Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

4 NÉPLAP 1958 .január ti, seetűa ASSZONYOKNAK LÁNYOKNAK Tanulnak a nagykállói járás asszonyai 48 olvasókörön tanulnak a nagykállói járás MNDSZ asszonyai az oktatási év megkezdése óta. Ezek az olvasókörök rendszeresen megtartják foglalkozásukat. Munkájukhoz sok segítséget adnak a központ által kül­dött anyagok, és a hallga­tók szeretik ezeket a köny­veket. Bár az olvasókörökön jó munkát végeznek az MNDSZ aktívák és az MNDSZ tagok, a szabó-var­ró, kötő-horgoló, és foltozó szakkörökről nem mondhat­juk el, hogy eredményesen dolgoznának. Nagykállóban működik jól a szabó-varró tanfolyam 25-30 résztvevő­vel. Balkányban 9-én kez­dődött egy horgoló szakkör, Kállósemjénben pedig 13- re tervezte az MNDSZ a szabó-varró szakkör bein­dítását. Geszteréden fonó estéket szerveznek, ahol horgolnak és foltoznak az asszonyok. Szakolyban Bor­osai Gyuláné vezeti az ol­vasókört és összekapcsolta a felolvasásokat a horgoló szakkör munkájával. Kol­lektív mozi látogatásokat is szerveznek. Nem jó a szervező munka Biriben. A szabó-varró tanfolyam még most sem indult be, pedig olyan aktivistára, mint Krajnyák Erzsébet elvtárs­nő lehet számítani. Az oktatási munka mellett január első napjaiban már megkezdődtek az MNDSZ vezetőségi ülések a nagy­kállói járás községeiben. Ezeken a gyűléseken a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kákról, a termelőszövetke­zetek megszilárdításáról és fejlesztéséről beszélnek az asszonyok. A balkányi MNDSZ 50 békegyűlés meg­tartását és 400 dolgozó pa­raszt család látogatását vál­lalta, akiknél a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­ről beszélnek, másrészt a termelőszövetkezetek helyi eredményeivel igyekeznek meggyőzni a dolgozó pa­rasztokat a nagyüzemi gaz­dálkodás helyes útjáról. Az asszonyok versenyt indítot­tak „Kiskert“ és „Keltess több baromfit“ címmel. A „Kiskert“ mozgalom célja minél több korai zöld főze­léket biztosítani a háztar­tásnak, kinek lesz szebb virágos kertje? A „Keltess több baromfit“ mozgalom célja baromfi állományunk szaporulatának megsokszo­rozása és természetesen itt is cél: kinek tisztább, ren­dezettebb a baromfi udva­ra, ketrece. SÖRÉS SÁNDORNÉ, a nagykállói járási MNDSZ elnöke. A III. kerületi MNDSz szabó-varró tanfolyam záró-vi zsgá j ár ó I Két évvel ezelőtt indult meg a nyíregyházi III. kerü­leti MNDSZ-ben a szabó­varró tanfolyam. Akkor még nem voltak sokan. Az­óta 72-re emelkedett a lét­szám. A napokban tartotta a másodéves tanfolyam a záróvizsgát. A résztvevők lelkesen készültek erre az ünnepre. Plachta Istvánná, a tanfolyam vezetője irányí- •ísával a hallgatók bemu­tatták: mit tanultak ezeken a foglalkozásokon. A tan­folyam résztvevőinek mun­kából kiállítást is rende­zett az MNDSZ. A kiállí­tás anyaga bizonyítéka an. nak: mennyire gazdaságos és célszerű, ha egy háziasz- szony saját maga is meg tudja varrni a ruháját, vagy a család fehérneműjét. — Eleinte kis babaruhákon ta­nultak varrni és ez nagy segítséget adott ahhoz, hogy később nagyobb anyagból szabjanak blúzt, szoknyát, kötényt, vagy kosztümöt. Széplaki Istvánné, az egyik háziasszony a követ­kezőket mondta a szabó- varró tanfolyamról: — Sajnálom, hogy tavaly nem jöttem el a tanfolyam foglalkozásaira, de az idén úgy érzem, pótoltam sok mindent. A férjem eleinte Igyekeztünk a foglalkozáso­kat a közösség szempontjá­ból is hasznossá tenni. Fel­olvasásokat tartottunk a központ által küldött okta­tási anyagból és nagy klasz- szikusaink műveiből. Látszik, hogy a III. kerü­leti MNDSZ eredményes munkát