Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

4

NÉPLAP

1956 január 4. szerda

• *

Ügyes modellezők vannak a esengeri általános iskolában

A magyar filmfesztivál sikere a Szovjetunióban

A téli szünetben is nagy a forgalom a csenged általános iskolában. Délutánon ként egy-egy tanterem kis üzem képét mutatja. Tervrajzok fölé hajló pajtásokkal találkozhatunk. Ceruza a kézben és a pajtások versenyezve számolják ki az alkotó részek pontos méretét milliméterekben. — Mert a modell tervrajza 1:2,5 arányban készült.

A másik brigád már előbbre van a munkában és a törzs alkatrészeit vizsgálja enyvezés után. „Tessék megnézni tanár úr, jó lett, megragadt mindenütt?“ — kérdi egy VIII. osztályospajtás. — A szárnybordák készen vannak és csak a hajlítás van hátra. Agár- dy pajtás már csinálta a múltkor, most lássuk Katona Sanyit, csinálja meg ő a hajlításokat. „Nem lesz abból semmi“ — jegyzi meg Simon, aki még csak szemlélője a munkának, de alig telik el egy néhány perc, az egyenes 3x4-es lécből félkör lett.

A nyolcadikos pajtások a harmadik fokozatért küzdenek. A hatodikos pajtások már készen vannak a „Kis- csavargó“-val csak Pesti János tanár segítségét kérik a szárny felerősítéséhez. Mert hát még minden komolyabb lépéshez meg kell kérni a körvezető tanár segítségét, hiszen csak októberben kezdték meg a munkát és tavasszal versenyezni akarnak a járás többi csapatával.

De nézzük meg, mi készült el eddig? Az egyik szobában két „Sikló“ és egy „Gumimotoros“ modell várja az indítást. A kis „Tornádó“ gyártásához nagy lelkesedéssel fogott három hatodikos pajtás, akik kő' zött legszorgalmasabb Horváth Ákos.

A karácsonyi szünetre otthoni munkát is vállaltak a pajtások, amit el is végeznek. A szakkör az egész felső tagozat részéről nagy érdeklődést váltott ki. A

Hangulatos, tarka karnevál Uttörőházban

a:

Tálán városszerte sehol sem folyt olyan lelkes készülődés a szilveszteri karneválra, mint éppen a város úttörőpajtásai körében, a Megyei Ottörőházban. Azok a pajtások, akik tudomást szereztek Karnevál herceg felhívásáról, lázas sietséggel készítették jelmezüket.

Szombaton már a kora esti órákban feltűntek városunk utcáin az első jelmezbe öltözött csoportok, akiknek útja az úttörők otthona felé vezetett. A megnyitó előtt fél órával úgy megtelt a nagyterem a színes jelmezbeöltözött pajtásokkal, hogy alig lehetett bejutni. Pontosan 6 órakor harsonaszó hangzott el és megjelent Karnevál herceg kíséretével a nagyterem színpadán. Üdvözölte a pajtásokat, majd megnyitotta a táncot és a szórakozást.

Az est fénypontja a jelmezverseny volt. Bizony nehéz volt a bíráló bizottságnak eldönteni, hogy a sok szép és ötletes jelmezes közül kinek ítélje oda az első díjat. Végül is az egyé ni jelmezverseny első díját a Ludas Matyi jelmezes pajtás szerezte meg. A má sodik díj boldog tulajdoné-, sa egy kukoricacsuhéba öltözött kisleány volt. Nagy sikert aratott ötletes jelmezével egyik kispajtás, ani pincérnek volt felöltözve. (Hírnevét különösen annak köszönhette, hogy a tálcáján lévő pohárból egy csepp bort sem cseppentett ki a földre.) A csoportos jelmezek közül az első díjat égj népi zenekarnak felöltözött csoport nyerte el és boldog örömmel osztozkodtak az első díjon, a nagy tortán. Hasonlóan díjat nyert János vitéz csoportja, valamint egy orosz népviseletbe öltözött páros. Dicséret illeti az egyéni jelmezesekből a Chaplin-jelmezt, a spanyol táncospárt, a hol land kislányt és a domino- jelmezt.

A jelmezversenyt sok más nívós műsorszám is követte. Többek között nagy izgalmat okozott a szaloncukorevő verseny, a keringő- és csárdásverseny,

valamint a „mozdulatverseny“, amelynek a lényegét az adta, hogy amikor a zene elhallgatott, a pajtásoknak is meg kellett állni abban a mozdulatban, amelyben akkor táncoltak.

Érdekes volt a halászsátor is. Minden pajtás szerencséjére volt bízva, hogy mit fog ki, illetve mi akad horgára. Tombola is volt műsoron: a főnyereményt, egy méteres nagyságú és téglalap alakú nagy dobozt „tartalmával együtt“ egy korcsolyajelmezbe felöltözött kisleány nyerte meg. A felbontása után csalódott a pajtás, mert a sok papír kibontása után mindössze egy rossz lyukas félcipőt talált benne. Azonban kárpótolta őt is a későbbiekben a halászsátorban szerzett ajándék.

így szórakozott városunk! jövő reménysége, az úttörők népes tábora Szilveszter estéjén szép otthonukban, az Üttörőházban:

szabadidejüket hasznosan és a nevelési szempontokból is értékesen töltik el. Különös jelentősége van a hetedik, nyolcadik osztályos pajtásoknál az ilyen szakköri munkának, hiszen pályaválasztás előtt állnak, nem árt, ha kis kézügyességet tanulnak.

Várt Imre nevelő, Csenger,

Évről-évre mind több magyar filmet játszanak a Szovjetunió íjmszínházai- ban.

Az elmúlt években négy sikeres magyar filmfesztivál zajlott le a Szovjetunióban. A magyar filmek ötödik szovjetunióbeli fesztiválja december 19-én kezdődött meg Moszkvában, Leningrádban és a szövetségi köztársaságok fővárosaiban.

Az idei fesztivál műsora

Olvassunk többet 1956-ban!

Szocializmust építő hazánk nagy eredményei közé tartozik, hogy népünk a több millió forint értékű könyvtárakat is magáénak mondhatja. A megye székhelyén működik egy megyei könyvtár, s több üzemi könyvtár. Nyíregyházán a szakszervezet épületében (Zsdanov-utca 24. sz.) az építők megyei könyvtára szintén a dolgozók művelődési és szórakozási lehetőségeit szolgálja. Az Építők Szakszervezetének mintegy nyolc hónapja van önálló kis könyvtára, mely négy és félezer kötettel rendelkezik. Mindenki megtalálhatja itt kedvenc olvasmányát, de még sem mondhatjuk el, hogy betölti a könyvtár hivatását. Az Építőipari Szakszervezet a fenntartó szerve ennek a könyvtárnak. Az építőiparban dolgozóknak kellene érezniük leginkább, hogy értük és számukra lett létrehozva. Az eddigi 300 olvasó közül azonban csak 40—50 építőipari dolgozó van. Négy hónapja megkönnyíti a munkát és várja az olvasókat az egyre fejlődő katalógus is. — Igaz, hogy az üzemekben 100—120 kötetes fiókkönyvtár is van. azonban nagyon kevés az olvasók száma. Számukat 1956-an lényegesen növelni kell és növelni is fogjuk. Munkánkat megkönnyíti, ha példát mutatnak az üb-tagok, a könyvtári munkával megbízott elvtársak, a kultúrfelelő- sök és szorgalmasan olvassák könyveinket.

1956-ban 35.000 forint értékű könyvvel lesz gazdagabb könyvtárunk, és mindent el fogunk követni, hogy a dolgozók valóban magukénak érezzék a könyvtárat. A termelőmunka, a nevelés, a művészet és spci t terén elért eredményekhez nagyon sok tekintetben járultak hozzá könyvtáraink. A könyv sok kérdésre ad feleletet, s ha valaki élkezdi a rendszeres olvasást, egyre jobban érzi, hogy létszükséglete lesz.

Ma még nincs olyan mennyiségű szakkönyvünk, mint amennyire szükség lenne, de ebben az évben ez a hiányosság is megszűnik. Megtalálható máris könyvtárunkban a magyar és külföldi szépirodalom legjava. A klasszikus művek száma is egyre növekedik, de találhatunk szép számmal útleírást, tudományos műveket.

A csinos olvasóteremben jelenleg még csak 6-féle újságot olvashat az olvasó, de ebben az évben ez a szám is növekedni fog. — Megrendeljük a „Műszaki laDot”.

Az ifjúság lelkesen olvas, 200 ifjú olvasónk van, akik rendszeresen, hetenként cse- rélnek könyveket.

Nagyon szeretnénk, ha gyermekeik példáját követve, a szülők is eljárnának a könyvtárba. — A miénk, mindnyájunké . a könyvtár, a mi fillérjeink és forintjaink árán hoztuk létre, magunknak. Szeretettel várunk minden építőipari dolgozót, s reméljük, hogy az új esztendőt nagyobb örömmel töltik el, a könyvek társaságában.

Szörényi Júlia könyvtáros.

gazdagabb volt a megelőző évekénél. Négy játékfilm: a „Különös ismertetőjel, a „Budapesti tavasz’’, „A harag napja” és a „Liíiomfi”, valamint a dokumentumfilmek: „Szabadságunk ünnepe”, „Tihany”, ..Delfinúszás” és a ,.Rákóczi-in- duló” szerepeltek az ünnepi műsorban.

Moszkvában a fesztivált a négy legnagyobb filmszínházban, a „Metropol- ban”, az „Udarnyik”-ban, a Központi Filmszínházban és a „Kolizej”-ben, továbbá Izmajlovoban, az Építők Kultúrházában rendezték meg.

A moszkvai filmszínházak ezekben a napokban különösen ünnepélyes külsőt öltöttek. Homlokzatukat a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság zászlói díszítették. A mozik előcsarnokában kiállításokat rendeztek, amelyek bemutatták a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális eredményeit, valamint a filmművészet sikereit.

— A szovjet közönséget régi barátság fűzi a magyar filmhez — mondotta Szergej Geraszimov, a Szovjetunió népművésze, a neves filmrendező. — Mi szeretjük a magyar film- művészetet realizmusáért, életigazságáért, jó humoráért. örömmel üdvözöljük most barátainkat, — a magyar film képviselőit, — akiket ezúttal nemcsak a vásznon, hanem szem* díszembe is láthatunk.

Nagy sikert aratott a szovjet nép körében a „Különös ismertetőjel” című új magyar játékfilm. Nagy érdeklődés kísérte a fesztivál többi filmjeit is.

A szovjet közönség nagyra értékelte ezeket a filmeket. A mozik vendégkönyvében olvasható feljegyzésekben : a nézők kiemelik a magyar filmművészet színvonalát. Elegendő, ha megemlítjük, hogy csupán Moszkva legnagyobb filmszínházaiban az első öt nap alatt több mint egynegyedmillió ember nézte meg a magyar filmeket.

EGY PIKOLO VILÁGOS

A kritikus sokszor a film végén a kifelé áradó közönség arcáról próbálja leolvasni a véleményt. Ez nem is rossz módszer. Mert az arcok tükrözik a film közvetlen hatását. Egy pikoló világos előadása után az arcok mosolyogtak. — Derű, s egy kis önfeledtség is ült rajtuk. Kedves filmet láttak. Dióhéjban: egy szerelem történetét. Még akkor is igen kedves ez a film, ha tipikusan pesti a témája.

Nálunk szerencsére csak kevéssé lehet megtalálni azt a társaságot, mely majdnem elragadta Cséri Julikét az egyszerű, komoly, becsületes emberek sorából. A mi mulatóhelyeinken ezt a fertőt, ezt ajam- pecvilágot nem találhatjuk meg, legfeljebb csak halvány nyomait. Mégis érdemes volt megnézni. Érdemes volt tanújának lenni Cséri Julika nagy megváltozásának.

rüiupj és leniémjséíj

Jegyzet a rakamasi gyiimiilcatermessiési tanfolyamról —

li int zuhog a decem- lv bervégi eső, de bent a tanteremben világos, derűs jóidő van. A sarok-, ban, egy merész fenyőfa hegyén olyan szorgalmasan őrködik egy csilla- gocska, mintha az volna a kötelessége, hogy számlálja az elhangzó szavakat. Pedig, — kényelmes támaszt véve magé rak az egyenes padlón — a fekete tábla is őrzi azokat egy ideig, hO'-y a hallgatók onnan előszólongat. hassák őket, ha az előadó kérdésére felelni kell.

Hat nagy betűt írt oda fel az előadó, vezérnek. Minden betű után kis betűsereg következik: Zöld- hajtás, vessző, gally, ág, vázág, és törzs. Mintha csak a padban ülök által képviselt ember-korosztályok nevei lennének. Van itt törzs; ezüstben csillogó hajú ember ág; fiatalabb, de már deresedő, javakorabeli férfi, legény, ■mint a sudár; legényke és

■nemrégen még iskolás fiú, csak feslö bimbó és termő virág nincs: se asz- szony, se lány egy se. (Vajon miért?)

Az idősebbek be sem férnek a padba, oldalt ülnek. Előttük papír, ceruza, tekintetük az előadón, Karácsonyi Istvánon. 29- en iratkoztak be a tanfolyamra. Hatan a termelőszövetkezetből. (Ezek közül csak négyen járnak.) De minden foglalkozási estére jönnek „vendég- hallgatók" is. Ezek között is van idősebb és egészen fiatal. Az első napokban — így mondják — voltak „bámészkodók“ is. Vagyis a hallgatók családtagjai közül többen eljöttek megnézni, hogyan tanulnak az „öregek“. Nem egynek annyira megtetszett, amit látott, hogy maga is hallgató lett, ha más nem, .,vendéghallgató“.

A szépbÖTŰ almafák, a nyúlánkabb -.zilvafák, az.

alacsonyabb barackok még szenderegnek, de itt a tanteremben, már tanulnak a dolgozó parasztok, hogy még bővebben teremjenek a. gyümölcsfák a rakamazi kertekben és határban. Különösen szorgalmas Héri Zoltán, Rajz Frigyes és Muzbek Frigyes. Idősebb emberek már, sok szép almát, hamvas szilvát, bársonyos barackot leszedhettek életükben, de olyan szépet, mint ezután szeretnének, még nem. És többet akarnak termelni, mint eddig. Ezt el is mondják.

Amikor a számtan-előadó lép a táblához és a boglya köbtartalmának a kiszámítására tanítja hallgatóit, 6 méternek vesz egy boglya átmérőjét, ötnek a magasságát, vitatkozni kezdetiek a padban ülők:

— Nagy a boglya ..;

— Mink csak három méterest rakunk.

— Olyan, mint amilyet

a termelőszövetkezetben raknak — állapítja meg valaki.

— Minket a kisebb érdekel! — veti közbe egy idősebb ember, de nyomban felelnek is rá.

— De mindig nagyobbra törekszünk, nem a kicsire ...

— Ügy, úgy! Számoljuk csak! — egyeznek meg végül.

Számolják! Ki, ki a maga jövőjét látva a számolásban.

És közben pattan bennük az új gondolat, az új cél rügye: többet, jobbat termelni. Erre pedig a legbiztosabb mód, ha ott dolgoznak, ahol olyan nagy boglyákat raknak. A tudomány és az okos szó napfénye érleli ezt a rügyet, hogy mihamar új hajtás szökkenjen a magasba belőle. A reménység pedig levelet aggat és gazdag gyümölcsöt a jövendő hajtásra.

(-Ó. G.-)

A néző úgy ítéli meg a filmet, hogy el tudja-e hinni azt, valóságize van-e a látottaknak. így próbálgat mellészegődni egyik vagy másik szereplőnek. Biztosak vagyunk benne, hogy legtöbben Cséri Julikénak drukkoltak. Ruttkai Éva Cséri Julikája ízig-vérigélő alak. Egy olyan lányt ismerünk meg benne, aki kispolgári környezetből indul, ennek jegyeit magán viseli, a jampec életforma, mint mágnes, úgy rántja magához, de a bensejében nem válik romlottá, idejekorán jön szabadságra Marci, a komoly, megfontolt munkásfiú. S megváltoztatja. úgyszólván puszta megjelenésével és elhatározásával a lányt, melyből az ugyan igen keveset tud meg, inkább megsejti, hogy neki nem szabad elveszni, olyan emberré kell válnia, aki hasznos tagja a társadalomnak, akinek részesévé kell lennie annak az életnek, melyet már Marci és sok millióan élnek ebben az országban.

A film gyenge pontjai ellenére a vidéki közönségnek is sokat ad. Emberi belső vívódást, harcot mutat meg egy szerelem tükrében. Örök téma a szerelem, és mégis az' ötletes feldolgozás újszerű köntöst ad ez ismert régi témának. Olyan filmet kapunk, mely a szerelmet egy társadalmi probléma megoldójának alkalmazza. S ha ez nem is sikerül teljes mértékben, de minden esetre Cséri Julika' példája figyelmeztető fiataljaink számára.

Cegléd, postafiók 139. Ez az utolsó mondata a filmnek. E mondat a beteljesül lést is jelenti. Ennek nyomán indul el Cséri Julika. most már Marci útján a szebb élet felé. Visszacsen-j gő ez a mondat, a mozibólj távozó nézőkben még hosz-i szú ideig — mintha összegezné a filmet, s mintha! egy kicsit az élet útjának» irányát is jelezné.

H. Sr.. J,