Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-19 / 117. szám
(Világ fiMleláriai eggt liilfriek! SZABOLCS A mai számban: SZATMÁRI ХП1. évfolyam, 117. szám ARA 50 FILLÉR 1956. május 19, szombat Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti pártaktíván (1—3. oldal) Versenyben a falu (4. oldal) Gyorslista az Első Békekölcsön tizedik sorsolásának második napjáról (5. oldal) Rádióműsor (6. oldal) A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaülése A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága pénteken délután aktivaülést tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az ünnepélyesen feldíszített Sportcsarnokot zsúfolásig megtöltötték a meghívott pártmunkások. Az aktívaülést Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Pólitíkai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg: — Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! — A Budapesti Pártbizottság nevében üdvözlöm a budapesti pártaktíva minden részvevőjét. Üdvözlöm a pártaktíván megjelent kedves vendégeinket, a megyei, járási és vidéki városi pártbizottságok első titkárait és a tanácselnök elvtársakat, s a legdöntőbb vidéki üzemek, intézmények párttitkárait. (Taps.) Az egész pártaktíva nevében meleg szeretettel üdvözlöm a Központi Vezetőség, a Po. litikai Bizottság, a Minisztertanács itt megjelent tagjait. (Nagy taps.) — A pártaktívaülést megnyitom. Pártaktívaülésünk egyetlen napirendi pontja: a politikai helyzet és a párt feladatai. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs. (Nagy taps.) Felkérem Rákosi elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Nagy taps.) Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára tartotta meg beszámolóját. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak'. Alig negyedév telt el azóta, hogy á Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megkezdte korszakot formáló munkáket, amelyek a XX. kongresszust lelkesítették és fűtötték, s ezért tekintjük őket vezérfonalul további munkánkban, a szocializmus építésében. Magyar viszonyokra alkalmazzuk a XX. kongresszus határozatait ját és bátoir, a marxizmust- ieninizmus; tovább gazdagító következtetéseket vont le a jelen kor olyan fontos nemzetközi kérdéseire, mint a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élése, a háború elkerülhetősége és a szocializmusba való átmenet békés formái a különböző országokban. Nem kevésbé fontosak a XX. kongresszus határozatai a pártáiét lenini normáinak szigorú betartásáról, a kollektív vezetésről, a pártonbelüli demokrácia fejlesztéséről, a kritika és önkritika erősítéséről, valamint a személyi kultusz maradványa elleni állhatatos harcról. Ma már nyilvánvaló a XX. kongresszus óriási jelentősége, mely nemcsak a Szovjetuniót s annak kommunista pártját, de az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a világ minden népét érinti. Mindannyiunk számára világos, hogy egész nemzetünk, egész jövőnk szempontjából milyen sorsdön- tőek voltak az olyan események, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vagy a Szovjetunió győzelme a második világháborúba:). Felszabadulásunk, egéiz szocialista fejlődésünk ezeknek az eseményeknek egyenes folyománya. Hatalmas jelentőségű nemcsak pártunk, de egész dolgozó népünk számára a |XX. kongresszus munkája äs. Ezért kísérte soha nem tapasztalt figyelemmel a kongresszus menetét az egész magyar nép, ezért üdvözölte és helyeselte az ott hozott határozatokat. Ezért valljuk mi magyar kommunisták magunkénak azokat az eszméKét hónapja, hogy pártunk Központi Vezetősége megkezdte a XX. kongresszus határozatainak a magyar viszonyokra való alkalmazását. Mit tett ez idő alatt pártunk Központi Vezetősége? Mindenekelőtt dolgozó népünk elé tárta a kongresszus anyagát. A pártértekezleteken, a pártaktívákon, pártunk százezres tömegei előtt ismertettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet lenini normái s hogy a Központi Vezetőségtől kezdve a megyei, járási és helyi szervezetekig az eddiginél sokkal következetesebben kerüljenek alkalmazásra a kollektív pártvezetés lenini elvei. Pártunk Központi Vezetősége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgozók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéről szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már felhasználtuk a XX. kongresszus és a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tanulságait. A kormány pártunk Központi Vezetőségének javaslatára évi kilencszáz millió forint értékű árleszállítást hajtott végre, hogy ilymódon is emelje a dolgozók életszínvonalát. Még ebben az esztendőben olyan bérkorrekciók kerülnek végrehajtásra, elsősorban az alacsonyabb fizetésű kategóriáknál, melyek évi kihatása nyolcszázmillió forint. A párt javaslatára a Minisztertanács szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét olymódon, hogy az új lakások kétharmadát a termelésben Közvetlenül résztvevő dolgozóknak kell juttatni és Budapesten a tanácsok osztják szét az új lakások negyven százalékát. Kibocsátás előtt áll a rendelet, mely napi hat órára csökkenti a vegyi iparban és a kohó- és gépipari minisztérium egyes üzemeiben az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók munkaidejét. A Minisztertanács újabb rendszabályokat foganatosított a dolgozók panaszainak és bejelentéseinek gyorsabb intézésére. Előkészületben vannak a tanácsok mellett létesítendő szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok. E bizottságok a kisebb ügyeket, melyekért azelőtt gyakran börtönbüntetést szabtak ki, ezentúl bírósági beavatkozás nélkül, helyben, gyorsan rendezik. Tavaly november óta újabb amnesztiával több mint kilencezer közönséges bűncselekmény miatt elítélt ember került szabadlábra, s több mint tizenegyezer kisebb bűnügyben megszüntették az eljárást. Egy sor rendszabály van kidolgozás alatt, melynek célja, hogy a párt és az állami életben megerősödjön a demokrácia szelleme, s a szocializmus építéséből népünk legszélesebb rétegei az eddiginél sokkal aktívabban kivegyék részüket. Végül, de nem utolsó sorban jelentékenyen megjavult a közellátás. Néhány vidéki hely kivételével, ahol a hús- és zsírellátás körül időnkint még nehézségek vannak, az élelmiszerellátás jó, s soha az iparcikkek ilyen minőségben és választékban nem álltak a lakosság rendelkezésére, mint most. Tervünk célkitűzései reálisak, megalapozottak Népgazdaságunk fejlesztésének, második ötéves tervünknek irányelveit az egész dolgozó nép a legnagyobb helyesléssel és örömmel fogadta, mert érezte, hogy ezzel még szélesebben kitárul előtte a szocializmus építésének, hazánk további felvirágoztatásának és a népjólét emelésének nagyszerű perspektívája. E terv célkitűzései reálisak, megalapozottak, számba veszik a felszabadulás óta eltelt tizenegy esztendő fejlődésének hatalmas eredményeit és tapasztalatait, pártunk III. kongresszusának utasításait, s mindazt, amit hároméves, ötéves tervünk megvalósítása, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságai számunkra nyújtottak. Kidolgozásuknál Központi Vezetőségünk számolt azokkal a lehetőségekkel, melyeket a szocialista országok közötti együttműködés a jövőben fokozottan nyújtani fog és nem felejtkezett meg az eddigi tervgazdálkodásunk folyamán elkövetett hibákról sem. Az első ötéves terv menetét részben zavarta, hogy ma is sínyli ennek követ« kezményeit. Megnőtt külföldi adósságunk. Amikor Központi Vezetőségünk határozottan fellépett e jobboldali elhajlás ellen, leleplezte és elszigetelte ennek hordozóit, akkor megváltozott a helyzet: megszűnt a termelésben a visszaesés, az egy helyben topogás, emelkedett a munka termelékenysége, csökkenni' kezdett az önköltség és népgazdaságunk minden területén újra megindult a» egészséges fejlődés. Az 5 éves tervben az ország további felvirágzása végrehajtása közben olyan célokat is tűztünk magunk elé, melyek meghaladták erőinket. 