Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-23 / 146. szám

fOiLaq futfllefnriai tgyeiülieftlí! I SZABOLCS- I SZATMÁRI AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPZa XIIL évfolyam, 146. szám ДЦД FILLÉR 195e- júnil15 33, szombat ...................................... I 'I " ......................................... 1 ................................ ..... Néhány nappal a félévi terv teljesítése előtt ___ Második ötéves tervünk első esztendejében va­gyunk. Több héten keresztül folyt a vita tervünk irányelveiről, dolgozók ezrei, tízezrei vitatkoztak: hogyan lesz jobb életünk, mit tegyünk, mit, hogyan valósítsunk meg. Termékeny, nagyszerű volt ez a vita. Arról adott bizonyságot, hogy országunk, me­gyénk dolgozóit érdekli holnapunk, jövőnk; nem mindegy szájukra, hogy mit és hogyan akarunk megvalósítani. Ne felejtsük azonban el, hogy már hatodik hó­napja második ötéves tervünk végrehajtásáért dolgo­zunk. A kezdet nem volt valami biztató. Olyan ke­mény telünk volt, amire alig-alig emlékszenek a leg­öregebbek is. Akadályok voltak a szállítással, a hi­deg miatt sok helyütt állt a munka. Amikor nagy- nehezen túljutottunk a keményén, akkor elemi csa­pások következtek: földrengés, árvíz. Mindez mint­egy próbatétele volt népünk áldozatvállalásának, hő­siességének. És a próbát kiálltuk. Ma már büszkén állíthatjuk ezt, hiszen a nehézségek, a sok ború után, fényes napsütés köszöntött ránk, egész népünkre és a holnap még ragyogóbbnak ígérkezik. Kormányunk májusban intézkedett az árleszállításról, felemelte az alacsony fizetéseket, csökkentette a legnehezebb munkák munkaidejét A mi munkánk, harcos hétköznapjaink eredmé­nyei ezek. Ahogyan dolgozunk, amilyen eredményt elérünk, úgy javúl, változik életünk. Ezt tudják mun­kásaink, dolgozó parasztjaink. Üzemeink munkássága az első hónapok után mindent elkövetett azért, hogy az első negyedéves kiesést pótolva jobb eredményt érjen el. A megyei építőipari vállalat dolgozóinak több, mitót a fele kényszerű szabadsággal töltötte a kemény telet. Már úgy látszott, hogy hosszú hónapok alatt sem tudják teljesíteni tervüket. És most? Most arról számolhatnák be, hogy teljesítették, sőt: ha nem is sokkal, de túlteljesítették tervüket A Vul­kán dolgozói féléves tervüket június 15-re befejez­ték, és nem is akárhogyan; A szürke öntödében 8 százalékra, a temperben pedig 12—13 százalékra szorították le a selejtet; És így sorolhatnánk még tovább az eredménye­ket, az első öt hónap mérlegét. Általában elmondhat­juk, hogy megyénk munkásosztálya bizonyságát adta hősies helytállásának. Azért itt-ott találkozhatunk még szépséghibával, a vállalások hanyag teljesítésével, a magunk által állított normák be nem tartásával. Kollektív szerződéseink — üzemeink törvényei — már hónapok óta érvényben vannak. Az igazga­tók, a szakszervezetek és a munkások kötelezettség­vállalásai ezek — önkéntes, széleskörű, szabad vita eredményei. És most sok helyen megfeledkeznek tel­jesítésükről, „elfelejtik“ a vezetők, *a munkások egyaránt. Az Alkaloida igazgatója azt jelenti: a szer­ződésben vállalt munkáslakások felépítése ez évben befejeződik. A Nyíregyházi Útfenntartó Vállalat igazgatósága és szakszervezeti vezetősége viszont a kollektív szerződések végleges formáját még el sem juttatta egy sor munkahelyre. Hogyan ellenőrizzék akkor a munkások annak teljesítését? Nem általános jelenség ez, de szóvá kell ten­nünk, mert nem lehet teljes az öröm, ha üröm ve­gyül közé. Ne feledkezzünk meg tehát nagy feladataink mellett az apróbbakról sem. Dolgozóink mindent el­követnek, hogy munkájukkal elősegítsék a szocialista építést, jobb jövőnk kialakítását. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a vezetők megfelelően támogassák kezdeményezéseiket és figyeljenek fel minden jogos igényre. Ez a helyes és szükséges összhang hozza meg a kívánt eredményt — népünk jólétének fokozatos és állandó emelkedését; I Június 15-én teljesítették elsé félévi tervüket a Vulkán dolgozói Második ötéves tervünk első negyedévében is ko­moly eredmények születtek a Kisvárdai Vulkán Vas­öntödében. Féléves tervüket Június 15-én teljesítették és már a következő féléves tervükön dolgoznak. Nagyszerű munkát végeztek minden üzemrészben, de különösen kiemelkedő az eredmény az öntödékben. A szürke öntödében 8 százalékra, a temperten pedig 12—13 százalékra csökkentették a selejtet. Ezzeí az eredménnyel már éves vállalásukat is teljesítették. Forró sikere van a Magyar Állami Népi Együttesnek — írja Gyurján József, az együttes nyíregyházi származású tagja 1952. nyarán búcsúzott el szere­tett munkatársaitól — а XIII. számú Autójavító Vállalat dolgo­zóitól — Gyurján József motorsze­relő. Sokan ismerték már ebben az időben is Nyíregyházán és a me­gyében, ahol bemutatta szólótán­cait. Azóta a Magyar Állami Népi Együttes tagja ez a szerény nyír­egyházi fiú, aki az együttessel meghódította Magyarország, a Szovjetunió, Kína, Párizs, Antwer­pen, Brüsszel lakosságát az izig- vérig magyar népi művészet tolmá­csolásával. E levelet most szülővá­rosa lakóinak írta. Közel két hete, hogy együttesünk újabb nyugateurópai vendégszereplésre indult. Előre tervezett szerepléseink színhelye: London, Genova, Monte Carlo. Utunk előtt valamennyiünket szorongó érzés fogott el, mely mindig jelentkezik, ha más néppel, más közönséggel akar­juk megismertetni és megszerettetni né­pünk művészetét. Utunk majdnem egész részét vonaton tettük meg, kivéve a La Manche csatornái hajóutat, amelyről né­hány szóval szeretnék megemlékezni. Ez volt ugyanis a legrövidebb, de egyben a legemlékezetesebb útszakaszunk. Együt­tesünk edqigjnég nem utazott tengeri hajón, nem volt tengeren. Nem szeretnék sokat kertelni és bevallom: majdnem va­lamennyien tengeri betegek lettünk. Be­tegségünk részleteire nem térek ki, de ritkán tekintenek valamire olyan szere­tettel, mint azt mi ez utunk alkalmával tettük, amikor megpillantottuk Dover fehér szikláit. Ügy szakadt fel belőlünk a sóhaj, mint a hajótöröttekből: „Oh! Szárazföld!“ Megérkezésünk után az újabb izgalom feledtetni tudta velünk a számunkra szo­katlan és így kissé kellemetlen hajóutat. Londonban nagyon kellemesen csalód­tunk. Nagy, fekete, kormos épületeket, sötét, ködös, szürke utcákat képzeltünk el, és ehelyett kertes házakból álló útcá- kat, nagy parkokat és szép stílusú há­zakat láttunk. A város barátságos és aránylag csöndes. London óriási területen fekszik. Ha 20 kilométert utazunk, még mindig a városban vagyunk. Sok furcsa­sággal találkoztunk ebben a városban, ami az angol ember hagyománytisztelő voltából fakad. Ilyen például a baloldali menetirány a közlekedésben, a pénz- és sulymértékek régisége, s nagyon sok a régi típusú autó is. (Az újakat szintén régi mintára készítik.) Néhány szót bemutatkozásunkról, amelytől kicsit féltünk, mivel úgy hallot­tuk, hogy az angolok hűvös emberek. Eb­ben is kellemesen csalódtunk. Bemuta­tónkat óriási érdeklődés előzte meg. Na­gyon izgultunk, hogy sikerül-e ezt a kö­zönséget is meghódítani, mint legutóbb a párizsit. És sikerült! Nehéz leírni azt az érzést, amely elfo­gott bennünket, amikor egyes számaink után felharsant a dübörgő taps és a „bravo“ kiáltás. Előadásunk után büsz­kék és boldogok voltunk, hiszen nagy dolgot vittünk véghez: rólunk beszél ma egész London. A magyar nép csodálatos művészetéről, pattanó energiájáról, élni- akarásáról. Üdvözletem küldöm minden nyíregy­házi ismerősömnek, a szeretett város la­kosságának. London, 1956. június №. GYURJÁN JÓZSEF, az Állami Népi Együttes tánckarának tagja. Több, mint 200 új gépkocsit, új épületrészeket kap az 53. sz. Autóközlekedési Vállalat Második ötéves tervünk esztendeiben tovább fejlő­dik gépkocsiparkunk, az ország közlekedési hálózata. Az előirányzat szerint a mi vállalatunk a meglévő 117 tehergépkocsi mellett to­vábbi 200-ra számíthat. — Erre annál is inkább nagy szükségünk van, mivel áru­forgalmunk rendszeresen és gyorsan emelkedik. Az a 20 tehergépkocsi, amit még ebben a hónapban kapunk, már a második ötéves terv ajándéka. Ezek az új gépkocsik nagyban hozzájárulnak ah­hoz, hogy a város és a falu közötti áruforgalmat gyor­sabbá, biztonságosabbá te­gyük. Vállalatunk darab­árus forgalma ezáltal még tovább erősödik, amit to­vább javít a nagyméretű darabáru raktár, ami mintegy 300.000 forintos költséggel épül ebben sz évben. Érdekes az is, hogy az új tehergépkocsiknak mintegy 30 százaléka kisteherbírású. A kis IFA kocsik már meg is érkeztek megyénkbe és elősegítik városunkban a kenyér gyors, pontos szál­lítását. A népgazdasági tervben szerepel az autóbusz és az autóbusz pótkocsik gyártá­sának közel két és félsze­resére való emelése. Válla­latunk is nagymennyiségű kocsira számíthat. Említést kell még ten­nünk 'a taxi-közlekedés ja­vításáról, ami 10—15 szá­zalékkal növekszik a máso­dik ötéves terv időszaká­ban. Ez azt is jelenti, hogy lényegében kicserélődik vá­rosunk taxiállománya, amely 18—19 éves Opel kocsikból áll. A közelmúlt­ban kaptunk 2 Skodát és komoly ígéretünk van ar­ra, hogy rövid időn belül Kelet-Németországból is gépkocsikat kapunk. Mindnyájan örülünk an­nak, hogy vállalatunk ilyen komoly fejlődésnek néz elébe a második ötéves tervben. Meglévő új épüle­tünket is tovább bővítjük. Egy emelet kerül a föld­szintes épületre, fényező és lakatos műhelyt kapunk és minden valószínűség meg­van arra, hogy - másfélmil­lió forintos beruházással szervizüzem épüljön a gép­kocsik rendszeres karban­tartására. Hekman György 53. sz. Autóközlekedési V. Felkésxültünk ax aratásra A rohodi Üj Élet TSZ tagsága felkészülve várja az aratás kezdetét. Gondosko­dás történt, hogy a rozs és a búza aratása idejében történhessen meg, a mun­kát semmise akadályozza. A Nyírmadai Gépállomás­sal van szerződésünk 120 hold kalászos learatására. Két darab aratógép vár ar­ra a napra, amikor megin­dulhat a nagy munka. — Ezen kívül a tsz. tagsága arató csoportokat szerve­zett, hiszen kézi aratásra is szükség van. Rendbe hoz­tuk a régi kaszákat és úja­kat is vettünk. Szinte ara­tási láz van nálunk. Min­denki aratni szeretne. Per­sze ez nem lehetséges, — hiszen egyéb munkákra is kell a munkaerő. Ács Szabó József levelező, ­A teljes éréskor megindulnak a kombájnok Az állami gazdaságok, a gépállomások gépész­szakemberei, kombájnve­zetői és mezőgazdászai há­romnapos tapasztalatcsere­értekezleten vettek részt Tiszavasváriban és Nyír- madán. A párhuzamosan megtartott értekezleteken megvitatták az arató-csép­lőgépek javításának, kar­bantartásának, a kombáj­nolás komplex munkafo­lyamatának kérdéseit s a mezőgazdászok feladatait az aratás-cséplés előkészítése és végrehajtása terén. Molnár János, az állami gazdaságok megyei igaz­gatóságának főmérnöke a szakemberek összevont értekezletén beszámolót tartott az elmúlt évek kombájnaratási tapaszta­latairól, az eddigi jó mód-' szerekről, a felmerült hiá­nyosságok megszüntetésé-' nek módjáról. Beszédében hangsúlyozta a kombájn­aratás, a szemszállítás, a szalmabegyűjtés és a tar­lóhántás teljes összhang­jának szükségességét. Fog­lalkozott a kombájnaratás megkezdésének időpontjá­val, s felhívta a figyelmet, hogy a teljes érés elején kezdett aratás-cséplés ve­zet a legbiztosabb ered­ményhez. El kell érni — mon­dotta —, hogy az őszi ár­pát száz százalékig kom­bájnnal takarítsuk be a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságok­ban egyaránt. Az állami gazdaságokban a 90 szá­zalékos gépi aratásnak legalább 50 százalékát kombájnnal kell végezni, Alkalmazni kell a már! jól bevált, könnyen elő­állítható „másodlagos tisz­títóművet“ a kombájnra szerelve, amely olyan tisz­tító-szárító műveletet vé-i géz, hogy szükségtelenné 1 teszi a fáradságos munká­val elkészített kombájn­szérűt, felszabadítja a szá­rítás munkájával lekötött munkaerőt és végül a ter­mény kevésbé van kitéve az időjárás viszontagsá­gainak. A beszámolót és a szak­mai film vetítését élénk vita követte, amelynek so­rán sok hasznos javaslat­tal tették tartalmasabbá az értekezletet. A hozzá­szólások alkalmával több vállalás született, s csat­lakoztak a 200 holdas kombájnaratási verseny­mozgalomhoz. Az értekez­letet a „másodlagos tisztító­mű“ és a kombájnszérű bemutatása után fejezték be.

Next

/
Thumbnails
Contents