Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

1956 január 4, szerda N É P L A 1* & Magy választási győzelmet aeatott a Francia Kommunista Párt A franciaországi válasz-1 megoszlása már ismeretes, tások eredményéről a jelen ]két Moselle-megyei mandá- pillanatban még nem lehet ltum kivételéve', amelv fel- országos áttekintést nyúj- ilebbezés alatt áll. A frán­tani, noha a mandátumok éia választók az anyaország­K. J. Vorosiiov elvtárs beszéde Berlinben K. J. Vorosiiov a szovjet küldöttség Berlinbe érke­zése alkalmából rendezett nagygyűlésen a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak, bará­taim! A Szovjetunió küdöttsége azért érkezett Berlinbe, a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosába, hogy részt vegyen a Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, a kiváló állam­férfiúnak és politikusnak 80. születésnapja alkalmá­ból rendezett ünnepsége­ken. (Viharos, hosszas taps.) Boldogok vagyunk, hogy a német néppel, a baráti országok kormányainak és a testvéri kommunista pár­toknak képviselőivel együtt részt vehetünk e nevezetes ünnepségen. (Taps.) Pieck elvtársnak, korunk e nagyszerű emberének egész tevékenysége össze­kapcsolódik a német nép haladó erőinek olyan Né­metország megteremtéséért folyó harcával, amelyben a dolgozó nép a gazdája az országnak és mindazon ja­vaknak, amelyeket megal­kot. (Taps.) A Német Demokratikus Köztársaság szilárdan el­foglalta helyét mint a de­mokratikus táborhoz tar­tozó országok testvéri csa­ládjának egyenjogú tagja. A német nép békére és az ország nemzeti egységének helyreállítására irányuló tö­rekvése a szovjet nép szá­mára közelálló és érthető. Teljesen osztjuk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a véle­ményét, hogy Németország újraegyesítése kérdése meg­oldásának egyedüli reális útja a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság köz­ti megegyezés. Engedjék meg, hogy a Szovjetunió népeinek szívé­lyes baráti üdvözletét tol­mácsoljam Berlin lakóinak és a Német Demokratikus Köztársaság valamennyi dolgozójának és új sikere­ket kívánjak a német nép javára végzett alkotó mun­kájukban. (Viharos taps.) Beszédét a szovjet-német barátság, a német nép, a Német Demokratikus Köz­társaság és Wilhelm Pieck elvtárs éltetésével fejezte be. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió kormányának és az SzKP Központi Bizottságának üdvözlő távirata Wilhelm Pieck-hez A Pravda és az Izvesztyija az alábbi üdvözlő táv­iratot közli: Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét küldi és jó egészséget kíván önnek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének 80. szü­letésnapja alkalmából. Az ön egész társadalmi és politikai pályafutása és államférfiúi tevékenysége ragyogó példa arra, hogyan kell szolgálni a német nép érdekeit, a Németország demokratikus és békés fejlődéséért folytatott harc ügyét. Az ön vezetése alatt álló és a német nép törté­nelmében első munkás-paraszt állam — a Német De­mokratikus Köztársaság — már eddig is nagy eredmé­nyeket ért el gazdasági és kulturális életének fejlesz­tésében és a német nép bákeszerető erőinek biztos bás­tyájává vált. Németország dolgozó népe és a nemzetközi mun­kásmozgalom az ön személyében a marxizmus- leniniz- mus és a proletár intemacio íalizmus eszméinek hű m?g valósítóját, a népek közötti barátságért, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus ügyéért folytatott harc megingathatatlan bajnokát látja. Kívánunk önnek, kedves Pieck elvtárs, hosszú életet és további sikereket a Német Demokratikus Köz­társaságnak, az egész német nép javára való építésé­ben, a dolgozók életbevágó érdekeiért, az egységes, békeszerető, demokratikus és független Németországért, a béke és a népek biztonsága megszilárdításáért folyta­tott harcban. A Szovjetunió Legfelső A Szovjetunió Miniszter­Tanácsának Elnöksége. tanácsa. Az