Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-27 / 149. szám

195«. 27, ssdÜ»' v г р г;лг ASSZONYOKNAK # LÁNYOKNAK Т *** У'*** ***** ITATKOZZUNk a családi demokráciáról Хе sxégyeljünk segíteni feleségünknek a házimunkában Várnai Zseni: Egy asszony a milliók közül A Néplap szerkesztőségé áltál kezdeményezett, a csa­ládi demokráciáról szóló vitához szeretnék hozzászól­ni. A tiszavasvári Petőfi Termelőszövetkezet tagja vágyók, féleségem szintén rendszeresen dolgozik a ter­melőszövetkezetben. Rövi­den leírom, hogyan élünk. Hét gyermekünk van, ezék közül három iskolás, két óvodás és kettő bölcsö- dés. Reggel mindig én ke­lek fel korábban, megme­legítem a mosdóvizet. Ez­után kel fel a feleségem és közösen öltöztetjük fel a négy kisebbik gyermeket. Az enyém például a cipő­húzás, a feleségem mosdat és fésül. Az iskolás gyerme­kek önállóan öltözködnek, csak a lányokat kell megfé­sülni. Az óvodásokat a leg­nagyobb gyermekem kiséri el, én viszont a legkisebbe­ket viszem a bölcsődébe. Addig a feleségem elkészíti az egész napi ennivalót, amit a határba viszünk ki. Mire a bölcsődéből vissza­jövök, az asszony beveti az ágyat, kisepreget. Reggel egyébként én hozok vizet, a boltba, vagy piacra is én megyek a szükséges dolgo­kat megvásárolni. Este, ha munkából haza­térünk, a feleségem készíti a vacsorát, én begyújtok, tüzelek és vizet hordok. Va­csora után a feleségem mosdatja a gyermekeket és Megválaszolásra táró kérdések Egy csahold nőtlen fiatal­ember, aki kérte, hogy ne­vét mellőzzük néhány dol­got kérdez. Kérjük, hogy a vita során ■válaszoljanak ol­vasóink ezekre a kérdések­re. Az első kérdése az, hogy ha a férj súlyos beteg lesz, vagy nem tud dolgozni, va­jon j^ötelezhetö-e arra a fe­leség, hogy a férjét és ц gyermekeket eltartsa. Ha a A derűs és bölcs jú­nius^ őt juttatja eszembe, Margit né­nit, a tanítónkat. Ö is elérte már élete da­lét, mint júniusban a gyümölcsöző esztendő, amikor elébe kerül­tünk, mi első osztályo­sok. Hajába akkor már ezüstös szálak ve­gyültek, alakja telt volt, szépsége ked.es bágyadástal hervadás- ra hajlott. De még így is szép volt, pedig sok gondja lehetett életében. Valamikor férje is falunkban ta­nítóit, de meghalt. Korán. Margit néni özvegyen élt, mint egyházi iskola taní­tója, kis fizetésből két gyermekét nevelte, taníttatta. Nagyon szerette gyermekeit. Szeretető olyan bő­séggel buzgott szívé­ből, hogy mi is pas- kolhattunk benne, mint a gyógyító for­én levetkőztetem őket. Ha este nagymosás van, termé­szetesen én viszem a tüze­lőt, én hórdom ki és be a vizét. Mint hétgyermekes apa azt üzenem férfi társaim­nak: ne szégyeljüiik segíte­ni feleségünknek a házi­munkában, hiszen csak így lehet békés, boldog családi életet elképzelni. Szórakozni nemigen já­runk. a feleségem este az ágyban olvasni szokott új­ságokat, brossurákat, szép­irodalmi könyveket, én azonban hamar elalszom. Együtt szoktunk elmenni a tanácsülésre, a szövetke­zeti gyűlésre, a termelőszö­vetkezeti közgyűlésre és együtt szoktunk levelet írni az újság szerkesztőségének. Én nem szégyelem a há­zimunkát, mert természetes, hogy a családban a terheket meg kell osztani. A feleség is ember, aki pihenni, szó­rakozni vágyik. Igyekezni kell egymást segíteni, a csa­lád élétét széppé és boldog­gá tenni, hogy gyermekeink zavartalanul nevelkedhes­senek. Újra csak ajánlani tudom azoknak a férfiak­nak, akik nem szeretik a házimunkát, hogy csak bátran segítsenek felesé­güknek, mert ez jólesik éle­tük párjának. Román Károly Tiszavasvári nő az ilyen férfit elhagyja, vajon elitélhető-e magatar­tása? A másik: vannak a családban olyan munkakö­rök,. amelyet csak a feleség tud ellátni jól (főzés, var­rás, gyermeknevelés.) Ügy gondolom — írja csahold levelezőnk, — hogy ez a fe­leség elidegeníthetetlen jo­ga, de ugyanígy a szórako­zás is. Vajon igazam van-e? JHai'qii néni rásvízben. Gyerme­keinek tekintett és volt igaza benne, mert a falu legszebb és legigazabb gondolatát is ő adta, azzal, hogy szüléink értelmét megszólta termékeny betűmagvakkal. Emlékszem, amikor a kis Szólás Gábort vitte beíratni az édes­anyja, Margit néni felkiáltott: — Csak nem a fia­dat hoztad, Veronka? — De igen, Margit néni, én azt hoztam... Gábor, anyja mögé húzódott, úgy kellett előre vonni. — Itt van, ő lesz az. Margit néni rámo- solygott, jósággal megsimcgatta Gábor fejét, aztán messze nézett. Mindig derűs arcát ekkor elborítot­ta valami borús szo­morúság. — Hiszen tegnap még téged tanította­lak ... — szólt gon­dolkozva Gábor any­jához. — Hej, hej... Megmártotta a tol­lat és beírta Szólás Gábor nevét egy nagy könyvbe. Közben nem érdeklődött születési éve, anyja neve után. Ismerte. Gábor pedig bátorságot nyerve a simítástól és a bíztató tekintettől, szépen Margit néni tenyeré­be tett egy fényes egypengőst tintapénz­nek. Igyekeztünk mindig kedvébe járni, jól vi­selkedni. Ha zajong- tunk, vagy nem. tud­tuk a léckét, szigo­rúan felelősségre vont. A szigorúság azonban r.em állt egymagában, éreztük, hogy mögötte jóság lakik, tudatlan­ságunk szomorúságot okoz neki. Később, érettebb fejjel felér­tük, hogy nem Olyan ő, mint néhány más tanító, aki a-bosszúsá­got, a szigorúságot és engedetlenségünk mi­atti bánatot is csak mutatja, bár mögötte nemtörődömség- ., van, mert számára . idegen gyermekek vagyunk. A kis Németh Anna egyszer nagy csokor virágot hozott :neki. Láttuk, hogy könnyes meghatódűs és öröm játszadozik arcán és szeme úgy ragyog ránk pillája harmatos ágacskái alól, mint a tiszta nap. Magunk­ban töprengeni kezd­tünk, hát mi mit hoz­zunk . neki, se virá­gúnk, semmink nin­csen. A kis Szólás Gá­bor úgy döntött: „Hol­napra megtanulom le­írni a nevem és fel­írom a táblára." Másnap, mielőtt Margit néni bejött az osztályba, fel is írta. Margit néni megállt a tábla előtt, nézte a L’gy tisztaszívú asz- szonynak az életét ismerjük meg ebből a könyvből. A falusi szegény­emberek világából indul el a történet. Gondokban, el­törődött, halkszavú anya, nótáskedvű, kártyás, de csu­paszív apa, apró testvérek szinte minden évben, s ki megél közülük, kit elvisz a szegénygyermékek rénié, az agyhártyagyulladás. A gyermek értelme még alig nyiladozik, kicsiny is­koláskorában az apa köny- nyűvérűsége és délibábos vállalkozó szelleme már ki­ragadja onnan. Megkezdő­dik egy európai körút, zsonglőrök, műlovarok, lég­tornászok és idomított ku­tyák között lép fel. a ki­csiny lány, cimbalmát pen­getve. Az apa, akinek vidé­ki kávéházát elárverezték (mert hogy is mehetne jól egy kávéház, ahol a tulaj­donos a legnagyobb fogyasz­tó), most azt reméli, hogy a lánya „csodálatos“ tehet­sége fogja kirántani a baj­ból és nyomorból a csalá­dot. A turné végül lezárul a kívánt’ siker nélkül, az apa börtönbe kerül az adós­ságok miatt. Az írónő a maga ön- életrajzával párhuza­mosan egy másik élet há­nyatott útját is megrajzol­ja. Ugyanebben az időben egy kis tót fiúcska, Peterdi Andor indul el a Vág men­téről, hogy megkeresse ap­ját Pesten. Izmos legény ké­vé nő Budapesten, el is kül­dik pékinasnak. A regény eleven erővel mutatja meg a proletárgyermek testét- lelkét gyötrő rabszolga­munka körülményéit. Há­nyatott, viszontagságos élet kezdődik a számára, éhezés, vándorlás, kaland, s az éle­dező költői tehetség filléres gondjai. A fiatal leány színésznő lesz, de a színésznők érvényesülésének a tőke émbértelen világában rend­szerint nagy ára van, s 6 nem akarja ezt az árat megfizetni. Peterdi Andor­ral való megismerkedése és házassága után új szellemi törekvések kerítik hatal­mukba. Egy ideig férje, a költő alázatos, szent szolgá­latában véli megtalálni hi­vatását. Gyermeke születé­se után pedig ez az asszony, aki éppen a költészet utáni naiv rajongásában nem is mert sokáig írni, most kény­szerítő szükségét érzi an­nak, hogy érzelmeinek iro­dalmi formát adjon. De hallgassuk meg, mit mond ő erről: „S mikor már itt volt a gyermek, oly állandó rajongás tartott hatalmá­ban, hogy már szinte nem is a földön jártam, szárnyai nőttek érzéseimnek s a me­sék csodálatos világába té­vedtek gondolataim. És nyugtalanul csapongtam erre-arra, még hiányzott va­lami: a megnyilatkozást ke­restem érzelmeim számára. Már nem elégített ki az sem, hogy soha nem hallott nyelven becéztem őt és oly nyelven beszélgettünk, me­lyet kívülünk senki nem ért meg. valamit tennem kellett, jönni kellett még valaminek, már csordultig volt a lelkem . . . így szület­tek meg a versek.“ A mi ezután következik a regényben, az már az élő történelem, melyben kicsiny ; pont az egyes ember, de a költő hangja kihallatszik a háborús zűrzavarból, tetem­re hívja azokat, akik a „föl­dönfutó millió család“ tra­gédiájában bűnösek — megeleveníti a magyar pol­gári forradalom, a lánchidi csata emlékezetes óráit. Egy 76 éves, ma is friss szellemű asszony, munkás­mozgalmi harcos örömben és bánatban gazdag élete elevenedik meg előttünk az önéletrajz — regény olvasá­sa közben. (Megjeleni a ,,Hogyan dolgozzunk" című bros­surában.) gyakorlatlan betűket, majd felénk fordult és megkérdezte: — Ki irta ezt? — Én írtam, mert nekünk nincsen virá­gunk ... — Derék fiú vagy — mondta. Aznap nem. engedte letörölni Szólás Gá­bor nevét, az igazga­tónak is megmutatta, Erzsiké nénit, a ne­gyedik osztá’y tanító­ját is behívta,. nézze meg. Legszívesebben eltette volna az egész táblát, hogy megőriz­ze emlékei között a gyermeki értelem első virágát. Emlékszünk Margit nenire, s most amikor immár mi is fiainkat, lányainkat Latjuk be az első osztályba, mint jó tanítónak el­visszük neki szerete­tünk köszöntő csok­rát. SZABD GYÖRGY. A nagykállói járás MNDSZ- asszon^aínak csatlakozása a Hazafias Népfronthoz A megyei egyesítő ülés után több járás tartotta egyesítő ülését, amelyen a Hazafias Népfront, az MNDSZ és a Békebizott­ság közös feladatait be­szélték meg. A nagykállói járás egye­sítő ülésén Márton István, a járási népfront-bizottság titkára mondott beszámolót, amelyben ismertette a Ha­zafias Népfront járási bi­zottsága eddigi munkáját és az elkövetkező feladatokat, amelyeket már a népfront­ba ólvaat MNDSZ-szerve- zetekkel és MNDSZ-akti- vistákkal együtt kell meg­oldani. A beszámolót számos hozzászólás követte. Sőrés Sándorné járási MNDSZ-elnök arról be­szélt hozzászólásában, hogy jelenleg nagyon jó az MNDSZ munkája. Sokat se­gített az asszonyoknak a járási pártbizottság ' és a tömegszervezetek, és ezt a segítséget a nőtanács is igényelni fogja. „Áthozzuk a Hazafias Népfrontba azt A tunyogmatoicsi asszonyok készülnek az aratásra Két hétre szólt a komen- ció, 25 kiló búza, 1 kiló sza­lonna a Károlyi-uradalom­ban. Az aratás meg hát hétig tartott. Naponta egy­szer kaptunk enni főt krumplit. De hát mit csi­náljon a szegény ember. Dolgozni csak kell. Mikor vége volt az aratásnak, ki­mérték fejenként a 80 kiló szemetes búzát, néhány ki­ló árpát, s ha valaki szólt érte, keveselte — azt elvi­tették a kakastollasokkal, így tengődtünk évről-évre, de mindig tápláltuk a re­ményt, hogy majd egyszer lesz nekünk is fehér kenye­rünk. És az idén? Termelőszövetkezetünk két kövér disznót vág az aratásra és pénzbeli előleget oszt. 110 hold búzánk és 30 hold árpánk várja a ka­szát. Három arató csapaton kívül a két kertészeti bri­gád is részt vesz az ara­tásban. Különösen szorgos ilyenkor az asszonyok mun­kája. El kell végezni a ház­körülit, megetetni az apró­Аж anya és csecsemővéciő tanácsadó dolgozói becsülettel teljesítik feladatú hat A felszabadulás óta állan­dóan működik községünk­ben az anya- és csecsemő­védő tanácsadó. Itt dolgo­zik Orosz Magdolna védőnő és Kovács Ferencné szülész­nő. Rendszeres tanácsadást tartanak minden szerdán délután. Havonta kétszer dr. Rétháti Miklós szülész orvos a terhes anyáknak, dr. Lódi László a kisgyer­mekes anyáknak tart szak­előadást. Folyamatos a rákszűrés is az anyáknál. Ebben az év­ben nem is fordult elő rá­kos megbetegedés, és csak egy esetben volt abortus. A védőnő és szülésznő rendszeresen meglátogatja 1 a faluban és a tanyákon la- I kó terhes anyákat és cse- I csemőket. Türelmes munka i eredménye, hogy az anyák a leikés gárdát — mondotta; Sorésné — amely jó mun-' kajával elismertté tette a nagykállói járás MNDSZ- szervezeteit a megye előtt.’’ Rajcsik néni 72 éves. A járás legöregebb MNDSZ- tagja. 1945 óta dolgozik a szervezetben. Arra kérte az új nőtanácsot, hogy ezután is bízzák meg bármilyen feladattal. Szívesen elvégzi. Özvegy Tamás Mihályné elmondotta, hogy a tsz- asszonyok is lelkesen üd- vözlik az egyesítést és meg­ígérte, hogy ezután még eredményesebb munkát vé­geznek a nők a termelő­munkában. Noviczki elvtárs a peda­gógusok nevében több se­gítséget kért a gyerekek neveléséhez. >>. Az ünnepélyes egyesítés után megválasztották a Hazafias Népfront új járási vezet ószervét. Alelnök Ső­rés Sándorné lett, aki egy­ben a Hazafias Népfront nőtanácsának járási el­nöke. Rakita György né. jószágot, elkészíteni az ebé­det, s kivinni azt a mezőn dolgozóknak. De az aratás­ban is segíteni akarunk s ezt úgy csináljuk, hogy ebéd után mi is beállunk az ara­tó csapatba. A tavalyi 11.30 kilográ- mos átlaggal szemben búzá­ból most 12 mázsát, árpá­ból a tavalyi 13 mázsával szemben 16 mázsát akarunk aratni holdanként. Közvetlenül aratás után megkezdjük a másodvetést. Előreláthatólag 30 hold tar­lórépa és kukorica kerül majd földbe. Ennek a 30 holdnak a munkálatait már az asszonyok fogják végez­ni a cséplés ideje alatt. Még azt szeretném el­mondani, hogy termelőszö­vetkezetünk már a héten rendezi a beadását, ugyanis 5 mázsa kövér hízóval vég­leg kiegyenlítjük tartozá­sunkat. 30 kiló tojást már előre beadtunk 1957-re, Kiss Béláné, Tunyogmatolcs, ' Szabadság Hajnala TSZ; 50 százaléka önként jelenti be terhességét. Fügedi Imre Nyírbogát. RECEPT Minden gyümölcsből Miet éej érdemes szörpöt. dz(s?met, ké»j szítén i. mert télen amikor ví* taminokban szűkölködünk. igen! jól felhas’znadhatjuk агок oót- lúsána. ' - ■ Eperszörp A meemopott. szárától. caésee« leveleitől megtisztított eper, mennyiséget porcelán tálba. vacrv h i b á tía n f ni áz ав 1 á b n&b a rakva lecukrozzuk. 1 kér gyümölcshözí 90 dker cukrot veszünk. . A Ide­cukrozott gyümölcsöt má&nabigr állni haervjuk. Másnap я я menyieézet fell óba nas it főzzük. Az így nyert n-vümö’o=’evet sűrű ruhán átszűrjük. felfőzzük, for. rón szűknyakú üvegekbe ont. iük. Az üveret beáztatott mar­ha hóM bekötözzük ée másna, ni? jól betakarjuk. A megma­radt gyümölcsből lekvárt vfc-írv dzbémet készítünk.

Next

/
Thumbnails
Contents