1953 júniusa után megkezdtük e hibák kijavítását s komoly eredményeket értünk el az életszínvonal megjavítása, az áruellátás terén. Javult a parasztság termelési kedve is. Gyorsabb lehetett volna fejlődésünk, ha az 1953-í>4-es esztendők gazdaságpolitikájában megnyilvánult jobboldali nézetek nem okoztak volna komoly károkat. Elég megemlítenem, hogy 1954- ben egész ipari termelésünk csak 0.3 százalékkal növekedett. A nehézipar termelése 1954-ben majdnem 3 százalékkal volt kevesebb, mint 1953-ban, A nemzeti jövedelem 4 százalékkal volt kevesebb 1954-ben, mint a megelőző évben. A termelékenység esett, az önköltség emelkedett. A termelőszövetkezetek jelentékeny része feloszlott. Soha a tervgazdálkodás óta ilyen visszaesés a termelésben és a nemzeti jövedelemben nem fordult elő, mint 1954-ben. A hiányok pótlására feléltük tartalékaink jelentékeny részét, s az anyagellátás még Az elmúlt 1955-ös esztendő a második ötéves terv előkészítésének éve volt s emiatt egy évre korlátozott feladatai nem adtak elég perspektívát. Ez a perspektíva, a szocialista építésünk széles távlatai most, a második ötéves terv célkitűzéseiben bontakoznak ki s adnak új lendületet, új energiát a további munkához, az újabb sikerekhez. A második ötéves terv irányelvei azt az alapvető feladatot tűzi ki célul, hogy az egész népgazdaság termelő erőinek további jelentős fejlesztésével egyidejűleg a mezőgazdaságban is uralkodóvá váljanak a szocialista termelési viszonyok, rendszeresen emelkedjen a dolgozó nép életszínvonala és szilárd alapon folytatódjék az ország további felvirá- gozása. A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az első ötéves terv folyamán. Ez egyrészt a terv gondosabb megalapozottságával, a helyesebb arányok kialakításával függ össze, másrészt azzal is, hogy a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem minden egy százalékos emelkedése közel 50 százalékkal nagyobb termékmennyiséget ad, mint az első öteves terv során. A második ötéves terv beruházásai legtöbbet az alapanyag-termelés elmaradottságának megszüntetésére fordítanak, hogy ezzel megjavuljon az anyagellátás, melynek nehézségei komolyan zavarják a termelést s ami miatt sok a panasz a dolgozók között. Különösen erőteljesen nő a vegyipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik, ami ugyancsak jelentékenyen hozzájárul az. alapanyag-termelés elmaradottságának felszámolásához. Az irányelvek nem annyira a nagyszámú új létesítményekre, hanem a meglévő üzemek modernizálására fordítják a hangsúlyt. Ez elsősorban Budapestre vonatkozik, ahol a megnövekedő termelést főleg a meglevő gyárak rekonstrukciójával, új gépek beállításával, az ipar műszaki színvonalának emelésével kívánja a terv biztosítani. Az ötéves terv célkitűzései között rendkívül fontos az ipar műszaki színvonalának emelése, az ipar és a közlekedés korszerűsítése s ami ezzel jár, iparunk motorjának, a gépiparnak további' gyorsütemű növelése Ez a mi tervünk A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdeményezésük szabadabb kibontakozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresszus szellemét. „Ez a mi tervünk“ — mondják most az üzemekben a dolgozók és ennek megfelelően fognak a terv megtárgyalásához és kiegészítéséhez. Mióta a terv irányvonalainak megvitatása elkezdődött, pártszervezeteink, pártfunkcionáriusaink és párttagjaink aktivitása fokozódott, munkájuk konkrétabbá vált, tekintélyük emelkedett a dolgozók és a műszaki értelmiség előtt. De látják és bírálják a hiányosságokat is. Mindenütt tapasztalható, hogy komolyan megnőtt a dolgozók aktivitása, vita-i készsége, harcosabb lett' magatartásuk és hangulatuk. Rengeteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalaihoz. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helyesen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire vagy a meglevő, de ki nem használt lehetőségekre. A legtöbb üzemben a dolgozók nemcsak javaslatokat tesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javaslataik elfogadásáért, azért, hogy elő-; terjesztéseiket a vállalati tervbe beépítsék. Ugyanakkor helyenként az is tapasztalható az irányéi1 vek megvitatásával kapcsolatban, hogy lazítani kívánják a terveket, vagy lehető1 (Folytatása a 2. oldaton)
