Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-04 / 3. szám
1956 január 4, szerda N É P L A 1* & Magy választási győzelmet aeatott a Francia Kommunista Párt A franciaországi válasz-1 megoszlása már ismeretes, tások eredményéről a jelen ]két Moselle-megyei mandá- pillanatban még nem lehet ltum kivételéve', amelv fel- országos áttekintést nyúj- ilebbezés alatt áll. A frántani, noha a mandátumok éia választók az anyaországK. J. Vorosiiov elvtárs beszéde Berlinben K. J. Vorosiiov a szovjet küldöttség Berlinbe érkezése alkalmából rendezett nagygyűlésen a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak, barátaim! A Szovjetunió küdöttsége azért érkezett Berlinbe, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, hogy részt vegyen a Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, a kiváló államférfiúnak és politikusnak 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken. (Viharos, hosszas taps.) Boldogok vagyunk, hogy a német néppel, a baráti országok kormányainak és a testvéri kommunista pártoknak képviselőivel együtt részt vehetünk e nevezetes ünnepségen. (Taps.) Pieck elvtársnak, korunk e nagyszerű emberének egész tevékenysége összekapcsolódik a német nép haladó erőinek olyan Németország megteremtéséért folyó harcával, amelyben a dolgozó nép a gazdája az országnak és mindazon javaknak, amelyeket megalkot. (Taps.) A Német Demokratikus Köztársaság szilárdan elfoglalta helyét mint a demokratikus táborhoz tartozó országok testvéri családjának egyenjogú tagja. A német nép békére és az ország nemzeti egységének helyreállítására irányuló törekvése a szovjet nép számára közelálló és érthető. Teljesen osztjuk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a véleményét, hogy Németország újraegyesítése kérdése megoldásának egyedüli reális útja a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti megegyezés. Engedjék meg, hogy a Szovjetunió népeinek szívélyes baráti üdvözletét tolmácsoljam Berlin lakóinak és a Német Demokratikus Köztársaság valamennyi dolgozójának és új sikereket kívánjak a német nép javára végzett alkotó munkájukban. (Viharos taps.) Beszédét a szovjet-német barátság, a német nép, a Német Demokratikus Köztársaság és Wilhelm Pieck elvtárs éltetésével fejezte be. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió kormányának és az SzKP Központi Bizottságának üdvözlő távirata Wilhelm Pieck-hez A Pravda és az Izvesztyija az alábbi üdvözlő táviratot közli: Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét küldi és jó egészséget kíván önnek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének 80. születésnapja alkalmából. Az ön egész társadalmi és politikai pályafutása és államférfiúi tevékenysége ragyogó példa arra, hogyan kell szolgálni a német nép érdekeit, a Németország demokratikus és békés fejlődéséért folytatott harc ügyét. Az ön vezetése alatt álló és a német nép történelmében első munkás-paraszt állam — a Német Demokratikus Köztársaság — már eddig is nagy eredményeket ért el gazdasági és kulturális életének fejlesztésében és a német nép bákeszerető erőinek biztos bástyájává vált. Németország dolgozó népe és a nemzetközi munkásmozgalom az ön személyében a marxizmus- leniniz- mus és a proletár intemacio íalizmus eszméinek hű m?g valósítóját, a népek közötti barátságért, a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyéért folytatott harc megingathatatlan bajnokát látja. Kívánunk önnek, kedves Pieck elvtárs, hosszú életet és további sikereket a Német Demokratikus Köztársaságnak, az egész német nép javára való építésében, a dolgozók életbevágó érdekeiért, az egységes, békeszerető, demokratikus és független Németországért, a béke és a népek biztonsága megszilárdításáért folytatott harcban. A Szovjetunió Legfelső A Szovjetunió