Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-29 / 76. szám
1956. március 29, csütörtök N ßPlj.% v Az Humanité közölte Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának az SZKP XX. kongresszusának eredményeiről szóló cikkét. Thorez megírja, hogy az SZKP XX. kongresszusának anyagai és határozatai felmérhetetlen jelentőségűek a francia dolgozók szempontjából. Mint Thorez megállapítja, a kongresszus tovább fejlesztette a különféle társadalmi rendszerű országok egymás mellett élésének ehetőségéről szóló lenini tételt. A kongresszus emlékeztetett arra — írja Thorez, — hogy a kapitalista és a szocialista rendszer békés egymás mellett élésének elve teljesen összeegyeztethető azzal a marxista tétellel, hogy a kapitalizmust elkerülhetetlenül szocializmus váltja fel. A kommunizmus azon- b?;n; nem úgy győz az egész világon, hogy az , egyik ország a másik országba exportálja a forradalmat (ami 'ehetetlen volna), vagy hogy paranccsal idézik elő, hanem annak következtében, hogy az egyes országokban !tifejlődnek a belső feltételek és a szocalista termelő- mód bebizonyítja fölényét a kapitalista termelőmcd- dal szemben. Magától értetődik, hogy az államok egymás mellett élése egyáltalában nem jelenti sem az osztályok politikai harcának megszűnését, sem a fegyverszünetet az osztályok ideológiai harcában. Thorez megállapítja, az SZKP XX. kongresszusának az a tétele, hogy a jelen korban lehetséges a háború megakadályozása, világtörténelmi jelentőségű. Az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott új elméleti tételnek elő kell segítenie a békeharc továbbfejlődését. A cikk ezután rámutat arra. hogy a béke hívei előtt most új feladatok állnak Franciaországban. a többi között a leszerelésért, a nemzetközi együttműködés megszilárdításáért és további kibővítéséért, valamint a gyarmati háborúk megszüntetéséért vívott harcban. A francia munkásosztály — írja a cikk — ma a haladéktalan algériai tűzszünetért és az algériai nemzet tényleges Tétének elismeréséért küzd, ami teljesen megfelel Franciaország igazi nemzeti érdekeinek. A világban végbement nagy változások — folytatja Thorez — ma nemcsak a tartós békéért vívott harc számára teremtettek kedvezőbb feltételeket, hanem a nem-szocialista országoknak a szocializmusba való átmenete számára is. Ennek az átmenetnek a formái ma még változatosabbak, mint a múltban. Thorez rámutat árrá, hogy a kommunisták sohasem voltak az erőszak hívei. A kommunisták, •— írja — védelmezik a reakciósok erőszakjával és agressziójával szemben a néptömegeket. Teljesen természetes, hogy » kommunisták az egyik társadalmi rendszerből a másikba való átmenet legkevésbé fájdalmas formáit tartják a legjobbnak. Thorez emlékeztetett a párizsi kommün tanulságaira, akkor is a francia burzsoázia folyamodott véres erőszakhoz. Ma a francia reakció minden erejével azon van, hogy a néptömegeket megfossza de- jRokratibns jogaitól. Thorez rámutat, hogy a pénzarisztokraták és a reakciós politikusok félnek a népfronttól és ezért ismét fenyegetik a kommunistákat, sőt a kommunista párt- betiltását követelik okkor, amikor a szocializmusba való átmenet új útjainak kérdése felvetődik. A szocializmusba való átmenet szempontjából — írja Thorez — minden esetiben I döntő jelentősége van | a munkásosztály egységének. j Thorez emlékeztet arra, (hogy a francia partementben 1945-ben a szocialistáké és a kommunistáké volt a többség, de a szocialisták abban az időben elvetették a kommunista pártnak azt a javaslatát, hogy a szocialistákból és kommunistákból álló kormány alakuljon. Thorez a francia parlamentben uralkodó jelenlegi helyzetet jellemezve ezt írja: a szocialisták és a kommunisták az egységes proletárfrontot megvalósítva és a dolgozó parasztságot széleskörű népfront- mozgalomba bevonva, vereséget mérhetnek a reakcióra és a szilárd parlamenti többséget arra használhatják fel, hogy a francia nép haladó törekvéseinek megfelelően hatékonyan megváltoztassák a politikát. Thorez azt írja, hogy a helyzet kedvező a francia dolgozó ezreinek egyesítése számára, mert mind a kommunisták, mind a szocialisták a háborús veszély ellen, a munkásosztály élet- körülményeinek megjavításáért, a demokratikus jogoknak, köztük a világi oktatás jogának védelméért lépnek fel. Rövid külföldi hírek Varsóban megalakult a külföldön élő lengyelekkel a kapcsolatot ápoló Polonia Társaság. A külföldön élő lengyelek körében a Polonia Társaság iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. •»'t Nasszer egyiptomi miniszterelnök március 27-én fogadta az Egyiptomban tartózkodó Mohammed Amari jemeni külügyminiszterhe- lyettest. Amari tájékoztatta Nasszert azokról a törvénytelen cselekményekről, amelyeket az angolok a Jemenhez tartozó Kamaran szigeteken (a Vörös-tenger déli részen) hajtottak végre azzal, hogy Jemen beleegyezése nélkül olajkutatási jo- { got adtak egy angol olajtár- I saságnak. Március 27-én a lordok házában külpolitikai vita folyt. Elsőnek a munkáspárti lord Henderson szólalt fel. Beszédében nagy figyelmet szentelt az angol- szovjet kapcsolatoknak. Az SZKP XX. kongresszusát „rendkívül fontos eseményként“ jellemezte. Majd megelégedéssel szólt N. A. Bul- ganyin és N. Sz. Hruscsov közelgő angliai látogatásáról. diz élet huiuháí/a (Sxac/et film} Mogyor-szovjet barátsági est Moszkvában Moszkvában az Állami Történeti Könyvtárban március 27-én est volt a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából. Az esten szovjet kulturális személyiségek és a könyvtár olvasói vettek részt. A vendégek közölt volt Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Megnyitó beszédet' V. Sz. Bajkov, a filológiai tudományok kandidátusa mondott. Ezután G. N. Anpilogov, a moszkvai egyetem profeszszora magyarországi élményeiről, a magyar gazdaság és kultúra vívmányairól számolt be. Münnich Ferenc nagykövet rövid beszédében a magyar nép nevében testvéri üdvözletét tolmácsolta az egybegyűlteknek, akik nagykövetet melegen fogadták. Az est részvevői üdvözlő táviratot intéztek Erdei Ferenchez, a Magyar-Szovjet Társaság elnökéhez. Az est hangversennyel ért véget. Vannak filmek, melyek hetekig élnek bennünk, képei hosszú ideig a napi munka közben is tovább peregnek képzeletünk előtt. Ezek közé kell sorolni feltétlenül Az élet tanulsága című új szovjet filmet. A szovjet polgár hétköznapjait felölelő film a mi korunk szocializmust építő emberének is figyelmeztető és lengyügöző. A film írója és rendezője hétköznapian szürke, de mégis korún): szinte valamennyi lényeges emberi problémáját sűrítő, egyéni és családi momentumot szed csokorba. Egy emberpár egymásratalálása, egybekelése és családi életük ötéves útja a központi mondanivaló. Viszont ebben a pár általános emberi mozzanatban benne érzik a szovjet élet minden újszerűsége. Szergej Romasko, a 4-es számú részleg vezető mérnöke a meglátott és megszeretett Natasának emígy vall szerelmet: „Szerintem szerelem az, ha az ember úgy érzi, hogy nem tud élni egy másik ember nélkül, én pedig nem tudok maga nélkül.“ Mégis szinte érthetetlen, hogy ilyen érzések birtokában megfeledkezik családjáról, feleségéről — aki érte hagyta ott a főiskolát, hivatását. Feleségét nem élettársnak érzi, a családi tűzhely melegét megfeledkezik táplálni. Talán egy nem annyira finom belső lelki életet élő okos asszony mellett nem is sziporkáznak annyira az ellentétek. Romasko mérnök szinte mániákusan épít, nagysodrású energiája és tehetsége bámulatba ejt mindenkit. Mégsem szeretik, mivel a nagy célok megvalósítása közben mindenre számít, csak éppen az emberekre nem, Nem veszi észre az embereket, a kollektív erőt, mely minden egyéni nagyságnál hatalmasabb. Ez a tragédiája az egész embernek. Nincs eszme ebben az emberben, egyik bírálója a pártgyűlésen úgy érzékelteti, hogy i „a párt eszméje nem váiti vérévé“; Ügy érezzük, a) nagy technikai forradalom-, ban ez az ember a lelek forradalmát nem élte át. Csak a munkát látja szépnek, de az életet, a világot már nem. Felesége Natasa, humán, műveltségen nevelkedett lány, aki a „lélek mérnökének“ készült. Szinte benne látjuk megtestesülni Puskin, Csernisev- szkij, Tolsztoj, Gorkij megálmodott nőalakjait. Ez az okos és végtelenül finom érzésű asszony élete célját nemcsak a naponkénti háztartási munkában látja. Nemcsak asszony akar egy férfi oldalán lenni, hanem élettárs is. Sokat tűr, szenved, — igaz nem sokat harcol — Szergejért. Már» már úgy érezzük, csalódtunk benne. Igazi nagysága akkor teljesedik ki, mikor férjét a pártvizsgálat után leváltják és magába ros» kadva úgy érzi, nem bírja élőiről kezdeni. Visszamegy férjéhez, mellette a helye. A filmnek számos mondanivalója van ezenkívül. Nemcsak a „férjek és a nők iskolája“, hanem a kommunizmus nagy építkezéseinek méltó demonstrálása, a felnövekedett szovjet ifjúság — értelmiség — szerteágazó életútjának felvillantása, a közös diákélet hatásának továbbélése, a nép erejének a megmutatása, ay párt vigyázó szemének kemény, de meleg tekintete,| és nem utolsó sorban a fi-! gyelmeztető példa. Valentyina Kalinyina —íj Natasa szerepében — az űj típusú, a nagy orosz műit hagyományait követő szovjet asszony örökké emlékezetes portréját adta első1 filmszerepében. Igor Pérévé rzev — Romasko mérnök; alakításában — a markáns arcú, ellentmondást nem tűrő, nagy energiájú, politic kailag nem eléggé érett vezető típusét mintázta. Rajz» man rendező és Uruszev- szkij operatőr nemcsak az emberi érzések ki nem mondott, inkább átélt viszolygásainak árnyalását adta, hanem bepillantást1 engedett a szovjet technika; lenyűgöző forradalmában' is. Farkas József. fiolvtatds a 2. oldalról.) Elkerülhető-e av Erre a kérdésre a kongresszus mély elemzéssel, a marxizmus-len inizmus alkotó továbbfejlesztésével válaszolt. Az elemzés abból a lenini tételből indult ki, hogy amíg imperializmus van, a háborúk elkerülhetetlenek. Egy fél évszázada vonta Te ezt a 'következtetést Benin, s mindjárt meg kell azt is mondanunk, hogy megvolt rá minden oka. Az imperializmus — a háború okozója — mindent átfogó világrendszer volt. A háborúellenes erők pedig kicsinek bizonyultak althoz, hogy el is hárítsák a világméretű pusztításokat. Nem volt képes erre a leghíva- tottab osztály, a munkásság sem. Sorait hamis ideológiák gyengítették: a IT. Internationale szociáldemokrata pártjai elárulták a munkás- érdekeket. s Európa parlamentjeiben — Oroszországot kivéve — megszavazták a háborút. Ezek a pártok húsz évvel később tétlenül nézték a fasizmus háborús készülődését is, s a Bethlen- Fej'er paktumhoz hasonló megállapodásokkal álllak az újabb háború? uralkodó osztályok szolgálatába. Hogy ml a helyzet napjainkban? Érdemes idézni néhány szóval az amerikai imperializmus égjük szócsövét, a Washington post and Times Herald c. lapot: „Ha körültekintünk, nehezen találunk oljran területet, ahol az elmúlt néhány esztendő eseményei ne a mi hátrányunkra változtatták volna meg a helj'zetet.“ Melyek ezek a változások, amelyek miatt az imperializmus kereseg? Az első he- lyen kell megemlíteni, hogy 900 millió főt számlál a szocializmus világtábora. E tábort hatalmas békeövezel: veszi körül, olyan országok, amelyek szemben állnak a gyarmatosító imperializpus- sal (India, Afganisztán, Libanon, Egyiptom, Szudán, stb.). Számos ország — Ausztria, Svájc, Svédország és mások — semleges politikát folytat. És nem kis erő a békemozgalom, amely több-kevesebb sikerrel szinte az egész világon működik, s tömöríti a társadalom élenjáró erűit a háború elleni harcra. Korunk problémái kötelezően írják elő számunkra, hogy a háborút ne csak gazdasági jelenségnek tekintsük, hogy felismerjük azoknak az erőknek a jelentőségét, amelyek nem érdektelenek a háborúban, s amelyek kellő szervezettséggel sikeresen gátat vethetnek a vérontásnak. Az erőviszonyok ismeretében bátran és örömmel Koreáin A Szovjetunió kommunistáinak kongresszusa békés gazdasági versenj't ajánlott p tőkés világnak. A szocialista világ erejének, kimeríthetetlen tartalékainak ismeretében hangzott el ez a kihívás, amelyben tisztán cseng a szocialista humanizmus elve: ne a háború, hanem a béke döntse el, melyik rendszer a jobbik. A kommunisták elvetik azt az imperialista elvet, hogy „fegyverkezzünk“, s azt állítják helyébe, hogy „kereskedjünk“. A külkereskedelem az a terület, amely a legjobban érvényesítheti és gyümölcsözte*.heti a békés egymás mellett élés elvét. A kereskedelem előnyös mindkét fél számára, felfrissíti a gazdasági élet vérkeringését. javítja a szükmondhatjuk, hogy a háború réme nem fenyegeti többé oly végzetszerűen az emberiséget. Tudjuk, hogy veszélye nem múlt el végleg, de azt is megtanultuk Hruscsov elvtárs szavaiból, hogy „minél aktívabban fogják védeni a népek a békét, annál nagyobb a biztosíték arra hogy nem lesz háború.'“ dpuK ! ségletek kielégítését. Vannak olyanok, akik a szocialista és kapitalista világpiac létét összeegyeztethetetlennek tartják a két különféle társadalmi csoportosulás közti kereskedelemmel. Az ő számukra említünk egy-két példát. Sza- bolcs-Szatmárt nem szokás az ország leggazdagabb megyéjeként emlegetni, de van két olyan drága kincsünk, amiért szívesen fizetnek a tőkés országok is. Ez pedig a tiszavasvári gyógj'szer és a télialm3. A szocialista országokkal létrejött szoros gazdasági kapcsolataink egyáltalán nem zárják ki, hogy fölöslegeinknek a tőkés Nyugaton keressünk piacot. Külkereskedelmünk eredményeire és gyenge pontjaira rávilágított a Központi Vezetőség legutóbbi ülése. Többek között arra is, hogy bár teljesítettük a kiviteli terveket, a tőkés országoknak 28 százalékkal kevesebbet adtunk el. Az elmúlt évek helytelen gazdaságpolitikája, a jobboldali elhajlás külkereskedelmünkre is előnj'telen hatást gyakorolt. Adósságba keveredtünk több országgal, amiből csak úgy tudunk kilábalni, ha teljesítjük kiviteli kötelezettségeinket. Ez pedig elsősorban itt történhet meg Tiszavasváriban, a Nyírma- dai Gyümölcstermelő Állami Gazdaságban, és más, exportra is termelő üzemekben. Ügy kell dolgoznunk, hogy szállítmányaink határidőre rendeltetési helyükre érjenek, hogy ne legyen kifogás a rossz minőség miatt, hogy alkalmazkodjunk a vevők igényeihez. Azt mondhatná valaki, hogy ez alig néhány száz ember feladata. Azoknak szól a Központi Vezetőség figyelmeztetése: „Tanuljunk meg a külfölddel is kereskedni.“ Csak a fele igaz ennek, mert másképp is lehet segíteni a külkereskedelmet. Mégpedig úgy, hogy takarékoskodunk' a külföldi anyagokkal. Ilyen anyagok pc-< dig akadnak szinte minden üzemben, szinte minden háztartásban. Mind az ex» portanyagok termelése,, mind az _ importanyagokkal1 való takarékosság tervgaz»1 dálkedásunk szerves része* Ilyen vagy olyan alakulása hatással van a hazai beru-; házasokra, az építkezések -j re, az életszínvonal alakú»; 1 árúra. Nem közömbös te-' hát senki számára sem, hogyan alakul külkereskedelmi mi forgalmunk. A külkereskedelmi lehs-i tőségekből, a háborúk elite»' rülhe tőségéből, a békési egymás mellett élés lehető«! ségeiből azt a következtetést] vonhatjuk le, hogy szilái-»! dabb alapokon áll a béke! ügye, mint valaha. De ha az agresszoroknak mégsem használnának a béke erőinek fiovelmeztetései — ma-j gukra ■—■«•«■.ének. A harmadik világháborútól — nem, minden indok nélkül — fél-' tik sokan az emberi kultúrát. A kultúra puszuilá1 i helyett azonban könnyeb-1 ben elképzelhető az, hogy a! népeit kényszer«, hbonvt. húznak az agresszorokra, véget vetnek a pusztulásnak — de véget vetnek a] kapitalizmus uralmának is.! .> Maurice Thorez elvtárs cikke az SZKP XX. kongresszusának eredményeiről
