Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-06 / 106. szám
NÉPLAP 1956. május 6, vasárnap KÖSZÖyTJLK AZ ÉDESANYÁKAT сЛу.ГгСбшрОМ (L (lűllálllJIJipH'lléllt siettek, az még kacagva pedig elég idő; a széltől egyik meg hűvös sokuk mert A sszonyok jöttek a si- ma, széles úton. Föléjük magasodott a nyíregyházi dohánygyár hatalmas tömege. Lent, a kocsi- úton is jöttek, műszak után voltak, s a kapuhoz igyekeztek. Dohányszín munkaköpeny lebbent még némelyiken, különösen az idősebbeken. A fiatalabbján idén vett kabát, vagy kosztüm, t— látszott a szabásán. Nem csoport is állt, volt az arca kipirult. Munkásnők. Sokszázan vannak itt. Legnagyobb részük szülőanyja a „földhözragadt szegénység“ volt, az idősebbje azokhoz tartozik, akik a legtöbbet szenvedtek ebben az országban. Miért? Elsősorban azért, nők voltak, mégpedig nincstelenek. Tehát tehetetlenek, akiknek „... igen megszokott és természetes, hogy egyes dolgok súlyosabbak, szinte elviselhetetlenek az asszonyt élet akármelyik fázisában ...“ — írta Groák Ödönné, a Feminista Egyesület nyíregyházi szervezz, tének elnöke a Nyirvidék vezércikkében. 1914. március 12-én. Ez a vezércikk szólamokat hangoztatott, valósággá igy válik most Ligetfalvi Istvánné kondició- mester ajkán: — Az isten tudja, hogy éltünk. Éltünk, ma már elképzelni sem tudom magam akkori helyzetemben. Harminchét éve dolgozom a dohányiparban. Amikor első keresetemet hazavittem, az apám elkeseredésében majd megvert. Egy kiló hús áráért — egy teljes hetet dolgoztam! S nem ám napi nyolc órát. Sokkal többet. Férjem kőművesek mellett dolgozott. Mikor volt munkája, mikor nem. Legtöbbet a „köpködőn“ ücsörgött a többivel. Kis gyermekeim I voltak, dolgoznom kellett. lAz utca pora nevelte őket, lettek, amit tudtak. Dögfá- Iradtan tértem haza, s részekéivé, nem tettek-e kárt tmagukban? Mert arra volt Lpélda elég. Az utcákban há- Irom esetre is emlékszem. rEpv gyermek a vízbefult, a I másikat a bölcsőben a takaró fojtotta meg, a harmadik 'cgégett. Gyenge koszton, ermekeimért aggódva dolgoztam egész nap, s miért? Hogy szűkösen fedezni tudjam csak azt, hogy éljünk. C A férfiak is keveset kerestek, de mi, nők, ugyanazért a munkáért csak kétharmadát kaptuk az övék- Bnek. ■ Talpas Jánosné ■ékszik, hogy »gyűlt dolgozva Kel kevesebbet Szoknál. M T ehetett ezen segíte■ ni? A bajok, bajok maradtak, Már nem volt igaza a Nyir- M’ck fcrércikkének, ami- ^Mr ezt irta: „...az asszony ■Mílött legfeljebb panaszko- Mc, de távolról sem jut ^rrébe, hogy azon változ- M-,tni, vagy segíteni lehetne.“ ■őszükbe jutott, de tehetetle■ :ek voltak az államhatalominai szemben. Nyírbátorban ^933-ban szervezkedtek, s MFEráifcot kezdtek az asszo- ■ryol ■A s Bort ■q l.fr is jól em- férfiakkal 12 pengőkeresett- a dohánybeváltóban. ,jkot hamarosan le- l csendőrség, meg e könyv“. bra is csökkentek, kaidőt n. tt A bérek a már senki sem hány óra, — a tulórát nem fizették. Az olcsóbbnál is olcsóbb volt a nők munkaereje. Egyformán volt ez mindenütt, így volt Nyírbátor, Nagykálló, és Nyíregyháza dohánybeváltóiban egyaránt. S mégis, micsoda versengés folj/t idénymunkáért! Hogy a nélkülözés, a zikai erő-igénybevétel, nyomoradta szenny és egészségtelen életviszonyok < mennyire nem elszigetelt i jelenségek voltak, arról számol be dr. Spányi Géza orvos, a korabeli Nyírvidékben: „Több, mint húsz esztendős orvosi tapasztalásból beszélek, amikor azt mondom, hogy Magyarországon évente legalább 50.000 em- ; bér pusztul el és másik 50.000 nyomorodik meg az ősi piszok nyomán.“ És ez , százszorosán vonatkozik az akkori dohánygyári munkásokra, az asszonyokra, akiket a végszükség kergetett az alacsonybérű, egészségtelen munkahelyre, s orvosi gondozást, vagy szociális ellátást távolról sem kaptak. Miért tűzte ki a Feminista Egyesület a következő programot: „Célunk az anya és gyermekvédelem; küzdelem a prostitúció, a pornográfia, a leánykereskedelem, alkoholizmus, a kivándorlás ellen.“ AAindezek azonban nagy- 1 x részt szólamok maradtak. Hosszú időn keresztül nem esett változás. A dohánygyári lányok, asszonyok létfenntartási igényeivel sem törődtek, nemhogy egészségügyi és kulturális szükségleteiket kielégítsék. Javarészük Írástudatlan volt, műveltségük igen alacsony. De hiszen nem is azt adták el, nem az volt az árucikk, hanem fiatalságuk, életerejük, amely elmorzsolódott ebben a küzdelemben. Igen sok volt a beteg, tüdőbajos, légzőszervi megbetegedésben szenvedő, s nagy a halandóság. A gyermekhalandóság messzi fölülmúlta Szabolcsban az országos statisztikai számokat, s ehhez viszonylag a munkások gyermekei járultak hozzá, elsősorban az asszonyokat foglalkoztató üzemek, igy közvetlen elöl a dohányipar. S csak fokozta a bajokat az elterjedő alkoholizmus. Milyen sorsa volt, s mi várt volna Hudák András- néra. ha hét gyermekét a felszabadulás előtti munkaév életviszonyok között kellett volna nevelnie? Férje fékező volt a vasúton. Az 1940-es években 120 pengőt keresett, minden juttatást beleértve. Ebből a lakbért levonva, a maradvány alig fedezte a nagylétszámú család kiadásait, melyet csupán étkezésre fordított. Ha feltétlenül szükség volt ruhavásárlásra, — a szülők gyomrán kellett megtakari- ’ tani. Azután Hudákné özvegyen maradt. Meg kellett . tennie a lépést; ami a sok ■ gyermek mellett oly nehéz ■ volt egy anyának: munkára ■ jelentkezett a dohánygyár■ ban. De akkor már 1946-ot írtak! Annyit keresett, hogy i fizetni tudott egy szomszéd■ jónak, aki át-átnézett a . gyermekekre. Ez az idő is ■ nehéz volt, de rövidesen i megnyílt a dohánygyár nap- : közi otthona, s Hudákné t válláról leszakadt a gyer- I mekek terhe. Életnívója igy - alakult: az fitt az Egy szovjet óvoda Fizetése családipótlékkal együtt 1.200 Ft 5 gyermek napi ellátása havi öszegre átszámítva 500 Ft Saját étkezéséhez vállalati hozzájárulás 200 Ft összesen: 1.900 Ft Gondos kezek vigyáztak gyermekeire, akik igen jó étkezést is kaptak az otthonban. Gondtalanul dolgozhatott, s most már öltözködésre is tellett. f-logy mit jelent a gyermekek ellátása a dolgozó asszonynak, azt akkor látjuk világosan, ha elolvassuk a Nyirvidék egy harminc évvel ezelőtti számát. Egy mozgalom sikeréről számol be, többek között igy: „ ... évtizedes fáradozásuk, össze kuporgatott eredményét arra fordítják, hogy minden más várost mellőzve, palotát emeljenek a gyermekek egészségének.“ Palotát. Nagy szavak. Kilenc szobácska, egy nagyobbacska teraszszal. Minden más várost megelőzve! „De hiányzik a kerítés, a kút, ágyak, ágyneműk, szekrények, konyhaneműek.“ S mindez évtizedes fáradozás eredménye! Ma már sok napközi otthon, bölcsőde van Nyíregyházán. Szép, és bőséges területű a dohánygyár napközi otthona és bölcsődéje. Az utóbbiban 17 csecsemőt, a napköziben 56 gyermeket gondoznak napjainkban. Hudákné gyermekei egészségesekre nőttek. Kettő az anyjával dolgozik. Közel háromezer forintot visz haza elsejénként a család. Egy másik munkásasszony. Garai József né arra büszke, hogy fia most fog érettségizni. A betegség már nem pusztít. A gyár orvosa minden nap rendel, s naponta ellenőrzi, vizsgálja a napközi otthonban, bölcsődében elhelyezett gyermekeket. Az egészségre védelmi berendezések vigyáznak, s a jó. bőséges étkezés erősíti a munkásnőket. Fürdő, öltöző várja őket munka után. Többé nem áru a munkaerejük, nem is olyan fáradtak, mint a régi gyárban. Újítások születnek és folyamatos gépesítés halad a nehéz fizikai munka teljes megszüntetésére. ("'ondjaik, problémáik ma is vannak, de közel sem olyan súlyosak, mint amilyenekről az idős asszonyok emlékeznek meg. Ezeknek a korán megtört Csillag-utcai óvodások. nőknek talán még ma is............ ............................... furcsa, ha a ma fiatal dohánygyári munkásnőjét jól öltözötten, ápoltan, az anya büszke mosolyával látják kilépni a gyár kapuján. SB. If jú építészek a s-verdlovszki 69. számú óvodában. (Foto M. Ozerszkij) Anyák-Napja előtt a Csillag utcai óvodában ,.Keresek virágot, Pirosat, fehéret. Bokrétába kötöm. S odaadom néked.“ Anyák-Napjára tanulják ezt a kedves kis verset a ’' . A pöttömnyi kis fiúk, kis lányok nagy szorgalommal mondják a verseket, dalolnak. szerepet tanulnak. Az Anyák-Napján műsoros délutánon köszöntik a szülőket, meglepetést készítenek a Ha a madár édes hangján dalolnék. Vagy mini a szellő, lágyan mondanám: Akkor sem tudnám igazán és szépen Mondani a te nevedet, anyám! Anyácska, dolgaimhoz nem sokai Értesz már. Sokszor oly gyámoltalan vagy. De hallatlanul megnő Mihelyt a gyermeked az erőd, ereje lankad. lit van a május. Szél viszi világgá A kis gyümölcsfák boldog- sóhaját. Anyám ott- jár köztük, körültáncotják A piros virágok fehér haját. Ég a világ termő tavaszi lázban. És minden zeng: szép ősi egyveleg. Ráérsz anyám? 5' an most egy szabad órám, Olyan régen sétáltam már veled! Messze vidékre vitt el az utam. S csak a felét futottam végig még én. De jól tudom, te állsz ott csendesen Minden útnak az elején, a végén. háborújában Az élet szent és szép Ez hadititkotok: a szeretet. A nő minden ellenséget legyőzött, Ra szenvedett, szült. dajkált, szeretett. Nem győzhetnek hát örökké a földön Ármánykodások és gonosz cselek. — Dolgos, bízó nemzedékem nevében. Anyám, kedvesem, hadd köszöntselek! Ha a madár édes hangján dalolnék. Vagy mint a szellő, lágyan mondanám: Akkor sem tudnám igazán és szépen Mondani a. te nevedet, anyám! (Bory Zsolt) A fodrásznál- Ez már Bégesrégen ha menj el például szép a a Kozma Prutkov, gúnyos aforizmák állítólagos szerzője, ezt mondta: — Ha szép akarsz lenni — állj be huszárnak!... Huszárnak? idejét múlta! nincsenek már nálunk huszárok ! Most, akarsz lenni, fodrászhoz... Krescsatik 13-ba. * ) Ebben az üzletben úgy megszépítik az embert, hogy legszívesebben naponta kétszer is eljönne. Engem azonban sajnos, nem fogadnak itt, csak nőket és gyermekeket. A férfiaknak másutt kell „megszépülniük”. Különösen a gyermekekre van nagy gondjuk. A teremben különleges, állatformájú karosszékek, rádió és teleyizor várja őket. — Tudjuk, hogy a gyermekeket nem annyira a szépség érdekli, mint inkább a játék. A fodrászhoz még cukorral is nehéz elcsalogatni útvonalai. Kiiev főfodrász- a tele- „Piroskát szenvedést nőknek, — türelmesen valami álszorgos kis kezek — de erről nem szabad még beszélni, hiszen titok ... A 130 gyermek közül délutánra 60 marad. A kicsik most alusznak, ha alusznak ... Az óvonénik fákat ültetnek az óvoda előtt, s mivel nincs felügyelet az elevenebbje le sem hunyja a szemét. A huncut Jávor Sanyi is nyitott szemmel fekszik a heverőn, talán éppen azon gondolkodik melyik verset mondja el az édesanyjának. Magában már mondja is: „Hazamentem,' elpirultam. Édesanyám mellé bújtam” — itt megakad, de Kubinyí Bandi segít neki, s most együtt mondják tovább: „Egy szó sem jött a nyelvemre. Könnyem hullt a nefelejcs« re”. Néhány perc múlva zsong az egész terem, nem lehet ilyen nagv nap előtt aludni. A kis szőke Nagy Imi is felül a heverőn. s álmos szemét dörzsölgeti. Egy kis torna és játék után Nagy Imi szégyelősen kérdezi az óvonénitől, hogy van tovább a vers a kakasról. Oláh Margit óvónő kisegíti: „Kukorékol már a kakas. Hej, pedig még távol a Nap“. A kis buksi fejek összehajolnak most, az Anyák- Napja előtt, és azon gondolkoznak. mivel is köszöntsék ezen a napon azt az embert, aki a legdrágább nekik az egész világon. Talán eszükbe sem jut, de érzik, hogy a legszebb ajándék a gyermeki szeretet. hogyisne, a iarkas Irta: OSZTAP VISNYA őket. A mama azt mondja: — Gyere kisfiam, meg- nyiratlak. Olyan hoz viszlek, ahol vizoron láthatod és a farkast” ... Nem kell kétszer mondani! A fiúcska szívesen megy és várakozik pajtásai között. — Ki következik? Tessék! Tessék! — szólítja a mester. De senki sem akár a következő lenni: amíg nyírják, megeszi Piroskát! A gyermekekkel azonban nincs sok munka. A fontos I az, nehogy a fehér köpeny láttán a „vendég" sírva fakadjon. A legbiztosabb szer ez esetben, ha megígérik, hogy nyírás után a kezébe adják a nyírógépet. Ezután már akár estig is elülnek szívesen! A nők azonban sokat szenvednek itt. És nem is kell rábeszélni őketr Nem vettem észre, hogy a szépités technikája okozott volna a nemcsak, hogy elviselik, hanem modozó kifejezés ömlik el az arcukon. Tamara Szem- jonova Ivcscnko éppen Ólja Naumenko kolhozparaszt- lány frizuráját fejezte be és bizonyára magában azt gondolja: „Mivel szépítselek még, amikor hozzád a természet oly bőkezű volt?!” Erről a szép kolhozparasztlányról eszünkbe jut a híres ukrán népdal: ..Orcája volna hajnali rózsa. Éjfél-szemében ragyog Egymillió csehszlovák asszony eset! ál rákszűrésen nap. a Jer ki egy szóra, lelkem bimbója, Gyújtsd föl szemedben csillagomat!” Tehát, aki szép akar lenni, jöjjön el hozzánk Kijev- be. a Kréscsatikra. A népi demokratikus Csehszlovákia évről-évre nagyobb erőfeszítéseket végez a rákmegbetegedések lokalizálása érdekében. A rákszűrés megindulása óta, vagyis 1953-tól csaknem egymillió asszony esett át szakorvosi vizsgálaton. A rákszűrésben részvevő nők száma évről-évre magasabb. Míg 1953-ban összesen 220 ezer nőt vizsgáltak meg, 1954-ben ez a szám, már csaknem félmillióra emelkedik. Ebben az évben pedig már a 35 évet betöltő nők számára is kötelezővé teszik a rákszűrést, ,3fl