MiniszterTanácsának Elnöksége. tanácsa. Az SZKP Központi Bizottsága. Megérkezett Berlinbe a magyar kormányküldöttség ban 542 mandátumról döntöttek. A Francia Kommunista Párt 145 ma'd'tumot kapott (tehát 54-gyel többet, mint az előző választásokon), a Francia Szocialista Párt 88 mandátumot (négyet vesztett), a mendes- france-ista radikálisok 52 mandátumot, az UDSR (jobboldali ellenállók) négyet és a faureista RGR 15 mandátumot. (Ez a három utóbbi csoport együttesen nyolc mandátumot vesztett.) Az MRP mandátumainak száma 84 volt, most hetven mandátuma lesz (14 veszteség). A Pinay- Eéle függetlenek és parasztok 94 mandátumot kaptak' a korábbi 119-cel szemben (25 veszteség). Ez a csoport — mint ismeretes -- igen sokat várt a választásoktól. Képviselői többször kijelen-, tették, hogy 160—180 mandátumra számítanak. A köztársasági szocialisták (volt gaulleisták) valósággal összeomlottak: korábban 58 mandátumuk volt,' most mindössze 16-ot kaptak. A köztársasági szocia-j listák legtöbb szavazatai a poujadisták örökölték, akiknek eddig nem volt képvi-í selőjük a nemzetgvűlésben. I Ezenkívül megszereztek sok | független, parasztpárti és, egyéb szavazatot is és így 51 mandátumra tettek szert. A IV. választókerületben Duclos listája harminc-! nyolcezer, a VI. választókerületben a Thorez-lista I 34.000-reI több szavazatot kapott, mint 1951-ben Sok szavazatot nyert a kommu-i nista párt Rhone megyében, Alpes-Maritimes megyében stb. Nemcsak azj ipari körzetekben növelte' a párt szavazatainak szá-í mát, hanem egyes földmű-; velő megyékben is, mint Saone-et-Loire, ahol a Wal- j deck Rochet vezette listai egy mandátummal többet szerzett, mint 1951-ben. Megfigyelők figyelemre-1 méltó jelenségnek minősítik Vosges megyében a népfront-lista sikerét, amely ; két mandátumot eredmé-: nyezett. Mint ismeretes, i Guv Mo'lett ellenezte a szocialisták és kommunisták egységlistáját ebben a me-j gyében, s most ez a lista 4500 szavazattal többet ka-j pott, mint 1951-ben a két! párt jelöltje külön-külön. > ; Ismertek tehát a francia-; országi választások eredményei, s a francia proletariátussal együtt örülve jelentjük, hogy a kommunista párt impozáns győzelmével végződtek. Nyugat-' Európa legerősebb kommunista pártja csatázva a háborús uszítókkal, az ame-! rikabarát politikával, a reakciós választási törvénynyel, ismét a legerősebb pártként került ki a választási küzdelemből, sőt: mint a számok mutatják, pozícióját 54 új mandátummal meg is erősítette. A választási eredmények azt mutatják, hogy a többi pártok csaknem kivétel nélküli mandátumokat vesztettek, j folytatódik tehát az az erjedési folyamat a francia népben, amelynek következtében fokról fokra elfordul azoktól a pártoktól, amelyek nem képesek megoldani Franciaország bélés külpolitikai problémáit. A választások előtti Franciaországra jellemzőek voltak a gyakori belpoJ:tikai válságok. A különféle árnyalatú polgári kormányok egymást váltották, de valamennyien megbuktak, mert nem tudtak a nép által elfogadhatóan kormányozni. Franciaország — bár nagyhatalomként szerevei a világ színpadán — nem járult hozzá kielégítően a leszerelési problémák, a német kérdés megoldásihoz, az eurónai biztonság megszilárdításához. Belpolitikámban nem tudta kielégíteni a munkások és alkalmazottak joaos bérköveteléseit, nem volt kénes dűlőre vinni a világi oktatás megérett nroblémáját, kiélezte a helyzetet a gyarmati kérdésekben is, és felsorolha- tatlanok azok a gondok, bajok, amelyeket a régi nemzetgyűlés adósságként hagyott az újra. A Francia Kommunista Párt bátran szót emelt r dolgozók jogaiért, a gyer mati nének szabadságáért, a békés külpolitikáért. S ez a szó nem süket fülekre hanem megértő szívekre talált. Nemsokára összeül az új nemzetgyűlés, amelytől majd bizalmi szavazást kér egy kormány. Két út áll a nemzetgyűlés előtt. Megkísérelheti, hogy folytatja a korábbi politikát s bizalmat szavaz egy olyan kormánynak, amely cseppet sem különbözik az előbbiektől. De ha meghallgatja a francia nép követelését — és ezt előbb utóbb meg kell hallgatnia — nem térhet ki a kommunista párt által helyeselt békés, demokratikus, nép- frontjellegű kormány megalakítása elől. Örömmel töltheti el a francia népet a választási eredmény. Ám nyilvánvaló: nem mindenki örül. A Francia Kommunista P ’r', előretörésének hírére jelentős mértékben esett egyes értékpapírok ára (akárcsak Amerikában a hadirészvényeké, ha új békehír kap galambszárnyra). Nem örülnek a tőkések. És nem örül. nek azok a volt miniszterek, államtitkárok, tábornokok és papok, akiktől a nép megvonta bizalmát, mivel felelősek az indokínai háborúért, az északafrikai eseményekért és más népellenes cselekményedért. Franciaország dolgozó névének és vezető pártjának sikert kívánunk a jövőhöz. Követei ismét híven képviselik a parlamentben a béke, a haladás ügyét. Egyre több küiföfdön élő magyar tér vissza hazájába Hétfőn a késő esti órákban megérkezett a német fővárosba a Magyar Nép- köztársaság kormányküldöttsége, amely részt vesz a Wilhelm Pieck elvtárs 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget az Ost- bahnhofon a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának, a demokratikus Németország nemzeti frontjának vezető képviselői, valamint a magyar nagykövetség dolgozói üdvözölték. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kibocsátott amnesztia-rendelet alapján nap mint nap egyre több külföldön élő magyar tér haza. Kedden este E-erjesi (Eizler) Ferenc is — élve az amnesz- ’ 'a-rendelet nyújtotta lehetőséggel — visszatért hazánkba. Eperjesi (Eizler) Ferenc a Független Kisgazda Párt Baranya megyei szervezetének egyik vezetője volt és 1947-ben hagyta el az országot. Külföldre távozása után Franciaországban po- ’’tikai menedékjogot kért ott . letelepedett. Hazatéréséig a franciaországi emigráns magyar menekült munkások egyesületének. vezetője volt. Vissza a feladónak Országunktól, népünktől idegen eleinek „üzeneteitől” volt hangos az elmúlt napokban a tőkés világ sajtója, rádiója. Eisenhower elnök, Dulles külügyminiszter és más felelős személyiségek felelőtlen kijelentéseit harsogták. — Mint annyiszor az elmúlt tíz év alatt, most Is a népi demokratikus országokat vették célba e szavak, s a „karácsonyi üzenetek” megígérték, hogy az amerikai politikusok „imádkozni fognak” társadalmi rendszerünk megváltoztatásért, sőt: az imánál reálisabb segítséget is ígértek azoknak a kalandoroknak, akik vállalkoznának egy-egy szennyes feladat végrehajtására. Az amerikai vezetők az unalomig ismételt, de annál hamisabb csengésű „felszabadítás” szót használják erre a tervezett bűnös akcióra. Igazán sajnálnivaló az a tájékozatlanság, amelyben az amerikai vezetők szenvednek. Még mindig nem tudnak, vagy nem akarnak tudni arról, hogy Magyarország visszavonhatatlanul felszabadult? Hogy 11 éve önállóan intézi ügyeit és ezzel számtalan esetben kivívta a uépek megbecsülését? Nem emlékeznek rá, hogy rég letűnt a Horthy-korszak, Magyarország nemzetközi kiárusításának korszaka? hogy nem nyomorítja már népünket sem a hazai, sem az idegen — körié az amerikai — tőke? Vagy talán éppen ez a baj? Amerika vezetői úgy értik a „felszabadítást”, hogy adjuk vissza Chorin bárónak és Weiss Man- frednek az üzemeket. Esz. terházinak, Dessevvffynek, Odeschalchynak dolgozó parasztságunk jogos tulajdonát. a földet? így értik. És igazán kár, hogy nem hallották azokat a felháborodott kifulladásokat, amelyekkel a magyar dolgozók, a városok és falvak népe fogadta e „karácsonyi üdvözleteket”. A magyar nép most már az ENSZ tagjaként utasítja vissza, hogy bárki is beleavatkozzék belügyei- be, s az áhitatos szavakba burkolt okvetetlenkedésre azt válaszolja, hogy „Visz- sza a feladónak!” A címzett — az „elnyomott” ma.gvar nép — már 11 éve ismeretlen! Ez az ara erikái elet! A közelmúltban a Cali- fornia-egyetem egy bizottsága, amely rendszeres számításokat végez az amerikai lakosság létfenntartási minimumára és jövedelmére vonatkozóan, megállapította, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 8.3 millió család és 6.2 millió egyedülálló lakos él jelenleg nagy nyomorban. A bizottság évi 5700 dolláros létfenntartási minimumból indul ki, amely a kétgyermekes családot véve alapul, sem színházlátogatásra, sem könyvvásárlásra nem nyújt lehetőséget. A szabadságnak nem szabod túlterjednie egy héten és egész éven át nem szabad a családban Súlyosabb betegségnek bekövetkeznie. A bizottság közlése szerint jelenleg az Egyesült Államokban a családok. 23 százalékának, vagyis 14.5 millió csalidnak az évi jövedelme a 2000 dollárt sem éri el. 17 millió családnak, a családok 30 százalékának jövedelme ' eléri, illetve meghaladja az 5000 do’lárt. A munkanélküliek és nem' teljes foglaíkpztatott- ságú dolgozók száma nőt- tön-nő és köztük rengeteg az asszony és lány. A női munkanélküliek száma már I b millió és 3-5 millió nem teljes foglalkoztatottságú nő éppen csak annyit keres, hogy éhen ne haljon. A finánctőke brutális uralma alatt nemcsak a városokban, hanem a vidékeken is egyre növekszne a nyomor. Kereken 1.4 millió farrrercsaládnak az évi jövedelme alatta marad az 1000 dollárnak(!) Csak az utóbbi öt év alatt több mint 800.000 farmercsalád ment tönkre. Ezek kénytelenek voltak eladósodott ! birtokukat feladni és a vá- j rosba özönleni, ahol a í munkanélküliek táborát nö- I vélik. A „Wall Street Jour- j nal“ közlése szerint 1956 I márciusáig további 10.000 i farmercsalád kénytelen j földjét a hitelezőknek át- | engedni. Hogy a kép teljes legyen, idézzük a „Service Ecoro. miquest et Financiere“ című francia lap következő megállapítását: „Habár úgy tűnik, mintha az Egyesült Államokban a nur késők jövedelme nagyobb lenne, mint a nyugateurópai munkások jövedelme, figyelembe kell venni, hogy az amerikainak tízszer magasabb lakbért, tízszer magasabb orvosi kezelési díjat és húszszor magasabb szállítási költségeket kell fizetnie, mint európai kollégájának.“ Közepes jövedeleminél (körülbelül a létfenntartási minimum kétszerese) az összes háztartásoknak csak 10 százaléka rendelkezik. Ezzel szemben egyre hatalmasabb bevételek koncentrálódnak egyre kevesebb személy kezében. Az „Economic notes“ című közlöny arról ad számot, hogy az 1953 júliusától 1954 decemberéig a 16-3 milliárd dollár összegű hadimegrendelések 63 százalékát, (11,2 milliór dollár!) a száz legnagyobb amerikai társaság kapta. A megrendelések 23 százaléka négy nagy repülőgépgyártó monopólium, a „United Aircraft“, a „Douglas Aircraft“, a „Northame- rjcan Aviation“ és a „Boeing Airplane Co.“ közt oszlott meg. A hadimegrendelések oroszlánrésze a „General Motors“ autómonopóliumnak jutott, amelynek elnöke jelenleg az Egyesült Államok hadügyminisztere. A „General Motors“ 1950 júliusától 1954 decemberéig lcözel 6.639 milliárd dollár összegű hadimegrendelést kapott. Arról nem is kell szólni, hogy ezeknek a fegyverkezési konszerneknek a részvényesei, felügyelőbizottsági tagjai és elnökei egészen más életet folytatnak családjukkal, mint a bevezetőben említett sok millió ember. Ezek luxusra, szerencsejátékra, lóversenyre és sportfogadásokra percek alatt annyi pénzt költenek, amennyit az amerikai családfenntartók milliói tíz év alatt sem tudnak megkeresni. Ez a sokat dicsért „fair play“, a „business- man“-ek amerikai szabadsága, amely a lakosság többségének rabszolgaságot és nyomort hoz.
