Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-15 / 64. szám
4 NÉPLAP 1958. március 15, csütörtök Petőfi Sándort £108 soká voltunk tajankók. Ügyünk vOntOro katonák! Elís volt már a furulyából, RiaólatoH meg. hái'sonák! FÖL! Elöl oofoznak, hátul rúgnak. Hazám, tovább is türsz-o mér,? Nem lobbansz föl, míg mennykövével Föl nem gyűlt a haragos ég? Jöjjön ki kardod ■ hüvelyből. Mint fallegek közül a nau. Vakuljanak meg $ megvakulnak. Akik reáoillantanak. Siess, hazám, napfényre hozni Világraszóló híredet. Mit német Járom, német ármány Elrablón és eltemetett. (JÜäßZLET.) Benjámin László: Tavasz Magyarországon Késő délután megeredt az eső, fölverte az utcát. Kéreg alól 3 levelek rügyfejecskéiket kidugták. Tavasz van! — Iccsoxta a zápor s ahogy iött. máris elszaladt: fi e*v terhétől hallott taágon érett sárgán csüngöt a nanás füstölt, sípolt, dohogott, kattogott, zúgott Magyarország. Anyagot szült és szólt iegot, segítve munkásai harcát, akik lármás kohóiban sorsunk nyersanyagát keverték s kedvüket mordul vaav visan a lázongó vasakra verték. A szabad ország erejét éreztem, s felnéztem a napra: Hazám a föld? Hazám a nén. csak ó emelhet ily magasra. Országot, népet — s mind, ami belül van már, szivembe fért el - nem engedem kiirtani magamból másképp, mint a vérrel, (RÉSZLET.) 99Helyén ran-e a szívetek fiúk ? !« Október 6-án Nagykálló- ba, hol barátomnál egy napot töltöttem, 8-án Nyíregyházára mentem bátyámhoz, ki látva honavesztét, köny- nyezett. 9-én bátyámnak túrái szüretén voltam és még ezen a napon Székelybe hozott ugyancsak ő. Itt rokonaink között, bár nem vélt szomorú helyzetben kedves volt a viszontlátás perce. Innen 11-én ismét bátyámmal és anyám nővérével mentem a rég nem látott, de így látni nem is kívánt szülői házhoz. Anyámmal és testvéreimmel találkoztam. De nem tudtunk örülni. Szomorú volt a viszontlátás ideje, szemeink könnyeket hullattak, köny- nyeinket egy érzés csalta elő. hazám síratása. Reménnyel hagytam el ezelőtt 11 hónappal szabad életért, vagy becsületes halálért a szülői házat. Hazámért! Viszatértem remény nélkül. Élettel, de ha zátlanul. Szabadságért küzdöttem és létemet is elvesztettem. Testem, e honnak r>.em lakója, csak tártózko- dója. Szomorú sors! De ha isten nincs, ki a szabadságért vérzett népnek hazát teremtett volna, él még Kossuth! Ö neked, népek vérében fürdő ausztriai ház örök gyalázatként homlokodra süti a szolgaság bélyegét! A zsarr akság fényében büszkén csillogó kényúri csarnokodban saját népeid fogják zsoldos lelked torán a fel- szabadulás öröm poharát kiüríteni. Remény! Csak te ne hagyj el! összeszedém Gyulaházán 1850. március 12-én. Borcsik Salamon volt honvéd. (Jőoáhh növelik tjijúítmáu tj a ik világ kilét az c Ilkáiöida (lat aljai „Comissió az égben van" Földfoglalás Tiszadobon 1848-ban Azon szomorú percekben, | midőn védelmi helyzetünk az említett két sánc elha-i gvása miatt veszélyeztetve volt, zászlóaljunk egy borház mellett tartalékban álla, parancsot várva csatamozdulatra. Fővezérünk jobbra a Dunaparton lefutó sáncot elhagyó önnépére gyalázat jeléül kartácsot szereztetett ki Ez alatt mi bős,szónkban égtünk, látva sáncaink meg- bágását. E tény után fővezérünk egyenesen felénk lovagolva Rakovszkit ily szavakkal szólító meg: ..Rakpyszki! Helyén van-e a szive?!“ Felelt: „Helyén, tábornok úr.“ — Először is lövessen ön ezen gyáva futókra! S mi lőttünk közülük többet megsebesítve. Ezután ismét kérdező tőlünk: — Helyén van-é a szivetek fiúk? Feleltük: „Helyén tábornok úr!