Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-17 / 141. szám

1956. június 17, vasárnap NÉPLAP 5 Földesi Mihály elv társsal a nyíregyházi csatornahálózat építéséről, a melegvíztorrás feltárásáról Tarpa Halottja,,. Érdekes hír kelt szárnyra a napokban Nyíregyházán. A város lakói arról beszél­nek, hogy a Mélyépítő Vál­lalat dolgozói megkezdték a város szennycsatornáinak építését. Ezzel kapcsolatban felkerestük Földesi Mihály elvtársat, a városi tanács Város és községgazdálkodási Osztályának ve zetőjét. Föl­kiesi elvtárs kérdéseinkre 'az alábbi válaszokat adta: — Nyíregyháza város szennycsatorna hálózatának megépítése rendkívül jelen­tős és hasznos a város fej­lődése szempontjából. Ez­előtt évtizedekkel is tervez­ték ezt, de az akkori köz­igazgatási szervek és a kormány nem engedélyezte a nagy költséggel járó csa­tornahálózat J megépítését. Most a N. öteves tervünk megvalósításal)or kerül er­re sor. A Nyíregyházi 6. számú Mélyépítő. Vállalat már is megkezdte a felvo­nulási munkálatokat. És rövidesen hozzálát a tény­leges építkezésekhez. — Mikor készül el a csa­tornahálózat? — Véleményem szerint П, ötéves tervünk végére sikerül befejezni az igen nagy munkát I kívánó épít­kezéseket. — Milyen jelentősége lesz a város fejlődése szempont­jából az új csatornaháló­zatnák? — Rendkívül megkönnyí­ti városunkban a lakás­építkezéseket. Ha megépül a csatornahálózat, nem kell újjáépíteni a biológiai de­rítőket, olcsóbb lesz a la­kások felépítési költsége és ezzel együtt olcsóbbak lesz­nek a felépítendő lakások lakbérei is. — Milyen beruházásokat fordítanak я csatornaháló­zat építésére? — Eddigi értesülésünk szerint 28 és félmillió fo­rint kerül Ráfordításra. Az idén az első lépcső építését kezdik meg, több mint 5 millió forintos költséggel az Nem új keletű intézmény a szociális otthon. Az iro­dalomtörténet feljegyezte, hogy а XVIII. század ha­ladó költője — Faludi Fe­renc Rohoncon 1779-ben — szegényházban halt meg. Kétségtelen, hogy a szociális otthon őse a szegényház volt. De az elnevezés való­ban fedte is az intézmény jellegét. Megyénk területén is több szegényház működött, melyekben az elaggott- öre­gek csupán üres szobát kaptak. Élelmezésüket ma­guk látták el könyörado- mányból, adakozásból. 1950-ben megkezdte mű­ködését a szakolyi és a tar- pai otthon. Akkor még csak 70, ma már 641 sze­mélyt fogadnak be a szo­ciális otthonok. Valamennyi otthon közül kitűnik rendezettségével a szakolyi otthon. Az intéz­mény létrehozásában jelen­tősen közreműködtek a nagykállói járás községei, s az otthon jó körülményeit nagyban az egészségügyi állandó bizottsági tagok lelkiismeretes segítségének köszönheti. De segít a helyi MNDSZ is. Működését 35 gondozottal kezdte meg, ma Arany János utcától, — ahol az új lakásokat épít­jük — a csatorna eljut az Árok utcai MTH intézetig, amelynek derítőjét felhasz­náljuk a szennyvíz tisztítá­sára és levezetésére. — Hol készül a végleges nagy derítő? — A végleges nagy derí­tő a Hímes mellett épül. — A város lakói arra is kíváncsiak, mi a jövője a nyíregyházi vízműnek? — A vízmű építése távo­labbi feladataink közé tar­tozik. A szakemberek most végzik a vízmű terve­zését. — A csatornahálózat épí­tése során nem Icnnc-c szükség a város dolgozóinak társadalmi munkájára? — Az a véleményem, az egyszerűbb munkálatokban sokat jelentene a dolgozók társadalmi munkája. Ez a társadalmi munka valószí­nűleg közelebb hozná a csatornahálózat felépítését és ezzel lehetőséget adna arra is, hogy minél hama­rabb megkezdhessük az új lakóházak építését. — Megkérdezzük még, hogy áll a nyíregyházi mc- legvizforrás feltárása? — : Már megérkezett a szakértők és a miniszté­rium hozzájárulása a me­legvízforrás feltárásához. A Valóban otthon legyen a szociális otthon imái’ 75 gondozott befogadá­sára képes. * A . szakolyi otthonban olyan öregek nyertek