SZKP Központi Bizottsága. Megérkezett Berlinbe a magyar kormányküldöttség ban 542 mandátumról dön­töttek. A Francia Kommu­nista Párt 145 ma'd'tumot kapott (tehát 54-gyel töb­bet, mint az előző válasz­tásokon), a Francia Szocia­lista Párt 88 mandátumot (négyet vesztett), a mendes- france-ista radikálisok 52 mandátumot, az UDSR (jobboldali ellenállók) né­gyet és a faureista RGR 15 mandátumot. (Ez a há­rom utóbbi csoport együt­tesen nyolc mandátumot vesztett.) Az MRP mandá­tumainak száma 84 volt, most hetven mandátuma lesz (14 veszteség). A Pinay- Eéle függetlenek és parasz­tok 94 mandátumot kaptak' a korábbi 119-cel szemben (25 veszteség). Ez a csoport — mint ismeretes -- igen sokat várt a választásoktól. Képviselői többször kijelen-, tették, hogy 160—180 man­dátumra számítanak. A köztársasági szocialisták (volt gaulleisták) valóság­gal összeomlottak: koráb­ban 58 mandátumuk volt,' most mindössze 16-ot kap­tak. A köztársasági szocia-j listák legtöbb szavazatai a poujadisták örökölték, akik­nek eddig nem volt képvi-í selőjük a nemzetgvűlésben. I Ezenkívül megszereztek sok | független, parasztpárti és, egyéb szavazatot is és így 51 mandátumra tettek szert. A IV. választókerületben Duclos listája harminc-! nyolcezer, a VI. választóke­rületben a Thorez-lista I 34.000-reI több szavazatot kapott, mint 1951-ben Sok szavazatot nyert a kommu-i nista párt Rhone megyé­ben, Alpes-Maritimes me­gyében stb. Nemcsak azj ipari körzetekben növelte' a párt szavazatainak szá-í mát, hanem egyes földmű-; velő megyékben is, mint Saone-et-Loire, ahol a Wal- j deck Rochet vezette listai egy mandátummal többet szerzett, mint 1951-ben. Megfigyelők figyelemre-1 méltó jelenségnek minősí­tik Vosges megyében a népfront-lista sikerét, amely ; két mandátumot eredmé-: nyezett. Mint ismeretes, i Guv Mo'lett ellenezte a szo­cialisták és kommunisták egységlistáját ebben a me-j gyében, s most ez a lista 4500 szavazattal többet ka-j pott, mint 1951-ben a két! párt jelöltje külön-külön. > ; Ismertek tehát a francia-; országi választások ered­ményei, s a francia prole­tariátussal együtt örülve jelentjük, hogy a kommu­nista párt impozáns győzel­mével végződtek. Nyugat-' Európa legerősebb kommu­nista pártja csatázva a há­borús uszítókkal, az ame-! rikabarát politikával, a re­akciós választási törvény­nyel, ismét a legerősebb pártként került ki a válasz­tási küzdelemből, sőt: mint a számok mutatják, pozí­cióját 54 új mandátummal meg is erősítette. A válasz­tási eredmények azt mutat­ják, hogy a többi pártok csaknem kivétel nélküli mandátumokat vesztettek, j folytatódik tehát az az erje­dési folyamat a francia népben, amelynek követ­keztében fokról fokra elfor­dul azoktól a pártoktól, amelyek nem képesek meg­oldani Franciaország bél­és külpolitikai problémáit. A választások előtti Fran­ciaországra jellemzőek vol­tak a gyakori belpoJ:tikai válságok. A különféle árnya­latú polgári kormányok egymást váltották, de vala­mennyien megbuktak, mert nem tudtak a nép által el­fogadhatóan kormányozni. Franciaország — bár nagyhatalomként szerevei a világ színpadán — nem já­rult hozzá kielégítően a le­szerelési problémák, a né­met kérdés megoldásihoz, az eurónai biztonság meg­szilárdításához. Belpolitiká­mban nem tudta kielégíteni a munkások és alkalmazot­tak joaos bérköveteléseit, nem volt kénes dűlőre vinni a világi oktatás megérett nroblémáját, kiélezte a helyzetet a gyarmati kér­désekben is, és felsorolha- tatlanok azok a gondok, bajok, amelyeket a régi nemzetgyűlés adósságként hagyott az újra. A Francia Kommunista Párt bátran szót emelt r dolgozók jogaiért, a gyer mati nének szabadságáért, a békés külpolitikáért. S ez a szó nem süket fülekre hanem megértő szívekre ta­lált. Nemsokára összeül az új nemzetgyűlés, amelytől majd bizalmi szavazást kér egy kormány. Két út áll a nemzetgyű­lés