Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-15 / 64. szám

1956. március 15, csütörtök N ß I* L A V Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) ezúttal világméretekben. Vi­lágos, hogy ez nemcsak szovjet kérdés, hanem a legtöbb országot érintő nemzetközi kérdés is. Az öt kontinens legtöbb országá­ban meg vannak a népfront reális lehetőségei, elsősor­ban a béke megvédése ér­dekében, a demokrácia és szabadságjogok megvédésé­nek kérdésében. A tőkés or­szágok kommunista és munkáspártjai, amelyek maguk mögött tudják a több mint kilencszázmilliós szocialista tábor vonzó ere­jét és tekintélyét, most ha­sonlíthatatlanul nagyobb nyomatékkai s a siker jobb kilátásaival vethetik fel a munkásegység-front és a népfront kérdéseit szerte á világon. Bizonyos, hogy egyj sor országban a kommunis-l ták szívós, a helyi viszo-J nyolcra jól alkalmazott marxista-leninista munkál jának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de létre fog jönni a munkásegység, vagy a népfronj. \z a tény, hogy a XX. kongresszuson felmerült a szocializmusba való átme­netnek no'o árháború nél­küli, parlamenti úton történő megvalósítása, egye­sekben azt a benyomást kel+beti, hogy talán mégis igazuk volt azoknak a szo­ciáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy a szo­cializmusba forradalom nélkül, apró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs! A XX. kongresszus ha­tározatai egyáltalán nem jelentik azt, hogy elmesódnak a különb­ségek a szociáldemokra- t izmus, reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a kom­munista párt forradalmi politikája között. Amit mi hirdetünk, a szocializmus békés, polgár- háború nélküli útja a jelen viszonyok között nem szo­ciáldemokrata békés belenö- vés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szo­cializmusba való ilyen át­menet formája proletárdik­tatúra. Azt az alapvető marxi tételt, hogy a szocializ­musba való átmenet forradalmi út, s ennek az átmenetnek államfor­mája a proletárdikta­túra, senki közülünk nem próbálja kétségbe­vonni vagy éppen rcvl- diálni. A különbség a reformista szocialisták és a kommunis­ták között abban áll, hogy a reformisták kisebb-na- gyobb reformokkal megkí­sérlik lenyesegetni azt, arpit ők „a kapitalizmus kinövé­seinek“ neveznek, de magát a kapitalizmust nem akar­ják likvidálni. Ezt mutatja, hogy egy sor államban, köz­tük olyan fontos kapitalista országban, mint Anglia, a szociáldemokraták ismétel- . ten többségre jutottak a parlamentben, ennek elle­nére a kapitalizmus nyu­godtan! megmaradt. Most, hogy a szociálde­mokratákkal való egység­front újra napirendre ke­rül. erősen ki kell hangsú­lyoznunk, hogy a ma­gyar kommunistáknak a szociáldemokratákkal szemben a döntő kérdé­sekben, a politikai és a taktikai kérdésekben, ki sebb hibáktól eltekint­ve, minden vonalon iga­zuk volt. A kommunisták politiká­ja helyes volt attól a naptól kezdve, amikor 1918 novem­bereben, mint politikai párt megjelent a porondon. Helyes volt a kommunis­ta párt politikája a fel- szabadulás után is és a szociáldemokrata revizioniz- mussal szemben ez a helyes politika vitte győzelemre al munkásosztály, a dolgozó j nép, a szocializmus ügyét. Ismétlem, ezt erőteljesen j alá kell húzni, nehogy so-i rainkban a legkisebb zavar} is keletkezhessen. A szocialista tábor gazda­sági együttműködése lehe-; tővé teszi, hogy ma már) nem szükséges, hogy min- den ország okvetlenül a? nehézipar valamennyi ágát: fejlessze, mint ahogy a! Szovjetunió kénytelen voltj ezt tenni akkor, amikor a; kapitalista környezetben j hosszú ideig az egyetlen 1 szocialista ország volt. Eztj nálunk egyesek úgy értel­mezik. hogy nincs szükség' többé a nehézipar fejlesztő-j sére, s nem volt helyes' pártunk Központi Vezetősé-Í gének tavaly márciusi ha­tározata, mely a jobboldali I elhajlókkal szemben köve- j telte a szocialista ipar, ben-; ne külön a nehézipar fej-' lesztésél. Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közötti együttműködés ered­ményeképpen megindult a termelés komoly kooperá­ciója. Ez annyit jelent, hogy ha például Lengyel- országban lényegesen job­bak, gazdaságosabbak a széntermelés feltételei mint nálunk, akkor mi szívesen hozzájárulunk az ottani szénlelőhelyek feltárásához, és onnan fedezzük szén- szükségletürk egy részét De ugyanakkor a márciusi határozatnak megfelelően továbbfejlesztjük saját ne­héziparunkat is, főleg azo­kat az ágakat, amelyek nö­velésére hazánkban jók az előfeltételek. például az aluminiumtertnelést, a kő­olajtermelést, miközben to­vább emeljük a hazai szén­ás vasérc termelését is. Itt tehát arról van szó, hogy a viocieüsta kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerő­teljesebben azokat az ágakat fejlesszük, ame­lyekre országunkban legmegfelelőbbek az adottságok. Ilyenek a gépgyártás azon ágai, amelyeknek ha­zánkban régi tradíciói van­nak, és megfelelő szakkáde­rek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyagigényes gép­termelés és a többi. A ma­gyar népgazdaság ilyen adottságainak \ fokozottabb kihasználását most követ­kezetesebben vesszük figye­lembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogy a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítés Tanácsa, mely­nek a Magyar Népköztársa­ság is tagja, a Szovjetunió­val és a többi népi demok­ratikus államokkal együtt hasonló irányban dolgozik, és most meggyorsítja a szo­cialista országok közötti munkamegosztás fontos ügyét. A XX. kongresszus mun­káját óriási figyelemmel kí­sérte nemcsak a szovjet nép. de szerte a világon a dolgozók százmilliói is. Ez j vonatkozik hazánkra is. Az ' elvtársak saját tapasztala- ! túliból állapíthatják meg, ! milyen érdeklődéssel kísér- 1 téli a magyar dolgozók a I kongresszus beszámolóit, a ; hatodik ötéves tervet, a j kongresszus egész munka- ! ját, mennyire helyeselték ] egyetértettek vele, mennyi í erőt, önbizalmat lelkese­mül, naiegy erem. aiiiior ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre. Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell hasz­nálnunk annak tudatosítá­sára, hogy a nép jólét eme­lése csak akkor lehetséges, ha a terv és minden rnu-} tatója teljesül, ha nő a ter­melékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és ha mindenütt következetesen érvényesít­jük a takarékosság, a mun­kafegyelem elveit. Végül, de nem utolsó sorban meg kell találnunk a módját an­nak, hogy — amint azt Le­nin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében. A XX. kongresszus e cé­lokra mozgósította a szov­jet dolgozókat és nem két­séges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik. Fel kell hívni a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és ex­porteredményeink nem ltí- elégítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az ön­költség számai is. Ahhoz; hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elenged­hetetlen terveink teljesíté­se és túlteljesítése. Mint­hogy még az év elején va­gyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradá­sát. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sok­kal behatóbban foglalkozza­nak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van va­lamelyes javulás, de a hala­dás ütemével távolról sem elégedhetünk meg. Az életszínvonal eme­lése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fej­lesztésével. dest mentettek belőle. El lehet mondani, hogy hoss/ú esztendők óta r.em volt olyan érdeklődés, amely annyira központjában állott volna, mint ez a kongres­szus. A mi feladatunk most. hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határoza­tait minden részletében tanulmányozzuk, is­mertessük és tanulsá­gait minél gyorsabban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját * viszonyainkra. Túlzás nélkül el lehet mon­dani, hogy a XX. kongresz- szus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változtatásokkal npm lehet a mi viszonyaink­ra alkalmazni. A XX. kongresszus munkáján vörös fonal­ként húzódott végig a dolgozókról való gon­doskodás kérdése és az életszínvonal állandó emelésének kérdése. Ez az a kérdés, amely a dolgozók legszélesebb réte­geit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok évről- évre emelik az életszínvo­nalat, akkor még azok a dolgozók is, akik egyébként nem értenek egyet velünk, előbb utóbb elismerik a szo­cializmus fölényét a kapi­talizmussal szemben. A szo­cializmust építő nép azt várja, hogy ne csak a kö­vetkező nemzedék élete le­gyen szebb és jobb, hanem már a mai nemzedék is mi­nél inkább részesüljön a szocializmus gyümölcseiből. Az életszínvonal állandó és jelentős emelése a Szov­jetunióban és a népi de­mokratikus államokban egyben a legnagyobb se­gítség a kapitalista orszá­gokban harcoló testvérpár­tok számára. Ha a kapita­lista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban állan­dóan nő az életszínvonal, sokiial hamarabb válnak a kommunizmus híveivé. Láttuk, hogy milyen lel­kesítő és mozgósító hatást váltott ki a népgazdaság fejlesztésének hatodik öt­éves terve nemcsak magá­ban a Szovjetunióban, de szerte a világon a dolgo­zók között, s k-'iiönösen a tervnek a szovjet nép élet­színvonalát emelő részei keltettek mély hatást. Ezt. nekünk is szem előtt keli tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál. Remélhető, hogy a szo­cializmus többi országával való konzultációs össze­egyeztetés után ez év má­jusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni. A mi második ötéves tervünknek legfontosabb feladata lesz a szocializ­mus alapjainak leraká­sa országunkban, a ter­melőerők továbbfejlesz­tése. az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségé­vel a nép életszínvona­lának emelése. Mint mondottam, a Szov­jetunió hatodik ötéves ter­véből nálunk is az ipari munkásság és a műszaki értelmiség figyelmét első­sorban a dolgozó r.ép anya­gi és kulturális színvonalá­nak emelésére foganatosí­tott olyan rendszabályok ra­gadtak meg, mint a hétórás munkanapra való áttérés és hasonlók. Ez érthető is. Hangsúlyoznunk kell, hog> az, amit a Szovjetunió e téren tervez, a mi políti-j kárüi is. Nekünk is feltétle-1 nül biztosítani kell lehető­ségeinkhez mérten ez élet- színvonal fokozatos és ál­landó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk teljesíteni. Mi nem vagyunk megelé­gedve a dolgozók jelenlegi anyagi és kulturális élet­színvonalával. Tovább áka- runk és tovább fogunk menni. Ennek megfelelően a második ötéves terv irányelveibe bele kell mun­kálnunk mindazokat a rendszabályokat, amelyeket a dolgozó nép életszínvona­lának emelésére meg aka­rónk valósítani. A megfelelő határoza­tok értelmében már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bé­rek olyan korrekcióját, mely egész esztendőre kivetítve nyolcszázmil­lió forinttal emeli a dol­gozók jövedelmét. A második ötéves terv fo­lyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és szociális juttatások növelésének po­litikáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövidebb munkaidőre való átté­rést. úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a té­ren egyetmást csak a kö­vetkező ötéves tervben fo­gunk megvalósítani. Ez je­lentékeny részben attól függ, hogy terveinket ho­gyan teljesítjük, illetve ho­gyan teljesítjük túl. Figye­lembe kell venni, hogy a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár. 39 éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésének fő mutatói­ban messze megelőz ben­nünket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyes rend­szabályokat, amelyeket a Szovjetunió most foganato­sít, nálunk már részben megvalósítottak. Az alkal­mazottak nagyréiszéhek munkaideje nálunk már ré­gen 45 óra, a munkásoknak megfizetik az ebédidőt s a nemrég életbelépett nyug­díjtörvény is komoly lépés előre. Az ilyen tények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér. Azt is látnuk keli, hogy. a má­sodik ötéves terv első esz­tendeiben a népjólét eme­lését bizonyos fokig fékezni fogják annak a felelőtlen és demagóg gazdaságpolitiká­nak súlyos következmé­nyei, melynek pártunk Központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával ve­tett véget. Az elvtársak látták, hogy milyen élességgel vetették fel a XX. kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjet­unióban összehasonlíthatat­lanul jobb a helyzet, mint nálunk. Meg kell nyíltan mon­dani: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagy mérték­ben függ a műszaki haladástól, a* új. kor szerű technika beveze­tésétől. de főleg attól, hogy a munkaidőt tény­legesen, fegyelmezetten használják ki. Ha szervezettebb vpUia a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a Ami a mezőgazdaságot il­leti, a feladatok, amiket ma­gunk elé tűztünk, rendkí­vül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előt­tünk álló esztendőkben a termelés növekedését a ter­melőszövetkezetek létreho­zásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyel­met szentelünk a termelő­szövetkezetek munkájának, szakadatlanul, minden té­ren segítjük őket és nem engedjük, hogy egyes jó ter­melőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a fi­gyelmet a meglévő nehézsé­gekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvaló­sítani nem tudjuk. A ter­melőszövetkezetek megerő­södése és állandó növeke­dése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és he­lyesek voltak Központi Ve­zetőségünk múlt év már­ciusi határozatai. A XX. kongresszus anya- jgából láttuk, hogy a Szov- j jetunióban az elmúlt 2 esz- j lendő alatt 750.000 fővel i csökkentették a.?. admi- ! niszfcratív apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az i igazgató és irányító ap- j parátus létszámát. Meg kell javítani a terme­lésben a dolgozók ja­vára a termelésben és | a termelésen kívül dol­gozók arányát. K* nem kampányfeladat. Állandóan foglalkozni ! keli azzal, hogyan lehet egy- í szerűsíterii, kevesebb mun- I kaerővel megoldani a fel- j adatokat és az apparátust I rendszeresen ’ úgy csökken- I teái, hogy ez sehol zavart Iné okozzon. Nálunk meg nagy lehető­ségek vannak tara, hogy; egyes szerveket megszün­tessünk, más szerveket öez- sze vonjunk. Mindezek á kérdések szorosan össze­függnek az életszínvonal emelésével, és minél komp-} lyabb eredményeket érünk) el e téren, annál gyorsad-; ban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális szín­vonalát emelni. Meg keli tanulnunk kereskedni, Le­nin egyidőben azt a felada­tot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg; kereskedni. Nálunk a bel-; kereskedelem terén, vannak; bizonyos eredmények. De1 azoknak az elvtársaknak, akiket a párt a külkeres­kedelem frontjára állított... — köztük a külkereskede­lemre dolgozó üzemek ve­zetőinek ig — meg kell ta­nulni végre a külfölddel kereskedni, mert. különben nem tudják megoldani az előttük álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó félesztendő­ben párt és állami szer­veink figyelmének köz­pontjába állítottuk a kül­kereskedelmet, ez év ele-1 jén mégis a népi demokra­tikus országok felé lénye-; gesen kevesebbet exportál­tunk, mint a múlt év ja­nuár, február havában. Napirendre kell tűznünk: a párt és állami szervek, valamint a funkcionáriusoki munkamódszerét és munka-! stílusát. A XX. kongresz- szus élesen bírálta az ál­talános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecse-j gö funkcionáriusokat, akik} nem ismerik alaposan a rá-: juk bízott kérdéseket, akiki nem tudnak konkrét taná­csot adni munkaterületü­kön. Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a való tanulmányozását. konkrét rendszabályo­kat — és ennek előfeltételeként szaktu­dást keli megkövetelni a párt- é* az állami funkcionáriusoktól. A kongresszuson több fel­szólaló rámutatott árra* hogy a Központi Bizottsági munkája és munkamódsze­re e tekintetben is példa­mutató, ér. hogy az elnök­ség tagjai is gyakran jár­nak üzemekbe, kolhozokba. ,a helyszínen tanulmányoz zák a megokiándó kérdése­ket, tanácskoznak az egy ­szerű párttagokkal és akti-: vistákkal, s maguk is hasz­nos, szákszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni* Azt hiszem,-hogy o munka-, módszert mi is sürgősen átvehetjük. A jó párímunka eredmé­nyét a Szovjetunióban a: gazdasági eredményekkel mérik. A kongresszus nyomai ti­kosán aláhúzta a párt- és' gazdasági funkcionáriusok' nagy felelősségét, s rámu­tatott arra, hogy a munka színvonala, ** eredménye elsősorban a vezet alól függ, [A vezetés színvonalának {emelése a kongresszuson, i gyakran felmerült Számos i felszólaló felvetette a kér- ; dést, hogy miért van egy­más mellett jó, közepes és» (gyenge kolhoz vagy ipart' • üzem. Elsősorban azért, :mert a vezetés egyik he­lyen jó, a másik helyen kö-j zepes, a harmaduk helyen! gyenge. A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyel­met a kollektív vezetés és (Folytai«* * « v* **

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents