Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

2 NÉPLAP 1956 január 8, vasárnap i Állattenyésztők tapasztalatcseréj e Sertéstenyésziési módszerem A felszabadulás előtt 36 évig voltam egyhuzamban uradalmi kondás. Nem nyújtott ez nagy életet, de a szükség hajtotta akkor az embert. Kilenc gyermek­nek adott a feleségem éle­tet, tartani, nevelni kellett őket. Nagyot fordult a sorom aztán. A földosztáskor 15 holdat kaptam, tekintettel nagy családomra. Gazdál­kodni kezdtem, egyéni módra, de nehezen akart ez sikeredni. Néhány év múl­va egyszer csak hallom, hogy termelőszövetkezetet alakítottak a községben. Én eleinte nem akartam közé­jük menni. Nagyon latol­gattam a dolgot. Közben többször is behajtottam Miskolcra egy-egy szekér krumplival a piacra. Egy ilyen nagy út közben, — 36 kilométer az ide, Tisza- dobhoz, — ért meg bennem a gondolat: nem csinálom ezt így tovább. Az asszony ellenkezett eleinte egy ki­csit, de aztán ö is megbé­kélt. Hanem tulajdonkép­pen az érlelte meg én- Dennem a szövetkezetbe való belépést, hogy hama­rosan szép csapat kondája lett a Táncsicsnak, amit én egyre inkább irigykedve néztem. „No várjatok csak, a kezem alá kerültök ti, de tudom, nem bánjátok meg” így gondolkoztam. Mert minden ember megtalálja egy ilyen közösségben a maga legkedvesebb akara­tát. És 1951 őszén, miután beléptem családommal együtt, nem azt mondták, hogy kondás, hanem azt. hogy sertésgondozó lettem. 25 darab mangalica kocá­ja és 60 darab fehér hús­sertése volt akkor a tsz- nek. Hogy mivel kezdtem a munkámat és milyen módszereim vannak — a több évtizedes tapasztala­tok alapján, — sorba lehet azt csak elmondani. Kez­dem a bugatással. Az a tapasztalatom, hogy legjobb a „kézből” való bugatás. Ez azt jelenti, hogy a kanokat nem enge­dem a Ronda közé, mert leverik egymást. Ezért bú­jtatáskor a kanokat külön hajtom egy-egy kocával. Ez a módja annak, hogy löbb legyen a „malacozás”. Vemhes állapotukban kü­lönösen vigyázok a kocák­ra, hogy meg ne szorítsa gymást. Szoros bejáratú helyeknél ez gyakran meg­történik, ami könnyen a malacok elvetélésével jár­hat. Fiadzás előtt a kocákat bezárom a keccbe. Szecská­zott szalma-almot kell ilyenkor alájuk- tenni, mert a gyenge malac különben belecsavarodna a szalmába. Amikor megkezdődnek a íiadzások, a malacokat lá­bába szedem el: ne nyug­talanítsák az anyát. A ma­lacoknak köldökzsinórját elvágom, a vágás helyét a ionnal fertőtlenítem. A fertőtlenítőszer felerészben jód, felerészben tiszta ben­zin keveréke. Fialás után a kocát lan­gyos vízzel tisztára mosom es hipermangánnal fertőtle­nítem. A malacokat pedig addig nem engedem any­juk alá, amíg annak emlőit híg gálicoldattal szintén le nem mostam. Négynapos kortól a ma­lacoknak kevés pörköltárpát szórok. Persze, ez még nem az etetés célját szol­gálja. Hiszen az ilyen korú malac egy-egy szemet vesz még csak a szájába rág­csálni. Ez a módszer az állkapcsok erősítésére való. A kocáknak, amikor azok szoptatni kezdenek, egy napra 2 kiló árpadarábol, 1 kiló kukoricadarából, 3 kiló főtt krumpliból és más­fél kiló korpából való ke­veréket adok. Ehhez jön még 5 deka só, meg 5 deka „Futor”. Tapasztalataim sze­rint egy szoptatós koca napi kosztjául ez vált be legjobban. A malacok erősödésével természetesen erősebben kosztolom az anyát is. A napi Kosztat fokozatosan emelem fél kiló kukorica­darával, fél és egy kiló ár­padarával, egy kiló főtt­krumplival, egy-két kiló korpával. Fialás után két héttel az anyákat már ki­hajtom legelni, túrkálgatni s csak szoptatásokra haj­tom haza őket. Ettől a kor­tól kezdve a malacokat is etetem. Egyenként 10 deka árpadara, 9 deka borsó­dara, 15 deka főttkrumpli és egy deka faszén keveré­két kapják nagyon finoman keverve. (A faszén a gyo­morsav erősítésére és has­menés ellen van. E célra a legjobb a fenyőfa szene.) Három hetes korban a malacokat összeeresztem, vagyis a keccek kifutó-ajta- jait nyitva tartom és meg­kezdem az éjszakai eteté­süket. Darabonként 5 deka árpával emelem napi koszt­jukat. Gondosan figyelem: vályújuk, vizük mindig tiszta legyen. Az éjjeli ete­tés pedig azért van, hogy anyjukat ne törjék, ne gyö­törjék annyira a malacok. Az elibük tett szemes ár­pával, vízzel eltöltik az időt akár éjfélig, is, miköz­ben az anyák nyugodtan pihennek. A következő hé­ten az anyák a szabadszál­láson töltik az éjszakát. — A harmadik héten már csak háromszor engedem -zontatrii az anyákat. Ezt oedig azért teszem hogy a telet csökkentsék. lev az­tán a választás után, — nvolc hét elteltével. — az anvák nincsenek kitéve an­nak, hogy tőgygyulladást kapjanak. És itt kell meg­említenem még azt, hogy a malacok napi etetési adag­ját hat hetes korban aket- j hetes koszt duplájára eme­lem. Viszont az anyákét a szoptatás hetedik hetétől kezdve 2—3 kilóval csök­kentem, hogy ne legyen nagy a tejszaporulat. A malacok nevelése vá­lasztás után bizonyos meg­állapított etetési renddel folyik tovább. Ez általában a következő: negyed kiló árpadara, ugyanennyi ku­koricadara, 10 deka borsó­dara, egy kiló főttkrumpli, 5 deka futor, 3—4 deka fa­szén. Az anyákat a választás után két hónapig pihente­tem, miután megint kezdő­dik a bugatásuk. De hogy el ne felejtsem: a kocák a választás után két héttel megint visszakapják régi kosztjukat, hogy bugatásra jó erőben legyenek. Ezzel a módszerrel 1952 tavasza óta 386 koca után 7.840 darab malacot vá­lasztottam el, illetve nevel­tem fel. Eddigi munkám után, mindenféle iáró juttatáson kívül — több mint 50 da­rab malacot kaptam pré­miumként. Az elmúlt évben családommal együtt 1700 munkaegységet kerestünk. Pénzre átszámítva 98 ezer forint jövedelmünk lett. — Megelécortésemre csupán e?v példát mondok: az 1954. és 1955-ös években kapott kenyérsabona-frles lééből építettem a régen sóba nem remélt két szobé ból és mellékhelyiségekből álló új házamat, ami meg­ér 60 ezer forintot. Az el­múlt év alkotmány ünne­pén pedig életem legns- evobb öröme ért: Munka Pcdemérem kitüntetést kap tam. fElmondta: Szilvás! Jéna-, a tiszadobi Táncsics TSZ Munka Érdeméremmel ki­*■? Kötött sp.rt&gondozó^a.) A győztes műszak első hete Decemberben élénk mun kaverseny folyt a nyíregy házi dohányfcrmentálógyái ban a terv túlteljesítésééri a „legjobb műszak” ván dorzászlóért. Pokoraczki Jú lia műszakja nyerte el i zászlót, amire nagyon büsz­ke a műszak minden dol­gozója. A győztesek a ver­seny folytatására szólítot­ták a mechanikai üzem többi műszakjait. Felaján­lást tettek a pártszervezeti vezetőség újjáválasztásának tiszteletére, hogy legalább 50 mázsa dohánnyal túl­szárnyalják első heti tervü­ket. A felajánlás teljesítéséért nem kisebb lendülettel in­dultak harcra az új esz­tendő első napján, mint amilyen lelkesedéssel a zászló elnyeréséért harcol­tak. Nap, mint nap újabb problémákkal kellett meg- birkózniok. A műszak ve­zetője, Pokoraczki Julia naplójába ezeket jegyezte be. JANUÁR 2, HÉTFŐ. A vállalat vezetőségének utasítása szerint át kellett szervezni a műszakot, csök­kentett létszámmal és 14 új munkással kezdtük meg a termelést. Névsorolvasáskor pontosan megjelentek a dolgozók, de a munkakez­dés elhúzódott, mert az új munkásokat meg kellett tanítani feladatukra. Galló Andrásné, Sajben Julia, Magyar Józsefné és Lőjek Andrásné segített az új munkásokkal való foglal­kozásban, tanításukban. — Aggódtam, féltem, hogy nem teljesítjük a napi ter­vet, mikor a műszak vé­gén kiszámítottuk, hogy 5 mázsa 87 kilóval túlteljesí­tettük tervünket, kelleme­sen csalódtam. Különösen Iszlai Gábomé és Rabócsi Györgyné kiváló munkások segítettek sokat a normá­juk túlteljesítésével. JANUAR 3,* KEDD. 20 új munkás jött a mű­szakhoz. Most már 106-an termelünk. Sok baj van az új munkások tanításával, különösen a fiúkkal. Azt nondták, hogy „rettene.es művezetőjük vagyok, nem íagyom őket nyugodni.” — .fém népszerű dolog meg- íövetelni tőlük a fegyel- .net és a jó munkát, de ezután is megkövetelem. Négy préssel dolgoztunk, és tervünket 14 mázsa 3 kiló­val túlteljesítettük. JANUÁR 4, SZERDA. Névsorolvasáskor mindenki jelen volt. Négy préssel termeltünk, de újra sok baj volt az új munkásokkal, főleg munkájuk minőségé­vel. Beszéltem Iszlainévu. és Rabócsinéval, hogy se­gítsenek az új munkások­nak, adják át munkamód­szerüket. Az üb-től is kér­tem segítséget, hogy a szak- szervezeti bizalmiak figyel­mét hívja fel az új munká­sokkal való törődésre. Napi tervünket 11 mázsa 63 kiló­val teljesítettük túl. Keve­sebbet teljesítettünk, mint kedden, de a minőség kifo­gástalan volt. JANUÁR 5, CSÜTÖRTÖK. Sokat javult az új mun­kások munkája. Már nem haragusznak úgy, mint az első két nap. Megértették hogy fegyelmezett, szorgal­mas munkásokra van szük­ség. Sokkal türelmesebben fogok velük beszélni, mint eddig, úgy jobb lesz velük a kapcsolatom. Jó termelési hangulat volt az üzemben. Sokat segített, hogy az üzemi hangos híradó meg­dicsérte a jól dolgozó mun­kásokat és megbírálta a rosszul dolgozókat. 14.20 mázsával túlteljesítettük napi tervünket. JANUÁR 6, PÉNffEK. Ádám István és Vancsi- sin Julia igazolatlanul tá­volmaradt a munkából. Az üb. segítségével megtudtuk, hogy Ádám cipőtalpalás miatt maradt otthon, Van- csisin Júlia pedig édes­anyja betegsége miatt. A két munkás hiányzása elle­nére 14.23 mázsával túltelje­sítettük tervünket. A Dro- tárcsik és a Jakab brigád párosversenyében Drotár- csikék a jobbak. Valter Já­nos brigádja ma 150 szá­zalékot teljesített. Ez volta brigád legnagyobb teljesít­ménye az utóbbi hónapok­ban. Műszak végén a bri­gádvezetőkkel összeszámol­tuk a napi eredményt és örömmel állapítottuk meg, hogy péntek estig 59 mázsa 96 kilóval teljesítettük túl a pártvezetőség újraválasz­tásának tiszteletére tett felajánlásunkat. Epul a belgrádi monumentális Metropoí szálló Belgrádban épül az egyik legreprezentatívabb és leg­korszerűbb jugoszláviai szálloda. A Metropol szál­lót az egyetem jogi kara mellett, Belgrád legszebb kőrútján építik. Az össze­sen 232 ízlésesen berende­zett összkomfortos szobán kívül ebben a szállóban lesz Belgrád legnagyobb étterme és télikertje. Miután Belgrádban nincs elég szállodai szoba, kibőví­tik a „Majestic” és a „Moszkva” szállót is. A „Majestic” szállodát 96 szo­bával bővítik, míg a Tera- ziján lévő „Moszkva” szálló mellé egy újabb épületet emelnek 180 vendég szá­mára. Üj-Belgrádban befejezik a Duna mellett épülő ha­talmas szállodát. Ez a kor­szerű szálloda 400 vendég befogadására lesz alkal­mas. Az elmélet napi kérdései ■4g­Ä demokratikus central izmusról Nagy forradalmi feladat áll népünk előtt: a falu szocialista átalakítása, a szocializmus felépítése. E feladatot csak a párt veze­tésével tudjuk ínego’dam, győzelemre vinni. A kom­munista párt vezérkara és motorja a szocializmus épí­tésének. Élcsapata és szer­vezett csapata a munkás- osztálynak. Most ez utóbbi tény jelentőségéről, szerve­zettségéről beszélünk és be­vezetőül Sztálin elvtárs sza­vaira hívjuk fel a figyel­met: „...a párt csak ak­kor teljesíti... feladatát, ha a párt maga a fegyelmezett­ség és szervezettség megtes­tesülése, ha maga a párt a proletáriátus szervezett csa­pata". Acélpártra van szük­ség, amelyben teljes az esz­mei és szervezeti egység, amelyben a tagokat egy akarat egyesíti hősi felada­tok vasfegyelemmel való végreha j tására! Sokan talán azt gondol­nák, hogy e szervezettségre, fegyelemre ma már nincs ■oly szükség, mint például az illegalitás idején, vagy a fordulat éve előtt. Éppen ellenkezőleg! Azt tanítja Le­nin elvtárs: „Aki csak va­lamelyest is gyengíti a pro­letáriátus pártjának vasfe­gyelmét, (különösen a pro­letáriátus diktatúrájának idején), az ténylegesen a burzsoáziát segíti a prole­táriátus ellen. A jobboldali elhajlók, Nagy Imre és társai pár­tunk eszmei egységére tá­madtak hamis, demagóg „elvek“ hangoztatásává’, ugyanakkor zülleszteni pró­bálták a párt szervezeti egységét is káros frakció- zással, a határozatokkal való szembeszállással. Pár­tunk Központi Vezetősége a széles párttagságtól támo­gatva, szétzúzta a jobbol­daliak káros nézeteit és útját állta bomlasztó tevé­kenységüknek. A jobboldali veszély azon­ban nem szűnt meg! Éppen ezért szakadatlanul töreked­nünk kell pártunk acélozá­sára, párttagságunk lenini nevelésére — törekednünk kell arra, hogy következe­tesen érvényesüljön a párt felépítésének lenini elve: a demokratikus centralizmus A pártvezetőségek újjává­lasztásának időszaka na­ivon alkalmas arra, hogy e feladatok végrehajtása terén nagy lépést tegyünk előre. I 1- I Beszéljünk mindenekelőtt a centralizmusról, a fegye­lemről. Annál inkább, mert a jobboldali elhajlók dema­góg módon, olcsó népszerú- I séget hajhászva a pártta- 1 gokhoz és tagjelöltekhez szólva éppen ezt a létfon­tosságú dolgot hallgatták él. Soha nem beszéltek fe­gyelemről, kötelezettségek­ről, a határozatok követ­kezetes végrehajtásáról, hanem kizárólag a demok­ráciáról, a jogokról szóno­koltak. Mi volt ezzel a «-éltak? Zülleszteni a pár­tot, gátolni a cselekvési egység megszilárdulását oly fontos, történelmi nemzeti feladat végrehajtásában, mint a falu szocialista át­alakítása. Mit jelent a centraliz­mus? Azt, hogy a pártnak egységes szervezeti szabály­zatának kell lennie, egysé­ges pártfcgyelemmel, egy­séges vezetőszervvel — pártkongresszussal s a kongresszusok között a Köz­ponti Vezetőséggel — kell rendelkeznie. Azt, hogy a kisebbség köteles alávetni magát a többség határoza­tának, az egyes szervezetek kötelesek alávetni magukat a központnak, az alsóbb szervezetek a felsőbb szer­vezeteknek. így tanítja ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának dicső története s ez érvényes minden kom­munista pártra, a mi pár­tunkra is. A centralizmus elve alap­ján felépült kommunista pártok legyőzhetetlenek! A centralizmus elve ér­vényesülésének alapja, hopy a pártban vasfegyelem van. Ezt a fegyelmet minden egyes párttag és tagjelölt önként vállalja és ugyan­akkor feltételezi az aláren­delés tudatosságát. Nem vakfegyelemről van tehát szó, hanem tudatos fegye­lemről, öntudatos magatar­tásról. Jó ezt újra és újra hangsúlyozni, mert alig van károsabb jelerség, mint vakfegyelem módsze­reit alkalmazni. Hogyan kell elérni és szilárdítani a vasfegyelmet? Mindenek­előtt politikai felvilágosító munkával, valamint a tag­ság marxista-leninista mű­velésével, a párthatároza­tok ismertetésével. Ve­gyünk csak egy példát. A járási párt-végrehajtóbi­zottságoknak ki kellett vá­logatniuk a hallgatókat a háromhónapos tanfolyamra a termelőszövetkezeti párt­titkárok közül. Csepely elv­társ, a fehérgyarmati párt­bizottság titkára kiment Vámosorosziba és a Kos­suth Termelőszövetkezet párttitkárát így „világosí­totta“ fel a tanfolyam szük­ségességéről : „Beülsz az autóba és bemész Nyíregy­házára !“ Csepely elvtárs több hibát követett el ez­zel a magatartásával. Fe­gyelmezetlen volt, mert nem hajotta végre a felsőbb szerv határozatát a tanfo­lyamra való kiválogatásnál. másrészt ezzel a „kincstári“ módszerrel nem nevelte arra az illető pártmunkást; hogy öntudatosan, fegyel­mezetten dolgozzék, tanul­jon. A csengeti járásban az is előfordult, hogv még meg sem említették a tan­folyamot, csak annyit mondtak a kiválasztott párttitkárnak: „írjál meg egy önéletrajzot és küldd be hozzánk ... “ Vannak még fegyelme­zetlen párttagok, akik r.em végeznek pártmunkát, nem járnak rendszeresen tag­gyűlésre, nem hajtják vég­re a párt határozatait, a felsőbb szervek határoza­tait. Szigorúan fel kell lép­ni ezekkel szemben, s nem kell visszari'dni a pártbün­tetések alkalmazásától sem, de a fő módszernek min­denkor a felvilágosításnak, az öntudatra való nevelés­nek kell lenni. Vajon csak a pártfegye­lem kötelező-e a pártta­gokra? Nem. Kötelező a munkafegyelem és az álla­mi fegyelem is. Szocializ­must építő ország polgárai vagyunk, ahol a dolgozók milliói a párt nemes esz­méinek megvalósításán fá­radoznak. Kötelező tehát, hogy a párt tagjai és tag- jelöltjei elsők legyenek e munkában, s hősi példát mutassanak a dolgos hét­köznapok alkotó, cselekvő óráiban. Nincs nagyobb szégyen egy párttag számá­ra, minthogy a neve a há­(Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents