Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-14 / 138. szám
» NÉPLAP 1958. június 14, csütörtök EB SZABOLCS-SZ ATMARI IFJÚSÁG HjűMMMK.jnrW * IHtWMWü 'reL hL_ JL u í HOLNAP MÁR KÉSŐ Irta: JEAN THEVENOT (Megjelent з L’Ecran Francais, 1951. №. l-10-i számában) Vajon a véletlen játéka-e, vagy felelősségérzet? A filmgyártás kezd több, nagyfontosságú szociális és erkölcsi problémával foglalkozni, amelyeket idáig teljesen elhanyagolt: a rák és a sarlatánok tDr. Galloy esete), a magzatelhajtás és a „férfi felelőssése” (A má. sik bűnös), a szexuális nevelés („Holnap már késő”). És még felsorolhatnánk egyéb példákat Franciaországban és külföldön. Mindezekkel a filmekké] kapcsolatban, hadd ismételjem meg elsősorban azt, amit Roger Boussinot jnon- dott a múlt héten az egyikké! kapcsolatban (Dr. Galloy esete): Még hogyha gyengén, vagy rosszul készített filmek is ezek, rendkívüli érdemük az, hogy egyáltalán vannak, hogy lényeges problémákat vetnek fel. hasznos gondolkodásra késztetik a nézőközönséget és nem elégszenek meg azzal, hogy megint egyszer a családi háromszög, vagy az üldözött ember egyedüli „problémáját" vetik fel. Már pedig azt tudjuk, hogy mennyi bátorság és hit kell ahhoz, hogy ezt megtegyék azok, akik merészelnek ilyen témákat választani! Ami a „Holnap már késő” című filmet illeti, helyes, ha megemlítjük, hogy Léonide Moguy mar a háború előtt mozivászonra akarta vinni ezt a témát Franciaországban. A gyártók azonban őrültnek nevezték és egyesek nem riadtak vissza attól, hogy kijelentsék: elég volt az a „botrány”, amit a „Rács nélküli börtön” váltott ki! És ugyanez volt a helyzet Hollywoodban, ahol Léonide Moguy újabb kísérletet tett ilyen irányban a háború alatt. Ha ma mégis célhoz ért Olaszországban, az a filmgyártás szerencsés fejlődésének köszönhető általában, és különösképpen az olasz filmgyártás éleslátásának és alkotó akaratának. A ..Holnap már késő” című film természetesen nem mentes a tézis-filmek sajátos hibáitól és hiányosságaitól. A jó megérthetőség végett a problémákat egyszerű eszközökkel kell feltárni, ami azt jelenti, hogy csak egy lépés választ el a primitívségtől, vagy az eltúlzott, szélsőséges tárgyalási módtól. Ugyanúgy, mint ahogy végtelenül kicsi a távolság az expozé és a prédikáció között. Egyszóval: nem könnyű elkerülni a könnyű megoldásokat. Ennél a filmnél pedig annál is szembeszökőbb ez, miután az egész rész, amely a bizalomra és bizalmatlanságra alapozott nevelési módszer konfliktusát tárgyalja, túlságosan pontos mása a „Rácsnélküli börtön” és más olyan filmek témájának, amelyek ezt a szükséges vádbeszédet tárgyalták. A helyzetek kétségkívül azonosak és a megoldások is, de éppen ezért sokkal érdekesebb lett volna azok leírását meg; újítani. Mindezen fenntartások után azonban az az eredmény, hogy az annyit várt perbehívás megtörtént és még hozzá olyan megható melegséggel, amely reméljük meggyőző lesz. Perbehívja. a szülőket, akik nemcsak, hogy nem tudják megnyerni gyermekeik bizalmát, hanem néha meg mélységes félelmet is keltenek bennük. Perbehívja a fegyelem szellemétől áthatott nevelőket. Perbehívja az elhallgatásokat és álszenteskedéseket, amelyekkel a felnőtteknél találkozunk a serdülőkorúak kí- váncsiskodásaival és zavaraival szemben. Egy iskpláslány, akit szülei nem világosítottak fel, abban a meggyőződésben él, hogy akit szájon csókoltak, annak gyereke