Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-29 / 124. szám
J956. május 29, kedd N ÉP L A P Sokezer Kossuth-diák emlékezetes napjai Kétnapos ünnepségek zajlottak le a nyíregyházi Kossuth gimnázium fennállásának 150. évfordulóján Feledhetetlen élmény marad Ax úttörők jubileumi ünnepsége Nyíregyházán 150 éves a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. A múlt örök ellenzéki, 4S-as tirpák, városa másfél évszázaddal ezelőtt alapította gyermekeiknek, unokáiknak, késel utódoknak a tudomány csarnokát. S most, a. nagy évfordulón sokezer Kossuth-diák ősz öreg emberek, fiatalok, mai növendékek ünnepeltek. Sokszázan eljöttek személyesen is az öreg iskola falai közé, mások táviratban, levélben küldték el lelkes, sok-sok szerete- tet sugárzó üdvözletüket. Levél érkezett Pekingböl, Amerikából, Csehszlovákiából, Londonból, Stockholmból — a világ minden tájáról! A sokezer Kossuth-diák, akiknek szive-lelke kossuthi eszmékkel van átitatva, együtt ünnepelt. Emléktábla került az iskola falára Szombaton délelőtt kezdődtek meg az ünnepségek a nyíregyházi szobrok megkoszorúzásával. Az iskola mostani növendékei sötétkék ruhában, zászlóval az élen vonultak fel Kossuth szobrához, Bessenyei szobrához s koszorúz- ták meg a Szovjet Hősök emlékművét. Délben a kiállítás megnyitására került sor. Orosz Ferenc elvtárs, a megyei tanács vb. oktatási osztálya vezetőjének üdvözlő szavai után megnyíltak a kiállítási termek ajtószárnyai a látogatók előtt. S már itt is fel-fel- csendültek a kiáltások, örömteli üdvözlő szavak, amellyekkel a régi barátok köszöntötték egymást. A kiállítás sokrétű rendezése megmutatta az iskola volt és mostani növendékeinek képzőművészeti, irodalmi munkásságát — köztük Krúdy Gyula irodalmi munkásságát. A kiállítás történelmi része az iskola alapításától kísértette el a nézőket a máig. Más termekben az iskola különböző szakköreinek munkáját mutatták be. A kiállítás megnyitását az iskola falán elhelyezett emléktábla leleplezése követte. Az avató beszédet dr. Molnár Jenő elvtárs a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettese mondotta el. Többek között elmondotta: — Azért helyeztük el ezt az emléktáblát, hogy éljen örökké a diákok szívében emléke, hogy éljen az az eszme, a szabadság eszméje, amelyért Kossuth Lajos a nagy időkben harcolt. Üj időket élünk, amelyben a nép a hatalom birtokosa, a párt, a munkásosztály vezetésével a szocialista magyar hazát építjük. Az új Magyarország rengeteget áldoz az ifjúság boldogabb életéért, az új otthonért. Ebben a nagyszerű felépítésben adjon erőt fiatalságunknak Kossuth szelleme. | Ez iskola falai között hazát és népet szerető, szabadságért lángoló hűséges ifjak nőjenek fel, akik valahányszor elhaladnak az | emléktábla előtt: jusson | eszükbe, hogy a legszentebb szó a világon a szabadság! — Ezekkel a gondolatokkal adom át a gimnázium igazgatójának a tanári karnak és a gimnázium ifjúságának a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront nevében Kossuth Lajos—emlck- lábláját. Az emléktábla felavatás után Ördögh János elvtárs, a városi tanács végrehajtó Zászlóavatás, évfolyamok találkozói Másnap délelőtt zászlóavatás volt az iskola udvarán. A szervezetek, intézmények, vállalatok, iskolák kötötték fel az új zászlóra szalagaikat, majd az oktatásügyi miniszter megbízottja kitüntetéseket adott át. A zászlóavatás után a következő program az évfolyamok találkozója volt az osztálytermekben. Megható látvány volt, amikor ősz öreg emberek — közöttük a múlt században érettségizettek Vasárnap este a Szabolcs-Szatmár megyei és a Nyíregyháza város légoltalmi parancsnoksága a kiváló légoltalmisták tiszteletére műsoros estet rendezett a dohányfermentálógyár kultúrtermében. A kultúrműsor előtt a belügyminisztérum oklevelet — a Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza vá5 lassan véget ért a kétnapos találkozó. A város utcái hazafelé tartó, felejthetetlen emlékekkel teli emberekkel teltek meg. Valamennyiük gomblyukában ott virított a jubileumi jelvény. A nyíregyháziak a pesti különvonattal érkezőket kikísérték az állomásra. A virágos, széles Széchenyi utcán összekapaszkodott diáksereg, öszhajúak és fiatalok vonultak és dal hangzott: „Ballag már a vén diák..." A Kossuth-diákok hazatértek újra otthonaikba, munkahelyeikre, hogy Kossuth-diákokhoz méltóan munkálkodjanak a haza jövőjén. Műsoros est a kiváló légoltalmisták tiszteletére 1. Amikor a piros arcú Szabadság hatalomra került, beszólította három fiát: Törvényt, Jogot és Igazságot. A két elsőt maga elé állította. Igazságot pedig jobb felől ültette a trónus zsámolyára. Ekkor így szólt: — Ti, fiaim induljatok el és járjátok be az országot. Amerre mentek, mindenütt én és öcsétek nevében cselekedjetek. Egy idő. után maga elé állította Igazságot is. — No, te legkedvesebb gyermekem — mondta Igazságnak — te is felnőttél, eredj és nézd meg mit csináltak bátyáid. Ha bajokat találsz, orvosold. Igazság elindult atyja trónusától és a Nyírség felé vette útját. Egy alkonyaikor érkezett. Már kezdet sötétedni, de még jól látta, mint fut vég'g a szellő a gabonaföldek felett, hogy fakóbb fonákát fordítja a kövér krumplilevél és a gabonatábla szélén kapával a vállán egy fáradt, gondterhelt ember lépeget hazafelé. Utána eredt és utolérve így szólt hozzá: bizottságának titkára adta át az iskolának a városi tanács ajándékát: a nagy Kossuth-képet. Délután a meghalt tanárok sírjaira helyeztek koszorúkat a volt és a mostani diákok, majd este, a villanyfényben úszó udvaron ünnepi műsor következett. Régi és mostani irodalmárok, írók művei szólaltak meg sorra írásaikkal. Valamennyien Kossuth-diákok voltak — közöttük Vietórisz József, Krúdy Gyula, Gádor Béla és mások. újra találkoztak és köny- nyező szemekkel szorongatták egymás kezét. Találkoztak a volt évfolyamtársak, felolvasták a régi névsort és számbavettek mindenkit: hol van, mit csinál, mi hír róla?! Egészen a délutáni hangversenyig tartott a találkozó. A hangversenyen a Kossuth gimnázium és a Zrínyi Ilona leánygimnázium ének- és zenekara lépett fel tehetségesen. ros kiváló légoltalmi törzs címet, a legkiválóbb légol- ta.lmi parancsnokoknak és légoltalmistáknak pedig érdemérmeket és dicsérő okleveleket nyújtottak át. A színvonalas kultúrműsort a Mezőker énekkara nyitotta meg. A műsor első részében Tóth István, Bakóné Molter Anikó, Dutkicwitz Miklós ope— Hogy hívnak? Min búsulsz? — Nagy János vagyok ... de a bajom ne kérdezd, hosszú lenne azt elmondani . .. — No csak mondjad, hogy éltél eddig? 2. Nagy János negyven év körüli ember. Háta görnyedt, nehezen lép. Felső teste úgy áll, mint amikor kapálás közben lába elé húzza a földet. Arca hol a figyelem, hol a fáradtság vonásait ölti fel. Szeme valamikor élénk lehetett, tekintete fürge, mint a hajnali napsugár, de már rákövült a várakozás szürkesége: Mikor érkezik hozzám az igazság? Töp. rengő, halk szavú, félénk. A szomszédait Jánosnak, Istvánnak — kit hogyan —szólítja, a hivatalos embert — sehogy, mint aki urat mondani nem akar, elvtársat meg nem mer, mert tudja előre a választ: .Magának nem vagyok elvtárs, maga kulák!' Gyermekkora óta Nyírtelek Alsó-Sóskúton él egy öreg, hosszú tornácos házban. öt hold 1107 négyszögöl földön gazdálkodik, Vasárnap reggel minden ' gyermek, de különösen az, úttörök vizsgálgatták izga- I tottan az időt. Nagy volt az örömük, amikor csak vékony felhőrétegeket láttak az égen, s a napsugár j is kikandikált. A Sztálin- I tér és a Bessenyei-tér között felállított díszemelvény, az utcák zászlódíszbe öltözve várták a kis ünnepeiteket és a felnőtteket. A kora reggeli órákban áz úttörők, a pajtáscsalád tagjai iskoláik előtt gyülekeztek nevelőik felügyelete mellett. A vidékiek a nyíregyházi úttörőház előtt csoportosultak. Várták az indulás idejét. A gyerekek katonás rendben, fegyelmezett zárt sorokban meneteltek. Kilenc órakor valamennyi úttörőcsapat elfoglalta kijelölt helyét. — Nagy volt az izgalom. A tér úgy nézett ki, mint valami nagy színes virágcsokor. Valamennyi úttörő ünneplőbe öltözve egyenruhában ki-ki a kitüntetéseivel, a rangjelzésekkel díszítve vonult fel. Az úttörőcsapatvezetők is díszes egyenruhát öltöttek ezen a napon. Sok szülő jött el, hogy gyönyörködjön gyermekében ezen a feledhetetlen ünnepélyen. — Amikor elfoglalták helyüket a díszemelvényen a párt, a tömegszervezetek vezetői, a kiváló nevelők, iskola igazgatók, a szülők, díszkiirtjcllcl vette kezdetét az ünnepség. Minden gyermek figyelt. Az úttörőcsapatvezetők egységeiknek vezényeltek, rákból és operettekből énekeltek, dr. Marssó József hegedűművész pedig Saraate: Cigánydalok című művét adta elő, zongorán kísérte Straky Tibor. A műsor II. részében népdalénekesek, tánccsoportok, valamint a József Attila művelődési otthon szólótáncosai szerepeltek. egy lova van, nehány aprójószága, tágas udvarán néhány kopott gazdasági épülete és pár kopasz, vén gyümölcsfája. A munkához szorgos felesége és harmadik osztályos kisfia segítenek. Nagy János apjának, Nagy Gábornak, 32 hold földje volt. Ezen gazdálkodott hat gyermekével. Cselédet soha sem tartott. Jószívű ember volt, szomszédaihoz szíves. Fuvarral, munkával segítette az elesetteket, de csak úgy — ahogyan mondani szokás — isten nevében. Soha sem volt büszke, gyermekeit is szerénységre és munkára nevelte. Nagy János a rá jutó földdel ezt is örökölte szüleitől. Mikorra a háború végéhez közeledelt, Nagy Jánosnak már csak egy testvére maradt. Négy meghalt: Az az egy is katona volt, vagy talán halott, hiszen csak annyit tudott róla, hogy eltűnt. Már apja sem élt és a föld apai része kétfelé osztva, de csak az ő kezemunká- jára maradt. 1945-ben anyja is meghalt és az anyai részt is kétfelé kel- majd jelentést tettek .Cservényük Edit elvtársnőnek, a városi úttörő titkárnak. Ezután Bartha Defies elvtárs, g DISZ megyei bizottsága iskolai titkára adta meg az engedélyt a csapatok felvonulására. A Himnusz és a DlVSZ-indulót a tiszavasvári úttörőzenekar játszotta el. Ezután Bartha elvtárs köszöntötte az úttörőket és az ünneplőket. Majd Koncz Károly elvtárs a DISZ megyei bizottságának titkára emelkedett szólásra. Beszédében méltatta a nap jelentőségét, megemlékezett arról a sok szép eredményről, amelyeket a megye úttörői értek el az elmúlt 10 év alatt. Köszönetét fejezte ki a nevelőknek, akik fáradságot nem ismerve, áldozatkész munkát fejtenek ki a jövő nemzedékének nevelése érdekében. A párt megyei bizottságának nevében Végh József elvtárs emelkedett szólásra és meleg köszönetét elismerését fejezte ki a kis úttöiőknek, majd átnyújtotta a párt megyei bizottságának zászlaját Bartha Dénes elvtársnak, aki a megye több mint 62 ezer úttörője nevében tett fogadalmat arra: : úgy fogják őrizni a párt zászlaját, mint a szemük fényét. Felzúgott a taps. Büszke érzés töltötte cl azoknak a kis úttörőknek a szívét, akiknek a csapatzászlóikra ezen a napon került fel a jubileumi jelvény. A kis zászlóvivők a zászlókat meghajtva tisztelegtek csapatuk előtt. Izgalommal álltak a sorba azok a kiváló úttörők, akik a jubileumi ünnepség alkalmából lettek méltó tulajdonosai a „Kiváló úttörő munkáért” kitüntetésnek. Csillogott a szemük, amikor a DISZ megyei bizottságának tagjai meleg, baráti kézszorítás mellett átnyújtották a kitüntetéseket. (hLizűíjjáw lett osztani. Igen ám, de hogyan részeljen egy eltűnt testvér? A közjegyző nem tudott mit kezdeni. Szerette volna az egyszerűbb megoldást: Nagy . János nevére írni az egészet. Nagy azonban nem vállata. Nem akart több gondot, több munkát és testvérétől — ha egyszer mégis hazakerül — haragot, hogy „Az én részemet is a nevedre vetted.“ A közjegyző azonban azt mondta: — Ha hazakerül a testvére, majd odaadja neki a részét. Nagy János nevére írta az örökségként • maradt föld anyai részét. így aztán az egész családi vagyon gondja, munkája Nagy Jánosra és feleségére maradt. Képtelenek voltak ketten megmunkálni. Az István részét kiadták felébe, de soha, sem Nagy János felezett, hanem a feles. És ki tudja, hogyan? Annyit a feles, is bevallott, hogy hazafelé, jövet, le-leadgtt a kocsma-. Talán a nap legszínpom- pásabb eseménye volt, amikor a pajtáscsalád III. osztályos tagjai sorakoztak fel az avatásra. Több, mint 500 pajtás ajkán zengett fel az úttörő fogadalom szövege. Néphadseregünk tisztjei kötötték fel az úttörővé avatott pajtások nyakába a vörös nyakkendőt először. S a szülők, akik ott álltak a téren, figyelték gyermekeiket, boldogság töltötte cl szívüket. Az úttörő zenekar indulót játszott. Következett a díszfelvonulás. Elől hozták a megye első, kékselyem úttörő zászlaját, utána a párt ajándékzászlaját, a 19 kitüntetett úttörőcsapatzászlót. Fegyelmezetten meneteltek az úttörők, a csapatok élén a felavatott úttörőkkel, a nevelőkkel. Ez az ünnepség sokáig feledhetetlen élmény marad nemcsak az úttörők, a gyermekek, hanem a felnőttek. a szülők, a nevelők számára is. (F. K.) Több mint egymillió lakosa van Varsónak A lengyel főváros lakosainak száma meghaladja az 1 millió 30 ezret, Ez év első negyedében 2350 új házasságot kötöttek, 5800 újszülöttel gyarapodott Varsó. Áz első csehszlovák atomreaktor Ez év végén Csehszlovákiában üzembehelyezik az első kísérleti atomreaktort. Ez a kísérleti atomreaktor nem energiát fog termelni, hanem különböző kísérletek elvégzését és új tudományos káderek nevelését teszi lehetővé. A kísérleti atomreaktor építése gyors ütem-, ben halad előre. ajtóban egy-egy zsák terményt — a „gazdáéból“. Végül Nagy János kisha- szonbérbe adta a földet. Ötven forintot fizettek neki holdjáért, ö pedig holdja után 200 forint adót. Nem igen volt a testvéri földből semmi haszna, hanem inkább ráfizetett. De mindegy, a föld is, ő is várta a hazaérkező testvért. De hiába. Alsó-Sóskút akkor még Nyíregyháza városhoz tartozott. A tanya lakóinak ügyes-bajos dolgait innen intézték. Messze esett a várostól. Több dologban csak hallomás, jelentések alapján döntöttek. Nagy János dolgában is: kimondták rá, hogy kulák, Kulák, mert sok földje van. Ezután úgy is bántak vele. Zaklatták, büntették és a tanyaszomszédok nagy megrökönyödésére egyszer be is záratták. Ez az 1952-es év őszén történt. Tagositottak Alsó-Sóskú(Foly.tatása a 3. ollalon)