Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-15 / 39. szám
NÉPLAP AZ MD P SZABOLCS-SZATMARMECYEI BIZOTTSACANAK L APJA XIII. évfolyam, 39. szám ARA SO FILLER 1956. február 15, szerda A mai szánbaa s üzemeink dolgozói az éves terv sikeréért küzdenek (3. oldal) Asszonyoknak, lányoknak (4. oldal) Értekezlet a mezőgazdaság fejlesztésének ez évi feladatairól (5. oldal) Hírek, sport (6. oldal) tímeliük traktorosaink szakmai színvonalát A Szovjetunió hatodik ötéves tervének irányelvei többek között a szakemberképzés és az általános oktatás olyan nagy fokú fejlesztését tűzte ki feladatul, amely lényegében' a szakképzés forradalmát jelenti. Kell-e nekünk, magyar dolgozóknak ennél lelkesí- tőbb távlat? Hiszen mi is azonos cél felé törünk. Most induló második ötéves tervünk hatalmas lépéssel visz közelebb ahhoz a lépcsőfokhoz, amit a Szovjetunió már megtett. Pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozata lényegében arra serkenti országunk dolgozó népét, hogy már a szocializmus felépítése tervének első esztendejében is tovább fejlődjünk a jólétben, mint eddig bármikor. Ezt a célt szolgálja például a mezőgazdasági terméshozamok 3 százalékos túlszárnyalása is. Mindehhez nagyobb felelősség, jobb munka és főleg nagyobb tudás szükséges a korábbihoz képest. Nem szorul bővebb bizonygatásra. hogy mezőgazdaságunk elé tűzött nagyobb feladatok végrehajtásában milyen fontos szerep hárul gépállomásaink dolgozóira, elsősorban traktorosainkra. Ügy hisszük, nem árt felhívni traktorosaink figyelmét a szakmai képzésre — a politikai és általános képzés feladata mellett — hiszen a XX. pártkongresszus első napjaiban, második ötéves tervünk kezdetén és az erre alkalmas téli napokban, időszerűsége fölötte indokolt. Hogyan is folyik gépállomásainkon a szakmai oktatás jelenleg? Kezdjük azzal, hogy a múlttal szemben az idén jelentősen javult a szakképzés rendszere. A Földművelésügyi Minisztérium tematikája lehetőséget nyújt a szakmák és munkakörök szerint szükséges szakmai ismeretek elsajátítására. A mátészalkai gépállomáson például az agronó- musok oktatása mellett csak a traktorvezetői jogosítványt nyújtó 2 hónapos tanfolyam működik úgy, ahogy. Ez is csak január közepe óta. A 10 fő kezdő létszámból kettő már kimaradt, a harmadik pedig most gondolkodik hasonló lépésen. Kik ezek a kimaradó dolgozók? Olyanok, mint Csóka Ernő, aki küzdött az alapfogalmak megértésével, akinek gondot okozott az egyszerű szorzás-osztás elvégzése is. Tankönyvet nem kapott. A magyarázat „magas” volt számára. Csoda-e, ha az MTH-iskolát végzettek mellett nem tudott lépést tartani? Csóka Ernő esete azt a tanulságot jelenti, hogy a tanfolyamvezetők és a képzettebb hallgatók helyesen tennék, ha megszerveznék az elmaradottabb hallgatók segítését. Ebben a fontos munkában nem hiányozhat a szakszervezet és a pártszervezet segítsége sem. Elsősorban a szakszervezetnek kell éreznie a felelőssé- t azért, hogy az oktatás színvonala biztosítva legyen és a segítségadás szelleme, a kollektív erőfeszítés az oktatásban is érvényesüljön, hogy a traktorosok és műhelymunkások továbbképzése is megkezdődjék minél előbb Mátészalkán is. Bár a mátészalkai helyzet nem egyetlen példa megyénk gépállomásainál, mégsem ez a jellemző. .Gépállomásaink többségében január elején azonnal megszervezték az egyes szakmai csoportokat és olyan kiváló dolgozókat állítottak élükre, akik szívügyüknek tekintik hallgatóik oktatását. Hubai elvtárs — a ti- szavasvári gépállomás 2 háiapos tanfolyamának vezetője — például előre gondoskodott szemléltetőanyagokról és az életből vett példákról. A gépállomás mellett gyakorlóteret biztosított a szántás egyes fogásainak betanításához. Huszka Imre főmezőgazdász nemcsak az agronómusokat oktatja rendszeresen, hanem arról is gondoskodott, hogy körzetében valamennyi termelőszövetkezetben megfelelő szakmai oktatásban részesüljenek a vezetők. Több községben, így Tiszadobon Szilágyi Lajos mezőgazdász az állatorvossal összefogva, az egyéni dolgozó parasztok egy részét is bevonta a termelőszövetkezetiekkel együtt az oktatásba. Vagy érdemes megemlíteni Nyárádi József