elhe­lyezést, akiknek munkabí­rása még nem enyészett el. Ez a tény serkentőleg hatott arra, hogy az otthon gaz­dálkodással foglalkozzék. A munka persze nem kötele­ző, teljesen önkéntes, s meg van az a lélektani hatása, hogy a gondozottak nem érzik a könyöradomány ke­serű ízét — jogos ellátást kapnak. Egy séta az otthon terü­letén meggyőz bárkit arról, hogy nem csak névleg, ha­nem ténylegesen otthonuk­ká vált az öregeknek ez az épület. Lakályos, csinos szobák, kellemes környezet, rend és nyugalom — ez jellemzi a szakolyi otthont. Rádió, könyvtár áll rendel­kezésükre, és hetenként egyszer filmet is vetítenek. És véglegesen eltűnik a múlt bélyege, melyet a sze­gényház — ős nyomott az otthon fogalmára, ha meg­tudjuk, hogy még műkedve­lő gárdát is alakítottak. * A szociális otthonok meg­teremtésével megtörtént az első lépés a gondozatlan, szakértők véleménye sze­rint a feltárás sikerrel fog járni. — Mikor kezdik meg a feltárást? — Erre pontos dátumot még nem tudunk. Előrelát­hatólag a szegedi mélyfúró vállalat végzi ezt a mun­kát. mivel ő rendelkezik a feltáráshoz szükséges fel­szerelésekkel. Annyi tény, hogy még ebben az évben feltárják a nyíregyházi, kül­ső állomás mellett lévő melegvízforrást és valószí­nűleg hamarosan népfür­dőt építenek Nyíregyháza dolgozóinak — fejezte be nyilatkozatát Földesi Mihály elvtárs. magatehetetlen öreg sorsá­nak változtatására. • Eltűnt ez a fogalom: félelmes öregség. A dolgozók létkö­rülményeinek javítása mel­lett azonban ezeknek az öregeknek életéről sem sza­bad megfeledkezni. Az egészségügyi állandó bi­zottságok feladata. hogy körülményeiken egyre ja­vítsanak, s mint általános­ságban eddig tették, lelki­ismeretesen segítsenek az otthonok dolgozóinak, az in­tézeti vezetőknek. Javítani való van. Bár Máriapócson az otthon gyümölcsöse szép termést biztosít, s, ezáltal igen jó az ellátás, a szobák barátságtalanok, ridegek. A gondozottak foglalkoztatása nem kielégítő, ezért sok a viszálykodás. A tarpai ott­honban a tisztaság foka el­len lehet kifogást tenni. Fülpösdarócon, — mint má­sutt is, — a gondozók szak­képzettsége hiányzik, és így tovább. Azonban nem a hi­bák a jellemzőek. Az egész­ségügyi állandó bizottságok segítségével mihamarabb példaszerűvé kell válniuk szociális otthonainknak a lakályosság, tisztaság, és az egészségügyi rendszabályok megtartásának tekinteté­ben. Gál Ibolya, /í tarpai öreg temetó- i л ben a bejáratnál egy­szerű sírkő emelkedik, rajta ez a mondat: „Tarpa Ha­lottja.“ A sírhantot kora tavasztól késő őszig virá­gok bontják. A második világháború korának leg­igazibb magyar polgári po­litikusa fekszik ebben a sírban, Bajcsy Zsilinszky Endre. Erről a hősről, mély­ségesen magyar, a sötét : időkben fáklyaként világí­tó nagyszerű emberről em­I lékezünk most meg, aki ! 1886. június 13-án, 70 évvel ezelőtt született. Élete, poli- ! tikai hitvallása, hősies és > korát megszégyenítő bátor \ magatartása nagy felkiáltó- ’ jel, örök emlékezés minden ■ hazáját, szabadsagát, füg­getlenségét és emberi jogot j tisztelő magyar számára. 'polgári politikus volt, А Nem a forradalom, nem a munkásmozgalom nevelte fiatal éveiben, ha­nem az igazságtalanságok láttán, a haza sorsát osz­tályérdekek alá helyező po­litika következtében, a va- gyonváltság földön tengődő I wasztsorsok, és a megal­kuvó csak maga érdekeit szolgáló politika vezette ahhoz az úthoz, amelyhez 1944. őszén jutott el: a nem­zeti ellenálláshoz. Izzón tu­dott lelkesedni, harcol­ni. — Erről beszélnek tarpai emlékei is, ami­kor százak és százak kísér­ték a csendőrök által haj­tott Bajcsy Zsilinszky End­rét Tarpa utcáin. Nem tö­rődött szavainak, tetteinek következményeivel. Kossuth szavai: „A haza és a sza­badság mindenek felett“ volt életének iránytűje. Egyéni érdekével nem törő­dött soha, megszakította kapcsolatait azzal a. réteg- . gél, amelyhez tartozott, igen szegényen élt. 17 éleményét bárkivel szemben, bármikor nyilvánította. Izzó szavai bele-bele kiáltottak a 40-es évek szomorú magyar sor­sába. Vájjon hallotta-e va­laki azokban az időkben, vajon felmérte-e a polgári osztály azokban a napokban Irta: dr. Molnár Jenő, a megyei faittáee végrehajtó bizottságának elnökhelyettese Bajcsy Zsilinszky Endre hulló vérének történelmi jelentőségét, amikor . egy­magában, fegyverrel kezé­ben szállt szembe az SS-ka- fonákkal. Voltunk ezekben az időkben akiknek szé­gyeneben vér futott arcuk­ba, akik kénytelenek vol- ' tunk csak a porba tekinte­ni, mert magasan állt felet­tünk Bajcsy Zsilinszky Endre, mert történelmi fé­nyéhez a sötétséghez szo­kott szemek nem tudtak feltekinteni, önmaga saját vérével akarta a becstelen­ség bélyegét letisztítani n ■ nemzet homlokáról. Ezért kereste az utat a hazafias érzelmű katonákhoz, a föld- alatt szervezkedő kommu­nistákhoz. Azért, hogy új összefogás szülessen, a nép­front, amelyben dolgozo milliók alkotják meg azt az egységet, amelyből új Ma­gyarország születik. Т/ égrendeletéhez a tanú­bizonyságot, a gerin­cességet saját életével adta, amikor 1944. március 19-én eldördült kezében a fegyver és akkor, amikor Sopronkő­hidára hurcolják, a megkín­zott Bajcsy Zsilinszky End­re a rabszállító autóbusz ; mélyén dacos szívvel ma-. I gyár nótát énekel, s ami­kor a sopronkőhidai fegyház sarkában azon a szomorít karácsony reggelen „részeg bakó legények bitóra húz­ták.“ Emlékezzünk rá, fogadjuk el életéből, tetteiből mind­azt, amely korunkban né­pünk haladását és boldo­gulását szolgálja. Azokban az időkben a polgári poli­tikusok között mindinkább egyedül marad. Ha nem ér­tette meg kora, értsük meg mi most életének nagysze­rű tanúságát. Minket Szabolcs-Szat­már megyeieket, a be­regieket, a tarpaiakat és mind annyiunkat, akik sze­retjük hazánkat, népünket, kötelez az Ö élete és halá­la, a tarpai temető, az Ö sírja, hogy mindig lássuk a fénylő igazságot, amely be­világítja népünk szocializ-' must építő útját. Kántor Józsefet a bizonytalanság gyöt- ri, emészti. Ezerkilencszáz ötvennégy óta várja, hogy ügyét elintézik. Akkor vet­ték fel tagjelöltnek, s azóta se előre, se hátra. Nyírtéten egyesek már úgy véle­kednek róla, hogy „díszkommunista“, örök tagjelölt marad. Fáj, nagyon fáj ez Kántornak,I de nem tehet róla. Ö maga »em tudja, hogy tulajdonképpen micso­da Tagjelölt-e. vagy már párttag. A ke­serűség nagy benne. Mindent gondol már csak jót nem. Égyszer I már eldöntötték a Nyírtéti Gépállomáson a kommunisták Kántor ügyét. Kimondták a taggyűlésen egyhan­gúlag: a kiváló traktorosnak a párttagok között vari a helye. A párttagság hiába döntött így, Kántor elvtárs nem kapta meg párttagsági könyvét. A taggyűlés után összezördült az akkori párttitkár- raí, Gábor elvtárssal, aki aztán kijelen­tette a traktorosnak: — Míg én a gépállomáson leszek, ad­dig maga) nem lesz a párt tagja. S igaza lett. Hiába vették fel, nem kapta mefg a könyvét. így Kántor nem párttag. A tagjelölt könyve megvan, me­lyet még 1951-ben állítottak ki. S jelen­leg nem tartozik egyik pártszervezethez sem. Ariikor megszűnt a gépállomás, át akart jelentkezni az alapszervezethez. Ott nem fogadták el. — Én nem tudok mit csinálni veled, mert nem jött át az igazolásod. — mond­ta az akkori párttitkár, Hatházi elvtárs. Kántori meghökkent. Működött a fan­táziája. Nem tudta elképzelni milyen bűnt követhetett el, hogy nem igazolják át a pártszervezethez. Ment fűhöz, fá­hoz, nem ért el eredményt. Belefáradt. Gondolta, majd csak tisztázzák az ügyét, nem feledkeznek meg róla. Tévedett. Hosszú várakozás után, amikor meg­szűnt a kemecsei járás, üzentek érte, hogy menjen a taggyűlésre. Reménykedett. Gondolta, mozog az ügy. Felszólalt. Szive, szerint mondott el mindent. A párttagok már sajnálták ezt az embert, aki valósággal könyörgött. — Elvtársak, nagyon kérném, végre tisztázzák az ügyemet. Nem tudom, hogy mi vagyok. A párthoz tartozónak érzem magam, s nem fogadnak be. Felvettek a pártba, s nincs tagsági könyvem. Még mindig nem kaptam meg. A kommunisták csodálkoztak. A járási pártbizottságtól kinnlévő elvtársak meg­ígérték, hogy elintézik az ügyét. A korán megőszült szerény emberben fellángolt újból a reménység. Ez márciusban tör­tént. Most június van. Azóta „vizsgál­ják“ s eredmény nincs. A kiváló traktoros bizonytalanságban él. Nem tudja elképzelni miért szüntet­ték be a vizsgálatot. Már arra is gondolt, hogy a járási pártbizottság azért vár, mert meg akar győződni arról: milyen ember, hogy dolgozik? Nem erről volt szó. A párt végrehajtó bizottsága egyszerűen megállapította, hogy nincs kartotéka, nem szerepel csak a „holt“ nyilvántartásban, s abbahagyta a vizsgálatot. — Mi már vizsgáltuk Kántor elvtárs ügyét — vélekedett a nyírtéti alapszer­vezet új párttitkára, Lengyel elvtárs. — Meg kell mondani őszintén, hogy az ő ügyében eddig nem tett senki semmit. A járási bizottságtól is kinn voltak. Nem tudták tisztázni, mi a valóságos helyzet, így aztán a párttitkár által felfektetett új nyilvántartási könyvben is áthúzták a nevét. Úgy intézték el, mintha ez az ember nem is létezne,' nem lenne a párt tagjelöltje, aki évek hosszú során a nem­törődömség, a papír munka, a bürokrácia miatt él kétségek között, aki már azt is feltételezte sajátmagáról, hogy azért nem kapta meg tagkönyvet, mert az apjának 15 hold földje volt, s talán osztályidegen­nek tartják. Nehéz, nagyon nehéz a felelősöket megtalálni. A gépállomás megszüntetésé­vel, a járások átszervezésével eltűnt Kán­tor József kartotéka, amiről nem ő tehet. Azóta hányódik egyik helyről a másikra. Az alapszervezetnél nem fogadják el, nem kap pártbélyeget. A Nyírbogdányi Állami Gazdaságban, ahol dolgozik, nem mer szólni a párttitkárnak, mert maga sem tudja, hogy mi van vele. S ezzel csak bonyolítaná az ügyet. A Nyírbogdányi Állami Gazdaság a nyíregyházi járási tanácshoz tartozik. Nyírtét a baktalórántházihoz. — Ha még a mi járásunkban volna, el tudnánk intézni — így vélekedett Sza- niszló elvtárs, a baktalórántházi járási pártbizottság PTO vezetője. Nem megnyugtató. Sőt. Bosszantó. Senki nem veszi figyelembe, hogy Kán­tor elvtárs él, létezik, s bosszankodik, emészti magát. Nem érdemli ezt Kántor József. Nem tud bejelentkezni a gazdaság pártszerve­zetéhez, mert még a nyírtéti alapszerve­zethez sincs átjelentkezve. Nincs egyál­talán nyilvántartva sem a járási bízott-’ Ságokon, sem az alapszervezeteknél. Kántor elvtárs szereti a pártot, nem tud belenyugodni helyezetébe. Úgy érzi megbántották. Megbántottak egy embert, aki a Nyírtéti Gépállomás egyik legki­válóbb traktorosa volt. Ö nevelte a leg­több zetorost, gépkocsivezetőt, vontatóst. Sokszor jutalmazták jó munkájáért. Ter­vét mindig 150—200 százalékra teljesí­tette. Iskolára küldözték. Büszkék voltak rá, mert jól tanult. Szerették, mert sze­rény, kötelességtudó ember volt. Most is az. Amikor 1949-ben megalakult a ter­melőszövetkezet Nyírtéten, ő volt az egyetlen traktoros, aki éjt nappala teve dolgozott, szántotta a tsz földjét. Nagy része van abban, hogy erős termelőszö­vetkezetté fejlődött az Új Élet. Egész családját ő szervezte be a termelőszövet­kezetbe. Kiváló népnevelő. így véleked­nek még ma is róla a községben a veze­tők. Elkeseredett ember. — Engem fognak hibáztatni... tudom л. mert kit is vonhatnának felelősségre. ' vélekedett, s szemeiben szomorúság csil­logott. — Én az igazságot keresem. Se­gítsenek ebben nekem. Sorsüldözöttnek érzi magái. Azt hiszi összeesküdött ellene minden. Csendes­ember, nem hangoskodó. Nem követel, inkább kér. Kéri tízszer, húszszor, hogy szabadítsák meg végre a bizonytalanság-, tói, tisztázzák az ügyét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents