Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-14 / 138. szám

1596. június 14. csütörtök NÉPLAP SzabdeX-&zűlttuiti Az országos leány* Hűség a néphez, hűség a párthoz! és asszonytalálkozó küldötte LÁTOGATÁS Ifjú Természetkutatók Állomásán A mátészalkai köveséi­ről már messziről látni az úttörők és diszisták készített feliratot: ' „Ifjú. Természetkulatók Állo­mása“. Körülbelül 3 holdon fekszik. Csinos épület drótkerítéssé] körülvonva. Az utcai részt büszkedere- ku nyárfák díszítik. Az udvar ízléses, rendezett. A foglalkozási termek ha­sonlóan rokonszenvesek, tágasak, v: lágosak. Ho- dász, Nagydobos, Öpályi, Mátészalka, Nyírmeggyes úttörői ezért is jönnek ide oly szívesen tanulni. Szorgalmas kis úttörők kísérletezgetnek, tanul­nak a növénytani, állatta­ni, embertani anyagokban, gazdag szertárakban. Nézzük, milyen munkák folynak itt Nyírmeggye­sen: Szabó elvtárs, az igaz­gató útbai lazításul el­mondja, hogy a pajtások az iskolában és az itt tanul­takat a gyakorlati kisérle- tezésckke'l teszik ’ érthe­tőbbé, és lehetőséget kap­nak..arra, hogy részlete­sen megismerjék azt, ami legjobban felkeltette deklődésüket. A legköze ebbi terem­ből hangos kalapálás, fú­rás-faragás, zaja üti meg a fülünket. Ez az ezermes­terek szakköre. A pajtá­sok szorgalmasan dolgoz­által ér­nak, az évvégi kiállításra készülnek. Papp József tanár vezetésével ' csinos kalitkákat, madárodút, virágtartót és sok más ér­tékes tárgyat készítenek. A szomszédos teremből igen jó illat terjed. A ház­tartási szakkör fiatal le­ánytagjai éppen tortát készítenek, melyből kós­tolót is kapunk. Papp Jó- zsefné, Hevesi Ilona és Herczku Mária vezetik a szakkört. Egyik foglalko­záson a sütés-főzés tudo­mányát tanulják, a mási­kon pedig kézimunkával gyümölcskosarakat és sok szép tárgyakat készítenek a kiállításra. Utunk a szabadba ve­zet. A virágházat tekint­hetjük meg. Már szépen virítanak a szegfűk és más virágok. A konyha­kerti növények: paradi­csom, karalábé stb. is szé­pen ■ zöldellnek. Gergely Gusztáv a virágház és a parkírozás mestere. Az ő szakmai irányításával ha­lad á munkai tanainak a pajtások. Továbbmenve a mezőgazdasági szakkör parcelláit láthatjuk, mel­lette pedig a' szőlőt és gyümölcsöst. Popovics Zoltán tanár irányítja itt a munkát. Elmondja, hogy ezt a fiatal gyümöl­csöst az ősszel telepítet­ték. Most nagy igyekezet­tel permetezik. Két szakkört láthatunk visszajövet. Az egyik az erdő, mező, állattani szakkör, melynek tagjai éppen most akváriumot készítenek Durucz István vezetésével. A kis halak vidáman úszkálnak a csillogó víz­ben. A kiállításra prepa­rátumokat készítenek. A kiállítás után pedig a kis iskolák szertárát gyarapít­ják. Végül a hasznos álla­tok tenyésztőinek szakkö­rét tekinthetjük meg. Je­lenleg méhészettel foglal­koznak. 2 család méhük van. Rövidesen nyúl, ga­lamb és baromfi tenyé­szetük is lesz. A madár­ház és a nyúlketrecek is készei) várják az új la­kókat. Szép itt minden, szinte hihetetlen, hogy a szorgal­mas tanárok által irányí­tott kis úttörők keze nyo­mán születik mindez. A környékbeli pajtások lát­ják, hallják, mennyi szé­nét, kellemeset és haszno­sat lehet itt tanulni. Ép­pen ezért az ő kérésükkel hadd fejezzük be írásun­kat: Jó volna, ha jövőre egv autóbuszt kapnának, így több község tudnivá- gyó pajtása kapcsolódhat­na be a szakköri munkák­ba. Adorján Károly ált. isk. tanár, Öpályi. Egy iskola két apró története Az első történet na­gyon kedves nekünk, kemecsei úttörőknek, hiszen benne van egy l egész év fáradságos ■ munkája. Elsők let- ; tünk a Szabolcs-Szat- már. és Hajdú-Bihar megyék közötti hulla- ' dékgyűjtö versenyben. i Megszereztük tehát a ■ MÉH verseny zászlóját, : melyen gyöngybetúk- , kel ez díszeleg: „A leg- jobban gyűjtő iskolá- 1 nak.“ i A másik történet l sem megvetendő ám. : A múlt héten egy kel- . lemes délutáni napon ' elmentünk a kemecsei 1 Új Élet Termelőszö- ■ vetkezettje hagymát ■ szedni. Mi még kicsik ; I. vagyunk, de sokat se-' I; gítettünk. A tagság ' , 'legalábbis azt mondta, ; hogy sokat jelent ez ■ nekik. Nagyon boldo- 1; gok vagyunk, hogy s.e- I. gíthettünk nekik eb­ben a nagy dologidő­ben. Máskor is elme­gyünk, ha az idő úgy engedi. Német Anna úttörő. . Ezer hegyen és sokezer folyón át 25 mázsa vasat gyűjtöttünk A múlt év végén üzembe­helyezett Kínsi-Magyar Ba­rátság Gép. és Traktor­állomás rövid idő alatt tel­jes erővel bekapcsolódott a kínai mezőgazdaság-fejlesz­tés-rendkívül gyorsütemű munkájába, s ezzel kiérde­melte Santung tartomány dolgozó parasztjainak elis­merését és megbecsülését. KENG KVAN-PO, a kí­nai földművelésügyi mi­nisztérium gépesítési igaz­gatóságának helyettes ve­zetője és Liu Péj-pu, az igazgatóság munkatársa a következőket nondta a fia­tal gépállomás eddigi mun­kájáról. — Sokat nyertünk a jó magyar gépekkel, s még sokkal többet az emberek­kel. A kínai-magyar gép­állomás dolgozói nagyon szeretik a magyarokat, mert mindéi munkában tudnak segíteni. Egyikük kiváló kombájnvezető, a másikról kiderül, hogy jó szakértője a pénzügyi ter­vek elkészítésének, a sta­tisztikának, vagy más fon­tos adminisztratív munká­nak. A gépállomás magyar igazgatója, Vaderna József elvtárs pedig felelősségtel­jes munkája mellett ko­moly politikai segítséget nyújt a kínai vezetőknek a munkaverseny szervezésé­ben. A KÍNAI PARASZT, a magyar parasztokhoz ha­sonlóan, ugyancsak nehe­zen szokja meg az újat, kü­lönösen ha az gyökeres el­lentétben van az évszáza­dok óta megszokott régivel. A kínai-magyar gépállomás dolgozói azonban, magya­rok és kínaiak egyaránt, mindent elkövetnek, hogy meghonosítsák az úja:, a haladót. Az idei tavaszon alkalmazták először a gép­állomás körzetében a négy­zetes vetést. Az csak ter­mészetes, hogy nemegy esetben értetlenséggel, ide­genkedéssel találkoztak. Mit tettek hát? Amellett, hogy szóval próbálták meg­győzni az értetlenkedpKer, nekiláttak és a parasztok jelenlétében maguk dolgoz­tak egy egész vasárnapon át, hogy megmutassák, mi is az a négyzetes vetés. Az ilyen példa azután hat. Sok-sok ilyen példának köszönhető, hogy . Santung tartomány legkisebb falujá­ban is ismerik, szeretik а kínai magyar gépállomás dolgozóit. SANTUNG TARTO­MÁNY dolgozó parasztjai­nak a Kínai-Magyar Barát­ság Gép. és Traktorállo- másról alkotott véleményét azonban mi sem jellemzi jobban, mint egy nemrégi­ben történt esemény. Idén igen meleg tavasz köszön­tött a tartományra. A nagy meleg hatására sárgulni kezdtek a vetések. A pa­rasztok bánatosan csóvál­ták a fejüket. Régen ez azt jelentette, hogy szűk lesz az aratás, s aztán komoly ke­nyérgondokkal kell meg­küzdeni. Most azonban mi tör­tént? Vaderna e.vtárs uta­sítására üzembe helyezték a gépállomás magyar gyárt­mányú szivattyúit, s napo­kon belül újra Kizöldelítek a vetések. Mikor a parasz­tok ezt látták, mindjárt vi­dámabbak lettek, s szósze- rint a következőket mon­dották: — Tízezer évig éljen a magyar nép, amiért segítsé­günkre sietett és ezer he­gyen és sokezer folyón át elküldte hozzánk a sárguló vetéseket újra zöiodé vará­zsoló gépeket. örömmel Jelenthetem, hogy Nag.ycserkeszen a Nádasi bo. kori általános iskola 30 nai- tása — ennvi az úttörők száma — 2S mázsa vasat gyűjtött. ENYEOI KÁROLY igazgató. Ae—iAdtki.-.i**'. ............mitflti Jolán látható. A technikum tanulói és a járási DISZ- bizottság őt javasolták az országos leány- és asszony­találkozó küldöttének. Mint DISZ-titkár, becsű­Képünkön a mátészalkai j mezőgazdasági technikum növendéke, a fiatal Gombos [ nekik. lettel megállja a helyét és a tanulásban sem marad el. Szülei, akik az ököritófül- pösi Haladó Termelőszö­vetkezet tagjai, örömmel. veszik tudomásul, hogy leá­nyuk részt vesz a budapesti leány- és asszony találko­zón. Bizonyosan örülnek neki iskolatársai is. Sok élményét elmondja majd Harc a méhekkel egy „leledheteden“ kiránduláson A nyírtúrai iskola III. és IV. osztályosai nemrégiben