műhelyvezető nevét, aki a nagyhalászi gépállomáson oktatási időn kívül is foglalkozik a gyengébb előképzettségű hallgatókkal, hogy valamennyien kiérdemeljék a traktorvezetői igazolványt. Nyárádi elvtársnak már eddig is számos ésszerűsítést, kisebb újítást köszönhet a gépállomás. Most a tanfolyam idején az elméleti és a gyakorlati kérdésekkel való beható foglalkozás és hallgatóinak érdeklődő kérdezősködése komoly jelentőségű újítására késztette. Ismeretes, hogy a G—35-ös traktor szabályozó tengelyének alsó vége csapágyba ágyazott öntött perselyben forog. A persely gyakran lekopik, beíágódik, aminek következtében károsan nő a motor fordulatszáma és üzemanyagfogyasztása. Nyárádi elvtárs az öntött perselyt golyóscsapággyal cserélte ki. A kísérlet eddigi eredménye szerint az említett hátrányokat sikerült kiküszöbölni. Mindezek a példák igazolják, hogy a szakmai képzés műszaki színvonalunk fejlesztésének is egyik emelője lehet, ha fontosságának megfelelő szerepet kap, ha az oktatók és a hallgatók szívügyüknek tekintik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongressziisán Moszkva, (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa kedden délelőtt a nagy Kreml-palotában megkezdte munkáját. A Szovjetunió minden részéből összesereg- lett küldötteken kívül számos vendég is megjelent: ipari vállalatok dolgozói, élenjáró mezőgazdasági dolgozók, állami és pártfunkcionáriusok, a tudomány és a kultúra munkásai; A kongresszust N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. A XIX, pártkongresszus óta eltelt időszak alatt — mondotta Hruscsov — elveszítettük a kommunista mozgalom nagytekintélyű személyiségeit: Sztálint. Gottwaldot és Tokudát. Hruscsov javasolta, hogy emléküknek felállással adózzanak. A jelenlévők felemelkedtek helyükről. Hruscsov ezután közölte, hogy megjelentek a kongresszuson számos ország kommunista- és munkáspártjának képviselői is. A küldöttek melegen üdvözölték a külföldi vendégeket. A kongresszus vezető szerveinek, — elnökség, titkárság, szerkesztő bizottság, mandátumvizsgáló bizottság megválasztása után elfogadták a XX. pártkongresszus alábbi napirendjét: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója. — Előadó: N. Sz.- Hruscsov, a Központi Bizottság titkára. 2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója. — Előadó: P. G. Moszkatov, a Központi Revíziós Bizottság elnöke. 3. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését célzó 1956— 1960. évi hatodik ötéves tervről. — Előadó: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 4. A párt központi szerveinek megválasztása. Ezután a megjelentek viharos tapsa közben N. Sz. Hruscsov megkezdte a beszámolót a napirend első pontjáról. N. Sz. Hniscsovnak, az SZKP Küzpanti Bizottsága első titkárának előadói beszéde N. Sz. Hruscsov a XIX; és a XX. pártkongresszus között eltelt időt a párt által végzett munka terjedelmét, valamint ázoknak az eseményeknek a jelentőségét illetően, amelyek a beszámolási időszak alatt országunkban és határainkon túl történtek, úgy jellemezte, mint „az egyik legfontosabb időszakot az SZKP történetében, annak a harcnak a történetében, amelyet a párt hazánk hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, a világbékéért vív.” N. Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzetközi helyzetével foglalkozott. „Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrendszerré vált. A kapitalizmus erőtlennek bizonyult arra, hogy megakadályozza e világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer s ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek.“ A XIX. pártkongresszustól a XX. pártkongresszusig terjedő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes szocialista országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemzi. N. Sz. Hruscsov 1929-től kezdődő1 eg összehasonlította a Szovjetunió ipari termelésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemével s rámutatott: ezekből az adatokból látható, hogy a Szovjetunió 26 év alatt a hatalmas veszteség ellenére, amelyet a háború a népgazdaságnak okozott, több mint húszszorosára növelte ipari termelését, mialatt a rendkívül kedvező feltételek között lévő Egyesült Államok csu- án valamivel több mint étszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari össztermelése nem egészen kétszeresére növekedett. A népi demokratikus országok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve. A Szovjetunió az ipari termelés volumene szempontjából mármost a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szocialista rendszer ipari bázisa. Az előadó megállapította, hogy „a szocializmus országainak fejlődését teljes önönállóságuk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jellemzi... A szocializmus országai a testvér] együttműködés szálait erősítve, önzetlenül segítik egymást a gazdasági fejlődésben.“ N. Sz. Hruscsov a tőkés országok helyzetét jellemezve megállapította, hogy a kapitalista világ gazdasága igen egyenlőtlenül fejlődik és ingatagabb, mint volt. Az Egyesült Államokban a háború utáni időszak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmusnak ebben a legfőbb országában gazdasági válság kezdett kibontakozni, s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkés országok többségének bizonytalan pénzügyi helyzete, sok ország agrárválsága, a kapitalista országok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet. Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy „az Egyesült Államok kezdi elveszteni azt a monopolhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háború utáni években elfoglalt“ a kapitalista világpiacon A kapitalista világpiacon újból megjelent Nyugat- Németország és Japán. Ezek az országok, akárcsak. Anglia és Franciaország, jóformán visszaszerezték a háború előtti pozíciójukat a világpiacon. „A tőkés országok kő- ; zött mind nagyobb erő- ‘ vei lángol fel a gazdasági harc.” N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a piackérdés még jobban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac meg. jelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezen. kívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult gazdaságilag elmaradott országok is hozzálátnak iparuk megteremtéséhez. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a tőkés országokban szüntelenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben. A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folyamatot. „Döntő jelentőségű' — mutatott rá —, hogy szüntelenül növekednek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői, a nemzeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a többi szocialista ország külpolitikai állásai még jobban megszilárdultak, tekintélyük megnövekedett, és nemzetközi kapcsolataik nagymértékben kiszélesedtek. A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyással van a világesemények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is „erő-politikát“ folytattál::. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi években jelentősen gyarapodtak. „A nemzetközi elet porondján — mondotta — hatalmas „béke övezet” alakult ki, amely felöleli . Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmilliárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának többsége.” A. békeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentőségű a munkásosztálynak, a szak- szervezeteinek és politikai pártjainak egysége. „A békeharc érdekei azt követélik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az alapon kidolgozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjai, val is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.“ Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett. Keleten is, ahol „összeomlanak a kapilaLz- mus évszázados tartópillérei és a népek mind bátraimon veszik kezükbe sorsuk eldöntését.“ A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati függésből több mint 1200 millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki, N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a független Indiai Köztársaság. Szemünk láttára lendül fel a délkelet-ázsiai országok, az arab kelet politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata; Fokozódott a nemzeti felsza(Folytatás a 2. oldalon).
