Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-04 / 3. szám
l!>56 jauuár 1. szerda N É V L ú P A dolgozók betegségi biztosításáról Társadalombiztosításunk a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt gyökeresen megváltozott. A változás nemcsak a szolgáltatások többszöri emelésében és ki- terjesztésében jutott kifejezésre, hanem abban is, hogy megszűnt a társadalombiztosítás szervezeti széttagoltsága és a biztosibetegség — a kórházi ápolás időtartamát jelentékeny mértékben emelik és ezt a kedvezményt a nyugdíjasokra és a családtagjaikra is kiterjesztik. A szakszervezeteknek nagy feladatot jelent a dolgozok társadalombiztosítási ügyeinek jó ellátása. Indokolt, hogy a szakszervezeti tagság megbecsülése a betegségi biztosítás szolgáltatásainál is érvényesüljön. Ezt a célt szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint a 75 százalékos táppénzhez — a két évi eavhelvben „Átadjuk jő munkamódszerünket" Nincs többé vizes pálinka... tási feladatokat a szakszervezetek irányításával maguk a dolgozók végzik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet hozott a dolgozók betegségi biztosításáról. A rendelet nagy jelentősége, hogy egységes rendszerbe foglalja a betegségi biztosítás valamennyi jogszabályát. A mindennapi életben alkalmazásra kerülő szabályokat minisztertanácsi rendelet, a még részletesebb végrehajtási utasításokat pedig a SZOT szabályzata tartalmazza. Az új szabályok — amelyek lényegében az eddig elért eredményeket, tehát a betegségi biztosítás jelen- j leg is érvényben lévő ren-; delkezéseit foglalják ma-' gukba — néhány változást j is tartalmaznak. Az új szabályok értelmében: az időleges rokkantsági járadék mértéke azonos lesz a rokkantsági nvugdíjja). Azoknál a betegségeknél, amelyek csak hosszabb kórházi kezeléssel gyógyíthatók — mint például a gyermek- bénulás, vagy little-kór. fiatalkorúaknál a reumás szívdolgozás mellett — egy évi szakszervezeti tagság is szükséges. A társadalombiztosításnak a szakszervezeti munkával való kapcsolatát juttatja kifejezésre az a rendelkezés is, amely szerint a szakszervezeti anyasági és temetési segélyeket a betegségi biztosítás alapján járó segélyekkel együtt a jövőben a társadalombiztosítás szervei fizetik ki. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a mezőgazdasági lakosság kívánságának eleget téve — a mezőgazda- sági ingatlan műveléséből származó jövedelem adóztatási rendszerét lényegesen egyszerűsítette. Megszüntette a mezőgazdasági ingatlannak a tiszta jövedelem alapján való adóztatását. Az űj adóztaKígyulladt a fény a tiszavasvári Bethlen utcában Nagy öröm érte karácsonykor a Bethlen-utca iakóit, kigyúlt a villany, amit már olyan régen vártak. A villany ügyében segített a tanács, de lelkesen dolgozott Szombati Istvánná tanácstag is. Választói szeretik és bizalommal fordulnak hozzá. Nem is csoda. Szombati elvtársnő szívügyének érzi a falu dolgozóinak ügyét. Reméljük, Szombatiné elvtársnő ezután is ilyen lelkesedéssel végzi munkáját. Zajácz Mihály Tiszavasvári. tási rendszer szerint az adót a növénytermelés átlagos jövedelme után megállapított adófeltételek alapján kell fizetni. Az adótételek mértékét a földterület terjedelme, művelési ága és kataszteri tiszta jövedelmének átlaga határozza meg. Az állatok közül csak a két évesnél idősebb lovak (öszvérek) után kell adót fizetni. Az egyszerűsítés lehetővé ; teszi, hogy az adózók ma- jguk is kiszámítsák, mennyi adót kell fizetniök. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról az egyidejűleg megjelent pénzügyminiszteri rendelet intézkedik. Az adózók az 1956. évi adótételeknek a rendelet, illetve a végrehajtási utasítás szerinti megállapításáig a pénzügyi szervek j által megállapítandó előle- 1 get «fizetik. Ketten szövetkeztek, hogy egy olyan készüléket szerkesszenek, aminek segítségével megkönnyíthetik a csapos munkáját, megakadályozhatják az el- folyást, a sok pazarlást és az esetleges csalásokat. Kéez Dezső a Vendéglátóipari Vállalat adminisztrátora. barátja, Kiss András pedig lakatos. Egyikőjük adta az ötletet. — másikuk pedig szaktudását az ötlet testbe öntéséhez. . Hogy. hogyan született meg egy gép készítésének ötlete? Kécz Dezső hosszú éveken keresztül látta, tapasztalta, hogy milyen sok szeszfélescg megy kárba az adagolásnál, a kimérésnél. A szakma ismerője azt is tudja — na meg az is. aki be-be tér egy- egy féldecire. — hogy lelkiismeretlen egyének felvizezik a pálinkát, idegen anyagot kevernek hozzá. Az is megtörténik, hogy a mérésnél túltöltik a poharat, vagy esetleg kevesebbet öntenek. Mindezt egy ötletes készülékkel akadályozza meg a két újító. Készülékük lényege a következő: Készítettek egy tökéletesen zárható tartályt, aminek alul egy nyílása van. Egy karral egybekapcsolt tengely zárja el ezt a nyílást. A kar elfor- dításával a kiömlő nyíláson rt egy hitelesített fél- decis tartályba kerül az ital, ami aztán a pohárba ömlik. Ugyanakkor egy számológép is van a kar másik oldalára szerelve, ami automatikusan számolja a kimért italt. Természetesen a készülék elkészítése nem volt ilyen egyszerű és gyors, mint ahogyan itt leírjuk. 1953. decemberében kezdték meg a munkát. Kécz Dezső és Kiss András a következő év márciusában már be is nyújtotta újítási javaslatát a vállalathoz. Innen továbbították a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes osztályához. Itt „elfeküdt“, majd rájöttek, hogy ez nem újítás. hanem találmány, ezért áttették a Találmányi Hivatalhoz. Szakmai leírást azonban elfelejtettek mellékelni, így itt sem ’ .kezdhettek vele semmit. Folyt a vita — mi legyen a készülékkel, minek nevezzék. ;.? Újítás, ötlet, találmány? Most végre tisztázódott sorsa. Elfogadták találmánynak és már készül a mintapéldány. Városunkban is bemutatják — legkésőbb a következő negyedév elején. A vízpára a legjobb tűsoltósser Ljubljana közelében a napokban próbáltak ki egy új tűzoltószert. Egy négy méter hosszú és két és fél méter széles medencét megtöltöttek benzinnel, majd felgyújtották. A tíz méter magasságra felcsapó és 1500 C fok hőséget gerjesztő lángokat egy újfajta vízporlaszló szerkezettel 43 másodperc alatt eloltották. Ezzel az új módszer kiállta a próbát,' sőt jobbnak bizonyult, mint az eddig használt legjobb, de Egy kis amerikai étkezőben Irta: JOSEPH NORT amerikai újságíró Gyönyörű Pennsylvaniában a Delaware völgye. Az emberek többsége itt nem jártas a politikában. Egyszerű vasutasokkal találkoztam, vagy iparosokkal, ácsokkal, kőművesekkel: munkásokkal, akik házakat építenek ezen a dim- bes-dombos vidéken. Átlagos amerikaiak voltak beszélgetőtársaim, többségükben nehéz fizikai munkát végző emberek .:: Itt ritkán hallani őszinte véleményt a „genfi szellemről“, vagy akár a szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatásáról. Még nem jött el az az idő, amikor majd az amerikaiak nyíltan kifejezésre juttathatják érzéseiket. Nagy hiba volna azonban azt hinni, hogy az embereknek itt fogalmuk sincs a politikáról, nem gondolkoznak. Elég jól ismerem ezeket az -embereket ahhoz, hogy tudjam, mi rejtőzik zárkózottságuk mögött. Hisz ez az én szülőföldem, rtt nőttem fel jómagam és ketten azok közül, akikkel találkoztam, iskolatársaim voltak. Egy kis étkezőben ültünk, fenn a dombtetőn, ahonnan kilátás nyílik a pennsylvaniai vasútvonal mentén hömpölygő széles folyam nyugodt tükrére. Idejárnak sörözni a munkások munka után. Tudom, valaireny- nyien jó szakszervezeti tagok, derék férjek és családapák, lelkiismeretes dolgozók, feltéve, ha van munkájuk. Ketten, az öregebbek, végigharcolták az első világháborút. Ketten, a fiatalabbak —. a másodikat. Az egyik — alacsony,! köpcös, őszülő halántéké j középkorú férfi — azt! mondta, hogy végképp abbahagyja a munkát. Nagy nevetés támadt. — Már húsz éve mindig abbahagyja a munkát — jegyezte meg egy 60 év körüli ráncosarcú, ritkás- őszülő bajuszú ütegem bér, — Hagyd abba! És kész. De te csak beszélsz. — Húsz éve mindig ugyanazt csinálom. Ismered azt a kis dalt: „Huszonegy évig rossz asz- szonnyal?“ No hát, én húsz éve csinálok olyasmit, amihez nincs kedvem. Ott akarom hagyni és kész. Szeretnék aludni, amennyit bírok. Reggel felébredni, kinevetni az ébresztőórát, kidobni az ablakon, a másik oldalamra fordulni és tovább aludni. Baratt évődés folyt. — Húsz éve fújja ezt a nólát — mondta a legöregebb köztük, egy gépész. Űjabb sörök következtek.' Az alacsony', köpcös mun-j kás pipájából szippantva! ábrándosán folytatta: — Én még ebéd utánj baseball mérkőzésre, estei moziba szeretnék járni. | kedvemre kialudni magam.. Én is kihajítanám az ablakon az átkozott ébresztő- óaát. Itthagynék mindent és egy farmon élnék. A „farm“ szót hallva valaki a szovjet mezőgazda- sági küldöttséget említette. Magunk között voltunk, bíztunk egymásban és a társaság egyik tagja kijelentette, hogy az oroszok derék fiúk lehetnek. Csodálkozva nézett rá a másik és hozzátette: — Az ördögbe is, miért! ne lennének azok! Az öreg gépész vette át a! szót: — Unom már a sok fecsegést a bolsevikokról!! Egész életemben ezt 1 allot-1 tam. Minden kocapolitikus j ezt fújja. Ha meg közelebb- j ről megnéztük u dolgot, aj bolsevikok éppen clyan közönséges emberek mint mi vagyunk. Dolgoznak, hogy élhessenek. Mint már mondottam, barátaim nem éppen járatosak a politikában. Mégis, tudomásom váu róla. hogy hárman közülük a ..New Deal" idején Roosevelire szavaztak, a legfiatalabbak! pedig most Eisenhowerre. j Többségük demokrataparti. • úgy érzi, hogy ez közelebb; áll érdekeihez, mint a köz- társasági párt. Az azonban ! tetszik nekik, hogy a köztársaságpárti Eisenhower! Genfbe utazott. Csakhamar „a négy nagy'“; tanácskozását emlegették j szokott modorukban, Nem; így nevezték: nem fólya-í modtak képekhez és hason-i latokhoz. Emberekről és! nem politikáról beszéltek. Aj legfiatalabb közülük, a sebhelyes arcú volt katona ki-j jelentette^ hogy llulganyin kellemes embernek tűnik i neki. A másik azt mondta, hogy neki Hruscsov is tet-l szik. „Rokonszenves ember“. Az is szóbakerült, hogy ..Zsukov és Eiser.ho-j wer régi frontharcos bal- i társakként felelevenítették közös emlékeiket“. Burmán — az alacsony, köpcös, mord ember — aki újságolvasó, szintén a beszélgetésbe elegyedett- Szavain érződött a New York Daily News vezércikkeinek hatása. — Egyszóval, Ike (Eisenhower) találkozott az oroszokkal, az oroszok találkoztak a franciákkal, az angolok az oroszokkal, pezsgőt ittak egymás egészségére. Mosoly és jóindulat sugárzott az arcukról, fis az eredmény? A nézet élté- ( rések mind megmaradtak!! — Ez azt jelenti, hogy újra és újra találkozni ki il — mondta az öreg gépész. — Először meg kell ismernünk egymást. Akkor látni fogjuk, hogy egyformán emberek vagyunk. Egyformán dolgozunk, hogy élhessünk. Lehet, hogy ha mindannyian megértjük a dolog lényegét, nem lesz háború. Az, aki ..faképnél akarta hagyni“ munkáját. elnevette magát. — Barátaim! — kezdte jóslatszerűen. — Nem lesz háború. — Letette sörós- poharát az asztalra és így folytatta: — Nézzétek. Két ember egymásra fogta fegyverét. Mind a két fegyver töltve van. Egyik ember is. a másik is feszülten figyeli ellenfelét. Erre azt mondja az egyik a másiknak: „Beszélj ük meg a dolgot“. A másik helybenhagyja: „Rendben van“. Leteszik fegyverüket az asz.talra és beszélgetni kezdenek. Igaz? Nem így van? A többiek egyetértettek vele. Aztán szóbakerülnelc az atom- és hidrogénbombák A társaság elcsevegett a békéről és a háborúról, a szovjet mezőgazdasági küldöttségről és a szovjet újságíró küldöttségről. Ennek voltam tanúja a Delaware völgyében egy kis étkezdében. ugyanakkor legdrágább szer, az oltóhab. Kiderült ugyanis, hogy habbal a lángokban álló benzintartályt egy perc és 55 másodperc alatt sikerült csak eloltani-. Az újfajta tűzoltószer lé- j nvegében nem új, mert azt már bemutatták az 1953. évi nemzetközi tűzoltó- kongresszuson. Jugoszláviában Andrej Zupán többszörös újító és feltaláló ké- j szítette el az első vízpor- í 1 asz tó tűzoltókészüléket. hűi in iiiiliiuiiimiiiiiimiuiiiiiiiiiniiiiiii» Amit ezek az emberek j beszéltek, mindenütt hall- j hatjuk az Egyesült Álla- jmokban. A newyorki üze- ! mekben dolgozó barátaim azt mondják, hogy minden szabad percükben ezeket a fontos kérdéseket tárgyalják. Jóllehet, az amerikaiak többsége sem tényeket, sem számadatokat nem tud a Szovjetunióról s igen ferde képe van a szovjet politikai \ rendszerről a Szovjetunió erkölcsi erejének mégis egé- ! szén világosan tudatában van. Lehet, hogy ezek az. j emberek nem értenek egyet ; a kommunizmussal (olyan I formájában, amilyennek el- i képzelik), de egyetértenek ! az egymás mellett élés el- | veivel és megértik, hogy az egymás mellett élésért harcolni kell. Röviden: többre becsülik az életet a ha'ál- nál. A 30 éven felüli amerikaiak közül sokan emlékeznek arra, micsoda rendkívüli hősiességgel zúzta szét a szovjet nép a hitlerista hadigépezetet. Azok az amerikai munká. I sok. akikkel abban a kis ! étkezdében találkoztam, úgy vélik, hogy élhet ba- ! rútságban két olyan ember, ! akiknek nézetei különbö- ! zők, más a származása é* j a helyzete. i — És ha emberek között ! lehetséges ez — mondotta i az öreg gépész, — akkor ! lehetséges államok között A ruházati gyár nyiregy-' házi telepének 33 éleniáró dolgozója van. A normát nem teljesítő dolgozók szá-! ma is körülbelül ennyi. A műszaki vezetőség tanácskozást tartott az üzem kiváló munkásaival an ók hogy a jövő évi tervül-- sikeres teljesítésében milyen j fontos szerepe van a munkamódszerátadásnak. A vezetőség elkészítette a névsort, hogy kik azok az úze- j mi dolgozók, akiknek meg- I segítésére elsősorban szük- j ség lenne. Már a tanácskozáson, de ; különösen a párttaggyűlé- sen kibontakozott a kom- ; munisták példaniuiaiási. l'’elajánlásl tettek egy-agy segítségre seprűié . munkás pstronúlására, Hurni Mihály, Kocka Mihály, Gócze litvánná, Farkas Ucván iiéldamutatását sokan követték. „Átadjuk jó munka- módszerünkét“ — hangzik i felajánlásuk, melyben vállalták, hogy egy hónapon belül a tervet rendszeresen teljesítő és jó minőségű j munkát végző munkásokká fogják nevelni a gyengébb dolgozókat. Gyermekopera Kisvárdán A kisvárdai postás szak- szervezet megrendezésében elsőizben kerül bemutatásra Kisvárdán gyermekopera. Poldini: „Csipkerózsika" című gyermekoperájának bemutatására készülnek nagy izgalommal községünk gyermek színészei. De bőven kijut, az izgalomból a felnőtt rendezőknek is. — Minden délután és este hangos a posta épülete a kis szereplők zsivajától. — Egyik helyiségben a „Csalogány" énekei, a másikban a ..Bagoly” huhog, a boszorkány átkozódik, amott édes csöppségek tanulják a balett-lépéseket. Bodnár József postafőnök főrendező egyszerre hegedűi, áriázik és táncol is a szereplőkkel. A próba végén már maga sem tudja eldönteni, hogy ő e a Csipkerózsika, vagy a hoppmester, vagy a bagoly. — Csutoros Csaba régi színjátszó gyakorlatával szervez, irányít, Kovács László könyökig festékes — a díszleteket festi. De lelkesen segít dolgozik a szak- szervezet minden tagja. Az énekszámokat Vass János karmester gyakoroltatja. A kísérő zenét a kisvárdai szimfonikusok adják. Zeneileg nagy teljesítmény lesz a mű előadása. A darab egyetlen .fellelhető zongora példányát az Állami Operaház kö'csönözte, mely- 1 bői házilag készül a teljes i zenekari anyag. Varga Gyula Kisvárba. 7 orré nyer ejti rendelet a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról
