Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

1036 január 3 í. csütörtök NÉPLAl' Sza kőlt'J-Sza Un (íti IFJÚ SAG Hűség a néphez, hűség a párthoz! Szóit a nótd mmdiq m. Ty Ünnepélyes tagköny resere i\y ír lúgoson Madarász Imre Léleksza­kadva rohant Babály Sán­dor után, ahogy meglátta bekanyarodni a Icultúrház- ba. — Engem is vegyetek be a DISZ-be, — szólt szem­lesütve. — Igaz, hogy még fiatal vagyok, de idejében el akarom kezdeni.., Addig fiatal az ember, amíg DISZ tag lehet... Nem igaz? Babály Sanyi a DISZ szervezet titkára nagy ko­molyan végigmérte a téli­kabátba bujtatott fiút, az­tán mint amikor a jégvirá­gos ablakot napsugár éri, úgy kezdett felengedni, ar­cára kirajzolódtak a hun- cutkás mosoly barázdái. Megveregette a fiú vállát, s annyit szólt félviccesen: — Szerencséd, hogy ilyen jószívű vagyok. Itt van fogd! De nemsokáig állta nevetés nélkül. Egy széles mozdulattal kezébe nyo­mott egy belépési nyilatko­zatot. Ez volt 7-én este, a 20... Micsoda nap... Töprengett a nyírlugosi DISZ szerve­zet titkára. Érdekes, eddig csak hallgatóba voltak ezek a legények. Most meg úgy jönnek, mint a jókútra. Sa­nyikéin adjál egy belépési nyilatkozatot. Sanyikám mikor kezdődik a sakk- bajnokság? Sanyikám, nincs egy jó könyved? Na itt van már megint. Nem ért rá végig gondolni az eseménydús napot. Újabb fiatal toppantott előre. — A DISZ titkár igyekezett kedvesen fogadni a látoga­tót. Tekintettel arra is, hogy lány volt ez — Má­tyás Ilona — a Rákosi Termelőszövetkezetből jött, egyenesen a titkárhoz. — Aztán siess, mindjárt kezdődik az ünnepi tag­gyűlés, — kiáltott a lány után — ott legyél időben, mert a taggyűlésen kapod, meg a DISZ tagkönyvet. Egy óra múlva a DISZ szervezet titkára már ott ült az elnöki asztalnál, a DISZ fiatalok és a meghí­vott vendégek előtt. Ünne­pi köszöntőt mondott, majd a DISZ szervezet működé­séről beszélt. A hallgatók érdeklődéssel lesték minden szavát, várták mikor szedi már elő az új bordópiros tagkönyveket, mikor olvas­sa a neveket. De még nem ez volt a soron. Hadd gyűljenek még, hiszen minden percen jön­nek, már alig férnek a nagy kultúrteremben. Jól töltik a szünidőt a tiszateieki iskolások A tiszateieki iskolában szeretettel foglalkoznak az iskolásokkal a téli szün­időben. A tantermet, ahol a foglalkozásokat tartják, rendszeresen. fűtik és taka­rítják. Á gyermekek elme­sélik élményeiket; a név­napi estéket, és szilveszte­ri mulatságukat. Szívesen ismerkedtek a pajtások a számolással, az álattannal, a takarékosság kérdésével és hazánk fejlődésével is. Nem tanítás ez, több an­nál; a pajtások szünidei ta­lálkozása két-három öröm­teli órára. Számolnak, ol­vasnak, beszélgetnek, da­Hogyisne jöttek volna a fiatalok, mikor még a ma­mák is ott üldögéltek. Még- hogy a mamák, de a pa­pák is. Sőt még a nagypa­pák is... Az öreg Mészá­ros Ferenc feleségestül és kis unokájával Józsikával együtt ott pipázgatott a ti­zedik sorban. Néha meresz- gették a nyakukat a fele­ségével, mert onnan nem lehetett látni a pirult arco­kat, amikor sugárzó szem­mel, boldogan átveszik az új DISZ tagkönyveket. Valami hiba történhetett, mert egy pillanatra feszült csend támadt. Egy nevet ismételtek, immár har­madszor. — Bálega Miklós:.. Itt van? Nem szólt senki. Egy pillanatra mindenki szétte­kintett, kereste, hogy hol lehet az a fiatal, hiszen mindig itt szokott lenni, csak pontosan most maradt volna távol, amikor tag­könyvét kellene átvenni. Hogyan történhetett ez. Mindenesetre, nem szép do­log... Valahonnan a sor végé­ről egy csengő gyerekhang