végzett. Ezt bizo­nyítja az is, hogy már most új tanfolyam megindítását tervezik. A záró vizsgán amellett, hogy bemutatták a hallga­tók mit tanultak, kultúr­műsorral is szerepeltek. Eh­hez segítséget adott a házi­ipari szövetkezet ténccso- portja és a tűzoltó színját­szók. A tiszavasvári gyerekek vidám vasárnapja Szokatlan emberek men. tek vasárnap Tiszavasvári fő­utcáján. Valamennyien a kul- túrotthonba igyekeztek. Arcu­kat fekete álarc takarta. — Jé! Nézd anyukám, az meK Ludas Matyii — kiáltott fel a kis Szabó Laci és a Itul- t.úrház felé igyekvő gyerekre mutatott, aki egy ludat terelt maga előtt kiDányvázva. A másik oldalon Csipkeró­zsika igyekezett kecses léptek­kel szintén a kultúrotthon felé. Jobbról egy katonatiszt öreg édesanyjával lépett be a ka­pun. csodálatos, az öregasz- szonv nagyon könnyedén mez. gott. Amott meg egv cigány- aszonv libegett rózsás szoknyá­ban, felén szép kázsmrr kendő­vel. Pár lépésre ep.v kis török fiú követte öt. csak úgy csil­logtak a turbánjára tűzött ék­kövek. De mi történhetett itt. hogy ilyen karneváli felvonulást rendeznek a tiszavasvári általá­nos iskolások? Talán a szün­idei programjukban szerepel a jelmezes bál rendezése? Nem. egyszerűbb a magyarázat: az MNDSZ a szülői munkaközös­séggel karöltve, leimezes dél­utánt rendezett az általános iskolások részére. Ezért terel, gette Ludas Matyi — aki nem más. mint egyik VII. osztályos út.törö — a libáját a kultúr­otthon felé. A teremben szines kén fo­gadta a kivánesiakat. Nagy­szerűen érezték manókat a ,.szabad3ágos“ tanulók. A han­gulat vakáeiós. igazán vidám vett. * Ezt a kedves, szórakozás­sal eltöltött délutánt a szü­lőknek és a vasvári MNDSZ asszonyoknak köszönhetik a gyerekek. A Jelmezes délután méltó befejezése volt az aján­dékozás. Mindegyik álarcos gve­rek nyerhetett a sorsoláson írószereket, tanszereket és édes­séget. Nem rs felejtik el ezt egyhamar. fíjóitUa (SánHőrné nem síit kenyeret — Valikám, a krumplit készítsd el. A lisztet meg ne felejtsd el elvinni, mert nem lesz elég a kenyér. A házra is vigyázz! így búcsúzott néhány napja egyik reggel Csonka Sándorné, a nyírbátori Le­nin Termelőszövetkezet tag­ja 11 éves kislányától. Már el is indult, mikor kislánya utána szólt: — Édesanyám, hány ke­nyérre való lisztet vigyek? — Elég lesz most, ha hár­mat hozol. Kedves, mosolygós asz- szony Csonka Sándorné. Boldog, négy szép gyermek édesanyja. Kislányára kü­lönösen büszke. — Valóságos kis háziasz- szony már — mondja büsz­kén. — Rá lehet bízni min­dent. De a kenyérsütést nem fogja megtanulni, haI igy megy, — mondja nevet­ve. Augusztusban őrlettünk, azóta nem is sütöttem ke­nyeret. Ügy cserélem liszt­ért. Ha sütök, kiesik egy napom itt a tsz-ben. Nálunk majdnem 40 forint egy munkaegység értéke. Jövő­re meg még több lesz. Nem éri meg, hogy a kenyérsü­téssel töltsék el egy napot. Most még van csomózni va­ló, aztán kukoricát morzso­lunk, meg zsákokat javí­tunk. A kenyér meg jó amit a boltban adnak. Sze­retjük és mindig meg is kapjuk időben. Lisztünk pe­dig van bőven, cserélhetek. Hiszen 28 mázsa kenyérga­bonát kerestem a 430 mun­kaegységemre. Nagy gon­dot vett le ez az intézkedés az asszonyok válláról. Nyu­godtan dolgozhatunk. HALMAI TIVADAR. Hírek a Szov«eHim&$éj „Varratlan ruhák" Lvov. A helyi áruház vá-: sárlói gyakran látogatják' meg az áruház ruhaosztá­lyát. A vásárlók itt íölpró- bálhatják az előre össze-1 férceit ruhát. A szabó meg­nézi, megjegyzi a ruhán a kívánt változtatásokat, öt nap múlva pedig a vásárló megkapja a kész ruhát. Igen népszerűek a csak kiszabott női ruhák is. A „varratlan ruhák” osztálya havonta 60—65.000 rubel értékű árut ad el. Mindig sok a vásárló és igen jól vélekednek a vásárolt áruk­ról. Ez év tizenegy hónapja alatt az áruház 160 millió rubel értékű árut adott el. Egy fiatal koftozparasztlány hőstette A „Szovjetszkaja Ku- bany” című Krasznodar ha­tárterületi lap hírt ad Lud­mila Szvoboda, a Sze- verszk-kerületi „IljicsUtja” kolhoz egyik fiatal tagjának hőstettéről. . . . November végén tör­tént. Az éjjeli felhőszakadás erősen felduzzasztottá az Afipsz folyót, amely kiön­tött medréből. A víz elárasz-. tással fenyegette az istálló­kat is. A lovakat csak úgy' lehetett megmenteni, ha: valaki átúszik a folyón. A 17 éves Ludmila Szvoboda levetette felső ruháját és nem törődve a veszéllyel, a folyóba vetette magát. So­káig kibídött a viharos je-: ges hullámokkal. Amikor az istállóhoz ért, látta, hogy a lovak már vízben állnak.! s hogy a Víz szinte percvől- percre - emelkedik. Lekan lá- rozta és egy magaslatra vezette a lovakat. Minde­gyiket megmentette. haragudott, amiért estén­ként nem vagyok otthon. Pedig elkészítettem neki a cA liétyyeemekes SzÉplaki JltiltlúLiié Üj oktatási anyagok je­lentek meg az MNDSZ köz­pont kiadásában. A „Cla­ra Zetkin“ című füzet a nemzetközi szocialista nő­mozgalom megalapozójának életével és munkájával fog­lalkozik. A „Nők az 1U48- as szabadságharcban“ című füzet Teleki Blanka, Ló­véi Klára, Karacs Teréz és a többi hős lelkű asszony tevékenységével foglalko­zik. * Az oktatási munka ered­ményessé tételét szolgálja a TTIT kiadásában megje­lent „Fegyelemre nevelés a családban“ című füzet, mely a szocialista gyermek nevelés problémáival fog­lalkozik. * A Szabolcs-Szatmári Fü­zetek sorozatban „Ismeret- terjesztés“ címmel jelent meg a harmadik brosúra. Ez a7. ismeretterjesztés és az oktatás formáival az előadások tárgyával foglal­kozik. Szilveszterkor a balkányi MNDSZ előadta Móricz: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című háromfelvo- násosát. mellyel nagy sikert arattak. Az előadás után reggelig tartó táncmulatsá­got rendeztek. Az MNDSZ tisztabevétele 3500 forint. vacsorát, befűtöttem a szo­bát, sőt most már azt is be tudom bizonyítani, hogy éredemes volt erre a tan­folyamra járni. Megvarrtam magamnak két ruhát és ez­zel megtakarítottam 150 fo­rintot. Bányász Józscfné, a kerü­leti MNDSZ elnöke úgy be­szél a tanfolyam résztve­vőiről, mintha valamennyi az ő lánya lenne: — Nem tagadom, féltünk egy kicsit ettől a tanfolyam, tói, mert azt hittük, nem lesznek hallgatók, de a vé­gén annyi jelentkező akadt, nem csak a kerületből és a városból, hanem vidékről is, hogy nem tudtuk felvenni őket. A tanfolyam résztve­vői közül sokan beléptek az MNDSZ-be, akik addig nem tartoztak a szövetséghez. A 72 hallgató közül legalább 50 lány és asszony olyan ügyesen megtanult szabni és varrni, hogy bátran rá­juk bízhatnánk egy-egy ilyen szakkörnek a vezeté­' A kemecsei és császár- szállási lányok már azt ter­vezgetik, hogy otthon szabó­varró szakkört szerveznek. Magastermetű, széles- vállú, örökké mosolygós­arcú középkorabeli asz- szony Széplaki Miklósné, a nyírgyulaji Petőfi TSZ MNDSZ szervezetének el­nöke. Senki nem monda­ná meg róla az első látás­ra, hogy hét gyermeknek adott életet. Pedig ennyi szájnak főz, szel kenyeret naponta, mossa a ruhákat. Nem szükséges elmonda­ni mit is jelent ez. Arról viszont érdemes egy két szót szólni, hogy mind e mellett, Széplakiné olyan asszony, akinek mindenre jut ideje. A kékszemű asszony va­lamikor, mint sok száz nincstelen tanyasi lány. Mándi Tibor kerekhalmi gazdaságában dolgozott, mint hónapos summás. A felszabadulás hozta meg számára az emberi életet. 1949. óta tagja az MNDSZ-nek, ezóta vált igazán társadalmi ember­ré, aki szereti a közössé­get. s mindent megtesz azért, hogy a nőszervezet gyarapodjék a téessben, S bizony gyarapszik is. Ám nemcsak a Petőfi asszo­nyai tagjai a szervezet­nek. hanem a kívülállók is. Szeretik, becsülik e sokcsaládos anyát, aki nem volt rest arra. hogy Szil­veszter előtt 7 kilométert gyalogoljon báli engedély­ért. — Talpraesett asszony — mondják róla sokan a termelőszövetkezetiek. S bizony amihez Széplakiné hozzáfog, azt tűzön, vízen keresztül viszi. Persze nem egyedül, hanem a többi vezetőségi tagokkal, Vén Benönével, özvegy Fülöp Istvánnéval, Seres Ilonával és a többiekkel. Hogy milyen okosak is az asszonyok, azt például bizonyítja, hogy nem csak olvasókört szerveztek, ha­nem ezzel együtt szabó­varró és sütő-föző tanfo­lyamat. Az első összejö- vetelen alig voltak 20-an. Bezzeg mikor megtudták, a többiek, hogy milyen szép dolgokat tanít Vén Benőné, akkor volt csak igazán jelentkező! Ma már 40-50 nő, vegyesen asszo­nyok és lányok járnak rendszeresen a tanfolyam­ra. Azt tervezik, hogy a tanfolyam végén kirándu­lást szerveznek, megtekin­tik hazánk néhány neve­zetességét. S „meghódí­tották“ a férfiakat. Simán János a Petőfi pártszervezetének titkára. Kiss János, a községi MDP vezetőség titkára se­gítik a tanfolyamot. Még a teaest megszervezésébe, rendezésébe is bevonták őket. Nem találtak volna jobb pénztárost B. Szőllö- si Jánosnál, a tsz elnöké­vel. rendezőknek pedig a két párttitkárt jelölték ki szilvesztert összejövetelü­kön. S hogy mi mindenre képesek az asszonyok a termelőszövetkezetért, azt mutatja a 64 éves Perényi Demeterné példája is. — Nem tudnék én már a téesz nélkül élni. Rosz- szul érzem magam, ha otthon kell maradni. In­kább este végzem a házi munkát, hogy itt dolgoz­zak. a közösségben. — Hogy dolgozik Szép­lakiné? — kérdezik tőle sokszor a kívülállók. — Hogy?... Jól! Több mint 1300 munkaegységet keresett a családjával. De ez még nem minden. Széplakiénak, meg a töb­bi asszonynak egyszer tudomására jutott, hogy a vezetőség be akarja zárni a kaput a belépni szándé­kozók előtt. A nő szerve­zetben mondták ezt el a kívülálló asszonyok, meg Széplakiné is hallotta a vezetőségtől. — Azt már nem! — robbant ki magából öz­vegy Fülöp Istvánné. S mi történt? Széplakiné elvlársnö vezetésével női agltációs brigádot szervez­tek, Munkába indult a női brigád, Esténként vendégelt ki ki a maga szomszédjánál. Széplaki- néra is jutott bőven fel­adat, Bényei Péter felesé­gét ..puhította“, az meg a férjél. Kaptur József 8 holdas dolgozó paraszt meg elő­ször azt mondta Széplaki­nénak: — Míg kétágú nadrág­ban járunk. én ugyan be nem lépek a tsz-be. — Hát azt már ne mondja Kaptur bácsi. Egyszer nem siker ült. Felkereste kétszer, há­romszor ... négyszer, Ahányszor kellett. Egyszer aztán igy állí­tott be Széplakiné. — Na nézze meg mit kaptunk. — S kihívta az egyéni gazdát, hogy meg­mutassa. mit keresett a téeszben. Az öreg elámult a cso­dálkozástól. Negyven mú­zsa gabona, több mint. ennyi burgonya, 20 má­zsán felüli kukorica tárult elé. Ezt látva, már nem tu­dott cllentállni. Még a közgyűlést sem varia meg, elment a tsz-be és aláírta a belépési nyilat­kozatot. Azóta is öröm­mel gondol Széplakinéra, aki asszonyi eszével, ked­vességével, beszédével, meggyőző szavával meg­mutatta neki a helyes utat. S így lépett még be 25 egyéni dolgozó a Pető­fibe. FARKAS KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents