Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-06 / 286. szám

N G l* ll A I* 1955 december 6, kedd Szovjet-ukrán küldöttek látogatása megyénkben (Folytatás a: 1. oldalról.) scny feltételeit. A verseny- szerződésben mindkét rész­ről pontosan meghatároz­ták, hogy a következő gazdasági évben az egyes termény féleségből milyen hozamot érnek el. A Vorosilov-kolhoz a többi között kenyér­gabonából 30 mázsát, gyümölcsből 80 mázsát termel hektáronként, s tehenenként 2.500 liter tejet fejnek. A Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai a többi között vál­lalták, hogy búzából 15 mázsát, ősziárpából 20 má­zsát, gyümölcsből 80 má­zsát, borból 25 hektolitert termelnek holdanként, s te­henenként elérik ők is a 2.500 liter tejet egy fejési idény alatt. A küldöttség tagjai és a szövetkezetiek kisebb cso­portokban szétszéledtek, megtekintették a Vörös Csillag TSZ szépen beren­dezett gazdaságát. A ven­dégek elismeréssel szóltak a látottakról, különösen a lóállomány keltette fel ér­deklődésüket. A köztük levő kolhoz- tagok beszélgetés közben Igen sok értékes és hasz­nos tapasztalatot mondtak el, amelyeket a sóstóhe­gyiek is hosszabb-i'övidcbb idő alatt megvalósíthatnak. Csatári Kari Joszipovics, a Szocialista Munka Hőse kolhoz pártszervezeti tit­kára Horváth Mihály ag- ronómusnak, Bokor Sándor és Vigvári János gyümölcs- termelési szakembereknek elmondotta, hogy kolhozukban már a szőlőművelést is telje­sen gépesítették. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a régi' ültetései szőlőkben három sor közül a középsőt, kiszedték, s így a széles szőlősorok között nyugodtan járhatnak a gé­pek. Náluk a szőlőt lugas- szérűén művelik. Nem használják az itten szoká­sos szőlőkarót, hanem he­lyette 10 méterenként be­tonkarókat raknak le, a cölöpök között drótot húz­nak ki és drótokon vezetik a szőlőt Bár így kevesebb szőlősor van, a tapasztalat mégis azt bizonyította, hogy magasabb íermést le­het elérni. Kolhozukban 70—80 mázsa szőlőt ter7 meinek hektáronként, míg a sóstóhegyi Vörös Csillag TSZ-ben az idén jó köze­pes termés esetén is csak 15 mázsás átlagot értek cl holdanként. Ezt, ha hek­tárra átszámoljuk, akkor is csak 25—30 mázsát tesz ki. A küldöttek és szövetke­zetiek még sokáig folytat­tak bensőséges beszélge­tést. ■ A küldöttség tagjai a déli órákban Nyíregyházán megkoszorúzták a szovjet hősök . emlékművét, dél­után a DohámTermentálóba látogattak el, este pedig a József Attila kultűrház- ban rendezek műsoron vet­tek részt. Ä gépállomások tervteljesítése az elmúlt dekádban Az összes traktormunka tervteljesítésében a ven- cscllői gépállomás 115,8 szá. zalékos eredményt ért el, az encsoncsi 114,7, a nyír- madai 107,2 százalékot. Van azonban egynéhány gép­állomásunk, amely messze elmaradt a jól teljesítők mögött, mint a nagy varsá­nyi, 55,2, és a mándoki 65,8 százalékos teljesítésével. Jó volna, ha ezek a gépállomá­sok is fellelkesülnének a mindig élenjárók példáján, s a következő dekádban az ő nevük szerepelne a leg­jobbak között. Az őszi mélyszántás meg­gyorsítása érdekében indí­tott versenyben az elmúlt 10 nap a demecseri gép­állomás érte el a legjobb eredményt, közel 81 száza­lékos teljesítésével. Máso­dik lett az. újfehértói gép­állomás 70,5 százalékkal, harmadik a kölesei 69,5 szá­zalékkal. A nagyvarsányi gépállo­más ebben is az utolsó he. lyet foglalja el 20,5 száza­lékos teljesítésével, de nem sokkal jobb a helyzet a fehérgyarmati és a nyírma- dai gépállomáson sem. Ezek nagyban hozzájárulnak, hogy megyénk traktorosai az elmúlt dekádban csak 49,6 százalékra teljesítették őszi méiyszántási tervüket. Az őszi idényterv telje­sítésében Mátyus Gáspár tyukodi traktoros érte el a legkiválóbb eredményt, 198,53 műszaknormát vég­zett, Török József (Csaholc) 196-ot, Petri kán Lajos (Csaholc) 190 müszaknor- mát* A silózási munkák végzé­sében változatlanul Szabó János (Nyírbátor) halad az élen. 783 köbmétert silózott eddig. Megvalósítóit újítási javaslótok a Dohányfermentáló Vólkrtotnál A Dohányfermentáló Vállalatnál Molnár József igazgató vezetésével Somogyi Lajos, ifj. Szécsi Géza, Grasseli Miklós, Szalai János és Mohácsi Géza újí­tási javaslatot készítettek, hogy a fermentáló kamrá­kat alakítsák át kisebb méretűvé. A javaslatot meg­valósították. Ennek következtében nagyobb lett a kapacitás és jelentősen javult a fermentálás minő­sége. Az újítással már ebben az esztendőben több, mint 270 ezer forintot takarítottak meg. Mészáros Ferenc azt javasolta, hogy a zöld do­hány mérésénél a • mérleget süllyesszék a mérlegelő helyiség padlójával egvvonalba. A javaslat megvalósí­tásával elérték, hogy a zölddohányt kocsikba rakva rátolhatják a mérlegre. Kettővel kevesebb ember kell a munkához. Ezzel évi 16 ezer forintot takarítanak meg. * Csorba Béla és Szita János javaslatát is megva­lósították. Régen két dolgozó hordta a rúdra fűzött dohányt a fermentáló kamrákba. Ott kocsikba rakták a dohányt, de egymásra fektetve. Ezáltal a dohány nyomódott és foltot kapott, ami rontotta a minősé­get. Az újítók javaslata • szerint most már egy olyan kocsin tolják a fermentálókamrákba a zöldclo'nányt, melyen a dohány függő helyzetben marad a rudakon, s így nem nyomódik. Az újítás, mintegy 35 -százalék­kal növeli az exportminőséget. Ésszerűsítési tervek a Finommechanikai Vállalatnál Megkérdeztük Hepp István elvtársat, a Nyíregy­házi Finommechanikai Vállalat igazgatóját, hogy 1956 első negyedében hogyan akarják tovább ésszerű­síteni a vállalat munkáját és fejleszteni a vállalat­nál a technikát. ­— Tervünkben szerepel a város tizenhat külön­böző helyén működő üzemrészünk centralizálása. Ez­zel nemcsak azt akarjuk elérni, hogy meglévő helyi­ségeinkben a berendezést jobban ki tudjuk használni, hanem azt is, hogy a munka jobb megszervezésével egyszerűsítjük a termelést. A részlegekben működő műszaki és ádminisztfa.iv munkaerőt ésszerűbben használjuk fel és ahol lehet, egyszerűsítünk — mon­dotta Hepp elvtárs. — A negyedévben korszerűsítjük meglévő gépi berendezésünket, új gépeket kapunk, mint például forgácsológépet és marógépet. Felújítjuk azokat a gépeket és szerszámokat, melyekkel hiba van. A dol­gozók a műszaki fejlesztésre sok értékes javaslatot nyújtottak be,, ezeket is bevettük a műszaki, fejlesz­tési tervbe és meg fogjuk, valósítani. Azt is elmondotta Hepp elvtárs, hogy megerősí­tik a vállalat tiszalöki és nyírbátori fióküzemét, hogy az ottani lakosság igényét még jobban kielégítsék, mint ebben az évben. Nyírbátorban havonta kétszer annyi csikótűzhelyet fognak gyártani, mint eddig. Tervbe vették tizedes mérlegek gyártását is. GazfSag téli kultúrtermet készített a tiszakauvári kultúrház 9 mezőgazdasági szakköre Tiszakanyár kuitúrházá- ban öt szakkör működik. Legnagyobb létszáma a mezőgazdasági szakkörnek van, amely már a múlt évben is eredményesen dolgozott. A szakkörön ta­nultak nyomán több dol­gozó paraszt teljesítette a 100 mázsás burgonya-, a 40 mázsás kukorica- és a 200 mázsás cukorrépa-ter­melési mozgalomban tett vállalását. Az idei őszi szántás-vetés befejezése után a dolgozó parasztok ismét nagy lendülectel fog­tak hozzá a szakköri fog­lalkozásokhoz. Megalakí­tották a szakköri bizottsá­got, s hogy általános tudá­sukat még jobban gy ala­píthassák, beválasztották