Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-29 / 76. szám

N í PIAI1

1956. március 2.9, csütörtök

SZABOLCS-SZATMÁRI IFJÚSÁG

Egy íiataí mérnök tervei

Perlaki József, a Nyíregyházi Pályafenntartási Főnökség mérnöke fiatalember, alig 27 éves. Még egy eve sincs, hogy ide került Nyíregyházára. Az egyetem utáni üzemi gyakorlóidejet tölti itt. Beosztása az általános ügyek és a kitűző mér. nöki teendők elvégzése. Mint minden fiatal, ő is szelet dolgozni, tervezgetni, amiről mindig szívesen beszél.

— Az én feladatom szorosan összefügg az egész főnökség munkájával — kezdi a beszélgetést. — Nem különíthető el vonalanként, mivel a főnökségünk területén lévő összes kitűzési és kisebb tervezési munkák elvégzését rámbízták. Ezt a feladatot igyekeztem tehetségemhez mérten jól elvégezni. Ügy érzem, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy főnökségünk 1955-ben, a harmadik és negyedik negyedévben. végzett munka elismeréseképpen kétszer egymásután elnyerte az élüzem címet.

így beszél Perlaki József az eddig végzett munkáról, arm*k eredményeiről. Gondol azonban az előttük álló nagy feladatokra is.

— Erre az évre legfontosabb tennivalóink között a fenntartási, a felújítási, valamint a beruházási tervek teljesítése szerepel —mondja. — Többek között a kisvasúion Ibrány és Domb- rád között több kilométeres szakaszon síncserét kell elvégezni és a régi, elavult, elkorhadt talpfák helyett vasbeton aljaltat kell beépíteni. ■

S ez a munka nem kis feladat. Vágányzár nélkül kell elvégezni. Ügy kell tehát dolgozni, hogy közben a forgalmat zavartalanul bonyolíthassák le. A főnökség dolgozói nem ismernek akadályt. Szép példáját adták a helytállásnak altkor is, amikor Perlaki József vezetésével — mintegy 380-an — 11 napon keresztül éjt nappallá téve dolgoztak a dunai árvíz megfékezésén. Alig egy hete jöttek haza s máris újabb tettekkel segítik a bajbajutottakat. Megindult a gyűjtés, melynek forintjait Perlaki József is ötvenrel gyarapította. S ez a segíteJíeoalezöink az ifáítuujró!

Ifjúsági élet — képekben

ni akarás csendül ki hangjából, amikor a további tervekről beszél:

— Fővonalainkon is lesz egy sor tennivaló az idén. A régi kitérőket kell újakkal felcserélni. Ezenkívül a pál-yamesteri szakaszon — ahol még nincs — munkásmelegedőket, új raktárakat, pályamesteri irodákat és különböző magasépítési létesítményeket kell megépítenünk. Általában arra törekszünk, hogy a második

ötéves terv célkitűzése alapján tökéletesítsük, kor szerűsítsük a vasútvonalakat. kényelmessé, biztonságosabbá, gyorsabbá ügyül a közle kedést és az áruforgalmat. Mindebből az következik, hogy rám i-s — mint fiatal mérnökre — nagy feladatok várnak. Ennek megfelelően úgy akarok dolgozni, hogy főnökségünk ebben az évben is többször elnyerhesse az élüzem címet.

Tankönyvesére a Tiszántúli Áramszolgáltató > általat MÜHOSZ-alapszervezetében. Az a lapszer vezet elnöke beszámolót tart a fiataloknak.

gyűjtő iskola" kitüntetéssel jutalmazta eredményes munkájáért. Ezenkívül 48 úttörő és DISZ-tag, és 20 nevelő miniszteri kitüntetést kapott. A fiatalok anyag: jutalmazása sem marad el Jutalombélyeg-reridszert .vezettek be, s minden 100 pontot meghaladó fémgyűjtő 20 forint jutalomban részesül.

Ezzel még nagyobb szorgalomra serkentjük fiataljainkat, s reméljük, ebben az cvben még szebb ered-1 menyeket érünk el.

Cseppentő József.

Z. Uádióopíiést tanainak a fiatalok a MOHOS/’ megyei elnöksége mellett működő rádióklubban.

A lándzsa és a pajzs

Bégen, nagyon régen élt egy ember Csu földjén, aki pajzsokat és lándzsákat készített.

„Vegyétek a pajzsomat*1 — árulta portékáját. „Olyant erős, hogy semmi a világon nem tudja beszakí-é tani!"

A lándzsáit meg így di-’ csérte:

„Lándzsáim a ieghegye-, sebbek 1 a világon. Olyan élesek, hogy bármit Keresztüldöfnek!”

Egyszer valaki megkér-*: dezte: „Mi történik' akkor,: ha lándzsáiddal akarjuk.; keresztüldöfni pajzsaidat?

Az ember Csu földjéről nem tudott válaszolni*.

í tárgyalóteremből;

Fiatalok a bíróság előtt

Pöttöm, kerekarcú, rózsaszín fejkendős kislány áll a bíróság előtt. T. Mária. Mindössze tíz tavaszt látott életében. Kipirult arcán a gyermeki kedvesség és pajkosság különös keveréke látható. Öregesen hátrakulcsolt kézzel válaszol a kérdésekre. Néha szeméhez emeli piroskockás zsebkendőjét, leplezve szokatlan izgalmát.

Beszél... Mintha régi keleti mese szárnyán röpülnének a hallgatók. Különös mese ez. Sajnos, valóság, megtörtént esemény. Főszereplői egy züllött, beteges asszony és egy tucat gyerek, T. Mária és barátnői. A banda feje jóérzékkel csalogatta magához a környéken lakó gyerekeket, akiket szabadjára engedtek a szülők. Idővel „szakképzett” tolvajokká nevelte őket. Az ügyesebbek zsebtolvajlással, — vásárokon, áruházakban, fejkendő, zsebkendő, függöny és egyebek „gyűjtésével” foglalkoztak. A többiek a nyíregyházi állomás és az építőipari vállalat fa, szén, cserép, mész é* préseltszéna telepén voltak otthonosak.

— Ha nem sikerült ellopni a pénztárcát, Piroska néni elverte a kezünket. Azt mondta „ügyetlen vagy, majd én megtanítalak...” — emlékezik a „kezdő” időkre Mária. Régi képek bujkálnak emlékezetében.

— Amikor az egyik nénitől loptunk 500 forintot, T. Éva állt előttem, hogy ne vegyenek észre. De majdnem észrevették. Dehát ügyesek voltunk, gyorsan elszaladtunk. Megosztoztunk a pénzén, krámest cukrot vettünk, a tárcát meg a patakba dobtuk.

Űjabb és újabb képek jutnak az eszébe. De most a bíró szavai szakítják meg a vallomás fonalát.

— Tudtak erről a szüleid?

— Nem, édesapámék nem tudtál: ezt. Biztos elvertek volna. Piroska néni azt mondta, hogy nem szabad mondani senkinek.

— Édesapádnak hetekig kell dolgozni 500 forintért, te pedig pillanatok alatt megszerezted, elloptad egy ugyanolyan édesapától, mint a tiéd. Hogy tehettél ilyet kislányom?

— Nem tudom. Most már nem tudnék ilyet tenni. De hát úgy megtanultam, hogy még sokszor kíváncsiságból is kiloptam a zsebből valamit.

— Az iskolából hogy engedtek el? Hogy volt szabadidőd?

— M. Máriáék mindig írtak egy levelet tintával a tanárnéninek. Megírták, hogy édesanyám nagyon beteg, engedjenek haza. A tanárnéni meg mindig hazaengedett ...

— Megismernéd azokat, akiktől loptál?

— Igen. Megismerném, emlékszem rájuk, előtte jól megnéztem őket.

Szeme végigsiklik a vádlottak padján, a hallgatóságon. A második padban ott ül, karbatett kézzel az egyik cinkostárs is. M. Mária 15 éves kislány. Róla beszél a legtöbbet és T. Éváról.

M. Máriát nem szeretik a szülei. Nem törődnek vele, akármit csinál, üreg nagyapja neveli, az foglalkozik vele, de keveset, mert egész álló nap munkában van.— így lelte helyét ő is a tolvajok között.

A vádlottak padján tisztán fiatal arcokat látni. A legidősebb sem több 16 évesnél.

A zsúfolt tömegben idősebb nő tör utat magának. Kecskeméti Zsuzsának hívják. Egy azok közül, akiket a ..tolvajok” megkárosítottak. T. Mária sanda tekintettel néz reá. Megállapítja, hogy pontosan így volt öltÖEve az őszi vásáron is, ahol ellopta tőle a 220 forintot. Üjabb ismerős tart a kis vádlotthoz. Farkas Györgyné, akit ugyancsak meglopott. Hoszszú sorban jönnek a „régi ismerősök”, szintén egyszerű dolgozók, akárcsak a szülők, akik ott szégyen- feznek bűnöző gyermekeik mögött. A bíró szava hozzájuk is szól. Azt mondja, hogy a szülők megfeledkeztek a legkedvesebbről, a legfőbb kötelességről, a gyermekek neveléséről. Fájnak a szavak, a vádló tekintetek. Fájnak, de elgondolkoztatnak: Jó lett volna keményebben fogni a gyerekeket, amikor egész napokon át azt sem tudták, hol tanyáznak. Jó lett volna esténként a kis kócos fejet megsimogatni, tanítani a jóra, a szépre ... Nem érte volna őket ez a szégyen. Most ilyen zord környezetben, bírósági tárgyaláson kell ráébredniük, mennyire felelősek a szülők a gyermekekért.

Szólnunk kell azonban még valakiről, a zsebmetsző banda szervezőjéről, Z. Piroskáról, a per első számú bűnöséről. Ártatlan gyermeki lelkeket rontott meg, és a gyerekek, mint szorgalmas méhek hordták a zsákmányt Z. Piroska lakására.

Ebből ettek, ittak, doíbé-; zoltak férjével együtt. Az első számú bűnöst megéri demelten sújtja a közvéle^ meny megvetése. Az igaz-f ságszolgáltatásnak ffiegér-t demelt helyére kell jut-!, tatni az ilyen elvetemült., züllött alakot, aki fiatal! életeket, zsenge hajtásokat! vezetett a bűnözés útjára. A] becsületes emberek meg ve-» tésével és undorával talál-] Rozik az ilyen bűncselekmény „főhőse”. Remélhető-! leg rövidesen az őt megíl-i lető helyre jut, ahol nemi. lesz többé lehetősége arra, hogy fiatal gyerekeket avas-,; son be a tolvajlás „művészetébe".

A tanulságot azonban vonják le egyaránt szülők^; tanárok és mindazok, akik-; nek hivatása, kötelessége gyermekekkel foglalkozni, A gyermeki lélek fogékony, a jóra és a rosszra egy-1 aránt. Ügy neveljék hát a. gyermekeket, hogy ne szégyen. hanem öröm szár-- mázzon belőle.

Pál! Géza.

s

UH

Csókán Emília írja, hogy az őri iskolában hozzálátta,: a kút kijavításához.

„Sokszor elmondtuk hogy egy ilyen nagy .iskolában, mint a mienk, rossz a kút, s nem javítják ki. Ügy látszik, szavunk meghallgátásra talált, mert most már kijavítják. Jó volna, ha a villanyt hiányoló szavunk is ilyen eredményt érne el. Akkor nem halvány fényű lámpa mellett kellene tanulnunk.”

ÜJ FEHÉRTÓ

Az újfehértói általános iskola szorgalmas tanulója Hosszú Magdolna arról ír, hogy iskolájukban érdekes a kulturális élet. Meseszíndarabokkal, táncjátékokkal, úttörő jelenetekkel szórakoztatják a község dolgozóit. 3000 forintnyi bevételük van már a műsoros estek rendezéséből,

NYlRBßLTER

„A kérők” című három- felvonásom színdarabot tanulják a nyirbélteki DISZ- szervezet tagjai — írja Nagy Irén levelezőnk. — Nemrégiben alakították meg a MÖHOSZ-t. Szívesen dolgoznak a nyirbélteki fiatalok. Most mar csak az volna hátra, hogy a helyi vezetőség helyiséget biztosítana a DISZ-szervezet számára. Régi vágyunk teljesülne ezzel.

A II. számú általános iskola síeéj» eredményei a fcmgynjtő Terse Hírbe I«

Megyénk DlSZ-szerveze- lei és úttörő csapatai nagyban elősegítették a fémgyűjtést. Lelkes munkájuknak nagy szerepé van abban, hogy a múlt évben közel 300 vagon vasat gyűjtöttünk, amiből 1196 darab traktort lehet készíteni. Vörösrézből 742 mázsa, papirosból közel 3 ezer mázsa a gyűjtés eredménye.

A múlt év végén rendezett vasgyüjtő hónap jutalmait most osztottál: ki. A könnyűipari miniszter a nyíregyházi II. számú általános iskolát' „Kiváló fémTestnevelési órán a Zrínyi leánygimnáziumban

Alig kezdjük el, .máris vége. Különösen as óra második része múlik gyorsan, pedig ez a legkedvesebb, ilyenkor szoktunk röplabdázni, kézilab- dázrü.

Ügy történt most is, hogy a legizgalmasabb pillanatokban megszólalt az óra végét jelző csengő, s a röplabda-mérkőzés félbeszakadt. A tanárnő vigasztalásul megígérte: délután befejezhetik. P. G.

két az új tornaszereket, több mint 2000 forjnt értékűek. A tornaterem rendbehozására többezer forintot költött az állam s most megérkeztek az új tornaszerek is.

Mintha a kedves meglepetést akarnák meghálálni a lányok: fegyelmezetten, rendesen viselkednek a testnevelési órán. Már az első látásra meg lehet állapítani, hogy nagyon kedvelik a testnevelést. Valószínűleg jövőre dől el — hány testnevelési tanár és kiváló sportoló lesz közülük.

A testnevelési foglalkozást Kapros Lász- lóné pedagógus vezeti, aki legutóbb részt vett az Európa kézilabda-bajnokságon. Termete, mozgása tiszta rugalmasság, jókedv, erő. Ilyen egészséges embereket szeretne neveim diákjaiból is.

— Az áprilisi középiskolai testnevelési versenyre készülnek a lányok — magyarázza, s közben a gyakorlatokat is figyeli. Szeme ritkán kerüli el a hibákat, rögtön szól:

— Irénke, jobban húzd ki magad ... — s számolja az ütemet, a lányok pedig különböző gyakorlatokat végeznek a korlaton, a gerendán. Aztán talajtorna, később közös

buzogánygyakorlat

következik.

— Szaporán múlnak a percek — panaszolják a lányok. —

A kémia óra után igazi felfrissülésnek számít egy jó testnevelési óra. A Zrínyi leánygimnázium III/s osztályának tanuló: elégedetten vonulnak a tornaterembe.

Amint belépnek, egy kis mogk’petéí fogadja őket. Üj tornaszereket találnak Rögtön akadnak vállalkozók, akik azon melegében ki is próbálják őket.

Az igazgatónő elégedetten újságolja:

— Most kaptuk eze-