születik és miután vele ez történt, ő most már „bukott” lány. Elkeseredésében a tóba veti magát, ahol egy Mindenki örül, mindenki boldog. Az emberek százai szoronganak a díszemelvény körül és figyelmesen hallgatják az előadót. Az pedig dicséretben részesíti a legjobb traktorosokat, vagyis majdnem mindenkit. Mert a Tiszavasvári Gépállomás traktoristáinak túlnyomó többsége 'dere- kas munkás. Igyhát nem lehet fukarkodni sem a dicsérettel, sem a jutalmazásokkal. Fel is kerülnek hamarosan az ünneplő kabátokra az aranysárga kitüntetések ezzel az Írással: „A szakma kiváló dolgozója.“ Aztán az oklevelek sokaságát osztják ki, majd a húsz legjobb traktoros pénzbeli jutalmat vesz át. Ki 150, ki 300, ki 400 forintot. Egy idősebb, kerekarcú, alacsony ember áll csak egyedül. Nem szól senkihez, csak néz, néz, mereven egy pontra, mintha legdrágább kincsét, ifjú korát keresné. Idős Kovács Gábor nem kapott dicséretet. Neki nem adtak oklevelet, még a nevét sem említették. Egy pillanat alatt keserű gondolatok kerekednek benne, s egyre terebélyesednek, szélesebb ívben kavarognak, mint a szántóföldön a forgószél. —' Idős Kovács Gáborról megfeledkeztek ... sóhajtja magában, s hazaindul, hogy ne is lássák. Útközben nem néz se másik kislány mar hasonló becstelenségért vezekelt. A kislányt természetesen kimentik. De menetközben már elmondták mindazt, ami lényeg volt és el kellett mondani. Még hozzá olasz módra, számos értelmes, festői, finom utalással és egy csomó imádnivaló gyerek közreműködésével, a csecsemőkortól az angyali Anna-Mária Picrangeli-ig. A felnőttek játéka sokkal egyenetlenebb és olyan művészi irányítási problémákat vetett fel, amelyektől a gyermekek és különösen az olaszok rendszerint mentesítik a rendezőket. A főszerepeket azonban szerencsére jól osztották ki: a szép, szelíd és erős Lots Maxvell, a kemény, kegyet, len, rettenetes Gabrielle Dorziat és Vittorio de Sica között, aki maga a testet öltött emberiesség. Maga az a tény egyébként, hogy elfogadta azt a szerepet, holott tudjuk, majdnem soha nem filmezik már mint színész, annak záloga, hogy de Sica hisz ebben a filmben és annak alkotóiban. Az én szememben pedig ez garancia a film értéke mellett. Q-óvátiteL jobbra, se balra, lesüti fejét, és poros cipőjét figyeli. — Én nem vagyok traktoros, nem szántok éjjelnappal. Engem, nem ver az eső, nem fúj a szél... Nem ... Igazuk van .. . Megpróbálja elhessegetni magától a gondolatokat, de visszaszállnak azok, mint fecske a fészkére. Nem hagyják nyugton otthon sem. Nem leli a helyét, bármibe kezd, nem szabadulhat bármit csinál. Gondol egyet, s visszaindul az MTH udvarára, ahol az ünnepség volt. — De mégis ... jól esett volna. Legalább megemlítették volna, hogy én is dolgozom ... Ha nem. is szántok, de a. műhelyben, ott megállóm, a helyemet. Nem kívánom én, hogy az újításaimért dicsérjenek ... Eh, azt nem azért csinálja az ember ... Mire visszatért, megkezdték az ebédet. Megállt, körülnézett. — Gábor bácsi, itt a maga helye — s az asztalhoz hívta egy fehérkö- ténycs szakácsnő. Gábor bácsi szótlanul villázta az ízletes ebédet, ámbár ő igazán kevésbé figyelte, milyen finomat aszik. A sört is megitta, koccintott egyik szomszéddal is, a másikkal is. Azok tréfálkoztak vele, megpróbálták szóra- bírni. De ő nehezen engedett fel borús hangulatából. Testnevelési bemutató volt Mátészalkán A nemrég megünnepelt mátészalkai