határra megy egy küldöttség fogadni a Szatmárnémetiből ér­kező knltúrcsoportot és a szövetkezeti napra ér­kező küldöttséget. Este a Sóstón lévő Tóparti jl megye bíoié^sainak nyári gyakorlati kiképzése Július 3-án megkez­dődött Mátészalkán, a Mezőgazdasági Tech­nikumban a megye biológusainak mező- gazdasági képzése. Az egyhetes gyakorlati munkában 40 biológus vesz részt. A tanfo­lyam célja, hogy a pe­dagógusok kellő tá­jékozódást szerezzenek a kollektív gazdálko- I dás mezőgazdasági, ál­lattenyésztési ismere­teiből. * -<«« •*** «»» rf* vendéglőben gyűlnek össze a vendégek és vendégfoga­dók, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat és élvezzék a baráti küldöttség műsorát. Vasárnapra egész napos ünnepséget terveznek ugyancsak a Sóstón a Tóparti vendéglő mel­lett. Ünnepi beszédet Fekszi Ist­ván elvtárs, a megyei ta­nács vb. elnöke mond, utá­na kezdetét veszi a kultúr­műsor. Ennek keretében szerepelni fognak a mátészalkai föWmű- vesszövetkezet ma már országszerte hires ei- gámyiánecsoportja, amely előadja a „Cigányko­vács avatását” és a „Ven­dég érkezett a táborba” cí­mű táncot. Részt vesznek,’ még a műsorban az ibrá-i nyi, a nagy kallói, vásáros- naményi, nyírbátori kultúr- csoportok és M városi kis­ipari szövetkezeti, valamint a Háziipari Szövetkezet kul- túrcsoportjai. ötven tagú népi zenekar próbál már szorgalmasan, akik szintén tudásuk legjavát akarják adni ezen a napon. A román vendégek mel­lett még szó van arról is, hogy cseh és ukrán küldötség is részt vesz az ünnepségen. Tapasztalataikat és észrevé-* teleiket mondják el, hogy/ ezzel is segítsék megyénk, szövetkezeti mozgalmát. Szép termés ígérkezik Nagygécen Termelőszövetkezetünk is felkészül az aratásra. A 130 hold őszi kalászosokból gépi aratást is szerződtünk, bú­zából 20 hold, árpából 10 hold, összesen 30 holdat. Kézi aratásra 21 kaszával állunk ki. A szép termést ígérő termények aratását örömmel várja a tagság. — Búzából 10—12, örziárpából 13 mázsás átlag ígérkezik. Az aratás idejére, hogy fris6 hús legyen, termelő-, szövetkezetünk 2 darab/ egyenként 130 kilogrammos: hízott sertést vág. Aratás/ ideje alatt a növényápolás-: ról sem feledkezünk meg, ' erre a munkára külön mun-> kacsapatot szerveztünk azí idősebb tagok és fiatal esa-1 ládtagokból. Szigeti Zoltán tsz. könyvelő, Nagygéc. ■ Közlekedési ankét lesz vasárnap délelőtt Nyíregyházán A B. M. Szabolcs—Szat- már megyei Főosztály Köz- rendvédelmi és Közlekedési Osztálya folyó hó 8-án, va­sárnap délelőtt 9 órai kez­dettel Nyíregyházán, a Szak- szervezeti Székház nagyter­mében közlekedési ankétot tart. Az ankéton a megye közlekedési helyzetével fog­nak foglalkozni. 24 gépko­csivezetőt pénzjutalomban részesítenek a „Vezess bal­eset nélkül” mozgalomban elért eredményeikért; a me­gye e mozgalomban orszá­gosan második helyezést ért el. Az ankéton lesz kiadva a versenyben első és máso­dik helyezést elért vállalat­nak a Főosztály vándor­zászlaja. Az ankéton valamennyi gépkocsivezető és sok mo­torkerékpárvezető részvéte­lére számítanak. Tovább emelkedtek az építkezési költségek lyugat- Kémetországban Az ADN hamburgi hír­adása szerint Hamburgban az építkezési költségek feb­ruártól májusig további 2,3 százalékkal növekedtek. Hódít a kombájn a gelénesi határban A „csodagép" ahogy er­refelé Beregben nevezik, csak nyelte a gelénesi Pe­tőfi TSZ őszi árpáját, mint egy éhes farkas. A hete­dik holdat harapta, amint széltében-hosszában moz­golódni kezdett a határ. Megindult az ebédhordók hada. Délidőben a határ­ban dolgozó kombájn kö­rül is kitárult a beszélge­tés zsilipje. Az elnök, Ivánka Pál eként ketdte mondókáját: — Fehérholló a jó időjá­rás a mi vidékünkön. De az idei ellen nincs kifo­gásunk, Nyíregyházáig se láttam olyan határt, mint a miénk. Tekintete a kom­bájnon pihent és így foly­tatta: 88 máxsa étet nem kevés Ennyit nyerünk, hogy kombájnnal aratunk. Fehér papirt húzott elő a mellényzsebéből és elő tárta. Dülöngézö, hosszú- bajszú betűkkel ez állt rajta: „1 holdon 80 kilóval többet aratunk kombájn­nal, mint kézi koszává* 110 holdon 310X80 = 88 mázsás élettel lesz több. * 10—12 család kap esz­tendőre kenyeret, a „szem­veszteségből''. Csak ennyit mondott a picurka írás, meg azt sej­tette, hogy a gelénesi ha­tárban sem kell már — e Petőfi TSZ földjén — az apostolok lovát hajtani a jócsengésű kasza után. A békebeli kaszakő is hadd barátkozzon otthon az erese alatt a csapkodó nyári zivatarral. — Régebb is járt itt ■már kombájn — hesseget- te okosan a gondolatok szárnyát az elnökünk. — Tavaly, meg most két esz­tendeje ... De nem min­det aratta, hagytunk né­hány holdat kaszára. Az­tán utána csapkodtuk a fejünket, mert minden evben ilyenformán 15—20 mázsa kenyeret vettünk el a szánktól. A nyáron mind egy szálig a gép vágja a kalászost, kivéve 30 holdat, ami a fiatal gyümölcsösben sárgul... Ivánka Pálból áradt a szó, át-átcsapott ösztönö­sen egyik mederből a má- b- llvetén forgatta a gondolatok kerekét. més őszi árpából a gelé­nesi határban. 21 embe­rünknek másfél napig tar­tott volna a hét hold le- aratása. — Fekete posztó­ujjasát vállára lökte és mintha szúrná valami a talpát, egyet dobbantott, pedig csak eszébe jutha­tott valami, vagy a hirte­len hír kaparta fel, amit Tóth Lajosné hozott? Az meglehet... „A marokpapi Petőfi le­hagyott bennünket'' — kapkodta a lélegzetet Tóthné, a traktoros bri­gádvezető felesége. — „Már a műúton járnak, viszik a beadást Namény- ba.“ Az elnök illemtudóan nyugalmat és bölcsességet parancsolt jelenlétünkben saját magára és nyugodt hangon szegte el a szót. — Előbb kezdték az ara­tást, de másodiknak mi is beszállítjuk a járásba a, beadni valót. — Majd isi, mét visszakanyarodott az-, előbbi témára. — Ügy mondtam úgy-e, hogy 21 ember helyett dolgozott a gép? Hát igen, de addig az emberek se aludtak. Az egész szövet­kezet kint volt a mezőn. A kombájn segítségével si­kerül a héten befejezni a kapálást a cukorrépa jöU dón harmadszor, a krump­li- és a tengeriföldön má­sodszor. Bevégezzük a pillangósok kazlazását is. Tarlóba a magot 21 ember helyeit aratott kedden is a kombájn. Hét holdat egy fél nap alatt és csak öt termelő­szövetkezeti tag kellett mellé segítségnek. Sebes­tyén Géza, fiatal kom­bájnvezető igen ügyesen ült a gépén. 80 mázsát aratott a hét holdon. Evek óta nem volt ilyen ter­— ez most a nagy gondunk. Az aratáskor minden nap le akarjuk szántani és be­vetni a nedves földbe a kölest, tarlórépát, káposz­tarepcét. — hajol köze­lebb gelénesi ismerősünk. Adunak tartotta mondani, valójának utolsó részét. Lépésben ballagtunk ez­után a kis szalmakailak mellett, ahol a friss szal­mahordókocsik már mun­kához kezdtek, száraz és megfelelő helyre gyűjtöt­ték a szalmát. Mellettünk, az árnyékos fák alatt ké­szülődtek az emberek, egynémelyik az utolsó fa­latokkal foglalatoskodott és volt, aki nagyokat kots. tyolt a pálinkás bütykös­ből. Nos, — a tsz. becsü­letére legyen mondva — búcsúzóul megsúgjuk, száz liter aratási pálinkát' is megtakarítottak és más­félmázsa szalonnát és 15 ezer forintot a nagy „nyá­ri műszakra", a Petőfi, Termelőszövetkezetben az aratásra. A „csodagép“ pedig lá­togatásunkkal mit sem tö­rődve, mohón rakta gyom­rába a kövér árpaszeme­ket, ment-ment egyenle­tesen az emberek csodál­kozásától kisérve hódító útjára a gelénesi határban. ' -' ■ P- Gj XIII. évfolyam, 157. szám ARA 50 FILLÉR 1956. július 6, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents