Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-15 / 90. szám
NÉPLAP 1956. április 15, vasárnap ^hodalain JHüidszet * JCtttika. A SZERELEM KOMÉDIÁJA Bernard Shaw vígjátéka a Faluszínház előadásában I Csehszlovák vendégünk látogatása a megye községeiben Hegedűs Gyuláról, a nagy magyar jellemszínészről járja egy anekdota. Hegedűs Gyula, az egykori Vígszínház tagja egyik alkalommal visszaszólt a színpadról. Akkortájt a pesti közönség nem nagyon kedvelte a pontosságot. Egy ■ilyen későnjövő úr, miután jelállította végig a sort, s elhelyezkedett kényelmesen székében, nyikorgások és szuszogások közepette, fel- . szólt a színpadra. — Hangosabban. A színész, Hegedűs Gyula a szemtelen hangra egy pillanatra elnémult, aztán kiemelte zsebóráját és visszaszólt. — Pontosabban! Dörgő taps tört ki. Ez a kis anekdota jutott eszembe a nagykállói előadás előtt, illetve az első felvonás alatt, mert a nézőtér bizony csak a felvonás végeidé csöndesedéit el, addig mozgás, járkálás, helykeresés jellemezte a színház közönségét. Bemard. Shaw vígjátéka nemcsak a pontosságot, hanem a nagy sikert is megérdemli. Olyan vígjáték ez, mely üdítő, szórakoztató és mégis olyan társadalmi képet ad, mely lerántja a leplet a XIX. század végi angol polgárságról. A történet dióhéjban: Egy kétes eg- zisztenciájú, de igen gazdag úr leányával utazni indul a kontinensen. A Rajna mellett egy kis városban megismerkednek egy nagynevű család, egyik fiatal tagjával és annak barátjával. A lány és a fiatalember szerelmesek lesznek egymásba. Szerelmük és az üzlet összefonódása egész sor bonyodalmat idéz elő. Többek között dr. Trench-nek a fiatalembernek Sartorius kérésére (a lány apja) ajánló leveleket kell összeszedni családjától, melyben azt bizonyítják, hogy befogadják körükbe Sartorius lányát. Ilyen bonyodalmak egész sora követi egymást a színpadon. Sartoriust Lénárd Béla alakítja. A kétes egzisztenciája úr egész vagyona nyomortanyák lakbéréből adódik. A vagyonról kijelenti, hogy „saját erejéből" szerezte. Ó maga is szegénycsalád gyermeke, anyja mosónő volt. Es mégis a legkegyetlenebb kizsákmányo- lója lesz London szegény negyedének. E műveletlen, erőszakos, kegyetlen férfi megformálása nagy feladat, mert gyermekszeretettel párosul. Olyan szeretettel, mely Sartorius számára az előző tulajdonságokat még csak mélyíti, hogy több pénzt szerezhessen leánya számára. Ezt az igen összetett figurát Lénárd Béla gyakorlott, ügyes kézzel formálja meg. Alakítása tökéletesen visszaadja Sartorius jellemét. A nagykállói előadás alatt betegen lépett színpadra, mégis tökéleteset adott. Blanche, Sartorius leánya Darvas Magda bájos, kellemes lány az első pillanatokban. Csak később vesz- szük észre, hogy hisztérika is. És ebből igen érdekes bonyodalmak származnak a második és a harmadik felvonásban. Blanche megszokta az űri életet. Apja úgy neveltette, hogy soha se tudjon másként gondolkodni, és ő engedelmesen olyanná lett, hogy úri túlzásaival már apja legmerészebb álmát is túlszárnyalja. Darvas Magda szép beszédű színésznő. A rábízott feladatot, Blanche megformálását jól megoldja. A harmadik felvonásban Blanche végképp megmutatja igazi arcát, s ha a néző néha csak romantikus szerelmes lánynak tartotta, itt rájön, hogy nem az. A nagy- polgárság nőinek minden tulajdonsága, kegyetlensége, hisztériája, intrikus mivolta benne van. Darvas Magda mindezt jól érzékelteti. Trench dr., a fiatalember felületes, humánus érzésekkel telített figura. Novák Sándor az első felvonásban, de különösen a második felvonás első részében jól érzékelteti ezt. A második felvonás második felében lepattan ez a felületes máz. Akkor, amikor megtudja, hogy az ő jövedelme is a lakásuzsorából származik, minden további nélkül kötélnek áll. S ebben nemcsak tájékozatlansága, melygyei a világ folyását szemléli, hanem belső énje is megnyugszik. Kijelenti: „egy zsákban vagyunk". Tehát hiába hangsúlyozza, hogy dolgozni is tudna, ennek semmi tanújelét nem adja. Novák Sándor úgyannyira érzékelteti ezt. hogy a harmadik felvonásban, -amikor ismét szembekerül a leánynyal, aki a szemére veti korábbi tiltakozását, szinte úgy viselkedik, mint aki soha sem, volt humanista. Az alakításban ez hiba is. Mert nem látjuk, hogy kényelmetlenül érintené a lány leckéztetése. William de Burgh Coka- ne: Győrvári János. Egy mindenlébcn kanál, pénzszagra mindent megtevő, a munkát sohasem szerető, angol gentlemanről van szó. Győrvári megfelel ennek a követelménynek. Ez a figura természetszerűen modoros. Hiszen néha erkölcscsősz, néha humanista, és ki tudná felsorolni ennek az embernek viselt dolgait újabb és újabb helyzetekben. A harmadik felvonásban kicsit túlságosan pozőr lesz Győrvári János. Mintha komédiába hajló figurát alakítana. A Győrvári által alakított Cokane mégis jó kiegészítője az együttesnek. Lickheese (Komlós József) az egész vígjáték legtöbb színnel megírt, leggazdagabb figurája. Mint szegény pénzbeszedőt ismerjük meg, a harmadik felvonásban pedig már gazdag üzletember. Típusa azoknak a szerencselovagcknak, akiket a polgári társadalom napról-napra szül, s akik előtt semmi sem szent, ha pénzről van szó. A második felvonásban Lickheese még egy szóért könyörög, hogy pénzbeszedő maradhasson, hivatkozik éhező családjára; a polgárság egyik szerencsétlen kiszolgálója ebben a helyzetben. De ez jó iskola ahhoz, mint ahogy később idézi, hogy a saját lábára állhasson, megtanulja, hogyan kell a pénzzel bánni. Az egyik legcsúszómászóbb, s legkigyóbb típusa a bur- zsoának. Komlós József minden oldaláról bemutatja ezt az embert. A legnehezebb figura, de az egyik legjobb alakítás lesz belőle. A szobalány Huszár Márta, a pincér Unger Rudolf, a hordár Horváth Gyula. E három szerepből áll a vígjáték statisztériája. Ezek közül Huszár Márta alakításáról kell még egy-két szót mondani. Rosszul bánnak vele, s mégis a házban marad. Ezt nem lehet megérteni egészen, lehet, hogy az tró. de lehet a rendező felejtette el a megokolást. Kovács Gedeon rendezése éles megvilágításba helyezi a vígjáték politikai mondanivalóját. Társadalmi korrajzzá nő, s ez természetesen nemcsak az író, hanem a rendező munkáját is dicséri. Bemard Shaw első víg- játéka ez; jobban mondva első színműve. De a kezdő szerző botlásait nem érezzük a darabban. Igen nagy művész munkáját tolmácsolják a Dérf/né színház színészei. S a siker nem is marad el, mint ahogy Naqy- kálló közönsége is igen hálás volt a jó előadásért. H. SZABÓ JÓZSEF. Győrteleken még nem járt külföldi vendég. És amikor híre ment a faluban, hogy Jozef Jetmár, a csehszlovák kulturális delegáció tagja Gyórtelekre is ellátogat, az embereket mintha felvillanyozta volna valami. A gyerekek ibolyát szedtek, hogy virágból font koszorúval köszöntsék az érkezőt. Az idősebbek a kul- túrházat és azt a kis termet díszítették, ahol a fogadást tervezték. Részletesen elgondolták azt is, hogy milyen lesz a fogadás. A jól elgondolt fogadás terve azonban felborult. — Mire megérkeztek a vendégek, a teremben nem fértek el az emberek és át kellett menni a kultúrház nagytermébe. Köszöntők hangzottak el, majd táncosok léptek színpadra. Fiatal legények és leányok táncolták el a kucsmás csalogatót. De olyan szívvel, olyan lélekkel, hogy ringott