Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-10 / 85. szám

NÉPLAP 1956. április 10. kedd Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának felhívása a szovjet mezőgazdaság dolgozóihoz az egyesülés után Jobban megy a gazdálkodóé „ОКсщцшъ szép huiatás..? Moszkva, (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Vártjának Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa felhívással fordult a kolbozparasztok- hoz, a szovhozok munká­saihoz, a szovjet mezőgaz­daság minden dolgozójához és szakemberéhez. A felhívás rámutat arra, hogy a múlt évben a mező­gazdasági dolgozók jó mun­kát végeztek és így a sok területen fellépett erős aszály ellenére az ország az előző évihez képest je­lentősen több gabonát, te­jet, húst, zöldségfélét, ipari növényt kapott. Sok kolhoz, szovhoz, gép­állomás, egész körzetek te­rülete és köztársasagok az egyes termények termelési színvonalát tekintve, meg­közelítették az SZKP Köz­ponti Bizottságának januári teljes ülésén UKiO-ra kitű­zött feladatokat. A mező­gazdasági termelés növeke­dése lehetővé tette az 1954. évinél nagyobbmennyiségu mezőgazdasági termény be­gyűjtését, a tervek sikeres teljesítését. A felhívás a továbbiakban rámutat arra, hogy az egész zovjet nép nagy lelkese­déssel törekszik azoknak a grandiózus feladatoknak a megoldására, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa tűzött az ország elé. Az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívással fordul a mezőgazdaság min­den dolgozójához, hogy si­keresen végezzék el az idén 1. metőgazdasági munkála­tokat, mert elérkezett a döntő pillanat annak biz­tosítására, hogy valóban teljesüljenek a XX. párt­kongresszuson a mezőgaz­dasági termelésre vonatko­zólag hozott határozatok, nemcsak a hatodik ötéves -rvben előírt mennyiségés Tivadaron 1950-ben ala­kult a Vörös Hadsereg TSZ, s nemsokára a Béke. Egyik tsz. sem volt nagy. Azi adottságokat külön-külön 1 nem tudtuk kihasználni. A' nehézségek, rinnt minden' tsz-ben, nálunk is megvol-l tak, s csak 195ü-ben sike-i rüit a két termelőszövetke-■ zetnek nendbehozni a gaz-, daságát. A Vörös Hadsereg; TSZ-bert még ekkor is sok baj volt a munkaszervezés-; sei, a fegyelemmel, az aránytalanságokkal. Végül■ a két tsz. vezetősége úgy i határozott, hogy egyesíteni; fogják a két szövetkezetei.i Az alakuló gyűlésen az Üj. Élet nevet adtuk az egyesi- ■ tett tsz-nek, A vezetőségbe' a két tsz. legjobbjai kerül-} tok, s így egyesített erővel i kezdtük az 1956-os észtén-i dót. í Jobban megy a gazdáiké-' dás az egyesülés után. Az állattenyésztésben már ed-; dig szép eredményeket ér­tünk el. A tehenészetben a' fejési átlagot kétszeresére! emeltük. 4 darab fejőstehe-í net vásároltunk. A tavaszi jó előkészületek után elha­tároztuk, hogy 6 százalék­kal növeljük a terméshoza­mot, s ennek eléréséért versenyre hívtuk a tarpai Bajcsy-Zsilinszky TSZ-t. A növénytermesztő brigád a! 100 mázsás burgonya, a 200: mázsás cukorrépatermés el­éréséért harcol. A DISZ ál­lattenyésztési brigádja az állati terméshozamok növe­lése érdekében áll párosver­senyben a Bajcsy-Zsilinszky állattenyésztőivel. Elhatároztuk, hogy csök­kentjük a lóállományt és még négy tehenet vásáro­lunk a lovak eladása után. Szlepák József levelező. határidő szempontjából, ha­nem határidő előtt és sok­kal nagyobb mennyiségben. A felhívás rámutat, az a feladat, hogy a pártszervek, a szovjet és mezőgazdasági szervek vezetői, a kolhozok, a gépállomások és a szov­hozok vezetői megértsék I arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági termelési tervek a rendelkezésre álló lehetőségek maximális ki­használásából induljanak ki és ennek alapján növeked­jék minden földművelési és