Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

l!>56 jauuár 1. szerda N É V L ú P A dolgozók betegségi biztosításáról Társadalombiztosításunk a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt gyökeresen megváltozott. A változás nemcsak a szolgáltatások többszöri emelésében és ki- terjesztésében jutott kifeje­zésre, hanem abban is, hogy megszűnt a társada­lombiztosítás szervezeti széttagoltsága és a biztosi­betegség — a kórházi ápo­lás időtartamát jelentékeny mértékben emelik és ezt a kedvezményt a nyugdíja­sokra és a családtagjaikra is kiterjesztik. A szakszervezeteknek nagy feladatot jelent a dolgozok társadalombiztosítási ügyei­nek jó ellátása. Indokolt, hogy a szakszervezeti tag­ság megbecsülése a beteg­ségi biztosítás szolgáltatá­sainál is érvényesüljön. Ezt a célt szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint a 75 százalékos táppénzhez — a két évi eavhelvben „Átadjuk jő munkamódszerünket" Nincs többé vizes pálinka... tási feladatokat a szakszer­vezetek irányításával ma­guk a dolgozók végzik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű ren­deletet hozott a dolgozók betegségi biztosításáról. A rendelet nagy jelentősége, hogy egységes rendszerbe foglalja a betegségi biztosí­tás valamennyi jogszabá­lyát. A mindennapi életben alkalmazásra kerülő szabá­lyokat minisztertanácsi ren­delet, a még részletesebb végrehajtási utasításokat pedig a SZOT szabályzata tartalmazza. Az új szabályok — ame­lyek lényegében az eddig elért eredményeket, tehát a betegségi biztosítás jelen- j leg is érvényben lévő ren-; delkezéseit foglalják ma-' gukba — néhány változást j is tartalmaznak. Az új szabályok értelmé­ben: az időleges rokkant­sági járadék mértéke azo­nos lesz a rokkantsági nvugdíjja). Azoknál a betegségeknél, amelyek csak hosszabb kór­házi kezeléssel gyógyíthatók — mint például a gyermek- bénulás, vagy little-kór. fia­talkorúaknál a reumás szív­dolgozás mellett — egy évi szakszervezeti tagság is szükséges. A társadalombiztosításnak a szakszervezeti munkával való kapcsolatát juttatja kifejezésre az a rendelke­zés is, amely szerint a szakszervezeti anyasági és temetési segélyeket a be­tegségi biztosítás alapján járó segélyekkel együtt a jövőben a társadalombizto­sítás szervei fizetik ki. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a mezőgazdasá­gi lakosság kívánságának eleget téve — a mezőgazda- sági ingatlan műveléséből származó jövedelem adóz­tatási rendszerét lényege­sen egyszerűsítette. Megszüntette a mezőgaz­dasági ingatlannak a tiszta jövedelem alapján való adóztatását. Az űj adózta­Kígyulladt a fény a tiszavasvári Bethlen utcában Nagy öröm érte kará­csonykor a Bethlen-utca iakóit, kigyúlt a villany, amit már olyan régen vár­tak. A villany ügyében se­gített a tanács, de lelkesen dolgozott Szombati Istvánná tanácstag is. Választói sze­retik és bizalommal for­dulnak hozzá. Nem is cso­da. Szombati elvtársnő szív­ügyének érzi a falu dolgo­zóinak ügyét. Reméljük, Szombatiné elvtársnő ezután is ilyen lelkesedéssel végzi munká­ját. Zajácz Mihály Tiszavasvári. tási rendszer szerint az adót a növénytermelés át­lagos jövedelme után meg­állapított adófeltételek alap­ján kell fizetni. Az adóté­telek mértékét a földterü­let terjedelme, művelési ága és kataszteri tiszta jö­vedelmének átlaga határoz­za meg. Az állatok közül csak a két évesnél idősebb lovak (öszvérek) után kell adót fizetni. Az egyszerűsítés lehetővé ; teszi, hogy az adózók ma- jguk is kiszámítsák, mennyi adót kell fizetniök. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról az egyide­jűleg megjelent pénzügymi­niszteri rendelet intézkedik. Az adózók az 1956. évi adótételeknek a rendelet, illetve a végrehajtási uta­sítás szerinti megállapítá­sáig a pénzügyi szervek j által megállapítandó előle- 1 get «fizetik. Ketten szövetkeztek, hogy egy olyan készülé­ket szerkesszenek, aminek segítségével megkönnyít­hetik a csapos munkáját, megakadályozhatják az el- folyást, a sok pazarlást és az esetleges csalásokat. Kéez Dezső a Vendég­látóipari Vállalat admi­nisztrátora. barátja, Kiss András pedig lakatos. Egyikőjük adta az ötletet. — másikuk pedig szaktu­dását az ötlet testbe ön­téséhez. . Hogy. hogyan született meg egy gép készítésének ötlete? Kécz Dezső hosszú éve­ken keresztül látta, ta­pasztalta, hogy milyen sok szeszfélescg megy kárba az adagolásnál, a kimé­résnél. A szakma ismerő­je azt is tudja — na meg az is. aki be-be tér egy- egy féldecire. — hogy lel­kiismeretlen egyének fel­vizezik a pálinkát, idegen anyagot kevernek hozzá. Az is megtörténik, hogy a mérésnél túltöltik a po­harat, vagy esetleg keve­sebbet öntenek. Mindezt egy ötletes készülékkel akadályozza meg a két újító. Készülékük lényege a következő: Készítettek egy tökéle­tesen zárható tartályt, aminek alul egy nyílása van. Egy karral egybe­kapcsolt tengely zárja el ezt a nyílást. A kar elfor- dításával a kiömlő nyílá­son rt egy hitelesített fél- decis tartályba kerül az ital, ami aztán a pohár­ba ömlik. Ugyanakkor egy számológép is van a kar másik oldalára szerelve, ami automatikusan szá­molja a kimért italt. Természetesen a készü­lék elkészítése nem volt ilyen egyszerű és gyors, mint ahogyan itt leírjuk. 1953. decemberében kezd­ték meg a munkát. Kécz Dezső és Kiss András a következő év márciusában már be is nyújtotta újítá­si javaslatát a vállalat­hoz. Innen továbbították a Belkereskedelmi Minisz­térium illetékes osztályá­hoz. Itt „elfeküdt“, majd rájöttek, hogy ez nem újí­tás. hanem találmány, ezért áttették a Találmá­nyi Hivatalhoz. Szakmai leírást azonban elfelejtet­tek mellékelni, így itt sem ’ .kezdhettek vele semmit. Folyt a vita — mi legyen a készülékkel, minek ne­vezzék. ;.? Újítás, ötlet, találmány? Most végre tisztázódott sorsa. Elfogadták talál­mánynak és már készül a mintapéldány. Váro­sunkban is bemutatják — legkésőbb a következő negyedév elején. A vízpára a legjobb tűsoltósser Ljubljana közelében a napokban próbáltak ki egy új tűzoltószert. Egy négy méter hosszú és két és fél méter széles medencét meg­töltöttek benzinnel, majd felgyújtották. A tíz méter magasságra felcsapó és 1500 C fok hőséget ger­jesztő lángokat egy újfajta vízporlaszló szerkezettel 43 másodperc alatt eloltot­ták. Ezzel az új módszer kiállta a próbát,' sőt jobb­nak bizonyult, mint az ed­dig használt legjobb, de Egy kis amerikai étkezőben Irta: JOSEPH NORT amerikai újságíró Gyönyörű Pennsylvaniá­ban a Delaware völgye. Az emberek többsége itt nem jártas a politikában. Egyszerű vasutasokkal ta­lálkoztam, vagy iparosok­kal, ácsokkal, kőművesek­kel: munkásokkal, akik há­zakat építenek ezen a dim- bes-dombos vidéken. Átla­gos amerikaiak voltak be­szélgetőtársaim, többségük­ben nehéz fizikai munkát végző emberek .:: Itt ritkán hallani őszinte véleményt a „genfi szellem­ről“, vagy akár a szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatásáról. Még nem jött el az az idő, amikor majd az amerikaiak nyíltan kife­jezésre juttathatják érzései­ket. Nagy hiba volna azon­ban azt hinni, hogy az em­bereknek itt fogalmuk sincs a politikáról, nem gondol­koznak. Elég jól ismerem ezeket az -embereket ahhoz, hogy tudjam, mi rejtőzik zárkózottságuk mögött. Hisz ez az én szülőföldem, rtt nőttem fel jómagam és ketten azok közül, akikkel találkoztam, iskolatársaim voltak. Egy kis étkezőben ültünk, fenn a dombtetőn, ahonnan kilátás nyílik a pennsylva­niai vasútvonal mentén hömpölygő széles folyam nyugodt tükrére. Idejárnak sörözni a munkások munka után. Tudom, valaireny- nyien jó szakszervezeti ta­gok, derék férjek és család­apák, lelkiismeretes dolgo­zók, feltéve, ha van mun­kájuk. Ketten, az öregeb­bek, végigharcolták az első világháborút. Ketten, a fia­talabbak —. a másodikat. Az egyik — alacsony,! köpcös, őszülő halántéké j középkorú férfi — azt! mondta, hogy végképp ab­bahagyja a munkát. Nagy nevetés támadt. — Már húsz éve mindig abbahagyja a munkát — jegyezte meg egy 60 év körüli ráncosarcú, ritkás- őszülő bajuszú ütegem bér, — Hagyd abba! És kész. De te csak beszélsz. — Húsz éve mindig ugyanazt csinálom. Isme­red azt a kis dalt: „Hu­szonegy évig rossz asz- szonnyal?“ No hát, én húsz éve csinálok olyasmit, ami­hez nincs kedvem. Ott aka­rom hagyni és kész. Szeret­nék aludni, amennyit bírok. Reggel felébredni, kinevet­ni az ébresztőórát, kidobni az ablakon, a másik olda­lamra fordulni és tovább aludni. Baratt évődés folyt. — Húsz éve fújja ezt a nólát — mondta a legöre­gebb köztük, egy gépész. Űjabb sörök következtek.' Az alacsony', köpcös mun-j kás pipájából szippantva! ábrándosán folytatta: — Én még ebéd utánj baseball mérkőzésre, estei moziba szeretnék járni. | kedvemre kialudni magam.. Én is kihajítanám az abla­kon az átkozott ébresztő- óaát. Itthagynék mindent és egy farmon élnék. A „farm“ szót hallva va­laki a szovjet mezőgazda- sági küldöttséget említette. Magunk között voltunk, bíztunk egymásban és a társaság egyik tagja kije­lentette, hogy az oroszok derék fiúk lehetnek. Cso­dálkozva nézett rá a má­sik és hozzátette: — Az ördögbe is, miért! ne lennének azok! Az öreg gépész vette át a! szót: — Unom már a sok fe­csegést a bolsevikokról!! Egész életemben ezt 1 allot-1 tam. Minden kocapolitikus j ezt fújja. Ha meg közelebb- j ről megnéztük u dolgot, aj bolsevikok éppen clyan kö­zönséges emberek mint mi vagyunk. Dolgoznak, hogy élhessenek. Mint már mondottam, barátaim nem éppen jára­tosak a politikában. Mégis, tudomásom váu róla. hogy hárman közülük a ..New Deal" idején Roosevelire szavaztak, a legfiatalabbak! pedig most Eisenhowerre. j Többségük demokrataparti. • úgy érzi, hogy ez közelebb; áll érdekeihez, mint a köz- társasági párt. Az azonban ! tetszik nekik, hogy a köz­társaságpárti Eisenhower! Genfbe utazott. Csakhamar „a négy nagy'“; tanácskozását emlegették j szokott modorukban, Nem; így nevezték: nem fólya-í modtak képekhez és hason-i latokhoz. Emberekről és! nem politikáról beszéltek. Aj legfiatalabb közülük, a seb­helyes arcú volt katona ki-j jelentette^ hogy llulganyin kellemes embernek tűnik i neki. A másik azt mondta, hogy neki Hruscsov is tet-l szik. „Rokonszenves em­ber“. Az is szóbakerült, hogy ..Zsukov és Eiser.ho-j wer régi frontharcos bal- i társakként felelevenítették közös emlékeiket“. Burmán — az alacsony, köpcös, mord ember — aki újságolvasó, szintén a be­szélgetésbe elegyedett- Sza­vain érződött a New York Daily News vezércikkeinek hatása. — Egyszóval, Ike (Eisen­hower) találkozott az oro­szokkal, az oroszok talál­koztak a franciákkal, az angolok az oroszokkal, pezs­gőt ittak egymás egészsé­gére. Mosoly és jóindulat sugárzott az arcukról, fis az eredmény? A nézet élté- ( rések mind megmaradtak!! — Ez azt jelenti, hogy újra és újra találkozni ki il — mondta az öreg gépész. — Először meg kell ismer­nünk egymást. Akkor látni fogjuk, hogy egyformán emberek vagyunk. Egyfor­mán dolgozunk, hogy él­hessünk. Lehet, hogy ha mindannyian megértjük a dolog lényegét, nem lesz háború. Az, aki ..faképnél akarta hagyni“ munkáját. elne­vette magát. — Barátaim! — kezdte jóslatszerűen. — Nem lesz háború. — Letette sörós- poharát az asztalra és így folytatta: — Nézzétek. Két ember egymásra fogta fegy­verét. Mind a két fegyver töltve van. Egyik ember is. a másik is feszülten figyeli ellenfelét. Erre azt mond­ja az egyik a másiknak: „Beszélj ük meg a dolgot“. A másik helybenhagyja: „Rendben van“. Leteszik fegyverüket az asz.talra és beszélgetni kezdenek. Igaz? Nem így van? A többiek egyetértettek vele. Aztán szóbakerülnelc az atom- és hidrogénbombák A társaság elcsevegett a bé­kéről és a háborúról, a szovjet mezőgazdasági kül­döttségről és a szovjet új­ságíró küldöttségről. Ennek voltam tanúja a Delaware völgyében egy kis étkezdében. ugyanakkor legdrágább szer, az oltóhab. Kiderült ugyanis, hogy habbal a lángokban álló benzintar­tályt egy perc és 55 má­sodperc alatt sikerült csak eloltani-. Az újfajta tűzoltószer lé- j nvegében nem új, mert azt már bemutatták az 1953. évi nemzetközi tűzoltó- kongresszuson. Jugoszlá­viában Andrej Zupán több­szörös újító és feltaláló ké- j szítette el az első vízpor- í 1 asz tó tűzoltókészüléket. hűi in iiiiliiuiiimiiiiiimiuiiiiiiiiiniiiiiii» Amit ezek az emberek j beszéltek, mindenütt hall- j hatjuk az Egyesült Álla- jmokban. A newyorki üze- ! mekben dolgozó barátaim azt mondják, hogy minden szabad percükben ezeket a fontos kérdéseket tárgyal­ják. Jóllehet, az amerikaiak többsége sem tényeket, sem számadatokat nem tud a Szovjetunióról s igen ferde képe van a szovjet politikai \ rendszerről a Szovjetunió erkölcsi erejének mégis egé- ! szén világosan tudatában van. Lehet, hogy ezek az. j emberek nem értenek egyet ; a kommunizmussal (olyan I formájában, amilyennek el- i képzelik), de egyetértenek ! az egymás mellett élés el- | veivel és megértik, hogy az egymás mellett élésért har­colni kell. Röviden: többre becsülik az életet a ha'ál- nál. A 30 éven felüli ame­rikaiak közül sokan emlé­keznek arra, micsoda rend­kívüli hősiességgel zúzta szét a szovjet nép a hitle­rista hadigépezetet. Azok az amerikai munká. I sok. akikkel abban a kis ! étkezdében találkoztam, úgy vélik, hogy élhet ba- ! rútságban két olyan ember, ! akiknek nézetei különbö- ! zők, más a származása é* j a helyzete. i — És ha emberek között ! lehetséges ez — mondotta i az öreg gépész, — akkor ! lehetséges államok között A ruházati gyár nyiregy-' házi telepének 33 éleniáró dolgozója van. A normát nem teljesítő dolgozók szá-! ma is körülbelül ennyi. A műszaki vezetőség tanács­kozást tartott az üzem ki­váló munkásaival an ók hogy a jövő évi tervül-- si­keres teljesítésében milyen j fontos szerepe van a mun­kamódszerátadásnak. A ve­zetőség elkészítette a név­sort, hogy kik azok az úze- j mi dolgozók, akiknek meg- I segítésére elsősorban szük- j ség lenne. Már a tanácskozáson, de ; különösen a párttaggyűlé- sen kibontakozott a kom- ; munisták példaniuiaiási. l'’elajánlásl tettek egy-agy segítségre seprűié . munkás pstronúlására, Hurni Mi­hály, Kocka Mihály, Gócze litvánná, Farkas Ucván iiéldamutatását sokan kö­vették. „Átadjuk jó munka- módszerünkét“ — hangzik i felajánlásuk, melyben vál­lalták, hogy egy hónapon belül a tervet rendszeresen teljesítő és jó minőségű j munkát végző munkásokká fogják nevelni a gyengébb dolgozókat. Gyermekopera Kisvárdán A kisvárdai postás szak- szervezet megrendezésében elsőizben kerül bemutatás­ra Kisvárdán gyermekope­ra. Poldini: „Csipkerózsika" című gyermekoperájának bemutatására készülnek nagy izgalommal községünk gyermek színészei. De bő­ven kijut, az izgalomból a felnőtt rendezőknek is. — Minden délután és este hangos a posta épülete a kis szereplők zsivajától. — Egyik helyiségben a „Csa­logány" énekei, a másik­ban a ..Bagoly” huhog, a boszorkány átkozódik, amott édes csöppségek tanulják a balett-lépéseket. Bodnár József postafőnök főren­dező egyszerre hegedűi, áriázik és táncol is a sze­replőkkel. A próba végén már maga sem tudja el­dönteni, hogy ő e a Csip­kerózsika, vagy a hopp­mester, vagy a bagoly. — Csutoros Csaba régi szín­játszó gyakorlatával szer­vez, irányít, Kovács László könyökig festékes — a díszleteket festi. De lelke­sen segít dolgozik a szak- szervezet minden tagja. Az énekszámokat Vass János karmester gyakoroltatja. A kísérő zenét a kisvárdai szimfonikusok adják. Ze­neileg nagy teljesítmény lesz a mű előadása. A da­rab egyetlen .fellelhető zon­gora példányát az Állami Operaház kö'csönözte, mely- 1 bői házilag készül a teljes i zenekari anyag. Varga Gyula Kisvárba. 7 orré nyer ejti rendelet a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról

Next

/
Thumbnails
Contents