Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-15 / 90. szám
1956. április 15, Vasárnap NÉPLAP яжяп A közös munkák nyomai a paraszti gazdálkodásban épünk a történelem x ’ évszázadai alatt a gazdálkodás számtalan válfaját tanulta el az itt talált és meghódított népektől. A no- madizálás korszaka után, a megtelepedés és a falusodás korában, földművelő tevékenysége folyamán ezeket szüntelenül alkalmazta és továbbfejlesztette. A halászó, pákászó, madarászó, pásztorkodó, katonáskodó elemeket nem számítva a megtelepedett magyarság az egységbe tömörült faluközösségekben nagyobbára a határhasználat közösségi formájukban, u. -i.'földkö- nösségekben ga;dálkodott. Erre leginkább a korlátozott mennyiségű földterület kényszerítette a földművelő mezei népet. Tagányi Károly neves gazdas ágtörténészünk említi; ,.A földközösség története Magyarországon“ c. munkájában, hogy Szabolcsban mintegy 30 községben volt elterjedve a földközösség в 16 század folyamán. A Nyíregyháza határhasználatára vonatkozó oklevelek arról tesznek említést, hogy a portákhoz közeleső jobb földeket nyilazták fel és osztották ki, míg a mesz- szeesőket ki-ki a maga ereje szerint foghatta fel és művelhette. A községek határait képező közös tulajdonban lévő földterületeken a közös gazdálkodási módokat is fellelhetjük. Nem kell a megsárgult iratokról a le- heletfihomságú porréteget lehesegetni, hogy igazolni tudjuk azt is, hogy a földművelés nemcsak egyéni, hanem közös munkaalkalmak keretében is dívott. Általában a munka, mély az anyagi javak egyetlen szülőanyja, közösen, társadalmi alkalmak keretében nagyobb hozamú, dúsabban fizető. Czámosan megfigyelték már, hogy a falu népe szívesen segített egymásnak, ha olyan munkáról volt szó, mely meghaladta egy-egy család elrejét. A kollektív erő, egyjegy közösség teremtő energiája a gazdasági előkészítő és betakarító munkák idején egyénnek és közösségnek egyaránt oly?.n hasznot hajthat, melyre más formában nincs mód., A földhasználat nyomásos és fordulós rendszere még napjainkban is él az öregek emlékezetéiben, s őket faggatva érdekes világ tárulkozik ki a kíváncsi kérdezgető szeme előtt. A földművelő tevékenység kollektív munkaalkalmai mellett mint a szántás, a kapálás, az aratás, a hordás, a nyomtatás. — a múlt század dereka óta a cséplés, a krumpliszedés, a tengeritörés, a dohánytörés, melvek leginkább a szántóföldeken zajlanak le. ismerünk olyan közös munkaalkalmakat, melyek a faluban, az udvarokon, a pajtákban, a csűrökben. a házakban a munka produktivitása mellett a fiatalság vagy az egész közösség szórakozását, társalgását. ismerkedését és egybekelését is hivatott szolgálni. A dörzsölök, fonók, fcsztó- kák, dohánysimítók minden falusi ember fiatalkori élményeinek leyemlékeztetőbb mozzanatai. Mese, dal. tánc, erkölcsi tanítás, alkotó jókedv szövi össze a serényen dolgozó résztvevőket. Arany János Tengerihántás c. balladáiéban örökérvényű emléket állít ezeknek az alkalmaknak. Emlékezetűül: Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosán száll füstje fel a nagy égre: Körülállja egynéhány fa, Tova nyúlik rémes árnya; S körülüli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. Szaporán hé! nagy a rakás: mozogni! Nem is illik összebújva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. — Tegyetek rá hadd lobogjon: Te gyerek, gondolj a tűzzel. Az ilyen alkalmakat me- gyeszerte kaláka munkának hívja a nép. A honfoglalás idején mai hazánk területén élő szláv földművelő lakosságtól vettük át a csorosz- lya, barázda, ugar, borona, kasza, asztag, csép, szavakkal együtt a föld művelésének tudományával egyetemben. A Tiszaháton a kalákában végzett szénakaszálás utáni pohárköszöntőbén emígy szoktak humoros formában szólani. Aggyon Isten vaty két nap rá jóu időüt Azután ety kis esőüt, Vaty két napig csendesenn, Ety hétig тек sebessen. Vaty két hétig burongjon, Azután kividuljon. Megváltozott mai életünk folyamán, mikor földjeink minden talpalatnyi megmorzsolására szükség van, népünk anyagi és szellemi gazdagodásának útja az évszázados hagyományokat követő szövetkezés még inkább széles távlatokat nyit a kaláka-munkák termelést és szellemet gazdagító lehetőségeinek. Tovább élnek a régi formák, új tartalommal telítődve, sokszor formailag is alakulva az állami gazdaságok, termelőszövetkezetele öregjeinek, fiataljainak életében, munkaalkalmaiban. A régi robotos summás- élet hagyományos haladó magja él tovább a Mátészalkai Állami Gazdaság gyümölcstermelő brigádjainak fiataljaiban — az öregek jóvoltából. Ez a hagyomány ötvözi egybe munkában és magánéletükben a fiatalokat. Nemcsak munkában- vannak együtt Jakab Ilona brigádjában a fiatalok: Bakos Mária. Rácz Ilona, Szedlák Gizella, Szűcs Zsuzsa és a többiek, s teljesítenek rendszeresen 120— 130 százalékot, hanem fonókban, dörzsölőkben, bálokban, moziban is. A napi munka után a lányok otthonaikban hetenként egy-két alkalommal összegyűlnek kézimunkázni, hogy közben megbeszéljék a napi munka gondjait-bajait, az orvoslás módozatait, megtanítva egymást a szülőktől tanult summásnótákra, szomorú történetekre, mesékre, táncokra. Szinte kifogyhatatlanul száll a nóta, sziporkázik a jókedv a már csak emlékként visszajáró múlt idézgetése közben, s keveredik a dal, a mostani indulók telkekbe talált dallamaival. Egy olyan közösségi kohó izzik itt, mély évek múltán képes lesz a régi kollektív alkalmak szárnya- \ ló nótáit, elgondolkoztató történeteit egybeolvasztani 1 a sarjadó és szárbaszökkenő | újjal. így keveredik bennem történelem' és mai valóság, miközben rovom a szálkái határ tavaszi leheletet árasztó mesgyéit, s figyelem a melegecske időben serénykedő emberek munkáját. Talán nem iá jutottak volna eszembe mindezek, ha nem találkozom egy újszerű kollektív társulással. Az egyik hajlatban vontató püfög el mellettem megrakodva trágyával és' tetejében három-négy em- | bér gugol villájára támaszkodva. Alig egy hajításnyi- ra megállanak és kezdik leszórni a trágyát. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mivel az a földdarab a vontatón serénykedő Veresszomszéd földié, tudomásom . szerint egyénileg műveli és I egyelőre nem sok hajlandóságot mutat a szövetkezet irányában. A többi szorgoskodó is egyénileg gazdálkodik. Mire lehányják, magam is odaérek és szóba- elegyedünk. Itt tudom meg. • hogy a vontató a gépállomásé, melyet hárman-né- gyen összeállva kibéreltek < óránként 22 forintért s így I géoi erővel, jószágaikat ki-1 mélve egy sillomra elvégzik ■ a régen hetekig tartó trágyahordást. Mivel egy gaz- ■ da nem győzné meg a von-1 tatót, s kevéske erejénél 1 fogva nem lenne kifizetődő számára, összeálltak egymásnak segítve, kalákában. A gépi erő diadala ez akar- va-akaratlanul a jövendő útjának mesgyéjén. Farkas József. Öpáiyiban erősödik az új tsz Az Új Élet TSZ a kedvező idő beálltával dologhoz látott. A hó elolvadása után ellenőrizték az őszi vetéseket és fejtrágyáztak, ahol kellett. A kertészet földjén kiirtották a bokrokat, fákat. A hagymát elültették. A melegágyban már kél a dohány, a kalarábé és a káposzta. Állandósították a munkacsapatokat a jobb munka érdekében. A szőlőt műtrágyázták, jelenleg újítják. A gyümölcsösben megtörtént a metszés, tisztogatás. Építik a disznóólát, hogy mire megérkeznek a te- nyészkocák, elhelyezhessék azokat. Jelenleg 7 süldő, 2 ló, 2 csikó, 1 tehén, 4 borjú az állatállomány, de ez szinte napról-napra bővül. Az új tsz-nek erre nagy szüksége is van. Éles Gyula könyvelő. As emberréválús új felismerései két az emberréválás leglényegesebb biológiai előfeltétele: az egyenes járás kezdeti korszakába. A származástan eleinte abból a szórványosan még ma is vallott feltételezésből indult ki, hogy őseink eredetileg a fákon éltek és onnan leszállva tértek át az egyenes tartásra. Ezek szerint pontosabban meghatározva, egy olyan szakasz, amikor az aránylag hosz- szúkarú és rövid lábszárú, lengő-kapaszkodó emberszabású majom hozzáidomult «az őserdő fakoronáiban nyújtott élettérhez. A csimpánzt, ha nem is az ember közvetlen elődjének, de olyan testalkati típusnak tartották, amely például szolgál a mai ember és a mai emberszabású majom közös elődjének alkatára. — Minden esetre tény, hogy az összes éio állatok közül a csimpánz az, amely a jel- I legzetes biológiai ismérvekben a legnagyobb hasonlóságot mutatja az emberrel — így például a proteinek (a fehérjeanyag) molekuláris szerkezetében és a kromoszómák (sejtmagszerelvények), a sejtmag génhordozójának