Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-25 / 48. szám
Világ, fufolelpnal eg.tj.es üljelek ! 1 AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRHEGVEi BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 48. szám XhA 50 FILLÉR A mai számban: Szabolcs-Szaimar megyei Tanácsok Lapja (3—4. oldal) A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa (5. oldal) Rádióműsor (6. oldal) Hfrek (6, oldal) 1956 február 25, szombat A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján A kommunisták együttes erejével A pártélet fellendülése igazolta, hogy szükséges volt a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek létrehozása. Megalakításuk előtt szétforgácsolt egymástól független párt-alapszervezetekben dolgoztak a falu kommunistái. így nyilvánvaló volt, hogy olyan fontos kérdések megoldásával, mint a falu szocialista átalakítása, c terméshozamok növelése, a kulturális fejlődés, nem tudtak foglalkozni érdemben. Ilyen nagy feladatok megoldására egyesíteni kellett az erőket, mindenek előtt a falu kommunistáinál! az összefogására volt szükség. Ezt oldotta meg pártunk akkor, amikor határozatot hozott arra, hogy meg kell alakítani a községi pártbizottságókat és MDP vezetőségeket. Rövid fennállásuk óta a pártbizottságok és MDP vezetőségek igazolták azt, hogy a párt KV. helyesen cselekedett. Nem hiába mondja a közmondás, hogy egységben az erő. Ezt az erőt, a falu kommunistáinak ösz- szefogását, céltudatos munkáját igazolták a most megtörtént választások is. Megyénkben lényegében befejeződött a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek megválasztása Most arra van szükség, hogy a pártbizottságok és MDP vezetőségek vezetői alaposan elemezzék azokat a kérdéseket, amelyek a községi pártértekezleteken elhangzottak, hogy tovább javítsák a községi pártbizottság és MDP vezetőség munkáját. Legfőbb tennivaló, hogy a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek nagy figyelmet ‘fordítsanak a termelőszövetkezeti pártszervezetekre, a tanácsok munkájára, hogy ezeket helyes irányban a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére ösztökéljék. Ne nézzék tétlenül a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek, hogy a népnevelő munka pang, a termelőszövetkezet tagjai nem agitálnak a szövetkezetük eredményeivel, és a tanács is tétlenkedik. Mindenek előtt azonban arra van szükség, — ha azt akarjuk, hogy a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek betöltsék feladatukat, — hogy munkájukban érvényesüljön a pártvezetés lenini elve. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a kollektív vezetést. Egyetlen párttitkár sem csalhatatlan. Minden munkát nem tud egyedül elvégezni. Márpedig a község pártszervezeteinek irányítása, a tömegszervezetekkel való foglalkozás, a tanács munkájának segítése és ellenőrzése sokrétű alapos szívós munkát követel. Arra van szükség, hogy a párt- bizottság többi tagjai is dolgozzanak. Meg kell fogadnunk Szuszlov elvtárs szavait: „Minden pártfunkcionáriusnak teljesen meg kell értenie a kollektív vezetés elvének jelentőségét, mert ez az elv a párt egységének, a helyes politika kidolgozásának és sikeres megvalósításának ... az egész pártmunka új fellendülésének legfontosabb feladata." A pártértekezleten sokan bírálták a pártbizottságok tagjait. Mátyus községben azért bírálták a község vezetőit a pártértekezlet tagjai, mert megfeledkeztek a tsz előkészítő bizottság segítéséről. Tiszaeszláron Holló elvtárs elmondta, hogy nem adnak megfelelő segítséget az új termelőszövetkezetnek. A községi pártbizottságok és MDP vezetőségek egyik legfontosabb feladata az, hogy az új termelőszövetkezetekben honosítsák meg a régi termelőszövetkezetek jó tapasztalatait. Hiba, hogy a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek nem tartanak állandó kapcsolatot az állami gazdaságok és a gépállomások kommunistáival. Ezekben a szocialista üzemekben sok olyan tapasztalt pártmunkás dolgozik, aki nagy segítségére lehet a községi pártbizottságoknak és az MDP vezetőségeknek. A községi pártbizottságok és MDP vezetőségek egy- része nem ismeri eléggé feladatát. Nem tudják még úgy irányítani és összefogni a falu kommunistáinak együttes erejét, hogy a politikai, a gazdasági és a kulturális élet fejlődésének üteme meggyorsuljon. Arra van szükség, hogy a járási pártbizottságok munkatársai vezető funkcionáriusai többet foglalkozzanak velük, tanítsák meg a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek titkárjait, tagjait a községi pártszervezetek munkájának alkotó összefogására. S most, amikor folynak a járási pártértekezletek a községi pártértekezleteken megválasztott küldöttek úgy készüljenek fel, hogy a község legégetőbb kérdéseit vigyék megvitatásra a tanácskozás elé. így segítséget kapnak ahhoz, hogy a községben hogyan kell vezetni a pártmunkát, biztosítani a kollektív vezetést, a tömegszervezetek irányítását, s mindazt, amely előre viszi az egész .község fejődését: összefogásra van szükség. Csak a kommunisták egységes akarata, cselekvési készsége viszi győzelemre a mezőgazdaságban előirányzott 3 százalékos terméshozam emelkedését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. S ez elsősorban a falu élharcosain múlik, akiket a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek irányítanak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóján a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozza: A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját. Jóváhagyja a Központi Bizottságnak a beszámolóban foglalt javaslatait és következtetéseit. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt központi bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valameny- nyi szocialista országgal való szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban. A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit, amelyek biztosították hazánk hatalmának további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének jelentős emelkedését. A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista- leninista elmélet alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés és a pártonbelüli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán, a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lenini útmutatások maradéktalan végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját, I. A kongresszus megállapítja, hogy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal kellő időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. ^Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta. Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világ- rendszerré vált, s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban, a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Román Népköztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gazdasági és kulturális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsi-politikai egysége és összeforrottsága a kommunista és munkáspártok körül, a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista építésben Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gazdasági fejlődése egészséges alapon,^ az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segítségnek mind nagyobb megerősödése alapján megy végbe. A kapitalista világban — amelynek övezete nagymértékben megszűkült, — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háború utáni évtizedben a termelés bizonyos méretű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza, a külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az álló tőke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása, de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. Sőt ellenkezőleg, a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelő erők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte — tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, o katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munka- nélküliség süllyeszti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két ellentétes fő iránya. Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a háború befejezése után „erőpolitikába” kezdtek, amely e hatalmak legagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás- a demokratikus- és nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolá- sát, az úgynevezett „hidegháború” megindítását a szocialista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését. Másrészről mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak síkra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befolyással van a világesemények menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent sz európai és az ázsiai békeszerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy távolmaradnak a katonai tömböktől. Ilymódon hatalmas „békeövezet” jött létre, amely magába foglalja Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista béke- szerető államait egyaránt és a földkerekség lakosságának több mint a felét öleli fel. A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és a félgyarmati függőségből több mint egymilliárd kétszázmillió ember, a földkerekség lakosságának majdnem fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy Lenin előre látott, amikor a kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új hatalmas tényezőivé válnak. A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista pártok bizonyultak, ezek küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának békeszerető külpolitikáját, melynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek; A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a közDonti bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az ösz- szes országokkal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve, amelyet sok állam és a társadalom széles rétegei ismernek el — a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben- tartása, a megnemtámadás, a be nem avatkozás egymás belügyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkothatják (Folytatás a 2. oldalon.)
