Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-13 / 112. szám
NÉPLAP Í956. 'május 13, vasárnap A MÁSODIK ÖTÉVES TERV ÚTJÁN Sokszázezer forintot megtakaríthatnánk a kooperációval Mindazoknak, akik egy kissé is szívükön viselik a szocializmus építésének sorsát, nagy örömet és fejtörést okozott az április 27-én megjelent és a Központ Vezetőség által vitára bocsátott második ötéves terv irányelv-tervezete. Én magam is már többször elővettem a tervezetet és elgondolkoztam — különösen iparunkra, a malomiparra vonatkozó lehetőségeken, amely előtt szintén szép fejlődési lehetőséget csillogtat meg a tervezetben szereplő 78 milliárd forintnak 6.1 százaléka. Ügy gondolom, hogy ebből az összegből megyénk minden malma villamosenergiát kaphat. Ezzel — amellett, hogy megszabadulnánk a széngondoktól, I— egyben jelentékenyen csökkenne az önköltség, üzemeink könnyebben tudnák teljesíteni tervüket, és megvalósulna a biztonságos. folyamatos üzemelés is. Eddig ugyanis az üzemzavarok legnagyobb részét a változó és gyenge minőségű fűtőanyagok szülték. Még ennél is többet remélek. Még ebben az esztendőben üzembehelyezünk egy korszerű, tűz- mentes, vasbetonból épült pneumatikus malmot Fehérgyarmaton, amelynek elhelyezése már megfelel a hasonló szovjet kombinátok jellegének, mivel közvetlen összeköttetésben lesz az ott 1952-ben felépített 200 vagonos gabonatárházzal és iparvágánnyal. Ez a megoldás fillérekre csökkenti az anyagmozgatási költséget, szemben az olyan malmokéval, ahol két és fél—három forintra tehető az ilyen irányú költség. Bár a tervezet főként a meglévő üzemek korszerűsítéséről beszél, én bízom abban, — különösen a felsőbb irányítást végző elvtársakkal az utóbbi hetekben folytatott megbeszélés óta, — hogy sikerül majd felszámolnunk a megye legöregebb, legkorszerűtlenebb malmait Nyíregyházán, illetve Üjfehértón. — Mindkét helyen a dolgozók csak a legnagyobb fizikai erőkifejtéssel, egészségtelen munkakörülmények között tudják a termelést folytatni, nem beszélve arról, hogy az elavult berendezés miatt a minőség megtartása külön művészet és legtöbbször csak a gazdaságosság rovására oldható meg. Amikor a jövő szép kilátásain elgondolkodom, eszembe jutnak a hibák is. Két jellegzetes szervezési hibáról akarok szólni, ami iparunkat érinti. Hogy érthetőbb legyen, vissza kell térnem a fehérgyarmati malomépítkezés megkezdése előtti időre. Amikor megszületett az az elgondolás, hogy Fehérgyarmaton új malmot építhetünk, a legelső problémánk az volt, hogy hol építsük. Szinte parancsolóan állott előttünk az, hogy az új malom nem is lehet máshol, mint ahol rendelkezésünkre áll a szinte korlátlan tárolási lehetőség, az iparvágány, a nagy feszültség, és az ipari vízellátás. Nagy, szinte leküzdhetet- lennek látszó akadályként merült fel azonban az, hogy ez a terület a MÁV rakodó helyét képezte, és aki ismeri a MÁV szigorú üzletszabályzatát, (nem akarok bürokiáciát említeni) az gondolhatja, hogy nehéz ellene csatát nyerni. Mi mégis megpróbáltuk. Megbeszélések, tárgyalások sorozata kezdődött, míg végül is sikerült leküzdenünk — nagy nehézségek árán — a feltornyosuló akadályokat. » Ezzel szemben mi történt például a nyírbátori ga- bonalárbáz elhelyezésénél? Adva van a legkényelmesebb és legésszerűbb lehetőség az úgynevezett „Bóni” telepen. Ott van egy 5 vagonos malmunk (amelyet még valószínűleg tovább fogunk fejleszteni) megfelelő iparvágánnyal, és kitűnő úttal. Az iparvágány mellett bőséges beépíthető terület is áll rendelkezésre. És mégis mindezen előnyök mellett soviniszta üzemi érdekekre hivatkozva eltanácsolták onnan az építkezést és olyan helyen építették fel a tárházat, ahol hatalmas földmunkák elvégzése mellett többszáz méter új iparvágányt és közutat kellett építeni (amelynek métere kb. 1000 forint) és ezért a terménymennyiségért, amelyet a malomba fognak szállítani őrlésre, hosszú évtizedeken keresztül két- három forint felszedés! és szállítási díjat kell fizetni mázsánként, holott ez gépi úton fillérekbe került volna. Hasonló az eset Mátészalkán is, ahol a malomtelep mellett modern kenyérgyárat építenek, természetesen vízvezetékkel és új gyárkéménnyel. Ez újra elgondolkoztató. A malom négy vagonos, 1951-ben teljesen újonnan szerelt, hosszújáratú, magasőrlésű üzem. Körülbelül 15 hold terület áll rendelkezésére, bár annak a tekintélyes része öreg lakóházzal van beépítve. Teljesen kihasználatlanul áll egy gyárkémény, amely lebontásra vár, mert a használatlanság miatt csak veszélyt jelent. (Ugyanis a malom újraépítése után villamosenergiával üzemel, és a gőzgépet leszerelték). Ezen a telepen található még a község legbővebb vizű kútja is. Véleményem szerint még az öreg, elavult épületek bontása árán is nagy megtakarítást jelentett volna a kenyérgyárnak olyan helyre való építése, amely a nyersany agmozgatás költségeit gépi úton — zsákok kiküszöbölésével — a legminimálisabbra csökkenti. Ha csak a zsákfelhasználást tekintjük, — amelynek anyaga importáru — már ott is súlyos ezreseket takaríthattak volna meg évenként. A gyárkéményt is felhasználhatták volna, amivel újabb 7—8000 forintot lehetne megtakarítani, és úgy gondolom, hogy egy új kút elkészítése is kb. 100.000 forintba kerül. Az a véleményem, hogy egy-egy ilyen építkezésnél fontos és hasznos szolgálatot tenne, ha előzőleg olyan megbeszélést rendeznének, ahol az érdekeltek minden szempontból megvitatnák az ügyet és csak ezután határoznának. Brestyánszki Antal, a Malomipari ES igazgatója. Barek László nagykállói Jöagronómiis: Tegyék kőtelezővé a nagyüzemi gazdaságokban a nemes trágyakezeiest Barek László, a nagykál- lói járási tanács vb. főag- ronómusa a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatban több javaslatot tett a terméshoz'am növelésére. — A második ötéves terv a mezőgazdasági terméshozam lényeges emelését írja elő — mondotta. A többSzer én у ebben tervezzük a gépállomási derítőket! ♦ Mezőgazdaságunk gépesítésének fejlesztése érdekében jelentős beruházások történtek és történnek második ötéves tervünkben is. Hasznos és kifizetődő mindez. Lehetne azonban takarékoskodni is. Több gépállomásunkon, így Tiszaszalkán, Fehérgyarmaton, Tyúkodon, Nyírbátorban, Nagykálló- ban és Tiszavasváriban többszázezer forint értékben építettünk korszerű derítőtelepeket. Kétségtelen, hogy ez a legkorszerűbb, de vajon miért van erre szükség? Az elmúlt évben a mi vállalatunk közel 2 millió forintot fektetett ebbe az építkezésbe, nem számítva a többi vállalatot, amelyek szintén több, mint egy millió forintot fordítottak erre a célra. Ezek a derítötele- pek feleslegesek, hiszen gépállomásainkon csak télen van bent mindenki, nyáron dolgoznak körzetükben. Ugyanakkor nem veszik azt sem figyelembe, hogy az iskolákban, kórházakban, ahol állandó a nagyobb létszám, korántsem fordítanak ilyen gondot a hasonló építkezésekre. A KV múltévi márciusi határozata figyelmünkbe ajánlja a takarékosságot, nem különben második ötéves tervünk előirányzata is nagy figyelmet szentel ennek. Mi az oka tehát annak, hogy ennek dacára ilyen pazarlásokat tapasztalhatunk, holott sokkal kisebb beruházással is elérhetnénk ugyanazt a célt a gépállomásokon. ABOS JÁNOS 6. sz. Mélyépítő vállalat főmérnöke. termelés megköveteli, hogy i az eddiginél is több gondot i fordítsunk a talejerö fenntartására és fokozására. — ! Véleményem szerint különösebb befektetés nélkül sokat lehetne elérni a szervestrágya helyes kezelésével. A jelenlegi viszonyok között csupán Szabolcs- Szatmár megyében egy év alatt kb. kétmillió mázsa istállótrágya megy veszendőbe. Ezért javaslom, hogy a fejlettebb szocialista mezőgazdasági üzemekben tegyék kötelezővé a nemes erjesztéses trágyakezelés valamelyik bevált módszerét. A zöldtrágyázásban már lényeges előrehaladás van. Szabolcs-Szatmár megyében főként a csillagfürt-termeAz autójavítás problémái Szabolcs-Szatmárban Megyénk és városunk gépkocsiparkja többszörösét teszi ki a felszabadulás előttinek. Ez szinte tör- vényszerűleg megköveteli az előzetes karbantartást és a javítási munkák megfelelő elvégzését. Erre most nincs lehetőség. A gépkocsik szerviz munkáinak elvégzésére — ami a megelőző karbantartás és tervszerű javítás előfeltétele — Nyíregyházán nincs lehetőség az AKÖV üzemén kívül, amely csak saját gépkocsijait gondozza. A megyében lévő gépkocsik Miskolcra kénytelenek járni szervizre, ami 80 kilométeres távolságot jelent. Nem egyszer megtörténik olyan eset, hogy a gépállomásról, vagy az állami gazdaságból befutó tehergépkocsit nem tudjuk megjavítani csak azért, mert másnapig nem tudjuk hol elhelyezni. Más javítás terén sem jobb a helyzetünk. Bár vállalatunknak mintegy 20 ezer forint értékű pótalkatrész áll rendelkezésére, de ez korántsem elegendő az igények kielégítésére. Egy gépkocsi kondenzátor, aminek ára mindössze 15—20 forint, nem kapható nálunk, csak Debrecenben, amiért egy másik kocsinak kell 100 kilométert utaznia, ha gyorsan és időben akarjuk megkapni. Vagy vegyünk egy másik példát, a fékgumidugattyú ára alig több egy forintnál, de csak Debrecenben kapható. Ha onnan hozatlés terjedt el. A csillagfürt mellett érdemes lenne megkezdeni a somkóró termelését is. A vadon élő som kórók azt bizonyítják, hogy ez a növény is jól- díszük. Barek László elmondotta; még, hogy a homoki le-l gelőgazdálkodást is lénye-!’ gesen lehetne javítani fásítással. A sertéslegelőket eperfával ültetnék be. Amikor a fa termőre fordul, az eper jó takarmányt ad a sertésnek. A szarvasmarhalegelőket részleges árnyékolással lehetne javítani. Ha 10—15 méteres kötésben beültetnék hasznos fával, a legelők kora nyári; felszáradását megakadályozhatnék. juk meg, a postaköltsége is nagyobb, mint maga az alkatrész ára. Megyénk ma már rendelkezik olyan gépkocsiparkkal, ami indokolttá, sőt sürgetőleg szükségessé teszi egy, autókereskedelmi szaküzlet megnyitását a megye székhelyén. Nézzük, mik a lehetőségeink a javítás terén. Vállalatunknak 18 főből álló jó szakmunkás gárdája van. Ez azonban egy magában kevés, különösen; akkor, ha figyelembe 1 vesszük, hogy nem áll ren-, delkezésünkre megfelelő' ■ mennyiségű és minőségű; ■ szerszám és hely a javítá-' sok elvégzésére. Mi tehát a tennivaló? Ha el akarjuk kerülni a további károkat, amelyek súlyos ezrekre és százezrekre rúgnak, akkor feltétlenül szükséges a javító ■ telep kibővítése. Elsősorban megfelelő szerszámokkal kell ellátni telepünket, de még ennél is fontosabb a megfelelő helyiség biztosítása. Az ésszerűség is( azt kívánja, hogy egy helyen történjen a javítás,i mivel így olcsóbb és gazdaságosabb. Az a javaslatom és vállalatunk fejlődésében óriási előrehaladást jelentene, ha a mellettünk lévő üres telepet a legrövidebb időn belül hozzánk csatolnák. Batta Béla, а XIII. sz. Autójavító V. 2. sz. telepének vezetője, Nyíregyháza.