Veres Sándor tanítót, Rc- sinczki Béla állatorvost, Ősze István gyümölcster­melőt és Balogh László ki­váló méhészt is. Sokat akarnak tanulni ezen a té­len. Elhatározták, hogy; hetenként kétszei össze­jönnek, s az előadásokon kívül saját tapasztalatai­kat is elmondják egy­másnak, hogy a szakkör. minden egyes tagja mes­tere legyen saját munká­jának. Ezenkívül igénybe-' szik a község közel ezer kötetből álló könyvtárát is. Már eddig több, mint 59*1 könyv fordult meg a dol­gozó parasztok kézén. A mezőgazdasági szakkör 60 lelkes tagja már megkezd­te a szakköri tanulmányok alapján az idén gazdag > termésthozó gyümölcsösük rendbehozását is, amely­nek szakszerű rányítás.-- ban ősze István tevékeny­kedik. Veres Sándor ta­nító pedig úttörő gyerme­kekből szervezett kút úrcso­portot alakított. A vasár­napi szakköri foglalkozást)' élénk kultúrműsorral .teszik kellemesebbé. Látogatás egy ezüstkalászos tanfolyamon Pontosan este 6 óra volt, amikor kivilágosod­tak a báktalórántházi ál­talános iskola' egyik tan­termének ablakai. Mintha jeladás lett volna, szinte egyszerre érkeztek meg a tanfolyam hallgatói a har­madik foglalkozásra. A jó meleg tanterem­ben Bagoly István, a já­rási tanács agronómusa várta már őket. Asztalán folyóüatok, könyvek és egy kis film, a szarvas­marhatenyésztésről. A hallgatók otthonosan he­lyezkedtek .el a padokban, köztük SZabö” Margit; a község új mezőgazdásza is, aki szívesén látott véne dég a tanfolyamon. így is kívánja gyarapítani szak­mai tudását. — A múlt évben 23 hallgató volt, közülük egy elköltözött a faluból. De a megmaradt - 22 ebben az évben is szorgalmasan jár az előadásokra — mondja Bagoly István, a tanfo­lyam vezetője. Alig fordul A Néplap levelezője: Somogyi Gyuláné Külsőleg olyan, mint a legtöbb asszony. Egysze­rű sötét ruhát visel, fe­jén megfakult kendő, amely alói ősz hajszálai minduntalan kikandikál­nak. Somogyiné élet-törté­netének ezt a címet ad­hatnám: A falusi pa­rasztlányból —- kommu­nista pártmunkás. 1910-ben Pócspetriből sokan indultak a mesés­nek gondolt Amerikába. Köztük egy szegény pa­raszt nagy lánya is. Me­nekült a nyomor, á sze­génység elől. Azt mond­ták neki, hogy jobb Írsz kint, s ő elhitte. Addig könyörgött az apjának, míg a konok parasztko­ponya belátta, talán job­ban jár így a lánya. — Gondolta — minek küsz­ködjön velük együtt azon a nyomorult 2 hold földön — és elengedte. Azonban csalódott embe­rek érkeztek Eldorádöba. s rádöbbent Vekker Bor­bála is. hogv csúnyán becsapták. Legszíveseb­ben azonnal visszafordult volna, de szégyelte ma­gát a faluja előtt. Egy New-York melletti fzi- vargyárban helyezkedett el. Az új környezet szo­katlan volt. Vágyott va­lamire, de maga sem tudta, hogy mi az* Va­sárnaponként kirándul­tak a hegyekbe, erdőkbe szórakozni, olvasgatni, — Egyszer az egyik munkás­párti vezető beszervezte az „Előre” című lap meg­rendelői közé. Ebből a újságból ismerte meg a szocialista eszméket. — Majd olvasgatni kezdett szociáldemokrata köny­veket. Az életben azon­ban mást látott mint a könyvekben és ez clide­genítette a szociáldemok­ratáktól. Mégis dolgozott a mozgalomban; sztráj­kot szerveztek, szakszer­vezetei. csináltak. 1917 szele eljutott Ame­rikába is. A szivargyáriak megszervezték a kommu­nista pártot, énekkart léte­sítettek. A szociáldemokra­ták épületének oadlásán ültek össze tanulni, gyű- lésezni, énekpróbát tar­tani, selyemzászlót varr­ni, míg a legnagyobb mozgolódás közepette le­tartóztatták a párttitkúrt és a gyakorlatlan tagok egyedül nem mertek semmit sem csinálni. Vekker Borbála 1921­ben hazajött. Az ellenfor­radalom akkor verte le a tanácsköztársaságot. — A szeme előtt játszódott le a véres terror, a Kom­munisták üldözése — mégis megtalálta a moz­galmat. Volt már segítő társa is. Egy nyíregyházi kőműves segéd, aki ak­kor jött haza Oroszor­szágból, megismerkedett a pócspelri „amerikás” lánnyal és feleségül vet­te. Boldog családi c.'et kezdődött a volt vörös katona és az Amerikát járt Vekker Borbála kö­zött. Ahogy lehetett, úgy tevékenykedtek a szo­ciáldemokrata pártban, a szakszervezetben. A má­sodik világháború, a né­metek bevonulása ház­kutatást, rendőrségi ki­hallgatásokat jelentett számukra. Egy szép na­pon aztán rájuk virradt a szabad óiét. 1945-ben megalakult a legális kommunista párt. Beléptek, s tevékeny pártmunkások ma is. Somogyiné gyakran járt vidékre, kapcsolatba ke­rült a Szabad Nép szer­kesztőségével, majd a megyei pártbizottság lap­jával, a Néplappal. Párt­munkája során sok érde­kes dolgot tapasztalt és ezt közölte a sajtóval. Sze­retik az utcában, s min­denki bizalommal fordul hozzá. Nemrég a körzeti orvos kereste fel és el­mondta neki lakásprob­lémáját. Megírta a dol­got a Néplapnak és si­keresen megoldódott az ügye. Somogyiné elvíárr.nű mindig olyan dolgodra hívja fel a -figyelmünket, amiket talán csak az vesz észre, aki annyira benne él a mindénnapi életben, mint ő. Az emberek szí­vesen és bizalommal for­dulnak hozzá, mert tud­jak, hngy jó kezekre bíz­zák ügyüket. Somogyiné elvtársnő nem ír hosszú leveleket, de világosan megmagyarázza, miről van szó. Leveleit nagy gondosság és alaposság jellemzi, nagy körültekin­téssel dolgozik, mint minden más munkában is. Jól látja, hogy a leve­lezés pártfcladat és úgy végzi, mint minden más . feladatot, amit a párttól kap. Kenyeres Irma. elő hiányzás, csak a leg­indokoltabb esetben akad elvétve egy-két mulasztó, így aztán a tanmenet sze- rint haladhatunk. Ma a szarvasmarhatenyésztés- ; ről lesz szó, utána pedig' filmvetítések­A hallgatók már elhív lyezkedtek a padokban és megkezdődött az óra. Idő-' sebb, fiatalabb emberek figyelő tekintete kíséri az- előadó minden mozdula­tát. Egy-egy helyeslő fej- mozdulat elárulja, hogy a fehérhajú Lecza bácsi, —« aki mintagazda — egyet­ért az -.előadóval.' Másele időnként jegyezhetnek, az., tán tovább figyelnek min­den szóra. Érzik, hogy sa-, ját érdekük: minél alapo­sabb és több tudást vigye­nek magukkal a tanfo­lyamról. Hamar lepergett az órai Szünet következett. Élénk beszélgetés indul meg a hallottakról. Szívesen be­szélnek a hallgatók arról is, hogy hogyan használ­ták fel a tavaly tanulta­kat ebben az évben. Kócs András arról beszél, mi­lyen nagymértékben javí­totta meg a fagykárt szen­vedett vetését a fejtrá- gyázás. H. Bakti János trágyatelepet készített és örömmel újságolta, hogy mennyivel értékesebb aj trágya, amit most hord ki, a földjére. Id. Szabó Mik­lós és fia háromféle bur-i gonya termelésével kísér­letezett az idén. Kettő igen. jól bevált, — mondja Sza­bó bácsi és Westsík Vil­mos Kossuth-díjas tudós­ra hivatkozik. — A gya­korlatból győződött meg róla, hogy nem kell na­gyon magasra töltögetni a burgonyát. Ki tudja, mi minden előkerült volna még, ha nem járt volna le a szünet. De új óra kezdődik. A falu már csendes. De az iskola ablakai még so­káig világítanak. A láto­gató azzal a jóleső érzés­sel távozhat, hogy tanulni- vágyó, komoly emberek­kel ismerkedhetett meg a tanfolyamon. Olyan em­berekkel, akik — mint ők mondják — fel is hasz­nálják, alkalmazzák a ta­nultakat, és ezzel elsősor­ban saját jövedelmüket növelik. Talán egy ukrán közmondás fejezi ki leg­találóbban gondolkodásu­kat: ,,Ki mennyit tud, annyira jut". *» 9991

Next

/
Thumbnails
Contents