tör utat. — Most van az esküvője! Magasra csapott a nevetés, suttogás, a sorok között. Ezt igazán meg lehet érte­ni, és meg is lehet bocsáj- tani, mert mással is előfor­dulhat. Nincs itt más teen­dő, mint a DISZ fiatalok j nevében sürgősen sok bol­dogságot és sok szerencsét kívánni a távol lévő fiatal- párnak ... Két asztalnál osztották a DISZ tagkönyveket. Az egyikei valósággal ellepték a serdülök, — az új belé­pők, — akik a taggyűlésen határozták el, hogy belép­nek a DISZ szervezetbe. Az ünnepélyes DISZ tag­gyűlésen 60 fiatal állt fel, és kérte a taggyűlés részt­’ vevőit, hogy járuljanak hozzá DISZ tagságukhoz. Fekete Jolánka az édes­anyja mellett ült. ö már megkapta az új DISZ tag- könyvet. Lapozgatta, néze­gette, tetszett neki az új, ízléses bordópiros tagsági­könyv, amelybe az 6 nevét rajzolták bele szép, írott betűkkel. Boriska néni hamar ki­mondta, amit érzett a mel­lette lévő asszonyoknak: — Én ezután engedem Jolikát a DISZ-be, hadd jöjjön akár minden este. Itt jó helyen van, meggyőződ­tem róla, hogy itt csak jót tanulhat. Egy pillanatra újra csend lett, a titkár bezárta a tag­gyűlés . hivatalos, részét, sl útravalóul a DISZ szerve- • zeti szabályzatát olvasta fel, \ hogy a fiatalok ezután még | jobban megjegyezzék, hogy az új DISZ tagsági könyv még több felelősséget és kötelezettséget jelent. Amikor a Rákosi Terme­lőszövetkezet és a falu fia­taljainak közös kultúrcso- portja lépett a színpadra, ismét fokozódott a hangu­lat, vidámság. Pillanatok alatt átalakult a színpad egy kis falusi szobává, mint amilyen Nyírlugoson sok ven. A színjátszók a „Bú- jócska“ című színdarab harmadik felvonását adták elő, nagy sikerrel. így van ez. már rendjén. | Műsor után sok nevetés, • még több vidámság, és er- : re legtöbb esetben megszó- j lal a zene, táncra állnak a I lábak és a kultúrterem 1 padlóján keringenek a pá-1 rok. Közben a vacsora is elké- j szült, ott párolgóit a jó bor- ’ júpörkölt, incselkedően csil- j legott a piros bor, kézről-' kézre járt a süteményes ko­sár. Nem panaszkodhatott I senki, hogy nem birt tán- j cölni. Szólt a nóta réggé- j lig. A zenekar rázendített: \ „Most kezdődik, a most: kezdődik a tánc..." S szólt j a nóta reggelig. PÁLL GÉZA KONCZ KÁROLYr Utijegyzetek Kárpát-Ukrajnábói i, A vonat' lassan, ünnepélyesen haladt át a Tisza hídján. A mozdony pöfékelésével szinte együtt dobban a 19 fiatal szív. annak tudatában, hogy e pillanatok­ban a Szoyjéfunió területére érnek. Szinte látni lehet az arcokon a szemek csillogásán, hogy a 19 fiatal a magyar, ifjúság/küldöttei, egyet gondolnak, azt; hogy most e pálanatbari' régi óhajtott vágyuk teljesült. Én magam is a 19 egyik tagja vagyok, s az örömnek e perceiben észre sem veszem, hogy a vonat begördül a feldíszített Csap-i állomásra, ahol kipirult arcú KOMSZOMOL-isták és pionírok virág csokorral ke­zükben fogadnak bennünket. A találkozás örömére összeölelkezünk, s majd a kölcsönös üdvözlő szavak után autóbuszba szállunk, hogy megkezdjük tanulmány utunkat Kárpát Ukrajna kolhozaiban, szovhozaiban. A hangulatot még az sem tudja elrontani, hogy ködös, esős idő van. A KOMSZOMOL-istáknak. akiknek egy csoportja velünk együtt szállt az autóbuszba szomszé­daikkal ismerkednek, közben valaki küldöttségünk tagjai közül rázendít a DÍVSZ indulóra, s pillanato­kon belül magyar és ukrán nyelven, de egy szívvel száll a dal a kolhoz falvakon keresztül robogó autó­buszból, hogy „Egy a jelszónk a béke". Majd később a beszélgetések közben ismételten fel-fel csendült egy- egy magyar és ukrán, népdal. Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy há­rom KOMSZOMOL-istát ismerősként üdvözölhetek, azok közül, akik az Ukrán-magyar hét alkalmával itt jártak nálunk Szabolcsban. Boldogan válaszolok kér­déseikre, amikor az itteni ismerősökről kérdezősköd­nek. A beszélgetés közben, azonban ki-ki tekintek az autóbusz ablakán, ahogy a műúton Uzsgorod felé me­gyünk. Az első kép ami mindjárt szembe ötlik, hogy mindegyik faluba rengeteg sok az új lakóház, szinte azt hinné az ember, hogy csupa új település. A későb­bi napokban megtudjuk, hogy a Szovjetuniónak a leg­fiatalabb területén a. felszabadulás utáni 10 év alatt 23000 lakóház épült. Azt megelőzően 50 év alatt sem épült ennyi. De nem akarok a dolog elé vágni mivel a következő cikkekben majd úgy is leírom a 10 na­pos tanulmány ütünk tapasztalatát. Elöljáróban még csak annyit jegyzek meg, hogy a kolhozokban, szovho- zokban, gépállomásokon, műsoros estéken, múzeum­ban iskolákban és mindenütt ahol jartynk, szemtanúi voltunk annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet Kár pát Ukrajna népe a felszabadulás óta elért. Ugyanak­kor azt is láttuk, hogy az ukrán, magyar és román nyelvű lakosság, akiket a múlt rendszerben e te­rületen annyiszor igyekeztek uraik egymás ellen uszítani, ma együtt, egy akarattal építik, formálják saját boldog jövőjüket. A Sztálini nemzetiségi politika diadalát, mutatta az a tény is, hogy a Kárpát Ukraj­nai terület ifjúságának kulturális seregszemléjén — melyet alkalmunk volt megnézni — úgy olvadt egy­másba az ukrán népdal a magyar csárdással, és a román népi muzsikával, mint a rét sokszínű- tarka vi­rága. Amit itt eddig leírtam az csupán egy-egy moz­zanat az első nap élményeiből. Igyekszem, hogy a kö­vetkező írásokban legalább egy-egy részét adjam át a megyei ifjúságának, azoknak a gazdag tapasztalatok­nak. amit Kárpát Ukrajnában 10 napos utunk alkal­mával szereztünk. 24 pár régsí as össseírásí Új fehértón A 48. szélességi Tok táján A megyében a decemberi bénán folyamén 1906 DISZ-iagot vettek fel lóinak, játszanak, önfeledt gyermeki örömmel. Este sem üres az iskola. 5 óra után jönnek a disz- isták, a Petőfi iskola hall­gatói. Előadás után tánc- próba van, gyakorolják a teleki párostáncot. Balogh László nevelő tangóharmo­nikájának vidám ritmusá­ra, dobbannak a lábak, és cseng a dal. Kilenc óra táj­ban csitul el az iskola, j zamennek a lányok és le-1 gények. A szünidőben is I még jobban megszerették1 az együttlétet, az iskolát. Kertész Sándor, Tiszatelek A 48. szélességi fok táján foglal el Szabolcs megye egy kis darabkát a földgömb északi- féltekéjéből, — így tanítják az iskolában. Eb­ből egyenesen következik, hogy január elején nideg idő járja felénk. Öregapatn sem hallott olyat, hogy új év tájékán fürdőzők jártak volna a Tisza mentén. Mégis van olyan községi tanács, amelynek vezetői — nem tudni miért, nem akar­nak tudomást szerezni er­ről. Nem kell megijedni, az utcán azért nem járnak ingujjban. Á dehogy. Utazzunk el Tiszavasvá- riba. öltözzünk fel jó me­legen. Ne feledjük el, hogy január elején a 48. fok tá­jékán hideg van. Néhány perccel múlt 5 óra. Fiatalok gyülekeznék. Meleg DISZ-helyiség kul­túrotthon várja őket — gondolná az ember, s jogo­san, — egy 16 ezer lelkes j községben. Nem? Az általános iskola eme-1 letes épülete előtt a sze- j merkélő havas esőben áll-, dogálnak a fiatalok. Le- j he.nek vagy harmincán.! Csillogó szemű fiatalok, j Fiúk és lányok, DISZ-tagok. j Valamennyien. Vidám beszélgetés, fel- j fel hangzó kacagás élettel | tölti meg az utcát. Álljunk i csak közéjük.. Ügye jó ve- j lük lenni? A közösség me- i lege érződik közöttük. Tűz' lobog bennük a tudás és.j művelődés után. Néhány; percre elfelejtjük, hegy a 48. fok tájékán hideg is szokott lenni. — j^fit beszélnek? —hall­gassuk meg. — A Petőfi iskolára jöt­tem — mondja egyik pi­rosképű lány. — Várok még -— teszi hozzá. — Én színdarab próbára jöttem, nem mehetek még haza. Mi lesz, ha édes-1 anyám élőit nem fogjuk j jól eljátszani. Ezek bizony komoly ér- ! vek arra, hogy maradja-■; nak. Én sem lennék kü- j íönb. Oldalról a fázósabbak! lassan kihúzódnak a sarki; villanyfény fény kévéjéből. Hazamennek. Őket hiába várja ma a Petőfi iskola, s a szereppróba. Vajon igaza van a jelentésnek: „A .fia-! talck Tiszavasváriban nem j szívesen járnak a DISZ-! be?” — ez jut eszembe. Az égjük 16 év körüli lányt kézenfogva viszi haza az édesanyja: Mi. lesz va­jon odahaza? Elengedi-e mégegyszer a lá-yát a DISZ-be? A többség még mindig vár. Dacolnak az idővel. — Beszéd közben szájukból dúsan árad a lehelet pá­rája. Sőt újabbak is jön­nek. Nem gondolnak a 48. j szélességi fokra. Kérdésünkre elmondják, j hogy DlSZ-heiyiségük nincs.; A jó szervezeti élet kiala- j kutasának, a közös szóra- i kozásnak es tanulásnak j egyik gátja ez. Már hóna- ■ pok óta így áll a dolog. Menjünk el a tanácshá- zárá. Jól fűtött szoba fo­gad. Markovics elvtárs, a tanaca vb. elnöke sajnos „házion kívül”. Vele most nem beszélhetünk. Később a korcsma előtt visz el utunk. Kíváncsiság­ból benézünk ide is. Itt is kellemes meleg fogad. Ügy látszik, csak az ifjúsággal kapcsolatban feledkeztek meg arról, hegy a 48. fok tájékán vagyunk. Fiatalo­kat is látunk itt. Forralt bort isznak éppen.-- Jöjjenek velünk Pe­tőfi iskolába, vagy szerep- próbára — szólítjuk meg őket. — Egy csatlakozik is hozzánk.- Nagy utánjárással végre sikerült megszerezni az MSZT-helyiséget és Gál Az újfehértói DISZ-szer- ’ vezetber, 24 fiatal végzi a j tagok összeírását; Januári 10-re több mint 270 fiatalt írtak össze. 15.-re három­száznál is több fiatal ösz- szaírására számítanak. A DISZ-szervezet ezzel a munkával egyidőben gon­doskodik a fiatalok szóra­kozásáról is. Vasárnap pél­dául házi asztalitenisz ver­senyt rendeztek melyen a győzteseket megjutalmaz­ták. igazgató elytárstól a nevelői1 szobát. A táncpróba után a; kultürházat is. F.űtetlen j persze mindhárom. Vasvá- j riban úgy látszik, ez marj szokás. Kárászáé és Tátrainé, két: lelkes fiatal pedagógus —' propagandisták . segítségével végre megindul a munka, j 30 fiatal és két ifjúsági ve- j zető dideregve, de forró: szívvel kezd munkához. Mi pedig .alaposan össze­fázva térjünk vissza ottho­nunkba. Igyunk meleg teát a jól fűtött szobában. A 48. fok tájékán mégiscsak hi­deg van télen ... Kérdezzük meg, — mi­előtt a meleg ágyba feküd- \ nőnk — a helyi-tanács ve-I zetőit: Mi a véleménye ta­pasztalatainkról? — Úgy mondjuk a lányunknak, hogy a vejünk is értsen belőle. Nyugodtan felelhet Ibrány, Tarpa, Tiszadob és még egy jó néhány tanács vezetősége is erre. Akinek inge, vegye magára. 1 K. Zoltán Mihály. Szabclcs-Szatmárban a DISZ-tagok összeírásának során a decemberi hónap folyamán 1300 fiatalt vettek fel az ifjúsági szervezetek­be. A legszebb eredményt a vásárosnaményi járásban érték el a fiatalok, ahol 381 fiatal, közöttük 189 lány kérte felvételét a DISZ-szervezetbe. A járási bizottság Beregsurány köz­ségben ebből az alkalomból a termelőszövetkezeti fia­talok számára találkozói szervez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents