Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-26 / 148. szám
^ViLoLQ pJL<á(UKj.(lÍ ! Pillanatképek I s2äbolcs- Él Г" П I ДО I SZATHÁni |W gJJ f* “ egy szövetkezeti napról AZ MDP 1 MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam. 148. szám ARA 50 FILLER 1856 június 26, kedd Fél tízkor csengett a Rohodi Tanács telefonja. A szomszédos Vajáról érdeklődtek: — Lesz-e valami a szövetkezeti napból, elvtársak? ’ — Csak nem ijedünk meg egy kis esőtől? — jött a válasz. Mire a vajai kerékpárosok, szekeresek megérkeztek, a frissebbek — 60—70 ember — már a határt jár* ták. Madai, pusztadobost, őri és helybeli látogatók szemlélték vendéglátóikkal a rohodi Üj Élet elsőéves munkáját. A major melletti dohány* tábla mellett a szitáló esőben kis csoport vitázott. — Be van mind állva, az a fontos, magyarázza egy zömök, középkorú ember. — Szép, egyenletes mind — és elismerőleg bólogat hozzá. — EGYSZERŰBB — TANÁCSI MUNKÁT Két hete, hogy a Minisztertanács ülése megtárgyalta megyénk tanácsainak és dolgozó tömegeinek kapcsolatit. A Minisztertanács megállapította, hogy e tekintetben nagy a javulás — ezt bizonyítják a megye termelési és politikai eredményei is. A tennivaló azokban még mindig sok. Ennek az elengedhetetlenül szükséges kapcsolatnak a növekedését még mindig gátolják a bürokratikus intézkedések, az ügyintézés hibái, a törvénysértések, amelyeket egyes felelőtlen állami funkcionáriusok követne« el. A tömegkapcsolatot rontja az is, hogy a hibák elkövetőivel szemben egyesek engedékenységet tanúsítanák. Ezeket a' kérdéseket vitatta a Minisztertanács, és sokat segített az alsóbb tanácsi szerveknek, választ adott a dolgozók problémáira. Mert, valljuk meg őszintén: megyénk nem egy községében éppen az ügyintézés bonyolultsága miatt, a bürokratikus huzavona következményeként fordult elő törvénysértés. Ezért kellett leváltani nemrégen a dögéi községi tanács vb. titkárát, ezért vizsgálják jelenleg a szabolcsbákai vb.-elnök ügyét. A tanácsi munka sokrétű és bonyolult. De ez nem jelentheti, hogy a vezetők lélektelenül végezzék munkájukat, hogy akták gyártásában, határozatok gyártásában merüljön ki tevékenységük. A Minisztertanács határozata az államigazgatási munka egyszerűsítéséről azt célozza, hogy megjavuljon a tanácsok és a tömegek kapcsolata, hogy kibontakozzon az alkotó kezdeményezés, az eleven tevékenység. Mennyire magunkénak érezzük e határozatot! Javaslátok halmaza tanúskodik erről. Megyei, járási, községi közigazgatási dolgozók, népi államhatalmunk képviselői sietnek javaslataikkal, hogy megszüntessük a bürokráciát, fejlődésünknek ezt a százfejű kerékkötőjét. Helyesen tette a megyei tanács, amikor létrehozta az újítási és ésszerűsítési bizottságot, amely összegyűjti a javaslatokat szorgalmazza azok véleményezésit egyes szakosztályoknál és vagy a Minisztertanács, valamint az egyes szaktárcák ezekkel foglalkozó szerveihez juttatja el őket. A Minisztertanács 1046 számú határozata nyomán bátorítást kaptak a tanácsi dolgozók. Ma már komoly, merész javaslatokkal is találkozhatunk. Számos jó javaslat született a községfejlesztési tervekkel kapcsolatban kiadott rendelkezések egyszerűsítésére, ai feleslegesen különálló tanácsi vállalatoknak a hasonló profilú nagyobb tanácsi vállalatokba való olvasztására. V. Pethe Sándor elvtárs, a Tiszavasvári