Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-22 / 19. szám
1956 január 22, vasárnap Vang Ping-nan nyilatkozata a genfi kínai-amerikai tárgyalásokról A szül- és parlagföldek hasznosításában kitűnt komszomolisták és fiatalok értekezlete Genf, (TASZSZ). A. Johnson nagykövet, az Egyesült, Államoknak a genfi kínai- j amerikai tárgyéi] ásokon résztvevő képviselője január 18-án válaszolt a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma képviselőjének a kínai-amerikai tárgyalásokra vonatkozó január 18-i nyilatkozatára. Azt állította, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma által adott magyarázat ellentétes a tárgyalások rendjéről szóló megegyezéssel. Ezzel kapcsolatban Vang Ping-nan, a Kínai Népköz- társaság küldöttségének vezetője január 20-án a következő nyilatkozatot tette: „Minthogy az amerikai fél húzza a tárgyalásokat, eddig még semmiféle megállapodás sem történt a kínai-amerikai tárgyalások második napirendi pontjára nézve. A világ népei,' hüztük a kínai és az amerikai nép, nem tudják, hogyan is állnak a dolgok valójában a tárgyalásokon, mint-, hogy az Egyesült Államok! hírügynökségei, sőt az Egye-i sült Államok hivatalos szervei is szántszándékkal elferdített közleményeket terjesztenek e tárgyalások menetéről. Ez tűrhetetlen. A Kínai Népköztársaság külügyminisztérium ának képviselője január 18-i nyilatkozatában tájékoztatást adott a kínai-amerikai tárgyalások menetéről és ismertette a kínai fél álláspontját. Ez kötelessége volt a néppel szemben. Ezért j nem érthetünk egyet azzal' az állásponttal, amelyet A.; Johnson nagykövet januárj 18-i nyilatkozatában elfoglalt. Johnson nagykövet a két félnek a tárgyalások menetéről történő tájékoztatására vonatkozó megállapodására hivatkozott. Ennek az ) 1955. augusztus 2-án létre-} jött megállapodásnak értei-1 méhen, amennyiben az egyik fél szükségesnek tartja, hogy a tárgyalások menetéről tájékoztatást nyújtson, előre értesítenie kell erről a másik felet. Január 12-én értesítettem az amerikai felet, hogy a kínai' fél nyilatkozatot kíván ten-' ni. így tehát Johnson nagy-' követ jól tudja ezt. Ezért a kínai fél lépései teljesen megfelelnek a megállapodás feltételeinek, viszont I Johnson nagykövét nyilat-í kozata indokolatlan. A kínai fél nyilatkozata! megvilágítja a helyzetet és számot ad a tárgyalások ‘alódi állásáról. Ez a- nyilatkozat egyáltalán nem íéf- t díti el a tényeket, hartem ellenkezőleg, megcáfol és ' megszüntet a kínai-amerikai tárgyalások menetéről eddig terjesztett mindenféle ferdítést. Reméljük, hogy a továbbiakban a tárgyalások nem fognak elhúzódni, ami lehetővé teszi a gyors megállapodást. Ellenesetben, továbbra is táiékoztatni fogjuk a közvéleményt a tárgyalások menetéről. Moszkva, (TASZSZ.) — Moszkvában a nagy Kreml palotában január 20-án megkezdődött a szűz- és parlagföldek hasznosításában kitűnt komszomolisták és fiatalok értekezlete. Az értekezleten a szűzföldeket hasznosító valamennyi terület több mint ezer képviselője vesz részt. Az értekezletet Alekszandr Seljepin, a Komszomol Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a párt hívására, szivük parancsára a szűzföldekre utazó fiatalság tesz most jelentést sikereiről. Alekszandr Seljepin hangsúlyozta, hogy a szűzfölKedden kerül sor az új francia nemzet- gyűlés elnökének megválasztására és a Faure-kormány lemondására Elsenhower felkérte Walter George szenátort, hogy tekintse át Tele az Egyesült Államok külpolitikáját Washington, , (MTI). Az AFP jelenti: Eisenhower elnök pénteken felkérte Walter George szenátort, a szenátus külügyi bizottságának elnökét, hogy tekintse át vele az Egyesült Államok külpolitikáját. George szenátor bejelentette, hogy hétfőn felkeresi Eisenhower elnököt. Párizs, (MTI). Az új francia nemzetgyűlés kedden délután 3 órakor kezdődő ülésén kezdi meg politikai tevékenységét. Ekkor kerül sor az új nemzetgyűlési elnök megválasztására. Az elnöki tisztségre 4 hivatalos és 1 félhivatalos jelölést nyújtottak be. A nemzetgyűlés elnökének megválasztása után Edgar Faure benyújtja kormányának lemondását. A Faure-kormány — mint ismeretes — 1955. február 23-án alakult meg és a nemzetgyűlés november 30-án 100 szavazattöbbséggel szavazta le. A parlament folyosóin a legvitatottabb kérdés az új miniszterelnök személye. Általában azt hiszik, hogy a köztársasági elnök Guy Mólletnek ajánlja majd fel a miniszterelnöki tisztséget, s már csak másodsorban emlegetik Mendes-France nevét. Egyes értesülések szerint bármelyikük legyen is miniszterelnök, a másik a külügyminiszteri tisztséget tölti majd be. Ezeket az értesüléseket a szombati Ex-j press megerősíti. Amennyiben Guy Mojlet vagy Mendes-France miniszterelnök jelölöltsége meghiúsulna, lehetségesnek tartják, hogy a köztársasági elnök Phlimlinnek vagy Pinaynak adhat kormányalakítási megbízatástdeli termővé tétele bekerül a' Komszomol, az egész szovjet ifjúság nagyszerű tetteinek krónikájába. Az új földeken a mezőgazdasági termelés új mesterei nőttek fel. Közülük több mint kilencezret tüntettek ki a Komszomol . Központi Bizottságának „az új. földek termővé tételéért’’ elnevezésű jelvényével, ötezren lettek az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás részvevői. Alekszandr Seljepin beszámolójában nagy figyelmet fordított a szűzföldeken létesülő új lakótelepek építőire. Az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg Ivan Benyegyiktovnak, a Szovjetunió szövhozügyi miniszterének beszámolóját, amely sok érdekes számadatot és tényt tartalmazott. A szovhozok két esztendő alatt 13.640.000 hektár szűz- és parlagföldet tettek termővé. 425 új, nagymértékben gépesített gazdaság létesült. Egy-egy ilyen gazdaságnak átlagosan 20—25.000 hektár szántóterülete van, amelyeken 400—500 ember dolgozik. A sztyeppéken létesült szovhoz lakótelepeket kórházakkal, bölcsődékkel, klubokká}, • üzletekkel stb. látták el. A szovhozügyi miniszter részletesen beszélt a szűzföldekre érkezettek hatalmas hadseregének munkahősiességéről. — Több mint 300.000-ren érkeztek az új földeket termővé tevőszov- hozokba. Az új földek termővé tételében végzett jó munkájának elismeréséül 65 új szovhoz, többszáz brigád és többezer kiváló dolgozó vehet részt az össz- szövetségi mezőgazdasági kiállításon. A szúzföldek vidékén a kolhozok és szovhozok több mint 30 millió hektár szűz- és parlagföldet szántottak fel és vetnek be ez év tavaszán. 1956-ban a szovhozoknak a tavalyinál 2.3-szer több szemesterményt, legalább 24 százalékkal több burgonyát és főzelékfélét, 50 százalékkal több sertéshúst, 40 százalékkal több tejet kell be- szolgáltatniok. Az értekezlet részvevői meghallgatták Vlagyimir Mackevicsnek, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének beszámolóját is. A beszámolók után a szűzföldek ifjú meghódítói, traktor-bngádveze- tők, kombájnosok, mezőgazdászok, építők, mérnökök szólaltak fel. Arról beszéltek, hogyan teljesítik Iazokat a hatalmas feladatokat, amelyeket a kommunista párt a szűzföldek termővé tételében a szovjet ’ ifjúság elé tűz. (folytatás a, 2, oldalról.) zalék bírságot kellelt még fizetnie. Csupán az elmaradt kamatokért járó bírságokból 1931-tol 1934-ig sok tízezer pengő folyt be az amerikai tőkések (monopolisták) zsebébe. Az amerikai imperializmus mai fejlődése is bizonyítja ezt más tőkés országok példáján, Amint látjuk, ez már egészen más, mint az elaprózott és egymásról nem tudó vállalkozók szabadversenye. A kon- kurrencia odáig fejlődött, hogy megközelítőleg számba' vették a monopóliumok egy egész ország nyersanyagforrását (olaj lelőhelyeit stb.), sőt, mint láttuk, más országét is, s az egész kapitalista világét. A nyersanyagforrások megszerzésére irányuló amerikai politika eszköze az , úgynevezett Nemzetközi Nyersanyag Szervezet is. Ezt a szervezetet