állattenyésztési termékfajta termelése. Ez a fő. ez az alapvető dolog, — mondja a felhívás — mert nem elégedhetünk meg ч m'Mmumma.1 e ter­mékek termelésében. El: kell jutnunk ahhoz, hogy j teljesen biztosítsuk orszá-, gunk szükségleteinek kielé- i gítését. A párt központi bizotteá- j ga és a Szovjetunió Minisz-I tertanácsa úgy vélekedik,; hogy a mezőgazdasági ter-í méhek termelésének erőtel- } ies növelésének tervei a ha- ' födik ötéves terv első évé­ben sikeresen megoldhatók, mert megvan minden szük­séges feltétel ahhoz, hogy minden növényfajtában i magas terméshozamot ér- j ifink el és kellő mennyiség- i ben lássuk el az országot' szemesterményekkel, hús»’! tejjel, burgonyával, zöld- ’ ségfé’ékkel, gyümölcsökkel i és más mezőgazdasági tér- . •"ékekkel. A párt és a kormány so- i kát tett a mezőgazdaság; gyors fellendüléséért — l mondja befejezésül a felhí- j vás, — most azon fordul! meg a dolog, hogy minden mezőgazdasági dolgozó még komolyabban fogja fel munkáját és önfeláldozóin munkálkodjék a XX. párt­kongresszus határozatainak végrehajtásáért. yen, akiről a riport] Szinte minden mondat, szól, pontosan egy amely a helyhatározó tar-.u­órát töltött a. jövőben. Fur­csa meghatározásnak hang­zik, de valóban így történt. Tóth Margit a nyíregyházi Tanítónőképző IV.-es növen­déke a héten egy teljes órát kalandozott a jövőben, a saját jövőjében. Talán nem is kalandozás volt ez, ha­nem igen komoly, megfon­tolt és végül érdekes lépés. Egy lépés azon az úton, amelyért még küzdenie kell, de amely megérdemli a fá­radtságot, a tanulást. Ez az első lépés úgy kez­dődött, hogy Margitka, aki eddig ugyanúgy az iskola padjaiban ült, mint azok a kispajtások, akik most előt­te ültek — egy órára tanító­néni lett. Teljesen ott fe­lejtette az iskola padjai kö­zött és a kollégium tanuló­szobájában az iskolás maga­tartást. Megfontolt, vidám tekintetű tanító néniként lé­pett a katedrára, hogy be­jelentse az általános iskola negyedikes pajtásainak: „a mai nyelvtanórán a. helyha­tározókról lesz szó.“ Tókedvet keltő nyelvia- '' ni mondat díszelgett a fekete iskolatáblán. Varga Zsófia, aki arról nevezetes a pajtások között, hogy ö szerezte nyelvtanból a leg­több ötöst, fennhangon ol­vasta: „Itt a tavasz. A paj­tás család tagjai kirándul­nak. az erdőbe, a tisztáson lerakták csomagjaikat. Ma­rikánál a táskában szép piros labda volt. A lányok egy lombos fa alatt sétál­lak ..." A piros kordbársonyka- bátos tanítónő-jelölt szavait, s mozdulatait figyelemmel kísérték az osztály tanulói. Ott voltak a másik, asztal­nál a versenytanítás bírái is, az iskola igazgató helyet­tese, a szaktanárok, az óra hivatalos vezetője, és a töb­bi növendékek, akik jegy­zetük fölé hajolva írták ész­revételeiket az óra vezetés­ről. Egy óra a jövőben lázával összefüggött a ta­vaszról, a zöldellő határról, I az új élet születéséről szólt.' Margit — a fiatal tanítónő- j jelölt — olyan elmélyiilten, magabiztosan járkált a so­rok között, magyarázott, kérdéseket adott fel, 1 kisegi-. tette a gyengébbeket, aztán' összefoglalta a tanultakat,'. i — mintha nem is növendék lenne, hanem már egy kész\ tanítónő egy szépen bérén-, dezett iskolában, egy ked-] vés vidéken. Л z első lépés a jövőben■ már megtörtént. Az\ íze és csalogató kedvessége ■ inár a szivébe lopakodott. A I versenytanítás „az iskola legjobb tanító növendéke“ címért az ő javára billen­tette a mérleget. Emlékeze­tes, sokáig feledhetetlen él­mény marad számára, az első oktatási óra. Azt sem felejti el, amikor az ünnepi verseny után megkapta „az iskola legjobb tanító növen­déke" című oklevelet és a hozzája tartozó 100 forintot. Minden olyan szép és elra­gadó volt ezen a napon. A nyelve is nagyon megoldó­dott, szívesen beszélt életé­ről, tervevői, a jövőről. — Most nagyon sokat ta­nulunk — sütötte le szemét — minden tantárgyból úgy készülök, mintha az érettsé­gin abból az anyagból kel­lene felelni. — Vajon hányas tanuló az iskolában? — Csak jeles — mondja szinte, alig hallhatóan — azelőtt kitűnő tanuló vol­tam, az idén csak jeles. Azonban az év végére újra szeretném elérni a kiváló eredményt. — Ilyen szorgalom-mai valószínű ötösre változ­nak a négyes osztályzatok. — Remélem én is. Per­sze ez még nem minden. Nemcsak ötösre akarom megtanulni az anyagokat, hanem úgy szeretném elsa­játítani, hogy a gyakorlati tanítási órákon, — melyek ezután következnek — a legjobban elő tudjam adni. — Milyen tervei vannak a jövőre nézve? — Különösebbek nincse­nek. Az idén az első az érettségi, s utána a pihenés, s utána az igazi nagy mun­ka, a. tanítás ... — Hol szeretne tanítani a. gyakorló idő alatt? — Mindenesetre lehetőleg falun, ha erre lehetőség lenne, Tiszadobon, ahol édesanyám él, vagy pedig a környéken. Jj^ddig tartott a beszél­U getés. Ment szakköri foglalkozásra. Hiszen drága, az idő... Karonfogta leg­kedvesebb barátnőjét, Len-, gyei Máriát és elbúcsúzott. — Viszontlátásra az érett * ségi után. P. C. üj búterszaküzlet Április 6-án megnyílt Nyírbátorban az ízlésesen berendezett új bútorszak-. üzlet, melyből a járás dol­gozói megvásárolhatják bú­torszükségletüket. A meg­érkezett modern és jó ízlésű. szoba és kombinált búto­rok, rökamiék, fotelek nagy részét a dolgozók meg isi vásárolták. Zswkk Miklós Nyírbátor. BARÁTOK KÖZÖTT A szél motoros állattenyésztési farmon A kárpát-ukrajnai Iszkra; kolhoz, amely három fa­lucska 350 családját egyesí­ti, mintegy negyedszáz ki­lométerre van a magyar határtól, mint Nagyhalász Nyíregyházától S mennyire más életkörülmények, meny­nyire más munka! A kolhoz Galocs nevű faluját ismer­tük meg jobban. Ősrégi te­lepülés, mégis új község. Az elmúlt évben például 37 új lakóház épült. Ez így megy közel egy évtizede és foly­tatódik. Nem kényszerű szükségből, hanem egysze­rűen azért, mert a kolhozis­ták jobb és kényelmesebb körülmények között akar­nak lakni, mint apáik. Meg­vannak még a régi házak is — olyanok, mint a tar­pai faragott tornácos épüle­tek — de már sorra ké­szülnek mellettük az új, modern, nemesvakolatú, nagyablakú, kényelmes la­kások. Hogy nem lakás­hiány miatt építkeznek, azt az is bizonyítja, hogy csak akkor költöznek át, amikor már megszáradt a belső fes­tés, amikor készen áll az új kerítés, kút s minden melléképület. A falunak is­kolája, napközi otthona, művelődési háza és 15 ágyas kórháza van! Az egyik magyar küldött így sóhajtott fel: — Mikor lesz ilyen a mi falunk? Meghallotta valamelyik kolhoztag és ' kérdéssel vá­laszolt: — Mikor lesz nálatok minden paraszt a, termelő­szövetkezet tagja? Világos és érthető Volt ez a válasz. A kárpátukrajnai Olcsó építkezés — Azt hiszem, a küldöttség „agjainak különösképpen a kolhoz állattenyésztési for­mája tetszett meg. Már külső képre is. A falu szé­lét elhagyva, azonnal szem­betűntek a szabályos négy­szögben egymás mellett felépített hófehérfalu, cse­réptetejű istállók, hodályok, ólak, amelyek közül meré­szen nyúlt ki a szélmotor nagy lapátos kereke és a víztorony csúcsa. És ahogy sorra látogat­tuk az istállókat, ólakat, megláthattuk, hogy itt nem egyszerűen állattartás fo­lyik, mint nálunk némely termelőszövetkezetben, ha­nem jövedelmező állatte­nyésztés. j Hogyan és miként? Ol- I csó, okos gazdálkodással. falvak óriási fejlődése, amely évtizedek átugrását jelentette, akkor kezdődött, amikor teljessé vált a kol­hozrendszer. A magyar kül­döttek paraszttagjai két szemükkel láthatták, hogy nem szólam, hanem igaz­ság, a falu felemelkedésé­nek egyetlen útja van. Ez a mezőgazdaság szccialista át­szervezése! okos gazdálkodás Nem építenek például kö- és téglapalotákat az álla­toknak. Az istállók helybeli vályogból készülnek, csak a sarkot erősítik téglák. Egy emeletes magtáruk fából van ácsolva. Erre azt mond­hatná valaki: hiszen ott van bőven fa. Persze, s éppen ez a lényeg a dologban: a helyi lehetőségeket hasz­nálják ki a legmaximáli- sabban! • A . másik jellemzője a gazdálkodásnak, hogy a kol­hoz vezetősége, tagsága nem íél az újtól, a moderntől. — Szükség van vízvezetékre, hogy önitatós istállók le­gyenek és gőzzel lehessen tűzni a moslékot? Sűrű sze­lek járnak azon a vidéken, állítsunk hát fel egy nagy- kerekes szélmotort! És a kolhoz felállította, egyetlen kopejkába sem kerül az „üzemanyag”, a szél. Vidá­man csordul a víz a jászo­lok melletti itatócsészékbe, ha az állat megszomjazik és ugyanakkor gőzfejlesztő kazánokból süvít át a gaza nagy kondérokba, ahol az állatok számára főzik a moslékot. Mert például, a tehenek számára is megfő­zik a répát. Az ilyen mos­lék — mint elmondták a kolhoztagok — jobb, mint Tisztaság, kulturált munka Rend és tisztaság van az állattenyésztési farmon, kí­vül, belül egyaránt. Ennek jelentősége van: vidámab­ban folyik a munka a tiszta és rendes munkahelyen — másrészt a tisztaság köze­pette gyorsabban, jobban fejlődnek az állatok, ke­vésbé vannak kitéve fer­tőző, ragályos betegségnek. Az istállóba érve, elő­ször a fertőtlenítő ládács- kába kell lépni s csak az­tán lehet továbbhaladni. Az állatok alatt állandóan tisz­ta alom van, a trágyát mennyezeti síneken haladó csillék hordják ki a trá- gyatelepre. (A csillékről be­szélgetve mondták el a kolhoztagok, hogy szeret­nék a Grillezéssel járó zajt is megszüntetni, hogy ne a szeszgyári moslék. És ol­csóbb is. Főve kevesebb ré­pára van szükség, mint nyersen. A takarmányozásra egyéb­ként nagy gondot fordíta­nak, hiszen ezen múlik el­sősorban az állattenyésztés jövedelmezősége. Változa­tos és jó silókat készíte­nek, nem sajnálják az ál­latoktól. Nagyszerű takar­mány például a tengeri viaszérésben besilózva és í külön a szár besilózva... idegesitse a fejősteheneket. Egy magyar küldött javas­latának nagyon megörül­tek. A küldött azt Java­solta, hegy a síneken ne vaskerekeken, hanem gu­mikerekeken szalajtsák a csilléket.) ..MUNKAREND Munka neme Istálló tisztítás Reggeli fejes Abrakolás” . A farmrészlegek vezetői, a kolhozvezetőség tagjai rendszeresen ellenőrzik a munkarend percnyi betar­tását, mert nagymértékben ettől függ az állattenyésztés jövedelmezősége, az állatok fejlődése. Éppen csak vázolni lehe­tett e néhány sorban az Iszkra kolhoz állátenyészté- sének helyzetét, ’ az ott 1 öl­A tisztaságra jellemző, hogy a fejőnők fehér kö- penyben dolgoznak az istál­lókban és még az ablako­kon is csipkézett papír- függönyöcskék gyönyörköd­tetik a szemet. A kultúrált munkához hozzátartozik a szervezett­ség is,— mindenkinek tud­nia kell pontosan: mikor mit kell tenni. Minden is-' tállóban és ólban munJsa- rend van, amelyet a kolhoz vezetősége állapít meg á. tagsággal egyetemben, Ez személyekre részletezi a feladatokat percnyi beosz­1 tással. A tehénistállőban pél-, dául így néz ki a munka­rend eleje: kezdete tartama vége 3.30 0.30 4.00 . és így t&vább. ‘tölt félnap tapasztalatait. S e gazdasági tényezőket nagyszerűen kiegészíti az eleven és gyakorlatias ag> tációs éí propaganda mun­ka, amely a .kolhozokban folyik a termelés növelése, a XX. pártkongresszus ha­tározatának végrehajtása érdekében. Erről a legköze­lebbi folytatásban lesz szó. Soltész István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents