Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

NÉPtA( 1955 december 18, vasárnap A gépállomásvezetők értekezletéről December 16-án, pénte­ken a Pártoktatás Házában értekezletet tartottak a gépállomásvezetők, a gép­állomási pórt- és DISZ-tit- károk, a vezető mezőgazdá­szok és más vezető funk­cióban dolgozók részvételé­vel. Az értekezletet Endrődi elvtárs, a megyei párt- végrehajtó bizottság mező- gazdasági osztályvezetője nyitotta meg, majd Uzsoki István elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság titkára tartotta meg be­számolóját. A Központi Vezetőség november 12-i határozatá­nak tükrében elemezte me­gyénk mezőgazdaságának, azon belül termel őszövetke- zeteink és gépállomásaink­nak eredményeit, hiányos­ságait. Végül megjelölte azokat a feladatokat, ame­lyek jelenleg a gépállo- másvezetők, gépállomási pártszervezetek és a gépál­lomás összes dolgozói előtt állanak. Az előadást élénk vita követte. A hozzászólók ar­ról számoltak be többek között, hogy a termelőszö­vetkezetek a gépállomási körzetek és a járások ös­szesített adatai szerint túl­szárnyalták a márciusi ha­tározatban megjelölt 7.3 százalékos termésátlagnö­velés irányszámát és az egyénileg gazdálkodók — köztük a középparasztok — termésátlagait is. A vásá- rcsnaményi jb. gépállomá­si titkára például arról szá­molt be, hogy a járás ter­melőszövetkezetei rozsból és őszi árpából 2 mázsával túlszárnyalták az egyéni dolgozók termésátlagait. A 43 termelőszövetkezet kö­zül már 33 megtartotta zárszámadását és eddig csak egyetlen szövetkezet zárt gyengébben, a tivadari Béke TSZ. De a hangulat itt is jó volt, mert az év folya­mán jelentős fejlődést, ért el a tsz. Többek között pél­dául 200.000 forintos istál­lót énített. Ezek a jó eredmények a gépállomások jó munkáját is tükrözik. De amint a felszólalásokból is kitűnt, voltak az év folyamán olyan hibák és jelenleg is vannak, amelyeknek jövő­re nem szabad előfordul­niuk. A Mándoki Gépállomás igazgatója például arról be­szélt, hogy bár a minőség terén van javulás, a szer­vezés és munkafegyelem terén komoly hibák voltak, amelyek gátolták a tervek teljesítését. Igen sok szer­vezési hiba szálai egy kú­riák agronómushoz vezettek, 'akit már a napokban le is váltottak. Géphiba miatt sok kiesés fordult elő. — Emiatt elsősorban a Gép­javító Vállalatot okolta. — Ezzel kapcsolatban más gépállomások is panasz­kodtak. A Gépjavító Vállalat ve­zetője elismerte, hogy az év folyamán 5—6 esetben ér­kezett reklamáció, aminek nyomán azonnal helyre­hozták a hibákat. Azonban tapasztalata szerint egyes gépállomásokon nem keze­lik helyesen a gépeket és ez is sok bajnak a kútfor- rása. Közölte az értekezlet részvevőivel, hogy a válla­lat több egyszerű újítással rendelkezik, amelyeket a gépállomásokon is megva­lósíthatnának. Hasonló újítások vannak egyes gépállomásokon is. A Tiszavasvári Gépállomáson Bányai főmérnök elvtárs a kombájnt alakította át más munka végzésére is, ami­vel annak kihasználását és egyéb munkák elvégzésé­nek meggyorsítását lehet elérni. A Tiszaszalkai Gép­állomáson Dózsa elvtárs a dobsinek köszörülését ol­dotta meg gépi úton, to­vábbá a gépek szállításához szerkesztett egy darut, amely géptörést, rongáló­dást akadályoz meg és -ne­héz munkától szabadítja meg a dolgozókat. Termékeny műszaki értekezlet a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban (3.) I A műszaki értekezleten résztvett műszakiak vala­mennyien hozzászóltak a vállalat 1956. évi tervéhez. Tárnái Gyula főgépész megígérte az értekezleten: úgy fogják megszervezni a kazánmosást, hogy a kitű­zött határidő előtt végezzék el. Figyelmeztette az üzem­részek műszaki dolgozóit a fokozottabb gőztakarékos­ságra, különös tekintettel januárra, amikor is a ka­zánok mosását és nagyja­vítását fogják végezni. Szabó Imre fömcchani- kus, a TMK-csoport veze­tője