előtt. Megkísérelheti, hogy folytatja a korábbi politikát s bizalmat szavaz egy olyan kormánynak, amely cseppet sem külön­bözik az előbbiektől. De ha meghallgatja a francia nép követelését — és ezt előbb utóbb meg kell hallgatnia — nem térhet ki a kommunis­ta párt által helyeselt bé­kés, demokratikus, nép- frontjellegű kormány meg­alakítása elől. Örömmel töltheti el a francia népet a választási eredmény. Ám nyilvánvaló: nem mindenki örül. A Francia Kommunista P ’r', előretörésének hírére jelen­tős mértékben esett egyes értékpapírok ára (akárcsak Amerikában a hadirészvé­nyeké, ha új békehír kap galambszárnyra). Nem örül­nek a tőkések. És nem örül. nek azok a volt miniszte­rek, államtitkárok, táborno­kok és papok, akiktől a nép megvonta bizalmát, mivel felelősek az indokínai hábo­rúért, az északafrikai ese­ményekért és más népelle­nes cselekményedért. Franciaország dolgozó né­vének és vezető pártjának sikert kívánunk a jövőhöz. Követei ismét híven képvi­selik a parlamentben a béke, a haladás ügyét. Egyre több küiföfdön élő magyar tér vissza hazájába Hétfőn a késő esti órák­ban megérkezett a német fővárosba a Magyar Nép- köztársaság kormánykül­döttsége, amely részt vesz a Wilhelm Pieck elvtárs 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget az Ost- bahnhofon a Német De­mokratikus Köztársaság kormányának, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának, a demokratikus Németország nemzeti frontjának vezető képviselői, valamint a ma­gyar nagykövetség dolgozói üdvözölték. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa által kibocsátott amnesztia-ren­delet alapján nap mint nap egyre több külföldön élő magyar tér haza. Kedden este E-erjesi (Eizler) Fe­renc is — élve az amnesz- ’ 'a-rendelet nyújtotta lehe­tőséggel — visszatért ha­zánkba. Eperjesi (Eizler) Ferenc a Független Kisgazda Párt Baranya megyei szerveze­tének egyik vezetője volt és 1947-ben hagyta el az or­szágot. Külföldre távozása után Franciaországban po- ’’tikai menedékjogot kért ott . letelepedett. Hazaté­réséig a franciaországi emigráns magyar mene­kült munkások egyesületé­nek. vezetője volt. Vissza a feladónak Országunktól, népünktől idegen eleinek „üzenetei­től” volt hangos az elmúlt napokban a tőkés világ sajtója, rádiója. Eisenho­wer elnök, Dulles külügy­miniszter és más felelős személyiségek felelőtlen kijelentéseit harsogták. — Mint annyiszor az elmúlt tíz év alatt, most Is a népi demokratikus országokat vették célba e szavak, s a „karácsonyi üzenetek” megígérték, hogy az ame­rikai politikusok „imád­kozni fognak” társadalmi rendszerünk megváltozta­tásért, sőt: az imánál reá­lisabb segítséget is ígér­tek azoknak a kalando­roknak, akik vállalkozná­nak egy-egy szennyes fel­adat végrehajtására. Az amerikai vezetők az unalomig ismételt, de an­nál hamisabb csengésű „felszabadítás” szót hasz­nálják erre a tervezett bűnös akcióra. Igazán sajnálnivaló az a tájékozatlanság, amelyben az amerikai vezetők szen­vednek. Még mindig nem tudnak, vagy nem akar­nak tudni arról, hogy Ma­gyarország visszavonha­tatlanul felszabadult? Hogy 11 éve önállóan intézi ügyeit és ezzel számtalan esetben kivívta a uépek megbecsülését? Nem em­lékeznek rá, hogy rég le­tűnt a Horthy-korszak, Magyarország nemzetközi kiárusításának korszaka? hogy nem nyomorítja már népünket sem a hazai, sem az idegen — körié az amerikai — tőke? Vagy talán éppen ez a baj? Amerika vezetői úgy értik a „felszabadítást”, hogy adjuk vissza Chorin bárónak és Weiss Man- frednek az üzemeket. Esz. terházinak, Dessevvffynek, Odeschalchynak dolgozó parasztságunk jogos tu­lajdonát. a földet? így értik. És igazán kár, hogy nem hallották azo­kat a felháborodott kifu­lladásokat, amelyekkel a magyar dolgozók, a vá­rosok és falvak népe fo­gadta e „karácsonyi üd­vözleteket”. A magyar nép most már az ENSZ tagjaként uta­sítja vissza, hogy bárki is beleavatkozzék belügyei- be, s az áhitatos szavakba burkolt okvetetlenkedésre azt válaszolja, hogy „Visz- sza a feladónak!” A cím­zett — az „elnyomott” ma.gvar nép — már 11 éve ismeretlen! Ez az ara erikái elet! A közelmúltban a Cali- fornia-egyetem egy bizott­sága, amely rendszeres szá­mításokat végez az ameri­kai lakosság létfenntartási minimumára és jövedel­mére vonatkozóan, megálla­pította, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 8.3 millió család és 6.2 millió egyedülálló lakos él jelen­leg nagy nyomorban. A bizottság évi 5700 dol­láros létfenntartási mini­mumból indul ki, amely a kétgyermekes családot véve alapul, sem színházlátoga­tásra, sem könyvvásárlásra nem nyújt lehetőséget. A szabadságnak nem szabod túlterjednie egy héten és egész éven át nem szabad a családban Súlyosabb be­tegségnek bekövetkeznie. A bizottság közlése sze­rint jelenleg az Egyesült Államokban a családok. 23 százalékának, vagyis 14.5 millió csalidnak az évi jö­vedelme a 2000 dollárt sem éri el. 17 millió családnak, a családok 30 százalékának jövedelme ' eléri, illetve meghaladja az 5000 do’lárt. A munkanélküliek és nem' teljes foglaíkpztatott- ságú dolgozók száma nőt- tön-nő és köztük rengeteg az asszony és lány. A női munkanélküliek száma már I b millió és 3-5 millió nem teljes foglalkoztatottságú nő éppen csak annyit ke­res, hogy éhen ne haljon. A finánctőke brutális uralma alatt nemcsak a városokban, hanem a vidé­keken is egyre növekszne a nyomor. Kereken 1.4 millió farrrercsaládnak az évi jö­vedelme alatta marad az 1000 dollárnak(!) Csak az utóbbi öt év alatt több mint 800.000 farmercsalád ment tönkre. Ezek kényte­lenek voltak eladósodott ! birtokukat feladni és a vá- j rosba özönleni, ahol a í munkanélküliek táborát nö- I vélik. A „Wall Street Jour- j nal“ közlése szerint 1956 I márciusáig további 10.000 i farmercsalád kénytelen j földjét a hitelezőknek át- | engedni. Hogy a kép teljes legyen, idézzük a „Service Ecoro. miquest et Financiere“ című francia lap követke­ző megállapítását: „Habár úgy tűnik, mintha az Egye­sült Államokban a nur ké­sők jövedelme nagyobb len­ne, mint a nyugateurópai munkások jövedelme, figye­lembe kell venni, hogy az amerikainak tízszer maga­sabb lakbért, tízszer maga­sabb orvosi kezelési díjat és húszszor magasabb szál­lítási költségeket kell fizet­nie, mint európai kollégá­jának.“ Közepes jövedeleminél (körülbelül a létfenntartási minimum kétszerese) az összes háztartásoknak csak 10 százaléka rendelkezik. Ezzel szemben egyre hatal­masabb bevételek koncent­rálódnak egyre kevesebb személy kezében. Az „Eco­nomic notes“ című közlöny arról ad számot, hogy az 1953 júliusától 1954 decem­beréig a 16-3 milliárd dol­lár összegű hadimegrende­lések 63 százalékát, (11,2 milliór dollár!) a száz leg­nagyobb amerikai társaság kapta. A megrendelések 23 százaléka négy nagy repülő­gépgyártó monopólium, a „United Aircraft“, a „Doug­las Aircraft“, a „Northame- rjcan Aviation“ és a „Boe­ing Airplane Co.“ közt osz­lott meg. A hadimegrendelések oroszlánrésze a „General Motors“ autómonopólium­nak jutott, amelynek el­nöke jelenleg az Egyesült Államok hadügyminisztere. A „General Motors“ 1950 júliusától 1954 decemberéig lcözel 6.639 milliárd dollár összegű hadimegrendelést kapott. Arról nem is kell szólni, hogy ezeknek a fegyverke­zési konszerneknek a rész­vényesei, felügyelőbizottsá­gi tagjai és elnökei egészen más életet folytatnak csa­ládjukkal, mint a bevezető­ben említett sok millió em­ber. Ezek luxusra, szeren­csejátékra, lóversenyre és sportfogadásokra percek alatt annyi pénzt költenek, amennyit az amerikai csa­ládfenntartók milliói tíz év alatt sem tudnak megke­resni. Ez a sokat dicsért „fair play“, a „business- man“-ek amerikai szabad­sága, amely a lakosság többségének rabszolgaságot és nyomort hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents