Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-29 / 124. szám

J956. május 29, kedd N ÉP L A P Sokezer Kossuth-diák emlékezetes napjai Kétnapos ünnepségek zajlottak le a nyíregyházi Kossuth gimnázium fennállásának 150. évfordulóján Feledhetetlen élmény marad Ax úttörők jubileumi ünnepsége Nyíregyházán 150 éves a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. A múlt örök ellenzéki, 4S-as tirpák, városa másfél év­századdal ezelőtt alapította gyermekeiknek, unokáik­nak, késel utódoknak a tudomány csarnokát. S most, a. nagy évfordulón sokezer Kossuth-diák ősz öreg embe­rek, fiatalok, mai növendékek ünnepeltek. Sokszázan eljöttek személyesen is az öreg iskola falai közé, mások táviratban, levélben küldték el lelkes, sok-sok szerete- tet sugárzó üdvözletüket. Levél érkezett Pekingböl, Amerikából, Csehszlovákiából, Londonból, Stockholm­ból — a világ minden tájáról! A sokezer Kossuth-diák, akiknek szive-lelke kossuthi eszmékkel van átitatva, együtt ünnepelt. Emléktábla került az iskola falára Szombaton délelőtt kez­dődtek meg az ünnepségek a nyíregyházi szobrok megkoszorúzásával. Az is­kola mostani növendékei sötétkék ruhában, zászló­val az élen vonultak fel Kossuth szobrához, Besse­nyei szobrához s koszorúz- ták meg a Szovjet Hősök emlékművét. Délben a ki­állítás megnyitására került sor. Orosz Ferenc elvtárs, a megyei tanács vb. okta­tási osztálya vezetőjének üdvözlő szavai után meg­nyíltak a kiállítási termek ajtószárnyai a látogatók előtt. S már itt is fel-fel- csendültek a kiáltások, örömteli üdvözlő szavak, amellyekkel a régi bará­tok köszöntötték egymást. A kiállítás sokrétű rende­zése megmutatta az iskola volt és mostani növendé­keinek képzőművészeti, irodalmi munkásságát — köztük Krúdy Gyula iro­dalmi munkásságát. A ki­állítás történelmi része az iskola alapításától kísér­tette el a nézőket a máig. Más termekben az iskola különböző szakköreinek munkáját mutatták be. A kiállítás megnyitását az iskola falán elhelyezett em­léktábla leleplezése kö­vette. Az avató beszédet dr. Molnár Jenő elvtárs a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettese mondotta el. Többek között elmondotta: — Azért helyeztük el ezt az emléktáblát, hogy éljen örökké a diákok szívében emléke, hogy él­jen az az eszme, a sza­badság eszméje, amelyért Kossuth Lajos a nagy idők­ben harcolt. Üj időket élünk, amelyben a nép a hatalom birtokosa, a párt, a munkásosztály vezetésé­vel a szocialista magyar hazát építjük. Az új Ma­gyarország rengeteget ál­doz az ifjúság boldogabb életéért, az új otthonért. Ebben a nagyszerű felépí­tésben adjon erőt fiatalsá­gunknak Kossuth szelleme. | Ez iskola falai között ha­zát és népet szerető, sza­badságért lángoló hűséges ifjak nőjenek fel, akik va­lahányszor elhaladnak az | emléktábla előtt: jusson | eszükbe, hogy a legszen­tebb szó a világon a sza­badság! — Ezekkel a gondolatok­kal adom át a gimnázium igazgatójának a tanári kar­nak és a gimnázium ifjú­ságának a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront nevé­ben Kossuth Lajos—emlck- lábláját. Az emléktábla felavatás után Ördögh János elvtárs, a városi tanács végrehajtó Zászlóavatás, évfolyamok találkozói Másnap délelőtt zászló­avatás volt az iskola ud­varán. A szervezetek, in­tézmények, vállalatok, is­kolák kötötték fel az új zászlóra szalagaikat, majd az oktatásügyi miniszter megbízottja kitüntetéseket adott át. A zászlóavatás után a következő prog­ram az évfolyamok talál­kozója volt az osztályter­mekben. Megható látvány volt, amikor ősz öreg em­berek — közöttük a múlt században érettségizettek Vasárnap este a Sza­bolcs-Szatmár megyei és a Nyíregyháza város légol­talmi parancsnoksága a ki­váló légoltalmisták tisztele­tére műsoros estet rende­zett a dohányfermentáló­gyár kultúrtermében. A kultúrműsor előtt a belügyminisztérum okleve­let — a Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza vá­5 lassan véget ért a kétnapos találkozó. A város ut­cái hazafelé tartó, felejthetetlen emlékekkel teli embe­rekkel teltek meg. Valamennyiük gomblyukában ott virított a jubileumi jelvény. A nyíregyháziak a pesti különvonattal érkezőket kikísérték az állomásra. A vi­rágos, széles Széchenyi utcán összekapaszkodott diák­sereg, öszhajúak és fiatalok vonultak és dal hangzott: „Ballag már a vén diák..." A Kossuth-diákok hazatértek újra otthonaikba, munkahelyeikre, hogy Kossuth-diákokhoz méltóan mun­kálkodjanak a haza jövőjén. Műsoros est a kiváló légoltalmisták tiszteletére 1. Amikor a piros arcú Szabadság hatalomra ke­rült, beszólította három fiát: Törvényt, Jogot és Igazságot. A két elsőt ma­ga elé állította. Igazságot pedig jobb felől ültette a trónus zsámolyára. Ekkor így szólt: — Ti, fiaim induljatok el és járjátok be az orszá­got. Amerre mentek, min­denütt én és öcsétek nevé­ben cselekedjetek. Egy idő. után maga elé állította Igazságot is. — No, te legkedvesebb gyermekem — mondta Igazságnak — te is felnőt­tél, eredj és nézd meg mit csináltak bátyáid. Ha bajokat találsz, orvosold. Igazság elindult atyja trónusától és a Nyírség felé vette útját. Egy alko­nyaikor érkezett. Már kez­det sötétedni, de még jól látta, mint fut vég'g a szellő a gabonaföldek fe­lett, hogy fakóbb fonákát fordítja a kövér krumpli­levél és a gabonatábla szé­lén kapával a vállán egy fáradt, gondterhelt ember lépeget hazafelé. Utána eredt és utolérve így szólt hozzá: bizottságának titkára adta át az iskolának a városi tanács ajándékát: a nagy Kossuth-képet. Délután a meghalt ta­nárok sírjaira helyeztek koszorúkat a volt és a mostani diákok, majd este, a villanyfényben úszó ud­varon ünnepi műsor kö­vetkezett. Régi és mostani irodalmárok, írók művei szólaltak meg sorra írá­saikkal. Valamennyien Kossuth-diákok voltak — közöttük Vietórisz József, Krúdy Gyula, Gádor Béla és mások. újra találkoztak és köny- nyező szemekkel szoron­gatták egymás kezét. Ta­lálkoztak a volt évfolyam­társak, felolvasták a régi névsort és számbavettek mindenkit: hol van, mit csinál, mi hír róla?! Egé­szen a délutáni hangverse­nyig tartott a találkozó. A hangversenyen a Kossuth gimnázium és a Zrínyi Ilona leánygimnázium ének- és zenekara lépett fel tehetségesen. ros kiváló légoltalmi törzs címet, a legkiválóbb légol- ta.lmi parancsnokoknak és légoltalmistáknak pedig ér­demérmeket és dicsérő okleveleket nyújtottak át. A színvonalas kultúr­műsort a Mezőker énekkara nyitotta meg. A műsor első részében Tóth István, Bakóné Molter Anikó, Dutkicwitz Miklós ope­— Hogy hívnak? Min búsulsz? — Nagy János vagyok ... de a bajom ne kérdezd, hosszú lenne azt elmon­dani . .. — No csak mondjad, hogy éltél eddig? 2. Nagy János negyven év körüli ember. Háta gör­nyedt, nehezen lép. Felső teste úgy áll, mint amikor kapálás közben lába elé húzza a földet. Arca hol a figyelem, hol a fáradtság vonásait ölti fel. Szeme valamikor élénk lehetett, tekintete fürge, mint a hajnali napsugár, de már rákövült a várakozás szür­kesége: Mikor érkezik hozzám az igazság? Töp. rengő, halk szavú, félénk. A szomszédait Jánosnak, Istvánnak — kit hogyan —szólítja, a hivatalos em­bert — sehogy, mint aki urat mondani nem akar, elvtársat meg nem mer, mert tudja előre a választ: .Magának nem vagyok elvtárs, maga kulák!' Gyermekkora óta Nyírte­lek Alsó-Sóskúton él egy öreg, hosszú tornácos ház­ban. öt hold 1107 négy­szögöl földön gazdálkodik, Vasárnap reggel minden ' gyermek, de különösen az, úttörök vizsgálgatták izga- I tottan az időt. Nagy volt az örömük, amikor csak vékony felhőrétegeket lát­tak az égen, s a napsugár j is kikandikált. A Sztálin- I tér és a Bessenyei-tér kö­zött felállított díszemel­vény, az utcák zászlódíszbe öltözve várták a kis ünne­peiteket és a felnőtteket. A kora reggeli órákban áz úttörők, a pajtáscsalád tag­jai iskoláik előtt gyülekez­tek nevelőik felügyelete mellett. A vidékiek a nyír­egyházi úttörőház előtt csoportosultak. Várták az indulás idejét. A gyerekek katonás rendben, fegyel­mezett zárt sorokban me­neteltek. Kilenc órakor va­lamennyi úttörőcsapat el­foglalta kijelölt helyét. — Nagy volt az izgalom. A tér úgy nézett ki, mint valami nagy szí­nes virágcsokor. Vala­mennyi úttörő ünnep­lőbe öltözve egyenru­hában ki-ki a kitünte­téseivel, a rangjelzé­sekkel díszítve vonult fel. Az úttörőcsapatvezetők is díszes egyenruhát öltöttek ezen a napon. Sok szülő jött el, hogy gyönyörködjön gyermekében ezen a fe­ledhetetlen ünnepélyen. — Amikor elfoglalták helyü­ket a díszemelvényen a párt, a tömegszervezetek vezetői, a kiváló nevelők, iskola igazgatók, a szülők, díszkiirtjcllcl vette kez­detét az ünnepség. Minden gyermek figyelt. Az úttörőcsapatvezetők egy­ségeiknek vezényeltek, rákból és operettekből éne­keltek, dr. Marssó József hegedűművész pedig Saraate: Cigánydalok című művét adta elő, zongorán kísérte Straky Tibor. A műsor II. részében népdalénekesek, tánccso­portok, valamint a József Attila művelődési otthon szólótáncosai szerepeltek. egy lova van, nehány aprójószága, tágas udva­rán néhány kopott gazda­sági épülete és pár kopasz, vén gyümölcsfája. A mun­kához szorgos felesége és harmadik osztályos kisfia segítenek. Nagy János apjának, Nagy Gábornak, 32 hold földje volt. Ezen gazdál­kodott hat gyermekével. Cselédet soha sem tartott. Jószívű ember volt, szom­szédaihoz szíves. Fuvarral, munkával segítette az el­esetteket, de csak úgy — ahogyan mondani szokás — isten nevében. Soha sem volt büszke, gyerme­keit is szerénységre és munkára nevelte. Nagy János a rá jutó földdel ezt is örökölte szüleitől. Mikorra a háború végé­hez közeledelt, Nagy Já­nosnak már csak egy test­vére maradt. Négy meg­halt: Az az egy is katona volt, vagy talán halott, hi­szen csak annyit tudott róla, hogy eltűnt. Már apja sem élt és a föld apai része kétfelé osztva, de csak az ő kezemunká- jára maradt. 1945-ben anyja is meghalt és az anyai részt is kétfelé kel- majd jelentést tettek .Cser­vényük Edit elvtársnőnek, a városi úttörő titkárnak. Ezután Bartha Defies elv­társ, g DISZ megyei bizott­sága iskolai titkára adta meg az engedélyt a csapatok fel­vonulására. A Himnusz és a DlVSZ-indulót a tisza­vasvári úttörőzenekar ját­szotta el. Ezután Bartha elvtárs köszöntötte az út­törőket és az ünneplőket. Majd Koncz Károly elvtárs a DISZ megyei bizottságá­nak titkára emelkedett szólásra. Beszédében mél­tatta a nap jelentőségét, megemlékezett arról a sok szép eredményről, amelye­ket a megye úttörői értek el az elmúlt 10 év alatt. Köszönetét fejezte ki a nevelőknek, akik fárad­ságot nem ismerve, ál­dozatkész munkát fej­tenek ki a jövő nem­zedékének nevelése érdekében. A párt megyei bizottsá­gának nevében Végh Jó­zsef elvtárs emelkedett szólásra és meleg köszö­netét elismerését fejezte ki a kis úttöiőknek, majd át­nyújtotta a párt megyei bi­zottságának zászlaját Bartha Dénes elvtársnak, aki a megye több mint 62 ezer úttörője nevében tett foga­dalmat arra: : úgy fogják őrizni a párt zászlaját, mint a szemük fényét. Felzú­gott a taps. Büszke ér­zés töltötte cl azoknak a kis úttörőknek a szívét, akiknek a csa­patzászlóikra ezen a napon került fel a ju­bileumi jelvény. A kis zászlóvivők a zászló­kat meghajtva tisztelegtek csapatuk előtt. Izgalommal álltak a sorba azok a ki­váló úttörők, akik a jubi­leumi ünnepség alkalmá­ból lettek méltó tulajdo­nosai a „Kiváló úttörő munkáért” kitüntetésnek. Csillogott a szemük, ami­kor a DISZ megyei bizott­ságának tagjai meleg, ba­ráti kézszorítás mellett át­nyújtották a kitüntetése­ket. (hLizűíjjáw lett osztani. Igen ám, de hogyan részeljen egy el­tűnt testvér? A közjegyző nem tudott mit kezdeni. Szerette volna az egysze­rűbb megoldást: Nagy . Já­nos nevére írni az egészet. Nagy azonban nem vállata. Nem akart több gondot, több munkát és testvéré­től — ha egyszer mégis hazakerül — haragot, hogy „Az én részemet is a ne­vedre vetted.“ A közjegy­ző azonban azt mondta: — Ha hazakerül a test­vére, majd odaadja neki a részét. Nagy János nevére írta az örökségként • maradt föld anyai részét. így az­tán az egész családi va­gyon gondja, munkája Nagy Jánosra és felesé­gére maradt. Képtelenek voltak ketten megmun­kálni. Az István részét kiadták felébe, de soha, sem Nagy János felezett, hanem a feles. És ki tudja, hogyan? Annyit a feles, is bevallott, hogy hazafelé, jövet, le-leadgtt a kocsma-. Talán a nap legszínpom- pásabb eseménye volt, amikor a pajtáscsalád III. osztályos tagjai sorakoztak fel az avatásra. Több, mint 500 pajtás ajkán zengett fel az úttörő fogadalom szö­vege. Néphadseregünk tisztjei kö­tötték fel az úttörővé ava­tott pajtások nyakába a vörös nyakkendőt először. S a szülők, akik ott álltak a téren, figyelték gyerme­keiket, boldogság töltötte cl szívüket. Az úttörő zenekar in­dulót játszott. Követ­kezett a díszfelvonulás. Elől hozták a megye első, kékselyem úttörő zászlaját, utána a párt ajándékzász­laját, a 19 kitüntetett út­törőcsapatzászlót. Fegyel­mezetten meneteltek az út­törők, a csapatok élén a felavatott úttörőkkel, a ne­velőkkel. Ez az ünnepség sokáig feledhetetlen élmény ma­rad nemcsak az úttörők, a gyermekek, hanem a fel­nőttek. a szülők, a neve­lők számára is. (F. K.) Több mint egymillió lakosa van Varsónak A lengyel főváros lako­sainak száma meghaladja az 1 millió 30 ezret, Ez év első negyedében 2350 új házasságot kötöttek, 5800 újszülöttel gyarapodott Varsó. Áz első csehszlovák atomreaktor Ez év végén Csehszlová­kiában üzembehelyezik az első kísérleti atomreaktort. Ez a kísérleti atomreaktor nem energiát fog termelni, hanem különböző kísérletek elvégzését és új tudományos káderek nevelését teszi le­hetővé. A kísérleti atomre­aktor építése gyors ütem-, ben halad előre. ajtóban egy-egy zsák ter­ményt — a „gazdáéból“. Végül Nagy János kisha- szonbérbe adta a földet. Ötven forintot fizettek neki holdjáért, ö pedig holdja után 200 forint adót. Nem igen volt a test­véri földből semmi hasz­na, hanem inkább ráfize­tett. De mindegy, a föld is, ő is várta a hazaérkező testvért. De hiába. Alsó-Sóskút akkor még Nyíregyháza városhoz tar­tozott. A tanya lakóinak ügyes-bajos dolgait innen intézték. Messze esett a várostól. Több dologban csak hallomás, jelentések alapján döntöttek. Nagy János dolgában is: ki­mondták rá, hogy kulák, Kulák, mert sok földje van. Ezután úgy is bántak vele. Zaklatták, büntették és a tanyaszomszédok nagy megrökönyödésére egy­szer be is záratták. Ez az 1952-es év őszén történt. Tagositottak Alsó-Sóskú­(Foly.tatása a 3. ollalon)

Next

/
Thumbnails
Contents