az Egyesült Államok és Anglia kormánykörei titkos megállapodás alapján hozták létre azzal a céllal, hogy az agresszív Északatlanti Blokk érdekében foglalkozzék a nyersanyagok termelésének, elosztásánál!: és felhasználásának kérdéseivel. Az amerikai monopóliumok arra számítottak, hogy e szervezet közreműködésével kezükbe ragadhatják az ellenőrzést a többi tőkés ország nyersanyagforrásai felett. Az amerikai monopóliumok étvágyáról és terjeszkedéséről képet kaphatunk a Nemzetközi Nyersanyag Szervezet jelentése alapján. Több mint 18 azoknak a tőkés országoknak a száma, melyeknek fontos nyersanyagforrásaira a világ legnagyobb monopoltőkései, az amerikaiak vetetek ki hálójukat. hogy az anarchia, a szerveinek nyersanyagokat 'fogyasztanak, vagy tőkéiket külföldi kitermelő iparba; fektették és érdekükben áll a megfelelő nyersanyagokra megállapított beho- | zatali vámok csökkentésé. 1 Ez is mutatja, hogy a monopóliumok között kutyamacska barátság van. Egyik iparág monopolistái sem akarják megfizetni a másik iparág monopolistái által meghatározott magas monopolárakat és arra törekszenek, hogy letörjék ezeket a monopolárakat. Ilyen úton — ha másképpen nem megy — behatolnák ezekbe az iparágakba ás így próbálják versenyverseny — . állapítja meg Lenin — hallatlanul éles (normákat ölt. Ez a lakosság, a dolgozó tömegek 99 ] százaléka számára azt jel-lenti, hogy a vállalkozó } szellemet, az energiát, a I merész kezdeményezést : brutálisan elfojtják: hogy a | versenyt pénzügyi ■ szálhá- ! mosság és zsarnokság vált- ' ja lel. Mindezekből azt kell látnunk, hogy nem csak a verseny szülte a monopóliumokat, mint ahogy azt I láttuk, hanem a monopó- i liumok maguk is szülik a ! versenyt, a konkurrenciát, a harcot a . kapitalisták között, még' hozza hatékoA jelentés felsorolja, hogy az amerikai monopolisták külföldi tőkebefektetéseikhez milyen feltételeket követelnek: 1. A nyersanyag- források kiaknázására kizárólagos és korlátlan jog. 2. Uralkodó szerep az illető ns'ersanyagki termelő vállalat vezetésében. 3. Az egész nyereséget annak az amerikai tőkésnek kell kézhez kapnia, aki a tőkéjét az illető vállalatba befektette: a tőkés a nyereséggel belátása szerint rendelkezhet. 4. Azokat a feltételeket, amelyek mellett az amerikai vállalkozók a nyersanyagforrásokat kiaknázzák, az illető ország helyi hatóságai „önkényesen vagy váratlanul” nem változtathatják meg. Nyilvánvaló ezeknek a .feltételeknek” kizsákmá/ció és megalázó jellege. Lényegében az Egyesült Államok monopóliumainak a diktátuma ez, mely a többi tőkés ország kormányától teljes behódolást követel az amerikai tőke előtt. Az SZKP XIX. kongresz- szusán a párt Központi Bi- i zottsá«»énak beszámolóié-, ban Malenkov elvtárs rámutatott arra, hogy az „amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája szükségszerűen kiélezi az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közötti ellentéteket...” Nyilvánvaló, hogy ezek az ellentétek arra vezettek, hogy nyilt harc indult meg ’ az amerikai és a többi tőkés ország monopolistái között az ásványolaj, színesfém, vasérc, szén stb. forrásokért és felvevőpiacokért A kaoitalizmus védelmezői a polgári közgazdászok és a jobboldali szociálde- jmokraták azt hirdetik, hogy ! a monopolkapitalizmusban I megszűnik a , verseny, s zetlenseg helyett a tőkés gazdaságot a szervezettség jellemzi. Lenin elvtárs munkájában megcáfolta ezt s azóta is meghazudtolják a tények, az élet ezeket a tőkéseket kiszolgáló lakájokat. Az imperializmus korában a szervezetlenség, j a verseny nem csökken, hanem ellenkezőleg, növekszik. Növekszik, még pedig először a monopóliumok és ; a monopóliumokon kívüliek ! között. Miért? Azért, mert j tiszta monopolkapitalizmus i ■sehol sem fejldött ki és i nem is fejlődhet ki. A monopóliumok mellett főleg olyan iparágakban, amelyek nem eléggé koncentráltak, rengeteg önálló kis- tőkés vállalat van. Ezek ugyan a. monopóliumok nyomása következtében állandóan pusztulnak és tönkremennek, beolvadnak a monopóliumokba, de ugyanakkor új és új kistő- kések keletkeznek miután fennáll a kisárutermelés. is. Közöttük tehát a harc és a verseny állandó és egyre élesebbé válik. Élesedik a harc a monopóliumok között is, egyes ’párásakon belül is, de egyes iparágak között is. Ezt mutatja a Nemzetközi Nyersanyag Szervezet jelentése. amely beszámol az Egyesült Államok tarifa- politikájáról. Ez ,az amerikai monopolista csoportok közötti harcot tükrözi vissza: az egyik csoporthoz azok a monopóliumok tartoznak. amelyek az Egyesült Államokban, nyersanyagokat termelnek ki és amelyek érdekeltek az azonos importnyersanyagokra fennálló tiltó tarifák fenntartásában; a másik csoportot pedig azok a monopóliumok alkotják, ametársaikat az árak csökkentésére kényszeríteni. így a nagyobb, profit érdekében folyó harcban jöttek létre és jönnek létre az imperializmusban az úgynevezett „kombinált trösztök”, amikor egy-egy tőkés monopólium már nem csak egy iparég termelésének döntő részét tartiá kezében, hanem uralma kiterjed sok iparágra, vagy több árura, cipőre, autóra stb. Ilyen volt nálunk a felszabadu- ’ás élőtt a Balta cipőtröszt. Igen érdekes és új jelenség, hogy kiéleződik a monopóliumok között a harc az új iparágak létrejöttével is. Versenyben állanak 'gymással a vasúti és a ■ gépkocsi . szállítás monopó- ’’umai, a műgumi és a természetes gumi iparágak monopóliumai, a műselyem , : mászates selyem iparágak' rhonópól'umai. Ismerete'- hogy ma az Amerika’ Egyesült Áramok szén és villamossápi monopóliuma, az atomenergia békés felhasználásának legádázabb ellenségé, A nyabban, hatványozottabban élesebb formában, mint a szabadversenyes kapitalizmus idején. A szervezett kapitalizmus elmélete tehát nem egyéb mint szépítgetése a kapitalizmusnak. A monopóliumok, amint láttuk, nem szüntetik nieg a vesenyt. A monopóliumok uralma következtében a termelés ;eí veretlensége még jobban fokozódik és énnek következtében a gazdasági válságok még megrázóbbak bbek. A mai szemmel nézve ez ..;gy az amerikai monopolisták igyekeznek átállítani a termelést a háború, a fegyverkezés szolgálatára, a gazdaság milita- rizálására. Ez a törekvésük nem csak a saját gazdaságuk miíitárizálásában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a többi tőkés országokat is erre kényszerítik. Az Amerikai Egyesült Államok 1946—1950 közepéig annyit fordítottak ka-1 tonai kiadásokra mint azelőtt 1900—1911-ig, tehát mint 41 cv alatt összesen. Ezzel akarják biztosítani azt, hogy a válságból kikerüljenek és magas nyereséghez jusséinak. A Nemzetközi Nyersanyag Szervezet a jelentésében a .következőket írja: „A katonai nyersanyagkereslet felső határát. lehetetlen lerögzíte- ni...” Ez a felfogás jellemző az Egyesült Államok monopolistáira, akik az agresszió és a féktelen fegyverkezési hajsza révén igyekeznek elhárítani az elkerülhetetlen gazdasági válságot. Amint azonban tudjuk, éppen a monopóliumok uralma miatt nehezebb a kilábalás a válságból, hiszen a társadalmi termelés és az egyéni, tőkés elsajátítás mint a kapitalizmus alapvető ellentmondása a végsőkig kiéleződött. „A termelés társadalmasítása hatalmas méretekben haladt előre, ami akaratuk (a monopolisták — szerk.) ellenére és tudtuk nélkül, úgyszólván belerántja a kapitalistákat egy új társadalmi rendbe, amely átmenet a teljes szabadversenyről a teljes társadalmasításra — mondotta Lenin. Ez pedig azt jelenti, hogy a termelés nagyfokú társa« Malmivá válásával és a dolgozó tömegek forradalmi küzdelmének fellendülésével megteremtődnek az új társadalmi rend objektív feltételei az imperializmusban: hogy éppen ezért a legfelsőbb foka a kapitalizmusnak a monopolkapitalizmus, s ezért mondja Lenin, hogy a monopolkapitalizmus a szocialista íor- I radalom előestéje. Farkas Kálmán, N É P L IP