tájékoztatta az érte-J kéziét résztvevőit arról, | hogy hol lehet javítani a gépeket és műszereket, és hol van szükség újak készí­tésére. Gaál Sándor művezető többek között szükségesnek tartja, hogy olyan készü­lékekről és alkatrészekről, — amelyek kopása vagy meghibásodása gyakori — készítsenek tartalékokat. Zeller István, a nyers­morfin üzem vezetője fel­ajánlást tett, hogy január­ban az üzemrészéhez tafs tozó dolgozóknak szakiruu minimum tanfolyamot fog indítani. A DlSZ-szcrrezet feladatot vállal Katona József DIFZ-tit- kár a műszaki dolgozókKal együtt szorgalmasan je- gyezgetett füzetében. Mi­kor szót kapott, azt kérte, hogy a Rutin filicin gyártá­sához szükséges gépet a DISZ-tagjaiból alaki- j tolt brigád szerelhesse j le a Chinoin gyárban és ugyancsak kapja fel­adatául a gépek felsze­relését, majd a vállala­tuknál. Továbbá úgy látta Katona! elvtárs, hogy a DISZ tagjai j nyolc fontos ; legdrágább) anyag felett (köztük ót im­portanyag felett) takaré­kossági védnöksége'- tudnak vállalni. Ugyanis e fontos Ve Oíiinap a íjaesáliji OJázsiíbiuL „Amióta termelőszövetkezetünk fennáll (1949) ilyen gazdag zárszámadásunk még nem volt. Igyhát minden ok megvan arra, hogy ünnep lyessé tegyük eztanapot.'1 Beke Sándor a gacsályi Dózsa TSZ elnöke mondta eze­ket a szavakat gazdasági beszámolójában. Valóban ün­nepeltek a tsz dolgozói. Ünnepi ruhát öltött mindenki, öreg-fiatal egyaránt. Egy év kemény, de szép munkáját ünnepelték a zár­számadás estéjén. Ünnepi hangulattal szőtték a terve­ket a jövővel kapcsolatban. Most bebizonyult igazán, hogy mire képes egy termelőszövetkezet, ha abban kol­lektív vezetés elvének szigorú betartásával irányítják a közös gazdálkodást, a közös ügyeket. Ennek tulajdonítható elsősorban, hogy most 3.20 kiló gabonát oszthatnak ki munkaegységenként, ezen­kívül másfél kiló almát, 6 deka cukrot, 2 kiló tűzifát, szalmát, szappant, pálinkát, olajat, gyapjú fonalat, s ki tudja, mi mindent még :.; A másodmagával dolgozó Rudnák Pál 1250 munka­egységére 30 mázsa búzát. 10 mázsa árpát, 13 mázsa almát, 38 mázsa takarmányt szállított haza, hogy csak a nagy iát említsük. Nem mondhatja mostmár a Rudnák Mihálv testvére, aki ugyanannyi földön gazdálkodik, mint ő hajdanában, hogy nem jó választott. Jövedelme negyedét sem éri el a Rudnák Mihályénak. Molnár Albert is 65 évet ért már meg, s most viheti annyira a tsz-ben, hogy szalmatetős háza helyett újat, takarosát énít.sen. Kálmán elvtársnak nagyon szű­kösen volt a múltban, most pedig 1200 forintos rádióra is telik neki. A tsz tagság magasabb életszínvonala meglátszik a ruházkodásukon is. Mindenkinek villany ég a lakásá­ban, majdnem mindenkinek rádiója, kerékpárja van ... Ennyi bútort nem vásároltak ember emlékezete óta Gacsályban, mint a napokban. A tsz gépkocsija alig győzi hazaszállítani. Van is miből, ahol úgy gazdálkodnak, mint a Dó­zsában. Minden üzemágat fontosnak tekintenek. Az! tény, hogy a gyümölcsös jövedelmezett legtöbbet, de az állattenyésztésből is több, mint félmillió forint hasznot hoztak. A növénytermesztésben az új módszereket al- kalmazták. sok iparinövényt termeltek, szakaszos trá­gyakezelést alkalmaztak, keresztsoros vetéssel vetettek, j pótbeporzást alkalmaztak, fejtrágyáztak. Az állatállományuk is ki/áló. 35 fejős tehenük van,] s ezzel 18 ezer forintnyi havi jövedelmet érnek el cstí-j pán tejtermékekből. Éppen ezért gyarapítani akarják az! állatállományt, s növelni a mellék üzemágakból szár-! mazó jövedelmet... Látják ezt a kívülállók is. hogy milyen jól gazdái- ! kodnak a Dózsa tagjai. Ezért lépett már be a zárszám­adás utáni napokon 5 család, 7 taggal. Örömmel fogad- j ták őket, hiszen szükség van a munkaerő kibővítésére, j PAPP ENDRE mezőgazd. oszt. vezető, Csenget. 1 anyagoknál az elmúlf fél­évben is jelentős leltár­hiány adódott. Ezt a lövő­ben meg akarják szüntet­ni. A gépek tisztántartása, valamint az üzemben a tisztaság felett is védnöksé­get vállalnak. Gombás István terveisz-. tályvezetű arra hívta fel. a műszakiak . figyelmét, hogy tartsák meg az vtem- szerüséget a tervtelje­sítésnél és a forgóala­poknál is. A decemberihez hasonlóin minden hónapban napok­ra bontsák fel a tervet. Vári elvtárs üb-elnök arról beszélt, hogyan fogja a szakszervezet mozgósíta i a dolgozókat, hogy vegye­nek részt aktívan a terv­ismertető értekezleten, te­gyenek javaslatokat es munkafelajánlásokat. Arra fognak törekedni, hogy á dolgozók elsősorban olyan1 vállalásokat tegyenek az értekezleten, mint a mun­kamódszerátadás, az anyag­takarékosság, újítások bgr adása és a tervek határ­idő előtti teljesítése. Az üzemi pártszervezet vezetősége pártvezelő- ségi ülésen beszélte meg a tennivalókat a jövő évi tervhez való jó fel­készülés segítését ille­tően. A műszaki érte­kezletről felvett jegyző­könyvet fel fogják ol­vasni tájékozódás vé­gett a pártcsoportveze-' töknek. bizalmiaknak és népnevelőknek, és harcba indítják őket a -■ dolgozók közötti széles­körű felvilágosító mun­kára. Hasonlóan harcba indítja aktíváit az üzemi szakszer­vezet is. OROSZ ANDRÁS. As elmélet napi kérdései Ä termelőerők és termelési viszonyok fogalma és kötelező összhangjának törvénye ennyit a társadalom. Egy Az a kor, amelyben élünk, a kapitalista rendszer pusz­tulásának, a proletárforra­dalmak és a szocializmus győzelmének a korszaka. A magyar társadalom és ben­ne a Szabolcs-Szatmár me­gyei dolgozók, mint a mai történelem tevékeny rész­vevői, napról-napra lát­hatják, érzékelhetik azt a hatalmas történelmi jelen­tőségű átalakulást, amely világméretekben végbe­megy. Közelebbről vizsgál­va ezt: szemtanúi vagyunk annak a hatalmas jelentő­ségű átalakulásnak, mely országunkban, megyénkben végbemegy a mezőgazda­ság szocialista átszervezé­sét illetően. Ahhoz azon­ban, hogy a szocializmus világméretű győzelméért folyó nagy történelmi harc mellett tudatos részvevői legyünk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a termelőszövetkezeti moz­galom végleges győzelmé­ért folyó harcnak, ismer­nünk kell a történelmi ese­mények valóságos okait és mozgatóerőit, a társadalmi fejlődés törvényeit. A marxista felfogás a társadalom anya­gi létfeltételeinek vizsgála­tából indul ki. Figyelembe veszi az embereket kör­nyező természetet, vagyis a földrajzi viszonyokat, a népsűrűséget, vagyis a la­kosság szaporodását, vala­mint az anyagi javak (éle­lem, ruházat stb.) termelé­sének módját, melyek együttesen alkotják az il­lető társadalom anyagi lét­feltételeit. Ahhoz azonban, hogy megértsük: e három elem közül melyik milyen hatással van az ember tör­ténetére, a társadalom fej­lődésére, vizsgálat alá kell venni ezeket. Kétségtelen, hogy a földrajzi környezet lénye­ges szerepet játszik a társa­dalom életében. Ám a föld­rajzi környezet a társada­lom fejlődéséhez képest sokkal jelentéktelenebb mértékben változott. — Szabolcs-Szatmár földrajzi környezete például lénye­gében ma is olyan, mint 100—200 évvel ezelőtt, a társadalmi változás viszont rövid tíz év alatt is olyan nagy volt, hogy máskor év­századokon át nem haladt jó évtizeddel ezelőtt még a megye dolgozó parasztsága, zsellérei ki voltak szolgál­tatva a földbirtokosoknak. Most annak ellenére, hogy a földrajzi környezet lénye­gében nem változott, a me­gye társadalmi fejlődésében hatalmasat lépett előre az­által, hogy földet kapott a parasztság s csaknem 490 tenneloszóvetkezet alakult. Megváltozott a paraszt éle­te, viselkedése, gondolko­dása. Hogy most megyénk­ben felépült a Tiszalöki Duzzasztó és Erőmű, mely nagy hatással van a föld­rajzi környezet megválto­zására, ez nem más, mint a megváltozott élet eredmé­nye. A feudalista-kapita- lista termelési viszonyok megszűntek és a párt, a munkásosztály állama se­gítségével tudatosan törek­szünk arra, hogy a termé­szeti környezetet megvál­toztassuk. Napról-naora nagy történelmi átalakulás­nak vagyunk részesei. Nem magyarázható a tár­sadalmi fejlődés a népsű­rűséggel, a lakosság gyor­sabb vagy lassúbb növeke­désével sem. A sűrűbben lakott Belgium, Hollandia például elmaradott ország a ritkábban lakott Szovjet­unióhoz képest. Világos tehát, hogy sem a földrajzi környezet, .sem a népsűrűség nem lehet az a főerő, amely a társada­lom arculatát, a társadalmi rendszer jellegét, a társa­dalomnak egyik rendszerből a másikba való átíejlődá- sét meghatározza. Ezt iga­zolja ma már nem csak a Szovjetunió péidája, hanem a népi demokráciák fejlő­dése is. A társadalom feledését az határozza meg, hogy az ember szamára szükséges anyagi javakat milyen mó­don, milyen körülmények között állítják elő. Tudva­lévő dolog, hogy a terme­lés látja el az embereket élelemmel, ruházattal, olyan eszközökkel, melyek az ember létfeltételéhez szük­ségesek. Ezeket az eszkö­zöket az embereknek kell termelniük. Termelés nél­kül nem létezhet a társa­dalom. Ezért látja a marxlz. mus-leninizmus a társada­lom fejlődésének fő hajtó­erejét a termelés módjá­ban, abban, milyen módon termelik az emberek a tár­sadalom fenntartásához szükséges eszközöket. Ahhoz, hogy a társada­lom fennmaradjon, az em­bereknek munkálkodniuk, dolgozniuk kell. A termelés kifejtéséhez munkaeszközök­re van szükség. A munka­történelem­eszközöket és a munkatar- gyakat összefoglalóan ter­melési eszközöknek hívjuk. Végső fokon a munkaesz­közök fejlettsége hatá­rozza meg, hegy az emberek mit, mennyit termelnek. Am nemcsak munkaesz­közök kellenek a terme­léshez, hanem szükséges hozzá az ember is a maga termelési tapasztalataival, ügyességével, hogy mozgás­ba hozza a munkaeszközö­ket, a szövő, fonógépeket, gőzturbinákat stb. Ahogy fejlődnek, változnak a munkaeszközök, úgy fej­lődik, változik az emberis, aki ezekkel a gépekkel dol­gozik. A munkaév’közüket és magát az embert termelési tapasztalataival együtt ter­melőerőknek hívjuk. A ter­melőerők a termelés egyik oldalát fejezik ki csupán, és pedig azt, hogy a fejlődés folyamán az ember és a természet között milyen vi­szony alakult ki. Kifejezik azt, hegy az ember meny­nyire hajtotta uralma alá a természetet. Szükséges még, hogy az emberek, akik a társadalmi élet különböző területein dolgoznak, egymással kap­csolatba lépjenek, mert kü­lönben nincs termelés. — Ezeket a kapcsolatokat, amelyek az emberek között alakultak ki a társadalmi termelés folyamán, terme­lési viszonyoknak nevezzük. A társadalmi termelésben igen bonyolult, sokrétű vi­szony alakul ki az embe­rek között. Ezek a viszó- nyok szerves egészet alkot­nak, de nem egyforma je­lentőségűek. Most csupán a termelési eszközök tulaj­donformáiról beszélünk. A termelési eszközök tulaj­donformái alkotják vala­mely társadalom termelési . viszonyainak alapját. A történelmileg változó tulaj-", donviszonyok éppen ázt fe­jezik ki, hogy milyen az emberek egymáshoz való viszonya a termelési eszkö­zök tekintetében. A kizsák­mányoló termelési viszo­nyok a termelési eszközök magántulajdonán alapul­nak. Ha a termelési esz­közök, a gyárak, a bányák, üzemek az egész nép tulaj-. . donában vannak, s így az iparban fennálló termelési, viszonyaink az együttmű-, ködös és kölcsönös segítség viszonyai — nem lehet szó kizsákmányolásról. Ezek szerint tehát a tulajdon- viszonyok nemcsak bele­tartoznak a társadalmi ter­melés viszonyaiba, hanem alapvető, meghatározó ele­mét alkotják a termelési viszonyoknak. A termelési eszközök tulajdonformái határozzák meg a termelés közvetlen célját. A kapita­lista országokban, ahol a lökések kezében van a ter­melési eszközök dönt» többsége, ott a termetes közvetlen célja nem lehet más, mint a profitszerzés, (Folytatása a 3. oldu.loví' •p 059

Next

/
Thumbnails
Contents