tanulmányi kirándulásra indultak az erdőbe. Az erdő mellett hatalmas kiterje­désű nádas van, tele vízzel, a víz pedig tavirózsával. Tikkasztó meleg volt. Az erdő és mező kedves illa­ta elkábított bennünket egy kicsit, de nem soká, mert a gyermekek, mint a hangya­boly, úgy zúdultak a vízbe. Fürödtek, lubickoltak, ki a vízből, be a nádasba, hemperegtek a porban, majd ismét vissza a vízbe. Egész délután tunk, csónakáztunk, rózsát szedtünk és szalonnát sütöttünk, felé aztán haza kéj lett in­dulni, bár a gyermekeknek semmi kedvük sem volt eh­hez. Ütnak indultunk, s ekkor ■ jött a hadd el hadd. Ugyan­is a gyermekeknek meg akartuk mutatni az erdő­játszot- , tavi- finom Este­ben lévő méhkaptárokat Oda is mentünk, de nagyon póruljártunk. Az első kap­tárból kirajzottak a méhek, s mint a legnagyobb ellen­ségek, úgy támadlak ránk. Kitört a „háború“. Repül­tek a táskák, a ruhák a méhekhez, de azok nem tá­gítottak. A szegény gyer­mekek tőrnaruhában vol­tak, így azt sem tudták, hová kapjanak. Engem se kíméltek a méhek, nem res­pektálták nevelői mivolo- mat. Szégyen a futás, de hasznos. „Tervszerű vissza­vonulással“ vetettünk ve­get a kilátástalan " küzde­lemnek. Az úton egyik pajtás sírt, a másik nevetett. Aztán ne­vetett mindenki. ' A szülők várták a Egész este a kapukban gyermekeket, a „hadiélmé­nyekről“ volt szó. Ferkó Mária gyakorlóéves nevelő. Madarak ésíák napja a ricsikai Kétezer fiatal zajától .. volt hangos június 6-án a ricsikai erdő. Itt voltak a környező falvak iskolásai. A tornyospálca’, a jékei, a papi, a nyírlövői,’ a iövé- petri, az aranyosapáti, i az újkenézi, a mezőladá- nyi és nem utolsó sorban a vendéglátók, a ricsikai iskolások. . Az ünnepséget már ko­rábban előkészítették, mu­erdőben tatta ezt az is, hogy min­dennek megvolt a maga helye. Külön a táborozás, külön a tánc, a fagylaltra, sok, a cukrászok helye; A környező iskolák fiatal­jai barátkoztak, ismer­kedtek. A nevelők is el­beszélték egymásnak ta­pasztalataikat, élményei­ket; Barkóczi István, IzaLi/a kittéit P yermekésszel még meg nem értett me­sét olvastam valamikor, ■régen. Szó volt abban egy gyönyörű melltű. ő’, mely a zöld minden színé­ben játszó drágakövekből, szárnyaló fantáziájú mes­ter keze alól került a ka­lifa ■ kincstárába. Sok szegény katona vére hullt már a hatal­masok parancsára a cso­dás ékszerért, míg végül a zsarnok kalifát .elkerget­ték fellázadt rabszolgái é, ■— sok más drágasággal együtt — az elnyomottak birtokába került a melltü is. Ez a mese jutott eszein, be, amikor, június 10-én a DISZ-fiatalok seregszem­léjén, Keszthelyen jártam. Aligánál látták mcg a különvönat utasai a Ba­latont. A borongás reggel varázsködéből csak itt-ott látszott még valami a rop­pant víztükörből. 9 óra - felé a feltámadt szél fosz­lányokká tépett felhöron- gyokat kergetett már. melyek közül a nap éles nyílzápora zúdult a fod­rozódó víztükörre. 10 óra körül értünk Keszthelyre, ahol a nagy felvonulások lármás zűr­zavara fogadott bennün­ket, melyből rövid, idő alatt kialakult az ünnep, rend és kezdetét vette a DISZ seregszemléje. A hivatalos műsor a Hullám szálló teraszán, a megnyitó előadással vette kezdetét. Híres ifjúsági kultúrcsoportok tánc- és zeneszómat, sportműsor, kiállítások, sétahajó, vi­torlás, vidám vark szárai koztatták tovább a sok- ezer fiatalt. Én is beszálltam harma­diknak egy vitorlásba. S mintha a kalifa kincsét láttam volna, ügy csillo­gott a zöld csodás árnya­latait játszó víztükör, a sötétzöld, de távolabb egy­re halványabb és végül a víztükörrel egybeolvadó erdős-hegyes part csodás keretében. És — mintegy a mese Igazolására — vitorlások, csónakok serege rajzott utánunk és feltűnt a tá­volban a 600 személyes Beloiannisz sétahajó is, telve a nép gyermekeivel, akik eljöttek ide, Keszt­helyre is, hogy birtokukba vegyék a zöldtüzű kin­cset. a Balatont, amelyért apáik vére oly bőven hul­lott már. NADZON ВЁ^Л.

Next

/
Thumbnails
Contents