Községi Tanács vb. titkára sokoldalú, értékes véleményében mutatta meg, hogy a helyi tanácsok jogkörét bővíteni kell. Erre nagy szükség van, ha jó munkát akarunk végezni, ha megköveteljük a községi tanácstól a hatékony beavatkozást a helyi ügyekbe. Pethe elvtárs elsorolta példának, milyen huza-vonával jár a kórházi ápolási díjak elengedése, illetve a részletfizetés engedélyezése: A helyi tanács vb. elvégzi a dolgozónál a környezettanulmányt, a vb. ülésen tárgyalnak erről, majd javaslatot tesznek a járási tanács vb. egészségügyi osztályának, hogy a kimutatott ápolási díjjal mi történjek. De ez csak egy példa. Kötetekre menő papírt lehetne teleírni a községi tanácsok kezét guzsbakötő, áldatlan papír- és íráshalmazról, amely hetekig, sokszor hónapokig járja körforgását a bürokrácia- tengerén. Mennyi munka és pénz mindez, amit feleslegesen szórunk el! Dicső Ferenc elvtárs, a kisvárdai járási tanács vb. tervcsoportvezetője javasolta, hogy szüntessék meg a községek mindennapos adóbevételi jelentését, mert az egy évben a kisvárdai járásban 25.000 forintos telefonköltséget jelent. Ugyanakkor más úton — írásbeli jelentés alapján — is tudomására jut az adóbevételi összeg a járásnak! A tanácsok tagjai, a tanácsi dolgozók, de a községek, járások és a megye dolgozói is örömmel tapasztalják, hogy megindult az államigazgatási munka szinte minden területén a bürokrácia elleni harc. Éppeh ezért kérik és követelik: ,.Ne álljon meg félúton1 a munka, irtsuk ki gyökerében a vadhajtásokat fiatal tanácsaink munkájából!” A bürokrácia elleni karc nem kampánymunka, hanem hosszú idők feladata. Olyan feladat* viszont, amelynek végrehajtása bőven termi később gyümölcsét, nyugod- tabbá, könnyebbé, szebbé teszi munkánkat. Példamutató kezdeményezés a Sóstó kihasználására: Megnyitották a tanácsi dolgozók üdülőiét. A sóstói erdő kirándulói, sétálói a szálloda mögötti öreg tölgyek övezte akácos, fenyőfás homokdomboknál új, csinos épületekre bukkanhatnak. A nyitott kapu homlokán ezt olvashatjuk: ,.A tanácsi dolgozók kiránduló helye“. Vajon milyen lehet? Az első épületsor, amelynek világos nemesvakolatát vidám strandképek, zöldre- festett fadíszek tarkítják: a büfé, a teraszos tánchely és a társalgók. Árnyas út vezet tovább, s egy szempillantás múlva előbukkannak a csinos lakóhelyek — két-, háromágyas kényelmes szobái szépen berendezve, nemcsak bútorokkal, hanem nyugágyakkal, napozókkal is ellátva. Gyorskonyha is rendelkezésükre áll az üdülőknek. S az egyik magaslaton három házikó, olyan meseházikó guggol a nagy fák alatt. ' — Ezek egyszobás lakások, nászutasok részére — mondja mosolyogva Csicska elvtárs, az üdülő lelkes és gondos tervezője, építője. íme, egy példamutató kezdeményezés a szép és jólevegőjű Sóstó kihasználására. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, szakszervezete nagyon helyesen tette, amikor az üdülő felépítésével nemcsak jó lehetőséget adott a tanácsi dolgozóknak a kellemes pihenésre, hanem egyúttal felhívta a minisztériumok, vállalatok figyelmét: érdemes a Sóstóra üdülőket építeni. A nyaralóhelyet szombaton délután adták át ünnepélyes keretek között rendeltetésének. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, ám a vidámság mégis napfényes, csapadékmentes hangulatot varázsolt az új üdülő környékére. Nyíregyháza és két járás teljesítette adóbevételi tervét Június 19-én jelentette a Nyíregyházi Városi Tanács vb. pénzügyi osztálya, hogy a város teljesítette II. negyedévi adóbevételi tervét. Eredményeik annál is értékesebbek, mivel a napi adóbevételi tervek pontos teljesítésével, különböző kényszerintézkedések nélkül érték el. 20-án a baktalóráptházi járás küldte a jelentést: „Teljesítettük II. negyedévi adóbevételi tervünket.“ Három-négy héttel ezelőtt még igen súlyos elmaradás mutatkozott a csengeni járásban. A végrehajtó bizottság és a pénzügyi apparátus azonban következetes munkával pótolta a hiányokat és büszkén számolt be arról, hogy határidő előtt 10 nappal teljesítette II. negyedévi adóbevételi tervét. „Kellemesen csalódtam a kisvendéglőben0 Páratlan lelet Az AP jelenti, hogy dr. Hellmut de Terra, a new- yorki Columbia egyetem tanára ásatásokat folytatott egy középolaszországi elhagyott szénbányában, amelynek egyik lágy s^énrétegé- ben emberi csontokat talált E csontmaradványoklól megállapította, hogy ezek egy tízmillió évvel ezelőtt élt ősember testéből- származnak. Az eddig ismert legrégibb ősemberi maradványok, a jávaiak és pekingiek „mindössze“ háromszázezerévesek. Örömmel olvastam a május utolsó napjaiban közzétett cikküket, amelyben azt közölték, hogy a vendéglátóipar új „kisvendéglőket” nyit meg. őszintén be kell azonban azt is vallanom, hogy kétkedéssel fogadtam bejelentésüket. Ma azonban — lelkiisme- retfurdalást érezve — meg kell állapítanom, hogy gyanúm és aggályom felesleges volt. A napokban ugyanis az állomással szembeni új kisvendéglőben étkeztem. — Az ízlésesen, tisztán terített virágos asztalok, a kifestett helyiségek, az előzékeny kiszolgálás és a valóban „magyaros” ételválaszték teljesen megnyerte tetszésemet. Azt hiszem, városunk minden dolgozója örömmel üdvözli az új és kétségtelenül olcsó kisvendéglőt. Én ennek ellenére kritizálok: Nem lehetett volna már jóval korábban is ilyen kisvendéglőket létesíteni? Miért csak egy ilyen kisvendéglőt állítottak fel? Egészséges megoldásnak tartanám, ha a dolgozónak nem kellene kilométereket gyalogolni vagy villamo- sozni egy jó tepertős-túrós- csuszáért vagy sajtoslaskáért. Tegye szívügyévé a vendéglátóipari vállalat ezt a kérdést és rendezzen be a város több pontján ilyen kisvendéglőket. Tegye még választékosabbá a kisvendéglők ételféleségeit. Gondolok itt elsősorban bográcsgulyásra, a töltöttkáposztára, a ludaskására, a halpaprikásra, a mákosmetéltre stb. Nem kell félni, hogy nem fogynak el ezek az ételek. Az olcsó, ízléses és ízletes ételek kiszolgálása a vendéglátói párnák jó tervteljesítést, a dolgozóknak pedig örömet és megelégedést jelent. Tóth Gábor Nyíregyháza, Kótaji út 110. 300 táb&ia. Hétfőn hajnalban háromszáz pirosnyakkendős úttörőt vitt Balatonszán- tódra nyári táborozásra a vonat. A megye legjobban tanuló úttörőit hozzátartozóik, szüleik és kedves nevelőik kísérték az állomásra. Kiss Sándort, aki Kál- mánházán jár iskolába, nagymamája kísérte el, ellátva jótanácsokkol. Pedig Sanyit aligha kell félten 1 , hiszen már nem is olyan kis úttörő, mint legtöbb nyaralni készülő társa. Most végezte el a nyolcadik általánost és nemrég vették fel a DISZ-be. „Kalandos” utazásairól, amelyek most az utazás előtt leginkább foglalkoztatják, így emlékezik meg. — Voltam én már nyári táborozáson most két éve Parádsasváron, bejártuk a Mátrát, megnéztük a sasvári üveggyárat is, kalandos utazás volt, mondhatom, amíg a Mátra-vasA' úton felértünk Füredre . . . Sanyi mellett egy szőkehajú pajtás szorong, ő még egy kicsit járatlanabb, töredelmesen bevallja, hogy még soha nem volt Nyíregyházán túl, nem járhatott még a nyári táborban. Neve: Gagulyz János. A Bedő bokori általános iskolába jár, hatodikos és jellemző tulajdonsága, hogtf egy évben sem adja a jelesen alul. Ne hagyjuk ki a számításból a lányokat sem, hisz ők is itt ülnek a tanuló váróteremben; kis cók- mókjukat, útravalót, egy váltás ruhát, egy-két izgalmas könyvet szorongatva kezükben. Bencsik Margit a Vadas bokorból jött. Egyedül képviseli az iskola pajtásait. A kis térképet tanulmányozza, nyakkendőjét igazgatja, de gondolatban már a Balaton fodrait simogatja ujjaival. A háromszáz Szabolcs megyei úttörő rövidesen tábort üt, zászlót avat, szórakozik, gondos felügyelet mellett a magyar tenger partján. P. G. — Szép ez — hagyja rá a pusztadobosi vendég. — Igaz, még nem nagy, de felénekelik még, amikor Pócs fele mennek. (Megy a nyavalya — morog valaki hátul.) — Nemhiába szavazott meg a tagság a dohányért száz forint prémiumot Hercegnek — folytatja a zömök. Sápi József. Igazán megérdemelte. A házigazdák mosolyognak befelé. „Mit szólnak majd ezek, ha meglátják a másik, kötésig érő dohányt!” A beszélgetés tovább folyik. — Maga rohodi úgye? — kérdi az élénkbeszédű pusz- tadobosi tsz-tag a mellette haladó Sápit. — Az hát. — Aztán a tszcs-ben is benne van — inkább megállapítja ezt, mint kérdezi. Annál inkább meglepődik a feleleten: — Még nem vagyok az, de azért a mienk is ez — 1 hangzik nagy derültség közben a válasz. Büszke 1 azj^rt az ember, na. És| már a következő táblai mellett lelkendezik: — Gyönyörű ez a Baba krumpli? önmagát, mutogatja. Elől már nagy a vita. Kc-i vács eivtárs, a gépállomás' igazgatója elszántan csapj egy nagy szál rohodi gazda' tenyerébe. Molnár Pál z.zt bizonygatja, hogy a Gül Baba nem adja meg a száz mázsát. Amikor a tábla túlsó felén kihúznak egy tövet, már vakarja a fejét az öreg. А И alatt 32 egészséges, szép gumó. Csaknem húszezer tő van egy holdon, hacsak félkilójával is számítjuk . . . Veszélyben az öt liter bor, Pali bácsi. A kukoricatábla melletti jól megtermett, barna, bajuszos ember ismerteti a fészkes ültetésű kukoricái agrotechnikáját. Egyesek: úgy vélik, ez a tsz. mező-; gazdásza. Dehogyis. Horváth István iskolai igazgató, a szövetkezet könyvelője magyarázza, hogy mitől olyan feltűnően fejlettj erős, vastagszárú az a kukorica. — Álljunk csak — szól' közbe Molnár Pali bácsi. —• Ne menjünk el a hibák: mellett se. Nézzzük csakj mennyi kukorica fekszik ottl másodolás után. Ezt miná fel kellett volna állítgatnij Azután a dűlőutak mellett) a fasoron belüli földcsík! sincs jól kihasználva. —• Ezért kellene, hogy: bejöjjön már közénk Pali bácsi — ragad bele gyor-j san Láng Elek. — Kell ai segítség, hogy ezek a hibák! se legyenek. A látottakról a kultúrház-: ban mondták el a vendégek! a véleményüket, az elnöki beszámolója után. Ne mond-1 juk el még egyszer, mert még megárt Rohodon a sok dicséret. Legnagyobb tapsot a közös ebéd bejelentése előtt Koós József né kapta, aki bejelentette, hogy négy hold földjévea felvételét kéri a szövetkezetbe
