Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-19 / 117. szám

NÉPLAP 1956. május 19, szombat умчвгаии A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaülése (Folytatás az l-ső oldalról) ségeinket meghaladó beru­házásokat követelnek, pe­dig a beruházások növelése legtöbbször csak az életszín­vonal emelésének rovására történhet. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok, ki­egészítések bele is kerülje­nek a tervekbe, hogy mind­azok. akik aktívan részt vettek a tervek megvitatá­sában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába, jogos kri- . fikájukat és helyes javaslá- ■ taikat megszívlelik és való- I raváltják. Ami alapanyag-ellátásun­kat illeti, az itt tapasztalha­tó nehézségeknek részben objektív okai vannak: pél­dául a külföldi nyersanyag nem érkezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan se­gíthetünk az export, az im­port megnövelésével, kész­letek felhalmozásával, me­lyek a folyamatos termelést biztosítják. De egy sor üzemben előfordul, hogy a, hónap első és második de- kádjában a munka lazán, lassú ütemben folyik, sok az állóidő. Az utolsó dekádban viszont kezdődik a túlórá­zás, a hóvégi hajrá, mely­nek eredményeképpen yé- gülis legtöbbször teljesítik a havi tervet. Az egyszerű munkás azt látja, hogy az anyagot, a hónap utolsó 10 napjában így, vagy úgy elő­teremtik. Az anyag tehát gyakran megvan, de mert a szervezés, a termelés folya­matosságával való törődés rossz, szinte megszokottá vá­lik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlás és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nem egyszer a dolgozók keresetének csök­kenése. — Rá kell mutatni elv­társak, hogy most, amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a termelés 27 százalékos emelésének feltételei megvannak A második ötéves terv célkitűzései között ott szere­pel a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének és ez­zel egyidejűleg a mezőgaz­dasági termelés 27 százalé­kos emelkedésének nehéz feladara. Ennek minden elő­feltétele megvan. A magyar termőföld egyharmadán szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás folyik. A termelő­szövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik és ter­melési eredményeik, tagjai­nak növekvő anyagi jóléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyénileg dol­gozó parasztságra. Türel­mes, szívós, meggyőző mun­kával, különösen, ha az agi- tációban a már meglevő ter­melőszövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a felada­tot is. A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődé­sének előfeltétele, hogy az új tagok önként, saját meg­győződésükből lépjenek be. Rendkívül fontos a szövet­kezeti demokrácia és a szövetkezeti fegyelem erősí- sítése. A középparasztok be­lépésének nem egy helyen az a hátráltatója, hogy lát­ják, egyes tsz elnök nem hallgat a tagságra, hogy ön- kényeskedik, hogy a tsz ügyeiben önhatalmúlag kí­vülről intézkednek, hogy a bank a tsz pénzével nem­sát, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelé­sét. ^Végül, de nem utolsó sorban, már az idén is terv­szerűen fokozni kell a me­zőgazdasági termelést és gondosan elő kell készíteni az aratást, a begyűjtést. A legközelebbi öt évben a traktorállomány 19.000 da­rabbal szaporodik, több mint 50 százalékkal nő az öntözött terület, megötszörö­ződik a vegyszeres gyomir­ez a helyzet tovább tartha­tatlanná válik. A dolgozók egyre türelmetlenebbül kö­vetelik a hibák kiküszöbö­lését. A minisztériumok, el­sősorban a kohó- és gépipa­ri minisztérium, a könnyű­ipari minisztérium, az élel­miszeripari minisztérium és az igazgatóságok, gyárigaz­gatók, az üzemek vezetői számoljanak ezzel az új je­lenséggel. Most már nem lehet a dolgozók kritikáját, ja­vaslatait, újításait, a hi­bák kiküszöbölésére irá­nyuló erőfeszítéseit úgy kezelni, mint egy fél­évvel. vagy egy évvel ezelőtt. A pártdemokrácia és az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meg­hozni gyümölcseit s az az i egészséges türelmetlenség, amely most a hibákkal, a bürokratikus módszerekkel szemben életünk minden te­rületén megnyilvánul, fel­tétlenül megköveteli, hogy gazdasági vezetőink változ­tassanak eddigi módszerei­ken, dolgozzanak szervezet­tebben, előrelátóbban, terv­szerűbben, biztosítsák a ter­melés ütemességét és folya­matosságát s számolják fel a meglévő szervezetlenséget, hanyagságot. Ahhoz viszont, hogy az igazgatók bátrab­ban kezdeményezzenek, ne várjanak mindent felülről, mozgósítsák a fellelhető tar­talékokat és felvegyék a harcot a bürokratizmussal szemben, az is kell, hogy na­gyobb legyen a hatáskörük, ne legyen a kezük meg­kötve, mint most. Nekünk tovább kell táp­lálni és fokozni azt az egészséges aktivitást, tettvá­gyat és segíteni akarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatásá­val kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul s ezzel is hassunk oda, hogy e tervet minden nehézség ellenére teljesítsük. Ezért a terv az eddigiek­nél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók élet­körülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra fej­lesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győ­ződve róla, hogy e terv hatalmas célkitűzéseit, ha­zánk további felvirágozta­egyszer tetszése szerint ren­delkezik, hogy néhol Csáki szalmája a tsz vagyona s végül, de nem utolsó sor­ban, sokhelyütt háttérbe szorítják a tsz-ben a közép­parasztot. Amilyen gyorsan kiküszöböljük e hibákat, úgy fog erősödni a közép­parasztok belépése a terme­lőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt és kor­mányszervek állandó feladata, melyen szaka­datlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkén­tesség elvének megőr­zéséért, nem szabad túr­ni a tsz szervezések fo­lyamán semmi erősza­koskodást, s ahol ilyen j mégis előfodul, gyor­san és erélyesen meg kell torolni és nyiiváno- | san meg kell bélyegezni. A mezőgazdasági termelés 27 %-os emelése a termelőszö­vetkezetek fejlesztése köz­ben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mel­lett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is, akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelezettsé­güknek. Minden módon le­hetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meg­lévő tartalékok mozgósítá­I tás, fokozódik a műtrágya használata, a hibrid-vetőmag I alkalmazása, tovább ter­jed a gépek használata — mindezek összessége lehető­vé teszi a mezőgazdasági tervelőirányzat minden cél­kitűzésének végrehajtását. A második ötéves terv időszakában az ipari és me­zőgazdasági termelés növe­lése, a termelékenység eme­lés- és az önköltség csök­kentése alapján rendszere­sen növekedik a munkások , és alkalmazottak jövedelme, jelentősen fejlődik egészség­Az egész második ötéves terv irányelveit áthatja a dolgozókról való gondoskodás önkritikát, a párt és .állami demokráciát, a demokra­tikus centralizmust és kér­lelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bát­ran felvetette és kritizálta Sztálin működését. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja, miközben fásának e programját egy­forma lelkesedéssel fogja támogatni az ipari munkás­ság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és min­denekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei. (Nagy taps.) Ez a második ötéves terv valóraváltásának leg­biztosabb záloga! Második ötéves tervünk megkezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de a minisztériumi ipar az ez évi első négy hónap cél­kitűzéseit egészében 101.5 százalékra teljesítette. Még jobb a teljesítés a budapesti üzemekben, amelyek május ' 1-re 102 százalékra teljesí­tették tervüket. Most min­den lehetőség megvan ar­ra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették. A mezőgazdaságban a bő májusi esők hatására meg­javultak a termelés kilátá­sai. Minden oldalról azt lát­juk, hogy a munkásosztály, az egész dolgozó nép opti­mista, lelkes, hogy a mun­kafegyelem javul. Már pe­dig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1956-os tervet minden mu­tatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük. Nagy megelégedéssel fo­gadták a dolgozók az árle­szállítást, mely évi kihatá- I sában 900 millió forinttal növeli reáljövedelmüket. Az a körülmény, hogy az árle­szállítás utáni napon pél­dául a Corvin áruháznál 4000-ren vártak a nyitásra és 100 ezren vásároltak, mu­tatja, hogy a dolgozók he­lyeslik az árleszállítást és élnek a vele kapcsolatos elő­nyökkel. Sokan szerették volna, hogyha a hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkenne, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról is gondoskodunk, hogy a le­szállított árú cikkekben ne álljon be hiány. Őrködni fo­gunk azon is, hogy a leszál­lított árú cikkekben ne for­duljon elő burkolt áremelés. (Nagy taps.) Az árleszállí­tást elsősorban az tette le­hetővé, hogy az ipari ter­melés tavaly óta újra egész­séges, emelkedő irányzatot mutat. Elvtársak! A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XX. kongresszu­sának legfontosabb tette, hogy minden területen ér­vényre juttatta a pártveze­tés lenini normáit: a kollek­tív vezetést, a kritikát, az A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban és nálunk is Káros hatásai a párt és állami élet minden terü­letén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pár­tunk Központi Vezető­sége 1953 júniusi helyes j határozatai óta felve­tette, igazi jelentősége csak most, а XX. kong- ■ resszus bátor munkájá- ' nak nyomán kezd ki­bontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konk­rétabban kell foglal­kozni a pártvezetés le­nini elveinek megszi­lárdításával s ezzel kapcsolatban a szemé­lyi kultusszal is. Felülről, önbírálóan kell e téren példát mutatni. Ed­dig mi a nagy nyilvános­ság előtt legtöbbször álta­lánosságban beszéltünk a nálunk eluralkodott szemé­lyi kultuszról. Ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én ma­gam is eltűrtem, sőt nem egyszer támogattam. Ezt azért is kereken ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés keletkezhetne, hogy kerül­getjük a dolgot, mint a macska a forró kását. Hasonló a helyzet a sze­mélyi kultusszal összefüg­gő törvénytelenségek kér­désében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszin­tén, hogy abban, hogy ná­lunk ilyen súlyos törvény­telenségek előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig az akko­ri vezetés is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk es sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fájlalom, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésé­nek ilyen súlyos esetei for­dulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki és nem valósította meg az államvédelmi hatóság párt és állami ellenőrzésé­nek olyan rendszerét, mely lehetetlenné tette volna a törvénysértéseket. Ez volt a föhiba s ebben hibás va­gyok magam is. Ez tette lehetővé Berija ügynökei- j nek, Péter Gábor és ban­dájának garázdálkodását. I Pártunk Központi Vezető­1 sege levonta ebből a szűk- * ügyi ellátása és kulturális ; színvonala. j А XX. pártkongresszus i szakadatlanul a legnagyobb I figyelmet fordította a . nép­jólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munkásvédelemre, a dolgo­zók helyzetének megjavítá­sára, s arra, hogy a párt, állami és tanács szervek tö­rődjenek jobban a dolgo­zókkal, használják ki job­ban, ésszerűbben a helyi le­hetőségeket és a rendelke­zésükre álló eszközöket. I józanul értékelte és el­ismerte Sztálin érde­meit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibák­ra, melyek a vele kap­csolatos személyi kul­tuszból eredtek, I s azokra a nagy károkra is, j melyeket Sztálin különösen I élete utolsó két évtizedében séges tanulságokat s min­dent megtesz, hogy hasonló esetek soha többé meg ne ismétlődhessenek. Elvtársak! Meg kell mondani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem j A Központi Vezetőség és a kormány megtesz mindent a szocialista törvényesség biztosításáért 1953 júniusa óta a Köz­ponti Vezetőség és a kor­mány jól átgondolt, soro­zatos rendszabályokat foga­natosított arra, hogy bizto­sítsa a szocialista törvé­nyességet. E rendszabályok­hoz tartozott az internáló­táborok megszüntetése, szé­leskörű amnesztia, a rend­őrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizs­gálása, melynek elítéltjeit amennyiben ártatlanok vol­tak, rehabilitálták, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. De ezzel nem lehetünk megelégedve s szakadatla­nul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával 3 kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia felhasz­nálásával biztosítsuk, hogy ezeket a szerveket át meg áthassa a szocialista de­mokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza beesületes, hű szolgálata. Ugyanakkor szükség van szilárd, jó államvéde­lemre. A Központi Ve­zetőség mindent megtesz, hogy az állambiztonság, az államvédelem szervei érez­zék, hogy nehéz munkáju­kat teljes bizalommal kíséri és támogatja a párt, a kormány, az egész dol­gozó nép és segíti ki­alakítani azt az egészsé­ges, harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvé­gezni. Elvtársak! A pártélet lenini normái érvényrejut- tatásának kérdését, mint említettem, a maga teljes­ségében és mélységében csak a XX. kongresszus ha­tározatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy I okozott azzal, hogy gyakran megsértette a pártélet“ j lenini normáit és a kollek- 1 tív vezetés elvét, hogy fon- • tos párt és állami kérdések­ben gyakran egyedül dön- I tött, amiből komoly hibák, I a párt és államvezetés i lenini elveinek elferdítése. a szocialista törvényesség súlyos megsértése szárma­zott. A személyi kultusz. I mely szerint egy ember j mindent láthat, mindent meg tud tenni, mindenki helyett gondolkodhat, hát­1 térbe szorította a párt és a I néptömegek történelem al­kotó szerepét és gátolta a dolgozó tömegek teremtő te­vékenységének szabad fejlő­dését. A személyi kultusz nagyban hozzájárult a marxizmussal összeegyeztet­hetetlen dogmatizmus elter­jedéséhez, növelte a bürok­ratizmust, a nyers admi­nisztratív eszközök alkalma­zását, helyes kezdeményezé­sek semmibe vevését, a hi­bák elkenését és a felelőt­lenséget a néppel szemben. folyt elég gyorsan és konzekvensen, de ame­lyet az illetékes szer­vek a legközelebbi he­tekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja. tudjuk biztosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek kibontakozását nálunk gátolják. A mi pártunkban a felsza­badulás első napjától kezd­ve erős volt a szektaszel­lem, a 25 éves illegalitás velejárója. Az elvtársak emlékeznek rá, hogy 1945- ben, és 1946-ban milyen szívósan kellett harcol­nunk a szektaszellem kü­lönböző megnyilvánulásai­val, bizonyos elvtársak bal­oldali túlzásaival szemben. Ez a kérdés később is gyakran felmerült, különö­sen a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban és másutt is, de mélyreha­tó, komoly eredményeket nem hozhatott, mert köz­ben a személyi kultusz el­terjedése is erősítette a szektaszellemet, gyengítette a pártdemokráciát. Amikor a dolgozó nép hatalomra jutott, sok elv­társnál az a nézet kereke­dett felül, hogy most már nincs szükség érvelésre, hogy most már nem is olyan fontos a tömegek meggyőzése, a gondos, ap­rólékos agitáció és propa­ganda, helyette megfelel­nek az adminisztratív rend­szabályok, az utasítgatás, a parancsolgatás. A szocia­lista törvényesség megsér­tése, a személyi kultusz e velejárója, ugyancsak ab­ban az irányban hatott, hogy elszaporodtak a ba- sáskodó, öntelt kiskirályok és velük együtt a karrieris­ták, a talpnyalók, a fejbó­logató jánoeok, akik nem­egy régi rendes elvtársat háttérbe szorítottak és megbántottak. Ilyen körül­mények között nem fej­lődhet megfelelően a bátor kritika és önkritika, a pártdemokrácia, a kollek­(Folylatása a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents