Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-05 / 156. szám
N f f> L A P 1358. július 5. csütörtök 8^—— ■ — — „Mi, nagykáilói asszonyok olyanok vagyunk, mint a kovász...“ Beszélgetés a palánk alatt Nemrégiben tarístta Nrgy- kallóban a Hazafias. Népfront járási bizottsága egyesítő ülését. Kerestem valakit, aki elmondta volna nekem a2 ülés tanulságait. Aradi Lajosnét említettek, mint egy asszonyt a sok közül, aki résztvesz a nőmozgalomban és ismeri, a népfront munkáját. Hoss2ú, poros falusi utcán baktattam Aradiné lakása felé- Már messziről piroslott a nemrégen épült ház homlokzata, de a háziasszony elébe jött a találkozásnak. A gyepes út mentén alacsony, idősebb parasztasz- szony közeledett, mezítláb, kezében mázatlan agyag- korsó hintázott. Az ismerkedésünk hamar megtörtént. Okos, fürge szemei gyorsabban felismerték célomat arcomról, mint a2t szavaimmal elmondtam volna. Beszéd közben nagyokat sóhajtott, mint akinek ei-elfogy a lélegzete. Barna, izmos, de vékonyujjú kezével szaporán támogatta mondanivalóját. — Hcsjyne, ott voltam. Valóban nagy jelentőségű ülés volt, merthis2en az egyesítés jelentősége az, hogy egyirányba terelje a széthúzó erőket: a közmegértés egymáshoz vezeti az embereket, nyilván jól* lesz a munka. GYAKORLATI EMBEREK Elcsodálkoztam ezeken a szavakon. Váratlanul jöttek, tolultak a mezítlábas parasztasszony ajkára. A puha homokban nesztelenül lépkedve indultunk, hogy Aradiné idejében szerezhesse meg tejét, amelyért indult a korsóval. — Nem dicsekszem, de mi, nagykáilói asszonyok olyanok vagyunk, mint a kovász. Nem igen tudna az élvtárs olyan helyet találni, ahol már nem jártunk volna, ahol az MNDSZ munkája nem tűnne ki. Mi, asszonyok valahogy gyakorlati emberek vagyunk; azt mondják, sokat szeretünk beszélni, s mégis mindenütt teszünk, ahol tenni kell. Igaz, hogy különösen szociális vonalon dolgozunk szívesen, tehát ott, ahol szív kell, ahol megértés kell. Igen sok elhagyott családot karoltunk fel, gyermekeket, akik apát. vagy anyát vesztettek. Számtalan asszonytársunkon segítettünk. Amíg haladunk, szapo- rábbléptű fiatalok sietnek e! az út másik oldalán, hangosan köszönnek. Aradíné egy nagy összekötött csomó hagymaszárért nyúl !e egy kerítés tövébe. KI NEVEL TÖBB baromfit: — Jó lesz a pulykáimnak. Szeretném, ha látná elvtárs a baromfi udvaromat. Versenyt indítottunk az asszonyok között, hogy ki nevel több baromfit. Megértettük, hogy hozzá kell járulnunk a húsellátás javításához. A verseny szépen halad, csak sajnos, az értékeléssel van baj. Mindig ott van a baj, ahol a papírmunkára kerül a sor. — mondja gúnyorosan. — De tényleg, — áll meg s egy kicsit feljebb húzódik a gyepen, hogy magasabb legyen és komolyabban a szemembe nézhessen, — az MNDSZ nagyon sokat segített. Kiharcoltuk a bölcsődét is. Ellenőrizzük a gyermekotthonokat, óvodákat, — mi a hiány? Mi a baj? De beleszólunk a község dolgaiba is. Mozgósítunk a mezőgazdasági munkák időbeli elvégzésére, a kötelezettségek teljesítésére és számtalan más feladatra. Igen sok apró dolog is van, amely magában nem jelentős, de sok késiből lesz a ragu. A tavasz folyamán pé’dául nem volt grz a bölcsődében. Én magam tudtam, hogy a malomban meg ott fekszik. Még egy órát sem kellett áldoznom, s máris volt gríz a kicsinyeknek, akiknek pedig olyan fontos. Visszaszereztük a pékségnek bizo 'yos felszerelését, melyet innen elvittek Nagyi; állóból. Miért? Mert nem volt péksütemény. De ezeket végtelenül sorolhatnám.;. „NEM SZERETJÜK A PAPÍRMUNKÁT ..." A korsó libben a kezében. egy darabig csendesen megy tovább. — Eddig sem voltunk tétlenek, ml asszonyok, most még inkább tennünk kel! ezután. Én magam nagyon jól látom, hogy a népfronttal való egyesülés nagyobb lehetőségeket nyit számunkra. A népfrontnak tagja voltam eddig is, tudom, hogy legalább is a mi járásunkban az utóbbi időben szinte hivatalos szervvé változott a népfront. Szervezetében nem volt jó, túl sok volt a papírmunka és kevés a tett. Na, mi asszonyok nem szeretjük a papírmunkát. Azt hiszem, megmozgatjuk hamarosan a kátyúba rekedt szekeret. Sokan azt kérdezik, hogy tisztában vagyunk-e azzal, mik a feladatok? Hogyne lennénk tisztában, szeretjük a családunkat, jobban akarunk élni, a gyermekeink jövője mindennél drágább előttünk, a feladat pedig az, hogy mindezzé! törőd lünk. Hiszen miértünk van a mezőgazdaság fejlesztési, értünk történnek az új építkezések és minden ami; csak ebben az országban a nép akaratából történik. ■ így keil látni a feladatokat és mindjárt nem kell keresni őket. ARANYALMÁK Az utca végéhez értünk, jebbké2ról hatalmas fákkal iombozott kert állt. közepén kis kastéiyszerú épület. Aradi Lajcsné rámutatott: — Ez a bölcsőde, itt vannak a mi kis aranyálmáink. Mi harcoltuk ki. hogy legyen, és törődünk azzal ma is, hogy felszerelése, ellátottsága egyre javuljon. Egy kicsit saját-magaménak is érzem, mert személyesen is sok munkát áldoztam érte. Gyermekem ugyan már nincsen benne, mert hat van, de már mind nagyobbak. De a mi gyermekeink ott vannak. Ezt kell még megtanulni és megtanítani' sokaknak, hogy ne csak azt ismerjék, az enyém, hanem azt, hogy a miénk. No jöjjön elvtárs, nézzen be egy kicsit, hogy milyen rend és tisztaság van itt. Lehet, hogy a gyermekek most mák, de majd csendben leszünk. S ezzel az üveges reran- dájú épület lépcsőjén letette a csomó hagymaszárat, meg a barna korsót, megtörölte poros lábát és ringó szoknyával — otthonosan beindult előttem Aradi La- josné, a közös ügyek egyszerű harcosa. S. B. sírja hétül Rendkívül örvendetes, hogy a fővárosi lapok (Művelt Nép, stb.) után a közelmúltban végre a Néplap is több cikkben foglalkozott Bessenyei sírjának gondozatlanságával. Valóban szégyene Nyíregyházának és Szabolcsnak, hogy a megye legnagyobb fiának sírja botrányos állapotban van, s szégyenkeznie kell minden nyíregyházinak személy szerint is elsősorban az idegenek előtt, akik — teljes joggal — csak a legnagyobb megbotránkozással tudnak beszélni arról a közönyről és nemtörődömségről, ami itt egyik legnagyobb írónknak, a felvilágosodás és a nemzeti művelődés legjelentősebb magyar úttörőjének emléke körül tapasztalható. S kétszeresen szégyen 62 a hanyagság egy olyan városban és megyében, amely nem dicsekedhet valamilyen nagy kulturális örökséggel. Mint évszázadokon keresztül az ország egyik legelmaradottabb, legkultúrálatlanabb része, Szabolcs viszonylag kevés kiemelkedő írót, alkotó-művészt ’ adott az egyetemes nemzeti kultúrának. Ezért lenne sokszorosan is kötelességünk a meglévő hagyományok ápolása. Öt-hat évvel ezelőtt talán még nem lett volna ennyire kirívó, egyedülálló és szégyenteljes ez a mulasztás. Akkor ugyanis még sokfelé az országban lehetett hasonló jelenségeket tapasztalni. Nem egy nagy költőnknek, írónknak, mint például Vörös- martynak, Berzsenyinek, Gárdonyinak az emlékét nemcsak högy nem mindig méltóképpen ápolták, hanem sokszor egyenesen megcsú- folta azt a bürokratikus szűklátókörűség, a hozza- nemértés, a közöny. De hol vagyunk ma már ettől? Az utóbbi években országos méretű mozgalom bontakozott ki a haladó és demokratikus hagyományok ápolására. Irodalmi múzeumok, emlékszobák, szobrok, síremlékek és emléktáblák egész sora hirdeti szerte az országban azt a megbecsülést, amellyel népünk legjobb, legtehetségesebb fiainak emlékét körülvesz', ápolja. Bessenyeinél sokkal kisebb jelentőségű írók, művészek is megkapták már a méltó elismerést, éppen ezért várjuk türelmetlenül, mikor fognak felébredni végre Nyíregyházán is a tanácsok, a népművelés és a tömegszervezetek illetékesei Csipkerózsika-álmukböl. Ezért örülünk a Néplapban megjelent cikkeknek, hisz talán ezek is segítenek ebben az ébresztésben. Amennyire örvendetes azonban maga a tény, hogy ez a kérdés végre legalább a Néplap hasábjain napirendre került, annyira elszomorító, hogy a legutóbbi cikkbe egy bántó tévedés is belekerült. A lap június 28-i számának ifjúsági mellékletében mégjeient Gondolatok Bessenyei sírjánál című írásban ugyanis többek között a következőket olvashatjuk: „Itt nyugszik népünk nagy költője, megyénk szülötte. Ide hozták hamvait a paszabi csendes, félreeső temetőből, a legelőkelőbb helyre... Hosz- szú időn keresztül nagy harc folyt azért, hogy elhozhassák Bessenyei hamvait Paszabról. Mert a pa- szabiak magukénak vallották ... stb.“ Hegy a paszabi temető félreeső és csendes-e, azt nem tudom, bevallom, nem jártam ett, de hogy Bessenyei hamvait sohasem hozhatták onnan Nyíregyházára, már csak azért sem, mert azok sohasem voltak ott, az bizonyos. Ezek után természetesen az is nagyon valószínűtlen, hogy a pasza- biak magukénak vallották volna, harc azonban valóban folyt, csak éppen nem Paszabbal, hanem a Bihar megyei Bakonszeggél, amelynek határában, pusztakovácsi birtokán halt még Bessenyei, és ott is temették el. Onnan hozták Nyíregyházara hamvait 1940. május 2-án. Miért olyan bántó ez a látszólag kis tévedés? Mindenekelőtt azért, mert egy szomorú tényre világít rá, arra, hogy még azok, akik jószándékkal igyekeznek segíteni a probléma megoldásában, még azok is mily kevéssé ismerik haladó .hagyományainkat. M. J., a cikk írója jó ügyért szállt síkra. de fegyvere rozsdás volt, s visszafelé sült el. Vajon nem dudva és száraz levél-e ez is Bessenyei sírján? S még valamit. Az, hogy M. J. mindezt nem tudta, csak szemorú, de hogy a szerkesztőség ezt nem vette észre, az elkeserítő és lehangoló. „Pirulhat az orcánk*' — írja M. J. az elhanyagolt sírhant láttán, s az ő szavaival mi is azt mondhatjuk, pirulhat az orcánk, hogy ez a különben jószándékú cikk ezzel a bántó és önleleplező tévedéssel, nem Sopronban és nem Szombathelyén, hanem itt Nyíregyházán megjelenhetett. Katona Béla JOGI TANÁCSADÓ Kint! marat a nyírinek, ha a szülik kálin élnek ? Megyénk járásbíróságai — meghatározott és közhíré tett napjai —rendszeresen tartanak félfogadási napokat, melyeken egyre több és több dol* gozó kér orvoslást és tanácsadást a szóban elmondott ügyes-bajos dolgaira. Ügy gondoljuk hasznos lesz, ha a félfogadási napok anyagából kérdés-felelet formájában sajtón keresztül is adunk ezentúl tájékoztatást a megye lakosságának, hogy azok, akik nem ismerik ügyeik intézésének, orvoslásának módját, ebből tanuljanak, ha már most, vagy később hasonló problémáik merülnek fel. DR. KOVÁCS PÁL, megyei bírósági másodelnök KÉRDÉS: A külön élő szülők csak ritkán tudnak megegyezni a házasságukból született gyermekük elhelyezése tárgyában. Sokkal gyakoribb az az eset, amikor az egyik szülő elhagyva a közös lakást magával viszi gyermekét is anélkül, hogy erről a másik szülő tudna, vagy ehhez előzetesen hozzájárulna. Mi ily énkor a teendő? FELELET: A családjogi törvényünk rendelkezése szerint a gyermek elhelyezése kérdésében — a szülők megegyezésének hiányában — a bíróságnak kell dönteni. Ilyenkor tehát a bírósághoz kell fordulni. A gyermek elhelyezése iránti pert a másik szülő ellen, vagy az ellen a személy ellen kell indítani, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál. A per elbírálására az a járásbíróság _ illetékes, amelynek területén a másik szülő lakik, de megindítható az előtt a járásbíróság előtt is, ahol a gyermek lakik. Ha azonban a szülők között a házasság felbontása iránt per van folyamatban, akkor a gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet a bontóperrel össze lehet kapcsolni. E rendelkezésnek az a célja, hegy a házasság felbontásával egyidejűleg a bíróság rendezze a felek házasságával kapcsolatos egyéb kérdéseket is és ezzel megkímélje őket újabb per költségeitől. A gyermek elhelyezésénél a fő elv az, hogy a 6 életévet betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a 6. életévet be nem töltött fiúgyermeket pedig rendszerint az anyjánál kell elhelyezni. A gyermek érdekében azonban ettől a szabálytól el lehet térni, sőt a gyermeket máshol is el lehet helyezni. A bíróság mielőtt döntene az elhelyezés kérdésében, megvizsgálja a különélő szülők életkörülményeit, lakásviszonyait, erkölcsi, — politikai magatartását. Ezeknek az adatoknak alapos és körültekintő vizsgálata után állapítja meg azt, hogy a gyermek gondozása, nevelésé, testi és szellemi fejlődése melyik szülőnél látszik jobban biztosítva. Az egyik szülő jobb anyagi helyzete nem szolgálhat alapul arra, hogy a bíróság a gyermeket neki adja át. A gyermek érdekeit nem csak a nevelés anyagi körülményei biztosítják, hanem sokkal inkább a szülök erkölcsi tulajdonságai, a gyermekkel szemben tanúsított nagyobb szeretete és figyelme, valamint magának a gyermeknek a szülőhöz való személyes ragaszkodása. A bíróság több perbén az apák szeretetlen, a gyermekükkel hosszabb idő óta nem törődő viselkedésükből arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeknek a náluk való elhelyezését nyilván azért kérték, hogy a tartásdíjaktól szabaduljanak. Ez esetben a bíróság a 6. életévüket betöltött fiúgyermekeket is az anyánál hagyta. Volt eset, amikor a magánosán, legényszálláson lakó apának a 8 éves fiúgyermekét szintén nem ítélte neki, mivel a jelenlegi életviszonyai nem olyanok, hogy a gyermek gondozását és nevelései eltudná látni. Leánygyermekeket — különösen 6 éven altűi gyermekeket — a bíróság csak különösen fontos okból helyez el az anya helyett az apánál, vagy másnál. (Például erkölcstelen életet él, fertőző betegségben szenved.) Ha tehát azt látja a bíróság, hogy a gyermek érdekét szolgáló feltételek valamelyik szülőnél nincsenek meg, akkor a gyermeket a másik szülőnél helyezi el, illetve hagyja. Ha pedig a gyermek érdeke úgy kívánja, akkor máshol is elhelyezheti a szülőkön kívül. Például * nagyszülőnél. Ez utóbbi csak egészen kivételes lehet, mert a gyermeknek elsőrendű érdeke, hogy a szülői szeretetet közvetlenül érezze. A bíróság döntése nem végleges és megmásíthatatlan, mert ha megváltoznak az okok, elmúlnak a gyermek egészségi állapotát, testi, erkölcsi fejlődését veszélyeztető körülmények, úgy újabb perrel lehet kérni, hogy a bíróság az elhelyezés kérdésében korábbi döntésétől eltérő határozatot hozzon A bíróság mellőzi a gyermekek komoly szükség nélkül való elvételéi? attól (szülőtől, vagy nagyszülőtől), akinél a gyermek már hosszabb idő ót» van elhelyezve, miután gyökeres környezetváltozás esetleg súlyos megrázkódtatást, szellemi és erkölcsi fejlődésében törést okozhatna a gyermeknél. Ilyen döntésekre csak » gyermek 16. életévének, betöltéséig kerülhet sor, mert a 16. életévét betöltött gyermek a szülői házat. vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével s2ülők beleegyezése nélkül is elhagy» hatja, ha ez fontos okból érdekében áll. A gyermek elhelyezés* iránt indított perben mindkét felet teljes költségmentesség illeti mag. Természetesen s pervesztes fél az ellenfele jogi képviselőjének a költségét és a tanúdíjakat —1 amennyiben veit — tartózik megfizetni.
