Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

4

M É P l- A P

IS56 január 22, -vasárnap

Túlzott követelmény lenne, ha az eddig beérkezett pályázatok anyagából a megye irodalmi életére mesz- szemenő következtetéseket akarnánk levonni, sőt még csak keresztmetszetet sem adhat ez a két-három tucatnyi munka, amely eddig beérkezett. De mégis képet ad.

Az eddig beérkezett anyagban túlteng a költői művek száma. Találkozunk elbeszélj költeménnyel, lírai verssel, sőt formájára nézve még szonett is akadt. A versek a jelen életből merítik legtöbb esetben formájukat, sajnos kicsit sok az általános — nem élményhez fűződő — politikai vers.

Néhány szót a formáról. Igen nagy bizonyság az eddig beérkező anyag arra, hogy nem folyt nálunk szervezetten a versformákkal való ismerkedés. A magyaros versformát is sokszor kezdetlegesen kezelik költőink, nem is beszélve az időmértékes, nyugati ‘versformáról. Talán legfejlettebbek Kovács Endre. Kon- czili Béla versei. Kovács Endre jól versel, igen keveset téveszt, ismeri mindig a versformát, melyben megpróbálja gondolatait belesűríteni. A ritmus nála nem igen sántít. Egy verse:

Füttyös daluk, a reményteli, szép élettel tele zengi a megújult erdőséget, így épül fel az új fészek.

Az idézett versszak is bizonyítja, hogy a forma és a mondanivaló is csiszolt az ő verseiben.

Konczili Béla is a magyaros versformát kedveli. A közelmúltban megjelent versei is ezt bizonyítják.

Ha a pályázatra beküldött verseket lapozzuk, érdekes dalköltészettel, a népszerű formák felelevenítésével találkozunk Sikolya Károlynál is, Mező Sándornál is.

Nem lehetünk ■persze itt sem elégedettek. Hiszen túl a formai bajokon, nyelvi problémákkal is találkozunk. A költői nyelv szépsége, az alkalmas hasonlatok megkeresése és alkalmazása még nem jellemző a beküldött anyagra. Ezen a területen döntő változást kell elérnünk.

Elbeszélések, színdarabok, sőt még . regény is érkezett már a pályázatra. — Általában vövidebb természetűek a beküldött anyagok. Valamennyin őszinteség látszik, és az, hogy akik tollat foglak, most cgy-egy darabját szeretnék megörökíteni életüknek. Más kérdés, hogy mennyire sikerül ez. Fodor Erzsébet: „Szüret után lesz az esküvő” című elbeszélése szerkezetében s nyelvében egyike a legjobbaknak. — Ugyanígy beszélhetünk Gál Sándor írásáról is. Ök ketten a beérkezett anyag legkomolyabb ígéretei. Bár szerkesztésbeli hibák náluk is vannak, sőt néhol az elbeszélés, illetve színdarab nyelve is szürke.

Reméljük, hogy e néhány tucat írásmű csak igen kis hányada lesz a pályázatra beküldött anyagnak. Hiszen még hosszú idő van hátra és pedagóguAmíg a téli szünidőben a fiatalok pihentek, tanultak és szórakoztak, igen példás munkát végezlek a nylrma- dai Szülői Munka Közösség tagjai. Űj köntösbe öltöztették az iskolát. Balogh Ká- rolyné és Szilágyi Istvánné a két legnagyobb termet hozták rendbe. A Szülői Munka Közösség 600 forint értékű függöny anyagot vásaink közül az írással foglalkozók biztosan felhasználták a hosszú szünidőt erre a célra. A lektorátus már munkához kezdett. — Amikor a teljes anyag beérkezik, illetőleg a pályázatot lezárják, elkezdődik az antológia szerkesztése is,melybe a legszebb, legjobb anyagokat fogja ösz- szesüriteni a lektorátus. — Tehát biztosítva van a beküldött anyagok legjobbjainak a megjelenési lehetőség. Éppen ezért szükség van arra, hogy aki eddig nem gondolkodott a pályázaton való részvételen, most használja ki ezt a közel háromhétnyi időt, és küldje be anyagát. Minden anyagra részletes lektori választ fognak kapni a pályázók. Ez minden egyes elvtárs fejlődését elősegíti. De ezentúl az írások egy- részét, főleg azokat, melyek az antológiába kerülnek, a munkaközösség vitára bocsátja. Ez az útja annak, hogy nagyobb lépésekben fejlődhessenek á megye írói, költői, hogy Szabolcs megyében kialakulhasson egy olyan alkotógárda, amelynek tagjai méltó képviselői lesznek megyénk irodalmának és folytatói a nagy elődök munkájának.

sárolt és minden tanterem ablakára függöny került, melyet Vezse Józsefné és Magos Endréné szülők várták meg és vasaltak ki. A tantermek tiszták, frissek, egészségesek. Ügy érezzük ismét egy lépéssel haladtunk előre, hogy az iskola valóban az iskolás gyermekek második otthonává váljon. Lengyel Zoltán isk. ig.

Szép iskola várta a nyírmadai tanulókat

AZ ÉLET HÍDJA

LJ MAGYAR FILM

A Kossuth híd építésének története ez a film. Tehát 1945. nyarán indul a történet és a híd vasszerkezetének felépítésével fejeződik be.

1945. még közel van. Mégis ez a film emlékeztet bennünket. Emlékeztet arra az időre, amikor közvetlen a háború után éledni kezdett az ország. Harcot indított a párt az életért, de a munkásokkal, dolgozó parasztokkal együtt éledni kezdett és igen hamar magára talált az az osztály is, mely még ebben a nyomorúságos időszakban is vámszedő lett. Kihasznált minden lehetőséget arra, hogy még elesettebbé tegye azokat, akik becsületes munkával az újjáépítésen fáradoztak. A filmből megismerjük a két tábort. Különbséget tudunk tenni az akkor úgynevezett „parlamenti többség“, a kisgazda ;pártban meghúzódó és garázdálkodó dzsentrik, tőzsdelovagok, úri fiúk, és a parlamenti kisebbség, a kommunista munkások célja és harca között. A film nyomán az emlék elevenebb lesz. Tehát ha csak ennyit adott volna ez a film, megérte a gyártási költséget. De Az élet hídja ennél többet jelent.

Emberi sorsokat, az élet egy-egy jellegzetes töredékét, — azt, hogy derék munkásaink felismerik melyik utón kell elindulni. — mutatja be a film. Görbe János és Mészáros Ági a főszereplő házaspár eleven, hús és vér ember, együtt érzünk velük. Elhisszük történetüket, még akkor is, ha igen keveset tudunk róluk. Mert a Görbe János alakította Bódog Mihályról csak úgy vélt,’ .nül tudjuk meg például, hogy illegalitásban is dolgozott. Kétségtelenül a két főszereplő a legélőbb, a legjobban egyénitett alak a filmen. De ilyennek ismerjük meg Makiári Zoltán öreg ácsát is. Fehéregyházi Tibor Varga Janija epizód- szerep, de ő is igen szimpatikus, igen élő. De nem mondhatjuk el a másik tábor képviselőiről ezt annál is inkább, mert az író és a

rendező sem törekedett arra, hogy a megjelenítésen túl ezek egyéni tulajdonságait is megismerhessük. Többnyire csak egy villanás egy-egy ilyen alak bemutatása. Túlsók talán a filmen az ellenséges elem, az olyan, aki a zavarosban szeret halászni. Az ismert szereplőkön túl ennek ellensúlyozására nem mutatják meg Pest és Buda azon lakóit, akik őszintén hiszik, hogy a győzelem a becsületes emberek oldalán lehet csak.

A film törekvése, hogy történelmi film ízű legyen,, helyes. De sajnos néha dokumentum film szinten mozog csak, és nem tudja elkerülni a szokványos, dokumentum megoldásokat. Sok az olyan részlet, például, hogy újságok egész halmazát vetítik a vászonra. Ez a dokumentszerűség néha megtöri a film feszültségét is.

A film másik hibája, hogy

a párt jelenlétét inkább csak tudjuk, mint látjuk,! Pedig minden lehetőségi meg volt arra, hogy köze-1 lebb hozzák a párt akkori harcát a nézőkhöz. Ez a fiira a párt gigászi küzdelmének méltó dokumentuma lehe-! •tett volna.

Az élet hidjai, amely m háború utáni élet első lépéseit mutat ja be ez a film, érü denies és szükséges meg nézni, mert a. hibáktól ej-j tekintve nagyszerű filmet láthatunk. mely őszinteségével a mindannyiunk által jól ismert felszabaduló» utáni történelem első lépé-*. seit tükrözi.

Mosolygó tél. Ez zakatol az emberekben. Ha a téli nap megcsillan a vadvizek hátán, ilyenkor olyan a barázdában megrekedt víztükre, mintha pajkos gyerekek kis árkokat ástak volna, és játékos kedvükben azon vezetnék a vizet, valami gyermekképzelet alkotta messzi vár alá. Az öreg orvos így nézelődik. Szeme mindig a csillogást, a fényt keresi. Megszokta már, hisz oly jó az emberek szemetükrében megkeresni az ilyen fényeket. Oly, jó ha tört szemek helyett fájdalmat sugárzó tekintelek sötétje helyett, csillogást, kacajt lát.

Azt utcán is mindég ezt keresi. így tekint az emberekre. Mindig a szemüket, a tekintetüket kutatja. Lassan megy, vigyázva kerüli a sarat, át-át lép a kikopott téglák helyén meggyűlt apró tócsákon. Rég megtanulta már, hogyan kell úgy járni, hogy a csizma rámáján felül sohse érjen a sár. Nagy iskola volt, mert amikor ide került Nyírkútra, oly ismeretlen volt a vendégmarasztaló sár, mint városi gyermeknek a falu élete. Első útjain még a kalapja is sáros volt. Ha éjjel beteghez hívták, ezer lámpás sem lett volna elegendő ahhoz, hogy megtalálja az utat a sárban. Ment toronyiránt. Akkor még kis csutkakévéket raktak, s azon billegtek lova a falusiak,

cA1 szeredet rmp/őejáua

de ő nem tucfeft tiszta csizmával végig menni ilyen utón. Csúszik a csutka, s ragad a sár. és közben az embert még a feje is húzza. Ha néha eszébe jut, maga is mosolyog rajta. Pedig még akkor két éles szemmel járta a világot. Most meg az egyik alig hasznavehető, még az üvegen keresztül is csak úgy gondo- lom-formát lát vele.

Megy az utón, szemben vele emberek. Köszönnek neki, ő viszont. Mozsár János, ni csak az öreg milyen fürge, — gondolja hirtelen, s már azt nézi, vajon látni-e, hogy pár esztendővel ezelőtt az öreget leütötte a szekérből egy üres hordó, s eltört a lába. De meggyógyult. Pedig 70 esztendős a vén csont már. Nem bízott hozzá, de az öreg Mozsár úgy látszik messzire kikerüli a halált. Amott meg a kis Vona Julcsa, vajon hogy lehet a torka. Ki kellene venni a manduláját.

■— Jó napot doktor úr!

A. hang irányába fordította fejét, Szarka Maris néni köszönt rá. Úgy látszik rossz szeme az oka, hogy csak most nézte meg jobban az öreget. Húsz éve is elmúlt, egy kelés volt a nyakán. Hej, de jajgatott

akkor, most szinte újra halija, el is mosolyodik. Megkérdezi.

— Fáj még a helye a kelésnek?

Az öreg asszony huncut- kásan megrántja kendőjét.

— Hogy még magának mindig eszibe van? — Az orvos egy pillanatra elmélázva röpül a múltba. Hogy no lenne eszébe, gondolja. Hisz akkor még ez az asz- szony volt a legszebb az egész környéken. S milyen hiú volt. Hogy tudta. Lám, hova tűnt. Fürkészően nézte az arcát. Keresi a múltat. Csak a szája körül ül még olt a fiatal évek emlékeként egy-egy mosolygós vonás. Tovább lép az orvos. Bárki jön szembe sokszor még a nevet is felváltja az emlék, mely közös, a betegség emléke. Az öregedő szem le-le méri a betegség óla a változást. Most is beteghez siet. A Vasút utcában láza van egy gyereknek. A világra is ő segítette, most aztán vigyáz rá. Mert úgy van ezzel az orvos, mintha minden ember, egy egész falu az ó családja lenne. Hogy mire lesz a falu, merre tart az az orvos dolga is. Hogyan nő a vetés, hogy tűnik el a vadvíz, este mikor jön meg a busz, kcsik-c vagy időre, Mi van

a kultúrházban? S hogy élnek a felsősoron a tsz tagjai. az az orvos dolga is. Mert nemcsak a betegség, hanem az élet is gondja az orvosnak. Ezeket szokta mondani, s így is él.

Megrázza a csengőt. Az asszony csitítja a kutyát, s kaput nyit. A gyerek félve lesi az ajtót, mikor belép az orvos szeppenve húzódik az ágyvégéhez.

— Mi van legény? Hát te félsz? — kérdezi tőle mosolyogva, s már a fülén a sztetoszkóp. Kálmán bácsi nem harap, mondja az elhúzódó gyereknek, már figyelmesen hallgatja a kis tüdő, kicsi ziháló, muzsikáló működését. Igen, Bizony megfáztál, meg. Még se olyan ártatlan ez a téli csillogó idő. Hordja az influenzát. meg egyebet. Na jó, s már veszi elő a vén könyvet. Ez ma a tizenhatodik. No ezzel a patikába elmennek, megkapják, s háromszor napjában cgy- egy tablettát adjanak a gyereknek. Ha valami baj lesz, ha jobban lázasodik csak szóljanak.

Otthon már megint sokan várják. így van ez. Leül az asztalhoz, s kezdi a rendelést. Ki ezért, ki azért, kinek a füle. kinek a lába, kinek a torka fáj. Mennyi

beteg van, sohse volt talán ennyi. Mondják mások, és ő bólint rá. Nem hazudtolja meg őket, csak annyit mondott: sokan járnak az orvoshoz, sokan. S tudja jól, hogy még sem több a beteg, mint volt. Tudja jól, hogy sokkal több volt ezelőtt, De Kerekes Barna fia, az Imre, orvos nélkül halt meg. Pedig tüdővésze volt. Lévai Sándor leesett a szekérről, de mire őt elhívták, már halálán volt. A villa felnyársalta, ha azonnal mennek tetanusz injekcióval megmenti. A seb begyógyul. Frank Marika kutyamarás után megveszett. Szegény, szép kislány volt. A pasztőrintézetben halt meg. S tán mióta itt van minden második házban akad oly halottja, akit csak az utolsó nercekben, vagy halála után láthatott. Hogy több a beteg ma? Igen. Mert, ha betegek, eljönnek. Több a munka? Igen. De mindenről tud az orvos, s ez a jó. Gondolja, miközben készíti a fecskendőt, hogy az egyik tanyasi asszony fülét kimoshassa.. A lánya — mert most a, felesége helyett az segédkezik, — már hozza is a melegvizet.

— Na nézzük csak. Valami fekete van a dobhártyán. De mi lehel, Csipeszszel nem nyúlhat hozzá, vi-<■ zet neki. s ahogy a vizet befecskendezi, a csomó da* gadni kezd. Már eléri, belecsíp. Vatta, — állapítja meg.

— Azelőtt érzékeny volt a füle? — kérdezi az asszony- tói, aki még mindig a na* gyothalló érdeklődésével előrenyújtott fejjel hallgatja.

— Mindig huzatot kapott, — válaszolja a beteg. Az orvos mosolyog.

— Aztán vattát rakott bele ugy-e? — Az asszony csak bólint. Az újabb fecskendő viz után megtörténik a csoda. Az asszony egy pillanatig áll, aztán mint aki a hibbanás határán van, elkiálltja magát.

— Hallok ... hallok .; s hallok ... S elkapja az orvos kezét, szorongatja, csókolná is, de az öreg elhúzza. Tekintetét keresi az asszonynak. Az ragyog, mint kint a januári nap*j Az orvos mosolyog, s elhárítja a köszönetét.

— Ez a dolgom; Nem csoda ez, — mondja halkan> amikor kikiséri az asz-j szonyt, és kiszól, — tessék | a következő.

így cl a szerető ember a-j szeretet tiszta mezőin. Meg-i tölti éleiét fénnyel az cm-i berszerctet ragyogása.

H. SZABÓ JÓZSEF,

JrmlaUmt * JlLíwédzet * DCritika

Néhány szó az irodalmi pályázatról