Zalka Máté iskola növendékei testnevelési bemutatót tartottak. Mintegy 200 fiú és leány vonult fel zászlókkal, négy-ötszáz szülő és vendég tapsaira. Nagy sikert arattak a tornabemutatóval. Ritmikus gyakorlatokat láthattak a nézők feldíszített fakarikásokkal, fabuzogányokkal és egyéb dísztárgyakkal a tornászok kezében. De a talajtornabe- mutató sem maradt el. Kedves, finom, jól kidolgozott mutatványok voltak ezek is. Az egyik néző meg is jegyezte: mintha Keleti Ágnest látnám, úgy mozognak ezek a fiatal lánykák. Igen jól szórakoztak a többi számokon is. A hagyományos testnevelési bemutató sikerének jegyében meg kell dicsérnünk az iskola tanári karát és a szülőket, akik valamennyien elősegítették az ünnepség előkészítését és lebonyolítását. Deák István. KÖNYV Barta Lajos; Szerelem és más színmüvek. Barta Lajos öt színpadi művét tartalmazza: a Sötét ház”, a „Tavaszi mámor”, a „Szerelem”, az „örvény” és a „Zsuzsi” cí- műek. Ezek a drámák hű tükörképei a századeleji magyar világnak. Bemutatják az első világháború előtti és alatti idők jellegzetes típusait. — Három fiút adtam ennek a gépállomásnak. Három jó szakembert, szerelőt — tűnődött. — Két unokám pedig a Nyírteleki Gépállomáson dolgozik, azok is jó szakemberek... Legalább erről jutottam volna eszükbe ... Aztán ivott, még eggyel, s ki tudja, estig hánnyal?! Hogy megöntözze a sajgó sebet, mely semmiképp nem akart behegedni ezen az egyébként szép kis kellemes napon. * Idős Kovács Gáborról meg feledkeztek, a nevét sem említették. Ö nem traktoros ugyan, de a gépállomáson dolgozik, ötödmagával. Mi, az ifjúsági melléklet hasábjain emlékezünk meg róla. Nem. véletlen, hogy 64 évével a fiatalok újságjában dicsérjük meg. A fiatalók példaképe, nevelője ö. Egy szerény mezei virágcsokrot hadd jelképezzen ez a megemlékezés, hogy érezze idős Kovács Gábor: mi fiatalok szeretjük és megbecsüljük őt, és a hozzá hasonló névtelen hősöket. A mi jövőnkért fáradoznak, a mi munkánkat igyekeznek szebbé, könnyebbé tenni újításaikkal. S azzal, hogy gondolataikat átadják nekünk, hogy az új hazát, ahogy ő is mondta: az újrendet felépítsük azok segítségével, M, J, as édesanya! ^sereteírol 4 minap üekopugtam az egyik ház ajtajan. A ha« л ziak otthonos kedvességgel fogadtak. A szoba, (amit egyben konyhának, fürdőszobának, éléskamrának is használnak) kissé sötét volt, tekintve, hogy az ajtót zárva tartották. Hamarosan megtudtam, miért. — Beteg a kislányom — int a 60 éven felüli édesapa a szoba túlsó vége felé. Odapillantottam. 16 év körüli leányka feküdt az ágyon, állig magára húzva a takarót. Fekete hullámos, haja szép homlokára omlott, ugyancsak fekete szeme' lázasan csillogott halvány arcából. — Mi baja?Az apa mélyet sóhajt, felhúzza vállát, jelezve, hogy nem tudja. — Orvost nem hívtak? — Nem. Nincs rá pénzünk... Ц elmeséli élete nagy-nagy szomorúságát. Onnan kezdi, amikor felesége. elhagyta, összeállt egy nála jóval fiatalabb emberrel, mit sem törődve a családi élet harmóniájával, az öt gyermek jövőjével... Az, apa ezek után is jól keresett, de soha többé nem falak ta meg azt a biztos talajt, melyen újabb családi fészkét, rakhatott volna. A gyermekek szétszéledtek, ki itt, ,£ji ott dolgozik. Csak ez maradt itt — mutat az ágyra —, ez a legfiatalabb, a kislány. S most ez is beteg, s ha. meg talál halni, mi lesz velem öreg napjaimban? Nem dolgozom, 570 forint nyugdíjból kell megélnünk. . . Hosszan, fájdalmasan, fáradtan néz maga elé.,. A, halvány szobában csak a kislány mély sóhaja lebben fel. Talán éppen anyjára gondol, aki elhagyta őt is, ném törődik vele ... t’gy pillanat alatt megelevenedik előttem egy kßd- vés arc, anyám képe. Mintha most lett vójpa; amikor én is hasonlóan beteg voltam és anyám ott. yjr- rasztott ágyamnál, megsimogatta sápadt arcomat, 5 .vígasztalt, hogy meggyógyulok hamarosan. S én meggyógyultam hamarosan. Részben a jó orvosi kezelés Segk' tette ezt elő, de tudom, érzem, hogy anyám . vigászáj szerető gondoskodása talán még az orvosságnál is'töb^' bet jelentett. Kissé elszomorodom, ahogy nézem ezt a betegen is szép, kedves arcú kislányt. Neki nincs ilyen édesanyja; Öt idő előtt elhagyta, megfosztotta gyermekét a melég- családi fészek kedves élményeket, pótolhatatlan Szépségeket adó lehetőségeitől. ÍZ ed vés B-né! Odakint csodálatosan szép nyári délután varfj szépek Nyíregyháza utcái, füves, fás parkjai. Mosolygós, életerős leánykák, legények vidáman sétálgatnak, nevetgélnek, szórakoznak. Az ön kislánya mit sem élvez ebből, hiszen ezeken a nyáreleji, virágtól illatos délutánokon, déletőttö- kön itt fekszik á szürke, rideg szobában, tehetetlenül. Lázas agyában ébren átélt, riasztó álmok gondolatai kavarognak. Petőfi Iluskája jut eszébe, akit kegyetlen. mostohája halálba kergetett. A gyermekkorban hallottmesék árva leánykáira emlékezik, a Hamupipőkékre, a Juliskákra és a többiekre. ILJiért nem pazarol В-né annyi édesanyai szereteted gyermekére, amennyit Ön kapott az édesanyjától? Nem boldogítóbb volna, ha gyermekei olyan „sze* rető szívvel emlékeznének a meleg családi otthonra, ahogy a költő visszaemlékezett, ezt írva: „Bár maradtam volna benne végig ...” , Az édesanyai szeretetet, mint ön is érezte, nem. lehet leírni, nem találni hasonlatot rá. amely teljes tartalmában, mélységében, tisztaságában visszaadna azt, Hasonlítsuk a naphoz, mely meleget ád. virágot fakaszt, áldásos termést hoz? Tisztaságában a kristálytiszta, hegyekben csörgedező patakhoz? Mélységében a kékvüű tengerhez?... Több ezeknél, jóval több az édesanyai, szeretet. Miért nem szórja hát szeretetének sugarát most, bágyadt kislánya szobájába? Siessen megcirógatni gyón-' ge arcocskáját, vigyen csak egy órára is melegséget, de. rút, puhaságot abba a szobába, melyben még nem érették, mi az a magasztos fogalom: édesanya. Ugye megteszi ezt В-né?! Ugye otthont ád legkisebb gyermekének? Tegye meg, igyekezzék a segítségére. Anyagi helyzete is megengedi ezt, csupán anyai szivének kapuját kell kinyitni^. Mi bízunk benne, hogy, szivére hallgat. Üdvözlettel: Miska János. Ifjúsági szavaló verseny az úttörőházban Vasárnap délelőtt bonyolították le az úttöröházban a megyei könyvtár és az uttörőház közös rendezvényét, az ifjúsági szavalóversenyt. A hetekkel ezelőtt meghirdetett versenyre több, mint, harminc általános iskolai tanuló jelentkezett. A szavalóversennyel egyetemben mesélő és felolvasó versenyt is rendeztek. Az utóbbiakra közel tíz tanuló jelentkezett. A verseny során a három legjobb helyezést Nagy Mária. Csomós Mária és Szilágyi Szilárd érte el. Ér-í demes lenne előadókészségükkel tovább is foglalkozni. A legjobb mesélő címet Szilágyi Éva szerezte meg; A győztesek közt értékes könyvjutalmakat osztott ki a megyei könyvtár. A szervezésért dicséret illeti a VI. sz. iskola nevelőtestületé tg