felépítésében. A modern antropologusok már hosszabb ideje azt állítják, hogy mindezek ellenére a fákon elő lengőkapaszkodó majmot nem lehet a közös kiindulási típusnak tekinteni. A valóság ugyanis pont az ellenkezője; a közös kiindulási típus nem az őserdő fakoronáiban, hanem a ritkás fás sztyeppén, lent a földön élő emberszabású majom. A fákon élő mai nagy majmok a földről mentek fel a fákra. Míg az emberre váló emberszabású majomnak sikerült hozzáidomulnia a sztyeppe egyre súlyosbodó életkörülményeihez, az emberszabású majmok egy része csak úgy tudott napjainkig fennmaradni, hogy az őserdőben keresett menedéket és átidomult a fákon folyó élethez. K. Lorenz állatpsziho- lógus a magatartás összehasonlító elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az emberszabású majmok intelligenciája (észbeli képessége) a fákon folyó életre való specializálódás közben csökkent. A foganyag, valamint a csontmaradványok összehasonlító vizsgálata után Hürzeler arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az Oreopithecus már olyan majom volt, amely a fán és a földön is megélt, amely már nem is az emberszabású majmokhoz, hanem már a heminidekhez tartozik. (Hcminideknek nevezzük a legtágabb értelemben Görbe S « г о к A szorgalmas olcsvaiak Az olcsvai tsz. vezetői nem a munkaegysé-j gek, hanem a kémények száma szerint osztották! el a tüzelőt, — Felrakjuk, komám a nyolcadik kéményt is? — Még a tizediket is. Lehet, hogy ezért már kü-j lön prémiumot kapunk. Talán az ügyfél jött rosszkor?... — Bocsánat, majd talán máskor jövök. Még jóJ hogy az aktatáskám nincs nálam. Most biztos elpi-; rulna rajta a bőr ... Búcsú A nyíregyháziak remélik, hogy ezektől a кирл-i coktól elbúcsúzhatnak a tisztasági hónapban. véve, vagyis elődjeiket is beleszámítva, azokat az embereket, amelyek ugyan még állatiak, de már megvan bennük az ernberrévá- ias képessege.) A ritkás fás sztyeppéken élő hominidek, vagyis az ember állati elődei becslés szerint 400.000 nemzedéken keresztül jutottak el az egyenes tartásig. Amilyen mértékben a lábak magukra vették a test hordozását, a kezek egyre jobban felszabadultak mind ügyesebbé váló tevékenységre, munkára, Azt még nem lehet egyöntetűen eldönteni, mióta (mettől kezdve) nevezhetők a hominidek teljesen emberieknek. Az a „gyanú”, hogy az kb. egymillió évvel ezelőtt Délafrikában élt Australopithecinek (déh majom) már emberek voltok. Az ember ismertetőjelei a szerszámkészítés és a tűz használata. Kezdeti, közben hamisnak bizonyult feltételezésekkel szemben az Australopithecusnál nincs semmi támpont arra, hogy tüzet használt volna. Szer-Í számként, vagyis dorong-' Ként patásállatok felső láb-i szárcsontjait használhatta,! amelyekből többet találtak! páviánok csontvázmaradvá-i nyaival együtt. A páviánok! valószínűleg az Australopithecus zsákmányai voltak. Az állatpszihológiai megfigyelések teljesen kizárják azt az első feltételezést,! hogy a csontokat hiénák! hordták össze. Ezzel szemben már egyértelműen emberi volt al Pithecanthropus, amelyet Já-j va-szigeten, Peking környék kén, Heidelbergnél és 1954-] ben Észak-Afrikában is ta-| láltak, s amely egy félmil-( lió évvel ezelőtt élt. Öt kö-j vette a Neandervölgyi em-l bér, amelynek maradvá-l nyait az egész régi világ-4 ban megtalálták és amely] 70.000 évvel ezelőtt halt kij Utóda a Homosapiens (aa eszmélő ember), aki vagy 10.000 évvel, de legkorábban 25.090 évvel ezelőtt Ázsiából jövet a Behring- szoroson átjutva Amerikában is letelepedett. ___(A Berliner Zeitung cikke)! A természet udomány immár körülbelül százéves származás-kutatás során Sok felismerést gyűjtött az ember fejlődéséről. Ezeket fényesen igazoljak az eddigi — különösen a legutóbbi évedben talált leletek. Az üiabb leletek , és a régebbi leletek gondosabb tanulmányozása már az emberré- válás egyes részletproblémáinak megoldására is lehetőséget nyújtanak. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes az úgynevezett Oreopithecus bombolii Gervais* új tö -zsfejlődéstani besorolása, amely J. Hürze- ler bázeli antropológusnak sikerült.. Ezek a körülbelül tízmillió éves Ifosziliamarad- vánvok elvezetnek bennün* B'kő lelőhelye Olaraorsjás. a Monte Bamboli környéke, innen kanta nevét.
