Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-11 / 61. szám
4 NÉPLAP 19!>8. wírdm tí, cZi&daL&ni JKunhzei DLtátika BARÁTOK TALÁLKOZÁSA i 3C. JíL Színtanon Qlq'utqtiluizáti Dr Merényi Oszkár elvtárs, az MSZT nyíregyházi szervezetének elnöke üdvözli Szimonov elvtársat. ...Nyolc évet küzdött a háborúban. Látta a háború tragédiáját és érezte pusztuló hazája fájdalmát. De átvillan szemén az emlékezés és már azt mondja el, hogyan győztek és hogyan emelkedett fel a romokból a Szovjet Haza. Amikor önmaga munkájáról beszél, mindég elégedetlen. Kevesli amit hazája érdekében tett. — Amikor a szovjet népről cs a nép nagyszerű’ alkotásairól beszél, csupa szív és lelkesedés. Öszbevegyülő haj, magasan ívelő homlok, kemény, életet sugárzó harcias barna arc, mosolygó vékony száj, szeretettel beszélő, őszinte hangú segítőtárs, igazi barát! Ezt érzi benne mindenki. Az egyik olvasó Szabu- rov kapitány menyasszonyáról, Anjusáról érdeklődik, a „Nappalok és éjszakák” hőséről. Mi lett vele? Sem a film, sem a regény nem ad erre választ. Pedig érezni, hogy a regény alakjai élő szovjet emberek, és találko- j zott velük az író. — Mi történt Anjusá- i val? Elmereng. — Anjusa fiatal ápolónő j volt. A sztálingrádi csata j lején találkoztam vele. gyütt keltünk át a Vol- _in. Félt, reszketett cs arról beszélt, hogy sokáig szeretne élni. Amikor átkeltünk olyan érzés élt bennem, hogy nem megyek át a Volgán, ha nem szükséges. Én is féltem.! Szimonov elv társ beszél. .\já ndékozás. Hat óra múlt néhány perccel, amikor K. M. Szimonov, a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének titkára, a szovjet kulturális küldöttség vezetője megérkezett Nyíregyházára. Barátok és olvasók várták a Bessenyei klubban, akik a szeretet szavaival és tapassal köszöntötték őt. Élmény volt ez a találkozás. A kérdésekre felelve elmondta élete rövid történetét. Mindenki a tekintetét figyelte, amelyen mint egy vetített kép tükröződött az idegen, de őszinte szó értelme. Hallgatói idegen nyelven is megértették. Csendesen, szerényen beszélt magáról: hogy miért hagyta félbe hetedikes gimnazista korában a tanulmányait, (amikor az első ötéves terv megindulásakor szükség volt a munkáskézre) és miért ment el a sztálingrádi traktorgyárba vasesztergályosnak. Említette a küzdelmes éveket, amikor nappal dolgozott, este Gorkij „írói egyetemére” járt. Mosolyog... .1.— de érződik szavaiból, hogy felelősséggel mond minden szót. Látja, hogy a jelenlévő fiataloknak az ő élete is éppen olyan tanulság, mint minden szovjet emberé. Hirtelen elkomorodik. Ború és gyűlölet vonulat arcán... Anjusa napjában többször megtette a volgai utat. Átkelésünk borzalmas volt. Olyan hatással volt rám, hogy a sztálingrádi csata után, amikora „Nappalok és éjszakák” sorait kezdtem írni, még erősen élt bennem. A regény erről az ápolónőről szól, akit Viktóriának hívtak, de én Anjusának neveztem el. Azóta sem találkoztam vele. Két millió példányban jelent meg ez a könyvem, sokan írtak és kérdezősködtek tőlem a regénnyel kapcsolatban. Csak a lány nem jelentkezett. Lehet, hogy meghalt. Mégis, inkább azt hiszem el, hogy él! Csak nem olvasta a regényt. Egy másik kérdés: Most mit ír? A Nagy Honvédő Háború első éveiről, amikor még visszavonultunk, A háború tragédiáját, a szovjet nép hősies küzdelmét, a győzelembe vetett hitünket írom meg. Hogy miért a háborúról? Azért, hogy aki olvassa, lássa be, nem érdemes a szovjet népet ijesztgetni, nem érdemes minket fenyegetni, nem érdemes ujjat húzni velünk. Nem szavakkal akarom ezt elmondani, hanem a háború napjainak történetével, ami mindenkiben azt az érzést kelti fel, hogy igazam van. ♦ Konsztaniyin Szimonov régi barátunk. Regényeiből és verseiből sokan ismertük őt. Ennek a személyes találkozásnak mégis örülünk. Ez a találkozás több volt az író és olvasók találkozásánál. Egy szovjet ember találkozott velünk, aki a szerénység, az őszinteség, az érző és lángoló szív, a saját erőbe vetett rendíthetetlen hit, és a kommunizmus győzelmébe vetett bizalom megtestesítője. Egy szovjet író beszélgetett velünk, aki azt tartja élete céljának, hogy felelősségérzettel írjon a nép hőstetteiről, csodálatos alkotásairól, és azt tartja szégyenletesnek, aki közömbösen, szenvtelenül, unalmasan ír sírról a szovjet EMBERRŐL, aki nagy betűkkel vési nevét a történelembe. A szovjet költő találkozott magyar barátaival, akiknek legkedvesebb versét elmondva, a közös barátság érthető nyelvén, a költő érzéseivel, tolmács nélkül beszélgetett. T. I. Ünnepi hangversennyel nyílt meg Nyíregyházán a Bartóh-emlékkiállítás A 75 éve született Bartók Béla emlékére összeállított vándorkiállítás az elmúlt napokban elérkezett városunkba is. A megnyitást megelőző este a Filharmónia művészei ünnepi hangversenyt adtak a József Attila kul- túrotthonban. A hangversenyen Liszt és Bartók művei szerepeltek. Lukin László bevezető szavaiban rámutatott a két nagy magyar művész életútjának és művészi pályájának hasonló vonásaira. Ha fáj nekünk az, hogy a két világjáró lángelme idegen földön pihen, még jobban fájhat az, hogy más szempontból is idegenben vannak még: különösen Bartók zenéje nem lett még eléggé sajátunkká, az általa a feledésből kiemelt magyar zenét, a népdalt, ma sem sikerült még zenei anyanyelvűnkké visszaállítanunk. Mint már oly sokszor előfordult nagyja- inkkalBartókot is először a külföld ismerte el. De vannak már biztató jelek. Iskolás gyermekeink már magyar dallamokon nevelik zenei ízlésüket. Azokon a népdalokon, amelyeket már Liszt Ferenc is fel akart kutatni, és amelyeket életművének folytatója, Bartók Béla fedezett fel Kodály Zoltán, nal együtt. A hangverseny számai is részben ilyen, már ismert népi dallamok feldolgozásai, amelyeket sokan kedves ismerősükként üdvözölhetnek a hallgatóság soraiból, és amelyeknek a művészi feldolgozás köntöse csak jobban kiemeli szépségét. A színes és tartalmas ismertetéssel kisért műsor Radó Agnes zongora-, Béréi Mária ének- és Kocsis Albert hcgedűszámaiból állt. Bartók műveinek változatos skáláját mutatták be az előadott művek, a legegyszerűbb népdalfeldolgozásoktól a szonatina-formába öntött szlovák dallamokon át a verbunkos-ritmusoktól fűtött I. rapszódiáig. A közönség az ünneplésben való részvételével tette teljessé az est sikerét. Másnap, mint lapunk már jelentette, megnyílt a Jósa-múzeumban a Bartók kiállítás. A kiállítás, mely fényképeket, korabeli kritikákat, hangverseny-műsorokat és más értékes dokumentumokat mutat be Bartók életéből, végigvezet Bartók életén a nagyszentmiklósi szülői háztól a new-yorki sírig. Szinte érthetetlen, hogy az egészen fiatalon zseniálisnak elismert művésznek mennyi akadályon kellett magát átküzdenie, hogy hazájában elismerjék. És mégis érthetővé válik, ha emberi magatartását, ez elnyomás ellen való nyílt kiállását, művészi igazáért való harcát végigkísérjük a kiállítás anyagán keresztül. Felbecsülhetetlen értékű népzenekutató mun-\ kássága felölelte azoknálej a velünk közösségben élő népeknek zenéjét is, akikkel szemben a sovinizmus: csak gyűlöletet ismert: Nem vágyott babérokra, elismerésre. Visszautasította a Greguss-dijai és nem volt hajlandó olyan bizottságban résztvenni, ahonnan a legkiválóbb művészek hiányoztak. Emberi magatartása és művészi elhivatottsága egyaránt hazánk nagy fiává emelte. A kiállítás utolsó része megmutatja, hogy a felszabadult ország hogyan hódolt halála után Bartók emlékének, amivel megkezdte Bartók végleges hazatérésének, zeneileg egvre magyarabbá és műveltebbé váló nép leikébe való bevonulásának útját. STRAKY TIBOR Egy siker margójára A nyíregyházi dohányfermentáló Csárdáskirálynö-előadása I. A nyíregyházi dohányfermentáló színjátszó csoportja az elmúlt szombaton, vasárnap és hétfőn ismét felújította a Csárdáskirálynőt. A dohányfermentáló kul- túrcsoportja az egyik legerősebb üzemi színjátszó csoport a megyében. Éppen ezért előadásukat ilyen mértékkel kell mérni: Gyakorlott színjátszó egész sora és tehetséges fiatalok egész serege jellemző erre az öntevékeny csoportra. Tehát minden előfeltétel meg van ahhoz, hogy produkciójuk a kívánt követelményeket elérje. Ilyen szempontból akarunk néhány megjegyzést tenni a Csárdáskirálynő előadására. Valamennyien tudjuk azt, hogy a Csárdáskirálynő szövegkönyvét átdolgozták. A szövegnek ma mar az operett hatásain belül bizonyos mondanivalója is van a ma számára. Tehát ebből kiindulva és hangsúlyozva az operett határait, realista követelmények is vannak a Csárdáskirálynő előadásával szemben. Vizsgálódásunkat e megállapítások jegyében próbáljuk elvégezni. Hogy érvényesül e halvány mondanivaló az előadásban? Azt kell mondanunk, igen kevéssé. A rendezés úgy látszik nem, tudta megállapítani ezeket a sarkalatos pontokat. Vegyünk sorba néhány szereplőt. Elsőnek Cecíliát az öreg hercegnőt (Istványi Andorne). E szerepnek kettős jellege van. A múltra való emlékezés. amely szépséggel, nagy szerelem emlékével és nagy sikerekkel tűzdelt múlt. És a jövő felé fordulás, a hercegnőségtől az udvarhölgy „magas“ megtiszteltetése felé. E kettőséget nem érezzük. Nem érezzük azt, hogy mikor a régi Csárdáskirálynő: Cili, és mikor a felkapaszkodó karrierista. A nem megfelelő játékstílust főleg a Miska szerepét alakító Istványi Andornál látjuk. Miska mondja ki az ítéletet Cecilia felett. De Istványi Andor Miskája inkább poénvadász, sem mint az, aki erre képes. A fiatalok képviselője Edvin (Szarvas Sándor), Bóni (Tóth Árpád) jól mozognak a színpadon. Szarvas Sándor kicsit merev és a beszédjével van néha baj. Különben néki szép színű hangja van, kár, hogy a mikrofon nagyon, eltorzította az énekszámokat. Szilvia Jancsó Ilona, Stázi Balogh Ilona. Itt is az utóbbi az ügyesebb. Sokszor eléri a színészi magasságot teljesítménye. Kár, hogy a táncok közben nem tud teljesen felszabadulni (nemcsak az ö hibája). Szinte a színvonalnak megfelelően maradéktalanul oldaná meg feladatát Szilvia, a legfiatalabb színjátszó. Ilyen nagy szerepben először van színpadon. Ez okozza félszegségét. No meg néha az, hogy Kálmán Imre bravúros muzsikáját nem könnyű megtanulni, nem könnyű természetesen, könnyedén énekelni. Beszélni kell még Ferdinand főherceg és Leopold Mária herceg alakítóiról. Fernidándnál a maszk; megalkotásakor félreértet-' ték a szövegkönyvet. A pofaszakáll nem kossuthi! korszakán. Leopold Mária] herceg alakítója viszont aj poének kikeresésekor nem! érti meg teljesen szövegét: A zenekar alatta marad] az énekesek teljesítményé-“ nek. Sokszor képtelen kísérni a színjátszókat, A dohányfermentáló; együttesének minden tagja hatalmas munkát fektetett be a Csárdás király nő megtanulásába. — A szín^ játszók terve azt bizonyít-^ ja, hogy a régi műkedvelő-! zés hatása egyre inkább! csökken és kialakul majd; egy vérbeli, komoly, öntevékeny színjátszócsoport, j Nem szabad elfeledkezniük: a színjátszók elsőrendű kötelessége a közízlés1 alakítása, nem pedig a kis--1 polgári kívánalmak kielégítése operettek özönével. Végezetül még egy tanulság. A munkás színjátszók vezetőiének továbbképzését a legrövidebb időn belül meg kell oldani, mert nemcsak a Csárdáskirálynő, hanem más darabok is azt. bizonyítják: a rendezés területén alapvető hibák varnak. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy sok tehetséggel' rendelkező színjátszó együttes a dohányfermentálóé. Sokkal nagyobb teljesítményekre képes, mint amekkorákat eddig láttunk tő—, lük. Éppen ezért állítottunk magas mércét. Ügy gondoljuk, hogy a íennentálóbe- liek ezt jól megértik. ff. Szabó József.