“ Ismét rnondá Rakovszki- nak: „Kérdezze meg ön az embereit? Készek-e meghalni a hazáért?“ Rakovszki kérdező bennünket s eggyéolvadt hanggal és érzelemmel léi ki álfánk: ' Halálig! — Menjen ön most, azon két sáncot, mit a n»md s égerek elfoglaltak, adja vissza ön a hazának! Fővezérünk, e bizalmas felhívás után elhagyott bennünket, mi pedig a fellel- kesülés kitörő hangjaival, magvar szokás szerint szu- ronvt szegezve előretörénk a futó nép között, s oda szűránk. hol német volt. s félóra alatt nem kevés zöld frakkoson vágva eret, a sánc ismét birtokunkban volt. Sőt nemcsak a sánc. hanem egy mérföldnvire visszaverénk az ellenséget minden oldalról, csak késő este szólítva vissza sáncaikba .. < 1848 tavaszán á forradalom lángja elérkezett Tiszadobra is. A jobbágyok, szegényparasztok űstv érezték, eljött az ő órájuk is, valóra válthatják apáik, őseik vágyát: a föld az övék lesz. Nem is vártak sokáig, hanem megszállták a gyűlölt földesuruk, gróf Andrássy Gyula földjeit, megtagadták az urasági haszonvételeket, nem adtak az úrnak dézsmát. A föld termel vényeit saját maguknak vitték haza. Eltörölték Tiszadobon a földesúri jogokat, mint például a bormérés jogát, a nádvágás, favágás jogát. Az erdőt is saját maguknak tartották a tiszadobi emberek s fát vittek haza maguknak. Egyiküket Varga Ferencet megszólította az urasági kerülő: „Van-e comissiód, engedélyed?“ Varga Ferenc visszavágott: „Comissio az égben van . •. !“ Ám a szabadsággal együtt elbukott a tiszadobi szegényemborek, föld- éhes zsellérek ügye is. Gróf Andrássy Gyula beperelte úgyszólván az egész falut és súlyos kártérítést követelt. Megyei bizottság szállt ki az ügyet megvizsgálni és ítéletet mondani, összeállította a bizottság a „bűnösök“ névsorát, akik között azok is szerepeltek, akik trágyázni kezdték a földet s ezzel fejezték ki, hogy saját magukénak tartják azt. Az úri rend súlyos ítéletet mondott a tiszadobi földfoglalók felett. P. Porkoláb István például „két évi állandó vasban töltendő, heteként Írét napi böjt, hat-hat órai kurta vassal terhesített fogságra ítéltetett... “ Ezenkívül súlyos pénzbüntetést kellett fizetniük Tóth Pálnak például 105 forintot. (Ebben az időben a tavaszi földek évi haszna a dobi határban mindössze 2 forint 24 krajcár volt!!) A tiszadobi?) k álma. Vágya csak 1945-ben teljesült! S most a dédunokák és ükunokák egyre virágzóbbá teszik életüket a szövetkezeti gazdálkefiás útján haladva. A tíszavasuári Alkaloida 1 dolgozóinak több mint 15 százaléka fiatal. 40—50 DISZ-tag dolgozik az üzemben. A termelő munkában példamutatóan dolgoznak. A karbantartó üzemrészben például a fiatalok a gépek tisztántartását vállalták, amit lelkiismeretesen el is végeznek. Ugyanakkor minden diszísta patronál egy esztergapadot, vagy egy gépet. A fiatal technikus lányok tervük teljesítése céljából és a gyógyszer minősége érdekében nem. egyszer szabadidejüket is feláldozzák. Nehéz és nagy figyelmet, pontosságot kívánó munkát végeznek. Egy egy kémiai folyamat könnyen más irányban játszódhat le, ha nem szakszerű beavatkozással kezelik. A mi fiataljaink azonban nagy szorgalommal tanulják a termelési módszereket. Az általuk előállított gyógyszereket — Mor- phint és származékait sok külföldi országba szállítják. A fiatalok százalékban vett eredményeit nem lehet j egyénenként értékelni. De ] az üzem február havi terv-1 teljesítése — hasonlóan a többi hónapokéhoz — százszázalékon felül van. S ebben nagy szerepük van a DISZ tagoknak. S abban is,I hogy áruinkkal szemben a világpiacnak hónapok óta minőségileg kifogása nem volt. A mozgalmi élet nem régi keletű az Alkaloidában. Nem volt helységük a fiataloknak. Ez aztán mindent megpecsételt. A pártszervezet felfigyelt erre a hiányosságra. s rövid időn belül DISZ-helyiséget biztosit számukra. Ez felvillanyozta a fiatalokat, s máris fellendült a mozgalmi élet. Bekapcsolódlak a Szamuelly kultúr és sport mozgalomba. Egy háromfelvonásos színdarabot tanulnak jelenleg. Fotó-szakkört szervezlek. Legtöbb fiatalnak fényképezőgépe van, csupán a kellő szakmai tudás hiányzik még. A szakkörön ezt is megszerezhetik. Ha megkapják az új helyi- j jaink a termelési munka séget, könyvtárral és lemez-l mellett példás szervezeti játszó rádióval teszik ottho-1 életet éljenek, nosabbá. Mindez nagybani ACSA1 FERENC elősegíti azt, hogy fiatal-1 Tiszavasvári. Ásóval, kapával — a víz ellen küzdelem Máitdon Máiul közöée: határának nag-y rémén fodroehátú víz tér Deszkád ik a barázdákban. Kém kíméli a vetést, s nem a. tavaszi szántásra szárit területeket. Kondor Knd re DISZ-titkár mohóéi t.i a a falu fiataljait. Jönnek is. nem váratnak magukra. Ásóval, lapáttal, kapával vállukon a határba ménnek. s munkához látnak. Kiszemelik. melyik irányba vezessék a vizet. Kitisztítják a hidakat, rend behozzák az árkokat. Eltüntetik n, csapásokat, aa átj árókat. Térdic érő sárban. vízben levezető csatornákat ásnak. A viz halk csobogással indul a fiatalok által megszabott úton. Egy nap sem telik el. g kétszáz hold föld. melv addie víz- tengert tartott a? hátán, megkönnyebbülten lélegzik fel. Fel- wtzabadult. A fiatalok serény igyekezete megmenti a tavasznak. Tiflz&kóród. Yároosoroezi Ji#- f.alsáiffít is hasonlóan caelekwák. Vámotoroszín esry csatom a. húzódik keresetül. A hirtelen olvadd* következtében Vízzel árasztotta el a<z utcákat A három termelcezövetkezet DXföZ- szervecete karöltve kitisztított» a, csatornát. Ifjúságunk ily<en tetteivel e|temer&t vált ki a dolgozókból Látják, milyen nemes, haaaíiúí érzéseiket ébreszt bennünk az ifjúsági szervezet. A tiszalöki Űj Élet Termelőszövetkezet' fiataljai lelkesen készülnek a tavaszi munkákra. A termelőszövetkezet DISZ-tagjai derekasan kiveszik a részüket a terYlrányos ifjúsága megmenten egy házat az összeomlástól Virányos orvíI» utcája Járhatatlan volt. Viz borította. Fekete Mihály háza nem bírta vclna hosszú ideiR a vízben való álltíORáfáDt. Körei állt a rozzant vályogjai ai összeomláshoz. Megjelentek a fiatalok, szerve, zeit brigádban és segítettek a Fekete családon. Röviddel ezután Dávída Rudolf igazgató kezdeményezésére a fiatalok megkezdték a víz levezetését Koleszár János, Feíróozí András. Fá- t bián Ilona és méc. Jó- ; néhányon a kertekből. S az utcákról leenacdték a ) vizei, s a halárban dol- ' gozó fiatalok segítségére i siettek. TÁ30RSZKI JÓZSEF. melésből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Kajati László és Birtás Lajos kocsisok szorgalma. A gépállomás nem tudott elegendő gépet biztosítani a trágyahordáshöz. Az említett fiatalok két nap és egy éjjel megállás nélkül hordták a trágyát, hogy idejében előkészítsék a talajt a szántáshoz. A termelőszövekezet vezetősége látja a fiatalok szorgalmát. Éppen ezért három hold földet biztosított számukra, melyen mintagazdaságot létesítenek, s a jövedelem egészét az alapszervezet megerősítésére fordítják. Egy hold cukorrépát vetnek, két hold kendert. Csak az utóbbiból 8—9 ezer forintnyi jövedelemre számítanak. Arany János. Szécsi Ferenc Hszl a Szolgálati Érdemérem birtokosa Az első március 15, Nyíregyházán 1849. március 15-én hatalmas lelkesedéssel tölti meg a kebleket Nyíregyházán. Zászlók lengenek a házakon, tornyokon, középületeken, s a. parasztkunyhókon egyaránt. A vá.os utcáin tolong a nép, mellükön piros kokárdával. A honvéd- csapatok, nemzető ök díszszemléjén zúg az éljen. Csatába indítják 'a harcosokat a lelkes szónokok. 60 évei öregek, 16 éves fiatalok fegyvert ragadnak. Az újjongu tömeg üdv- r valgásait ágyűdörcjek súgjak túl. Nagy fée'-ycl és lekcsedésscl ünnepli Nyíregyházé. március 1 S-c“'." Ennek a március 15-nek lelkes ünneplői indultak «.el a következő napokban a csatatérre, hogy a szabadság- harc nagyszerű győzelmeivel dicsőséget szerezzenek a szolgaság ellen síkraszállt i magyar nemzetnek. Nagyapja gazdasági cselédként tengette életét az ilki Újhelyi uradalomban. Édesapja néhanapján marhahajcsár. máskor napszámos és leginkább munkanélküli volt. Jól ismerték őket liken. Hisz' éppen úgy nyomorgóit a csatád, mint a szegény kis falucska legtöbb lakója. A Szécsiek hamar öregedtek. De nem az évek hcsz- szú sora — a gond, a nélkülözés szántott arcukra mély barázdákat, keserű ráncokat. Az éhség sorvasztotta testüket. Pedig, hogy kívántak valami, jobbal! Hogy vártak, reméltek c> bíztak ... Halba! Fiuk megérte a jobb életet. De jól emlékszik a múlt nyomorára. Nyolc éves korában már ő is harmadába kapált, izzadt a lűző napon, hogy több kenyér jusson a még kisebbeknek. Hogy becsének legyen ereje majd őt követni a munkában! A felszabadulás megváltoztatta a falu életét. És jobb lett Szécsiéknek is. Földet kaptak. Megnyílt az út Szécsi Feri előtt. Nem hagyta kihasználatlanul az új élet-adta lehetőségeket. Tanítóképzőbe ment. 1952-ben a DISZ felhívására jelentkezett tiszti iskolára. A tiszti iskolát „élenjáró“ címmel végezte. Szorgalmáért szép jutalmat kapott. Immár negyedik esztendeje egység DISZ-titkáL az ifjú harcosok nevelője. Az egység előtt álló harci feladatok végrehajtását a diszisták mindig kiváló eredményekkel segítették. A dicsérő oklevelek mellett Szécsi tiszt jó munkáját megbecsülik. Legutóbb kormánykitüntetésben részesült, a Szolgálati Érdemérem birtokosa lett! Sülő Gyula. „A szabad ország erejét éreztem..." SZABOLCS-SZATMÁRI IFJÚSÁG „Riadjatok meg harsonák" Levéltárban őrzik Borcsik Salamon, gyulaházi 48-as honvéd naplóját, amelyben a szabolcsi zászlóalj harcait írja le. A naplót a MÖHOSZ megyei elnöksége jelentette meg nemrégiben. Az alábbiakban e naplóból közlünk részleteket. Július 26-án ismét győze- delmünk. nagy napjára keltünk fel. Reggel 8 órakor a mintegy 90 ezer főből álló orosz-ausztriai egyesült erő elhatározottan bármily veszteségre, csatát kezdett. A győri oldalon levő félköridomban fekvő sáncainkat minden oldalról ostrom 'alá vevék, s eleinte nem kevés eredménnyel, mert a Duna parton fekvő 2 legerősebb monostori sáncainkat két gyáva zászlóalj elhagyva, bevevék. Lobogóikat büszkén lengették felénk. De rövid volt a győzelem élvezete, a büszke lobogó gyáván elrobogott, a győzelem öntudatában büszke zsoldos hősök zsivióikban haltak el, az önmaguktól keresett vesztőhelyen. E visszaveretésnek hőse Rakovszki volt zászlóaljunkkal, mire honfi érzclrne mel- lett a véletlen esemény imigyen hivá fel. Becsületet szerezteti magnknnk a tiszalöki Új Elet TSZ ifjú tagjai
