Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-23 / 71. szám

S* f J* T. \ V ;»56. március S3, péntek It' rdóhát... A látóhat á­1-1 rig nyúló, sima asz- íaiiuphoz hasonló terület. Az asztallapba vájt mélye­désben kanyarog rakoncát­lanul a Túr. A táj egyhan­gúságát kisebb erdőma- t adványok, magános tölgy- , és vadkörteíák szakítják meg. Ügy bólogatnak az esti szürkületben, mint a . tctzsaio katonák, amikor . eleket adnalt egymásnak. A titkos üzeneteket a kósza esti szellő suttogja el. E vi­hartól tépett koronájú iák több évtizede látják már a tavasz ébredését. Sokat tudnának mesélni... Üjabb tavasz bontogatja tzirmait. A rongyos hókö­peny utolsó foszlányai is el­tűntek már a szántóföldek­ről. Árnyékos árokpartokon húzódik meg egy-egy össze­zsugorodott szennyes hó- j csomó. Némely helyen már pirkad a hant. De mellette víz csillog a barázdában, s hosszantartó, vehdágmarasz- taló sár lesz belőle. Fehérgyarmatról jövet Vá- mosorosziba, Erdöhát leg­jellegzetesebb vidékére lá­togattam el. Kevés helyen találkoztam ilyen vendég- szerető emberekkel. Estére értem oda. A tanácsháza már üres volt. Gondoltam benézek a kocsmába, ott j többet lát, többet hall az [ ranbe... Míg iszogattam a í pohár sörömet, arra lettem! iigyelmes, hogy két, pufaj-l kába öltözött ember a sa­rokban civódásnak is beillő hangon vitatkozik. Az idő­sebb erélyesen bizonygatta, hogy bíz ő márciusban .-zánlani fog, méghozzá a Kossuth területén. Míg így j beszél erősen néz.,; Végig-j mustrál. Aztán beszédbe ele-) gyedtünk. I — Megmondom őszintén — kezdi Török József mi­után megismerkedtünk — azért beszéltem ilyen han­gosan. hogy figyeljen ide az elvtárs. Igen kíváncsi vol­tam, ugyan ki lehet? — Mert láttam az előbb a ta­nács felé menni. Sok itt a probléma. Alig bírunk megbirkózni a földdel. Ha szárazság van szikrázik, ha több az eső, akkor mintha a lekvárt dagasztanánk az ekével. Ha jó szántása van a talajnak, akkor sem biz­tos, hogy mi győztünk. Jön egy kiadós eső és megfullad a növény, mint az apró csirke, ha beletéved. — Közben kinéz az abla­kon az egyre sűrűsödő es­tébe. Menjünk elvtárs — javasolja — nézzünk szét a faluban. Elindultunk igazi, falusi szomszédolásra. A cuppanó sárban egy-két ku­tya kísérete mellett toppan­tunk be Berezi Gyuri bá- rsiékhoz. ö nem téeszcsés, hanem traktoros, de nála szoktak sokszor összegyűlni az emberek beszélgetni. —- Szerencsénk volt. Vagy öten üldögéltek benn a szobá­ban. Gyuri bácsi a dívá­nyon trónolt... Gyorsan ösz- szemelegedtünk. — Az Erdőhát? — kér­dezi vissza Kiss László. Az Erdőhátat az isten azért te­remtette, hogy ne legyen itt lyukas a világ. Húzták az igát nagyapáink, apáink, húztuk mi is, de semmi lát­szata. így volt. Hiába hul­lott a verejték. A föld ma­kacs maradt. Tudja az ör­dög, hogy miért. de csak ugarolva termett annyit, hogy szűkösen megéltünk rajta. — Ha nem tudta valaki magát az állattartásból forgatni, ak­kor holta napjáig koldus maradt. Ügy élt itt a nép, mint a vándormadár. Vet­tünk egy pár fiatal tinót ta­vasszal, azt egész nyáron, őszön át fogtuk, aztán más­vidékieknek eladtuk. Félre­tettük a jövő tavaszi két ti­nó árát, s a maradék pénz futotta szűkösen sóra, pap­rikára, dohányra. Mi az Erdőhát közepén lakunk —■ veszi át a szót Tóth Endre, aki eddig hall­gatott. Körül rajtunk Fü- lesd, Csaholc, Turricse ha­tára ugyanolyan mint a mienk. Az Erdőháti talaj eső után 2—3 napra már olyan, mint a feltáskásodott kigyóbőr, mint az acél. — Olyan szironyos, hogy fel- sebzi az ember talpát. Len­tebb pár centire heteken keresztül dagasztani lehet­ne a sarat. Nyáron meg szá­razság idején még az ökör is beletöri a lábát, akkora repedések vannak. — Csak voltak, mert ma már nem mindenütt — szól közbe Torma László, a Pe­tőfi elnöke. Nálatok a Kos­suthban nem elég szépen sikerült már tavaly a szarvaskerep, amit a 40 hold meszezett földbe elve­tettek? — A másik hallgat. Torma újra kérdez. — Az idén akkor miért akartok megint 30 holdat meszezni? — Nem vár fe­leletet, tovább beszél. — Mi is megkezdtük a meszezést, mert láttuk ötvenben a Csahold Állami Gazdaság­ban, hogy eredményes. Az idén nekünk is lesz már összesen vagy 05 hold. — így van!—mondja Kiss László, — De azért én ki­váncsi vagyok arra, hogy Kérsemjénbcn ismét el­érik-e a 10 mázsás búza­termést. Mert n tala.iforga- tás után annyi termelt. Meg azt is jó lenne tudni, hogy a meszezés is meddig bírja? — Meddig? —, kan a szór Torma. — Ameddig mi akarjuk. Ila nem fukarko­dunk a trágyával, akkor kell eredménynek lenni. — Csinálni kell, mert nem termelhetünk 2—3 mázsa búzát, mint tavaly. A ten­geriről. cukorrépáról nem is érdemes beszélni. Emlé­keztek, hogy a Kossuth cu­korrépája május végén, még a miénket is felül ba- jalta? S mi lett belőle? Semmi. És itt Erdőháton majdnem 20 ezer holdon így vagyunk... Vagy sikerül, vagy nem. — Mégis mit lehetne itt tenni, hogy kijussanak eb­ből a kátyúból? — kérdez­tem erre Terma elvtárstól. — Mit? Sokat beszélget­tünk már erről. Emiatt fő nekünk is állandóan a fe­jünk. Úgy gondoljuk', ha megfelelő árokrendszer épülne, ami le tudná vezet­ni a csapadékot, akkor már szépen előrejutnánk. A vizs­gálatoknál az is kiderült, hegy 50—60 centi mélyen van egy vízzáróréteg, ha a>. árkok élkészülnek, akkor a mélyfcrgatással — amely íölszaggatja a vízzáróréte­gei, meszezéssel, bő trágyá­zással összekapcsolva igen | eredményes lenne. De rné; ; így is a takarmány félék ter- ; mesztésével kellene előbb | foglalkozni, hogy az állattí- | nyésztésünket ki tudjul : fejleszteni. S az állattartás j lenne a fő jövedelemíorrá- |sunk. Mikor a pillangósok ! gyökerei átdolgozzák a ta lajt, akkor már biztosabbar | termelhetünk gabonafélé- iket. Az idén mi már ezért j 140 hold lóherét vetünk, i — Persze — mondj a ke- ' vés hallgatás után — hal­lottunk arról is, hogy Kér- sem jenben tavaly 15 mázsás ; rizstermést takarítottak be. íAz idén már 14 holdon te- ílepítenek rizst. Halat is iakarnak tenyészteni. Milo- ! tán. Tissakóródon fűztele pékét létesítenek. Jó lenm :nekünk is megpróbálni, ímert ha gondolkodunk, az ; Erdőháton is lehet jobban j élni. Samu András. A „Sorló és Kalapács"-gyór új lakóházában Háromszorosan kitüntetett kiváló vállalat a Népbolt Moszkva egyik külvárosában, a Goszpitalnij-ulca 3. szám alatt tizenhá romemeletes lakóház épült a „Sarló és Ka!apács”-gyár munkásai részére. A képen: Az új házban megnyílt üzletben megje­lentek az első vásárlók. (Foto M. Ozerszkij) Vállalatunk az elmúlt év utolsó negyedévében har­madszor nyerte el a kiváló vállalat címet. Nagyon vár­tuk ezt az ünnepséget, mi­vel jó munkánk elismerését láttuk benne. Az elért több­termelésből, a nyeréség terv­túlteljesítéséből 90.000 fo­rintot fizettek vissza dolgo­zóinknak ezen az ünnepsé­gen. Az ünnepség jelentő­ségét fokozta az, hogy ezen a napon ünnepeltük válla­latunk hatéves fennállását. és a harmadszori kiváló vállalat cím elnyerését. Kedves és bensőséges volt az ünnepség, amelyen a vállalat majdnem mindén dolgozója részt vett. Elért eredményeink azt bizonyít­ják, hogy dolgozóink ren­delkeznek azokkal az adott­ságokkal, amelynek nyomán ez évben is elnyerhetik ezt a megtisztelő címet. Gyöngyösi Andrásné Népbolt Vállalat. Vidám, derék lányok között a Zrinvi Gimnáziumban — Melyik a legszebb hang az iskolában? — A csengő hangja — vá­laszol egy kis barnaarcu lány a Zrínyi leánygimná­zium udvarán. Dolgozatírás után mond­ta, még az igazgató néni is megbocsátaná az ilyen őszinte szólást. Majdnem ötszáz lány játéka töltötte be az iskola kis. udvarát. Az orosz szakkör tagjai az ajtó előtt beszélgettek. Va­jon miről szólhatott a vita szünetben, talán valami iz­galmas óráról? — Tudjátok, azt gondol­tam — vitte a szót egy me­legítés — szerezzünk örö­met szegény árvízkárosul­taknak. Képzeljétek el mi­lyen jól esne. ha mi. diá­kok is segítenénk rajtuk, mondjuk odaadnánk azt a 400 forintunkat, amit a kö­zös előadásból szedtünk.. kirándulásra akartuk, de ez most fontosabb. — Adjuk oda. — vála­szolta a tizenhat lány, szin­te kórusban. Meg a szünet aiatt beállítottak az osztály­főnökhöz és elmondták el­határozásukat, aki meghat­va Válaszolt: — Köszönöm, lányaim-., derék lányok vagytok. A kis csoport, az orosz szakkör tagjai szerény va­gyonukkal segítik az árvíz­sújtotta lakosságot. A pénzt, amit kirándulásra, szórako­zásra .szántak, most postára adják. Szocialista, vagy szocia­lista típusú államrendszer­ben az önelszámolási rend­szer a szocialista vállalatok gazdálkodásának alapelve. Az önelszámolási rendszer megköveteli a vállalatok jö­vedelmező gazdálkodását. Fő célkitűzése tehát a vál­lalati tiszta jövedelem lét­rehozásának biztosítása. Az önelszámolási rendszer ér­vényesülését, a vállalati jö­vedelmezőség biztosítását az ár és bérrendszer helyes működését, az önköltségi tervek teljesítését elsősor­ban a pénzügyi rendszer se­gítségével ellenőrizzük. A Központi Vezetőség márciusi határozata óta az önelszámolási rendszer fej­lődésében értünk el jelen­tős eredményeket. A nye­reséggel dolgozó vállalaton száma állandóan no — me­gyénk területén a helyi ta­nácsi vállalatok által elért tiszta jövedelem mind ma­gasabb. — Ez biztosítja a dolgozók anyagi és Kulturá­lis ellátására, a termelés bővítésére, az igazgatási szervezet, stb. fenntartására szükséges kiadások fedeze­tét. A Központi Vezetőség 1955. márciusi határozatát vállalataink egyrésze ma­gáévá tette. Ezt bizonyítja az, hegy 27 helyi' tanácsi vállalatból 21 az 1955-ös év­ben megszabott feladatok­nak eleget tett, betervezett nyereségét túlteljesítette, hat pedig a tervben meg­szabott feladatoknak nem tett eleget, nyereség befize­tési tervét nem teljesítette. A helyi tondcsi vállalatok Ä vállalatok lerjnefési tevékenysége A Város- és Községgaz- i dálkedási Minisztérium fel- ügyeleté ! alá tartozó válla- , latok, az építőipari vállala­tok kivételével, az 1955 évi tervüket túlteljesítették. Az építőipari vállalatok közül az Építő és Szerelő Vállalat tervét 87.5 százalékban tél­iesítetté. Ez főként a válla­latnál még megmutatkozó szervezetlenség, munkafe­gyelem hiánya miatt tör­tént. A vállalati vezetés, a pártszervezet ez ellen a hiá­nyosság ellen eddig nem inkát tett. A Villanyszerelő Vállalat termelési tervét ’7.8 százalékban teljesítette. Jellemző, hogy-e vállalat­nak 1955. első félévé­jjen még tervdokurne’ntáció­ja sem volt, aminek oka a rossz munkaszervezésben, a munkával való hiányos el­látásban ’keresendő. A vállalat működésében az év második felében ko­moly javulás mutatkozott. Ennek köszönhető, hegy a vállalat az első félévi hiá­nyosságok ellenére '.955. évi nyereség befizetési tervét tel­jesítette. Az ipari vállalatok 1955. évi működéséről azt lehet megállapítani, hogy ko­moly fejlődést értek el. Ki­vételt képez a Mátészalkai Vegyesipari Vállalat, amely annak ellenére, hogy terme­lési tervét túlteljesítetté, gazdálkodásában még min­dig komoly hiányosságok­kal küszködik. Az élelmi- szeripari vállalatok közül 1955-ben a húsipar 42.2 szá­zalékkal, a sütőipar 47.9 százalékkal teljesítette túl 1955. évi tervét. A tervtúl­teljesítést a jobb nyers­anyagellátás, a szervezet­tebb munka, a munkafe­gyelem megjavítása, a tár­sadalmi tulajdon védelmé­nek megerősödése, az anyag­takarékosság s a jó irányí­tás hozta magával. A kereskedelmi vállalatok 100.9 százalékban teljesítet­ték tervüket. Egyedül a Kiskereskedelmi Vállalatnál mutatkozott tervlemaradás. A Kiskereskedelmi Vállalat tervteljesítése 1955-bon na­gyon rapszódikus volt. — Rossz volt a tervmegállapí- tás s ebből kifolyólag több­ször kellett tervmódosítást eszközölni. Ezért a vállalat­nál szükséges, hogy a terve­zést az elkövetkezendő ’do­bén a termelési mutatók, adatok komoly elemzése előzze meg. A terv Lemara­dás főleg az év első felében jelentkezett. Ehhez az is hozzájárult, hogy a faiusi parasztság szükségletének egyrészét a földművesszö­vetkezeteknél vásárolta meg. Különösen észlelhető volt ez a vegyes áruforga­lomban. Tény az, hogy a kiskereskedelmi vállalatok nak ma már komoly ver­senytársa az utóbbi évek­ben úgy mennyiségben, mint minőségben nagyot fejlődött földművessé övet- kezeti bolthálózat. S na ez a versengés a szocialista kereskedelem szellemében folytatódik, akkor egész népgazdaságunknak, vala­mint megyénk lakosságának hasznára válik. A Moziüzemi Vállalat tervét 108.5 százalékban teljesítette. E vállalat 1953- től van tanácsi kezelésben. Szakfelügyeleti szerve, a népművelési osztály kellő szakértelem hiányában a vállalat tevékenységéhez megfelelő segítséget nein tudott nyújtani. Ez :'s hoz­zájárult ahhoz, hogy a vál­lalat a rossz vezetés miatt 1 csaknem egész éven keresz- | tül pénzügyi zavarokkal küzdött (sorbanállt). Erős javulás mutatkozott a vál­lalatnál az igazgató és a főkönyvelő leváltása után. Az új vezetés a munka- fegyelem megszilárdításával, a helyes számvitel messze: ­Nemoda Béla propagandistát figyelmeztetésben részesítette a iárási pártbizottság nak Nemoda Béla elv­társ pártfigyelmeztetésé­ből, s a továbbiakban fe­gyelmezett magatartásuk­kal, adott szavukhoz és vállalt kötelezettségükhöz híven jelenjenek meg a tanfolyamon, jól készül­jenek fel, hogy hozzájá­rulhassanak a járási kon­ferenciák színvonalának emeléséhez. Különösen fontos ez most, amikor az SZKP XX. kongresszusa' anya­gainak tanulmányozására kerül sor. Ebben a mun­kában elsősorban a pro­pagandistákra hárul a nagy és megtisztelő fel­adat, hogy hallgatóik ré­szére a vitás kérdéseket világosan megmagyaráz­zák. Ehhez pedig elen­gedhetetlenül szükséges a járási konferenciákon való pontos megjelenés aa SZKP XX. kongresszus anyagainak alapos tanul­mányozására. A nyíregyházi járási pártbizottság figyelmezte­tésben részesítette Nemoda Eéla elvtársat, az Üjfehér- tói Állami Gazdaság pro­pagandistáját, mert a po­litikai iskola I. évfolyam propagandistái részére rendezett járási tanfolya­mon nem jelent meg, s a pótkonferencián sem vett részt. Sajnos, az első alkalom­mal nem csak Nemoda Béla elvtárs hanyagolta ezt el. Hiányoztak még: Dobai Károly, Sereg And­rás, Magyar János nyír- bogdányi, Mezei Zoltán nyírteleki, Bodnár Béla és Bálint Sándor újfehértói, Márton Erzsébet, Nagy Miklós, Oláh Béla és Vig- vári László tiszateleki, továbbá Trencsényi Ist­ván kálmánházai, vala­mint Gerák János és Er­dei Mihály ibrányi propa­gandisták. A tanfolyamról távol­maradt elvtársak okulja-

Next

/
Thumbnails
Contents