a színpad és táncolt Plébán László hangszere is, aki a színpad szélén verte a cimbalmot a fiatalok táncához. A táncosok, mintha nem is színpadon lettek volna. Szinte átélték a tánc játékát. Jókedvet és vidámságot vittek a színpadra. így mutálták ki a barátság érthető nyelvén, hogy szeretettel várták a szomszédos nemzet közéjük érkezett vendégét, T. I. * Jozef Jetmár elvtárs, a csehszlovák népművelésügyi minisztérium küldötte pénteken Porcsalmára ment kísérőivel. A művelődési otthon megtekintése után a kendergyárba látogattak el. A kendergyár igazgatója üdvözölte a vendéget, majd a diszisták úgy, ahogy voltak, munkaruhában ' (műszak vége volt) bemutattak két táncot a vendég tiszteletére. Innen Tyúkodra vezetett az út. Tyúkodon a gépállomás gépparkja, javítóműhelye és belső folyó; munkái megtekintése után ismét a népművelőkkel találkozott a vendég. Az ifjúsági tánccsoport mutatta be tudását, majd Szuromii Péter, a népművelés mes-< tere táncolt feleségével és leányával. Jozef Jetmár elvtárs hosszasan elbeszél-; getett Szuromi Péterrel és örömét fejezte ki, hogy! olyan családra is akadt,! mint a Szuromi-család. A népművészet mesterének | három lánya táncolt a tyu- kodi tánccsoportban. Hogy még szebb legyen a táncok! bemutatása, ő feleségével! bűvöli el újra és újra aj nézőket. Mátészalkán nagy izga- lommal várták a vendégét. Nemcsak a mátészalkai cigány tánccsoport és az úttörők, hanem a dolgozók is. Nagy tömeg gyűlt össze a- művelődési házban. A látogatás utolsó állomása Nyírbátor volt, ahol 1 az Állami Déryné Színház A szerelem komédiája című' vígjáték 100. előadását tartotta. A színház művészeit a nyírbátori dolgozók nevében és jelképesen az egésr. megye dolgozóinak nevében egy kis ajándékkal lepték meg. A színház párttitkára Komlós József vette át az ajándékot. A színészek szinte szárnyakat kaptak. Olyan előadás volt Nyírbátorban, olyan forró hangulatú és olyan jólsikerült,' hogy ritkán akad párja a. megyében. Az előadás végén mégf egy üdvözlés volt, a kör-) nyező tennelószövetkezetek egy küldöttje köszönte-meg a színészeknek fáraságos, de lélekemelő munkásságukat. SZÜRKÜL. Ólmos ég sűrűsödik a Duna felett, amelyet most nem is lehet tudni, hol, merre kanyarog a rengeteg vízben. Tenger, amerre csak a szem ellát. Az innenső parton hosszú kígyótest húzódik a víz mellett, a nyúlgát. Ennek alján az országút, sötéten és sárosán. Dermesztő havaseső facsarodik fentről; úgy tűnne, mintha idegen égitesten világosodna ez a táj, ha ismerős hangok nem zavarnák ezt a halotti dermedtséget. Baja felől az országúton több gépkocsi közeledik, egész oszlop. Lámpáik sárgán világítanak át a szürkületen. Szabolcsi gépkocsik ezek, mindjárt ez elsőben, a vezérgépben Tóth Miklós ül, a Nyíregyházi Autóközlekedési Vállalat művezetője. Mögötte tizennégy gépkocsi zúg az úton, vízvédelmi anyagokkal, emelőkkel, pátrialemezekkel, kompresszorokkal, agregátorokkal, s a vásárosnaményi árvízvédelem dolgozóival. Tóth Miklós szeme véreres, mély karikák a szeme alatt. Kevés alvása esett ezekben a napokban mind neki, mind az embereinek. Most éjfélkor verte fel őket a riadó: gátszakadás! S most zúgva robognak a műszaki osztag autói a vékony, bizonytalan nyúlgát mellett, hogy megtalálják a kitörés helyét. A gáton túl mintegy másfél méter magas a víztenger. Ha mögöttük megnyomja a jég, s nagyobb darabon átszakad, itt vannak fogva az árban. Tudják jól, ezért keveset beszéljek, szemük a kietlen vidéket 'járja, s a nyúlgátat figyelik. SEGÍTENEM KELL! AZTÄN LÁTJÁK csillogni a vizet, amint keresztül ömlik az úttesten, vastag folyóban, mert mintegy harminc méter széles szakaszon le van bontva a gát. Az árvízvédelem emberei készülnek, s mire a kocsik megállnak, készen ugranak le a sáros útra. Elő a pátrialemezeket, gépeket! Emberfeletti munka... Nem tudja senki, meddig dolgozik, hogy a kezekről lehorzsan a bőr, hogy ing, ruha, csurom víz már, csak szorítják az árt, vissza, vissza a gát mögé. A kocsik menekülésre készen, mert nem lehet tudni semmit előre. Szinte lehetetlen nagyságú a feladat, s egyszerre csak mégis sikerül. Az új gátrész erősen áll, s mintegy oszlopa lett a meggyengült résznek. A gát mellett felharsan egy kiáltás: — Na, kocsira emberek! S az oszlop megy tovább. * MÁSFÉL HÓNAPJA, hogy Tóth Miklós gépkocsioszlopával együtt hazatért, de emlékeik tovább élnek. —Húsz napig voltunk oda, — mondja Tóth Miklós, — de ez a húsz nap volt olyan hosszú, mint máskor két hónap. Nem is a munka — rázza meg a fejét, s fekete tányérsapkáját leteszi maga mellé az asztalra. — Hanem az a nyomasztó érzés tette olyan hosszúvá ezt a három hetet, amit kiváltott belőlünk a pusztítás látványa. Nem tudom, aki még nem részesült benne, el tudja-e képzelni, mit jelent: délelőtt egy meleg, barátságos házban megpihenni, s délután látni, hogy ugyanez a ház mint omlik össze, pusztul, süllyed el az árban, vastag porfelhőt fújva a víz felé. Valakik laktak benne, valakiknek ez sokat, nagyon sokat jelentett. S többé nincs. — Azután mi olyan vidéken dolgoztunk, ahol már lakosság nem volt, elmenekítették. Lakatlan házak, kutya nélküli udvarok, kietlenség az egyik oldalon, a másikon meg a víz, a tenger, melyből sehol egy fa, sehol egy ház nem látszott ki, mert a jég a legtöbb helyen mindent leberetvált. TÓTH MIKLÓS egyébként életkedvtől sugárzó arca, melyen a gépkocsivezetők derűs nyugalma szokott honolni, míg emlékeiben válogat, elborult. — Szeremlénél a Baja felé vezető útról letértünk, hogy helyet adjunk a menekitetteknek. Hátulról bekerített bennünket a víz. Szerencsére alig érte el a félméternyi vastagságot, s így csőrlővel kihúzgáltuk egymást a mély sárból, s a vizen át sikerült kitörnünk. Soha egy panaszos szó nem esett nehéz dolgunk miatt, hiszen a mi bajaink eltörpültek az ottani lakosságé mellett. S valahogy lelkesítőén hatott, hogy minduntalan segítő oszlopokkal, katonákkal találkoztunk. — Segítő kézben nem volt hiány. Csupán a mi vállalatunktól több, mint hatvan. gépkocsi vett részt a mentési és műszáki munkákban. Magam is, alig tíz napos művezető, — mert addig gépkocsivezető voltam, — március kilencedikén éjjel csatlakoztam munkatársaimhoz. Ügy éreztem, hogy segítenem keil! S ezt érezte itt nálunk mindenki. Keresi a kifejezést, hegy jobban megmagyarázza, de elkalandozna К a gondolatai. — Síró gyermeket láttam egy katona ölében. Az-anyját túlságosan elfoglalta az otthona pusztulásának tudata. Akkor láttam világosan, hogy a mentési munkákkal még nem tettünk meg mindent. A lerombolt házak nem épülnek fel maguktól, az elhullott állatok nem borjaznak, nem fialnak. S idő kell, amíg a víz a termőföldekről lemegy. Az a gyermeksírás, s az anyjának az a vigasztalan tekintete mindig előttem van. Emberek vagyunk, magyarok vagyunk, ebben a hazában élünk velük,... — nem; fejezte be, csak türelmetlen mozdulatot tett. Azután kedves fény csillant a. szemében. — No. hisz így is van. Felépülnek azok a házak. * FELÉPÜLNEK. Igen sok Tóth Miklós él a hazában,- aki nemcsak tettével, hanem még adománnyal is segít az árvíz károsultjain. Az Autóközlekedési Vállalat nemcsak- hatvan gépkocsival vett részt a mentésben, hanem több, mint húszezer forint! ajándékkal is, amit a dolgozói fizet-' lek be. S. R.
